Magyar Ujság, 1871. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)
1871-09-26 / 220. szám
220-ik szám. Kedd, 1871. szeptember 26. V. évfolyam Szerkesztőségi iroda: Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal, Lipót utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u.m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre...................100 — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 n 70 „ Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési díj: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr.; többszöriné0 kr Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábopetitsor 25 kr. Előfizetés a „Magyar Újság“-ra egy évre . . 20 forint —kr. félévre . . . 10 „n évnegyedre . 5 „n egy hóra . . 1 „ 70 Az előfizetési pénzek A „MAGYAR UJSÁG“ kiadóhivatalához (Pesten, Lipót utcza 11. sz.) intézendők. Az előfizetést legczélszerűbben postautalványnyal eszközölhetni. Pest, szeptember 25. Francziaországból a parlament szünetelése következtében kevés jelenteni való van. A franczia lapok az elsászi vámkérdést nagyon könynyedén veszik s a netán fölmerülhető akadályokat néhány nap alatt eltávolithatónak vélik, mig ellenben a német hivatalosak komoly arccal azt hirdetik, hogy az alkudozások eredmény nélkül félbeszakíttattak. Újabb hírek szerint az alkudozásokat Arnim gróf betegsége késlelteti. Annyi tény, hogy e kérdés még mindig nincs megoldva s ha az „I n d e p en d.“-nak hitelt adhatunk, ez ügy a legkedvezőbb folyamatban van. A franczia kormány eljárásában nem igen találhatni köztársasági jellegre. Camrobertnek a loirei hadsereg főparancsnokává lett kineveztetése egész Francziaországban kedvetlenül fogadtatott s ez alkalomból az „I n d e p e n d“ a következőket mondja: „Bármily katonás tulajdonságokkal bírjon is a párisi hadsereg egykori főparancsnoka, e választás minden tekintetben szerencsétlen. Canrobert a decz. államcsinyban oly szerepet játszott, mely nem igen alkalmas arra, hogy egy oly kormány ajándékozza meg bizalmával, mely becsületnek tartja parlamentáris kormánynak lehetni. Katonai pályája folyamában semmi olyat sem tett, hogy ama gyalázatos vállalatban való részvétét jóvá tegye, s oly pillanatban, midőn inkább mint valaha bonapartistikus szelmekről van szó, nem volna szabad ez a köztársasági Francziaország egyik főseregének élére állítani. Párisban az elfogatások s házkutatások még mindig tartanak. Egy elfogatás alkalmával komoly összeütközésre került a dolog. A kommunenek egy tisztjét t. i. két rendőrügynök a Rue Royalban elfogta s csak nagy nehezen tudták megfékezni. A boulognei erdőben, hol folyó hó 17-én lóverseny tartatott, több communistát elfogtak, köztük Miller ezredest és Amyaton volt színészt. Avenue de Wagramban Hengriell kávés elfogatott, ki ausztriainak adta ki magát, pedig bajor. A Fernes városrészben forradalmi nyilatkozványok folytán befogatások történtek. Kisebb csapatok „Mort au Capital“ kiáltással vonultak végig az utczában. A napokban kiderült, hogy a párisi pénzügyminiszteri épület leégése folytán nem 30 millió, hanem csak 2000 líra értékű olasz kamatkötvények égtek el , miket a törvény rendelete szerint a kormány újabbak kibocsátása által már kárpótolt. Különben Francziaországban élénk mozgalom uralkodik,melyet a megyei bizottságok tagjainak választási kérdése