Magyar Ujság, 1871. március (5. évfolyam, 49-74. szám)
1871-03-28 / 72. szám
72-ik. szám. Szerda, márczius 29. Előfizetési ar l o X y Td f? n Fgész ívre 20 ft—kr Fél évre Ifi „ — „ Negyedévre 5 „ — , Egy hóra . 1 „ 70 „ Szerkesztéser/i iroda és kiadóhivatal: Lipót utcza 11-ik szám földszint, kova alap bértartalmára vonatkozó minden iratok úgyszintén az előfizetési pénzek intézendők. Levelek s kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. ■£X. IaDSTIB SOS BC egyedül csak Neumann B. 1-se magyar hirdetés ügynökségi irodájába, kigyó-utcza 3. sz. vagy annak helyettesének Leopold Miksának adandók át. BelgraU i dij: 8 hasábos Petitsor 1szeri beigtatásnál minden beigtatásért 30 kr. A nyilttérben 5 hasábos Egyes példány ára 0 kr. évfolyam 1871 Előfizetési, ar •VS3. le «S TO. figérsz évre 20 ft —kr Fél évre . 11 , ’ — Negyedévre 5 „ ,. Egy héra . 1 „ 70 „ 12 kr. többszörinél 9 kr. Bélyagd Petitsor 25 kr. Adakozások. Az 1848—49.rokkant honvédek menházára adakoztak : Sántha Péter 2-ik gyűjteménye a Honvéd menházra. Balázs Kálmán 1 frt, Lakrovits Lajos 33 kr., Bakos János 2 frt, Volfárt Lajos 6 ft 59 kr., grt Teleky Sándor 6 frt 59 kr., Kajtar Gusztáv 60 kr. Összesen 17 frt 11 kr. Átvettem Hidats János, menház bizottsági elnök. Olvasóinkhoz. Az uj évnegyed közeledte ezúttal azt a kellemes kötelességet ruházza ránk, hogy t. olvasóinkat, egy oly dologról értesítsük, mely lapunk életében fordulópontot képezni van hivatva. A „Magyar Újság“ ugyanis jövő április 1-től kezdve a saját jól felszerelt nyomdájába költözik át, hol a szerkesztőség és kiadóhivatal a nyomdával egyesítve lévén egy csapással eleje vétetik mindazon hiányoknak, melyek a lap expeditiója körül eddig fönforogtak s míg fokoztatni fog a billkiállítás csínja, addig másfelül a szerkesztőség a szellemi tartalom gyarapításával igyekezene megköszönni a közönség azon folytonosan növekedő pártfogását,melyet tapasztalni, az utóbbi időkben szerencsés volt. A szerkesztőség és kiadóhivatal a lipót utczai 11. számú házba költözködött át, hova ezentúl mindennemű alapot érdeklő küldemény különösen pedig az előfizetési pénz intézendő közvetlenül és egyenesen, mert különben az expeditio körül könnyen felmerülhető nehézségekért kiadóhivatalunk egyátalán nem vállalhatna magára felelősséget. A „Magyar Ujság“, mint az országgyűlési 48-as pártközlönyére szellemi tekintetben annál nagyobb feladatok várakoznak, minél jobban közeledik az az időpont, mely hitünk szerint a közös ügyes kabinetimádók bálványát ledönteni s az eltiport népjogokat méltó helyükre visszaállítani fogja. E nagy feladat nehézségeinek tudatában kötelességünknek tartottuk növelni a lapunk köré csoportosult erőket, s épen e körülmény teszi lehetségessé, hogy lapunk változatosságát is elősegítsük, a kötelességszerv mellett súlyt fektetve a hasznosra és élvezetesre isígy, mihelyt az országgyűlési közlendők fogyta megengedi. Tárczánkban egy rendkívül érdekfeszítő regényt kezdünk meg Elsass és Lotharingia legjelesebb regényírója , Erckmann-Chatran tollából Egy új rovatot is nyitunk az új évnegyed folytán e czím alatt: „A 111 gyár országgyűlési szónokok csarnoka“— melyben a képviselőház kiválóbb tagjai rövid piquans modorban lesznek jellemezve. E rovat kezelését dalián 1S1áczi munkatársunk vállalta magára. Kiváló figyelmet fordítunk a hírrovat tarkaságára és lapunk közgazdászai részére,melyhez az adatokat az első közvetlen forrásból merítjük. Bizalommal fordulunk tehát lapunk t. barátaihoz azon kérelemmel , hogy bennünket továbbra is támogatni, s lapunk terjeszkedése körül buzgólkodni szíveskedjenek Pesten, márczius 28-án. A szerkesztőség- Előfizetési ár az ápr.