Magyar Ujság, 1871. február (5. évfolyam, 26-48. szám)
1871-02-25 / 45. szám
45-ik szám. • ''W.A/ Péntek, február 24. Előfizetési ár helyben Egész évre 20 ft —kr. Fél évre to „ — „ Negyedévre 5 „ — , Egy hóra . 1 „ 70 „MAGYAR Szerkesztésésfi iroda : Megyeház-utcza 8-ik szám földszint, hova a lap béltartalmára vonatkozó minden iratok úgyszintén az előfizetési pénzek intézendők. Levelek s kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el, egyedül csak Neumann B. I-s. magyar hirdetés ügynökségi irodájába, kigyó-utcza fi. vagy annak helyettesének Leopold Miksának adandók át. V-ik évfolyam 1871. Előfizetési ár v idék exx Egész évre 20 ft — Ur Fél évre . to , ’ — Negyedévre 5 ., «.. .. Egy hóra . 19 70 „ Beigtatás díj : 8 hasábos Petitsor 1 szári beigtatásnál 12 kr. többszörinél 9 kr. Bólyogd minden beigtatásért 30 kr. A nyilt térben 5 hasábos Petitsor 25 kr. USHT' Egyes példány ára 10 kr. ECXK.XJiaa BSEK . Adakozások. Sebes Emil árvája részére adakoztak : Benkő Albert 1510-ik szám idén 35 frt. Duna Földvári takarék pénztár 10 frt. Kassai takarék pénztár 10 frt. Jolsvai takarék pénztár 10 frt. Nagykanizsai t. pénztár 5 frt. Miskolczi takarékpénztár 5 frt. Átvettem Vidats János gyám. Az 1848—49 rokkant honvédek menházára adakoztak. Duna-Pentele község elöljárósága 5117-ik sz. ivén 10 frt 40. V. B. Monostor Pályiból 25 frt 40. Erdő Tarcsa község elöljárósága 5186-ik sz. iv. 6 frt. Kacskovics Boldizsár 1187-ik sz. Somogymegye honvéd egylete ivén 11 frt 37. Sz. k. Pestváros letéthivatala Torda megye tisztsége részéről 128 forint 18 fr. Csáryközség elöljárósága 5092-ik sz. 2 frt 50. Átvettem, Vidats János menház bizottsági elnök. Pest, február 23. A fegyverszüneti határidő holnap lejár. Nyilván e körülménynek tulajdonítható, hogy ma több helyről mint bizonyosat jelentik, hogy a béke holnap alá fog íratni. Lehet, hogy ez holnap meg fog történni, de egy másik távirat, mely azt mondja, hogy a fegyverszünet vasárnap estig meghosszabbíttatott, azt engedi következtetni, hogy a béke iránt még nem jöttek minden pontra nézve tisztába. A békefeltételeket bizonyosan még mindig nem lehet tudni. Erre nézve különféle hírek keringnek s a németeknek majd engedékenységéről majd ismét túlköveteléseiről szólnak. Ezek tehát mind csak puszta föltevések, amelyek semmi biztos vezérfonalat nem nyújtanak. Még csak néhány nap s akkor le fog hullani a lepel, mely Bismarck újabb művét takarja. Ha az e tekintetben legtöbbször fölmerült híreknek csak egy némely része lesz is való, a németeket mérsékletről senki sem fogja vádolhatni. A béke alkudozások a legnagyobb erélylyel folytattatnak s Bismarck az ily értekezletek alatt a császárt több ízben föl szokta keresni. A békét már általánosan biztosítva hiszik s ennek következtében a Parisban levő tengerészek már parancsot kaptak, hogy a kikötőkbe való visszatérésre készen legyenek. E béke tudósításokkal szemben van egy háborús hír, Chanzy napi parancsa, melyben katonáit fölhívja , hogy legyenek készen a végső küzdelemre , mert Francziaország nem engedheti , hogy a békét megalázó feltételek árán kösse meg. Ez azonban most, midőn mindenki csak a békére gondol, nem igen vétetik észre s csakis a németek figyelmét nem kerüli