idézett elő. A választás október 8-án lesz. A pártok nagy tevékenységet fejtenek ki, s mindenütt erősen izgatnak. A franczia lapok Duruy Albertnek egy levelét közüik, melyben részletesen leírja, minő kegyetlenségeket követtek el a bajorok a weissenburgi csata után, midőn a franczia sebesülteket legyilkolták ; a levél közli a legyilkolt franczia tisztek neveit is. Ama hírek, melyek egy összeesküvésről, s több bonapartista elfogatásáról keringettek, teljesen alaptalanok. Róma felszabadulása évfordulójának megünneplése egész Olaszországban nagy viszhangra talált. Ez alkalomból Flórenezben zajos jelenetek fordultak elő. A fiatalság zajosan megéljenzé Garibaldit, Mazzinit, s az „Internazionalet,“ a szabadság vértanúiról sem felejtkezett meg. Ez ünnepélynél mindenütt a vörös zászló szerepelt. Az olasz kormány a radikális lapok ellen nagy szigorral jár el. Legközelebb a „Stella“ s „Frista“ lapok foglaltattak le. A Mont Cenis vasúton a rendes közlekedés csak okt. hó közepén fog megnyílni. A bajor kamra ülései a porosz pártra nézve kedvezőtlen módon kezdettek meg. A kamraelnökség választásánál a hazafias párté volt a győzelem. Első elnök O, másodelnök Seifenheim gróf lett. Mindkettő az anti-porosz párt vezérszónoka, mely tehát túlsúlyát érvényesítette az összes ellenfractiókon. A Hegneberg-minisztérium ezáltal ferde helyzetbe jut, s nem valószínűtlen, hogy Bajorországban újra miniszterválság áll be. Németországban a nap eseményét a müncheni kath. kongressus képezi Ez alkalomból Münchenbe az egész világról jöttek, hogy a kath. egyház érdekei fölött tanácskozzanak. Kath. szokás szerint a Te Deum a Nikolai templomban tartatott, a misét dr. Michelis olvasta. Igen sok congressusi képviselő és nagyszámú hivők voltak jelen. A mise végeztével imákat mondtak az egyházat fenyegető veszélyek eltávoztatásáért s az elhunyt ó-katholikusokért, különösen Zeuger tanárért. Az ünnepély méltóságteljes módon ment végbe. — Dr. Hirschwälder világi papot Boroszlóból a müncheni érsek felfüggesztette, mert részt vett az ó-katholikus congressusban. Bothwell észak-amerikai pénzügyminiszter elrendelte 4 millió dollár értékű 2/2--as bondnak visszavásárlását. A spanyol király nagy ünnepélyességektől kisért körutat tesz az országban s mindenütt nagy szívélyességgel fogadják. A hollandi király megnyitván az országgyűlést, a trónbeszédben a gazdasági s pénzügyi állapotokat kedvező színekben ecsetelte. A hadsereg újjá szervezését s a közoktatás számára uj intézkedéseket helyezett kilátásba. Lajthántól nagy zavar van keletkezőben. Az alkotmánypárt elhatározta, hogy a reichsrathba nem választ s még a választásokban sem vesz részt. Amint ez Hohenwartnak tudomására jutott, azonnal hivatá Hopfent, ki két órai tanácskozás után biztosítá a miniszterelnököt, hogy mindent el fog követni, miszerint a választások mégis megtartathassanak. Hopfen e tanácskozmányról értesité az alkotmány pártot s ez előbbi határozatát oda módositá, hogy tiltakozását kimondva, választani fog. Clamm-Martinitz gróf a prágai nemesi casinóban állítólag azt beszélte, hogy Beust gróf elbocsátása pár nap múlva be fog következni. A félhivatalos „Oest. Journ.“ ellenben azt írja, hogy „változás a cancellárságban nem lesz s az opositioroszul számit, ha Beust gróf részéről támogatást remél. Az alkotmányreformnak alkotmányszerű keresztülvitele szigorúan a lajtántúli minisztérium hatáskörébe tartozik, s a külügyminiszternek semmi dolga vele.