—júniusi évnegyedre: 5 Zrt. Tíz egyszerre beküldött előfizető után egy tisztelet példány vagy annak értéke jár. Egyes példányok után százalékot nem adhatunk. Kérjük a neveket, szintúgy a posta állomásokat, amelyektől a lappéldányok az illető előfizetőktől közvetlenül elviendők lesznek, tisztán kiírni nehogy iparkodásunk daczára rendetlenségek álljanak be a szétküldésnél. Az előfizetéseg czélszerűbben postautalványok ára eszközölhető. A „Magyar Újság" kiadóhivatala lipót-utcza 11- sz. Pest, márczius 28. Páris egészen a felkelők kezében van. A rend emberei minden befolyásukat elvesztették s a forradalom egy maga ura a helyzetnek. Saisset tengernagy Párisban feloszlatta táborkarát és visszatért Versaillesba azon kijelentéssel, hogy a lázadás elnyomására 30 ezer emberre van szükség. A helyzet valóban kétségbeejtő. A nemzetgyűlés Versailles-ban már nem érzi magát biztonságban s a képviselők fölhozták, hogy a nemzetgyűlés Toursba tétessék át. Ez csak a fölkelőkre nézve leend kedvező, mert minden hátrálás, melyet a versaillesi kormány tenni fog, a forradalom híveit szaporítandja. Úgy látszik hogy a nemzetgyűlés tagjai közt a viszály magva szintén el van hintve. A képviselők egy része a végrehajtó hatalom fejéül Thiers helyébe Aumale herczeget akarja javaslatba hozni s azon vannak,hogy Thierst visszalépésre bírják. Aumale hg. Versaillesba érkezett. Thiers képviselőkkel magán után tudata, hogy mihelyt 100 ezer ember összpontosítva leend, a támadás a fölkelők ellen azonnal meg fog kezdetni. A körülmények azonban korántsem biztatók arra nézve, hogy e szükséges sereget össze lehessen hozni. A bizalmatlanság már minden rétegben elharapódzott s nagyon valószínűtlen, hogy sikerüljön a forradalmat legyőzni. A porosz előőrsök Vincennes-nél egészen Paris falai alá hatoltak. Végre is nem marad majd egyéb hátra, mint a fölkelés elnyomására a poroszokat szólítani föl. Ezzel a versaillesi kormány állásának tarthatatlanságát irta alá s nyilván Thiers azért vonakodik e végső eszközhöz folyamodni. A rendpárti nemzetőrség főhadiszállását Passyba tette át s igy a fölkelők egészen urai Párisnak. Mig Francziaországban az események mindig bonyolultabb alakot öltenek, Napóleon azt hiszi, hogy ismét föltűnhet azon a paleton, amelyről csak nemrégiben oly csúfosan bukott le. Mint mondják híveit Ostendében gyűjti össze, hogy azokkal Francaiaországba visszatérjen. A főszerepet hír szerint Murat, Contis Mac Mahon játszák. Francziaországban az önkénytes csapatok alakítása folyton tart. A versaillesi kormány rendeletet adott ki, hogy Garibaldit azonnal fogják el, mihelyt franczia területre lép. E gondoskodás fölösleges volt, mert a fentebbi hírrel egyidejűleg azt távírják Genuából s Florenczből, hogy Garibaldi Caprerát nem szándékozik elhagyni. Brüsselben a béketárgyalásoknak a franczia követségi palotában leendő mielőbbi megkezdését jelentik,ha az utóbbi párisi események folyton ismét nem fog elnapoltatni, ami valószínűleg meg fog történni. A németek a franczia keleti vasúttal alkudozást kezdettek az Elsass és Német-Lotharingia területén fekvő s összesen 87 mértföldre terjedő vonalak átengedése iránt. A párisi loyális lapok a mai