Magyar Ujság, 1871. március (5. évfolyam, 49-74. szám)

1871-03-28 / 72. szám

72-ik. szám. Szerda, márczius 29. Előfizetési ar l­ o X y Td f? n F­gész ívre 20 ft—kr Fél évre Ifi „ — „ Negyedévre 5 „ — , Egy hóra . 1 „ 70 „ Szerkesztéser/i iroda és kiadóhivatal: Lipót utcza 11-ik szám földszint, kova alap bértartalmára vonatkozó minden iratok úgyszintén az előfizetési pénzek intézendők. Levelek s kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogad­tatnak el. ■£X. IaDSTIB SOS BC egyedül csak Neumann B. 1-se magyar hirdetés ügynökségi irodájába, kigyó-utcza 3. sz. vagy annak helyettesének Leopold Miksának adandók át. BelgraU i dij: 8 hasábos Petitsor 1­szeri beigtatásnál minden beigtatásért 30 kr. A nyilttérben 5 hasábos Egyes példány ára 0 kr. évfolyam 1871 Előfizetési, ar •V­­­S3. le «S TO. figérsz évre 20 ft —kr Fél évre . 11­­ , ’ — Negyedévre 5 „ ,. Egy héra . 1 „ 70 „ 12 kr. többszörinél 9 kr. Bélyagd Petitsor 25 kr. Adakozások. Az 1848—49.rokkant honvédek menházára adakoztak : Sántha Péter 2-ik gyűjteménye a Honvéd menházra. Balázs Kálmán 1 frt, Lakrovits Lajos 33 kr., Bakos János 2 frt, Volfárt Lajos 6 ft 59 kr., grt Teleky Sándor 6 frt 59 kr., Kajtar Gusztáv 60 kr. Összesen 17 frt 11 kr. Átvettem Hidats János, menh­áz bizottsági elnök. Olvasóinkhoz. Az uj évnegyed közeledte ezúttal azt a kellemes kötelességet ruházza ránk, hogy t. olvasóinkat, egy oly dologról ér­tesítsük, mely lapunk életében forduló­pontot képezni van hivatva. A „Magyar Újság“ ugyanis jövő április 1-től kezdve a saját jól felszerelt nyom­dájába költözik át, hol a szerkesztőség és kiadóhivatal a nyomdával egyesítve lévén egy csapással eleje vétetik mind­azon hiányoknak, melyek a lap expedi­­tiója körül eddig fönforogtak s míg fokoz­­tatni fog a b­illki­állítás csínja, addig másfe­lül a szerkesztőség a szellemi tartalom gyarapításával igyekezene megköszönni a közönség azon folytonosan növekedő pártfogását,melyet tapasztalni, az utóbbi időkben szerencsés volt. A szerkesztőség és kiadóhivatal a lipót u­t­­czai 11. szám­ú házba k­öltö­z­­k­ö­d­ö­t­t át, hova ezentúl min­dennemű a­lapot érdeklő küldemény kü­lönösen pedig az előfizetési pénz intézendő közvetlen­ül és egye­nesen, mert különben­­ az expedi­­tio körül könnyen felmerülhető nehéz­ségekért kiadóhivatalunk egyátalán nem vállalhatna magára felelősséget. A „Ma­g­y­ar U­j­sá­g“, mint az or­szággyűlési 48-as pártközlönyére szellemi tekintetben annál nagyobb feladatok vá­rakoznak, minél jobban közeledik az az időpont, mely hitünk szerint a közös ügyes kabinetimádók bálványát ledönteni s az eltiport népjogokat méltó hel­yükre vissza­állítani fogja. E nagy feladat nehézségeinek tudatá­ban kötelességünknek tartottuk növelni a lapunk köré csoportosult erőket, s épen e körülmény teszi lehetségessé, hogy lapunk változatosságát is elősegítsük, a kötelességszerv mellett súlyt fektetve a hasznosra és élvezetesre is­így, mihelyt az országgyűlési közlen­dők fogyta megengedi. Tárczánkban egy rendkívül érdekfeszítő regényt kezdünk meg Elsass és Lotharingia legjelesebb re­gényírója , Erckmann-Chat­­r­­­an tollából­ Egy új rovatot is nyitunk az új évne­gyed folytán e czím­ alatt: „A 111 gyár országgyűlési szónokok csarnoka“— melyben a képviselőház kiválóbb tagjai rövid piquans modorban lesznek jelle­mezve. E rovat kezelését dalián 1S1­á­c­z­i munkatársunk vállalta ma­gára. Kiváló figyelmet fordítunk a hírrovat tarkaságára és lapunk közgazdászai ré­szére,melyhez az adatokat az első közvet­len forrásból merítjük. Bizalommal fordulunk tehát lapunk t. barátaihoz azon kérelemmel , hogy bennünket továbbra is támogatni, s la­punk terjeszkedése körül buzgólkodni szíveskedjenek­ Pesten, márczius 28-án. A szerkesztőség- Előfizetési ár az ápr.