Magyar Ujság, 1871. február (5. évfolyam, 26-48. szám)
1871-02-23 / 44. szám
44-ik szám. Csütörtök, február 23.__ V-ik,évfolyam 187 Előfizetési ár helyben Égési évre 2'' ft —kr. Fél évre 1° „ — „ Negyedévre 5 „ — , Egy hóra . 1 „ 70 „MAGYAR ÚJSÁG Szerkesztőstől iroda : Megyeház-utcza 8-ik szám földszint, hova a lap bértartalmára vonatkozó minden iratok úgyszintén az előfizetési pénzek intézendők. Levelek s kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. 3E3CXE:tX3aEJ,X*dE!S3ESE?: egyedül csak Neumann Belső magyar hirdetés ügynökségi irodájába, kigyó-utcza fi. sz. vagy annak helyettesének Leopold Miksának adandók át. Beigtatás díj : 8 hasábos Petitsor 1 szeri beigtatásnál 12 kr. többször nél 9 kr. Hélyegd minden beigtatásért 30 kr. A nyilttérben 5 hasábos Petitsor 25 kr. szábT" Egyes példány ára 10 kr. Előfizetési ár vidéke» Egész évre 20 ft — kr Fél évre . IC , ’ Negyedévre 5 ., — .. Egy hóra . 1970 „ Adakozások. M. Keresztesről Somogyi József úrtól kinek sorait „negyes élet“ rovatunk hozza, 7 frt érkezett szerkesztőségünkhöz a franczia sebesültek részére. Pest, február 22. A politika napi eseményeinek főtárgyát a békealkudozás képezi. A távirat minden e körülményre vonatkozó fontosnak látszó hírt különféle változatokban közöl. Bizonyosat azonban e tárgyban még mindig nem lehet tudni. Annyi tény hogy a békealkudozások teljes folyamatban vannak. Versailles-ban az első békeértekezlet tegnap volt, mely öt óráig tartott s ez alkalommal Thiers séire elvileg beleegyeztek a terület átengedésbe s hadi kárpótlásba. Thiers csodálkozását fejezte ki a porosz követelések tulsága felett s azt indítványozta, hogy a németek mondjanak le a Párisba való bevonulásról s megengedhetőnek véli a párisi erődök lerombolását. Bismarck azonban makacsul ragaszkodik a már kijelentett békefeltételekhez. Az európai békebiróságot visszautasittotta, valamint a Párisba való bevonulásról sem akar lemondani s e végett már a nemzetőrség is feloszlattatott. Bismarck a békealkudozásoknak némi ünnepélyes szint akar kölcsönözni s meghívta a délnémet államférfiakat, hogy ezek nézeteit is meghallgassa. A „Journa de Bordeaux“ minden fentartás nélkül kijelenti, hogy a béke megkötöttnek tekinthető. A terület átengedésének kérdése Francziaország érdekeire nézve kedvezőleg véglegesen el van döntve s e mellett a nemzeti becsület teljesen meg van óva. Csupán a hadikárpótlás képez még vitás tárgyat. A tegnap éjjeli táviratok közt egész rövidséggel az volt említve, hogy Buffet Bordeauxba érkezett. Sokan törhették a fejüket azon, hogy vájjon ki ez a Buffet s miért olyan fontos ennek Bordeauxba érkezte, hogy arról a világot értesítik. Ennek az a magyarázata, hogy, mint állítják Buffet volna pénzügyminiszternek kiszemelve, s e szerint Thiers egy tárczát nem fog kezelni, hogy minél több ideje legyen minden fontos ügygyel foglalkozni. Buffet kineveztetése tehát nyilván csak azért késik, mert Thiers jelenleg nincs ott. Thiers a nemzetgyűlés e hó 19-én tartott ülésében, midőn az új miniszterek nevét bejelentő, az új kormány programmját is kifejtő s a többek közt ezeket mondá: „Megijesztve ugyan a fájdalmas, az ellenség által reánk háritott feladattól, hivatalát engedelmességgel, odaadással és szeretettel fogadja el, melyre a szerencsétlen országak annál nagyobb szüksége van, mert szerencsétlen, szerencsétlenebb mint történetének bármelyik korszakában. De Francziaország mindig nagy , ifjú és segélyforrásokban gazdag marad, s mindenkor az erély és humanitás állandó emlékoszlopa leszen. A minisztereket csak köztiszteletekre, melyet élveznek, jellemekre és képességeikre való tekintettel nevezte ki.