el, miután az első német hadsereg parancsot kapott, hogy a Somme mellett összepontosítsa magát. Faidherbe serege Dünkirchenből Cherbourgba szállíttatott, s egyesült Chanzy seregével. Trochu levelet bocsátott ki a poroszok Párisba való bevonulása ellen, melyben kijelenti, hogy a várost az átadásra nem az erőszak, mely semmit sem vitt ki, hanem egyedül az éhség kényszerűé. Páris zárja be kapuit és kényszerítse a németeket arra, hogy ezeket erővel törjék be. E levél nagy izgalmat okozott. A poroszok azonban, úgy látszik, hogy csak a békekötés után fognak Párisba vonulni, miután nem akarják a kedélyeket a túlságig fölizgatni, de e dicsőségről nem mondanak le. Buffet tehát csakugyan megkínáltatott a pénzügyi tárczával, de nem fogadta el, mert attól tart, hogy a császárság alatt viselt politikai szerepe és működése kellemetlenségekre ad majd alkalmat. Remusat utólag visszalépett a bécsi követi állomástól, melyet már elfogadott volt. Tárcza. Egy Bercsényi okmány. (Sz. M.) A nemzet múltja olyan, mint egyes embek kedves emlékei. Ha a jövő borult, ha a jövő reménytelen , a múlthoz fordulunk, annak nagyszerűségén csüngünk. Mert ha nem is volna igaza Disraelinek , hogy „a múlt hatalmunk egyik eleme,“ igaz az, hogy boldogságunk legerőbb alapja. És múltunk legszebb része — ki tagadná? — azon kor, midőn a zsarnokság nyomasztó járma alatt a nép, a nemzet érezni kezdé zsibbadt tagjait, midőn ébredni kezde hosszú álmából. Igen, legszebb korszak nemzetünk életében azon idő, midőn igazságos ügyekben bizva atyáink fegyvert fogtak legdrágább kincsokért, szabadságukért. Ezen okmány azon időből való. Bercsényi, a szabadságkötök egyik legnagyobb alakja, bocsájta ezt ki a nemzethez. Hazaszeretet, nemes bizalom és elhatározás szól minden sorából. És ha más érdekest nem tartalmazna is, de mert az ébredés korából való, mert jellemző a korra : megérdemli a figyelmet, a közlést. Az okmány szövege a következően hangzik : Fa Székesi Gróf Bercsényi Miklós, Nemes Ungvár megyének főispánya, Mélt. Erdély országának , és az Magyar Haza szabadságáért confoederali Magyarország Rendeinek vezérlő fejedelme, felső vadászi Rákóczy Ferencz, úgy azon confoderalt statusoknak és egész Hadaknak Fő Generálisa. Adom tudtára mindeneknek, az kiknek illik ez levelemnek rendében. Nem csak az Circumstantiakból, de maga megvallásából is az Német Ellenségnek írhatom, hogy a Dunán által, s onnan főidőnknek belső részeiben olly reménséggel indította vala Armadaiát, hogy valamerre menend, nem csak az föld népe, de vármegyénk s vitézlő rendeink általlyában hozzá állanak ; de ezen fel vet reménységhétől megcsalatatván, s már annyira bémenvén magha határitól, mind az sok fogyatkozásitul s mind az időtül készelitetve, kész kéntelenséghből fordította Erdélynek magát; az holott és jól lehet az Mélt. Fejedelem igyekezett az Passusokon való dispositiokkal ellent állani; de az már desperatioban lévő Ellenségeknek kész kéntelenségböl , maga nagy kárával is által kellett verni magát. Tagadhatatlan , hogy Isten, vagy most, vagy eddig ezen Ellenségünk Táborát kezünkbe adta volna, nem csak nyugodalmunk , de örökös dicsőségünknek elértük volna koronáját , de midőn ezt csak óhajtani is hazafiaságunk elégség