“ szerötötték meg Visegrád irányában a szép szőke Duna habjait, Pest városa tömérdek politikai, társadalmi és tudományi notabilitással lett egyszerre szegényebbé. A fedélzeten vagy nyolcvan országgyűlési képviselő, tíz journalista, harmincz professzor, ötven passzionátus régész és Visegrád-barát mondott Henszlmann Imrének „jó reggelt.“ — Hanem hogy a dolgok elbeszélésében a kellő sorrendet megtartsuk, s hogy Hoffmann Pál, a fölosztás nagymestere eltagadja tőlünk a rendszeretőséget, ám ezennel fölosztjuk mi is három részre a tegnapi kirándulást. Pars I. (ismerkedés, czigarette készítés, és rágyújtás. Obugát megbámulása az új dunaparti sorház frontjának, a királyi várpalota gyönyörű fekvésének, a budai Dunapart példátlan rondaságának, a budai törökmecsetnek, császárfürdőnek, Margitszigetnek. Nem obugát, hanem igen is kellemes megbámulása a hajóra mintegy véletlenül felszorult egynéhány szőke és barna szépségnek. Pártalakulás. (Mint lényünkből, természetünkből önkényt kifolyó jelenség elmaradhatlan) Demarcationális vonalainak élességét azonban leküszörüli a „közös“ konyhából kikerült beafszeket körüllengő illat és a hossznégyszögű, minden pártárnyalattal érintkező tér, amelyet küznyelven „asztalinak szoktak nevezni. A társaságból csupán két alak vál ki. Az egyik arcza a megtestesült elégtételnek, a másiké a megtestesült aggodalomnak érzetét tükrözi vissza. Az első, mondani sem kell, hogy Henszlmann Imre, a nap Löse. A második gr. Mikó Inne volt közlekedésügyi miniszter. Nem az bántja, hogy Perczel Bélát akarván felkeresni, véletlenül Simonyi Ernő mellé talált leülni, de annak tudata, hogy nála a közlekedésügy — mi tűrés tagadás benne, kissé fosz lábon áll. — Ugyan kérlek édes Imrém, milyen magas ! Csak előre! Megtörtént. A pénzügyminiszter által az 1872-ki költségvetést megelőzőleg sürgetve kért 30 millió — daczára, hogy a pénzügyér maga is elismerte, miszerint a kölcsönre most nincs szükség s ő csak azért akarja a törvényt ma (szeptember 23-án) hogy módjában legyen szerződést kötni, melynek alapján a kölcsönt „nem ma, nem is holnap, talán nem is a jövő hóban, hanem akkor, midőn az esélyek kedvezők lesznek, realizálhassa — 428 igazolt képviselő közül 88 ellenében még akkor nap (szept. 23-án) megszavaztatott 109 képviselő által — távol lévén e nevezetes ülésből 230 képviselő. A kívánt 30 milliós kölcsön végleg megszavaztatott tegnap, vasárnap este, a 6 órakor tartott ülésben, ami mutatja, hogy a pénzügyérnek nagyon sietnie kellett az említett „esélyek“ után, s valószínű, hogy a szerződést, melyre azt mondá, hogy talán nem is a jövő hóban köti meg, azóta már alá is írta. Megszavaztatott 30 millió adósság elvállalása 22.125.000 forint készpénzért, melynek csak egy részét lehet kellően befektetni még csak a jövő évben is. Megszavaztatott gőzerővel, az ellenzék érveinek, ellenvetéseinek megczáfolása nélkül, mert a jobboldali fágyhoz hozzá sem szólott s az időt a pénzügyér úr is annyira kímélte, hogy csupán ezért nem válaszolt a szónokoknak egyenként. A pénzügyér válaszának lényege azonban, — mint említik, — abban állt, hogy nem akarja a kedvező esélyeket futni hagyni. De hát miféle esélyek ezek ? Oda jutott már