Magyar Ujság, 1871. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)
1871-09-17 / 213. szám
n. Czél. 2. A nép vallás-erkölcsi eszméi, — és élete fejlesztésének, tisztításának és nemesítésének gyökeres, biztos és békés előkészítése a népnevelés Ügyének egészbeni felkarolása s tettleges előmozdítása által. III. Eszközök. 3. Irodalmi utón, szóbeli felvilágosítás és buzdítás — végre tettleges segélyezés — s ha kell az illető helyeken a kérvényezés által odaműködni, hogy: a) A csecsemőkre nézve 2 éves koruk bezártáig, községenkint sztdlészházak és bölcsődék, megyénként pedig lelenczházak létesittessenek. b) 2—6 évig bezárólag, községenkint kellő számban kisdedóvodák — kezdetben szakképzett egyének — és saját helyiség hiányában, egy népiskolát végzett — és jó erkölcsű férj, s egy gondos ügyes nő felügyelete alatt bérleti házban is életbe léptethető lévén. c) az iskola köteles években, tekintet nélkül arra,hogy az iskola hitfelekezeti,vagy községi,a iskolázásnak oly módoni előmozdítása, hogy szegény gyermekek ne csak ingyen tanszerekkel láttassanak el,hanem — különösen az árváknak — lakásuk, élelmezésük és ruházatukról is gondoskodva legyen ; átalában pedig legtöbb figyelem fordítandó a gyermek vallás-erkölcsi oktatására, hogy az korszerűleg, s a külön hitfelekezetnek kedélyét egymáshozi közeledésre, sőt szeretetre előkészítőleg, történjék. d) a felnőttekre nézve, a hol és meddig szükséges, olvasni, írni és számolni taníttatás, a hol ez fölösleges, ott olvasó és társalgó körök alakíttatása, csupán közművelődési czélból. 4. Egy havi folyóirat, tisztán az egylet ügyeinek szentelve, idevágó értekezéseket, javaslatokat, bel- és külföldi tényeket tartalmazva, úgy szinte koronként egy évkönyv, melyben az egylet évenkénti működései, vívmányai s főbb mozzanatai, velős érdekességgel mint szinte a teljes számadás is feltüntetendők. Itt közöltetik — nyilvántartás végett — a belépett, elhunyt és kilépett tagok névsora is. 5. Az egylet, — a közvélemény hatalmát tisztelve, s kötelességének ismerve annak megalakulásánál ön súlyát is mérlegbe venni — minden a nép körébe vágó vallási és nevelési függő kérdésben, közgyűlésileg is nyilatkozik, sőt ha szükségesnek látja, az illető helyeken kérvényez. 6. Az egylet kész a hazában létező, vagy ezután alakulandó rokon törekvésű társulatokkal szerves összeköttetésbe lépni, azokat lehető támogatásban részesíteni, vagy szükség esetében, azoktól támogatást elfogadni, érintetten hagyván azok önelhatározási jogát minden oly ügyben, mely helyi viszonyokból foly. IV. Jövedelem forrás. . 7. Alapitványtétel, hagyományozás, évenkénti szabad ajánlat, oklevél- és tagság dija, folyóirat és évkönyv jövedelme. V. Tagság. 8. Tagja lehet az egyletnek a magyar királyság minden lakosa nemi különbség nélkül, ki a fentebb kijelölt czélra e szabályok szellemében működni akar, egy tag által ajánlva, vagy önmaga élő szóval vagy irásilag nyilatkozvaAz oklevélért minden tag egyszer mindenkorra 2 forintot fizet. a) Alapító tag az, ki az egylet számára legalább 100 főnyi alapítványt tesz. b) Rendes tag az, ki évenkint 3 forintot fizet. Ezeken kívül választatnak tiszteletbeli tagok is a közgyűlés által, kik fizetésre nem köteleztetnek. 10. A tagok legfőbb teendője — egyelőre— minél több tagot szerezni és a tagsági díjt az első évnegyedben lefizetni, a folyóiratért és évkönyvért semmit sem fizetvén. VI. Szakosztályok. 11. Az egylet a munkamegosztás közös elvét követvén, szakosztályokra oszolva működik. a) Női szakosztály, a kisdedek intézetei, a leányok nevelése, —s átalában az árvák gondviselése ügyében, b)kisdedóvás — c) iskolakötelesek — d) felnőttek — e) irodalom — f) pénzkezelés szakosztályai. 