—júniusi évnegyedre: 5 Zrt. Tíz egyszerre beküldött előfizető után egy tisztelet példány vagy annak érté­ke jár. Egyes példányok után százalékot nem adhatunk. Kérjük a neveket, szintúgy a posta állomásokat, a­melyektől a lappéldá­nyok az illető előfizetőktől közvetlenül elviendők lesznek, tisztán kiírni nehogy iparkodásunk daczára rendetlenségek álljanak be a szétküldésnél. Az előfizetés­­­e­g c­z­él­sz­e­r­ű­b­b­e­n postautalványok á­r­a­­ eszközölhető. A „Magyar Újság" kiadóhivatala lipót-utcza 11- sz. Pest, márczius 28. Páris egészen a felkelők kezében van. A rend emberei minden befolyásukat elvesztették s a forradalom egy maga ura a helyzetnek. Saisset tengernagy Párisban feloszlatta tábor­karát és visszatért Versaillesba azon kijelen­téssel, hogy a lázadás elnyomására 30 ezer em­berre van szükség. A helyzet valóban kétség­beejtő. A nemzetgyűlés Versailles-ban már nem érzi magát biztonságban s a képviselők fölhoz­ták, hogy a nemzetgyűlés Toursba tétessék át. Ez csak a fölkelőkre nézve leend kedvező, mert minden hátrálás, melyet a versaillesi kormány tenni fog, a forradalom híveit szaporítandja. Úgy látszik hogy a nemzetgyűlés tagjai közt a viszály magva szintén el van hintve. A képviselők egy része a végrehajtó hatalom fejéül Thiers helyébe Aumale herczeget akarja javas­latba hozni s azon vannak,hogy Thierst visszalé­pésre bírják. Aumale hg. Versaillesba érkezett. Thiers képviselőkkel magán után tudata, hogy mihelyt 100 ezer ember összpontosítva leend, a támadás a fölkelők ellen azonnal meg fog kezdet­ni. A körülmények azonban korántsem biztatók arra nézve, hogy e szükséges sereget össze le­hessen hozni. A bizalmatlanság már minden ré­tegben elharapódzott s nagyon valószínűtlen, hogy sikerüljön a forradalmat legyőzni. A porosz előőrsök Vincennes-nél egészen Paris falai alá hatoltak. Végre is nem marad majd egyéb hátra, mint a fölkelés elnyomására a poroszokat szólítani föl. Ezzel a versaillesi kormány állásának tarthatatlanságát irta alá s nyilván Thiers azért vonakodik e végső esz­közhöz folyamodni. A rendpárti nemzetőrség főhadiszállását Passyba tette át s igy a fölkelők egészen urai Párisnak. Mig Francziaországban az események min­dig bonyolultabb alakot öltenek, Napóleon azt hiszi, hogy ismét föltűnhet azon a paleton, a­melyről csak nem­régiben oly csúfosan bukott le. Mint mondják híveit Ostendében gyűjti össze, hogy azokkal Francai­aor­szágba vissza­térjen. A főszerepet hír szerint Murat, Conti­s Mac Mahon játszák. Francziaországban az önkénytes csapatok alakítása folyton tart. A versaillesi kormány rendeletet adott ki, hogy Garibaldit azonnal fogják el, mihelyt franczia területre lép. E gondoskodás fölösle­ges volt, mert a fentebbi hírrel egyidejűleg azt távírják Genuából s Florenczből, hogy Gari­­baldi Caprerát nem szándékozik elhagyni. Brüsselben a béke­tárgyalásoknak a fran­czia követségi palotában leendő mielőbbi meg­kezdését jelentik,ha az utóbbi párisi események folyton ismét nem fog elnapoltatni, a­mi való­színűleg meg fog történni. A németek a franczia keleti vasúttal alku­dozást kezdettek az Elsass és Német-Lotha­­ringia területén fekvő s összesen 87 mértföldre terjedő vonalak átengedése iránt. A