igének hiszük, személle szives segitségének az egyenlő munkájától az egyenlő haszonnak közjótul elvonnyuk. Nemde magunk vagyunk-e okai szabadságos nyugodalmunk balladásának. Imé azért még elütünk vagyon, mind szabadságunknak dicsőséghes pállyája, igazán most Erdély annak czélja , ha már oda kerül, az arany koronát őörző sárkány, mert ámbár belérkezet is, tapasztalóképpen láthattunk, hogy azt tulajdon veszedelmire ferdíthattya Isten, mivel ha itt tavaly télen országinak szomszédságában, az honnan mind népe, mind provisiója enyészhetett, az egymást Pozsonytól Nagyszombatig érő kerített városokban sok ezer Emberének veszedelmével küllőt kitelelni, és egy térföldnyi környül eső földnek Ura nem lehetett, mit remélhet most egyebet akár ki is, hanem hogy annyival inkáb fogyni fog magában is et, az hol nemcsak számos Hadainknak szorgalmatos munkálkodási által nyukhatatlanithatik , és fogyatothatik, de mind communicatiojának is correspondentiainak megrekesztésével, és provisioinak fogyatkozásiból is nyilván való romlása következik. Mert ugyanis már innét annyi földre se recrutaia, se remundája, — ha csak más Armadia nem kiséri, nem lehet, nem szaporodik, nem fiadzik Morvából s Ausztriából, mint eddig, csak apró fográsával is, mint az óra, minutával elfogy. Kit is, igy által látván már maga is az Udvar, előre is elitélte magában : (kit bizonyai írhatom , hogy Armadáiénak Erdélyben való ferkezésivel is, möllyel irt okokra nézve elgondolt maradásában, reménségbe nem lehet, annyival is inkáb, midőn tapasztallya már, hogy Istennek jó voltából az egész Dunántúl való földön az magunk Hadainak szerencsés operatioi, és elterjedése által, mind communicatiojától elrekedt, sőtt Morvában és Ausztriában egész Bécsig levő szünetlen becsapásokkal nyomorgattatván, sehol sincs nyugodalma, úgy hogy ha csak magunk szives fáradozásunkban aláb nem hagyunk, hanem valamint tavaly , ámbár szerencsétlen ütközetünk után is az szorgalmatos téli operáitokhoz , és ellenségünknek téli nyukhatatlanitásához fogunk. Szivünket tápláló bizonyos reménséggel lehetünk szabadságunk czéljának elnyerésében, mert Uy Armadának alletásához Bécs sem bízik, ezen Erdélyben szorult Ellenségnek pediglen sem száma, sem ereje nem több annál, mint az ki fegyverünk megindulásakor volt Erdélyben Rabutinnál, ha azt Isten elfogyatni engedte vala, ehhez is lehet inkább csak szívesen fogjuk reménységünk. Megemlékezvén azért, kiki az édes Hazánk felszabadítására igyekező felfegyverkezéséről, és mind ez előtt, úgy most az közel múlt Confoederatiónak alkalmatosságával megerősitetett hites kötelességéről, egyszersmind Hazafiuságáról, és magha, úgy nemzetének megmaradásáról, mivel láthattya már, hogy in casibus desperatis vagyon az Ellenségnek dolgha, ha csak nyugodalmas téli qvartélyt nem adunk néki. Kívántam annak okáért ezen Tek.Nemes Vármegyét, és környékében lakozó Úri, Fő és Nemesi s más egyéb közönséghes rendben lévő statusit, Tagjait és Népeit,ezen Patens Levelem által az Édes Hazánk szeretettre ébresztenem, kérnem , intenem és kénszerítenem, látván ily hasznos munkálkodásunknak alkalmatosságát, valaki fegyvert foghat, nemine excepto minden késedelem nélkül siessen előállani, és az Nemes Vármegye