Magyarország hitele, hogy a pénzügyérnek futnia kell oly esélyek után, melyeknél fogva 21 millió készpénzt kaphat 30 milliós közleveléért. És ezt is kedvezőnek kell már tekintenünk ? Szép kilátás az emelkedő deficitek s a még szükséges befektetések fedezésére! Pedig hogy ez nem a legutolsó adósság, melyet Kerkápolyi úr csinálni szándékozik, az kilátszik minden szavából. S miután a rendes bevételekből csakis a jó szomszéd követeléseit elégíthetjük ki, új befektetéseket nem is eszközölhet a pénzügyér, hacsak ily utakon: akkor, amikor az „esélyek“ kedvezők! Midőn t. i. találkozik egy-két olyan bankár, ki kölcsönt adni hajlandó. Ily zsákutczába jutott a mindent megszavazó többség az ő hatalma gyakorlásának 5 ik évében ! Úgy játszotta el azon erkölcsi alapot, melyen a törvényhozásnak nyugodnia kellene; igy kezdi ez utolsó ülésszakon működését, hogy drága lehet az a várhegy? — kérdi szorongó kebellel Henszlmanntól. — Hatszáz és egynéhány láb. — Hm, hm! Úgy akkor majd csak a cajutben maradok aludni, míg ti fönn jártok. — Na még csak ez kellene. Légy nyugodt öreg, te alád kivételesen — szamarat adok. — Csak nem akarsz múlt hivatalomra czélozni ? — Nem, nem! Valóságos vizhordó szamarat kapsz, csak légy nyugodt, így aztán elsimittatván az aggodalmak Chimborassói és kielégittetvén az a könyörtelen adószedő, a kit hétköznapi nyelven e kevéssé aesthetikus nomencláturával szoktak megjelölni, hogy : gyomor — a „nagyérdemű“ társaság szerencsésen eljut Salamon tornyának aljára, a tárczaba pedig belekezdhet a II. azaz második részbe. Viktória plébános úrnak, aki egyeseknek magánadakozásából elég szíves volt az eddigieknél sokkal járhatóbb utat kezittetni a visegrádi akropolisba, mint tárczaba tartozom annyival, hogy távolmaradását igazoljam. Nem fogadta és nem fogadhatta főtisztelendősége e társaságot egyszerűen azon okból, mert megérkezésünk ideje összeesett nagymiséjével. A Lichtenstein villa kertjén keresztül jutottunk a Salamon tornyához, melyet Henszlmann „úgynevezett Salamontornyának mond azon egyszerű okból, mert Salamon után jóval később, körülbelül IV. Béla alatt épülhetett. Az elnevezés tehát filius ante patrem , hanem azért mindemellett érdekes. Meglátogattuk belsejét is, ahol Henszlmann embereinek munkája már igen meglátszik. Ez azonban csak kezdete az érdekesnek. Vagy félórai hegymászás után, mely közben az „érdemes társaságnak“ nem csekély derültséget okozott az útjelölő táblának e fölirata: „E táj a t. ezközömig élaimánu aláiltalik“ a visegrádi fellegvárnak külső kapuja előtt állatkülcsönt, melyről még nem is tudja, mire fog fordittatni, a költségvetés tárgyalása előtt feltétlenül megszavaz! Fölkérjük a választópolgárokat, hogy véssék jól emlékezetükbe e vitát, és a szavazatot. Vagyis helyesebben szólva csakis a szavazatot, mert hisz vita nem is volt. Az osztályokban a jobboldaliak két érvvel védelmezik a kölcsönről szóló törvényjavaslatot. Először hogy már hátran szükség van reá, másodszor, hogy nagyon olcsó ! Sarokba szorítva a pénzügyér maga kénytelen volt bevallani, hogy a pénzre most szükség nincs, s hogy a jövő 1871. esztendőben is a kölcsönnek csak egy része fog igénybe vétetni. Tehát a két érv, melylyel a törvényjavaslatot védték, elesett — de azért mégis megszavazták. Miért ? mert a kormány kívánta. S miért kívánta a kormány? — Ezt senki sem tudja, mert hiszen a kormány maga sem mondta meg. S ki szavazta meg e kölcsönt? 