Magyar Ujság, 1871. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1871-09-17 / 213. szám

213-ik szám. Vasárnap, 1871. szeptember 17. V. évfolyam Kiadó-hivatal, Lipót-utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi ré­szét illető minden közlemény, u.m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztőségi iroda: Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtat­nak el. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben ház­hoz hordva: Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre...................10 „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 12 kr.; többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért kü­lön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábos petitsor 25 kr. Pest, szeptember 16. A franczia nemzetgyűlés valószí­­nű­leg ma tartja utolsó ülését elnapolása előtt. A tegnapelőtti ülésben az elszászi iparczikkek vámmentességére vonatkozó törvényjavaslaton kívül érdekes mozzanat volt Javai interpelláci­­ója az iránt, hogy minő intézkedéseket akar tenni a kormány arra nézve, hogy a kommunis­­ták elleni törvényszéki eljárás gyorsíttassék. Cissey Ibnok hadügyminiszter a kérdésre azt felelte, hogy eddig nyolc­ haditörvényszék mű­ködik a foglyok perében, de ezekhez közelebb még kettőt fognak fölállítani. A vizsgáló­bírók száma 162, a foglyoké 30,000. A kormány m­in­­den erőfeszítéssel azon van, hogy a törvényszé­kek eljárását gyorsítsa, de lehetetlen egy hónap alatt több ítéletet hozni mint százat. Franczia lapok sokat foglalkoznak egy Tou­­lonban felfedezett összeesküvéssel, mely a gá­lyarabok kiszabadítására volt irányozva. A kikötő épületeiben gyúanyagokat találtak el­rejtve, s most megindították a vizsgálatot, mely az elterjedt kósza lőröknél valószínűleg bizonyo­sabbat fog kideríteni a dolog kimeneteléről. Napóleon excsászár szept. 11-ikén ért Tor­­quai-ba (tengeri fürdő Anglia nyugoti partján.) Pierrefons gróf álnév alatt tartózkodik ott fia és Murat herczeg társaságában. Páris még mindig ostromállapotban van s úgy látszik, hogy ennek megszüntetésére nem is igen gondolnak. A német birodalmi gyűlés legelső elő­terjesztései közt lesz a polgári házasság beho­zatalára vonatkozó törvényjavaslat. A beterjesz­tés az igazságügyér­t nem a vallásügyi minisz­ter részéről fog történni. A Lipcsei távirat sze­rint az „Internationale“ október közepére Frankfurtba közgyűlést szándékozik egybe­hívni. Bismarck és T­h­­­c r s­hir szerint októ­ber 2-án fognak találkozni Baden-Badenben. Az ausztriai viszonyok a linzi, brn­lli és laibachi tartománygyűlések történt „alkotmá­nyos strike“ következtében még jobban bonyo­lódtak. Bécsben holnap nagy conferentia lesz a német párt részéről s ennek czélja a német-osz­trákokhoz a követendő lépések iránt manifestu­­mot bocsátani ki. Cseh lapok örömmel veszik az ország szer­vezésére megindított működést. A „Politik“ sze­rint: „Ausztria magába tér, Csehország földara­bolásának vége vettetett, a korona el van hatá­rozva a korábbi századok bűneit jóvátenni“. A „Pokrok“ kijelenti: „Nagy jelentőségű, hogy a sok tartományi gyűlés közül csak a cseh tisztel­­tetett meg leirattal. A cseh államjog restitutio in integrumját igéré meg a császár — most csak a régit a kor szellemével kell öszhang­­zásba hozni. A spanyol kölcsönre Spanyolország 8, Anglia 11, Francziaország 17, Németalföld 4, és Portugália 11­ 4 milliót írt alá.