Magyar Ujság, 1871. október (5. évfolyam, 225-250. szám)
1871-10-19 / 240. szám
240-ik szám. Csötörtök, 1871. October 19. V. évfolyam. Kiadó-hivatal: Lipót-utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint. Ke intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre...................10 , — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr.; többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábopetitsor 25 kr. mű fizetés a „Magyar Újság“-ra egy évre . . 20 forint — kr. félévre ... 10 „ — „ évnegyedre . 5 — » egy hóra . . 1 » 70 „ Az előfizetési pénzek A „MAGYAR UJSÁG“ kiadóhivatalához (Pesten, Lipót utcza 11. sz.) intézendők. Az előfizetést legczélszerűbben posta utalványnyal eszközölhetni. Pest, October 18. Lassanként közeledünk a döntő pillanathoz. A válság azonban rendíthetlenül tartja magát, s a minisztertanács, mely e tárgyban tegnap lett volna határozandó, ma vagy holnap fog megtartatni. Ez a bizonytalan tény az egyedüli, amit mint bizonyosat lehet jelenteni, mert a helyzetben semmi változás sem történt. A válság eldöntésében azért történt elnapolás, mert Andrássy az uralkodónál lévén kihallgatáson, Pestről fontos dolgokról értesíti az uralkodót. Mint tényt állítják, hogy Beust s Hohenwarth továbbra is hivatalban maradnak, s a válság oly módon leend elintézve, hogy állását egyiknek sem kell elhagyni. Ez annyival bizonyosabbnak látszik, mert Hohenwarth a cseh követelések ellenében a reichsratbnak határozó jogát elismeri. A cseh országgyűlésnek a leirat még nem küldetett el. Egy bécsi lap értesülése szerint a császári leirat ki fogja jelenteni, hogy a kormány az alaptörvényjavaslat szakaszait nem terjesztheti a reichsrath elé törvényjavaslat alakjában, ha csak a cseh országgyűlés azt lényegesen nem fogja módosítani. Azt is jelentik, hogy egy leirat a cseh országgyűléshez elküldetett, mely az elvi kérdéseket egyelőre mellőzve, a reichsrathba való választásokat sürgeti. A ma érkezett németországi lapok a német parlamentet megnyitott trónbeszéddel foglalkoznak. A conservativ lapok az egységre vonatkozó tételeket hangsúlyozzák, a szabadelvű lapok pedig a béke fentartásának biztosítására célzó tételeket emelik ki. A német lapok a bécsi eseményeket is figyelemmel kísérik. A „Volkszig“ szerint Ausztriában a dolgok oly elhatározás felé közelednek, melytől nem csak a birodalom léte, hanem Európa nyugalma függ. A németországi jövő évi hadügyi budget kiadásainak tételei hír szerint következőleg csoportosulnak : Poroszország 67,587,624, Szászország 5,052,096, Württemberg 3,690,208, a két Mecklenburg 1,311,565, Bajország 10,800,000, rendkívüli kiadások 11/5 millió tallér. A német hadsereg 1892-i összes költségeinek előirányzata körülbelől 90 millió tallérra menend. A párisi lapok még mindig a főtanácsnokok választási eredményével foglalkoznak. Az orleanista lapok szerint az alkotmányos monarchikus párt szívesen kérdezné meg a pártot a végleges kormányforma iránt, csak hogy azt nem tudja, hogy miként tegye azt. Francziaország s a kúria közt valószínűleg némi súrlódás fog beállni, mert Thiers állítólag a kormánynak vindikálja azon jogot, hogy a püspököket kinevezze. Ellenben a Vatikán azt mondja, hogy a concordatum csak a praesentio jogot adja meg a franczia kormánynak, de a kinevezés s a javadalom átruházása a szentszéket illeti. E nézeteltérés fontos következményeket vonhat maga után, mert ez az első eset, midőn