109 jobboldali képviselő, kiknek több mint fele kormányhivatalnok. Csak válaszszatok tehát kedves polgártársaink, ha nektek úgy tetszik, jobboldali képviselőket, de aztán ne panaszkodjatok, ha koldusbotra juttok. Csak előre! Heves megye baloldali pártbizottmánya kerületenként következőleg szerveztetett: Központi bizottság: Almásy Sándor, Almásy Félix, Berecz Ferencz, Csiky Sándor, Németh Albert, jegyzője Szederkényi Nándor. A pétervásári kerületben. Elnök: gróf Keglevich Gábor, Beniczky György, Marsó Lőrincz, Farkas Ignácz, Greskovics Balázs, Holló Géza, Kis Mátyás, Ambrózy Mihály, Menyhért Mihály, B. Orczy Elek, Pauncz Bernát, Beniczky Pál, Kovács József, Bródy Miklós, Bródy Károly, Bródy Dezső, Repeczky Pál, Tahly Manó, Liptay János, Marsó György, Nánásy Ignácz idősb és ifjabb Nánásy Ignácz. A kápolnai kerületben. Elnök Almásy Félix, Beöthy Samu, Csernyus Sándor, Hutter Károly, Tóth Lajos, Prágay Lajos, Várkonyi János, Ficsór János, Csirke Pál, B. Baldácsy Antal, Szentkirályi Ödön, Szabó András, Boda János, Gaál András, Ignácz Mihály, Fáy László, Krisztián János, Plathy Barna, Kaszás József, Engel Ferencz, Ferenczy József, Szentkirályi Kázmér, Barna Károly, Balázs István, Szederkényi Nándor. A tiszanánai kerületben. Elnök Soldos Sándor, Németh Albert, Nagy Ferencz, Cserny Ignácz, Szabó Frigyes, Papszász Lajos, Papszász György, ifjú Soldos Sándor, Gyürky Antal, Majzik Viktor, Inczédy Mátyás, Fülep István, Kis Gábor, Bánóczy Alajos, Hajdú Mihály, Petrovay György, Kolló Tivadar, Bolla László, Berger Gábor, Csathó László, Zsolczay János, Nagy István. Fügedi kerületben. Elnök Blaskovics Gyula, Biró Albert, Kovács Ignácz, Biró János, Majzik Alajos, Biró Zoltán, Hellebronth Béla, Bukrein Pál, Búzás Pál, Almásy Sándor, Mednyánszky Ede, Tóth József, Horváth Sándor. A szolnoki kerületben. Elnök Kövér Károly, Fehér Miklós, Horánszky Nándor, Bohus Pál, Plathy Zsigmond, Kállay Ferencz, Szalay Pál, Hegedűs László, Makay Imre, Tóth Mátyás, Imrey György, Eürdögh Ferencz. Abádi kerületben. Elnök Horthy István, Borbély Miklós, Puky Miklós, Balogh István, Kis József, Komlós Ferencz, Kovács Kálmán, Székely Péter, Oláh Mihály, Lipcsey József, Kovács Gyula, Véges Mihály, Bernáth András, Kormos Ödön, Petrovay Ádám, Losonczy Mihály, Für Gyula, Okolicsányi György, Kovácsy Ferencz, Bán Zsigmond, Eördögh Gyula, Mocsáry Ferencz, Hegymegi István, Hellebronth János, Timon Bertalan. Mezőtúri kerületben. Elnök Mészáros Endre, Turgonyi Lajos, Kuncze Imre, Nagy József, Pétery Károly, Herkl Károly, Helsinger Mór, Singer József, Nagy Sándor, Szabó Gábor, Dörgő Dániel, Jónás József, Pajor Ignácz, Patai kerületben. Elnök Plathy József, 2-ed elnök ifj. Fáy József, Kaszap Bertalan, Isaak István, Brezovay Sándor, Földváry Kálmán, Luby József, Rády Endre, Szabadhegyi Mihály, Hercz Samu, Petheő Gejza, Malatinszky Antal, Ebeczky Elek, Wagner József, Malatinszky György, Kopely Gejza, Földes György, Horváth László, Horváth István, Horváth Berta. Eger és Gyöngyös városok saját kebelükből intézkednek a szervezkedésről. Heves megyében a legtöbb adófizetők között a baloldali párt tagjai következőleg szerepelnek : Baldácsy Antal báró 11 ezer forint, Németh Albert 2036 frt, Mészáros Lajos 1669 frt, Blaskovics Gyula 1657 frt, Horthy István 1157 frt, Lipcsey Imre 1106 frt, Plathy József 1045 frt stb. s még számosok. ___'___'■ggg!»