­ A portu­gál kortesben Avila marquis tudatta, hogy a király elfogadta a minisztérium lemondását és Fontes Pereim de Mellot bízta meg új kabi­net alakításával, nevezi többek közt a gyapjút, lent, ken­dert stb., melyek forgalmát egyenként is kellene ismernünk. De erről természete­sen nem tehet, mint szintén arról sem, hogy Magyarország összes forgalmát végre is három főcsatorna nyomán az állampálya, déli pálya és cs. k. szab. első dunagőzhajózási társulat adataiból kell összeállítania, mert hiszen ezek ugyan monopolizálják kereskedelmünknek talán 80—85 vagy épen 90 százalékát, de mégis nem az egészet. És kivált Lengyel­­országgal meglehetős jelentőségű keres­kedelmünk van, melyet sem eme társula­tok nem közvetítnek, sem az osztrák vámhivatalok jegyzésbe nem vehetnek, melyet pedig ismernünk kellene, hogy Magyarország áru­forgalmáról kettő tájé­kozást szerezhessünk. Mindezen hiányok s az osztrák becs­lési rendszer megbizhatlansága daczára, az említett táblázatokból világosan kilát­szik, mily kegyetlen nemzetgazdászati viszonyok közt sínylődik Magyarország részint a kormányzat, illetőleg a bécsi kormány befolyása, részint saját hibái miatt. Mert elvégre is sem a forgó pénz megvonása, sem a szakoktatás elhanya­golása által nem kényszerítheti oly luxus­­czikkek fogyasztására a kormány az or­szágot , melyeket nélkülözhetne, vagy csekély iparképzettség mellett önmaga kiállíthatna saját terményeiből. Magyarország áru­forgalmának főbb tételeiből ugyanis e következő eredmé­nyeket húzhatjuk: Eladunk a behozottakon kívül: Kerti s mezei termelvényeket m. e. 128—-130 millió; állatokat m. e. 30 millió árut; zsir s olajféléket, vagy mint a hivatalos lap mondja „zsíros olajokat“ m. e. 7 mil. árut; ital és tápszereket 8 millióért; tü­zelő-, építő- és műanyagokat 6 millió; „szövő- és kötő­anyagokat“ 32 millióért, s így eladunk i. e. 213—220 millió­ért értékig oly anyagokat, melyeket egy­részt önmagunk dolgozhatnánk fel, sőt feldolgozott állapotban drága áron vásár­lunk vissza szomszédainktól. Vásárlunk pedig a tőlünk kivitt h­a­­sonnemű czikkeken kívül, (melyek kü­lönben is csekély mérvre terjednek) Gyarmati árukat és déli gyümölcsöket m. e. 21 millió, állati terményeket (melyek „egyéb csoportokban nem tar­talmaz­nak“) 4 mill. gyógy- és illatsze­reket, festő, cserző és vegyészeti segéd­anyagokat m. e. 7 mill., fémeket, mint éret, nyersen és félgyártmánykép (de úgy látszik a vasúti építéshez szükségelt czikkek nagy részének kizárásával) m. e. 61/2 mill. szőtt és kötött áruczikkeket nem kevesbi mint 138—140 mill. frt árut,bőr, továbbá bőr és szücsáruk és hasonló gyártmányokat 20—21 mill. csont, fa, üveg, kő és cserépárukat 10 mill. fém­árukat (melyekben a vasútépítéshez szük­ségelt anyagok vihetik a főszerepet) 48—50 mill. műszereket gépeket és ap­r­ó á­r­u­k­a­t, melyek azonban igen sokra mennek, összesen i. e. 70—72 millió frt árut. Vagyis fogyasztunk szin­tén 213—220 millió értékű oly czikke­­­­ket, melyek nagy része nem valamely­nél­ Talán az ismeretlen gonosz­tevő épen csak azon okból használta Grohe fejszéjét eszközül bűnös szándéka megvalósításához, hogy a gya­nút a jelen vádlottakra fordítsa. Vilmos ingeuj­­ján az igaz egy vérfolt találtatott, ámde an­nak azon erősítése, miszerint a vérfolt egy tyúk­ölés alkalmából támadott, semmivel sem c­á­­foltatott meg. Úgy szinte nincs vegyészileg meg­állapítva, ha a vérfolt csakugyan ember termé­­szetű-e. Az öreg Grohe rémülete a fejsze meglá­tásánál, szerinte igen természetes s psychologice kifogástalan. Ő (védő) is megijedne, ha egészen váratlanul egy