Magyar Ujság, 1872. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1872-01-14 / 10. szám

Pest, január 14. Politikai szemle. A horvát országgyűlés e hó 15-én fog megnyittatni s méltán nagy feszültséggé váratik, hogy mily állást fog elfoglalni. Egy bécsi lap legközelebb írta, hogy ha a horvát nemzeti párt elfogadja azon föltételeket, mik a kiegyezés végett a magyar kormány által előterjesztettek, úgy csakha már egy másik nemzeti párt alakuland s e tekintetben ismét ott lesznek, hol ezelőtt voltak. A horvátokkal való kiegyezés Bécsben némi aggodalmat keltett. Ugyanis attól tartanak, ha a horvátok követeléseinek elég fog tétetni, a lengyelek is követelésekkel állandnak elő s e tekintetben a lengyelek közt már némi mozgalom vehető észre. A „Kraj“ felszólítja a gácsországi képviselőket, hogy maradjanak a birodalmi tanácsban, míg a gácsországi kérdés szőnyegre kerül és ajánlja, hogy a Gácsországon kívüli tartományok választási reformjánál passive viseljék magukat. „Krajn arra emlékeztet, hogy a csehek alapczikkeikben nem gondoltak Gácsországgal, és mondja: És úgy a lengyelek is, ha a resolutióban követelt engedményeket megnyerik, ne gondoljanak más országokkal, a lengyel delegáczió a birodalmi tanácsban csak Gácsország érdekeit képviselje, ez legyen a kiegyezés alapja. Az osztrák diplomácziai testületben közelebb a következő változások mennek végbe: Paar Kopenhágába, Walterskirchen Stockholmba, lovag Haymere Németalföldre, Pottenburg Athénbe, lovag Pfusterschmidt Stuttgartba, Pankenstein Drezdába, Sonnleitner Rio-Janeiróba kineveztetett. Lengyelországnak most már csakugyan vége lesz. Ezután csak névleg fog létezni. Eddig az orosz minisztérium kebelében külön biztosok voltak, kik Lengyelország közigazgatási érdekeit képviselték s igy a szerencsétlen ország számára az autonómia bizonyos színét megóvták. Most ezen biztosok megszüntettettek. Egy czári ukáz szerint január 13-tól kezdve Lengyelország bekebelezése Oroszországba végleg befejeztetett. A név maga még meg fog ugyan maradni, miután a czár azt mondja, hogy a lengyel király czímét elődeitől örökölte , utódaira akarja átszállítani, de azért Lengyelország autonóm tétele immár végleg megszűntnek tekinthető. A bajor képviselőkamara ülésén Russ képviselő egy interpellate olvas fel az ambergi temetési esetre vonatkozólag és a harangozás erőszakos eszközléséből, valamint a kiközösített Friedrich tanár által végzett istentiszteleti cselekmények megengedéséből az alkotmány több megsértését vonja le. Kérdi, hogy a kormány mit szándékozik tenni a megsértett jogok helyreállítása érdekében. A cultusminiszter helyreigazítja a tényeket és kimutatja, hogy a Felső-Pfalz kormányzóságának eljárása egészen szabatos volt, minthogy az első intézkedések az emberi tanácsra bízattak, mely a községi templomok fölött is teljes rendelkezési joggal bír. A felső-pfalzi kormány csak azt rendelte el, hogy Zimmerrel mint katholikussal bánjanak, és ebben helyesen jártak el, mivel e kérdésben magáévá tette az államkormány álláspontját. A kormánynak csak a kiközösítés polgárjogi követelményei elhárításáról kell gondoskodnia; lelkiismereti kérdésekbe nem avatkozik. Az angol hadsereg reformügye szép haladást tesz. A sereg minden tisztjét a királyné nevezi ki s az átalakításra czélzó javítások már előterjesztettek. Mindenekelőtt az ezredeket és zászlóaljakat toborzási