Magyar Ujság, 1871. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)
1871-09-17 / 213. szám
213-ik szám. Vasárnap, 1871. szeptember 17. V. évfolyam Kiadó-hivatal, Lipót-utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u.m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztőségi iroda: Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre...................10 „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr.; többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábos petitsor 25 kr. Pest, szeptember 16. A franczia nemzetgyűlés valószínűleg ma tartja utolsó ülését elnapolása előtt. A tegnapelőtti ülésben az elszászi iparczikkek vámmentességére vonatkozó törvényjavaslaton kívül érdekes mozzanat volt Javai interpellációja az iránt, hogy minő intézkedéseket akar tenni a kormány arra nézve, hogy a kommunisták elleni törvényszéki eljárás gyorsíttassék. Cissey Ibnok hadügyminiszter a kérdésre azt felelte, hogy eddig nyolc haditörvényszék működik a foglyok perében, de ezekhez közelebb még kettőt fognak fölállítani. A vizsgálóbírók száma 162, a foglyoké 30,000. A kormány minden erőfeszítéssel azon van, hogy a törvényszékek eljárását gyorsítsa, de lehetetlen egy hónap alatt több ítéletet hozni mint százat. Franczia lapok sokat foglalkoznak egy Toulonban felfedezett összeesküvéssel, mely a gályarabok kiszabadítására volt irányozva. A kikötő épületeiben gyúanyagokat találtak elrejtve, s most megindították a vizsgálatot, mely az elterjedt kósza lőröknél valószínűleg bizonyosabbat fog kideríteni a dolog kimeneteléről. Napóleon excsászár szept. 11-ikén ért Torquai-ba (tengeri fürdő Anglia nyugoti partján.) Pierrefons gróf álnév alatt tartózkodik ott fia és Murat herczeg társaságában. Páris még mindig ostromállapotban van s úgy látszik, hogy ennek megszüntetésére nem is igen gondolnak. A német birodalmi gyűlés legelső előterjesztései közt lesz a polgári házasság behozatalára vonatkozó törvényjavaslat. A beterjesztés az igazságügyért nem a vallásügyi miniszter részéről fog történni. A Lipcsei távirat szerint az „Internationale“ október közepére Frankfurtba közgyűlést szándékozik egybehívni. Bismarck és Thc r shir szerint október 2-án fognak találkozni Baden-Badenben. Az ausztriai viszonyok a linzi, brnlli és laibachi tartománygyűlések történt „alkotmányos strike“ következtében még jobban bonyolódtak. Bécsben holnap nagy conferentia lesz a német párt részéről s ennek czélja a német-osztrákokhoz a követendő lépések iránt manifestumot bocsátani ki. Cseh lapok örömmel veszik az ország szervezésére megindított működést. A „Politik“ szerint: „Ausztria magába tér, Csehország földarabolásának vége vettetett, a korona el van határozva a korábbi századok bűneit jóvátenni“. A „Pokrok“ kijelenti: „Nagy jelentőségű, hogy a sok tartományi gyűlés közül csak a cseh tiszteltetett meg leirattal. A cseh államjog restitutio in integrumját igéré meg a császár — most csak a régit a kor szellemével kell öszhangzásba hozni. A spanyol kölcsönre Spanyolország 8, Anglia 11, Francziaország 17, Németalföld 4, és Portugália 11 4 milliót írt alá. A portugál kortesben Avila marquis tudatta, hogy a király elfogadta a minisztérium lemondását és Fontes Pereim de Mellot bízta meg új kabinet alakításával, nevezi többek közt a gyapjút, lent, kendert stb., melyek forgalmát egyenként is kellene ismernünk. De erről természetesen nem tehet, mint