Magyar Ujság, 1871. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1871-09-17 / 213. szám

n. Czél. 2. A nép vallás-erkölcsi eszméi, — és élete fejlesztésének, tisztításának és nemesítésének gyökeres, biztos és békés előkészítése a népne­velés Ügyének egészbeni felkarolása s tettleges előmozdítása által. III. Eszközök. 3. Irodalmi utón, szóbeli felvilágosítás és buzdítás — végre tettleges segélyezés — s ha kell az illető helyeken a kérvényezés által oda­­működni, hogy: a) A csecsemőkre nézve 2 éves koruk bezár­­táig, községenkint sztdlészházak és bölcsődék, megyénként pedig lelenczházak létesittessenek. b) 2—6 évig bezárólag, községenkint kellő számban kisdedóvodák­ — kezdetben szakkép­zett egyének — és saját helyiség hiányában, egy nép­iskolát végzett — és jó erkölcsű férj, s egy gondos ügyes nő felügyelete alatt bérleti házban is életbe léptethető lévén. c) az iskola­ köteles években, tekintet nélkül arra,hogy az iskola hitfelekezeti,vagy községi,a iskolázásnak oly módoni előmozdítása, hogy szegény gyermekek ne csak ingyen tanszerekkel láttassanak el,hanem — különösen az árváknak — lakásuk, élelmezésük és ruházatukról is gon­doskodva legyen ; átalában pedig legtöbb figye­lem fordítandó a gyermek vallás-erkölcsi okta­tására, hogy az korszerű­leg, s a külön h­itfele­­kezetn­ek kedélyét egymáshozi közeledésre, sőt szeretetre előkészítőleg, történjék. d) a felnőttekre nézve, a hol és meddig szükséges, olvasni, írni és számolni taníttatás, a hol ez fölösleges, ott olvasó és társalgó körök alakíttatása, csupán közművelődési czélból. 4. Egy havi folyóirat, tisztán az egylet ügyeinek szentelve, idevágó értekezéseket, javaslatokat, bel- és külföldi tényeket tartal­mazva, úgy szinte koronként egy évkönyv, melyben az egylet évenkénti működései, vívmá­nyai s főbb mozzanatai, velős érdekességgel mint szinte a teljes számadás is feltü­ntetendők. Itt közöltetik — nyilvántartás végett — a belé­pett, elhunyt és kilépett tagok névsora is. 5. Az egylet, — a közvélemény hatalmát tisztelve, s kötelességének ismerve annak meg­alakulásánál ön súlyát is mérlegbe venni — minden a nép körébe vágó vallási és nevelési függő kérdésben, közgyűlésileg is nyilatkozik, sőt ha szükségesnek látja, az illető helyeken kérvényez. 6. Az egylet kész a hazában létező, vagy ezután alakulandó rokon törekvésű társulatok­kal szerves összeköttetésbe lépni, azokat lehető támogatásban részesíteni, vagy szükség eseté­ben, azoktól támogatást elfogadni, érintetten hagyván azok önelhatározási jogát minden oly ügyben, mely helyi viszonyokból foly. IV. Jövedelem forrás. . 7. Alapitványtétel, hagyományozás, éven­kénti szabad ajánlat, oklevél- és tagság dija, folyó­irat és évkönyv jövedelme. V. T­a­g­s­á­g. 8. Tagja lehet az egyletnek a magyar ki­rályság minden lakosa nemi különbség nélkül, ki a fentebb kijelölt czélra e szabályok szelle­mében működni akar, egy tag által ajánlva, vagy önmaga élő szóval vagy irásilag nyilat­kozv­aAz oklevélért minden tag egyszer min­denkorra 2 forintot fizet. a) Alapító tag az, ki az egylet számára leg­alább 100 főnyi alapítványt tesz. b) Rendes tag az, ki évenkint 3 forintot fizet. Ezeken kívül választatnak tiszteletbeli ta­gok is a közgyűlés által, kik fizetésre nem köte­­leztetnek. 10. A tagok legfőbb teendője — egyelőre— minél több tagot szerezni és a tagsági díjt az első évnegyedben lefizetni, a folyó­iratért és évkönyvért semmit sem fizetvén. VI. Sz­akosztályok. 11. Az egylet a munkamegosztás közös elvét követvén, szakosztályokra oszolva mű­ködik. a) Női szakosztály, a kisdedek intézetei, a leányok nevelése, —­s átalában az árvák gond­viselése ügyében, b)­­kisdedóvás — c) iskolakötelesek — d) felnőttek — e) irodalom — f) pénzkezelés szakosztályai. 