kerületeikben fogják elhelyezni, mit a territoriális hadszervezet teljes életbeléptetése kisérend. A militia és rendes katonaság közt továbbá szoros összefüggés fog létrehozatni. Végül a toborzott hadsereg szolgálati ideje hat évről 3—4-re fog leszállittatni, hogy a tartalékosok száma annál inkább növekedjék. Különben az átalános védkötelezettség elfogadásának eszméje folyton nagyobb hódítást tesz a sajtóban. Schenck amerikai követ f. hó 6-áról kelt levélben az emai bányatársaság igazgatóságáról lemondott. A „Times“ szerint londoni tőzsérek és a távirdai érdekekkel szoros összeköttetésben álló személyiségek között tárgyalások folynak egy Angolországot és New Yorkot közvetlenül összekötő huzal létesítése iránt. Párisban a kommüne uralma alatt a túszok kivégzésében részt vettek ellen a törvényszéki tárgyalás a napokban vette kezdetét. A vád 24 vádlott ellen van intézve, kik közül azonban csak 23 van jelen, egy megszökött s in contumaciam fog ellene ítélőt hozatni. A fővádlottak az 57 éves éves Isidore Francois, a commune alatt a Roquette-fogház igazgatója, mesterségére asztalos,Romain főporkoláb, Picon és Langheim, mindkettő porkoláb a Roquetteben, továbbá két nő, Zélie Grandel, Francois kedvese, és Margerite Gaidali,közönségesen La Chaise. Török lapok közük az öt évi várfogságra ítélt Husni basa elleni ítéletet. Ez okmányból kitűnik, hogy Husni basa, volt rendőrminiszter, több pénzt elsikkasztott, így például minden hónapban 500 font sterlinget fizettetett ki magának,amely állítólag a titkos rendőrségre fordíttatott, valósággal azonban a miniszterek’ követendő eljárását a következőkben állapitá meg: Mindenekelőtt ugysfj*'^táTLlála nek a consistoriumok, hogy a pápa halála esetére teljes bibornok-testület legyen. Azután egy ultimátum fog kibocsáttatni azon kevés püspökök ellen, kik még a csalatkozhatlanság dogmáját el nem fogadták. A 48 as pártnak országos értekezlete mely a párt szervezése végett a múlt november hónapra volt összehiva, azonban a törvényhatóságok szervezése miatt elhalasztatott, az országgyűlési 48-as kör mai napon hozott határozata által folyó 1872-ik évi január 21-re tűzetett ki, arra az elvtársak, egyesek úgy mint körök ezennel tisztelettel meghivatván. Pesten, jan. II. 1872. Az osztrák kabinet uj politikája. Alsóház és felsőház nyilatkozott, előterjesztette feliratát a trónbeszédre, mondhatnánk százszorosan viszhangoztatva annak politikáját miszerint nincs többé egyezkedés, nincs többé cseh és lengyel kérdés, hanem lesz egyenes választás, hogy az osztrák alkotmány „ áldásaiban “ Ausztria minden népei érdemükön felül is részesülhessenek, azaz tetszik, nem tetszik: „a birodalom minden néptörzsei gyümölcsöző részvétben találkozzanak a közös alkotmányélet mezején.“ A csend és rendzavaró követek pedig megrendszabályoztassanak. Már az alsóház is világosan tiltakozott a cseh államjogi ellenzék követeléseinek jogosultsága ellen, mire a csehek úgy mellékesen azzal felelnek, hogy a szeptemberi „Kaiserliche rescriptet“ szép czifra utánnyomásban százával árulják kiért s aztán gondoskodnak, hogy ez az iskolákban, közhelyeken, utczasarkokon ne hiányozzék. Az alsóház azonban a választási reform mellett megpendítette a reichsrath önállósítása, vagyis a landtagok teljes elnyomása mellett Galiczia igényeit is remélvén, hogy ily módon megkönnyebbíttetik az, hogy: „Galicziának a közigazgatásban