Tisztei, az universalis insurrectiónak , nemcsak publicatiójával , de véghezvitelével is . Hazánk közjavát maturálni el ne mulassák, hogy egy szívvel lélekkel fogva s egyszersmind keveseb munkával vihessük véghez, az netalán magunk tunyasága miatt továbra terjedő véghéz fegyverkezésünknek. Összegyűlt hadait pediglen vagi Mélt. Generalis T. Idősbik Barkóczy Ferencz, a vagyis Károly Sándor Uramék mellé, az melly Nemes Vármegye közöllyel esik kihez, sietséggel inviálni, hogy onnan dispositiója szerint eö kegyelmek elrendeltethessenek. Én azonban tellyes tehetséggemmel ugi promovealom Hazánk fegyverinek operatióit, hogy innét oda szaporodását az Ellenségnek meg nem engedem. Iterato azért adhortálom, intem és konszeriem indullyon kinek kinek Hazafiusághos szereteti, ne várja azt, hogy erőszakosan űzzük, kergessük egymást magunk oltalmára, az kit, ha ki elvár, magának tulajdonitson mindent, valamit Hazafiusághtalanságháért, vagy tunyaságháért, és a közjót nem közön szívvel való promotiójáért, érdemének példázásáért is szenvednie kelletik. Költ Nagy Szombathban, 22. novemb. 1702. (P. h.) Bercsényi Miklós. Különösnek tetszik előttem, hogy az okmány kelte 1702-ről szól. Utánna néztem és többekkel értekeztem tehát ez iránt — azon eredményre jutottam, hogy azon évből nem származhatik. Mert Rákóczy több társaival 1701-ben elfogatván, Bercsényi Lengyelhonba futott, s az 1702 évet is ott tölté, s csak midőn Rákóczy megmenekült börtönéből, s Bercsényi lovásza által megtudván a felkelők számát és elhatározását 1703 küldte et Rákóczy Francziaországba segélypénzért. 1702-ről tehát nem szólhat. De 1703-ról sem, — mert az okmány hivatkozik a „közelb múlt confoederatiója“, — tehát csak is 1705-ben adathatott ki. De ez nem von le értékéből. Mert meglehet ugyan, hogy az Írnok ügyetlensége és vigyázatlansága miatt történt, hogy 1702 irt, de hátha jól irta, s akkor egy egészen új tért nyit a kutatók előtt ? De ha nem igy van is, — érdikés és kellemes olvasmány marad az ily okmány mindig, míg csak a magyar nép lelkesülni tud nemzete múltján ; kegyelettel merengni ősei tettén ; és szeretettel csüngni hazája szabadságán ! Az alkalmazott garibaldisták családjait Francziaország nyugdíjban részesítendő Az osztrák pénzügyi bizottság tegnapi ülésében Herbst kérdezte, mikor terjeszti elő a minisztérium azon javaslatait, melyekre nézve már megállapodásra jutott? minő nézeteket táplál a tartománygyűlések autonómiájának kitágítása, s a közvetlen választásokról ? s várjon elő fogja-e terjeszteni a minisztérium a volt kormánytól az egyházkérdés szabályozására nézve hátramaradt törvényjavaslatokat? — A miniszterelnök az első kérdésre kijelenti, hogy a kormány programjának valamennyi pontjára nézve egyetért ugyan de az előterjesztés időpontját nem határozhatja meg, mert a részletek kivitelében a legnagyobb óvatossággal kell eljárni. A közvetlen választások kérdése a legérettebb megfontolást igényli. A harmadik kérdésre nézve a miniszterelnök kijelenti, hogy a javaslatok elő vannak ugyan készítve, de még nincsenek teljesen készen, s talán szükséges lesz azokban módosításokat tenni. Hosszabb vita után a bizottság napirendit tér s elhatározza . Mivel a pénzügyminiszter az