12. Az egylet saját pecsétet használ a kellő körirattal, és következő jelvénynyel: egy kitett meztelen csecsemő felett korunk összes hitfele­­kezeteinek papjai kezeiket áldásra emelik , a kép alatt ezen szó áll: TESTVÉRISÉG. Ügyvezetési közegek. (Ezen szakasz az indítványozók által készí­tett alapszabály-javaslat 9—23 pontjai nyomán közgyűlésileg megbízandó választmány által részletesen dolgoztassák ki). Indokolás. Az egyházi reform-egylet indítványozói által is készíttetett egy alapszabály-javaslat, mely a prot. egyh­. és isk. lapban közzé téve van. Miért láttam szükségesnek ezen másikat készíteni, egy pontról pontra elemező bírálatnál is jobban kimutatja azon különbség, mely a két tervezet közt első tekintetre szembe ötlik. Vázlatomnak 6. és 8. pontjai — némi módosítással — abból vétettek át. Röviden megmondva a két munká­lat közti leglényegesb különbségek ezek: az inkább elméleti, ez gyakorlati téren kíván hat­ni ; az általánosságban van tartva, ez részletez, az szűkebb alapra áll, ez bővebbre. Miért van vázlatomban gyermekekre, és nem emberekre fektetve a fősúlyt azért, mert a gyermekek minden veszély nélkül, legbiztosabb sikerrel sejthetők, idomíthatók és nemesíth­etők. Olyanok ők mint egy tiszta fehér lap, melyre bármit lehet írni; még az idős emberek, nem­csak alapos meggyőződéseik- hanem legtöbb­ször balvéleményeik­ s előitéleteikbe is oly ko­nokul belerögzenek, hogy őket azokból, oly ügyekben sem lehet kiokoskodni, melyek c­á­­folatlan érvekkel bebizonyíthatók : mit reményl­­het ki akkor vallási hitre tartozó dolgokban ! ? vagy semmit, vagy rontást. A mennyiben a hit tárgyai iránti bizalom előbb megrendül, később össszeomlik, s — philosophia hiányában — a szerencsétlenre a teljes hitetlenség hietlen és kétségbeejtő üressége vár. Ne feledjük Mózes­nek, amaz igen bölcs vallási reformátornak el­járását. A felnőtt nemzedéket nemcsak igno­­rálta, hanem szándékosan sanyargatta, és fel­áldozta ő, hogy nagyszerű művének biztos alap­jául egy uj nemzedéket teremtsen. És ezél­ért, példájával az utókornak két nagy tanúságot hagyván, t. i. hogy a ki egy népet vallásilag reformálni, újjá teremteni akar, kezdje azt alant a gyermekeknél, és hogy, a­ki századokra, sőt ezredekre kiható művet akar alkotni, ne saj­nálja feláldozni a tizedeket. Szülészházakon, bölcsődéken stb. azért kí­vánom a dolgot kezdeni, mert szomorúan ta­pasztalom, hogy csupán ezek nem léte miatt, nemzetünk ezereket veszít évenkint tagjai kö­zül. Ha nagy Széchényink szerint, az a­p­a­­gyilkosnak is meg kellene kegyelmeznünk csak hogy számunk ne fogyjon, mert igen keve­sen vagyunk, akkor én azt mondom, hogy ne csak nemzetünk, hanem a vallás­ és humanitás ellen vétünk, mikor a csekély áldozattal meg­menthető, ártatlan csecsemőket tömege­sen elveszni hagyjuk. A népiskolai vallástanításra térve , az most úgy történik, hogy minden gyermek csak egy vallást tanul, azt amelyikbe véletlenségből bele­született, épen úgy mint az indiai gyermek apja mesterségét. Azonban még hagytán volna, ha csak azt vernék fejébe, hogy az ö vallása min­den többinél jobb, észszerűbb és megnyugta­tóbb ; de annál a nagy többségben levő hitfele­­kezet jóval többet tesz; egész komolysággal, dogma gyanánt tanítván, hogy az ö vallása az egyedül k­evezítő, a többi vallás pedig több mint tévelygés . . . eretnekség. Ilyen vallástanítás aztán, mely a különben békés kedélyek közé az egyenetlenség üszkét dobja, s azokat mintegy kihivólag egymás ellen ingerli . . . valóban plus deficit quam profiéit. Azonban történnék bár a tanítás a legtürelmesebb szellemben, de csupán egy vallást tanítani olyan félszeg, egyoldalú hatást eredményez, a­minőt eredményezhet az, ha valakit úgy nevelnének, hogy a nyelvtanba saját anyanyelvén — a földiratból saját orszá­gán — a történelemből