és törvényhozásban különösen tekintetbe vétele iránt, amennyiben ilyest a királyság sajátságos viszonyai követelnek , a kívánt megállapodás létesülhessen ! A felsőház viszont, tudni sem akar ily megállapodási szándékról. Tudni sem akar Csehországról és Galicziáról, melyeknek még nevét is gondosan elkerülte. Ennek oka az „egység“ főeszménye. S természetes, hogy ha ez oly mérvben meg leend, mikép azt a felsőház kívánja, akkor Ausztriában nincs többé cseh és lengyel kérdés, nincs többé Cseh- és Lengyelország. Boldogságának legnagyobb akadályát találja az ellenzék által előgördített közjogi kérdésekben. (Épen mint nálunk.) Árpáthosszal kiált fel, pedig hiszen épen malmára hajtotta a vizet, miszerint sajnálatos, hogy a kormány immár kényszerülve van hogy törvényjavaslatot készítsen az „alkotmányszerb választási megbízással való visszaélés“ t. i. ellenzékeskedés ellen. Ily törvényjavaslatot még nem látott Európa, mert hiszen e mellett felesleges komédiává válik az alkotmányosdiság. De a felirat ismételve ünnepélyesen hangoztatja, hogy: a népek már kifáradtak az „alkotmányjogi viszályban“ (pedig dehogy ráfáradtak ki) hangoztatják a békét, rendet, jogbiztonságot stb., melynek egyszóval szellemi ostromállapot volna igazi neve s reméli, hogy a kedélyizgatásoktól meg fogja kímélni boldog Ausztria népeit. Ez t. i. a szellemi ostromállapot az osztrák kabinet új politikája, mely klitika ugyancsak hosszú árnyékot vet Magyarországra is, miszerint hihető, hogy itt is megelevenedik, ha ehet. S hogy ezen ostromállapot eszközei, .i. a papság és hivatalnoki sereg jó erőben legyen, nem feledkezik meg a trónbeszédnek az alsóbb ily hivatalnokok fizetési díjára vonatkozó avaslatát felkarolni. Kell-e még több a boldogságból? illetőleg reformszervezetekből ? Nem! Ez teljesen kielégiti az osziki haza fiait t. i. a centralistákat, kik az uo.trák összbirodalom elrvségesitéseért sóvárogni meg nem szűnnek — Magyarországot illetőleg is. —k.— — Tegnapelőtti számunkban az Uniogőzmalom liquidálásáról szólva, fölemlíttetik, hogy mennyire kárára van a magyar iparnak, miszerint egyes vállalatok, mily könnyelműen, szédelgésekből keletkeznek. Ma ismét egy újabb vállalat liquidálását kell jelentenünk, ez a „király gőzmalom“, melynek összes vagyonát az igazgatótanácstól néhány nap előtt a frankó-magyar bank vette s ezzel e szerencsétlen vállalat a liquidatióval életét befejezé. A „Szombati Lapok“ 2-ik számából a következő eredeti levelet veszszlk át: Turin, január 2-án. E levél első részét, mely Turinra vonatkozik, bármily érdekesnek találjuk is azt, kénytelenek vagyunk jelenleg helyszűke miatt elhagyni; közölni fogjuk azt azonban egy közelebbi tárczánkban. A mi e városnak reánk magyarokra nézve különös érdeket ad, az, hogy e várost választá tartózkodásul Kossuth Lajos, — hogy e hely az, hol a nagy száműzött éltének eseménydús hánykodásai után azon nyugalmat élvezi, melyet tőle hazája mindekkorig megtagad. Nekem is kijutott azon szerencse, hogy Kossuth Lajosnak körét több napon át élvezhettem, hogy ilykép annak turini magányában vitt életével közvetlenül ismerkedhettem meg. Engedjék önök, hogy a tárgy érdekességénél fogva e látogatásaimról is följegyezzek egyet-mást. Kossuth azon keveseknek egyike, kiknek a lélek uralma a testen is szemlélhető, s kiken egy könnyen még a kor sem foghat ki; — még mindig férfias, erőteljes alak, szemeiben