a csalatkozhatatlanság a még érvényben lévő konkordátummal akar megmérkőzni. Spanyolországban a köztársasági párt tegnapelőtt tartott gyűlése által adott ismét magáról életjelt. Megállapodás az iránt történt, hogy az egész országban a párt hatalmas ellenzékké képezze magát. Az algíri lázadás, mely az újabb hírek szerint kivált Constantine tartomány déli részében ma is szakadatlanul folyamatban van, a versaillesi kormánynak alkalmat szolgáltatott, hogy az ország igazgatásában átható reformokat eszközöljön. A hivatalos lap szerint a gyarmat öt megyére osztatik s legfőbb igazgatása egy kormányzó tanácsra bizatik, melynek élén Algir polgári kormányzója álland. Ezen intézkedések az 1860. rendeletet részben visszaállítják, csakhogy a polgári kormányzatot még inkább elkülönítik s függetlenné teszik a katonaitól s igy az uj szervezetnek valóban önkormányzati jellemet kölcsönöznek. — Az algíri lázadás alkalmából Francziaország és Marocco közt bizonyos differencziák támadtak, melyek eltávolítására a marockói császár nagy készséget tanúsít. TERÉZ ASSZONYSÁG. — Regényes korrajz. — Az első franczia köztársaság idejéből. Irta Erkmann-Chatrian. (Folytatás.) A sirásó beszélni kezdett, más kettő vagy három elsompolygott, és mi láttuk a markotányosnőt kút lépcsőjénél elnyúlva, fehéren, mint a hó szétbomlott szép fekete haja az iszapban, kis hordója még az oldalán, és halvány kezei jobbra-balra a vízborította nedves kövekre vetve. Több hulla is volt közelében s az uszkár, amelyet én reggel a kis dobos mellett láttam, felborzolt szőrrel, szikrázó szemekkel és remegő ajakkal feküdt lábainál morgott és borzadva nézett Spickre. Daczára bátorságának és ásójának, a korcsmáros nem mert közeledni, mert könnyen lehetett látni, hogy ha ütése nem találna, a kutya nyakába ugornék. — Mi az ? ismétlé nagybátyám. — Mivel ez a kutya ott marad, kezdé Spick rikácsolva, azt mondják, hogy ez a nő nincs meghalva. — Igazuk van, mondá nagybátyám heves hangon, bizonyos állatoknak több szívük és eszök van, mint bizonyos embereknek. Takarodjál el. Ellökte könyökével, s lehajolva egyenesen a hölgy felé tartott. A kutya, ahelyett, hogy ráugrott volna, megnyugodott és hagyta őt cselekedni. Mindenki közeledett, nagybátyám letérdelt, kioldó a nő köntösét és kezét szivére tette. Mindenki hallgatott; a csend mély volt. Ez egy perczig tartott, midőn Spick mondá: — He ! he! he! el kell temetni, ugye, doktor úr ? Bajorországban figyelemre méltó dolgok történnek. — Még csak nemrégiben Bajorország arról volt híres, hogy mint az ultramontánok fészke , a sötétség tanai onnan szivárogtak ki. S íme, még a Róma ellenes mozgalmak másutt csak nagy nehezen tudnak tért foglalni, addig ez elsősorban nagyon is hath. ország lakossága mint a lelkiismereti szabadság zászlóvivője lép föl. A harczot Döllingerrel élén München kezdte meg, mégpedig oly eredménynyel, hogy a mozgalom által keltett hullámok a legtávolabb országokba is elgyűrűztek. Mi természetesebb, minthogy az ultramontánok mindent elkövettek, hogy e mozgalmat elfojtsák vagy legalább annak hatását gyengítsék. A harcz megkezdődött, de a müncheni érsek hiában dörgött pásztori leveleiben a szakadár papok s az egyház ellenségei ellenében, az egykor annyira félt fenyegetés ma már a pusztában elhangzó szónak bizonyult. Ez ügy hosszabb ideig csak a két fél közötti versenygés volt. Az ország polgárainak végre joguk volt megtudni, hogy a