rendőrbiztos egy véres fejszét tartana szemei elé, főképen ha a fejszében tu­lajdonát ismerné fel. Legkíméletlenebbü­l az ál­­lamügyész azon eljárását támadá meg, hogy vádlottak rész­hírét is vádképen hozta fel elle­nük. Egy államügyésztől nem várta — úgy­mond — valamely vádlott ellen oly vádat hozni fel, mely csak üres mendemondán alapszik. A (védő) vádlottak múltja után alaposan tudako­zódván, semmi egyebet nem tudott felfedezni, a mi a róluk elterjedett rész hírt igazolná, mint ko­mor s nem igen nyájas formáját az öreg Grohe­­nek, s fiainak néhány említésre sem méltó ve­rekedését. Ezen csekélységeknek nem szabad azonban előtérbe jönni oly esetben mint most, a midőn a „vétkes“ vagy „nem vétkes“ fölött forog a kérdés, a­hol az esküdteknek három , szerinte ártatlan embernek felmentése, vagy azoknak elitélése fölött kell határozni. B­a­u­m nak ezen legbensőbb hévvel, de metsző keménységgel elmondott védbeszéde különféle benyomást ten. A karzatról sokszor a nemtetszés jelével szakittatott félbe, anélkül külözhetlen ruházati vagy butorzati czikk s melyek más nagyrészét önmagunk ál­líthatnánk elő saját gazdasági s bányá­szati termelésünkből. Mint említek, itt forgalmunknak csak főbb tételeit emeltük ki, mi azonban vilá­gosan tanúskodik arról, hogy bár­meny­nyit nélkülöznénk és takarékoskodnánk más csekélyebb dolgokra nézve, nemzet­­gazdászatunk átalában oly aránytalansá­gokat, oly veszteségeket mutat fel, me­lyek Ausztria irányában gyarmatszerű­ állását s az ipar terén sajnos elmaradott­ságát egyaránt tanúsítják. Elismerjük, hogy termelésünk arány­­zatába sok üdvös változást hozhatnánk önmagunk is, kivált ha valahára kellő tá­jékozást nyerhetne nemzetközi viszo­nyainkról a termelő s fogyasztó gazda és gazdasszonyi közönség. Elismerjük, hogy fogyasztásunk arányait tetemesen meg­változtathatnék a kormány és törvény­­hozás atyáskodása nélkül is. És emel­hetnénk öntevékenységünket a kormány s törvényhozás hanyagsága s a bécsi kormány és osztrák kiváltságos társula­tok s testületek befolyása daczára is. De mint egy­részt a nemzetnek, úgy másrészt a kormánynak és törvényhozásnak is meg kell tennie, mi tőle telik. És ez utóbbinak annyival inkább, mert láthatja hogy termelésünk­­ fogy a­szt­ásunk ará­nyai nem helyesek s iparunk, igen távol van azon fejlődéstől és méltánylattól, mi­szerint közigényeinket kielégíthetné, ha csak kötelékei t. i. az osztrák bank fen­­h­atósága s az osztrák számrendszer sza­bályai fel nem oldatnak s a szakoktatás törvényhozásaikig fel nem karoltatik. A „Pesti Napló“ mai esti számában így felel reggeli czikkünkre : „A „Magyar Újság“ érdemes lapunkat ferdítéssel vádolja, amiért hogy Ma­­caulaynak a parlamenti kormánynak tegnap idézett definitiójából néhány sort kihagytunk. Biztosítjuk t. collegánkat, hogy nemcsak azt hagytuk ki, aminek felfedezése neki oly ártat­lan örömet szerez, hanem még több mást is. Ha teljes idézetekkel akartuk volna tele tölteni la­punkat, egy vezérczikkben talán még­sem talál­tunk volna elegendő tért. Egyébiránt t. colle­­gánk épülésére ide­igtatjuk az incriminált soro­kat utólagosan. Macaulay többek között azt is mondja: a minisztérium tényleg a két kamará­nak vezértagjaiból álló bizottmány. E definitiót magyarázza Bagehofnak következő commen­­tárja: Természetes, hogy a minisztérium oly egyénekből választatik, kik a törvényhozó tes­tületek tagjai, de kizárólag nem kell azoknak lenniük. Mi államjogi tekintélyek alapján kimu­tattuk az oly állítás alaptalanságát, mintha a kormány, melynek egyik-másik tagja nem a parlamentből vétetik, s csak utólagosan nyeri meg a választások bizodalmát, már eo ipso im­­parlam­entaris volna. Helly úr kiragad két sort Macaulayból, s e két sorra nagy büszkén egész vezérczikket épít. Mert nem írt vezérczikket Bagekotról ?