“ A távirat tegnap jelente, hogy Törökország s Svájcz a franczia kormányt elismerték s ma azt tudatja, hogy Oroszország is elismerte. Poroszország, ha az elismerést nem is nyilvánitá, tényleg ugyanazt téve, miután azon kormány tagjait illetékeseknek tartja a békealkudozások folytatására. Hátra volna még egyedül Ausztria, ennek kormánya részéről hivatalos uton az új franczia kormánynak annyi lett csupán tudtára adva, hogy Ausztria irányában ugyanazt a magatartást fogja követni, melyet Spanyolország irányában követett Isabella elűzetése után. A távirati tudósítás már előre jelzi a „Spener Ztg.“ támadását az Orleans-ok ellen, meg lehet, hogy ez csakugyan valódi ellenszenv szüleménye, de az is meglehet, hogy a németek az által valami eddig még titkolt czélt szándékoznak előmozdítani. A német császár által reggelizése alkalmával olvasni szokott lapja az orleans-ok ellen így nyilatkozik : „Amint a dolgok ma állanak, csak a köztársaságra lehet számítnunk. A monarchikus Németország távol áll az aggálytól, mintha a franczia köztársaság saját intézményeire vetélyt hozhatna. Németországnak csak azon óhaja vann, hogy Francziaország oly kormányformát nyerjen, milyen pedig régesrégen elveszté a kegyeletet a történeti múlt és a monarchius elv iránt. Bármily határozat hozassék is Francziaország kormányformájára nézve, Németország érdekeit nem fogja az Orleans-család békeszeretetébe fektetett hiú reménytől függővé tehetni.“ A „Standard jelenti, hogy a német császár egészségi állapota komoly aggodalmakra ad okot. A „Times“ Párisból febr. 20-áról jelenti: A fegyverszünet valószínűleg márcz. 1-ig fog meghosszabbíttatni. A tüzelőszer hiánya még mindig érezhető. Az északi vasút igazgatósága naponta megosztja a közönséggel a beérkező zénmennyiséget. Legközelebbi szombattól kezdve Páris ismét légszeszszel lesz világítva. Napóleon egyszerű hadifogoly gyanánt temtetik, kinek Angliába elutazása, mihelyt a békeokmány aláiratik, legott megengedtetik. Madridban nagy föltünést okoz Serrano Marsall s a spanyol miniszterelnök rögtöni fogatása. Hogy miért fogatott el, erről semmit n lehet tudni. Az indemnityhez. Mióta a magyar kormány és törvényhozási többség élethalálra szóló barátságot kötött az osztrák kormánynyal és reichsrathtal, azóta oly együtt tartanak mindenben mint a „ tükörtánczosok “ vagy inkább mint azon szerencsétlen udvarló az 55 imádottjával, kinek kedvéért lábát eltörette, hogy egyik akkor lép s akkor biczent mikor a másik. A bécsi reichsrathban s a magyar képviselőházban majdnem egyszerre kérnek indemnityt a pénzügyminiszterek, mert ismét rövid volt az idő a költségvetések kellő tárgyalásához s a pénzre égető szükségük van minduntalan. Hogy a kormány minduntalan pénzt és ujonezot kér és mód nélkül nagy mérvben kér mindaddig míg az osztrák nagyhatalmi politikát szolgálja, az természetes következménye az osztrák nagyhatalmi politikának. Természetes következménye volt ennek az adósságok és deficitek felhalmozódása is, mint szintén természetes következménye azon kormányzati s törvényhozási rendetlenség, miszerint