Magyar Ujság, 1871. december (5. évfolyam, 276-299. szám)

1871-12-03 / 278. szám

278 b.-ik szám. V. évfolyam. Vasárnap, 1871. deczember 3. Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtat­nak el. Kiadó-hivatal: T­ipót­ utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi ré­szét illető minden közlemény, n.m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben hoz hordva: Egész évre . . . . 20 frt — Félévre...................10 „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „70 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 12 kr.; többszörinél a kr. Bélyegdij minden hirdetésért Kü­lön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábo­­petitsor 25 kr. Pest, deczember 2. Az osztrák minisztérium alig hogy meg tu­dott alakulni, egyik zavarból a másikba sodor­­tatik. A lengyelekkel kiegyezést nem lehetett létre­hozni, e­ kérdés tehát háttérbe szoríttatott. Előáll egy másik, szintén nem kevésbé fontos kérdés: az osztrák kormány nem tudja, vájjon képes lesz-e a rendhsratot összehozni s ha igen, határozatképes lesz. Egy másik zavart okozó körülmény az is, hogy a lajthántali s a közös kormánynál a pénzügyi tárcza még mindeddig sincs betöltve. A kettős ideiglenesség már is nagyon sokba került. Hogy ez állapotnak vége legyen, azt je­lentik, miszerint a lajthántuli miniszter még a hó első felében ki fog neveztetni, s ez állásra Breszl volna kijelölve. Holzgethán pedig a laj­thántuli pénzügyek vezetésétől fölmentetvén, a közös pénzügyminiszteri tárczát, veendi át. A Belga kormány nem akarván lemondani, hogy a zavaroknak eleje vétessék, a király maga szólította fel a minisztériumot lemondásra s az uj kabinetnek alakításával Theux gróf bíza­tott meg. A „Patrie“ hiteles forrásból arról értesül, hogy Thiers a nemzetgyűlés összejöttekor az első ülésben tartandó beszédében a következőket fogja indítványozni: 1. Hogy e téren a nemzet­gyűlés ülésezési helye Páris legyen, e mellett fentartatik számára a jog, miszerint ülésezési helyét minden évben meghatározhassa; 2. Hogy a nemzetgyűlés ötödrésze megnjittas­­sék és ezen megújítás évről évre, vagy min­den két évben történjék; 3. Hogy az államta­nácsosokból egy felsőház alakittassék. E máso­dik kamara 250 tagból fog állni, mely részint az államtanácsosok, részint az azokon kivül állók­ból választassák; 4. A kormány formát illetőleg indítvány fog tétetni, mely szerint a nemzetgyű­lés a köztársaságot végleg elfogadná s Thiers hatalmát bizonytalan időre meghosszabbítaná. 5. Hogy a nemzetgyűlés a végrehajtó hatalmat azon joggal ruházza föl, a Bonaparte család tagjainak megtagadni az országba való jöve­telt, ha e tilalmat szükségesnek látja. Szövetségi gyűlés revistapártja tegnap egy számosan látogatott gyülekezetben következő iskola programmot fogadott el: A népiskolák látogatása kötelező és ingyenes legyen ; egyházi rendek és azok tagjai a tanítói hivatalból kizá­rassanak, a szövetség jogosítva legyen, a népis­kolák iránt támasztható igények legkisebb mér­tékét megállapítani. A mai országgyűlési ülésről kiváló fontosságánál fogva kimentő tudósítást óhajtván adni, kénytelenek voltunk a többi közleményeket közelebbi számunkra halasztani. __ ....