-Ll. -j UUÜJSÍI! TÍRCZáJÍ. Egy érdekes kirándulás. Ha a természettudósok érdemes gyülekezete az arad-petrozsényi félnapi utazást elkeresztelhette „kirándulásnak“ — akkor nem vétünk sem nyelvünknek természete, sem a fővárosi és főváros körüli közlekedési eszközök tiszteletre méltó lassúsága ellen, ha tegnapi visegrádi utunkat szintén e névvel jelöljük meg. Tessék elhinni, hogy ha Visegrád,ez a regényes fekvésű, s homlokával a kósza felhőket csókoló várrom ma még nem tekintetik Pest külvárosának, mulatóhelyei egyikének, ez sok tekintetben anomália. Mert az ide való kiránduláshoz képest pl. a zugligeti valóságos utazás. Először az időt illetőleg körülbelül aequiparál a kettő, azon csekély különbséggel, hogy míg amott a dicsőség külön megfizetett mészporral, fél és háromnegyedórai kerülővárakozásokkal, kizökkenéssel s több efféle apró kellemetlenséggel — emitt törséges portalan, editő levegővel jár. Másodszor, csak egy élelmes vállalkozón áll, hogy e kirándulás költségei se nagyon divergáljanak pl. a zugligetitől és olyan igazság, mint a kétszer kettő négy, hogy e vállalkozó öt esztendő alatt emeletes házat fog építtetni a pesti dunaparton. Ma azonban még azon sok között, amely nincs úgy, amint lehetne, van a visegrádi rendszeres közlekedés ügye is.Így aztán fővárosi ember két kézzel ragadja meg az olyan kínálkozó alkalmat, mint a fáradhatlan buzgóságú Hauszmann Imre kezébe szolgáltatott a tegnapi kirándulás vezetésével. Így történt aztán, hogy reggeli '48 órakor, mikor a „Ferdinand Max*' (milyen szép magyar név!) tenyeres-talpas lapátjai legelőjünk és a századok viharával kiriívón daczoló mohos romok mellett gyönyörködtünk a szemeink előtt föltárult panorámában, melyhez hasonló szépségűt nemcsak hazánk, de talán még Svájcz sem mutathat föl. Egy oldalról producálta tehát magát a természet, másik oldalról pedig a munka és az odaadás. Valóban, ha meggondoljuk, minő nevetségesen csekély összeget utalványozott a múlt évi kölségvetésben az országgyűlés a visegrádi emlék fentartására, bámulva kellett összecsapnunk kezeinket a változáson, melyet Henszlmann Imrének fáradhatlan buzgalma és önzetlensége e romokon pár hónap alatt létesített. Ahol még tavaly pázsiton pihentette az utas a hegymászásban kifáradt tagjait, ott ma vércsék röpködnek s a föld gyomrából a napvilágnak viszszaadott emlékek nyúlnak magasra, s ez ásatások és tisztogatások nemcsak azt eredményezték, hogy ma már apodictikus bizonyossággal megállapítani lehet a néhai Visegrád helyrajzát, hanem egészen uj, eddig ismeretlen osztályokat, épületrészeket és ereklyéket hoztak napfényre. De nem is képzelhető aztán elégültebb és boldogabb ember a világon, mint Henszlmann volt, midőn egy-egy kiásott és a megsemmisülés veszélyétől megmentett épületkő tetejére felállva elkezdette ismertetni Visegrád helyrajzát, közölte ásatásainak meglepő eredményeit és a gondolat szárnyain elvitt bennünket Mátyás fénykorába, az Anjou-ház viszontagságos epochájába s festette előttünk a viharos múltat, mely e fellegvárnak osztályrészül jutott. Fölfedezésének legérdekesb része kétségen kivül a koronaterem, illetőleg a várnak azon része, hol Robert