élénk tűz ragyog, hangja oly érczes csengésű, mint midőn szavára milliókat ragadt el a lelkesedés, — egész lényén valami tiszteletet parancsoló méltóság honol, melyet az arczvonásain átömlő szelídség ■onzóvá, megnyerővé tesz; — egyedül szakállának hófehérsége mutatja az átélt viharok nyomát. Kossuth, mint önök tudják, nagyon kedveli a termeszttét s mi véli annak tudományait. Elért leszálloit a föld mélyébe, ásvány és földtani kutatásokat tett, — később az éghez fordult s nagy élvezettel vizsgálta a csillagokat, — most a növényvilágra fordítja figyelmét. Ez tanulmányainak, ez szórakozásainak tárgya. Kérdeztem tőle, mióta, s mily előzmény nyomán kedveli annyira a természetet , Chateaubriand szavaival válaszolt: „Ki életében igen sokat szenvedett, úgymond, az a természetnél keressen vigasztalást!“ Kossuth megfogadta a tanácsot, s úgy látszik, talált is vigaszt, legalább annyit, mennyit helyzetében találni lehetett. Nyáron át Ihász ezredessel bejárta az Alpokat és Appennineket, s az ott gyűjtött számos növénynyel tért vissza, most ezeknek rendezésével családok, fajok, alosztályok szerinti elkülönítésével, s végül minden egyes növény jellemző tulajdonságainak, használhatóságának az illető ivén való feljegyzésével foglalkodik. Kossuthon, midőn e gyűjteményét magyarázá, meglátszott a szenvedélyes ragaszkodás, melylyel uj világát körülöleli, — elragadtatva merengett növényein, — egész hévvel dicsérte a természetnek épen, parányi tárgyaiban leginkább mutatkozó nagyságát, — sajnálkozott, hogy ily tanulmányozással szemben az élet oly rövid — végül bánatosan tört ki e szavakban : „és én én mégis életem kilencz tizedrészét politikára vesztegettem el!“ Bátorkodtam megjegyezni, hogy akinek a nemzet annyi köszönettel tartozik, az nem mondhatja elvesztegetettnek életét, melyet a politikának áldozott. — Szomorúan mosolygott. A természetvilágban , úgymond , ha annak mélyébe kissé behatoltunk, észleljük, hogy a fejlődés nagy munkája bizonyos alaptörvények szerint megy végbe, látjuk, hogy e kis világnak minden tényezője, ez alaptörvényileg kijelölt irányban, csak egy végcél, az általános élet és virágzás felé irányul; — jól esik lelkünknek látni ez összhangzatos törekvést, s örömet kell éreznünk, látva a munkának jutalmát, a rendszerint beálló végsikert. — Nem így a politikában. A politikának, úgymond, szintén vannak alaptörvényei, melyeket évezredek tapasztalása elég világosan tűz elénk, de itt valódi és egyetemes törekvést ezen törvényeknek az államélet fejlődésénél való érvényesítésére felette ritkán lelünk. Vannak ugyan rendszerint tényezők, melyek működésüket itt is ezen örök törvények szerint, az általános virágzás érdekében érvényesítni óhajtják, de sajnos , legtöbbnyire azt látjuk, hogy a tényezők többsége épen ezen üdvös működésnek ellenére tör, és így nem látunk itt jótékony összhangzatos működést; de igen, látunk küzdelmet, melyet az egy közös czél helyett, a tényezők ezernyi mellékczélja vezet, küzdelmet, melynél a helyes irány önzéstelen védőit legtöbb esetben félreértés, vagy épen az érdeklettek, s elámítottak gúnyja jutalmazza meg. És ha aztán az ily politikai tengődésnek irányt adó érdekek tengerére egy beható pillantást vethetünk, oly kép tárul elénk, melytől fájdalommal, undorral fordul el lelkünk." Ez az, miért én a természet tanulmányozásának a politika fölött előnyt adok. Társalgásunk