sem kormányunk, sem Ausztria kormánya, a közös alkotmány negyedik évében sem képes az ideiglenességekből kibontakozni, sőt alig tud mást, mint adó és újoncz és indemnity törvényeket vívni ki, mi pedig az ország állapotára nézve igen kedvezőtlen hatást gyakorol szellemi s anyagi szempontokból. Jól tudjuk, hogy mai nap sem volna Magyarországnak országgyűlése és nem volna Ausztriának parlamentje ha az osztrák kabinetnek minduntalan szüksége nem volna oly mérvben a pénz és fegyvererőre, minőt csak alkotmányosság útján lehet eszközölni. De viszont szüksége van ám a népeknek a polgári szabadság s jogegyenlőség azon mérvére, szüksége van azon közgazdasági, ipar s kereskedelmi országos előnyökre, melyeket egy-egy nemzetnek szintén csak a teljes alkotmányosság, a valódi önállás nyújthat s ezekből a kormány mit sem ad,sőt mindazt elveszi mit csak ildomos szín alatt magáévá tehet. Hol lennénk már ha a magyar országgyűlési többség soha sem szavazott volna meg egyáldozat hozta törvényt sem a nélkül, hogy a pestbudai vagy a bécsi kormánytól annak megfelelő értékű viszonáldozatot ne követelt volna? Hol lennénk már az ország függetlenségének s anyagi érdekeinek kivívásában vagyis megvásárlásában ha a „do ut des“ az egyetegyért elvét a törvényhozási többség fel nem adva kellően gyakorolta volna működése kezdete óta. És most ime, adunk folyvást, anélkül hogy érette valamit kapnánk. Áldozunk anélkül, hogy áldozatainknak sikere lenne. A magyar pénzügyőr ismét indemnityt kér. Kéri hogy kiszolgáltathassa a közös pénzügyőrnek 1) a 81.359.994 ft 20 kr. quótát, amennyiben az eddig fedezve nem volna 2, az 1868 és 1870-iki tulkiadások hányadát, melyek összesen 7 miliő 848,192 ft 27 '12 kr. tesznek, amenynyiben azok a még 1867 ik évben a közös hadügyérnél maradt 1,698,710 ft 11 kr. készpénzből s az eddigi előlegek által fedezve nem lenne. Kéri pedig a pénzügyér, mindezt anélkül, hogy megtette volna a számadást a közös ügyes kormánynyal a Magyarországot illető u. n. activákról, melyek köztudomás szerint 10—16 millióra mennek, melyek szintén 1867 ben maradtak még a közös kincstárban — és melyeknek lerovása már négy év óta halogatatik. Kéri végre anélkül, hogy mondhatná: én viszont megtettem mindazt mit Magyarország, ezen pénzetlen s a romlott értékű osztrák pénzzel megnyomasztott ország az ő felelős független.pénzügyérétől méltán kivanhat. Pedig mind hiában szavazgtja meg a képviselőház is a milliókat, ha hiányzik az országban azon pénzerő, mely a szavazatot tetté érlelhesse. Növekedni fog az adóbehajtás körül eddig ismeretlen mérvet ért szigorúság és számítolási fokozás. A földbirtok pedig mely elvégre alapját teszi mindenféle adózási képességnek Magyarországon, birtokosaival együtt tönkre megy, árverezésre, kézről kézre bocsáttatik s nem sokára teljesen ki leend fosztva adózási képességéből. Kétséget sem szenved, hogy a pénzügyér mindezt bölcsen tudja. Tudnia kell, hogy az adófokozás Magyarországon régóta túlhaladta netovábbját. Az egyenes adóknál szenvedett hátralék ugyanis köztudomás szerint * 1851-től 1869-ig 89,199,814 frrras azóta ki tudná mennyire növekedett, mit azonban a pénzügyőr bizonyosan jobban fog tudni mint a hazai adózó közönség-Miért nem lép tehát valahára erélyesen a pénzügyér Bécs ellenében, elsőrendben, hogy a Magyarszágot illető közös activákat valahára a bécsi minisztériumnak