Károly a nagy Ügygyel bajjal kezébe kerített koronát és a korona kincseit őriztette. Mikor egy szűk, hevenyészett deszkapadlón keresztül idevezetett bennünket, nem többé a régészt, hanem a döntő csatét nyolt hadvezért láttuk benne. Hogy ez volt a koronaterem, s hogy e két ölnyi mélységű, s másfél öl szélességű cisterna alakú üreg volt a koronának és a koronakincseinek rejtekhelye, honnan azokat Kottanerné ellopatta — ezt bizonyította Henszlmann építészetileg, helyrajzilag, a történetirodalmi emlékekből, különösen Kottanerné naplójából, végül negatív okokkal — azt kérdezvén a tisztelt társaságtól: „De hát ha nem erre volt ez az üreg, hát akkor mi a fenére volt?“ Lett hahota, a hahotára éljenzés, s a fegyvert lerakta mindenki, még a skeptikus Tanárky Gedeon is. Ezenkívül még a nevezetesebb leletek közé tartozik a várkápolna, a vele összeköttetésben álló Kottauerné-féle lakás, a lovagterem s Magyarország czimerének egy kitöredéke, továbbá két más czimer, melyeket Henszlmann megőrzés végett a nemzeti múzeumba szállíttatott. A nagy vizfogó medencét, úgy nem különben a másik kisebbet is, melynek cement vakolata még ma is márványszilárd és egészen újkori építménynek tűnik föl, kitisztogatták és oly kárba helyezik, hogy eredeti rendeltetésének ismét megfelelhessen. Ha már most roppant nagy az eredmény, úgy még egyszer akkora itt a tennivaló. A kiásott törmeléket, mely a mély sánczokat egészen ellepi jelenleg, ki kell tisztogatni és belőle a vár körül terrasse sétányt készíttetni, még újabb ásatások is szükségesek, a lovagteremben egy fedeles fészerre van szükség, mely alatt a felszinre került érdekes faragott kövek, ágyúgolyók, kardmarkolatok stb. elhelyezendők lesznek, végül pedig tervbe vette Henszlmann, hogy az alsó és az egész várban legépebb Mátyáskaput régi stéljében visszaállíttatja és fedél alá helyezi. Ha minderre egy kis pénzmagot szórni szíves lesz az országgyűlés, (és tehetne-e máskép?) akkor Visegrád irányában a tudomány is a Ügyelet egyiránt teljesítette kötelességét. Mi legalább ezzel a meggyőződéssel botor Giardinetto. Hogy mi történt tegnap, vasárnap, Visegrádon, mily jól mulattunk, mily tudományosan magyarázta Henszlmann ama szent romok történetét, mily bölcsen ült gróf Mikó volt közlekedési miniszter a közlekedési eszközök legbiztosabbikán, egy jámbor kis szamár hátán, stb. stb. minderről részletesen szól a mai tárcza. Hadd beszéljem el én igen röviden, hogy mi történt azután itthon. * * * Amint megérkeztem, azonnal az országházba mentem, mert hát 6 órára ülés volt hirdetve. Azt hittem, hogy nem találok ott 10 embert. S calculusom igen alapos volt, mert ha a 30,000,000-nyi kölcsön megszavazása alkalmával 230 képviselő hiányzott, igen természetes, hogy a mit sem jelentő harmadik felolvasásnál legalább is 420 képviselő hiányozzék. Most képzelje el az olvasó az én meglepetésemet, midőn a terembe lépve láttam, hogy a képviselők meglehetős számmal jelentek meg, a karzatok pedig zsúfolásig tömve voltak. A szeszvilágítás emelte a scena szépségét s ünnepélyességét. Mi történt ? töprenkedem — de senki sem bírt illő felvilágosítást adni. Fölmegyek a karzatra, a közönség közé vegyülök, megtudandó : vájjon miért sereglett oly tömegesen oda. — Mi történik itt ma ? — kérdem egy tisztes öreg úrtól. — Jóformán magam sem tudom, uram, ha