szintén arról sem, hogy Magyarország összes forgalmát végre is három főcsatorna nyomán az állampálya, déli pálya és cs. k. szab. első dunagőzhajózási társulat adataiból kell összeállítania, mert hiszen ezek ugyan monopolizálják kereskedelmünknek talán 80—85 vagy épen 90 százalékát, de mégis nem az egészet. És kivált Lengyelországgal meglehetős jelentőségű kereskedelmünk van, melyet sem eme társulatok nem közvetítnek, sem az osztrák vámhivatalok jegyzésbe nem vehetnek, melyet pedig ismernünk kellene, hogy Magyarország áruforgalmáról kettő tájékozást szerezhessünk. Mindezen hiányok s az osztrák becslési rendszer megbizhatlansága daczára, az említett táblázatokból világosan kilátszik, mily kegyetlen nemzetgazdászati viszonyok közt sínylődik Magyarország részint a kormányzat, illetőleg a bécsi kormány befolyása, részint saját hibái miatt. Mert elvégre is sem a forgó pénz megvonása, sem a szakoktatás elhanyagolása által nem kényszerítheti oly luxusczikkek fogyasztására a kormány az országot , melyeket nélkülözhetne, vagy csekély iparképzettség mellett önmaga kiállíthatna saját terményeiből. Magyarország áruforgalmának főbb tételeiből ugyanis e következő eredményeket húzhatjuk: Eladunk a behozottakon kívül: Kerti s mezei termelvényeket m. e. 128—-130 millió; állatokat m. e. 30 millió árut; zsir s olajféléket, vagy mint a hivatalos lap mondja „zsíros olajokat“ m. e. 7 mil. árut; ital és tápszereket 8 millióért; tüzelő-, építő- és műanyagokat 6 millió; „szövő- és kötőanyagokat“ 32 millióért, s így eladunk i. e. 213—220 millióért értékig oly anyagokat, melyeket egyrészt önmagunk dolgozhatnánk fel, sőt feldolgozott állapotban drága áron vásárlunk vissza szomszédainktól. Vásárlunk pedig a tőlünk kivitt hasonnemű czikkeken kívül, (melyek különben is csekély mérvre terjednek) Gyarmati árukat és déli gyümölcsöket m. e. 21 millió, állati terményeket (melyek „egyéb csoportokban nem tartalmaznak“) 4 mill. gyógy- és illatszereket, festő, cserző és vegyészeti segédanyagokat m. e. 7 mill., fémeket, mint éret, nyersen és félgyártmánykép (de úgy látszik a vasúti építéshez szükségelt czikkek nagy részének kizárásával) m. e. 61/2 mill. szőtt és kötött áruczikkeket nem kevesbi mint 138—140 mill. frt árut,bőr, továbbá bőr és szücsáruk és hasonló gyártmányokat 20—21 mill. csont, fa, üveg, kő és cserépárukat 10 mill. fémárukat (melyekben a vasútépítéshez szükségelt anyagok vihetik a főszerepet) 48—50 mill. műszereket gépeket és apró árukat, melyek azonban igen sokra mennek, összesen i. e. 70—72 millió frt árut. Vagyis fogyasztunk szintén 213—220 millió értékű oly czikkeket, melyek nagy része nem valamelynél Talán az ismeretlen gonosztevő épen csak azon okból használta Grohe fejszéjét eszközül bűnös szándéka megvalósításához, hogy a gyanút a jelen vádlottakra fordítsa. Vilmos ingeujján az igaz egy vérfolt találtatott, ámde annak azon erősítése, miszerint a vérfolt egy tyúkölés alkalmából támadott, semmivel sem cáfoltatott meg. Úgy szinte nincs vegyészileg megállapítva, ha a vérfolt csakugyan ember természetű-e. Az öreg Grohe rémülete a fejsze meglátásánál, szerinte igen természetes s psychologice kifogástalan. Ő (védő) is megijedne, ha egészen váratlanul egy rendőrbiztos egy véres fejszét tartana szemei elé, főképen ha a fejszében tulajdonát ismerné fel. Legkíméletlenebbül az államügyész azon eljárását támadá meg, hogy vádlottak részhírét