saját nemzeteén kivid s így tovább, semmit sem tanulna. Ezen elzár­kózó rendszerrel, nagyban és huzamosan meg­próbálkoztak dunaiak, de annak veszélyessé­gét már ők is belátván felhagytak vele. Legerő­sebb meggyőződésem szerint a vallást a népis­kolákban, sőt egyebütt is, úgy kellene tanítani, hogy az emberiség vallásos eszméi fejlődésének története adatnék elő a legfőbb vonásokban, s kezdve ott, hol a félelem megalapitá a vallást, s végezve ott, hol a szeretet befejezi az utolsót: azaz, kezdve a Fetisch-imádáson, s kisérve az isten eszméjének fokozatos, és min­dig tökélyes, szellemibb alakot nyerő fejlődé­sét, korunk legtisztább fogalmáig; mutassuk fel így a vallások egyetemét mint egy szerves egészt, mint egy terebély élőfát, a felekezeteket mint ugyan­azon egy fának testvérágait, m­ilyes valamit gondolok én, mikor korszerű val­­lástanítást óhajtok, ez nem elválaszt, hanem összeköt és egybeforraszt. Vajha revideáltatnék s ily szellemben módositatnék a népiskolai tör­vény vallástanitásra vonatkozó része! így ma­guktól megszűnnének a vallástanitásbeli nehéz­ségek és botrányok, meg a hitfelekezeti és köz­ségi iskolák közti különbségek, s a rendes isko­­latanitók által ekképen vettetvén meg a vallá­sosság alapja, itt következnék aztán a hitfeleke­­zetek papjainak vallástanitási szerepük, kik az iskolából kikerülteket, vagy [áttérőket vallási A/lui i %ai4ji3vkj vlOOi­y *Ap ll­t:JVlvl»v«i'y4 r a alaposan, és kellő részletességgel bevezethetnék. Ha az mondatnék, hogy azon egylet, mely ezen szabályok szerint alakulna,nem vallási-ha­nem pusztán népnevelési egylet lenne ; ne feled­jük, hogy a nevelés ügyét m­a is mindenik hitfelekezet saját körébe tartozónak vallja, sőt tényleg gyakorolja; de ha úgy nem volna is, nincs már ma oly dogma-imádó, aki be ne is­merné, hogy a kicsinyek gondját felvenni, azo­kat valódi emberekké képeztetni, s oda mű­ködni , hogy közülök senki el ne vesszen, nem csak vallási, hanem épen a legszentebb val­lási cselekmény. Hogy az egylet tagjaiul a nőket, sőt a nem­keresztényeket is bevezetni ajánlom, azért te­szem, mert azt óhajtom, hogy ezen nagy és egyetemes czélra, az ország összes lakosainak minden elembéli színe java kezdje meg a közre­működést ; ezt pedig azért óhajtom, mert noha hálás köszönetre tartom méltóknak a hitfeleke­­zetek nevelés körüli buzgalmát és áldozatait, és noha tisztelettel üdvözlöm országgyűlésünket, hogy a legjobb szándékból ezen ügyet az állam­kormány erősebb és hatalmasabb karjaiba kí­vánja áttenni, de én ezt mind csak átmeneti lépcsőknek tartom. Szerintem az összes nevelés­ügy intézésének legjobb és legbiztosabb útja: a mindennemű bureaueratikus nyűgöktől és bilin­csektől független szabad társulás, s legil­­letékesb hatósága: a minden hitfelekezet, min­den politikai pártot, minden fajt és nemet ma­gába felölelő és egyesítő társadalom. Talpra tehát minden, ki a vallást, papokat és templomokat — így a­mint most vannak — nem sokba nézi is, de hazáját és az emberiség ügyét szereti! Menjünk tömegesen arra az egy­házi reform­gyűlésre, melyet legnagyobb hittu­dósaink — épen úgy mint a hajdani görögök a keresztyénséget — már előre kinevetnek és bo­londságnak tartanak, sőt több, államveszélyes­nek tüntetik azt fel, mindent lerombolni akaró nihilisticus iránnyal vádolván. Mutassuk meg, hogy a semminél többet akarunk, s hogy nem rombolni, hanem építeni van szándékunk. Fakó és kopár minden theória, s üde zöld a gyakorlati élet mezeje. Lépjünk erre, az ügy­szeretet buzgó lelkesedésével, s működjünk azon a higgadt komolyság szívós kitartásával, s egy pár évtized múlva népünk műveit, összetartó, hatalmas, független, és boldog leend. „És más hon áll a négy folyam partjára, Más szellem­ű és más keblű nép, S szebb arczot ölt e föld kies határa, Hogy kedvre gyűl, ki bájkörébe lép.