községtanácsválasztást törvénytelennek nyilatkoztatják ki s mindenkit óvnak , hogy a választásoktól távol tartsák magukat. Különben a városban teljes csend uralg annyira, hogy az egészen normális alakot öltött. Chanzy szabadon bocsáttatott, ki is Saisset társaságában Versaillesba gyalog megérkezett; ez utóbbi álöltözetben menekült ki Párisból. A német lapok aggódnak, hogy Francziaország nem lesz képes a hadikárpótlást lefizetni. Francziaország hitelének a párisi események véghetetlen sokat ártottak, most már az országban is nehezebb lesz egy nagyobb kölcsönt felhajtani. A „Schel. Ztg.“ e tárgyra vonatkozólag megjegyzi: a párisi tudósítások közt legérdekesebb az, hogy a bank készlete Versaillesba helyeztetett. Valószínűtlen hogy a fölkelők ezt megengedték volna, s ha megengedték, úgy valószínű hogy a készlet nem volt oly nagy, miszerint az a szállítást megnehezítette volna. Az angol felsőházban e hó 24-én jött szőnyegre a párisi fölkelés. Richmond az ellenzék vezére Granvillehez azt a kérdést intézi, várjon a párisi eseményekről adhat-e a háznak fölvilágosítást. miniszter errre így válaszolt: „Sajnálattal kell bevallanom , hogy nagyon szomorú tudósításokat kaptam, melyek csak azt erősítik meg, ami az ottani állapotról a lapokban már megjelent, különösen pedig a fegyvertelenek borzasztó lemészárlására vonatkozólag, kik amint látszik, csupán az erőszak áldozataivá lőnek. Amint értesültem, a nemzetőrség oly sűrű tömeg közé tüzelt, hogy még a fegyver fölemelésére sem volt hely s hogy ez alkalommal számosan megölettek s megsebesittettek. Románia fejedelmének helyzete hova tovább tarthatatlanabb kezd lenni. Porosz részről nem igen igyekeznek támogatni. A hatalmaknál már fölmerült a Románia elleni beavatkozás, de két hatalomnak vonakodása miatt ez iránt nem tudtak meggyőzni. A porta a Dunánál elővigyázati intézkedéseket tesz e Eyekkel s követelésekkel lépni fel az osztrák császári korona és a mostani egységes alkotmány ellenében, holott a császári korona , szokásos értelmében soha sem ismeri el a népek, vagy a nép törzseit, követelési jogait s ha mit adni szándékozik, azt okvetlenül úgy kell feltüntetnie mint önkénytes adományt, kegyajándékot, melyet valamint adni ugy viszont megtagadni s valamint életbe léptetni, úgy viszont bármikor visszavenni, határozott jogosultsága van : saját akaratából és isten kegyelméből. Az osztrák alkotmánypártiak szerint ez annyit tenne, mint denaturalizálni, szláv-német alkatrészekre osztani az osztrák császári koronát Ausztriában magában, holott annak „oszthatlanságát“ ugyancsak érthetően hangoztatta pár hó előtt a trónbeszéd. Ők a magyar királyi korona jogainak elismerését is csak kényszerűségből s csak a belügyekre vonatkozólag fogadták el azon reményben, hogy a hadügy, pénzügy s vámügy s kilügy egységesítése mindig elég előnyt nyújt a teljes beolvasztás létesítésére. Mint igazán nyújt is teljes mértékben. Ez értelemben működtek az osztrák államférfiak mindig a külföldön is, és mikép a nemzetközi viszonyok tanusítják ugyancsak kielégítő sikerrel. Tény hogy az osztrák császári koronához 1804 óta mindinkább hozzáforrt egészen 48-ig az egység fogalma a külföldi diplomatia előtt, s a történelmi s napi irodalomban a magyar kiráyi korona most is kiegészítő része az osztrák császári koronának. Tény, hogy ily egységen alapszik a mostani osztrák és osztrák-magyar közös alkotmány, tehát az u. n. speciális magyar