“ E feleletre két rövid megjegyzésünk van. Bizonyos, hogy a hírlapíró nem idézhet egész czikkeket, de az már kötelessége, hogy midőn egy tételt idéz, idézze azt úgy, amint írva hogy az öt beszédje folytatásában legkeveseb­bet akadályozta volna, de annál előnyösebb benyomást látszott az az esküdtekre tenni. Az esküdtek tanácskozás végett visszavo­nultak, a­mi pár órát vett igénybe. A közön­ségnek ez a hosszú tanácskozás annál megfog­­hatatlanabbnak látszott, mert vádlottak vétkes­ségén nem is kétségeskedett. Végre az esküdtek az ülésterembe visszatér­vén, az elnök kihirdeti a következő határozato­kat : Vádlott Grohe Vilmos az ellene emelt rab­lógyilkossági vádban vétkesnek, de atyja és fi­vére Henrik minden kérdés tekintetében nem vétkesnek találtatott. A karzatról a nem tetszés nyilatkozatait hal­latták, oly­annyira, hogy az elnöknek a karzat kiürítésével kellett fenyegetődzni. Vilmos az esküdtek határozatát komor és daczos tekintettel hallgatta végig ; atyja és test­vére a reájuk nézve kedvező határozatot sem nagy örömmel látszanak venni. Rövid idő múlva a törvényszék elnöke kihir­­deti az ítéletet. Úgy látszik, hogy Baum beszéde folytán még Vilmos bűnössége fölött is kétség szállott fel a bírák lelkében, mert az általuk ho­zott ítélet nem a rablógyilkosokra mért halál­büntetésre , hanem élethossziglani fogházra szólott. Midőn a vádlottak a törvénytermet elhagy­ták, az öreg Grohe megfogta Baum kezét, erő­sen megszorítván azt. Érezvén, hogy talán csak annak köszönheti felmentését, a köszönet sza­vait akarta neki kifejezni, de meghatottságban egy szót sem birt kiejteni: van, s ne hagyja ki belőle azon szavakat, melyek neki nem tetszenek.A Pesti Napló pedig ezt tette. Az sem áll, a­mit tisztelt kollegánk mond, hogy az általunk megtámadott czikkben csak azt akarta bebizonyítani, miszerint épen nem szükséges hogy a minisztérium mindegyik tagja országgyűlési tag legyen. Mert Andrássy világosan azon theóriát állította fel, hogy egy­­á­t­a­l­­­á­b­a­n nem szükséges, hogy a miniszté­rium a parl­amentből legyen véve, s a Pesti II. erre mondta,h­ogy a miniszterelnök nyilatkozata „a­mily határozott s erélyes, époly szabatos és találó volt.“ Hogy miért nem tettünk megjegyzést a B­a­­gebot és T­o­d­d-féle idézetekre ? egyszerűen azért, mert ezek nincsenek kezeinknél, a­mit valóban sajnálunk, mert az előzményekből kö­vetkeztetve, valószínű hogy ez idézetekben is találtunk volna egy kis hűtlenséget. ” ----------------­— Egy jobboldali ember Kossuth­ról. Toldy István miniszteri titkár közelebb Turmn­ban járván meglátogatta Magyarország volt kormányzóját is. Nehogy e lépését itthon meg­­orrolják, sietett megírni a „Reforménak, hogy ott volt, de azért mégis 13 próbás deákpárti, és siet kifejezést adni azon véleményének, hogy mily rettenetesen csalódott Kossuth a boldog 67-iki kiegyezés elítélésénél. Ámbár tehát deák­párti előítélet — nem akarjuk mondani, rész­­akarat — vezette tollát, még­sem tud kibonta­kozni azon hatásnak nyomása alól, melyet rá a kormányzónak egyénisége gyakorolt. Széché­nyiről, Deákról és Kossuthról elmélkedvén, czik­­két így fejezi be : „Magán kívül e három em­bernek köszöni Magyarország mindazt, a­mi