“ Baj, szept. 14. 1871. Littcei Péter ref. pap. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Szept. 16. d. e. 10 órakor. Elnök: Somsich­ Pál. A jegyzőkönyv észrevétel nélkül hitelesít­tetik. Kérvényeket mutatnak be: elnök Komáromváros részéről, Kovács László Hevesmegye Csány községe részéről és B­e­t­h­­­e­n János gr. Gyulai Samu részéről. Ghyczy Kálmán egy határozati javaslatot kíván a ház asztalára letenni. S azt indokolja : „Az 1870. évi 42. t. sz. — mondja — azt ren­deli, hogy jövőre a törvényhatóságok közigaz­gatási költségeit saját pénztárukból fedezzék, s a végett az egyenes államadók, jelesül: a föld ház, jövedelem, személyes kereseti adók után a háza­dó százalékokban vettessék ki, ezen intéz­kedésnek egyenes következményéül egyszers­mind azt rendeli az említett törvényc­ikk, hogy pénzügyminiszter úr, egyetértve a belügyminis­­terrel, még az 1870-d­ik év folyama alatt tör­vényjavaslatot terjeszszen elő az egyenes adók, jelesül föld, ház, jövedelem és személyes kere­seti adók oly mérvű leszállításáról, hogy e le­szállítás lehetőleg megfeleljen azon főösszeg­nek, mely a 70-ik évben közigazgatási czélokra az állam pénztárából az összes törvényhatósá­goknak kiszolgáltatott. Ezen törvényhozási intézkedésnek nem lehe­tett más értelme, mint az, hogy a törvényható­ságokban lakó adózók államadója azon egész összeggel megkevesbeztessék, mely a 70-ik év­ben közigazgatási költségek fedezésére fordítta­­tott. Pénzügyminiszter úr a törvénynek ezen rendeletét nem teljesítette, hanem e helyett egy körrendeletet bocsájtott az ország minden tör­vényhatóságaihoz, melyben mint mondja tájéko­zás végett közli a törvényhatóságokkal, hogy az említett adó leszállításnak két módja van. Egyik szerint az összes direct adókból, és így a direct adók mindegyik neméből 76 egész és egynek 76—100-a fittetnék le. Másik terv szerint érin­tetlenül maradván a föld, ház- és jövedelem­adó, a személyes kereseti adóból fitetnék le 56% és egy töredék. Egyszersmind közölte pénzügymi­niszter úr a törvényhatóságokkal azon táblás kimutatásokat is, melyekben ezen számítások­nak eredményei foglaltatnak ? Nyilván­való, hogy a miniszter úrnak körrendelete nem áll helyre, nem pótolja azon mulasztást, mely az által követtetett el, hogy a törvényjavaslat an­nak idejében be nem mutattatott. E körrendeletre szónok kettőt jegyez meg, először hogy ez ügy elintézésére czélszerűbb mód is van „megjegyzem továbbá azt — mondja a szónok — hogy miniszter úr tervezete szerint az ország összes törvényhatóságainak ,'de nem kapja meg az adóleszállítás kedvezménye folytán nemcsak azon összegeket, melyeket köz­­igazgatási czélokra 1870-ben valóban fordított, hanem még azon összegeket sem kapja meg, melyeket miniszter úrnak említett kimutatásában foglalt számítása szerint az állam pénztárából az illető törvényhatóságoknak kiszolgáltatott. Én megengedem te­hát, hogy a miniszter úr számításának és terveinek hiányai, a törvény szerkezete hiányainak következménye, megle­het, hogy szükséges lesz az 1870. 42. t. sz. ide vonatkozó szakaszait módosítani, de ha ezek iránt kétség foroghatna is fen, nem hiszem, hogy kétségbe vonathassák, hogy mindenekelőtt szükséges, hogy a törvénynek akár végrehajtása, akár módosítása iránt, a törvényjavaslat minél előbb beterjesztessék , mert hiszen törvény meg­alkotása nélkül a törvényhatóságok rendezése véglegesen be sem fejezhető. Minthogy ezen rendeleteknek egy fő kérdését épen azon körül­mény képezi, hogy melyek azon összegek a melyek fölött a törv.­hatóság az adóleszállítás kö­vetkeztében anélkül rendelkezhetik, hogy kény­telen legyen a törvényhatóság lakóinak adó­ter­vil­l nemeini.