is vádképen hozta fel ellenük. Egy államügyésztől nem várta — úgymond — valamely vádlott ellen oly vádat hozni fel, mely csak üres mendemondán alapszik. A (védő) vádlottak múltja után alaposan tudakozódván, semmi egyebet nem tudott felfedezni, a mi a róluk elterjedett rész hírt igazolná, mint komor s nem igen nyájas formáját az öreg Grohenek, s fiainak néhány említésre sem méltó verekedését. Ezen csekélységeknek nem szabad azonban előtérbe jönni oly esetben mint most, a midőn a „vétkes“ vagy „nem vétkes“ fölött forog a kérdés, ahol az esküdteknek három , szerinte ártatlan embernek felmentése, vagy azoknak elitélése fölött kell határozni. Baum nak ezen legbensőbb hévvel, de metsző keménységgel elmondott védbeszéde különféle benyomást ten. A karzatról sokszor a nemtetszés jelével szakittatott félbe, anélkül külözhetlen ruházati vagy butorzati czikk s melyek más nagyrészét önmagunk állíthatnánk elő saját gazdasági s bányászati termelésünkből. Mint említek, itt forgalmunknak csak főbb tételeit emeltük ki, mi azonban világosan tanúskodik arról, hogy bármenynyit nélkülöznénk és takarékoskodnánk más csekélyebb dolgokra nézve, nemzetgazdászatunk átalában oly aránytalanságokat, oly veszteségeket mutat fel, melyek Ausztria irányában gyarmatszerű állását s az ipar terén sajnos elmaradottságát egyaránt tanúsítják. Elismerjük, hogy termelésünk arányzatába sok üdvös változást hozhatnánk önmagunk is, kivált ha valahára kellő tájékozást nyerhetne nemzetközi viszonyainkról a termelő s fogyasztó gazda és gazdasszonyi közönség. Elismerjük, hogy fogyasztásunk arányait tetemesen megváltoztathatnék a kormány és törvényhozás atyáskodása nélkül is. És emelhetnénk öntevékenységünket a kormány s törvényhozás hanyagsága s a bécsi kormány és osztrák kiváltságos társulatok s testületek befolyása daczára is. De mint egyrészt a nemzetnek, úgy másrészt a kormánynak és törvényhozásnak is meg kell tennie, mi tőle telik. És ez utóbbinak annyival inkább, mert láthatja hogy termelésünk fogy asztásunk arányai nem helyesek s iparunk, igen távol van azon fejlődéstől és méltánylattól, miszerint közigényeinket kielégíthetné, ha csak kötelékei t. i. az osztrák bank fenhatósága s az osztrák számrendszer szabályai fel nem oldatnak s a szakoktatás törvényhozásaikig fel nem karoltatik. A „Pesti Napló“ mai esti számában így felel reggeli czikkünkre : „A „Magyar Újság“ érdemes lapunkat ferdítéssel vádolja, amiért hogy Macaulaynak a parlamenti kormánynak tegnap idézett definitiójából néhány sort kihagytunk. Biztosítjuk t. collegánkat, hogy nemcsak azt hagytuk ki, aminek felfedezése neki oly ártatlan örömet szerez, hanem még több mást is. Ha teljes idézetekkel akartuk volna tele tölteni lapunkat, egy vezérczikkben talán mégsem találtunk volna elegendő tért. Egyébiránt t. collegánk épülésére ideigtatjuk az incriminált sorokat utólagosan. Macaulay többek között azt is mondja: a minisztérium tényleg a két kamarának vezértagjaiból álló bizottmány. E definitiót magyarázza Bagehofnak következő commentárja: Természetes, hogy a minisztérium oly egyénekből választatik, kik a törvényhozó testületek tagjai, de kizárólag nem kell azoknak lenniük. Mi államjogi tekintélyek alapján kimutattuk az oly állítás alaptalanságát, mintha a kormány, melynek egyik-másik tagja nem a parlamentből vétetik, s csak utólagosan nyeri meg a választások bizodalmát, már eo ipso imparlamentaris volna. Helly úr kiragad két sort Macaulayból, s e két sorra nagy büszkén egész vezérczikket épít. Mert nem írt vezérczikket Bagekotról ?