12. Az egylet saját pecsétet használ a kellő körirattal, és következő jelvénynyel: egy kitett meztelen csecsemő felett korunk összes hitfelekezeteinek papjai kezeiket áldásra emelik , a kép alatt ezen szó áll: TESTVÉRISÉG. Ügyvezetési közegek. (Ezen szakasz az indítványozók által készített alapszabály-javaslat 9—23 pontjai nyomán közgyűlésileg megbízandó választmány által részletesen dolgoztassák ki). Indokolás. Az egyházi reform-egylet indítványozói által is készíttetett egy alapszabály-javaslat, mely a prot. egyh. és isk. lapban közzé téve van. Miért láttam szükségesnek ezen másikat készíteni, egy pontról pontra elemező bírálatnál is jobban kimutatja azon különbség, mely a két tervezet közt első tekintetre szembe ötlik. Vázlatomnak 6. és 8. pontjai — némi módosítással — abból vétettek át. Röviden megmondva a két munkálat közti leglényegesb különbségek ezek: az inkább elméleti, ez gyakorlati téren kíván hatni ; az általánosságban van tartva, ez részletez, az szűkebb alapra áll, ez bővebbre. Miért van vázlatomban gyermekekre, és nem emberekre fektetve a fősúlyt azért, mert a gyermekek minden veszély nélkül, legbiztosabb sikerrel sejthetők, idomíthatók és nemesíthetők. Olyanok ők mint egy tiszta fehér lap, melyre bármit lehet írni; még az idős emberek, nemcsak alapos meggyőződéseik- hanem legtöbbször balvéleményeik s előitéleteikbe is oly konokul belerögzenek, hogy őket azokból, oly ügyekben sem lehet kiokoskodni, melyek cáfolatlan érvekkel bebizonyíthatók : mit reménylhet ki akkor vallási hitre tartozó dolgokban ! ? vagy semmit, vagy rontást. A mennyiben a hit tárgyai iránti bizalom előbb megrendül, később össszeomlik, s — philosophia hiányában — a szerencsétlenre a teljes hitetlenség hietlen és kétségbeejtő üressége vár. Ne feledjük Mózesnek, amaz igen bölcs vallási reformátornak eljárását. A felnőtt nemzedéket nemcsak ignorálta, hanem szándékosan sanyargatta, és feláldozta ő, hogy nagyszerű művének biztos alapjául egy uj nemzedéket teremtsen. És ezélért, példájával az utókornak két nagy tanúságot hagyván, t. i. hogy a ki egy népet vallásilag reformálni, újjá teremteni akar, kezdje azt alant a gyermekeknél, és hogy, aki századokra, sőt ezredekre kiható művet akar alkotni, ne sajnálja feláldozni a tizedeket. Szülészházakon, bölcsődéken stb. azért kívánom a dolgot kezdeni, mert szomorúan tapasztalom, hogy csupán ezek nem léte miatt, nemzetünk ezereket veszít évenkint tagjai közül. Ha nagy Széchényink szerint, az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmeznünk csak hogy számunk ne fogyjon, mert igen kevesen vagyunk, akkor én azt mondom, hogy ne csak nemzetünk, hanem a vallás és humanitás ellen vétünk, mikor a csekély áldozattal megmenthető, ártatlan csecsemőket tömegesen elveszni hagyjuk. A népiskolai vallástanításra térve , az most úgy történik, hogy minden gyermek csak egy vallást tanul, azt amelyikbe véletlenségből beleszületett, épen úgy mint az indiai gyermek apja mesterségét. Azonban még hagytán volna, ha csak azt vernék fejébe, hogy az ö vallása minden többinél jobb, észszerűbb és megnyugtatóbb ; de annál a nagy többségben levő hitfelekezet jóval többet tesz; egész komolysággal, dogma gyanánt tanítván, hogy az ö vallása az egyedül kevezítő, a többi vallás pedig több mint tévelygés . . . eretnekség. Ilyen vallástanítás aztán, mely a különben békés kedélyek közé az egyenetlenség üszkét dobja, s azokat mintegy kihivólag egymás ellen ingerli . . . valóban plus deficit quam profiéit. Azonban történnék bár a tanítás a legtürelmesebb szellemben, de csupán egy vallást tanítani olyan félszeg, egyoldalú hatást eredményez, aminőt eredményezhet az, ha valakit úgy nevelnének, hogy a nyelvtanba saját anyanyelvén — a földiratból saját országán — a