­­ Mert úgy hiszem abban egyetértünk mindnyájan, hogy a jövő megye a rendezés utáni első működését az adó felemelé­sével fogja kezdeni, ez a megyei önkormányzat iránt bizalmat és rokonszenvet tönkre tenni igen, de előmozdítani egyáltalán nem fogja. Továbbá te­hát, a törvény­alkotás nélkül a jövő évi államköltségvetés sem állapíttathatik meg, mert mindaddig még tudva nincsen, hogy mily egyenes adókból és mily mérvben történik leszállítás, addig a kivetendő adók összegét és így a költségvetés fedezését is véglegesen meg­állapítani nem lehet. Sürgős pedig ezen tör­vényjavaslatnak a minisztérium általi előter­jesztése, mert bármilyen legyen az, okvetlenül szükséges, hogy adassák át a pénzügyi bizott­ság hosszabb időt kívánó tárgyalásának. En­nélfogva bátor leszek a következő határozati javaslatot a t. ház engedelmével felolvasni. (Ol­vassa.) Határozati javaslat. Az 1870ik évi 42-ik t. sz. azt rendel­vén, hogy a törvényhatóságok közigazgatási költségeiket, jövőre saját házi pénztárukból fedezzék, s e végett a házi adó az egye­nes (föld, ház, jövedelem, személyes kereseti) áll­am adók után, százalékban vettessék ki, a pénz- és belügyminisztereket egyszersmind oda utasította , hogy még az 1870-ik év folytán tör­vényjavaslatot terjeszszenek elő, a föld, házjö­­vedelem és személyes kereseti adó oly mérvi leszállításáról, hogy e leszállítás a lehetőségig megfeleljen azon főösszegnek, melyet az állam az 1870 ik évben a közigazgatási czélokra az összes törvényhatóságoknak kiszolgáltatott. Az illető miniszterek a törvény e rendeleté­nek mindeddig nem feleltek meg , az érintett törvények megalkotása előtt pedig sem a tör­vényhatóságoknak rendezése véglegesen be nem fejezhető, sem­ a jövő évi államköltségvetés meg nem állapítható, határozza el ennélfogva a ház , hogy : „A pénzügyminiszter, a belügyminiszter­rel egyetértve az egyenes államadóknak azon czélból, hogy a hatóságok közigazgatási költsé­geiket saját házi pénztárukból fedezhetnék, mi­iép eszközrendő­ leszállításáról még az ország­gyűlésnek mostani együttléte alatt törvényja­vaslatokat terjeszszen be, hogy az a pénzügyi bizottságnak a megkívántató előleges tárgyalás végett a jövő évi költségvetéssel együtt kiadat­hassák.“ Kerkápolyi a maga és a belügyminiszter nevében megígéri, hogy a kívánt törvényjavas­latot beterjeszteni fogja. Móricz Pál megújítja a múlt ülésszak alatt benyújtott határozati javaslatát, mely így szól : Tekintve az állami rendes bevételek és kia­dások között mutatkozó hiányt, hogy jövőre a tullaadások mellőzve legyenek, szükséges pénz­ügyi állapotaink felismerhetése, ez okból uta­­síttassék a minisztérium, hogy: 1- er. Mindazon tőkékről, állami és vasúti törvényekről, központi és egyébb pénztárakban létezett pénztári maradványokról, dohány és egyébb készletekről, közös activált és más actív követelésekről, szóval minden néven nevezhető ingó államvagyonról, egy könnyen áttekinthető oly kimutatást terjeszszen a ház elé, melyből az átvétel idején létezett állapot a mostanival egy­­behasonlítva, a közbejött fogyatkozás vagy nö­vekedés feltüntetve legyen, 2- szor. Az állami szolgálat végleges rende­zésére, a kormányzat minden ágára kiterjedő ügyrend egyszerűsítésére, a hivatalok kevesbí­­tésére, a nyugdíj­képességnek az alkotmányos elvekre való figyelemmel leendő szabályozására vonatkozó törvényjavaslatokat terjeszszen a ház elé. Horn Ede a kötelező polgári házasság be­hozatala érdekében tesz indítványt. Bizonyosan nem kerülte ki — mondja — a képviselők fi­gyelmét, hogy ha magyar fia, vagy leány, ha más vallási­ egyénnel házasságra akar lépni, e czélból kénytelen külföldre menni. Ez is baj, de ez csak a baj enyhébb oldala, a komolyabb része abban áll, hogyha külföldi hatóság a ma­gyar kormányhoz fordul ily esetekben és a ma­gyar kormány mindig azt felelte és feleli, hogy a