párisi loyális lapok a mai községtanács­­választást törvénytelennek nyilatkoztatják ki s mindenkit óvnak , hogy a választá­soktól távol tartsák magukat. Különben a vá­rosban teljes csend uralg annyira, hogy az egészen normális alakot öltött. Chanzy szaba­don bocsáttatott, ki is Saisset társaságában Versaillesba gyalog megérkezett; ez utóbbi álöltözetben menekült ki Párisból. A német lapok aggódnak, hogy Franczia­­ország nem lesz képes a hadikárpótlást lefizetni. Francziaország hitelének a párisi események véghetetlen sokat ártottak, most már az országban is nehezebb lesz e­gy nagyobb kölcsönt felhajtani. A „Schel. Ztg.“ e tárgyra vonatkozólag megjegyzi: a párisi tudósítások közt legérdekesebb az, hogy a bank készlete Versaillesba helyeztetett. Való­színűtlen hogy a fölkelők ezt megengedték volna, s ha megengedték, úgy valószínű hogy a készlet nem volt oly nagy, miszerint az a szállítást megnehezítette volna. Az angol felsőházban e hó 24-én jött sző­nyegre a párisi fölkelés. Richmond az ellenzék vezére Granvillehez azt a kérdést intézi, vár­jon a párisi eseményekről adhat-e a háznak fölvilágosítást. miniszter errre így válaszolt: „Sajnálattal kell bevallanom , hogy nagyon szomorú tudósításokat kaptam, melyek csak azt erősítik meg, a­mi az ottani állapotról a lapokban már megjelent, különösen pedig a fegyvertelenek borzasztó lemészárlására vo­natkozólag, kik a­mint látszik, csupán az erő­szak áldozataivá lőnek. A­mint értesültem, a nemzetőrség oly sűrű tömeg közé tüzelt, hogy még a fegyver fölemelésére sem volt hely s hogy ez alkalommal számosan megölettek s megsebesittettek. Románia fejedelmének helyzete hova tovább tarthatatlanabb kezd lenni. Porosz részről nem igen igyekeznek támogatni. A hatalmaknál már fölmerült a Románia elleni beavatkozás, de két hatalomnak vonakodása miatt ez iránt nem tudtak meg­győzni. A porta a Dunánál elővi­­gyázati intézkedéseket tesz e Eyekkel s követelésekkel lépni fel az osztrák császári korona és a mostani egységes alkotmány ellenében, holott a császári korona , szokásos értelmében soha sem ismeri el a népek, vagy a nép törzseit, követelési jogait s ha mit adni szándékozik, azt okvetlenül úgy kell feltüntetnie mint önkénytes adományt, kegyajándékot, melyet valamint adni ug­y viszont megtagadni s valamint élet­­be léptetni, úgy viszont bármikor vissza­venni, határozott jogosultsága van : saját akaratából és isten kegyelméből. Az osztrák alkotmánypártiak szerint ez annyit tenne, mint denaturalizálni, szláv-német alkatrészekre osztani az osztrák császári koronát Ausztriában magában, holott annak „oszthatlansá­­gát“ ugyancsak érthetően hangoztatta pár hó előtt a trónbeszéd. Ők a magyar királyi korona jogainak elismerését is csak kényszerűségből s csak a belü­gyekre vonatkozólag fogad­ták el azon reményben, hogy a hadügy, pénzügy s vámügy s k­ilügy egységesí­tése mindig elég előnyt nyújt a teljes beolvasztás létesítésére. Mint igazán nyújt is teljes mértékben. Ez értelemben működtek az osztrák államférfiak mindig a külföldön is, és mikép a nemzetközi viszonyok tanusít­­ják ugyancsak kielégítő sikerrel. Tény hogy az osztrák császári koro­nához 1804 óta mindinkább hozzáforrt egészen 48-ig az egység fogalma a külföldi diplomatia előtt, s a történelmi s napi irodalomban a magyar kiráyi korona most is kiegészítő része az osz­trák császári koronának. Tény, hogy ily egységen alapszik a mostani osztrák és osztrák-magyar közös alkotmány, tehát az u. n. speciális ma­gyar