kormány e tekintetben melyik fél álláspontját foglalja el. Nagybátyám összehúzott szemöldökkel felemelkedett, tetőtől-talpig végig nézvén ezen embert. — Nyomorult! mondá neki, egypár messzely pálinkáért, a mit ezen szegény nő úgy fizetett meg, ahogy tudott, te jobban szeretnéd őt halva látni, s talán élve eltemetni! — Doktor úr, kiáltá a korcsmáros, fenhéjázó tekintettel, tudja, hogy vannak törvények, és hogy . . . — Hallgass, szakító félbe nagybátyám, a te cselekedeted becstelen. És a többiek felé fordulván: —■ Jeffer, mondá, vidd ezen nőt az én házamba; még él. Egy utolsó megvető tekintettel nézett Spickre, míg a sirásó és fiai a markotányosnőt gyaloghintóra helyezték. Útnak indultak; a kutya nagy bátyámat követő, lábához simulva. A ház mellett, gúnyos hangon hallottuk ismételni a korcsmárostól: — A nő meghalt, azaz orvos annyit tud, mint az én ásóm! A nőnek vége van... az mindegy, ma vagy holnap temetik el, az nem változtat a dolgon... Meglátjuk kettőnk közül melyikünknek lesz igaza. Amint a téren keresztül haladunk, láttam a vakondászt, és Koffelt, akik követtek bennünket, ami nagyon megkönnyítő szívemet, mert az éj óta egy neme a félelemnek lepett meg különösen holtakkal szemben, elégedett voltam, hogy sok ember közt valók. A vakondász a gyaloghintó felett ment, kezében nagy fáklyával. Koffel, bátyám oldalán komolynak látszik. — Rettenetes dolgok ezek, orvos úr, mondá az utóbbi. — Ah! ön az Koffel, szólt nagybátyám. — Igen, igen, a rosz szellem a levegőben van, a sötétség kisértetei elszabadultak lánczaikról. Ekkor a gipsztöredékkel teli kis folyosóra értünk; a vakondász megállapodván a küszöbön világított Jeffernek és fiainak, kik nehéz léptékhaladtak előre. Mi követtük mind a szobába, és a vakondász felemelő fáklyáját, ünnepélyes hangon kiáltányolódni ; ha az ördög egyszer útnak indul, nem tudni többé, hol állapodik meg.“ Így beszélt nagybátyám, kétségbeesett kifejezéssel. Én futottam betenni a táblát, s haltám, hogy ő belülről beakasztja. A kút felé nézvén, láttam, hogy két más halottas szekér távozik. Egészen dideregve tértem vissza. Koffel megrakta a tüzet, mely a kályhában pattogott, nagybátyám műtészeres szekrénykéjét az asztalra helyezte ; a vakondász vártában nézte az ezer apró fényes kést. Nagybátyám elővett egy kutaszt, az ágyhoz közeledett, szétvonta a függönyöket; a vakondász és Koffel követték. Erre engem nagy kíváncsiság vonzott előre, és oda mentem nézni. A gyertya világa az egész fülkét betöltő. Jakab bátyám felvágta a markotányosnő mellényét, Koffel egy nagy szivaccsal megmosta fekete vérrel borított mellét. A kutya nem is nézett, nem is mozdult. Lizi is bejött a szobába, kézen fogott engem és nem tudom micsoda imádságot mormogott. A fülkében csend valt, és a nagybátya hallván a vén szolgálót, egészen haragosan rá kiáltott: — Hát mégsem hallgatsz vén bolond ! No, most vakondász, emelje fel a karját! — Gyönyörű teremtés ! mondá a vakondász és még nagyon fiatal. — Milyen halovány ! szólt Koffel. Még jobban közeledtem és láttam a hölgyet, fehéren mint a hó, hátra vetett fővel, szétbomlott fekete hajjal. A vakondász felemelve tartotta a nő karját, a mell és hónalj között egy kékes seb mutatkozott, melyből néhány csepp vér folyt. Nagybátyám őszszeszokta ajkait, s a sebet kutaszolá, de a kutasz nem akart bemenni. E perezben annyira figyelmes lettem, mivel soha sem láttam hasonlót, hogy egész lelkem a jeleneten csüngött és hallám mint mormolja bátyám: „Különös!