^—— ■ «■■■i ....... .. Megyei élet. — Pestmegye tegnap befejezett közgyűlé­sén elhatároztatott, hogy a választókerületek­nek könnyebb kezelés szempontjából egy válasz­tási jegyzőkönyvi blanquet küldessék. Gulner Gy. fe olvassa az elkészített jegyzőkönyvet s a közgyűlés azt elfogadja. A választási elnökök­nek tetszésére bizatik azt elfogadni vagy nem. Az ezután tárgyalt kisebbrendű ügyek közül kiemelendő: Dalmady Győző terjedelmes és részletes je­lentést tesz a megyebeli árva és gondnoksági ügy 1870. évi választásáról, statistikai kimuta­tással. Lapunk e jelentésből egyes érdekes rész­leteket közölni fog, s ezért csak egy pár adat megemlítésére szorítkozunk. A megyében 32 ezer árva, 2959 vagyontalan és 651 nyomorék árva volt 1870-ben ; az árvaszék összeg vagyona 10,227,278 forint. — Örvendetes tudomásul vé­tetik. A Marczibányi Imre-féle alapítvány ügyében az ügyészi véleményes jelentés oda irányul, hogy a megye korábbi határozata fentartassék, a biztosítatlan tőkét előbb az örökösöknél bizto­sítani fogja, mielőtt a gondnokot bepereli. A közgyűlés az ügyész jelentését magáévá tette. A központi fenyitő törvényszék jelentése, a Del Adami Ágoston hivatalától felfüggesztett törvényszéki biró ellen fenyitő eljárás megszün­tetéséről elfogadtatott. Miután még Somogyi Ferencz közp. törvény­­széki biró lemondása sajnálattal tudomásul véte­tett, a közgyűlés egyéb tárgyak hiányában fel­oszlott. ORSZÁGGYŰLÉS, Pest, decz. 2. A mai ülés a legérdekesebbek közé tartozik, akár a fölmerült beszédek természetének fontos­ságát, akár a hangnak azon komolyságát te­kintsük, melyen a discussio folyt. Tóth Vilmos felel a munkaügyben Helfy Ignácz által hozzá intézett interpellációra, nem különben a nógrádi botrányt illető Plachy-féle interpelláció­ra is. A felelet azt eredményezte, hogy Tisza Kálmán indítványt adott be a belügymi­­niszternek vád alá helyezése iránt. E mozzanatokat teljes részletességgel közöljük, hogy olvasóink tiszta áttekintést nyerhessenek a dolgok állásáról. A költségvetés tárgyalására csak későn ke­rült a sor, s a fönmaradt másfélórai időt Simonyi Ernőnek rendkívül sikerült s feszült figyelemmel hallgatott beszéde foglalta el.De beszédének csak első részét mondotta el ma, és folytatni fogja hétfőn, keddi számunk hozni fogja azt egészen. * A képviselőház ülése. Decz. 2. d. e. 10 órakor. Somssich Pál elnök meg nyitván az ülést bemutatja K­u­b­i­n­y­i Rudolfnak Gömör megye rimaszécsi kerületében történt megválasztatásá­ról szóló jegyzőkönyvét. T­óth Kálmán Baja város kérvényét mu­tatja be, melyben a bajai tanítóképezdének ál­lamköltségen leendő felépítését kérvényezik. Bittó István igazságügyminiszter felel Vid­­licskay Józsefnek interpellációjára. A kormány­nak azon szándéka, hogy az uj bíróságok szerve­zetét január elsején, vagy legalább e hó első napjaiban életbeléptesse, változatlanul fenáll. A munkálat e tárgyban zajtalanul foly és e jelen­tés már sajtó alatt is van. Az interpellátió 2. pontját illetőleg az 1871. 31. t. sz. 31. §-ra utalja az interpellálót. Azt hiszi, hogy az igaz­ságszolgáltatás hosszabb félbeszakítást semmi­esetre nem fog szenvedni. Vidlicskay József megnyugszik a nyert feleletben. A többség a nyert feleletet tudomásul veszi. A munkásügy az országgyűlésen. Ezután Tóth Vilmos belügyminiszter állt fel, hogy feleljen az utóbbi napokban hozzá in­tézett interpellatiókra. Beszéde, melyet Helfy Ignácznak adott, egész terjedelmében következő: T. képviselőház! Három interpellatióra fogok a t. képviselőház engedelmével válaszolni, és­pedig azon rendben, mint az interpellátiók tör­téntek. Helfy Ignácz képviselő úr hozzám és tiszt­társam az igazságügyminiszter