történelemből saját nemzeteén kivid s így tovább, semmit sem tanulna. Ezen elzárkózó rendszerrel, nagyban és huzamosan megpróbálkoztak dunaiak, de annak veszélyességét már ők is belátván felhagytak vele. Legerősebb meggyőződésem szerint a vallást a népiskolákban, sőt egyebütt is, úgy kellene tanítani, hogy az emberiség vallásos eszméi fejlődésének története adatnék elő a legfőbb vonásokban, s kezdve ott, hol a félelem megalapitá a vallást, s végezve ott, hol a szeretet befejezi az utolsót: azaz, kezdve a Fetisch-imádáson, s kisérve az isten eszméjének fokozatos, és mindig tökélyes, szellemibb alakot nyerő fejlődését, korunk legtisztább fogalmáig; mutassuk fel így a vallások egyetemét mint egy szerves egészt, mint egy terebély élőfát, a felekezeteket mint ugyanazon egy fának testvérágait, milyes valamit gondolok én, mikor korszerű vallástanítást óhajtok, ez nem elválaszt, hanem összeköt és egybeforraszt. Vajha revideáltatnék s ily szellemben módositatnék a népiskolai törvény vallástanitásra vonatkozó része! így maguktól megszűnnének a vallástanitásbeli nehézségek és botrányok, meg a hitfelekezeti és községi iskolák közti különbségek, s a rendes iskolatanitók által ekképen vettetvén meg a vallásosság alapja, itt következnék aztán a hitfelekezetek papjainak vallástanitási szerepük, kik az iskolából kikerülteket, vagy [áttérőket vallási A/lui i %ai4ji3vkj vlOOiy *Ap llt:JVlvl»v«i'y4 r a alaposan, és kellő részletességgel bevezethetnék. Ha az mondatnék, hogy azon egylet, mely ezen szabályok szerint alakulna,nem vallási-hanem pusztán népnevelési egylet lenne ; ne feledjük, hogy a nevelés ügyét ma is mindenik hitfelekezet saját körébe tartozónak vallja, sőt tényleg gyakorolja; de ha úgy nem volna is, nincs már ma oly dogma-imádó, aki be ne ismerné, hogy a kicsinyek gondját felvenni, azokat valódi emberekké képeztetni, s oda működni , hogy közülök senki el ne vesszen, nem csak vallási, hanem épen a legszentebb vallási cselekmény. Hogy az egylet tagjaiul a nőket, sőt a nemkeresztényeket is bevezetni ajánlom, azért teszem, mert azt óhajtom, hogy ezen nagy és egyetemes czélra, az ország összes lakosainak minden elembéli színe java kezdje meg a közreműködést ; ezt pedig azért óhajtom, mert noha hálás köszönetre tartom méltóknak a hitfelekezetek nevelés körüli buzgalmát és áldozatait, és noha tisztelettel üdvözlöm országgyűlésünket, hogy a legjobb szándékból ezen ügyet az államkormány erősebb és hatalmasabb karjaiba kívánja áttenni, de én ezt mind csak átmeneti lépcsőknek tartom. Szerintem az összes nevelésügy intézésének legjobb és legbiztosabb útja: a mindennemű bureaueratikus nyűgöktől és bilincsektől független szabad társulás, s legilletékesb hatósága: a minden hitfelekezet, minden politikai pártot, minden fajt és nemet magába felölelő és egyesítő társadalom. Talpra tehát minden, ki a vallást, papokat és templomokat — így amint most vannak — nem sokba nézi is, de hazáját és az emberiség ügyét szereti! Menjünk tömegesen arra az egyházi reformgyűlésre, melyet legnagyobb hittudósaink — épen úgy mint a hajdani görögök a keresztyénséget — már előre kinevetnek és bolondságnak tartanak, sőt több, államveszélyesnek tüntetik azt fel, mindent lerombolni akaró nihilisticus iránnyal vádolván. Mutassuk meg, hogy a semminél többet akarunk, s hogy nem rombolni, hanem építeni van szándékunk. Fakó és kopár minden theória, s üde zöld a gyakorlati élet mezeje. Lépjünk erre, az ügyszeretet buzgó lelkesedésével, s működjünk azon a higgadt komolyság szívós kitartásával, s egy pár évtized múlva népünk műveit, összetartó, hatalmas, független, és boldog leend. „És más hon áll a négy folyam partjára, Más szellemű és más keblű nép, S szebb arczot ölt e föld kies határa, Hogy kedvre gyűl, ki bájkörébe lép.