“ Most a hölgy milyen sóhajtott és a kutya, mely addig hallgatott, olyan keserves és szelíd hangon kezdett vonítani, hogy emberi lénynek lehetett volna képzelni. Minden hajszálam égnek meredt A vakondász felkiáltott: — Hallgass! A kutya elhallgatott, nagybátyám pedig mondá: — Vakondász, emelje fel a nő karját Koffel jöjjön ide és tartsa. . Koffel az ágy háta mögé ment, és a nőt vállon fogta; a kutasz mindjárt jól behaladt. A nőnek mély nyögése hallatszott, a kutya morgott. —Rajta, kiáltó nagybátyám, meg van mentve. Tartsa Koffel, a golyó az oldal bordákra csúszott, itt van a válla alatt, érzi ? — Igen jól! A nagybátya kiment, s engem meglátván a függönyök alatt, rám kiáltott. — Mit csinálsz ott ? — Nézek. — Na még csak a kellett, hogy ez is ide nézzen! Meg van mondva, hogy mindennek viszszásan kell menni. Egy kést vett az asztalról, s vissza ment előbbi helyére. A kutya csillámló szemeivel rám nézett, ami engem nyugtalanított. A nő hirtelen felsikoltott, s nagybátyám vidám hangon mondá: — íme ! . . ez pisztolygolyó. A szerencsétlen nő sok vért vesztett el, de magához térend. — Az ukránok nagy tüzelése alatt kapta, mondá Koffel, én a vén Kramernél voltam, az első emeleten , óráját tisztítottam s láttam, hogy ők lettek megérkezésükkor. — Lehet, felesé nagybátyám, kinek csak akkor jutott eszébe, hogy a hölgyet megnézze. (Folyt, köv.) Lutz és Pauler. E végből téve Herz a képviselőházban ama nevezetes interpellátiót, melyre Lutz közoktatási miniszter a napokban világosan s határozottan kijelenté, hogy a kormány az ókatholikus hitközségeket mint valódi kath. hitközségeket ismeri el, s úgy a világi, mint egyházi állású polgárokat , akik a csalhatatlansági tant nem akarják elismerni, a papi hatalom visszaélései ellenében védelméről biztosítja. Bebizonyitá az uj tan államveszélyességét s ennek folytán az államot jogosultnak tartja arra, miszerint egy oly egyházzal szemben, mely a tanfogalomban ily újítást akar behozni, az eddig érvényes törvényeket megváltoztathassa s szerinte ennek szükségessége már akkor áll be, ha a régi egyházi szervezetbe hozandó újítással az állam létérdekei szándékoltalak megtámadtatni. Nem újítás, hanem az újításban az államveszélyeztető dolog az, mi a kormány föllépését okvetlenül szükségessé teszi. Nem lehet tagadni, hogy a miniszter a csalatkozhatatlansági eszme irányát még élesebben is fölfedhette volna. De valószínű, hogy ezt azért kerülé, mert Berlinben nem lett volna kedves dolog, ha a római kúria ellen már most oly merev állás foglaltatik el. Bismarck számító ember, szereti a kétkulacsosságot s sem Rómával, sem pedig az újkatholikus papsággal végképen nem akar szakítani, miután nagyon is méltányolja azon befolyást, melyet a papság a katholikus tömegre még most is gyakorol. Kétségkívül Rómában a bajor miniszter nyilatkozata nagy nyugtalanságot szült, de másrészt az az ultramontán pártot csak nagyobb tevékenységre fogja ösztönözni. A viszály tehát más országokban, erre el lehetünk készülve, még élesebben fog kitörni s ez az, ami minden ország kormányát kell, hogy arra sarkalja, miszerint az állam az egyháztól valahára egészen külön választassák. A vallási mozgalom bizonyos fokig nálunk is kezdetét vette. S különös, a kormány ezt a sajtó majdnem egyhangú fölszólalása daczára sem akarja észrevenni s semmi életjelt sem ad, hogy a közvélemény sarkalásának