jelen helyzetében kielégítő, vigasztaló, reményt­­udó van. A jelen kor szenvedélye ellentétbe he­lyezheti őket, istenítheti vagy kárhoztathatja egymás rovására; de az igazságos ítélő egymás mellé fogja helyezni e három nevet, három ra­gyogó csillagként, mely Magyarországot a kö­zépkor sötétéből kivezette. Ily gondolatokkal eltelten közelitek ma Kossuth lakásához, nem azon sértő kíváncsisággal, melylyel némelyek „érdekes egyéniségekhez“ furakodnak, hanem azon tisztelettel, mely egy tévedésektől nem zavate­tta vagy 6 11 iUULU, tail etil CTCIOUIU embert megillet. Kossuth Turinban a Via Sotto­­ripa-ban lakik első szám alatt. Épp tegnap (szeptember 6-dikán) este érkezett meg egy gyógyhelyről Flórencz mellől, hová rheumatikus fejfájását ment gyógyítani, s mint mondá, sikerrel. Bemutatom neki magamat, mint hiva­talnokot, azaz mint tizenhárom próbás deák­pártit,s ő szívesen fogadott. Sokat s érdekesen be­szélt azon monsim­manói gőzbarlangról, Fló­­renezhez közel, melyet főfájása ellen használt, s melyből egy csomó ásványt hozott volt ha­za magával, s kirándulásáról a karrarai már­ványbányákba, melyeket ez alkalommal meg­látogatott. Nem érzek magamban elegendő re­porter­ ügyességet, hogy a társalgás egész me­netét leírjam; s meglehet, ha éreznék, sem tartanám helyesnek egy magánbeszélgetésnek, bármily hétköznapi tárgyak körül forogjon is, részletes leírását. Kossuth testteg ép, egész­séges , ifjú ruganyossága, mely kellemes ellen­tétben áll ősz hajával s szakállával, egészen meglepett; azon lelki szenvedések elől pedig, melyek a számkivetéstől — legyen az bár ön­­kénytes — elválhatlanok, a természet karjai­ban keres menekülést, ásványtani tanulmányok­kal töltvén üres idejét. Megelégedettebben vál­tam meg tőle, midőn kezét szívélyesen búcsúra nyujtá, mint remélni mertem. Kitűnő emberek gyakran v­esztenek közelből; de Kossuth meg­nyerő, kedélyes, bár komoly modorával, szép csengésű szavával, tiszteletet gerjesztő külsejé­vel, mint társalgó is a legkellemesebb jelen­ségek egyike; s midőn ez egyszerű külsejű őszt ásványai körül járkálva látjuk, alig gondolnék, hogy egyike áll előttünk azon embereknek, kik soha sem hal­nak meg egészen“. A felmentettek még az­nap szabadon bocsát­tattak. A városban a két Grohe felmentése miatt általános felindulás uralgott, főképen Baumra néztek rosz szemmel, kinek ezt leginkább tulaj­donították, s némelyek őt is bűnrészesnek hitték. A polgárok most jobban mint valaha rettegtek a szabadon eresztettektől, azoknak boszujától tartván, éltüket sem vélték biztosnak az öreg Grohe a börtön elhagyásakor vad és mérges fe­­nyegetődzést hallatván. Nagyon sokáig nem volt a lakosok közül egynek is elég bátorsága az erdőbe egyedül menni. Az Öreg kertész azonban fenyegetését nem váltotta be, de sokkal komorabb és magába vo­­nultabb lett, mint azelőtt volt. Daczára hogy felmentetett, mégis mindenki által gyilkosként kerültetett. Senki sem akart tőle venni valamit, s a hosszú fogsága miatt úgy is hanyatlásnak indult Üzletével lassankint egészen fel kellett hagynia. Körülbelül egy év letelte után eladta telkét s családjával Amerikába költözött át; idősb fiá­nak azonban, mint gyilkos elitéltnek itt kellett maradni a fogságban. „ . . . lakosai könnyebben lélegzettek föl, midőn Grohe vidéküket elhagyá. Az utolsó pil­lanatig mindig addig tartottak, hogy fenyege­­tődzését tett követi; ő azonban nem tette azt, habár vidéke elhagyásánál is nyers átkozódá­­sokba tört ki. Baum ügyvédnek a lakosok