adóbeszedés iránti felhatalmazást további két hónapra azért látja czélszerűnek, hogy a budget-törvény alaposan tárgyaltathassék, s a miniszterelnök e felhatalmazást nem bizalmi szavazatul, hanem csak azért kéri, mert az a helyzet által indokolva van : az adóbeszedés joga márczius végéig megadatik. A mellett, hogy a felhatalmazás áprilisra is megadassák, csak 5 képviselő szavazott. Vasútügyünk az országházban. A vasúttársaságok megszorítják vagy teljesen felfüggesztik, indokolás nélkül, a küldemények felvételét, nem tűznek ki, nem vállalnak el bizonyos meghatározott időpontot az áruk elszállítása s kézbesítése iránt, nem vállalnak felelősséget a feladott áruk minőségéért és mennyiségéért, úgy hogy azok a megromlásnak s pár százalékig a megcsonkításnak (kalo) kárpótlás nélkül ki vannak téve. Sőt az áruk minősége s menynyisége iránti felelősség alól magukat teljesen mentessé teszik a tulajdonosoktól követelt reversálisok által, melyeknél fogva ezek, a körülményektől kényszeríttetvén, magukat előlegesen kötelezik, hogy a társulattól kárpótlást perutján keresni nem fognak. A felveendő áruk számára lakhelyeket nem adnak, őrizetéről nem gondoskodnak, köszönje meg a termelő fia terményeit az indóházak közelében lerakhatja s talán jópénzért egy két ponyvát is kap, hogy betakarhassa — és őriztesse önmaga. A pályafőknél levő raktárak diját pedig, melyekbe a megérkezett áruczikkek dobatnak, módnélkül felcsigázzák a társulatok csupán azért, mert lakhelyeket épitni vonakodnak. És vonakodnak szaporitni forgalmi eszközeiket. Nem építik ki a kellő kitérőket. Nem rakják le ott ahol a forgalom igényli a segéd sínpályát, holott szerződéseikben kötelezvék, hogy a forgalom igényeinek eleget tegyenek. Ezek azon főbb panaszok melyeket a közéletben évek óta, naponta hallunk a vasuttársulatok ellenében, és melyeknek kifejezést adott tegnap a törvényhozás színe előtt Wahrmann képviselő. Természetes pedig,hogy a nagyra nőtt vasuttársulatok önkényesen szabályozzák mind a nemzetközi, mind a belforgalmat, mert nincs kielégítő kötelező üzletrendjük , nem vállaltak szerződéseikben felelősséget a szállítás minőségének és mennyiségének biztosítása s pontos felvétele vagy kézbesítése iránt. Kiváltsági leveleikben nincsen szabályozva jog s kötelezettségi viszonyuk a közönség vagy az egyes szállítók irányában. Nincsen meghatározva, mikor éri el a közönség igénye azon mérvet, mely a közlekedési eszközök készítését, a segédeinek lerakását, a lakhelyek s sínek építését nélkülözhetlenné teszik. Ezen hiányoknak tulajdoníthatjuk aztán, hogy a kellő rendet és pontosságot s a kellő forgalmi eszközöket és lakhelyeket nem találjuk fel azon pályáknál sem, melyek egész hatalommá nőtték ki magukat Magyarország kormánya s közönsége ellenében. És nem engedik magukat a forgalmi igények kielégítésére a segédeínek lerakására még akkor sem kényszeríteni, midőn ezen igények oly mérvet érnek el, hogy az áruk megtalulása s megromlása folytonos országos csapássá válik. De nemcsak ennyiből áll panaszunk az ország közforgalmának korlátozottságára nézve. Mert hiszen elég egy futó pillanatot vetnünk vasúti hálózatunkra, hogy felkiáltsunk: Nincs Európában, nincs a világon ily s a belföld érdekeit