fennálló törvények szerint el nem ismerheti a polgári házasságot, és hogy ennek következté­ben az e módon magyar emberek által kötött házasságnak nem lesz érvényessége itthon; más szóval: a magyar kormány ágyasságnak nevezi azon frigyet, melyet az egész mivelt világban szentnek és törvényesnek el fognak ismerni; fattyú gyermekeknek nevezi azon ártatlan lé­nyeket, a­kiknek más országokban épen a törvényhatóság lesz természetes védője, ha valaki elmerné tagadni ezektől a törvényes jogait. Kézzel fogható te­hát, hogy ezen eljárás homlokegyenest ellenkezik a vallásszabadság­gal. A vallásszabadság még azon értelemben is mint az nálunk létezik, azt követeli,hogy val­lásunknak semmi megszomorító, semmi káros befolyása ne legyen polgári cselekvényeinkre. A polgári szabadság pedig azt követeli, hogy a­míg egy harmadik személy jogosult érdekeit meg nem sértem, magánügyeimet kényem, ked­vem szerint intézhessem. (Balfelöl helyeslés.) Nem szükséges kimutatni te­hát, hogy ezen nyomás, ezen nagy igazságtalanság, melyet a polgári házasság el nem ismerése által a szülők és gyermekeken elkövetnek, még súlyosabbak­ká, kárhozatosabbakká válnak az által, hogy ez sajátképen csak szüleménye és kifolyása egy általánosabb köztévedésének, azaz azon anomá­liának, mely még a mai időben is a papi befo­lyás hatalmát kiterjeszti még oly ügyekre is, melyek szorosan a társaság, azaz a polgári ha­talom körébe tartoznak. (Balfelől helyeslés.) Szintúgy nem tartom szükségesnek hosszasan kiemelni, hogy szemben a napról-napra vakme­rőbben fellépő papi bitorlásokkal, sürgősebben kell mint valaha, véget vetni ezen anomáliának. (Balfelöl helyeslés.) T. hát! Nincs szándékom megvitatni e peretben sem az egyház és állam közti viszonyt, sem a polgári és egyházi há­zasság közti különbséget, de azt gondolom, hogy elfogulatlan férfiak ellentmondására nem fogok találni akkor , ha azt állítom , hogy véget kell vetni valahára ezen viszás álla­potnak, hogy meg kell szüntetni azon helyzetet mely a­midőn számos magyar polgár legegyé­­niebb érdekét megsérti, legbensőbb cselekmé­nyeiben megszorítja, egyszersmind megszégye­­nítő tanúbizonyságot tesz műveltségünk és sza­badságunk mibenlétéről. Hogy csak egyet em­lítsek, Magyarország, (zaj) Magyarország e té­ren túlhaladtatja magát, még a concodar­­ius Cisleitháma s Bajorország által, mely or­szágok vakhitüsége annyi ideig csúfságnak tár­gya volt. T. ház ! (halljuk!) Mindezek következtében feljogosítva érzem magamat a polg. házasság behozatalát az or­szággyűlés legsürgősebb teendői közé sorozni, az­az azok közé, melyeket még ezen ülésszak alatt meg kell oldani és azt annál is inkább, mert ehhez sem hosszú előmunkálat, sem h­osz­­szú törv. javaslat nem kell (helyeslés balfelől). Bátor vagyok tehát a következő határozati ja­vaslatot a t. ház szíves figyelmébe ajánlani. (Balfelől halljuk! olvassa a határozati javas­latot). Határozati javaslat. A kormány oda utasíttatik, hogy még a mostani ülésszak alatt terjeszszen a képviselő­ház elébe törvényjavaslatot, mely a polgári házasság kizárólagos érvényesítését kimondja s a házaspár tetszésére hagyja, a polgári ható­ság előtt kötött frigyet egyházilag megál­­datni. Pulszky Ferencz : T. ház! Pozsony városa képviselőjének véleményét tökéletesen osztom, csatlakozom határozati javaslatához. Győrfy Gyula az ipartörvény iránt már tavaly beadott következő indítványát megújítja : Múlt évi nov. hó 14-én a t. ipar és kereske­delmi miniszter úr ígéretet tett a képviselőház előtt, hogy mihelyt a községi törvény megsza­vazva lesz, az ipar törvényjavaslatra nézve en­nek folytán szükségessé vált módosításokat minden késedelem nélkül elő fogja terjeszteni. A miniszter úrnak ezen nyilatkozata a jegy­zőkönyvbe vézetett és a múlt évi 2596. sz. vég­zéssel