beszámíthassa. Azután pedig, hogy az ország adózási képességét, pénzviszonyainknak s forgalmi eszközeinknek az osztrák nemzeti bank igazgatóságától függetlenítése és önállósítása által emelhesse. Nemde az osztrák nemzeti bank tud 2,3 százalékos kamatra kölcsönt adni az osztrák mezei gazdászati ipar emelésére. Hogyan is ne adhatna oly intézet, mely száz millió tőke mellett 640 millió papírérték kamatait hozza. És hogyan ne adhatnának ily olcsó kamat mellett földbirtokosainknak, hazai gazdászatunk emelése végett az önállósított magyar pénzintézetek is? De ime a magyar pénzügyér csak kérni s ismét kérni tud anélkül, hogy ő is adna, vagy vívna ki valamely előnyt, mely kérelmeinek teljesítését lehetővé tenné. Ily viszonyok közt nincs más mód, az országos képviselőtestület valódi feladatainak máskép meg nem felelhet, mint hogy ha valahára igénybe veszi az „adok ha adsz“ az egyetegyértés elvét és indemnitjét mindaddigra halasztja meg a pénzügyér is meg nem felel saját feladatainak. Kívánják tán a bécsi urak, hogy az ő kezeikben pontosan jelenjenek meg a milliók, melyeket nagyhatalmi politikájuk igényel? Akkor részükről sem marad fel más mint az egyet-egyért elvének elfogadása. Számoljanak meg valahára a Magyarországot illető pénzekről, s legyenek elég erősek lemondani azon őket nem illető hatalomról, melynél fogva Magyarország anyagi érzékét csak kérni, zsarolni képesek anélkül, hogy annak kellő kifejlődést engednének. Mint hitelt érdemlő forrásból értesülünk, Molnár István képviselő úr a tegnapi revelátiók és jelenetek folytán elhatározta a képviselőségről lemondani. Nem is fér az össze a min. osztálytanácsosi állással. Az idő jelenségei. ii. Mióta az örökös tartományokkal a bécsi kabineti politika érdekében a közösügyi szerződés létrejött, s a personal unió, vagyis Magyarország önálló államisága az osztrák birodalmi egységnek áldozatául hozatott, egy eddig ismeretlen államtani elmélet szülemlett meg, a dualismus alakjában. Az egy isten három személyben, szentháromsági dogma párját lelte az osztrák államtanban is. Egységes osztrák birodalom két személyben, vagyis két alakban, Ausztria és Magyarország név alatt nyert kifejezést. A dogmatikusok mondják, hogy a szent háromságról szóló tant csak hinni lehet, de felfogni nem ; különben úgy jár vele a véges ész, mint szent Ágoston, ki a tenger partján egy saját kezével ásta gödörbe akarta a tengert átmenteni. Vájjon a mi politikai vezéreink nem hasonló munkában fáradoznak-e, midőn az egységes birodalom dualizmusát, ez államtani dogmát, melyet szintén csak hinni lehet, de felfogni nem, akarják az életbe átültetni ? Az eddigi siker még mindig azt igazolja, hogy egy tengert bizony nem lehet egy gödörbe önteni. Tetszett rendelni a népek istenének, hogy hazánk s az örökös tartományok, az önkény “ Az egyenes adóknál szenvedett hátralékok mozgalma 1851-től 1869-ig következő volt: 1851-ben tett 1.106.994 frt 48 krt; 52-ben 474.776 frt 49 kr; 53-ban 671.173 frt 78 kr; 54-ben 535.713 fr. 81 kr; 55-ben 443.387 frt 97 kr; 56-ban 444.220 frt 36 kr; 57-ben 558.786 frt 12 kr; 58-ban 614.200 frt 24 kr; 59-ben 519.329 frt 5 kr; 60-ban 737.747 frt 23 kr; 61-ban 736.893 frt 10 kr; 62-ben 703.599 frt 32 kr; 63-ban 835.990 frt 81 kr; 64-ben 1074.426 frt 43 kr; 65-ben 1.375.680 frt 50 kr; 66-ban 1.795.751 frt 71 kr; 67-ben 2.621.114 frt 79 kr; 