ennyire mellőző, a közkifejlődést ennyire korlátozó pályarendszer. A pályavonalak ugyanis csak Bécs - Trieszt felé képesek átmenni az ország határán. A pest oderbergi vonal megakad Ruttkánál; a pest-tarnowi Putnoknál ; a pest-lembergi Kassánál; a pestgalaczi Marosvásárhelynél; a pest-bukaresti Petrosenynél. Aztán a Duna jobb partján Pest és Bécs közt sehogy sem képes létre jöni (mert a meglevő versenytárs ellenzi) a buda-Szőnyi összeköttetés, melyhez kamatbiztosítás sem kell. Fiume pedig már össze van kötve Bécscsel,de Pesttel még nincs. Nincsenek öszszekötve gabonatermő vidékeink a hegyi iparos vidékekkel, a vas-ércztelepek a kőszéntelepekkel stb. És mi a jelenleg létező összeköttetések forgalmát közanyagi kifejlődésünk ellenében leginkább veszélyessé teszi, ez a vasúti társaságoknak engedélyezett azon szabadság, miszerint 2-3-szorta több szállítási díjt szednek, mint Nyugateurópa más államaiban, s hogy a drágaságot még inkább fokozhassák, joguk van érezpénzben vagy ágróval együtt szedni be ezen két háromszoros szállítási díjat, romlott pénzviszonyaink közt. Átalában vasutügyünk oly desorganizált, oly szerencsétlen szerkezetű s anyagi visszaélésnek nyit tott, hogy ezek orvoslását méltán kívánhatjuk a kormánytól és törvényhozó testülettől. A képviselőház tegnapi ülésében Gorove miniszter meg is ígérte, hogy a Wahrmann féle határozati javaslat tárgyalását a kormány akadályozni nem fogja, sőt a 1 határozati javaslat pontjait előlegesen is elfogadja, miszerint jogosan várhatjuk a kormánytól hogy a) módosított vasúti , üzletrendet terjeszt a ház elé, mely a társulatok s a közönség közötti jog és kötelezettségi viszonyokat szabályozza b) a társulatokat forgalmi eszközeik szaporítására, illetőleg az állampályatársulatot arra, hogy a Vác é s Marchegg közötti segéd sínpályát lerakásra kényszeríti c) a buda-szőnyi, pest-czeglédi, zimony-pesti összeköttetések létesítése iránt törvényjavaslatot tesz. Ámde erre ismét csak azt mondhatjuk : quid hoc ad tant im sitim ? ! Ugyan kérdjük : akarja- e vasútügyünket valahára komolyan s egész terjedelmében felkarolni a kormány? Akarja-e valahára megszüntetni azon visszaéléseket melyeket most kiváltságosan gyakorol némely nagyranőtt társulat? És akarja-e helyreigazitni, legalább amennyiben lehet, azon ferdeségeket s kipótolni azon hiányokat, melyeket hazánkban az osztrák politika hozott létre Magyarország jogai és érdekei ellenében ? Ha igen, akkor a kormánynak első feladata hogy megszűnjék tiszteletben tartani azon szerződéseket, melyeket az osztrák kormányférfiak kötögettek, kik az ő rövid életük alatt Magyarország mint hódított ország érdekeit legalább egy századra ki akarták zsákmányolni. Azasatrendszerünk nagyrészben az osztrák absolut uralom czélja s eszköze és műve- Itt, ha gyökeres javítást akarunk, az egészet át kell alakítnunk, amennyiben lehet. Át kell vizsgálnunk és egészen újra, új alapokon kell megkötnünk a vasúti engedélyeket s szerződéseket. És nem elég itt figyelmünket csupán az üzletrendre s forgalmi eszközökre terjeszteni ki. Egyik legméltányosabb és legjelentékenyebb követelése az ország közönségének, hogy a vasúti szállítási díjak 40 —50—60 stb. százalékkal nyomassanak alább, kivált