alkotmánynak feje t. i. a hadügy, pénzügy, külügy, vámügy. És tény hogy eme szövevényes egység vagy közösség egészen új válságoknak fog elébe menni, mihelyt az osztrák korona a nemzetiségek jogait tettleg elismeri s Ausztriát osztrák-szláv állammá alakítja. Mert a mostani osztrák alkotmányban egy oly pont sincs melyre a cseh s lengyel tartományi minisztérium kinevezését s ennek szervezését alapitni lehetne. Pedig ha a minisztérium már megvan, annak hatáskör is kell s ha a csehek és lengyelek nem elégednének meg valamely látszólagos hatáskörrel, akkor a bécsi minisztérium s a bécsi reichsrab hatalomköréből kellene valamicskét lenyirbálni Cseh- Morva és Lengyelország sőt még tán Tyrol vagy Istria stb. számára is. És ekkor mi marad, kérdik az alkotmányhívek, az osztrák császári korona számára ? Együgyű kérdés megmarad neki sértetlenül minden, sőt erősbülne ezáltal, mint erősbités erősbíti az osztrák császári korona jogait Magyarország közösügyes alkotmánya. És, kérdik az osztrák akotmányhivek, mi történnék ha például Cseh vagy Lengyelország parlamentje megtagadja mindjárt elején az évi adós újonczkövetelések megszavazását azon minisztériumtól, mely nem a parlamentáris többségből, tehát nem alkotmányos formák szerint jött létre ? Bolond kérdés! hát népp áll előttetek a magyar példa ? megtagadott-e e többsség valaha valamit, amire.~az~osztrály , császári koronának szüksége volt? Majd talál Beusz Lengyel és Csehor-szág számára is egy Andrássyt, és megvan a vásár. Hiszen épen a magyarországi példa teszi az osztrák kormányt hajlandóvá a többi tartományoknak is adni olyan boldogító alkotmányt — látván, miszerint ez legkevésbbé sem csorbítja az osztrák császári korona jogait. Az osztrák reichstábh azonban épen azon esetben szándékozik megtagadni a jelen imparlamentáris minisztérium támogatását, hogy ha ez az osztrák császári korona állítólagos jogait, az egység fogalmát megcsonkítja t. i. a nemzetiségek számára nem épen üres tárczájú minisztereket nevez ki. Meg kell kétszerezni a követek vagy úgynevezett „ népképviselők“ számát, mondják az osztrák alkotmánypártiak, de egyenes választás utján a reichsrath -ba kell őket küldeni, hogy a tartományi kormányzat erősbülésével arányosan erősbitessék a központi hatalom Ez volna azon mestervágás, melylyel a Plohemwarth ministerium a nemzetiségi igényeket kielégítve s az osztrák korona egységét és épségét megóva,véli kettévághatni a függő kérdéseket sőt osztrák-német és osztrák-szláv részre egyenlően kedvezőnek hirdeti a megoldást. Az osztrák-németek, kik t. i. előbb osztrákok aztán németek meg is lennének ezzel elégedve, mert hiszen ily módon megmaradnának előjogaik a szláv nemzetiségek irányában. (Ők hoznák a törvényeket az ő mesterséges majoritásuk által ezután is, s kedvük szerint megbéníthatnák a landtagoknak ígért vagy adandó kezdeményezési jogokat. Nem így a csehek és lengyelek. Szívesen veszik ők, bár kegyajándéknak tűnjék fel, a népképviselet jogának szélesbítését, de nem a reiehszab számára, hanem saját tartományi országgyűlésük javára s nem is a mostani érdek- és vagyon-képviseleti alapon, minélfogva a német elem majoritásban van, hanem a választás természetes jogalapján. Szóval, épen nem akarják jónak találni, hogy számukra az osztrák tartományok többsége hozzon törvényeket. Itt már aztán megszakadt a kiegyezkedés fonala. Pedig ezt ám minél előbb össze kell kötnie akár a Hohemwarthféle