alkotmánynak feje t. i. a hadügy, pénzügy, külü­gy, vámügy. És tény hogy eme szövevényes egy­ség vagy közösség egészen új válságok­nak fog elébe menni, mihelyt az osztrák korona a nemzetiségek jogait t­e­t­t­l­e­g elismeri s Ausztriát osztrák-szláv ál­lammá alakítja. Mert a mostani osztrák alkotmányban egy oly pont sincs melyre a cseh s lengyel tartományi minisztérium kinevezését s ennek szervezését alapitni lehetne. Pedig ha a minisztérium már megvan, annak hatáskör is kell s ha a csehek és lengyelek nem elégednének meg valamely látszólagos hatáskörrel, akkor a bécsi minisztérium s a bécsi reichsrab­ hatalomköréből kellene va­lamicskét lenyirbálni Cseh- Morva­ és Lengyelország sőt még tán Tyrol vagy Istria stb. számára is. És ekkor mi marad, kérdik az alkotmányhívek, az osztrák császári korona számára ? Együgyű kérdés­ megmarad neki sértetlenül m­i­n­d­e­n, sőt erősbülne ezáltal, mint erősbité­s erősbíti az osz­trák c­s­á­s­zári korona jogait Ma­­gyarország közösügyes alkotmánya. És, kérdik az osztrák a­kotmányhi­­vek, mi történnék ha például Cseh vagy Lengyelország parlamentje megtagadja mindjárt elején az évi adó­s újonczkö­­vetelések megszavazását azon miniszté­riumtól, mely nem a parlamentáris több­ségből, tehát nem alkotmányos formák szerint jött létre ? Bolond kérdés! hát népp áll e­lőttetek a magyar példa ? megtagadott-e e több­­­sség valaha­ valamit, a­mire.~az~osztrály , császári koronának szüksége volt? M­ajd talál Beusz Lengyel és Cseh­or-­­sz­ág számára is egy A­ndrássy­t,­­ és megvan a vásár. Hiszen épen a magyarországi példa teszi az osztrák kormányt hajlandóvá a többi tartományoknak is adni olyan bol­dogító alkotmányt — látván, miszerint ez legkevésbbé sem csorbítja az osztrák császári korona jogait. Az osztrák reichstábh azonban épen azon esetben szándékozik megtagadni a jelen imparlamentáris minisztérium támo­gatását, hogy ha ez az osztrák császári korona állítólagos jogait, az egység fo­galmát megcsonkítja t. i. a nemzetiségek számára nem épen üres tárczájú minisz­tereket nevez ki. Meg kell kétszerezni a követek vagy úgynevezett „ népképviselők“ számát, mondják az osztrák alkotmánypártiak, de egyenes választás utján a reichsrath -­ba kell őket küldeni, hogy a tartomá­nyi kormányzat erősbülésével arányosan erősbitessék a központi hatalom Ez volna azon mestervágás, melylyel a Plohemwarth ministerium a nem­zetiségi igényeket kielégítve s az osztrák korona egységét és épségét meg­óva,véli kettévághatni a függő kérdése­ket sőt osztrák-német és osztrák-szláv részre egyenlően kedvezőnek hirdeti a megoldást. Az osztrák-németek, kik t. i. előbb osztrákok aztán németek meg is lenné­nek ezzel elégedve, mert hiszen ily módon megmaradnának előjogaik a szláv nemzetiségek irányában. (Ők hoznák a törvényeket az ő mesterséges majoritá­suk által ezután is, s kedvük szerint megbéníthatnák a landtagoknak ígért vagy ada­ndó kezdeményezési jogokat. Nem így a csehek és lengyelek. Szí­vesen veszik ők, bár kegyajándéknak tűnjék fel, a népképviselet jogának szé­­lesbítését, de nem a reiehszab­ számára, hanem saját tartományi országgyűlésük javára s nem is a mostani érdek- és va­gyon-képviseleti alapon, minélfogva a német elem majoritásban van, hanem a választás természetes jogalapján. Szóval, épen nem akarják jónak találni, hogy számukra az osztrák tartományok több­sége hozzon törvényeket. Itt már aztán megszakadt a kiegyez­kedés fonala. Pedig ezt ám minél előbb össze kell kötnie akár a