68-ban 6.075.330 frt 7 kr; és 69-ben 17.964.221 frt 65 kr. uralom hajótörése után ezen uj tan experimentatiójának próbaköve is legyen. Évezredek óta fát is vágtak a népek hátán, mért ne lehetnének most ily kísérleti eszközökké ? Úgyis csak addig van erre szükség, míg ismét erőt vehet a megzsibbadt kényuralom, s átveheti megpuhult csendes birodalmát. A szentháromsági, vagyis inkább szent kettőségi államtani dogma ezen életbeléptetése óta, ha jól emlékszünk, már mintegy 6-ik miniszteri válság állott be az osztrák tartományokban. E tartományok népei, történeti multjukra s a szabadság egyéb őket illető jogaira avatkozva, nehogysem akarnak a szentkettőségi dogmának hitelt adni, hogy nekik okvetlen egy Ausztria gyűjtőnév alatt kell a birodalom felerészét képezni, s igy e gyűjtőnevet képviselő reichszáth nem alakulhat az örökös tartományok népeinek képviseletévé. Nekünk Magyarországnak bizony semmi köze nem lenne mindehhez. — Ha a dogma szerint , nem épen oly fél lenne mint a másik, melylyel képez egy egészet, az egységes osztrák-magyar birodalmat. Az összekötő kapocs, épen a két fél szivébe van vágva, igy Magyarország szívverése feltételezve van a másik fél egészséges állapotától, s viszont. Volt egyszer két ember, kiknek egyike, bár kisded, de nyugalmas s biztos hajlékot birt, mely daczolt mindenféle időjárással, úgy hogy önelégülten dalolható: „csak úgy nézem az időt alóla, még a jég is visszapattan róla.“ Reá vették végre, hogy hajléka falait tolja a szomszédja rozzant kúriája mellé, hogy azzal egygyé olvadva, pajtává változzék át, mely nagy s fényes leszen. Úgy jön. A falak ősi alapzatából kimozdítva, a szomszéd kúria kiegészítő részévé tétettek ; de betetőzésére se pénz se posztó nem lévén, mindketten az időjárás viszontagságának áldozatául estek. Az eső nyakukba csurog s a szomszéd ki-kinéz háza ablakából. Szeméből olvashatni hogy atyafiai után néz, kikhez költözködjék a fedetlen házból. Az ki biztos hajlékát tönkre tette egy fényes palota reményében, kénytelen a szögletben meghúzódni s várni mig az eső reá mossa házának falait, mert nincs atyafia, mely felé pillanthatna reménytelien. Szomorú sorsa van e két embernek, melyhez nagyon hasonlít Ausztria-Magyarország jelen állapota. Itt is kimozdították a biztos talapzaton nyugvó két kisded hajlék falait, Magyarország önállósága s függetlenségének erős boltozatát, s most ki van téve a legcsekélyebb légváltozás kellemetlenségeinek. Ki mint épit úgy veszi hasznát, e közmondás egyenlőleg, szól a gyakorlati életre úgy mint az erkölcsi világra. A ki ingoványon épit, ám lássa, ha épületét elfújja a szél, vagy a lassú időőrlő foga csendesen elporlasztja. Mindkét esetben a pusztulás csak idő kérdése. Pedig még eddig távol volt minden rohamos esemény, mely a birodalom épületét erősebb erízis alá vehetné, a figyelmes szemlélő mégis már e pillanatban észlelheti a természetes processus azon folyamát, mely elkerülhetlenül fogja működését befejezni felette, mert az idő logikája kérlelhetetlen. Az osztrák örökös tartományok minisztériuma Hohenwarth személyében többé az alkotmányosság legcsekélyebb színezetét sem viseli. A birodalom e fele tehát ez időszerint teljesen megbénult, s ha mégis néha meg-megmozdul, az nem életteljes ébredés, csupán galvanikus rángatódzása az élettelen testrésznek. Mit várhatunk ezután e bénult féllel egybekötött