akár más valamely minisztériumnak, mert az osztrák császári korona ellenében most egy oldalról a német császári korona oly vakító fényűvel tűnik fel, miszerint hajlandóvá teszi az osztráknémeteket, hogy német-németekké legyenek, ha előjogaik élvezetétől megy fosztatnának, másrészről a szláv erények oly mozgalmat fejtenek ki, mely hajlandóvá teszi az osztrák-szlávokat hasonló nemzetiségi vágyakra, ha a Cseh-Morva s Lengyelországot illető jogok ismét háttérbe szoríthatnának. Szép bonyodalom. Képzeljük, hogy mosolyog rajta — Bismarck. A 48-as Azöv holnap, csütörtök délután 1 8 órakor értekezletet tart saját helyiségében. Az osztrák császári korona. A cseh és lengyel tartományi minisztériumok kinevezése, mondjuk, mindennap várható. Ez annyit tenne, mint elismertetni az osztrák császári koronás hatalommal a cseh és lengyel királyi koronás hatalom jogosultságát; elismertetni az osztrák egységes államban a lengyel királyság különállási vagy némi önállási jogi hatáskörét sőt egyszersmind elismertetni a reichsrath többségével, hogy a cseh declaransoknak és a lengyel petitionálóknak joguk volt határozott igé Magyar jogászgyűlések Pesten. III. Eszim alatt irt czikkemet folytatva előveszem a második csoportozatot. Ebben vannak a szerencsétlen törvényhatósági tisztviselők ! A legjobb, legbecsületesebb, leghaszonvehetőbb emberek, de szegények, és azért szerencsétlenek. Szegények pedig azért, mert semmi alap sincs a lábuk alatt, sem a választási, sem a kinevezési alap, és mégis állnak, vagy inkább lebegnek ég és föld között, nem tudva mikor esnek alá. Itt a küszöbön a bíróságok, m ott a törvényhatóságok rendezése ! A kirakat az igazságügyminiszter előterjesztése folytán a Besége nevezi ki, — de mert h ízelsége nem fog eltérni a miniszteri előterjesztéstől , kivévén ha talán informáltatik, vagy egyes férfiakra figyelmet fordít, kiknek kineveztetését vagy elmellőztetését kívánja, egészen világos, hogy a bírák kinevezése az igazságügyminiszter kezében van. A segéd személyzetet pedig az 1869. évi IV. t. czikk alapján egyenesen maga az A törvényhatósági közigazgatási tisztviselőket az 1870-évi 42-ik t. czikk szerint a kormány által ide evezett főispán nevezi ki, illetőleg választatja meg. Kinevezi ugyanis a főispán az itt hivatkozott törvénycikk 50-ik §-nak g. pontja szerint a tiszteletbeli tisztviselőket, vármegyékben, székekben és kerületekben a csendbiztost, várnagyot s általában a segéd és kezelő összes személyzetet, a 65-ik §. szerint pedig a levéltárnokot élethossziglan. A többi köztörvényhatósági tisztviselőket a főispán jelöli vagyis jelölteti ki , — mert a kijelölés a hivatkozott törvény 68-ik §-a szerint a következő főispáni hatalommal és alkotmányos komédiával történik. Fölállíttatik egy kijelölő választmány, mely hét tagból áll, hármat választ a törvényhatósági bizottság: — hármat meghi, azaz kinevez a főispán, és így lesznek hatan, — hetedik a kijelölő bizottság elnöke , maga a főispán. A főispán és az általa kinevezett kijelölő tagok összesen vannak négyen, a törvényhatóság által választottak pedig hárman, tehát ha a főispán nem bolondult meg, csak azok fognak kijelöltetni, kiket a kormány, s általa ő akar! Mi történik azután?! Ugyanaz, mit gróf Széchenyi István „Blick“-jében a szeretőire méltó S. herczegnőnél élvezett estélyen történt dologról, Boskának, a híres bűvésznek egy kártyamutatványáról elbeszélt. Az elbeszélés így szól: „A nevezett ur (Bosko) oly ügyes volt, hogy minden ellen ügyesség daczára, bár mint törekedett is az illető, mindenkor a „zöld alsót“ huzatta ki vele a kártyák közül: „Hol legyen a zöld alsó, alul, fölül, vagy hányadik kártya?