Hohemwarth­­féle akár más valamely minisztérium­nak, mert az osztrák császári korona ellenében most egy oldalról a német csá­szári korona oly vakító fényűvel tűnik fel, miszerint hajlandóvá teszi az osztrák­németeket, hogy német-németekké le­­gyenek, ha előjogaik élvezetétől megy fosztatnának, másrészről a szláv erények oly mozgalmat fejtenek ki, mely hajlan­dóvá teszi az osztrák-szlávokat hasonló nemzetiségi vágyakra, ha a Cseh-Morva s Lengyelországot illető jogok ismét háttérbe szoríthatnának. Szép bonyodalom. Képzeljük, hogy mosolyog rajta — Bismarck. A 48-as Azöv holnap, csütörtök dél­után 1 8 órakor értekezletet tart saját helyiségében. Az osztrák császári korona. A cseh és lengyel tartományi minisz­tériumok kinevezése, mondjuk, minden­nap várható. Ez annyit tenne, mint elis­mertetni az osztrák császári koronás ha­­talommal a cseh és lengyel királyi ko­ronás hatalom jogosultságát; elismertetni az osztrák egységes államban a lengyel királyság különállási vagy némi önállási jog­i hatáskörét sőt egyszersmind elis­mertetni a reichsrath többségével, hogy a cseh declaransoknak és a lengyel peti­­tionálóknak joguk volt határozott igé­ Magyar jogászgyűlések Pesten. III. E­szim alatt irt czikkemet folytatva előveszem a második csoportozatot. Ebben vannak a szerencsétlen tör­vényhatósági tisztviselők ! A legjobb, legbecsületesebb, leghaszonvehetőbb em­berek, de szegények, és azért szeren­csétlenek. Szegények pedig azért, mert semmi alap sincs a lábuk alatt, sem a válasz­tási, sem a kinevezési alap, és mégis áll­nak, vagy inkább lebegnek ég és föld között, nem tudva mikor esnek alá. Itt a küszöbön a bíróságok, m ott a törvényhatóságok rendezése ! A kirakat az igazságügyminiszter elő­terjesztése folytán a Besége nevezi ki, — de mert h ízelsége nem fog eltérni a miniszteri előterjesztéstől , kivévén ha talán informáltatik, vagy egyes férfiakra figyelmet fordít, kiknek kineveztetését vagy elmellőztetését kívánja, egészen világos, hogy a bírák kinevezése az igazságügyminiszter kezében van. A segéd­ személyzetet pedig az 1869. évi IV. t. czikk alapján egyenesen maga az A törvényhatósági közigazgatási tiszt­viselőket az 1870-évi 42-ik t. czikk sze­rint a kormány által ide evezett főispán nevezi ki, illetőleg választatja meg. Kinevezi ugyanis a főispán az itt hi­vatkozott törvényc­ikk 50-ik §-nak g. pontja szerint a tiszteletbeli tisztviselő­ket, vármegyékben, székekben és kerü­letekben a csendbiztost, várnagyot s ál­talában a segéd és kezelő összes sze­mélyzetet, a 65-ik §. szerint pedig a le­véltárnokot élethossziglan. A többi köztörvényhatósági tisztvise­lőket a főispán jelöli vagyis jelölteti ki , — mert a kijelölés a hivatkozott tör­vény 68-ik §-a szerint a következő főis­­páni hatalommal és alkotmányos komé­diával történik. Fölállíttatik egy kijelölő választmány, mely hét tagból áll, hármat választ a törvényhatósági bizottság: — hármat meghi, azaz kinevez a főispán, és így lesznek hatan, — hetedik a kijelölő bi­zottság elnöke , maga a főispán. A főispán és az általa kinevezett ki­jelölő tagok összesen vannak négyen, a törvényhatóság által választottak pedig hárman, tehát ha a főispán nem bolon­dult meg, csak azok fognak kijelöltetni, kiket a kormány, s általa ő akar! Mi történik azután?! Ugyanaz, mit gróf Széchenyi István „Blick“-jében a szeretőire méltó S. herczegnőnél élve­zett estélyen történt dologról, Boskának, a híres bűvésznek egy kártyamutatvá­nyáról elbeszélt. Az elbeszélés így szól: „A nevezett ur (Bosko) oly ügyes volt, hogy minden ellen ügyesség daczára, bár mint töreke­dett is az illető, mindenkor a „zöld alsót“ huzatta ki vele a kártyák közül: „Hol legyen a zöld alsó, alul, fölül, vagy hányadik kártya?