“ Baj, szept. 14. 1871. Littcei Péter ref. pap. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Szept. 16. d. e. 10 órakor. Elnök: Somsich Pál. A jegyzőkönyv észrevétel nélkül hitelesíttetik. Kérvényeket mutatnak be: elnök Komáromváros részéről, Kovács László Hevesmegye Csány községe részéről és Bethen János gr. Gyulai Samu részéről. Ghyczy Kálmán egy határozati javaslatot kíván a ház asztalára letenni. S azt indokolja : „Az 1870. évi 42. t. sz. — mondja — azt rendeli, hogy jövőre a törvényhatóságok közigazgatási költségeit saját pénztárukból fedezzék, s a végett az egyenes államadók, jelesül: a föld ház, jövedelem, személyes kereseti adók után a házadó százalékokban vettessék ki, ezen intézkedésnek egyenes következményéül egyszersmind azt rendeli az említett törvénycikk, hogy pénzügyminiszter úr, egyetértve a belügyministerrel, még az 1870-dik év folyama alatt törvényjavaslatot terjeszszen elő az egyenes adók, jelesül föld, ház, jövedelem és személyes kereseti adók oly mérvű leszállításáról, hogy e leszállítás lehetőleg megfeleljen azon főösszegnek, mely a 70-ik évben közigazgatási czélokra az állam pénztárából az összes törvényhatóságoknak kiszolgáltatott. Ezen törvényhozási intézkedésnek nem lehetett más értelme, mint az, hogy a törvényhatóságokban lakó adózók államadója azon egész összeggel megkevesbeztessék, mely a 70-ik évben közigazgatási költségek fedezésére fordíttatott. Pénzügyminiszter úr a törvénynek ezen rendeletét nem teljesítette, hanem e helyett egy körrendeletet bocsájtott az ország minden törvényhatóságaihoz, melyben mint mondja tájékozás végett közli a törvényhatóságokkal, hogy az említett adó leszállításnak két módja van. Egyik szerint az összes direct adókból, és így a direct adók mindegyik neméből 76 egész és egynek 76—100-a fittetnék le. Másik terv szerint érintetlenül maradván a föld, ház- és jövedelemadó, a személyes kereseti adóból fitetnék le 56% és egy töredék. Egyszersmind közölte pénzügyminiszter úr a törvényhatóságokkal azon táblás kimutatásokat is, melyekben ezen számításoknak eredményei foglaltatnak ? Nyilvánvaló, hogy a miniszter úrnak körrendelete nem áll helyre, nem pótolja azon mulasztást, mely az által követtetett el, hogy a törvényjavaslat annak idejében be nem mutattatott. E körrendeletre szónok kettőt jegyez meg, először hogy ez ügy elintézésére czélszerűbb mód is van „megjegyzem továbbá azt — mondja a szónok — hogy miniszter úr tervezete szerint az ország összes törvényhatóságainak ,'de nem kapja meg az adóleszállítás kedvezménye folytán nemcsak azon összegeket, melyeket közigazgatási czélokra 1870-ben valóban fordított, hanem még azon összegeket sem kapja meg, melyeket miniszter úrnak említett kimutatásában foglalt számítása szerint az állam pénztárából az illető törvényhatóságoknak kiszolgáltatott. Én megengedem tehát, hogy a miniszter úr számításának és terveinek hiányai, a törvény szerkezete hiányainak következménye, meglehet, hogy szükséges lesz az 1870. 42. t. sz. ide vonatkozó szakaszait módosítani, de ha ezek iránt kétség foroghatna is fen, nem hiszem, hogy kétségbe vonathassák, hogy mindenekelőtt szükséges, hogy a törvénynek akár végrehajtása, akár módosítása iránt, a törvényjavaslat minél előbb beterjesztessék , mert hiszen törvény megalkotása nélkül a törvényhatóságok rendezése véglegesen be sem fejezhető. Minthogy ezen rendeleteknek egy fő kérdését épen azon körülmény képezi, hogy melyek azon összegek a melyek fölött a törv.hatóság az adóleszállítás következtében anélkül rendelkezhetik, hogy kénytelen legyen a törvényhatóság lakóinak adótervill nemeini. Mert úgy hiszem abban egyetértünk mindnyájan, hogy a jövő megye a rendezés