úrhoz egy inter­pellate intézett több pesti munkás befogatása és több idegen kiutasíttatása tárgyában. Lesz szerencsém mindenekelőtt ezen interpellatióra válaszolni. (Halljuk!) Gyulai Ferencz és Rauch György pesti lako­sok Pest sz. kir. város polgármesteri hivatalánál bejelentették, hogy egy népgyűlést akarnak tar­tani jún. 11-én a Rákóczy-téren. A szabad terek feletti intézkedés a városi hatóság hatásköréhez tartozván, a polgármester kijelentette előttük, miszerint nagy vásár ideje lévén, a népgyűlést ott megtartatni nem enged­heti meg, s nem látja czélszerűnek a szabad te­rek ily alkalommal ilyeténi elfoglalása. Több bejelentés a népgyűlés megtartására nem tör­tént , s daczára ennek június 14-én délután a sz. István téren több munkás felhívása folytán népgyűlés tartatott, melyben a város hatósága jelentése szerint izgató beszédek tar­tattak a monarchia fennállása, az alkotmány és törvények, a tulajdonjog s a vallás ellen, s végre a párisi commune működése magasztalta­­tott. Innen vagy 500-an katonailag sorakozva s fövegyükön fátyolt viselve mintegy jeléül, hogy a párisi commune-t gyászolják, kimentek a vá­rosligetbe, s ott nyilvános téren folytatták tör­vényellenes agitatiorokat és beszédeiket s onnan visszatérve a szentistván térre, itt hasonló mo­dorban folytatták a gyűlést. Ekkor a városi ha­tóság a leginkább compromittáltak közül 43-at elfogatott, s ezek közül 5-t, kik idegenek voltak és kik semmiféle keresetet kimutatni nem vol­tak képesek, szokás szerint kiutasított. Harmincz­nyolcz ellenében pedig rendes vizsgálat illetőleg eljárás indíttatott meg. A be­­fogottak közül néhányan hozzám felfolyamo­dást intéztek a végből, hogy én szabadon bo­­csáttatásukat rendelném el. Miután nem érez­tem magamat hivatva a város autonóm jogkö­rébe beavatkozni, természetesen ezen szabadon bocsáttatást el sem rendeltem, de meghagytam a városi hatóságnak azt, hogy a vizsgálatot le­hető gyorsasággal indítsa meg és fejezze be. A vizsgálat befejeztetett és az eredmény az lett, hogy a 28 befogott egyén, a­kik súlyosan vol­tak graválva, a királyi ügyésznek adattak át, ki ezeket a váczi fogházba kísértette. A többire nézve az igazságügyminiszter fogja megadni a választ. (Halljuk!) Bittó István igazságügyminiszter: T. ház! A­mennyiben Helfy képviselő úr interpellációjá­­nak 3-ik része hozzám van intézve,bátor vagyok azoknak kiegészítéséül, miket t. kollégám a bel­ügyminiszter előadott,még a következőket hozni a t. ház tudomására. Az elfogott 18 egyén augusztus II-dik felé­ben, — gondolom 17-én vagy 18-án — adatott át a királyi ügyek igazgatójának. Az ugyanek­kor átvett igen terjedelmes iratok azonnal tanul­mányozás tárgyává t­étettek, de minthogy idő­közben amint a belügyminiszter úr megjegyezte, ezen foglyok részint folytonosan észlelt kiszaba­dításukra való törekvések folytán, részint pedig mivel az itteni fogsági helyiségek akkori csekély számuk miatt nem voltak képesek az itteni szol­gálatnak megfelelni, kénytelen voltam ezen fog­lyokat Váczra állami fogságba kísértetni.