“ E feleletre két rövid megjegyzésünk van. Bizonyos, hogy a hírlapíró nem idézhet egész czikkeket, de az már kötelessége, hogy midőn egy tételt idéz, idézze azt úgy, amint írva hogy az öt beszédje folytatásában legkevesebbet akadályozta volna, de annál előnyösebb benyomást látszott az az esküdtekre tenni. Az esküdtek tanácskozás végett visszavonultak, ami pár órát vett igénybe. A közönségnek ez a hosszú tanácskozás annál megfoghatatlanabbnak látszott, mert vádlottak vétkességén nem is kétségeskedett. Végre az esküdtek az ülésterembe visszatérvén, az elnök kihirdeti a következő határozatokat : Vádlott Grohe Vilmos az ellene emelt rablógyilkossági vádban vétkesnek, de atyja és fivére Henrik minden kérdés tekintetében nem vétkesnek találtatott. A karzatról a nem tetszés nyilatkozatait hallatták, olyannyira, hogy az elnöknek a karzat kiürítésével kellett fenyegetődzni. Vilmos az esküdtek határozatát komor és daczos tekintettel hallgatta végig ; atyja és testvére a reájuk nézve kedvező határozatot sem nagy örömmel látszanak venni. Rövid idő múlva a törvényszék elnöke kihirdeti az ítéletet. Úgy látszik, hogy Baum beszéde folytán még Vilmos bűnössége fölött is kétség szállott fel a bírák lelkében, mert az általuk hozott ítélet nem a rablógyilkosokra mért halálbüntetésre , hanem élethossziglani fogházra szólott. Midőn a vádlottak a törvénytermet elhagyták, az öreg Grohe megfogta Baum kezét, erősen megszorítván azt. Érezvén, hogy talán csak annak köszönheti felmentését, a köszönet szavait akarta neki kifejezni, de meghatottságban egy szót sem birt kiejteni: van, s ne hagyja ki belőle azon szavakat, melyek neki nem tetszenek.A Pesti Napló pedig ezt tette. Az sem áll, amit tisztelt kollegánk mond, hogy az általunk megtámadott czikkben csak azt akarta bebizonyítani, miszerint épen nem szükséges hogy a minisztérium mindegyik tagja országgyűlési tag legyen. Mert Andrássy világosan azon theóriát állította fel, hogy egyátalában nem szükséges, hogy a minisztérium a parlamentből legyen véve, s a Pesti II. erre mondta,hogy a miniszterelnök nyilatkozata „amily határozott s erélyes, époly szabatos és találó volt.“ Hogy miért nem tettünk megjegyzést a Bagebot és Todd-féle idézetekre ? egyszerűen azért, mert ezek nincsenek kezeinknél, amit valóban sajnálunk, mert az előzményekből következtetve, valószínű hogy ez idézetekben is találtunk volna egy kis hűtlenséget. ” ----------------— Egy jobboldali ember Kossuthról. Toldy István miniszteri titkár közelebb Turmnban járván meglátogatta Magyarország volt kormányzóját is. Nehogy e lépését itthon megorrolják, sietett megírni a „Reforménak, hogy ott volt, de azért mégis 13 próbás deákpárti, és siet kifejezést adni azon véleményének, hogy mily rettenetesen csalódott Kossuth a boldog 67-iki kiegyezés elítélésénél. Ámbár tehát deákpárti előítélet — nem akarjuk mondani, részakarat — vezette tollát, mégsem tud kibontakozni azon hatásnak nyomása alól, melyet rá a kormányzónak egyénisége gyakorolt. Széchényiről, Deákról és Kossuthról elmélkedvén, czikkét így fejezi be : „Magán kívül e három embernek köszöni Magyarország mindazt, ami jelen helyzetében kielégítő, vigasztaló, reménytudó van. A jelen kor szenvedélye ellentétbe helyezheti őket, istenítheti vagy