utáni első működését az adó felemelésével fogja kezdeni, ez a megyei önkormányzat iránt bizalmat és rokonszenvet tönkre tenni igen, de előmozdítani egyáltalán nem fogja. Továbbá tehát, a törvényalkotás nélkül a jövő évi államköltségvetés sem állapíttathatik meg, mert mindaddig még tudva nincsen, hogy mily egyenes adókból és mily mérvben történik leszállítás, addig a kivetendő adók összegét és így a költségvetés fedezését is véglegesen megállapítani nem lehet. Sürgős pedig ezen törvényjavaslatnak a minisztérium általi előterjesztése, mert bármilyen legyen az, okvetlenül szükséges, hogy adassák át a pénzügyi bizottság hosszabb időt kívánó tárgyalásának. Ennélfogva bátor leszek a következő határozati javaslatot a t. ház engedelmével felolvasni. (Olvassa.) Határozati javaslat. Az 1870ik évi 42-ik t. sz. azt rendelvén, hogy a törvényhatóságok közigazgatási költségeiket, jövőre saját házi pénztárukból fedezzék, s e végett a házi adó az egyenes (föld, ház, jövedelem, személyes kereseti) állam adók után, százalékban vettessék ki, a pénz- és belügyminisztereket egyszersmind oda utasította , hogy még az 1870-ik év folytán törvényjavaslatot terjeszszenek elő, a föld, házjövedelem és személyes kereseti adó oly mérvi leszállításáról, hogy e leszállítás a lehetőségig megfeleljen azon főösszegnek, melyet az állam az 1870 ik évben a közigazgatási czélokra az összes törvényhatóságoknak kiszolgáltatott. Az illető miniszterek a törvény e rendeletének mindeddig nem feleltek meg , az érintett törvények megalkotása előtt pedig sem a törvényhatóságoknak rendezése véglegesen be nem fejezhető, sem a jövő évi államköltségvetés meg nem állapítható, határozza el ennélfogva a ház , hogy : „A pénzügyminiszter, a belügyminiszterrel egyetértve az egyenes államadóknak azon czélból, hogy a hatóságok közigazgatási költségeiket saját házi pénztárukból fedezhetnék, miiép eszközrendő leszállításáról még az országgyűlésnek mostani együttléte alatt törvényjavaslatokat terjeszszen be, hogy az a pénzügyi bizottságnak a megkívántató előleges tárgyalás végett a jövő évi költségvetéssel együtt kiadathassák.“ Kerkápolyi a maga és a belügyminiszter nevében megígéri, hogy a kívánt törvényjavaslatot beterjeszteni fogja. Móricz Pál megújítja a múlt ülésszak alatt benyújtott határozati javaslatát, mely így szól : Tekintve az állami rendes bevételek és kiadások között mutatkozó hiányt, hogy jövőre a tullaadások mellőzve legyenek, szükséges pénzügyi állapotaink felismerhetése, ez okból utasíttassék a minisztérium, hogy: 1- er. Mindazon tőkékről, állami és vasúti törvényekről, központi és egyébb pénztárakban létezett pénztári maradványokról, dohány és egyébb készletekről, közös activált és más actív követelésekről, szóval minden néven nevezhető ingó államvagyonról, egy könnyen áttekinthető oly kimutatást terjeszszen a ház elé, melyből az átvétel idején létezett állapot a mostanival egybehasonlítva, a közbejött fogyatkozás vagy növekedés feltüntetve legyen, 2- szor. Az állami szolgálat végleges rendezésére, a kormányzat minden ágára kiterjedő ügyrend egyszerűsítésére, a hivatalok kevesbítésére, a nyugdíjképességnek az alkotmányos elvekre való figyelemmel leendő szabályozására vonatkozó törvényjavaslatokat terjeszszen a ház elé. Horn Ede a kötelező polgári házasság behozatala érdekében tesz indítványt. Bizonyosan nem kerülte ki — mondja — a képviselők figyelmét, hogy ha magyar fia, vagy leány, ha más vallási egyénnel házasságra akar lépni, e czélból kénytelen külföldre menni. Ez is baj, de ez csak a baj enyhébb oldala, a komolyabb része abban áll, hogyha külföldi hatóság a magyar kormányhoz fordul ily esetekben és a magyar kormány mindig azt felelte és feleli, hogy a fennálló