­­ A vizsgálat mindezen körülménynél fogva szeptem­ber 15-én kezdethetett meg, és folyt körülbelül 30 napon keresztül, minek oka nagyobb részt abban feküdt, hogy az illetők igen terjedelme­sen vallottak, sőt egyikök, — ha jól emlékszem — Külföldi Viktor egymaga 8 napig vette igény­be a királyi ügyek igazgatóját, mert azt kívánta hogy minden egyes szava,melyet védelmében fel­hozott,e könyvbe vétessék fel.Midőn 30 nap eltelté­vel a vizsgálat be lett fejezve, annak eredménye az volt, hogy kiderült, miszerint az egyletnek tagjai a külföldi munkás-egyletekkel Külföldy Viktor és Farkas Károly pedig a genfi interna­­tionállal és ennek közvetítése folytán a párisi „commune“-val levelezésben állván Magyaror­szágon a törvény szerint fenálló kormányforma megbuktatásával az úgynevezett „népállamot“ akarták felállítani, melynek elérésére legalkal­masabb eszközül a katonaságnak esküszegésre leendő csábítása jelöltetett meg s egyik párisi levélben a budai citadellák elfoglalása is aláh­tatott. A „nép állam“ elvei között pedig nyiltan hirdettetett a fenálló birtoknak közös gazdálko­dás alá vonása, a nemességnek, papságnak és a vagyonos polgári osztálynak megsemmisítése, sőt az e részben a kiáltvány szavai szerint ma­gának az istennek a trónusától való megfosz­tása. A földmunkások közül a szolgák utasíttat­­tak ,a birtok jövedelmeit már most figyelemmel tanulmányozni, hogy adott alkalommal, a bir­toknak közös gazdászat alá vétele alkalmával felvilágosításokat adhassanak. Pesten alakult úgynevezett „fejmunkások“ osztálya is, mely lázító iratok s kiáltványok ter­jesztését tűzte feladatul. Hasonlóan alakult úgynevezett „social club“ is, melynek feladata volt apostolokat nevelni, kik a vidéken a social democraticus elveknek propagandát csinálni voltak hivatva, ilyenek Pestről a központból ki is küldettek, kik munka­szüntetéseket (Stricke) rendezvén, lázítottak. A lefoglalt iratok szerint a pesti munkás egylet több vádlott tagjai levelezésben állottak Londonban és Genfben az International szövet­séggel, New-Yorkkal, Bruxellessel, Zürichh­el, Cairóval, Berlinnel, Braunschweiggel, Hamburg­gal, Eisenachh­al, Reichenberggel, Gráczczal, Wienerneustadtal illetőleg az ott létező internatio­nal agitátorokkal, Magyarországon pedig a fent körülírt elvek elérése végett fiók­egyleteket ala­kítottak Ó-Budán, Új-Pesten, Kaposvárt, Szige­ten, Oraviczán, Temesvárt, Aradon, Sáros­patakon, Pozsonyban, Sopronban, Kolozsvárt és Eszéken. A letartóztatott huszonnyolc­ munkás ellen befejezett vizsgálatok szerint a vizsgálat alatt levők három osztályba sorozhatók és pedig az 1-ső osztályhoz tartoznak azok, kik a genfi in­­ternationalnak központi tagjai, s mint ilyenek magukat az international elvek elfogadására kötelezték, és a házmotozás alkalmával feltalált felvételi okmánynyal bírnak. Ilyen volt­­, kik közül egy időközben az orvosi látlelet tanúsága szerint előhaladott tüdő-gü­mőkórban meghalt. A második osztályhoz tartoznak azok, kik ellen bár nem bizonyult be okmányszerűleg, hogy a nemzetközi szövetségnek központi tag­jai, de mégis a központi szövetség elveinek ter­jesztőivel , részint az elvek terjesztésében tevé­kenyen közreműködtek. Végre a harmadik osz­tályhoz sorozhatók azok, kik az egyletnek tag­jai lévén ezen tüntetésekben és gyűlésekben részt vettek és kik a vezetők által a czél béré­re mint eszközök használtattak fel és ezekre nézve, kik szám szerint 15-en voltak, a királyi ügyek igazgatósága a vizsgálat befejezése után azonnal elrendelte a szabadlábra helyezést. Ezen idő szerint tehát 12-en ülnek még fog­va, kikre nézve az 1715. VII. 1723. IX. és 1790—1791. 