soha sem tudták megbocsátani, hogy Grobek ügyét oly hévvel tette magáévá, s súlyosabban kellett azért bű­nhöd- Nemzetgazdaságunk. A hivatalos lap mai s tegnapi száma egy-egy táblázatot hozott a „Hivatalos statisztikai közlemények X­IV. évfolya­mának sajtó alatt levő (3-ik) füzetéből, melyben a statisztikai hivatal megkísérli kimutatni Magyarország áru­forgalmát Ausztriával és a külfölddel 1869-ben a „magyar-osztrák vámtarifa“ csoportjai szerint összeállítva. Már hogy ezen „magyar-osztrák vám­tarifa“ csoportjai igen érthetlenül vannak összeállítva, annak súlyát bizonyosan jól tudja és érzi maga a statisztikai hivatal is, midőn p. o. „szövő és kötő“ anyagoknak két ítélet. is. (Folytatás.) A tárgyalás igen csekély bizonyítékot szol­gáltatott a vádlottak ellen. A véres fejsze, a vérfolt Vilmos ingujján, az öreg Grohe ijedése a fejsze megpillantásánál, s annak sa­játjául kezdetben el nem ismerése voltak az egyedüli körülmények, melyek ellenük tanús­kodtak. Az államügyész hozzáadta még ezek­hez a rosz hírt, melyben vádlottak már az egész környéken évek óta állanak. A hivatalos védők csak felületesen láttak feladatukhoz, és egész védelmükön észre lehetett venni, miszerint ők is egy csipetet sem hisznek védenczeik ártatlan­ságában. De annál több buzgalommal vette Baum ügyvéd őket pártfogásába. Az ellenük felhozott érvek részleteibe hatolva kimutatta azoknak tarth­atlanságát. „Megengedem — úgy­mond a fejszére mutatva — hogy a gabona­­kereskedő evvel a fejszével gyilkoltatott meg, és hogy a fejsze Groheé, de mindamellett a to­vábbi következtetés, hogy azért Grohe vagy va­lamelyik fia követte légyen el a gyilkosságot, önkényes, és semmi által nincs bebizonyítva, a meggyilkolttól elrablott tárgyaknak semmi nyoma sem fedeztetvén fel náluk. És nemcsak lehetséges, sőt valószínű is, hogy valaki a ku­tyát lekenyerezvén, valami módon hatalmába tette a fejszét, s vele elkövette a bűntényt­ a Pesten f. év október 4-kén tartandó országos egyházi reform­gyűlés elé terjesztve. I. Az egylet megalakulása és neve. 1. Az országos egyházi reformgyülés I. 1871-ik év október 4-kén Pesten jelen levő tag­jai közakarattal, egy állandó szabályszerűleg szervezendő egyletté alakultunk, e névvel: „M­a­­gyarkori testvérek egy­let­e.“­nie, mint talán várta volna. Valódi törekvésé­nek okát nem akarták felfogni, s azért nem vi­seltettek iránta bizalommal. Ügyvédi segélyét csak igen kevesen vették igénybe, sőt sokan pusztán társaságát is kerülték. Sok­oldalú kép­zettsége daczára sem bírta felvergődni. Mielőtt az öreg Grohe Amerikába költözkö­dött ki, elbúcsúzás végett még egyszer meglá­­togatá Baum ügyvédet. „Jöjjön el velem — mondá az ügyvédnek— mert itt önnek is oly elviselhetetlenné teszik az életet, mint nekem tették, s ha végtére komorrá és emberkerülővé leend, úgy az szerintük rész lelkiismeretének bizonyítékául szolgáland.“ „Sem én, sem fiaim valamelyike nem ölte meg a gabonakereskedőt, sem pedig a gyilkos­sal legkevesebb összeköttetésben nem állottunk s arról legkevesebbet sem tudunk. Biztosítha­tom ! ártatlanok vagyunk mint a ma született gyermek, s idősbik fiamnak mégis a fegyházban kell életét eltölteni. Ha oly rész volnék mint átalán hiszik, — az egész várost tűzbe boríta­nám, mint azt — a magányos rabczellábani ülésem közben sokszor gondoltam ugyan. S ha valóban gonosztevővé lennék, annak csirája csakis ott esett volna szívembe.