Magyarország nyers terményeire a gazdasági, erdős bányatermékekre nézve. Másik, mi ezen dijleszállítást az agioemelés ellen biztosíthatja, az agio-szedés megszüntetése. Mert hiszen hogyan szerződjék bármely áruczikkek eladására s kézbesítésére a helybeli termelő vagy kereskedő közönség, ha ma nem tudhatja, nem emelkedik-e fel holnap 30—40—50 százalékra az agromima 20—22 százalék, holott csak néhány százezer mázsa gabonának külföldre szállítása is 3—4 hónapot igényel, kivált ha a vasúti igazgatóságok kellő sorrendet tartanak a bejelentéseknél. De nemcsak vasúti, hanem összes vámrendszerünket is, mely szintén osztrákrendszer, újra kell szervezni, ha az ország forgalmi igényeit s anyagi érdekeit ki akarjuk elégíteni. Mert vizsgáljuk meg csak az áruk megtalulásának egyik fő okát, mely mostanában a bécsi lapok által gyakran színre hozatott. Ez nem más mint az osztrák vámrendszer. Az osztrák vámrendszer egyik legfőbb akadálya annak, hogy a vasúti társulatok legjobb akaratuk mellett sem tehetnek eleget a nemzetközi kereskedelemnek. Nem tehetnek eleget, mert a vámmestereknek minden külföldre menő, minden külföldről jövő czikket meg kell vizsgálniuk. Meg kell mérni, meg kell szemlélni az áruczikkek legnagyobb részét, s így hivatalosan felbontani, és ismét becsomagolni a küldeményeket, ha veszélyes orgazda szerepet nem akar játszani a szállításnál. A vámhivatalnokok szolgálati ideje pedig csupán a nappali órákra szorítkozik, mert hiszen a „ vizsgálat“ csakis akkor teljesíthető kellően. A nappali órák száma pedig télen át csak 8—10 óra. De nem is érthetnek eme jó urak a mostani ipari kereskedelem ezer meg ezerféle czikkeihez kellően — hogy t. i. ezek valódi értékét csak hozzávetőleg is meghatározhassák, holott az ő parancsukra minden oly czikknek, mely nem vámmentes, a szállító kocsikon az ő hivatalszobájuk elébe kell állíttatni, hol azok aztán rakásra tolulnak mint rakásra tolulnak azon külföldi küldemények, melyek megvizsgálás végett a belföldi vám vagy hiarminczadhivatalba, s mindazon belföldi küldemények, melyek viszont a külföldi hivatalokba hurczoltatnak. Ily vámrendszer mellett nem létezhet, nem jöhet létre kellő egészséges nemzetzetközi forgalom s Utasítva van a nagy közönség arra,hogy e hivatalokat lehetően kijátsza, főkép azáltal hogy küldeményeit nem engedi a hivatalos vám s harminczad házakba átczipeltetni, hanem egy s más jónevű kereskedőházhoz intézi átadás végett. Törvényhozásunktól tehát elvárjuk, hogy gyökeres reformokat vigyen véghez, nemcsak a vasúti társulatok, de a vámrendszer irányában is, mely mint szintén az osztrák politika műve épen nem felelhet meg Magyarország érdekeinek-Kubínyi Lajos. Fölemlítettük tegnap, miszerint Molnár István mint osztálytanácsos úr le szándékozik mondani a képviselőségről. Mai hírek szerint nem a képviselőségről, hanem az oszt. tanácsosi hivatalról fog lemondani. Akár az egyik akár a másik versro alapos, mindenesetre elismeréssel tartozunk Molnár úr iránt, hogy a tegnapelőtti országgyűlési jelenetből azon meggyőződést merítette , miszerint a képviselői állás és kormányhivatal összeférhetlenek. A mai ülés. — Febr. 23. — de Minekutánna a vallás és közoktatásügyi budget feletti vita befejeztetett)