kárhoztathatja egymás rovására; de az igazságos ítélő egymás mellé fogja helyezni e három nevet, három ragyogó csillagként, mely Magyarországot a középkor sötétéből kivezette. Ily gondolatokkal eltelten közelitek ma Kossuth lakásához, nem azon sértő kíváncsisággal, melylyel némelyek „érdekes egyéniségekhez“ furakodnak, hanem azon tisztelettel, mely egy tévedésektől nem zavatetta vagy 6 11 iUULU, tail etil CTCIOUIU embert megillet. Kossuth Turinban a Via Sottoripa-ban lakik első szám alatt. Épp tegnap (szeptember 6-dikán) este érkezett meg egy gyógyhelyről Flórencz mellől, hová rheumatikus fejfájását ment gyógyítani, s mint mondá, sikerrel. Bemutatom neki magamat, mint hivatalnokot, azaz mint tizenhárom próbás deákpártit,s ő szívesen fogadott. Sokat s érdekesen beszélt azon monsimmanói gőzbarlangról, Flórenezhez közel, melyet főfájása ellen használt, s melyből egy csomó ásványt hozott volt haza magával, s kirándulásáról a karrarai márványbányákba, melyeket ez alkalommal meglátogatott. Nem érzek magamban elegendő reporter ügyességet, hogy a társalgás egész menetét leírjam; s meglehet, ha éreznék, sem tartanám helyesnek egy magánbeszélgetésnek, bármily hétköznapi tárgyak körül forogjon is, részletes leírását. Kossuth testteg ép, egészséges , ifjú ruganyossága, mely kellemes ellentétben áll ősz hajával s szakállával, egészen meglepett; azon lelki szenvedések elől pedig, melyek a számkivetéstől — legyen az bár önkénytes — elválhatlanok, a természet karjaiban keres menekülést, ásványtani tanulmányokkal töltvén üres idejét. Megelégedettebben váltam meg tőle, midőn kezét szívélyesen búcsúra nyujtá, mint remélni mertem. Kitűnő emberek gyakran vesztenek közelből; de Kossuth megnyerő, kedélyes, bár komoly modorával, szép csengésű szavával, tiszteletet gerjesztő külsejével, mint társalgó is a legkellemesebb jelenségek egyike; s midőn ez egyszerű külsejű őszt ásványai körül járkálva látjuk, alig gondolnék, hogy egyike áll előttünk azon embereknek, kik soha sem halnak meg egészen“. A felmentettek még aznap szabadon bocsáttattak. A városban a két Grohe felmentése miatt általános felindulás uralgott, főképen Baumra néztek rosz szemmel, kinek ezt leginkább tulajdonították, s némelyek őt is bűnrészesnek hitték. A polgárok most jobban mint valaha rettegtek a szabadon eresztettektől, azoknak boszujától tartván, éltüket sem vélték biztosnak az öreg Grohe a börtön elhagyásakor vad és mérges fenyegetődzést hallatván. Nagyon sokáig nem volt a lakosok közül egynek is elég bátorsága az erdőbe egyedül menni. Az Öreg kertész azonban fenyegetését nem váltotta be, de sokkal komorabb és magába vonultabb lett, mint azelőtt volt. Daczára hogy felmentetett, mégis mindenki által gyilkosként kerültetett. Senki sem akart tőle venni valamit, s a hosszú fogsága miatt úgy is hanyatlásnak indult Üzletével lassankint egészen fel kellett hagynia. Körülbelül egy év letelte után eladta telkét s családjával Amerikába költözött át; idősb fiának azonban, mint gyilkos elitéltnek itt kellett maradni a fogságban. „ . . . lakosai könnyebben lélegzettek föl, midőn Grohe vidéküket elhagyá. Az utolsó pillanatig mindig addig tartottak, hogy fenyegetődzését tett követi; ő azonban nem tette azt, habár vidéke elhagyásánál is nyers átkozódásokba tört ki. Baum ügyvédnek a lakosok soha sem tudták megbocsátani, hogy Grobek ügyét oly hévvel tette magáévá, s súlyosabban