“ Így szólott bá­mulatos bizonyossággal a bűvész , és va­lóban a nevezett kártya mindenkor ott jelent meg, hol kívánták. Mindenki bá­mult, míg végre egy indiseret vendég, olyan „mauvais plaisants“-féle, az egész játék­kártyát felborította, és kitűnt, hogy mind az 52 kártya csupa zöld alsóból áll, melyre az egész társaság képzelhe­tőig, hangos kaczajra fakadt és tökéle­tesen belátta, hogy más kártyát a zöld alsónál miért nem lehetett választani.“ Ezen kis történetecske magában is eléggé érthető, de talán nem árt azon észrevételt ideigtatni, melyet gróf Szé­chenyi Istváné történetecskének előadá­sához függesztett. „Azt hisszük, (úgymond) hogy ezen herczegi falon és egy bűvész életéből merített kis esemény épen elég és alkal­mas is arra, hogy excellentiád, (Bach miniszterhez szól) az általa behozott vá­lasztási rendszer jellemzésére azonnal ráismerjen benne:“ A­aj­tón van-e az országban olyan buta ember,ki be nem látná hogy a főispán Bos­­ka lesz ? ki ha tökfilkókat ajánl, kik csak "egy kártyaranggal állanak magasabban a,zöld alsónál, a törvényhatósági bizott­ság akármint erőltesse magát, nem vá­laszthat mást, mint tökfilkót, vagyis kor­mány embert! Ezzel az országban minden törvény­­hatósági tisztviselő tisztában volt, és közöttük igen sokan voltak és vannak, kik nincsenek oly kedvező vagyoni helyzetben, hogy azt mondhatnák, mi­szerint a jövőben nem törődnek azzal, várjon kapnak e szolgálatot vagy nem! ? Sőt ha megfontoljuk, miként a tör­vények szerint azon idő, melynek tar­tam­ára a törvényhatósági tisztviselők megválasztva lőnek az egész országban már régen lejárt, és erre már a lapok­ban sők az országgyűlésen is történtek figyelmeztetések és a törvényhatósági t­sztviselők, kik a múlt évi jogászgyű­­lésre mint ilyenek jegyeztették be ma­gukat, nem tekintve állásuk törvénytelen alapjára, le nem mondottak, azt kell kö­vetkeztetnünk, miszerint a jogászgyű­­lésre jelentkezett törvényhatósági tiszt­viselők a hivataloskodáshoz ragaszkod­nak s a kilátásban levő kineveztetéseket vagy az ezekkel egy jelentőségű főis­­páni választutásokat,ha nem is szívesen, kénytelnségből készségesen elfogadni szándékoznak. Ebből természetesen az következ­ő, hogy ezen tisztviselőknek czélszerű volt a jogász­­illés tagjai közé beiratkozniok, annál is inkább mert a hivatalos kortes­­kedésnek jelei nyilvánosan mutatkoztak és ha talán nem használt, legalább nem árthatott, hogy egyik másik érdemes, jeles vidéki ember magát a pesti köz­ponti befolyásos jogásztársakkal s eset­leg az igazságügyminiszterrel megis­mertesse. Lehetett férfiú ki belátott a kártya­játékba, és talán neheztelést vagy fáj­dalmat is érzett kebelében, de ott állott neje, ott voltak előtte szép gyermekei, nem jött volna, mert a szerény törvény­hatósági tiszti fizetés mellett az útikölt­ségek áldozatba kerültek, de az erkölcsi kényszerűség,a jövőrei kilátás, a remény összegyűjtötte velük az utolsó garast, adósságokat csináltatott, megerőltette az aspiráns embert s tulajdonképen ebben rejlik az indoka annak, hogy a második csopotozatban a tagok oly feltűnő nagy számmal kerültek össze. A harmadik és többi csoportozatról szóló észrevételeim e czikk folytatásában következnek. Pest, 1871. márczius 28. Die­tri­c­h Ignácz,

Next