törvények szerint el nem ismerheti a polgári házasságot, és hogy ennek következtében az e módon magyar emberek által kötött házasságnak nem lesz érvényessége itthon; más szóval: a magyar kormány ágyasságnak nevezi azon frigyet, melyet az egész mivelt világban szentnek és törvényesnek el fognak ismerni; fattyú gyermekeknek nevezi azon ártatlan lényeket, akiknek más országokban épen a törvényhatóság lesz természetes védője, ha valaki elmerné tagadni ezektől a törvényes jogait. Kézzel fogható tehát, hogy ezen eljárás homlokegyenest ellenkezik a vallásszabadsággal. A vallásszabadság még azon értelemben is mint az nálunk létezik, azt követeli,hogy vallásunknak semmi megszomorító, semmi káros befolyása ne legyen polgári cselekvényeinkre. A polgári szabadság pedig azt követeli, hogy amíg egy harmadik személy jogosult érdekeit meg nem sértem, magánügyeimet kényem, kedvem szerint intézhessem. (Balfelöl helyeslés.) Nem szükséges kimutatni tehát, hogy ezen nyomás, ezen nagy igazságtalanság, melyet a polgári házasság el nem ismerése által a szülők és gyermekeken elkövetnek, még súlyosabbakká, kárhozatosabbakká válnak az által, hogy ez sajátképen csak szüleménye és kifolyása egy általánosabb köztévedésének, azaz azon anomáliának, mely még a mai időben is a papi befolyás hatalmát kiterjeszti még oly ügyekre is, melyek szorosan a társaság, azaz a polgári hatalom körébe tartoznak. (Balfelől helyeslés.) Szintúgy nem tartom szükségesnek hosszasan kiemelni, hogy szemben a napról-napra vakmerőbben fellépő papi bitorlásokkal, sürgősebben kell mint valaha, véget vetni ezen anomáliának. (Balfelöl helyeslés.) T. hát! Nincs szándékom megvitatni e peretben sem az egyház és állam közti viszonyt, sem a polgári és egyházi házasság közti különbséget, de azt gondolom, hogy elfogulatlan férfiak ellentmondására nem fogok találni akkor , ha azt állítom , hogy véget kell vetni valahára ezen viszás állapotnak, hogy meg kell szüntetni azon helyzetet mely amidőn számos magyar polgár legegyéniebb érdekét megsérti, legbensőbb cselekményeiben megszorítja, egyszersmind megszégyenítő tanúbizonyságot tesz műveltségünk és szabadságunk mibenlétéről. Hogy csak egyet említsek, Magyarország, (zaj) Magyarország e téren túlhaladtatja magát, még a concodarius Cisleitháma s Bajorország által, mely országok vakhitüsége annyi ideig csúfságnak tárgya volt. T. ház ! (halljuk!) Mindezek következtében feljogosítva érzem magamat a polg. házasság behozatalát az országgyűlés legsürgősebb teendői közé sorozni, azaz azok közé, melyeket még ezen ülésszak alatt meg kell oldani és azt annál is inkább, mert ehhez sem hosszú előmunkálat, sem hoszszú törv. javaslat nem kell (helyeslés balfelől). Bátor vagyok tehát a következő határozati javaslatot a t. ház szíves figyelmébe ajánlani. (Balfelől halljuk! olvassa a határozati javaslatot). Határozati javaslat. A kormány oda utasíttatik, hogy még a mostani ülésszak alatt terjeszszen a képviselőház elébe törvényjavaslatot, mely a polgári házasság kizárólagos érvényesítését kimondja s a házaspár tetszésére hagyja, a polgári hatóság előtt kötött frigyet egyházilag megáldatni. Pulszky Ferencz : T. ház! Pozsony városa képviselőjének véleményét tökéletesen osztom, csatlakozom határozati javaslatához. Győrfy Gyula az ipartörvény iránt már tavaly beadott következő indítványát megújítja : Múlt évi nov. hó 14-én a t. ipar és kereskedelmi miniszter úr ígéretet tett a képviselőház előtt, hogy mihelyt a községi törvény megszavazva lesz, az ipar törvényjavaslatra nézve ennek folytán szükségessé vált módosításokat minden késedelem nélkül elő fogja terjeszteni. A miniszter úrnak ezen nyilatkozata a jegyzőkönyvbe vézetett és a múlt évi 2596. sz. végzéssel ennek