56. törvényczikkek alapján a vád­kereset levelek legközelebb a királyi táblához be fognak adatni és a királyi táblának mint il­letékes bíróságnak lesz feladata, egyszermind azon kérdés felett is határozni, várjon ezen be­­fogottak közül végérvényes ítélet meghozataláig szabadlábra helyezhetők-e néhányan és kik ? (Helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz: Mindenekelőtt a t. háznak szíves elnézését kell kikérnem, mert ma egy kis torokfájásom lévén, nem vagyok képes igen fen­­hangon szólani. (Halljuk!) Megvallom, hogy ennyi idő után, mint a­mennyit a t. belügyminiszter úr magának ezen felelet megadására engedett, én sokkal kimerí­tőbb választ vártam volna. A t. miniszter úr kö­rülbelül, sőt sokkal kevesebbet mondott, mint a­mennyit az itteni rendőrség annak idejében az újságokba iktattatott, de én főképen még elvár­tam volna azt, hogy a t. miniszter úr nekem be­bizonyította volna, hogy mennyiben alapos a rendőrség ama állítása; más részről pedig ne érte volna be azzal, hogy csak átalában egy tényt sorolt volna fel, a­mely egy távolabb fek­vő városrészben történt, hanem előadta volna tüzetesen a dolog eredetét és fejlődését. Ezt előre bocsátva, engedje meg a t. mink úr, hogy egy megjegyzést tegyek. Ha nem csalódom, múlt máj. 16-án,mikor a t. miniszter úr Simonyi Ernő t. barátomnak egy hasonló interpelláció­­jára válaszolt, azt méltóztatott kiemelni, hogy a rendőri eljárásban főérve a gyorsaság, először a végből, hogy az illető befogottak netán hiába szenvedjenek, másodszor hogy az elítélés, a bün­tetés rögtön történjék azért, hogy példa statu­­áltassék. Igen szép szavak ezek és miután a mindjárt rá következő hónapban egy hasonló eset állott be, én méltán megvártam volna a t. miniszer úr­tól, hogy ezen szép és egy államban minden­esetre fontos elvet azonnal gyakorlatilag érvé­nyesítette volna. (Helyeslés a szélső­baloldalon) Mit láttunk azonban ? azt, hogy az igen tisztelt minister úr csak úgy elsikamlott e kérdés fölött, elmondván, hogy volt egy közgyűlés, mely ellen a polgármester tiltakozott ugyan, az azonban a munkások által mégis megtarattott, mondattak azután izgató beszédek s e miatt az illetők elfogattak ; de hogy miért maradtak körülbelül negyedfél hónapig ítélet nélkül fogságban, arra egy árva szóval sem reflectált a minister úr. (Zaj jobb felül) Távol legyen tőlem t. ház, védelem alá ven­ni azon embereket, kik mint az.miniszter mond­ja azon beszédekben éltették a communet épen azon napokban, midőn azon vérlázító esemé­nyek folytak. Kik az állam felforgatásáról szólottak, bűnhődjenek, ha így van, de elő­ször ki hallotta ezen beszédeket ? Pesten igen sok ember van , igen sokkal találko­zunk , én is, mások is, a tisztelt miniszter úr is, de azért én fogadni mernék, hogy nem találkozik senki Pesten, ki ezen beszédeket hall­gatta volna, ha csak Thaisz Elek úr hivatalához nem tartozik. (Gúnyos felkiáltások balfelől: elég az!) Tehát mondom, miután én nem hallot­tam ezen beszédeket, jelen nem voltam, nem akarok védelem alá venni oly dolgokat, miről semmit sem tudok, fel akarom azonban tenni egy perezre, hogy csakugyan úgy történt a do­log, a­mint mondatott, tudniillik tartottak ezen beszédek, miknek folytán a rendőrség köteles­ségének tartotta az illetőket elfogni, hogy a köz­rendet biztosítsa. Ez legfölebb fedezi a rend­őrséget, de nem menti ki a kormányt. Én na­gyon fel tudom fogni, hogy a rendőrség oly rövidlátó, hogy nem lát egyebet, mint azon aprólékos dolgokat, mik körülötte történ­nek és megragadja nagy modón az alkalmat, hogy bebizonyíthassa szolgálat­készségét, de egy