eleget téve,az állam s egyház közti viszonyt valahára rendezze. A bajor miniszter nyilatkozata a mi közoktatási miniszterünknek útmutatásul szolgálhatna, de az a sajnos, hogy Pauler Tivadar e téren az általános közvélemény megnyugtatására oly keveset tett eddig, miszerint senki sem tagadhatja, hogy Pauler e fontos tárcza vitelére nem . Hol vannak a csendesség napjai, a béke, a nyugalom és a biztosítás perczei a munka után .... hol vannak, doktor úr ? Ah ! elrepültek ezen nyílásokon! Csak akkor láttam valójában, a mi régi jó szobánk állapotát: széttört ablakok, melyeknek metsző szálaik és fénylő hegyeik szétszórattak a sötétség mélyében, megértettem a vakondász beszédét, és azt gondoltam, hogy szerencsétlenek vagyunk. — Jeffer, helyezze ezen nőt az ágyamra, mondá a nagybátya szomorúan, nem kell, hogy a mi szerencsétlenségeink elfeledtessék velünk, hogy mások még szerencsétlenebbek nálunknál. És a vakondász felé fordulván : — Ön itt marad világitni, mondá, Koffel nekem segíteni fog. A sirásó és fiai a gyalog hintót a padozatra tették, a hölgyet az ágyra, a fülke mélyébe helyezték. A vakondász, kinek téglaszinü arcza, a fáklya viszfényénél biborszinü lett, világított nekik. Nagybátyám néhány krajczárt adott Jeffernek, ki fiaival együtt elment. A vén Lizi oda jött nézni; álla reszketett, nem mert közeledni, s hallom, hogy halkan az Ave Mariát mondá. Ijedsége elrémite, midőn nagybátyám kiáltá: — Lizi, ugyan hová gondolsz ? Az isten nevére, hát bolond vagy ? Nem olyan-e ezen nő, mint a többi nők, s te nem segítettél-e nekem százszor műtéteimnél? Rajta, rajta . . . már most a bolondság emelkedik fölöl . . . Menj, melegíts vizet ; ennyi mindaz, amit tőled várok. A kutya a fülke elé ült, s göndör szőrén keresztül nézte az ágyon elnyúlt mozdulatlan és halálsápadt nőt. — Friczi, szólt hozzám nagybátyám, tedd be a táblát, kevesebb levegő lesz. És ön Koffel sutsön be, mert hogy Lizire most valamit bízhassunk, arról ne is álmodjunk! Ah ! ha ennyi nyomor között lenne józan eszünk, egy kissé nyugodtan maradni. De mindennek össze kell bealkalmas. Eddigi működése méltán e jogos következtetést engedi fölvetni. Avagy nem volt-e a közérzületet sértő, midőn a törvények ellenére cselekvő püspök ellen csak hosszabb nógatás után szánta el magát a legenyhébb utat választani, hogy a sértett törvénynek tiszteletet szerezzen ? Vagy azt hiszi tán a kormány, hogy e kérdés magától meg fog oldatni ? Nagy tévedés. Az államnak minden oly ügy elintézésében kezdeményezőnek kell lennie, mely az állampolgárok közt az egyenetlenség magvát képes elhinteni. Ezért kötelessége a kormánynak a nagy többség által kívánt új utat megteremteni. Az egyházat az államtól külön választani, a felekezetnélküliséggel nem csak kacérkodni, hanem határozottan életbeléptetni, a polgári házasságot behozni, szóval: mindannak létrehozásáról gondoskodni, amit egy magát szabadnak nevező állam polgárai jogosan követelnek mint olyat, mely szabadelvű nézeteikkel megegyez. Ha ez megtörtént, a két út közt kiki szabadon választhat, az egyiknek vagy másiknak követésére nem kényszerittethetik s ez által a viszálynak eleje van véve. Mig a kormány igy nem cselekszik, addig nagyon is jogos azon nézet, miszerint még most is számit a papság támogatására, mely a jövő választásoknál segíteni fogja. Ha a szabadelvűség helyett az ultramontánok támaszától várja a győzelmet, lehet, hogy a fanatisaczió segítségével sikerülene a polcon még egy darabkáig fentartania magát, de annál jobban biztosítja végbukását. A. I. — A veszprém megyei Baloldali kör — a f. évi okt. hó 29-én délután 3 órakor — Veszprémben a „Korona“ nagy vendéglő termében, — a párt újra szervezése, — más fontos ügyek megvitatása, — és egyöntetű működésének megállapítása végett „nagy gyűlést“ tart. Hová és mikorra a megyei baloldali érzelmű honpolgárok egész bizalommal, és hazafias tisztelettel meghivatnak. Veszprém okt. hó 17. 