alapján lett elhatározva, hogy az ipartörvényjavaslat előmunkálatára vonatkozólag 492. sz. a. beadott indítványom a miniszter úr előterjesztése fölött hozandó határozat kérdésével egyidejűleg tárgyaltassék. Minthogy pedig a községi törvény már hónapokkal ezelőtt megszavaztatott, de az ígért módosítások még mostanáig sincsenek benyújtva és minthogy ezen mulasztás fennebb említett indítványom folytán az ipartörvényjavaslat véleményadással netalán a megbízandó küldöttség működését akadályozza. Kérdem a tisztelt ipar é s kereskedelmi miniszter úrtól: Szándékozik-e az ipartörvényjavaslatok tárgyában ígért módosítását még ek hóban az országos ülések elnapolása előtt a képviselőházban előterjeszteni. Szlávy József: úgy emlékszik, hogy az akkori indítvány a körül forgott, hogy a központi bizottmány munkálata egy 15 tagú bizottsághoz utasíttassék. E fölött kellett volna a háznak határozni. De miután a községi és törvényhatósági törvény következtében a javaslaton lényeges változtatások eszközlendők — azt hiszi, — az a kérdés, hogy újabban egy 15 tagú bizottsághoz utasíttassék-e az? Különben ő e nélkül a munkálatot bármikor beadhatja. Ordódy Pál az állandó igazoló bizottság részéről jelenti, hogy Rónay János jegyzőkönyve a bíráló bizottsághoz utasítandó. Major Pál és Szelestey László ellenben véglegesen igazoltatnak. Róna ügye a 6-ik bíráló bizottsághoz utasittatik. Ezek után beadattak a szavazatok a hiányzó bizottsági tagokra. Az eredmény legközelebb kihirdettetik. Andrássy Gyula gr. miniszterelnök. T. ház! Ő felsége a Spanyolországgal kötött kereskedelmi és hajózási szerződésről szóló törvényczikket szentesítvén azon kéréssel vagyok bátor azt átnyújtani, hogy annak kihirdetését elrendelni méltóztassanak. Széll Kálmán jegyző : (Olvassa a törvényczikket.) Elnök: A tisztelettel kihirdetett 1. czikket fog küldetni méltóságos főrendeknek hasonló kihirdetés végett. Kerkápolyi Károly (pénzügyminiszter.) Beszédét alább közöljük: Bittó István. A szervezés alatt levő elsőfolyamodású törvényszékek és járásbíróságok a kormány határozott szándéka szerint jövő évi januárius 1-én fogván megkezdeni működésüket, kénytelen vagyok azon összeget, mely a folyó évi XXXII-ik. czikk által ezen bíróságok életbeléptetésére megállapíttatott, már ezen évben igénybe venni s ez által azt is kérni, hogy a minisztérium kebelében a számvevőségi személyzetet megszaporíthassam, hogy az előleges munkálatot már most megkezdvén, a szervezési nagy munkálat megkönnyebbíthessék. Erre vonatkozólag benyújtja a törvényjavaslatot. Elnök : Négy törvényjavaslat adatott be. Egyik a jövő évről szóló költségvetés, ez gondolom, az eddigi szokás szerint a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik; a második a kölcsönre vonatkozó törvényjavaslat, ez ki van nyomva és kiosztatott, nem tudom most méltóztatnak-e erre vonatkozólag határozni, vagy pedig a legközelebbi ülésben (felkiáltások : ma ! ma! hétfőn !) ha ma kívánnák, kimondhatnám határozatul, hogy az is a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. (Helyeslés, ellenmondások balról.) Tisza K. mind akettőt a hétfői ülés napirendjére sürgeti kitüzetni. Deák Ferencz nem lát abban semmi fönnakadást, hogy e tárgyak már most a pénzügyi bizottsághoz utasíttassanak. Ghyczy K. megnyugszik abban, hogy e kérdés a pénzügyi bizottsághoz utasíttassék, de a nélkül, hogy kimondassék a ház által, miszerint a külcsönügy előzetesen tárgyaltassék. Minden utasítás nélkül kiadatik a pénzügyi bizottságnak. Ghyczy Kálmán az iránt intéz kérdést a pénzügyérhez, várjon a zárszámadás készen van-e, s ha igen, mikor fog a házzal küzöltetni, hogy a pénzügyi bizottságnak kiadható legyen ? Kerkápolyi: A zárszámadás tudta szerint készen