kormányférfitól sokkal többet követelek, és sérteni vélném a t. belügyminiszter úr műveltsé­gét, értelmiségét, ha feltenném róla, hogy egy cseppet sem gondolkozott azon okokról, mik ezen mozgalmat előidézték (Helyeslés a balol­dalon) és beérte azzal, mit neki tisztán csak a kapitányság mondott. Mert ne feledjük, hogy ugyanazon körülmény — mely némileg menti a rendőrségnek akkori szigorú eljárását, mit én szem elől akkor sem tévesztettem, midőn inter­­pellációmat a t. miniszter úrhoz intéztem, hogy t. i. épen azon időpontban történt, midőn egész Európa, úgyszólván, fel volt riadva azon ese­mény által, melynek szomorú színhelye Páris volt, ugyanazon körülmény enyhítő vádlottakra nézve, mert ez természetes uton megmagya­rázza, hogy miként rántottak be ezen moz­galomba. Föl nem merem tenni a t. belügyminiszer úrról, hogy fontolóra nem vette, hogyan szár­mazott, miként fejlődött ezen mozgalom ? s mert azt fel nem tehetem, megvártam volna tőle, hogy járjon el úgy, mint eljárt nem­régiben egy igen hatalmas és értelmes minister, Angolország mi­niszteri, ugyancsak a kérdésben. Nem kétkedem hogy az igen­t. belügyér úr ismeri Gladstonenak e tárgyban mondott híres beszédét, melyet Gre­­enwichben tartott. S mily körülmények közt tar­totta ezen beszédet? oly körülmények közt, mi­dőn két hónapon túl tartott a munkás mozgalom New Castleban támogatva és izgatva és azon Internationale által, mely a continensen a rend­őrséget oly ijedelembe hozta, de a mely Angol­országban nyugodtan szabadon működik. Hogy fogta fel Gladstone ezen mozgalmat, holott neki bizony sokkal több oka volna tartani a munkát mozgalomtól azon országban, hol száz ezrenként hemzsegnek a munkások s mint nálunk, hol ne­vetséges tartani a munkás mozgalomtól,midőn tud­va van, egyik fő bajunk épen az hogy igen kevés a munkáskéz? (Felkiáltások oh !­oh ! Derültség.) Miképen fogta fel Gladstone ? Bevallotta az iga­zat , nem úgy fogta fel azt mint államfelforgató törekvést, hanem tanulmányozván a kérdést, úgy állította azt fel, mint a társadalmi jólét méltányosabb elosztására c­élzó mozgalmat (Felkiáltások: Dehogy ?), amely igen természe­tes irány benne van az emberi társadalomban századok óta, mióta csak fejlődik. (Felkiáltások: Nagyon szép !) Akkor rész néven kellene ven­nünk, hogy a szabadelvű világ századokon át küzdött, hogy a földmivelők felszabaduljanak, hogy a jogok egyenlőn, méltányosan legyenek elosztva. Ez nem forradalmi, ez nem felforgatási törekvés. (Felkiáltások: Hát mi egyéb?) Ezt az isten maga adta az ember természetébe. (Derült­ség: Oh! oh !) Bocsánatot kérek, én azt nagyon jól értem, hogy a virilis szavazatok megalapítói igen furcsának találják ezen elméletet. (Huszár Imre közbe­szól: Én is annak tartom.) De bízom abban , hogy a részrehajlatlan sza­badelvű emberek­­ véleménye mellettem van. (Élénk ellenmondások jobb felől.) Nagyon nagy haszna lett volna Magyarországnak, hogy­ha kormányunk is így fogta volna fel a dolgot. (Halljuk, halljuk!) Mert ne felejtsük el (Halljuk, halljuk ! Zaj.) Engedelmet kérek, hadd fejtsem ki azt, mit mondani akarok. (Halljuk !) Mert ne felejtsük el, hogy jelenleg ezen mozgalom oly állapotban van, hogy egy kis erőszakkal el­nyomhatjuk, — reméltem, hogy az nem fog töb­bé alkalmaztatni; de tény az, hogy nincs az a hatalom a világon, mely megállítani bírjon egy mozgalmat, mely egy eszmén alapszik, és hogy e mozgalom egy eszmén alapszik, nem tagad­hatjuk , elég körül néznünk. (Felkiáltások: Látjuk!) T. hát! Nem akarok itt leczkét tartani a munkás kérdésről, hanem, mert hasznosnak és szükségesnek tartom épen a közrend és csend érdekében, hogy hazánk munkásai meghallják, mikép fogják fel a szabadelvű emberek e kér­dést. (Halljuk, halljuk !) engedje meg a t. ház, hogy e pontot egy kissé bővebben fejtegessem. (Halljuk!) Mindenki tudja, hogy a munkás­mozgalom egyidejűleg született a gépek és kü­lönösen a gőzgépek feltalálásával; tudjuk, hogy első és igen természetes következménye annak az volt, hogy a gépipar elnyomta a kézipart, mi­által a munkások sorsa tetemesen s két szempontból gyökeresen megváltozott; nemcsak abban, hogy a kézi munka fogyott, helyé­be a gép lépvén, hanem azért is,mert azon kevés munka, melyet a gépeknél alkalmaznak, sokkal nagyobb mennyiségű értelmiséget igényel, rit­kán végezheti a gép mellett oly munkás, ki is­kolákon nem ment keresztül. Tehát egyrészt csök­kentette a közmunkásoknak alkalmazását, más­részről nehezebbé tette az állást azon kevesekre nézve, kik munkát kaptak. Ez alapja azon moz­galomnak, mely kezdődött századunk elején, fej­lődött és fejlődik mindig tovább. Ezen csak egy­­ módon lehet segíteni. Nem börtönökkel, nem el­nyomással, az ipariskolában kell gyógyítani a bajt, s nincs Európában egy oly állam sem, mely oly szerencsés volna e részben, mint épen Magyarország. — És itt visszatérek arra, hogy Gladstone ezen híres beszédében azt mondta a munkásoknak, — nem fenyegette börtönnel, nem hitta össze Thaisz Elekjeit, hanem előso­rolta nekik, hogy mennyi jót tesz velük az ál­lam , mennyire szívére veszi a kormány az ő sorsukat; előadta, hogy milyen előhaladásokat tettek már a mozgalom kezdetétől fogva. — Fel lettek ruházva parl­amenti joggal, az állam gondoskodott iskolákról, a­hova az elszegényedettek gyermekei adassanak, biz­tosította őket, hogy néhány, 7—8 hónap múlva a törvényhozásra is jogos befolyást fognak gya­korolni a titkos szavazat útján. Ezen térre lép azon kormány férfia, ki körül van véve az or­szágban millió munkással és egy oly fővárosban, melynek kebelében működik az Internationale. Mennyivel könnyebb a mi helyzetünk! Hiszen ná­lunk a munkások nevetségessé teszik magukat, mikor ezen theória alapján mozgalmat akarnak csinálni. Meg kell ezt magyarázni munkásaink­nak s ekkor nem kell börtön. Fogadni mernék, hogyha a t, belügyér úr a­helyett, hogy börtönbe csukassa őket, összehi­vatott volna egy meetinget, ha lett volna bá­torsága erre, és ott megmagyarázta volna va­laki nekik, hogy uraim önök Európát akarják utánozni , de egész Európában ezen mozgalom­nak mért van helye? Azért, mert külföldön a gyáripar meggyilkolta a kézműipart, de nálunk ez még nincs így. Hiszen nálunk a kézműipar sokkal nagyobb mint a gyáripar. Tehát elesik magától a józan ok a mozgalomra. De miután tudjuk, hogy az eszmék haladá­sát lehetetlen megakadályozni, lehetetlen azt természetesnek nem találni, hogy ezen eszmék behozattak a mi országunkba is. S épen mert a mi szegény munkásaink műveltségi stádiuma a legrosszabb, és a legveszedelmesebb, lehet­­ csodálni, hogyha idejöve ezen eszmék, impor­tálva idegenek által, a munkások tévútra vezet­tettek, fel nem világosítva senki által. Jött néhány külföldi közibük , elkezdette hirdetni Lassale theóriáit, a­nélkül, hogy tud­ták volna mit itt voltaképen Lassale, mert ha tudták volna, hogy a kiindulási pont épen Lassalenál