kellett azért bűnhöd- Nemzetgazdaságunk. A hivatalos lap mai s tegnapi száma egy-egy táblázatot hozott a „Hivatalos statisztikai közlemények XIV. évfolyamának sajtó alatt levő (3-ik) füzetéből, melyben a statisztikai hivatal megkísérli kimutatni Magyarország áruforgalmát Ausztriával és a külfölddel 1869-ben a „magyar-osztrák vámtarifa“ csoportjai szerint összeállítva. Már hogy ezen „magyar-osztrák vámtarifa“ csoportjai igen érthetlenül vannak összeállítva, annak súlyát bizonyosan jól tudja és érzi maga a statisztikai hivatal is, midőn p. o. „szövő és kötő“ anyagoknak két ítélet. is. (Folytatás.) A tárgyalás igen csekély bizonyítékot szolgáltatott a vádlottak ellen. A véres fejsze, a vérfolt Vilmos ingujján, az öreg Grohe ijedése a fejsze megpillantásánál, s annak sajátjául kezdetben el nem ismerése voltak az egyedüli körülmények, melyek ellenük tanúskodtak. Az államügyész hozzáadta még ezekhez a rosz hírt, melyben vádlottak már az egész környéken évek óta állanak. A hivatalos védők csak felületesen láttak feladatukhoz, és egész védelmükön észre lehetett venni, miszerint ők is egy csipetet sem hisznek védenczeik ártatlanságában. De annál több buzgalommal vette Baum ügyvéd őket pártfogásába. Az ellenük felhozott érvek részleteibe hatolva kimutatta azoknak tarthatlanságát. „Megengedem — úgymond a fejszére mutatva — hogy a gabonakereskedő evvel a fejszével gyilkoltatott meg, és hogy a fejsze Groheé, de mindamellett a további következtetés, hogy azért Grohe vagy valamelyik fia követte légyen el a gyilkosságot, önkényes, és semmi által nincs bebizonyítva, a meggyilkolttól elrablott tárgyaknak semmi nyoma sem fedeztetvén fel náluk. És nemcsak lehetséges, sőt valószínű is, hogy valaki a kutyát lekenyerezvén, valami módon hatalmába tette a fejszét, s vele elkövette a bűntényt a Pesten f. év október 4-kén tartandó országos egyházi reformgyűlés elé terjesztve. I. Az egylet megalakulása és neve. 1. Az országos egyházi reformgyülés I. 1871-ik év október 4-kén Pesten jelen levő tagjai közakarattal, egy állandó szabályszerűleg szervezendő egyletté alakultunk, e névvel: „Magyarkori testvérek egylete.“nie, mint talán várta volna. Valódi törekvésének okát nem akarták felfogni, s azért nem viseltettek iránta bizalommal. Ügyvédi segélyét csak igen kevesen vették igénybe, sőt sokan pusztán társaságát is kerülték. Sokoldalú képzettsége daczára sem bírta felvergődni. Mielőtt az öreg Grohe Amerikába költözködött ki, elbúcsúzás végett még egyszer meglátogatá Baum ügyvédet. „Jöjjön el velem — mondá az ügyvédnek— mert itt önnek is oly elviselhetetlenné teszik az életet, mint nekem tették, s ha végtére komorrá és emberkerülővé leend, úgy az szerintük rész lelkiismeretének bizonyítékául szolgáland.“ „Sem én, sem fiaim valamelyike nem ölte meg a gabonakereskedőt, sem pedig a gyilkossal legkevesebb összeköttetésben nem állottunk s arról legkevesebbet sem tudunk. Biztosíthatom ! ártatlanok vagyunk mint a ma született gyermek, s idősbik fiamnak mégis a fegyházban kell életét eltölteni. Ha oly rész volnék mint átalán hiszik, — az egész várost tűzbe borítanám, mint azt — a magányos rabczellábani ülésem közben sokszor gondoltam ugyan. S ha valóban gonosztevővé lennék, annak csirája csakis ott esett volna szívembe.