másik részről, melynek neve Magyarország ? Diagnosisával kevés körültekintésre mindenki tisztába lehet. Egy láthatatlan kéz, a reactio titkos befolyásáról suttog a gyorsan terjedő gyanú, pedig e láthatatlan kézujj mozdulatai irányozták az eddigi működést is. Azt hiszik, mintha a reactio, mintegy távoli lesből, csak most intézné támadását, pedig e métely kezdettől ott van húsában, vérében. Horváth Boldizsár igazságügyét egyik legközelebbi viselőházi ülésben őszintén bevallá, hogy sis,ki legjobb akarata mellett sem képes felmutatni, amiért is — mint mondá — nem vádol senkit, mert a baj a körülményekben keresendő. A jobboldali közlönyök, nyíltan a Parlamentarismus veszélyeiről beszélnek,melyet a titkos cselszövény készít a sötétben. A minden jót gátló körülmények, a titkos cselszövény ott fészkel mintegy gyógyíthatlan rák a testben, mely lappang bizonyos ideig, míg végre bomlasztó munkájához fog. A rövid 4 év alkotmányosságának eddigi eredménye, hogy Magyarország leköti magát a milliárdokra menő államkölcsönökre, fizetett évenkénti adójával többet fél milliárdnál, megtoldotta ezt azon erkölcsi veszteséggel, hogy a haza polgárainak házi békéjét, egymás iránti szeretetét feldúlta Mindezt fizette azért, hogy egy alkotmányossági kísérlet procrustesi ágyába nyujtóztatva, a szebb jövő reményére duzzadozó ereje a kitartásban megbéníttassék.A kamarilla, mely egyébre nem is törekedett, mint hogy Magyarország jogi szilárdságát, melylyel évszázadokon daczolt ellene, megtörje, elérte czélját. Most már a mór megtette kötelességét, a mór mehet. Nem mi mondjuk, maga a tény beszéli azon kormányzat tarthatatlanságát, mely a Tóth Vilmosok, Paulerek kezére került. Nem mi mondjuk, maguk a jobboldal szegletkövei hirdetik a szétraállási processust, mely az épületen belül vette kezdetét. A napi jelenetek, melyek a szemlélőt látványosságukkal gyönyörködtetik, bizonyítják ezt. A bécsi hollók már is kárognak, hogy az élettelen hullát, mint örökségüket átvegyék. Az idő jelenségei ezek, melyek a népeknek oly gazdag példákat nyújtanak az okulásra. Vajha Magyarország népe is felébredne azon álomból, melyet 4 év óta fújnak pihárra, mely alatt oly iszonyú gazdálkodás vitetett végbe legszentebb örökségén. Az idő jelenségei eléggé élénken hirdetik , hogy ébredj nemzet! Szederkényi Nándor. Giardinetto. Az igazság mindenek előtt. Gróf Forgách Antal muszka vagy nem muszkaságára nézve a következő felvilágosításokat nyertem jól értesült egyének részéről. Az igazi muszkavezető az ő érdemes bátyja Forgách Sándor, ki muszka uniformisban s kancsukával a kezében sétálgatott fel s alá szegény honvédeink szeme láttára, kik az orosz foglyaiul estek. Antal csakugyan se nem muszka se nem orosz, hanem egyszerüen csak osztrák vezető volt, különösen a váczi csata alkalmával, midőn Gr ez elesett. Más országokban ez ugyan mindegy volna, hogy a haza melyik ellensége oldalán harczolt; de ez idő szerint minálunk ez nem rovatik fel bünül, csaknem ellenkezőleg — dicsőség, így tehát Forgách Antal gróf igen méltán ül azon az oldalon, a melyen ül. A külömbség köztes elvtársai közt legfelebb az , hogy ők osztrák-magyarok, ő pedig magyar osztrák képviselő. Voilá tout. * • * Az egyik grófról eszembe jut a másik. Andrássy Gyula gróf igen ügyes ember; nemcsak azért mert a nemzetboldogitó delegationális mintát találta fel, hanem még