az, hogy külföldön a gyáripar meg­ölte a kézműipart, akkor munkásaink belátták volna, hogy tehát nálunk nincsen ok a mozga­lomra. Engedje meg a t. belügyminiszter úr, hogy ezen kérdésben megkülönböztessek két dolgot. Itt először szó van egyénekről, kikben a személyes szabadság meg lett sértve, másod­szor pedig szó van a munkásokról, mint társu­latról : én nem úgy tettem a kérdést interpella­­tiómban, mint munkásokról; méltóztassék meg­nézni az interpellatiót. Nem ismerek el osztályo­kat, én honpolgárok mellett szólaltam fel, kiknek személyes szabadsága meg lett sértve alkotmány­ellenesen. Erre a miniszer úr semmit sem felelt, pedig felszólalásom épen erre vonatkozott, mert megsértve láttam ez­által az egyenlőséget. Mél­­tóztassanak elhinni, hogy ha Taisz Elek eszébe jutott volna 38 tekintélyes vagyonos polgárt bedobni egy sötét pinczébe, mindenki protestált volna ellene. De mert szegény munkások vol­tak , ezen eljárás természetesnek találtatik. (Tetszés a szélső balon, mozgás a jobb olda­lon) Erre minister úr egy szóval sem reflectált. Ha tekintjük a munkásokat mint társulatot, kérdem a minister úrtól, miféle törvényhez kell, hogy tartsa magát valamely egylet ? Mindenki tudja, hogy az egyletekre nézve az általánosan kötelező törvényen kívül alapszabályaik irányadók. Engedje meg a t. ház, hogy a pesti munkás egylet alapszabályaiból néhány pontot felolvassak, (zaj), mely alapszabályokat a belügyminiszter igen jól ismer, mert ő írta alá azokat, mint államtitkár. Világosan ki van azok­ba mondva, hogy a kitűzött czél elérésére mily eszközök szolgálnak, így például a b. pont alatt az van: „minden törvényes eszközök felhaszná­lása a munkás politikai és polgári jogainak el­érésére. 2. A munkás osztály anyagi helyzeté­nek javítására ezélzó törekvés productiv társu­latok alakítása által. 3- er megvitatása azon napi kérdéseknek, melyek a munkás világra vonatkoznak, vagy ehez viszonyban állanak. 4- er tárgyalása az egyleti tagoknak felvilá­gosításával azon gazdászati törvényeknek, me­lyek a vagyon termelésére, megtartására és fogyasztására vonatkoznak.“ Legfontosabb a 8. pont, mely igy szól: „testvéries közlekedést esz­közölni az idegen földön levő társulatokkal.“ Ezt a tisztelt belügyminiszter úr 1870-ben mint ál­lamtitkár a miniszter nevében aláírta, tehát vagy Tóth Vilmos miniszter megtagadja Tóth Vilmos államtitkárt, vagy pedig, ha nem tagadja meg, kérdem miként lehet bűnt csinálni abból, ha e szabályok alapján lévén Bécsből néhány em­ber és felolvasást tart a munkás-egyletben a productív társulatokról ? A rendőrség ettől meg­ijedt. Igaz hogy azért ijedt meg, mert ez épen akkor történt, midőn a külföldről ama borzal­mas dolgokat lehetett hallani, de a rendőrség ijedtsége magában nem ok arra, hogy a polgá­rok börtönbe vettessenek, legyen éber a rendőr­ség, hogy azon perekben, melyben a törvénysér­tés elkövettetik, az illetőket elfogassa, ez ellen senkinek sem lehet kifogása. De preventív fog­ság ellen tiltakoznom kell. Befejezem megjegyzéseimet azon kérést in­tézve a belügyminiszter úrhoz, ne szaporítsa az úgy is számos és bajos kérdéseinket oly kérdés­sel, mely nálunk hála isten nem létezik és mely­nek létezési oka sincs , hanem fordítsa gondját arra , hogy elejét vegye annak, hogy Magyar­­országban legyen munkás kérdés, a­mi úgy fog megtörténni, ha a munkás kérdés fejlődésének­­ nem állja útját, hanem ellenkezőleg azt irányozni

Next