“ Baum az öreg felszólítását nem fogadta el de sokszor jöttek oly pillanatok, melyek mélyen megbánatták vele annak el nem fogadását. Gyakran alkalma volt meggyőződni az öregnek elbucsuzásakor mondott szavainak igazságáról, mert csakugyan keserűvé tették neki az életét, minek következtében komorrá és emberkerülővé lett. (Vége köv.) Mélyen tisztelt képviselőház! Minden ország kereskedelmes iparának és ezáltal közvetve magának az országnak felvirágzására a közlekedés előmozdítása szolgál; ettől áthatva gróf Széchenyi István a gőzhajózást meghonosította és a testvérvárost Budapestet összekötő lánczhid felállítását indítványozta, melynek fontosságát belátva, csakhamar a társaság megalakult, s a híd, országunk dísze, felépült, miáltal az eszme, Buda-Pest egyesítése óriási lépést tett előre; mennyit nyert a lánczhíd felépítésével az ipar, a kereskedelem, mennyit maga a két város emelése, felvirágzása tekintetében, azt kiszámítani nem lehet, azt magának a két városnak azótai bámulatos emelkekedése eléggé igazolja, a közlekedés pedig oly nagyszerű mérvet öltött, hogy ezen egy lánczhid már elégtelennek mutatkozik s több állandó hid építése szükségessé vált. Ámde ezen közlekedés nagy hátrányt szenvedett és szenved jelenleg is a lánczhídvám magassága folytán; ezt belátva kormányunk, a lánczhidnak országos alapból beváltására figyelmét fordította és a lánczhíd beváltatott és országos épületté lett. Ezen országos beváltás idejében átalánosan nyilvánult kövélemény az volt, hogy a közlekedésre oly nyomasztólag ható híd vám, ha nem is egészen beszüntetni, de legalább részben lejebb szállíttatni fogna; azonban a budapesti lakosság e hiedelmében csalódott, mert a magas kormány részéről e tekintetben eddig mi sem történt. Nem akarjuk a mélyen tisztelt képviselőház figyelmét azon előnyök elősorolásával fárasztani , melyek a lánczhíd-vám leszállításából keletkeznének, csak közvetlenül a két város emelését tekintve, mily mérvet öltene a jelenleg is bámulatos építkezés, ha az építéshez megkívántak, különben is drága anyag a színhelyére olcsóbban szállíttathatnék, mennyivel olcsóbb lenne, hogy egyebet ne említsünk, az élelem, ha a lánczhidvám magassága megszüntettetnék ? mennyit emelkednék a kereskedelem és ipar, ha az áruk szállítási ára mérsékeltetnék? Nem akarjuk átalában az egész lánczhidvám eltörlését indítványozni, jól tudván, hogy a híd épségben tartása költséges és a jelenlegi viszonyok közt, midőn a nép oly magas adóval amúgy is túl van terhelve, nem is lenne tanácsos, de épen azon tekintetből, mivel a hid or-L-llll-^A^y — ~ 1 J. ^44- VXXoly IjCVlllttXLI összeghez Buda-Pest lakói színten NUZiad jamitak, méltán elvárhatják a magas kormánytól, hogy őket a gyalog átkelési vám megfizetésétől felmentse. Ezt követeli végre Buda-Pestnek egyesítése, mely eszme csak úgy valósíttathatik, ha a két város lakóit elválasztó sorompók lerontatnak, ha a szétválasztó akadályok eltávolíttatnak, ily akadályok egyike pedig a még mindig fennálló hidvám, mely a budapestieket egymástól elválasztja. Miért is azon tiszteletteljes kérelemmel járulunk a mélyen tisztelt képviselőházhoz , intézkedni méltóztatnék az iránt, miszerint a lánczhidvám a fogatok és terheskocsikra nézve, a hid fenntartási költségeivel aránylag leszállittassék, a gyalog átjárókra nézve pedig egészen megszüntettessék. Mély tisztelettel maradván a mélyen tisztelt képviselőháznak Budán, 1871 szeptember hó 7-én A budai szabadelvű népkör. Danczinger Ignácz s. k. elnök. Tóth Antal s. k. hely. jegyző. Alapszabály-vázlat.