van, elkészültének eddig egy véletlen körülmény némileg útjában állott, nem is említve egymást, mely épen nem véletlen, sőt a dolog természetében van, hogy t. i. a főszámvevőszékhez utasítva voltak az 1867-ik évre vonatkozó kimutatások, az 1868. és 1869-ki zárszámadások számszerű átvizsgálás végett és az 1870-ki zárszámadás elkészítése oly munka, mely csakis egyszer, azaz első ízben halmozódhatik úgy fel az okból, mert korábban nem létezett számvevőszék, és a ház e korábbi számadásoknál azt mellőzni még sem akarta. Ezen négyszeres munkát azon idő alatt teljesíteni, mely alatt rendesen teljesítendő kétszeres t. i. egy év zárszámadásának felülvizgálása és a másik elkészítése, azt gondolom különösen újból alkotott számszéktől alig lehet várni. Ez magyarázza meg, hogy a zárszámadás szept. 1-én a minisztériumnak át nem adathatott és a ház rendelkezésére nem bocsáttathatott. De szóló úgy van értesülve, hogy egy két pont tisztázásán kivül a zárszámadás kész és csak sokszorosításra vár. Ezen egy-két pontnak tisztázását egy véletlen körülmény odázta el és ez az volt, hogy a Selmecz bányai gazdászati és bányászati kerületnek számadásai a postán eltévedtek (!) Megérkezett a feladási revény és az a vitó, hogy átvehetők, de a számadások maguk eltévedtek ez okozta a késedelmet. Erről senki sem tehet, mert ilyen véletlen a világon mindenütt előfordul. Huszár István az előterjesztés kapcsában beterjeszti a közös pénzügyminisztérium által készített és az államadósságok ellenőrzésére kiküldött országos bizottságnak elfogadott előirányzatát. Ezen előirányzat első tételében 40.000 írt többlet mutatkozik, melyből Magyarországra 12 ezer írt esik. Ez azonban szerinte úgy találja indokolását, hogy az újonnan készítendő 5 fitos államjegyek nyomatása a jövő évre van elhatározva. Tisza Kálmán a napirend megállapítását sürgeti. Indítványozza, hogy míg a pénzügyi bizottság elkészül munkálataival, az osztályok az úrbéri törvényjavaslatot tárgyalják. Kerkápolyi kéri a házat, hogy mielőtt e tárgy fölött határozna, várja be legalább az igazságügyér által javaslatba hozott s a kölcsönre vonatkozó jelentéseket. Huszár Imre azon indokból, hogy az úrbéri törvényjavaslat már háromszor utasíttatott hasonló körülmények között az osztályokhoz és mivel annak tárgya is nagyon ismeretes a háznak minden tagja előtt, pártolja Tisza indítványát. Bittó István igazságügyi miniszter nem habozik bevallani, hogy a szervezés által nagyon igénybe vétetvén, e kérdésnek kellő tanulmányozásához nem maradt elég ideje. 2—3 napi türelemre kéri tehát a házat. Kihirdettetik a mai választás eredménye: Mihályi Péter: Beadatott 203 szavazat ezek közül 4 üres, 199-et nyert Parcsetics Sándor, 131-et Gorove István, 66-ot Móricz Pál 2-öt Simonyi Ernő. Elnök: E szerint Parcsetics és Gorove képviselő urak választattak meg a pénzügyi bizottság tagjaiul. Méltóztatuak megnyugodni igazságügyminiszter úr előbbi nyilatkozatában ? (Igaz! Nem!) Akik Tisza Kálmán úr indítványa szerint az úrbéri törvényt most kívánják az osztályokhoz utasítani, szíveskedjenek fölkelni. (Megtörténik.) Most azok méltóztassanak fela kik nem most kívánják oda utasítani. (Megtörténik. Zaj: Kisebbség.) Meg fogjuk számlálni. (Megtörténik. ( Fölkiáltások: a horvátoknak nincs szavazati joguk). Andrássy Gyula gr.: Azt gondolom, hogy e házban senki sincs, aki kétségbe vonná hogy a napirend meghatározásakor a horvátoknak szavuk van. (Helyeslés). Tehát ők is szavazzanak. Elnök: Tisza Kálmán képviselő úr indítványa mellett felállt 76 képviselő, ellene 95 ennélfogva az indítvány elesett. A pénzügyi bizottság tagjait kérem, maradjanak itt s alakuljanak. A legközelebbi ülés szokott módon fog közhírré tétetni. MAGYAR ÚJSÁG, 1871. SZEPTEMBER 17.