1871. — A pénzügyi bizottság tegnapi ülésében a pénzügyminisztérium költségvetését tárgyalta. Központi igazgatásra megszavazta az előirányzott 886,866 frt, a múlt évben csak 884,400 frt lévén, az idei többlet 2466 frt. A bizottság azon változással szavazta meg az előirányzatot , hogy azon tisztviselők lakbérére nézve, kikre lakbérfölemelés van fölvéve, csak a múlt évi illetményeket vette föl. — A minisztérium létszáma ugyanaz, mi 71-ben volt, csak 6 számtiszti állomás lett még rendszeresítve, mi tekintve, hogy a határőrvidéki pénzügyet is ezen minisztérium kezeli, — indokolt. Központi állampénztár. Az előirányzat 660,037 frt; ezen összeg a lakbér felemelési összegek törlése után a bizottság által megszavaztatott. — A pénzügyi igazgatóságok s számvevő osztályok — a lakbér felemelési összegek törlése után, — továbbá a horvát-szlavén pénzügy költségvetése a múlt évi szerint állapittatik meg. — A temesvári s zágrábi hadparancsnokságok, a határőrvidéki pénzügyi osztály költségei általányképen fognak a megszavazásra ajánltatni. — A zágrábi országos főpénztár költségei, a múlt évi szerint szavaztattak meg. A pénzügyi felügyelőségekre előirányzott összeg a lakbér fölemelési összegek törlése után — megszavaztatott. — Adóhivatalokra a múlt évben 1.543,500 frt 1872-re 1.800,030 frt, s igy az idén 257,330 frttal több szavaztatott meg; e többletet részben a határőrvidéken felállítandó adóhivatalok költségei okozzák, miután a magyar határőrvidéken 8, a horvát-szlavón tartományokban 15 s Belovár vármegyében 4 új adóhivatal fog felállíttatni. Ezen kívül Magyarországon 77 új adóhivatal felállítását javasolja a miniszter. A bizottság hosszabb tárgyalás után abban állapodott meg, hogy a határőrvidéken s Belovár vármegyében felállítandó adóhivatalok költségeinek megszavazását a háznak ajánlani fogja. A horvát-szlavén adóhivatalokra előirányzott költség-többletet azonban törölte, s csak azon összeg megszavazását ajánlja, mely a múlt évben szavaztatott meg, azon megjegyzéssel, hogy a múlt évben személyszaporításra megszavazott 30.000 frtot, melyet a bizottság 1872-re is megszavazandónak vél, a miniszter esetleg, de csakis ezen összeg erejéig egyes új adóhivatalok felállítására fordíthatja, ott, ahol új adóhivatalok felállítása a viszonyoknál fogva elkerülhetően szükségesnek mutatkozik, így tehát az előirányzat rendes rovatából mintegy 160,000 forint, a rendkívüliből 80,000 főt töröltetett. Egyetemünkről. III. Nem tagadhatja ma már senki, legyenek bár eszméi a föladatok és kötelességek körül még oly ósdiak , hogy a XIX. századnak democratico-reális iránya régi eldugottságából kiemelte és sok más tudományág fölé s valamennyivel legalább is egyenlő színvonalra emelte a nemzetgazdaságit. Ma ez az a mérték, amelyet a korigény, mint átalánosat inaugurált, érvényesül ez tehát nem csupán a politikában s a pénzügytanban, de az életnek és a haladásnak minden ágazatában.