inkább azon nevezetes találmányáért: mikép kell az interpellációkkal elbánni. Hetekkel ezelőtt Irányi a franczia ügyekre vonatkozólag interpellálja. Ő excutja vártig megnyílik az angol parliament, azután azt mondja Irányinak: tessék elolvasni az angol királyné trónbeszédét, ott találandja a választ arra, amit tudni óhajt. Stratimirovics a keleti kérdésre vonatkozólag interpellálja. Vár néhány hétig, végre eszébe jut, hogy tavaly már válaszolt valakinek valami hasonló kérdésre, előhozatja az országgy. naplót, s szép nyugodtan kiolvassa belőle az illető passust. Csak az az egy vigasztalásom van, hogy Stratimirovics véres boszut állott rajta. Várakozott ő is nehány napig, ma végre bejött egy csomó irattal a hóna alatt s olvasott ő is époly szépen, époly nyugodtan mint maga a miniszterelnök. E fra i due litiganti il terzo gode. * •! Es Pauler Tivadar még mindig nem láttatja magát az országházban. Mondják, hogy programmját készíti. Per bacco! ennyi idő alatt már egy nagy hadi tervet is lehetett volna kidolgozni. Most már csak arra vagyok kiváncsi: váljon megtartandja-e programmját annyi ideig mint amennyit fordít annak készítésére. Talián Náczi: Megyei élet. Veszprém megye , február 18. (Saját tudósítónktól.) A vármegye állandó bizottmánya tegnapelőtt rendkívüli bizottmányi ülést tartott. Főtárgya a január hó 9-kén tartott megyebizottmányi ülés által több rendbeli vád alapján hivatalos állásától felfüggesztett egyik columnalis megyei tisztviselő eljárásainak megvizsgálására kiküldött bizottság vizsgálata eredményének köztudomásra hozása, s ebből folyólag szükségelt intézkedések megtétele volt. A vizsgálatból kitüntették, hogy bár nem közvetlenül az illető tisztviselő , hanem alárendelt orgánumai részéről történt mulasztás, s maga a bevádolt tisztviselő, habár nem a megye költségén, hanem igenis a megye által mellé adott írnokoknak az összehalmozódott teendők végzéséhez szükségelt irás teljesítésére elégtelensége miatt saját költségére tartott oly írnokot, kinek alkalmazhatását a vármegyének közönsége határozatilag megtiltotta............ de ez nem lévén elegendő ok arra, hogy oly tisztviselő, ki vidéke lakosságának szeretetét, bizalmát s ragaszkodását bírja, hivatalos állásáról elmozditassék... a felfüggesztés megszüntettetett. Pap N. János bizottmányi tag szólalt föl e végzésnek kimondása után, s átgondolt — átérzett — tartalmas beszédében elvonatkozva a már bevégzett ügyről átalánosságban szólal fel a megyei tisztviselőknek be nem igazolt vádak alapján, az érdeklett fél kihallgatása nélkül hivatalos állásától fölfüggesztése ellen, mely eljárás megyénkben az 1848 előtti gyakorlatnak, ezen jogi elvnek , senki kihallgatatlanul el ne ítéltessék , megsértésével , majdnem minden gyűlésen előfordul, s az érdekek zsurlódásait hivatalos állásánál fogva ki nem kerülhető tisztviselőt azon lehetőségnek teszi ki, hogy a magát sértettnek képzelő fél szinte számítván a vádaskodásnak a megyei bizottmány által leendő örömmel fogadására, siet alaptalan vádjának fölemelésével, miáltal a megye könnyen juthat azon szomorú helyzetbe, hogy önérzetes képzett férfiak nem csak nem fognak ajánlkozni tisztviselői állomásaira, hanem a még ott levők is vissza fognak majd onnan vonulni. Úgy Pap János felszólalását, mint a felfüggesztő végzésnek megszüntetését szűnni nem akaró éljenzéssel fogadta az igei.