“ Baum az öreg felszólítását nem fogadta el de sokszor jöttek oly pillanatok, melyek mé­lyen megbánatták vele annak el nem fogadá­sát. Gyakran alkalma volt meggyőződni az öregnek elbucsuzásakor mondott szavainak igaz­ságáról, mert csakugyan keserűvé tették neki az életét, minek következtében komorrá és em­­berkerülővé lett. (Vége köv.) Mélyen tisztelt képviselőház! Minden ország kereskedelme­s iparának és ezáltal közvetve magának az országnak felvi­rágzására a közlekedés előmozdítása szolgál; ettől áthatva gróf Széchenyi István a gőzhajó­zást meghonosította és a testvérvárost Buda­pestet összekötő lánczhid felállítását indítvá­nyozta, melynek fontosságát belátva, csakhamar a társaság megalakult, s a híd, országunk dí­sze, felépült, miáltal az eszme, Buda-Pest egye­sítése óriási lépést tett előre; mennyit nyert a lánczhíd felépítésével az ipar, a kereskedelem, mennyit maga a két város emelése, felvirágzása tekintetében, azt kiszámítani nem lehet, azt ma­gának a két városnak azótai bámulatos emelke­­kedése eléggé igazolja, a közlekedés pedig oly nagyszerű mérvet öltött, hogy ezen egy láncz­hid már elégtelennek mutatkozik s több állandó hid építése szükségessé vált. Ámde ezen közlekedés nagy hátrányt szen­vedett és szenved jelenleg is a lánczhídvám ma­gassága folytán; ezt belátva kormányunk, a lánczhidnak országos alapból beváltására figyel­mét fordította és a lánczhíd beváltatott és orszá­gos épületté lett. Ezen országos beváltás idejében átalánosan nyilvánult kövélemény az volt, hogy a közleke­désre oly nyomasztólag ható híd vám, ha nem is egészen beszüntetni, de legalább részben lejebb szállíttatni fogna; azonban a buda­pesti lakos­ság e hiedelmében csalódott, mert a magas kormány részéről e tekintetben eddig mi sem történt. Nem akarjuk a mélyen tisztelt képviselőház figyelmét azon előnyök elősorolásával fárasz­tani , melyek a lánczhíd-vám leszállításából keletkeznének, csak közvetlenül a két város emelését tekintve, mily mérvet öltene a jelenleg is bámulatos építkezés, ha az építéshez megkí­vántak, különben is drága anyag a színhelyére olcsóbban szállíttathatnék, mennyivel olcsóbb lenne, hogy egyebet ne említsünk, az élelem, ha a lánczhid­vám magassága megszüntettetnék ? mennyit emelkednék a kereskedelem és ipar, ha az áruk szállítási ára mérsékeltetnék? Nem akarjuk átalában az egész lánczhid­­vám eltörlését indítványozni, jól tudván, hogy a híd épségben tartása költséges és a jelenlegi viszonyok közt, midőn a nép oly magas adóval amúgy is túl van terhelve, nem is lenne taná­csos, de épen azon tekintetből, mivel a hid or-L-llll-^A^y — ~ 1 J. ^44- VXXoly IjCVlllttXLI összeghez Buda-Pest lakói színten N­UZiad­ jami­­tak, méltán elvárhatják a magas kormánytól, hogy őket a gyalog átkelési vám megfizetésétől felmentse. Ezt követeli végre Buda-Pestnek egyesítése, mely eszme csak úgy valósíttathatik, ha a két város lakóit elválasztó sorompók lerontatnak, ha a szétválasztó akadályok eltávolíttatnak, ily akadályok egyike pedig a még mindig fennálló hidvám, mely a buda­pestieket egymástól elvá­lasztja. Miért is azon tiszteletteljes kérelemmel járu­lunk a mélyen tisztelt képviselőházhoz , intéz­kedni méltóztatnék az iránt, miszerint a láncz­­hidvám a fogatok és terheskocsikra nézve, a hid fenntartási költségeivel aránylag leszállit­­tassék, a gyalog átjárókra nézve pedig egészen megszüntettessék. Mély tisztelettel maradván a mélyen tisztelt képviselőháznak Budán, 1871 szeptember hó 7-én A budai szabadelvű népkör. Danczinger Ignácz s. k. elnök. Tóth Antal s. k. hely. jegyző. Alapszabály-vázlat.

Next