ennek alapján lett elhatározva, hogy az ipartörvényjavaslat előmunkálatára vonatkozó­lag 492. sz. a. beadott indítványom a miniszter úr előterjesztése fölött hozandó határozat kér­désével egyidejűleg tárgyaltassék. Minthogy pedig a községi törvény már hó­napokkal ezelőtt megszavaztatott, de az ígért módosítások még mostanáig sincsenek benyújtva és minthogy ezen mulasztás fennebb említett in­dítványom folytán az ipartörvényjavaslat véle­ményadással netalán a megbízandó küldöttség működését akadályozza. Kérdem a tisztelt ipar é s kereskedelmi mi­niszter úrtól: Szándékozik-e az ipartörvényja­vaslatok tárgyában ígért módosítását még ek hó­ban az országos ülések elnapolása előtt a kép­viselőházban előterjeszteni. Szlávy József: úgy emlékszik, hogy az akkori indítvány a körül forgott, hogy a köz­ponti bizottmány munkálata egy 15 tagú bizott­sághoz utasíttassék. E fölött kellett volna a ház­nak határozni. De miután a községi és törvény­­hatósági törvény következtében a javaslaton lé­nyeges változtatások eszközlendők — azt hi­szi, — az a kérdés, hogy újabban egy 15 tagú bizottsághoz utasíttassék-e az? Különben ő e nélkül a munkálatot bármikor beadhatja. Ordódy Pál az állandó igazoló bizottság részéről jelenti, hogy Rónay János jegyző­könyve a bíráló bizottsághoz utasítandó. M­a­­jor Pál és Szelestey László ellenben vég­legesen igazoltatnak. Róna­ ügye a 6-ik bíráló bizottsághoz utasittatik. Ezek után beadattak a szavazatok a hiány­zó bizottsági tagokra. Az eredmény legközelebb kihirdettetik. Andrássy Gyula gr. miniszterelnök. T. ház! Ő felsége a Spanyolországgal kötött ke­reskedelmi és hajózási szerződésről szóló tör­­vényczikket szentesítvén azon kéréssel vagyok bátor azt átnyújtani, hogy annak kihirdetését elrendelni méltóztassanak. Széll Kálmán jegyző : (Olvassa a törvény­­czikket.) Elnök: A tisztelettel kihirdetett 1. czikk­et fog küldetni m­éltóságos főrendeknek hasonló kihirdetés végett. Kerkápolyi Károly (pénzügyminiszter.) Beszédét alább közöljük: Bittó István. A szervezés alatt levő első­­folyamodású törvényszékek és járásbíróságok a kormány határozott szándéka szerint jövő évi januárius 1-én fogván megkezdeni működésü­ket, kénytelen vagyok azon összeget, mely a folyó évi XXXII-ik­­. czikk által ezen bírósá­gok életbeléptetésére megállapíttatott, már ezen évben igénybe venni s ez által azt is kérni, hogy a minisztérium kebelében a számvevőségi sze­mélyzetet megszaporíthassam, hogy az előleges munkálatot már most megkezdvén, a szervezési nagy munkálat megkönnyebbíthessék. Erre vonatkozólag benyújtja a törvényjavas­latot. Elnök : Négy törvényjavaslat adatott be. Egyik a jövő évről szóló költségvetés, ez gondo­lom, az eddigi szokás szerint a pénzügyi bizott­sághoz utasíttatik; a második a kölcsönre vo­natkozó törvényjavaslat, ez ki van nyomva és kiosztatott, nem tudom most méltóztatnak-e erre vonatkozólag határozni, vagy pedig a legköze­lebbi ülésben (felkiáltások : ma ! ma! hétfőn !) ha ma kívánnák, kimondhatnám határozatul, hogy az is a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. (Helyeslés, ellenmondások balról.) Tisza K. mind akettőt a hétfői ülés napi­rendjére sürgeti kitüzetni. Deák Ferencz nem lát abban semmi fönn­­akadást, hogy e tárgyak már most a pénzügyi bizottsághoz utasíttassanak. Ghyczy K. megnyugszik abban, hogy e kérdés a pénzügyi bizottsághoz utasíttassék, de a nélkül, hogy kimondassék a ház által, misze­rint a külcsönügy előzetesen tárgyaltassék. Minden utasítás nélkül kiadatik a pénzügyi bizottságnak. Ghyczy Kálmán az iránt intéz kérdést a pénzügyérhez, várjon a zárszámadás készen van-e, s ha igen, mikor fog a házzal küzöltetni, hogy a pénzügyi bizottságnak kiadható le­gyen ? Kerkápolyi: A zárszámadás tudta szerint készen van, elkészültének