“ Így szólott bámulatos bizonyossággal a bűvész , és valóban a nevezett kártya mindenkor ott jelent meg, hol kívánták. Mindenki bámult, míg végre egy indiseret vendég, olyan „mauvais plaisants“-féle, az egész játékkártyát felborította, és kitűnt, hogy mind az 52 kártya csupa zöld alsóból áll, melyre az egész társaság képzelhetőig, hangos kaczajra fakadt és tökéletesen belátta, hogy más kártyát a zöld alsónál miért nem lehetett választani.“ Ezen kis történetecske magában is eléggé érthető, de talán nem árt azon észrevételt ideigtatni, melyet gróf Széchenyi Istváné történetecskének előadásához függesztett. „Azt hisszük, (úgymond) hogy ezen herczegi falon és egy bűvész életéből merített kis esemény épen elég és alkalmas is arra, hogy excellentiád, (Bach miniszterhez szól) az általa behozott választási rendszer jellemzésére azonnal ráismerjen benne:“ Aajtón van-e az országban olyan buta ember,ki be nem látná hogy a főispán Boska lesz ? ki ha tökfilkókat ajánl, kik csak "egy kártyaranggal állanak magasabban a,zöld alsónál, a törvényhatósági bizottság akármint erőltesse magát, nem választhat mást, mint tökfilkót, vagyis kormány embert! Ezzel az országban minden törvényhatósági tisztviselő tisztában volt, és közöttük igen sokan voltak és vannak, kik nincsenek oly kedvező vagyoni helyzetben, hogy azt mondhatnák, miszerint a jövőben nem törődnek azzal, várjon kapnak e szolgálatot vagy nem! ? Sőt ha megfontoljuk, miként a törvények szerint azon idő, melynek tartamára a törvényhatósági tisztviselők megválasztva lőnek az egész országban már régen lejárt, és erre már a lapokban sők az országgyűlésen is történtek figyelmeztetések és a törvényhatósági tsztviselők, kik a múlt évi jogászgyűlésre mint ilyenek jegyeztették be magukat, nem tekintve állásuk törvénytelen alapjára, le nem mondottak, azt kell következtetnünk, miszerint a jogászgyűlésre jelentkezett törvényhatósági tisztviselők a hivataloskodáshoz ragaszkodnak s a kilátásban levő kineveztetéseket vagy az ezekkel egy jelentőségű főispáni választutásokat,ha nem is szívesen, kénytelnségből készségesen elfogadni szándékoznak. Ebből természetesen az következő, hogy ezen tisztviselőknek czélszerű volt a jogászillés tagjai közé beiratkozniok, annál is inkább mert a hivatalos korteskedésnek jelei nyilvánosan mutatkoztak és ha talán nem használt, legalább nem árthatott, hogy egyik másik érdemes, jeles vidéki ember magát a pesti központi befolyásos jogásztársakkal s esetleg az igazságügyminiszterrel megismertesse. Lehetett férfiú ki belátott a kártyajátékba, és talán neheztelést vagy fájdalmat is érzett kebelében, de ott állott neje, ott voltak előtte szép gyermekei, nem jött volna, mert a szerény törvényhatósági tiszti fizetés mellett az útiköltségek áldozatba kerültek, de az erkölcsi kényszerűség,a jövőrei kilátás, a remény összegyűjtötte velük az utolsó garast, adósságokat csináltatott, megerőltette az aspiráns embert s tulajdonképen ebben rejlik az indoka annak, hogy a második csopotozatban a tagok oly feltűnő nagy számmal kerültek össze. A harmadik és többi csoportozatról szóló észrevételeim e czikk folytatásában következnek. Pest, 1871. márczius 28. Dietrich Ignácz,