eddig egy véletlen körülmény némileg útjában állott, nem is em­lítve egymást, mely épen nem véletlen, sőt a dolog természetében van, hogy t. i. a főszám­vevőszékhez utasítva voltak az 1867-ik évre vonatkozó kimutatások, az 1868. és 1869-ki zárszámadások számszerű átvizsgálás végett és az 1870-ki zárszámadás elkészítése oly munka, mely csakis egyszer, azaz első ízben halmozód­­h­atik úgy fel az okból, mert korábban nem léte­zett számvevőszék, és a ház e korábbi száma­­dásoknál azt mellőzni még sem akarta. Ezen négyszeres munkát azon idő alatt tel­jesíteni, mely alatt rendesen teljesítendő két­szeres t. i. egy év zárszámadásának felül­viz­­gálása és a másik elkészítése, azt gondolom különösen újból alkotott számszéktől alig lehet várni. Ez magyarázza meg, hogy a zárszámadás szept. 1-én a minisztériumnak át nem adatha­tott és a ház rendelkezésére nem bocsáttatha­tott. De szóló úgy van értesülve, hogy egy két pont tisztázásán kivül a zárszámadás kész és csak sokszorosításra vár. Ezen egy-két pontnak tisztázását egy véletlen körülmény odázta el és ez az volt, hogy a Selmecz bányai gazdászati és bányászati kerületnek számadásai a postán eltévedtek (!) Megérkezett a feladási revény és az a vitó, hogy átvehetők, de a számadások ma­guk eltévedtek ez okozta a késedelmet. Erről senki sem tehet, mert ilyen véletlen a világon mindenütt előfordul. Huszár István az előterjesztés kapcsában beterjeszti a közös pénzügyminisztérium által készített és az államadósságok ellenőrzésére kiküldött országos bizottságnak elfogadott elő­irányzatát. Ezen előirányzat első tételében 40.000 írt többlet mutatkozik, melyből Magyarországra 12 ezer írt esik. Ez azonban szerinte úgy találja indokolását, hogy az újonnan készítendő 5 fitos államjegyek nyomatása a jövő évre van elhatá­rozva. Tisza Kálmán a napirend megállapítását sür­geti. Indítványozza, hogy míg a pénzügyi bizottság elkészül munkálataival, az osztályok az úrbéri törvényjavaslatot tárgyalják. Kerkápolyi kéri a házat, hogy mielőtt e tárgy fölött határozna, várja be legalább az igazságügyér által javaslatba hozott s a köl­csönre vonatkozó jelentéseket. Huszár Imre azon indokból, hogy az úrbéri törvényjavaslat már háromszor utasíttatott ha­sonló körülmények között az osztályokhoz és mivel annak tárgya is nagyon ismeretes a ház­nak minden tagja előtt, pártolja Tisza indít­ványát. Bittó István igazságügyi miniszter nem habozik bevallani, hogy a szervezés által na­gyon igénybe vétetvén, e kérdésnek kellő tanul­mányozásához nem maradt elég ideje. 2—3 napi türelemre kéri tehát a házat. Kihirdettetik a mai választás eredménye: Mihályi Péter: Beadatott 203 szavazat ezek közül 4 üres, 199-et nyert Parcsetics Sán­dor, 131-et Gorove István, 66-ot Móricz Pál 2-öt Simonyi Ernő. Elnök: E szerint Parcsetics és Gorove kép­viselő urak választattak meg a pénzügyi bizott­ság tagjaiul. Méltóztatuak megnyugodni igaz­ságügyminiszter úr­ előbbi nyilatkozatában ? (Igaz! Nem!) A­kik Tisza Kálmán úr indítvá­nya szerint az úrbéri törvényt most kívánják az osztályokhoz utasítani, szíveskedjenek fölkelni. (Megtörténik.) Most azok méltóztassanak fel­a kik nem most kívánják oda utasítani. (Megtörténik. Zaj: Kisebbség.) Meg fogjuk szám­lálni. (Megtörténik. ( Fölkiáltások: a h­orvá­toknak nincs szavazati joguk). Andrássy Gyula gr.: Azt gondolom, hogy e házban senki sincs, a­ki kétségbe vonná hogy a napirend meghatározásakor a horvátoknak szavuk van. (Helyeslés). Tehát ők is szavaz­zanak. Elnök: Tisza Kálmán képviselő úr indít­ványa mellett felállt 76 képviselő, ellene 95 ennélfogva az indítvány elesett. A pénzü­gyi bi­­zottság tagjait kérem, maradjanak itt s alakulja­nak. A legközelebbi ülés szokott módon fog köz­hírré tétetni. MAGYAR ÚJSÁG, 1871. SZEPTEMBER 17.

Next