hazai viszonyainkra, országgyűlésünk működésére tért át. Kossuth sajnosan emlékezett meg azon mély politikai sülyedésről, melynek a folyó budgettárgyalások újra annyi jelét adták. Más parlamentben, úgymond, ha ily vádak hozatnak föl a kormány ellen, az önmaga iránti első kötelességének tartja szorgalmazni a vizsgálatot; nálunk ellenkező történik, ország és világ előtt felsoroltatnak a kormány ellen a legterhelőbb tények, — nincs aki megcáfolja azokat, —s azok ellenében a kormány minden védelme mégis abban áll, hogy kéri pártját, miszerint az ellene kívánt vizsgálatot, s ezzel a valónak felderítését, a nemzet felvilágosítását tagadja meg. És a többség , abból úgy látszik, teljesen kihalt a politikai ildom és szemérem, többé nem igyekszik vitatni nézetei helyességét, a capacitatio terét feladta rég, nem törődik azzal, hogy az ország előtt ünnepélyesen felhozott vádak ellenében igazolja önmagát, egyedüli fegyvere, melylyel minden kérdést agyonver, e szó: „szavazzunk.“ Valóban méltó, úgymond, e kormány az ily többséghez, méltó e többség az ily kormányhoz, méltók egymáshoz. Ezen politikai sülyedésnek fő okát Kossuth is a korruptióban leli; abban, hogy az absolut uralom által rendszeresen okozott nyomást és elszegényedést, a nemzet tiszta erkölcseinek megvesztegetésére, az önbizalom kiölésére , s egy új szellemnek, az önzés, haszonlesés és érdek, minden nemesb érzést elérő szellemének teremtésére zsákmányolták ki, hogy azon útra terelték a nemzetet, melyről nincs előtte más kilátás, mint a dicstelen megsemmisülés. Íme, most ott állunk, ahol Róma állott akkoron, midőn Jugurtha róla azon emlékezetes szavát mondá: „En urbem ,venalem, si emptor advenerit.“ Szólottunk a jövő képviselőválasztások eshetőségeiről is, s kifejeztem azon reményemet, hogy ezek által az ellenzék két árnyalata a parlamentben többséget nyerene. Kossuth ez esetben az együttesi működést és a“ balközépnek””a 48-as párt által bizonyos határokig való támogatását ajánlatosnak, monda, ámbár a balközépi egyes tagjainak azon szereplését, melylyel azok inkább a 48-as párt, mint a kormány irányában akarnak ellenzéket képez, sehogy sem helyeselheti. A két árnyalatnak egyesülten azon kell törekedni hogy a dolgok valódi állásáról felvilágosítsa a népet, mely ha egyszer tisztán látja maga előtt a valót, akkor a vele született jobb érzetnél fogva, követni fogja a helyesli utat. Kérdeztem Kossuthot, ha vájjon politikai szükségességnek tartja-e hazánk lételét ? — Magyarország — felesé — Európában mindig nagy fontossággal birt, — már telepedése a világtörténelemben korszakot alkotott, mert a nagy népvándorlást szüntette meg — később a tatár, a török pusztításainak szabott határt, — s most az észak felől fenyegető ár ellen volna hivatva Európának védelmet nyújtani, — ily értelemben léte politikai szükségesség. — De hogyha földrajzi helyzetünknél fogva lételünk Európa érdekével összefügg, úgy Európának természetszerűleg érdekében áll, hogy itt a Duna mentén egy életerős nemzet legyen, egy nemzet, melyre a rész óráiban számolni lehet. Szükség tehát, hogy Európa bizalmát nyerjük ki. Európa bizalmára azonban csak egy korszerű, egy oly nemzet tarthat számot, amely szükség esetén akaratának súlyt adni is tud. Csak így képezhetünk mi oly testet, melyre Európa biztosan támaszkodhatik. Oda kell törekednünk, hogy magunkat minden idegen befolyás ellenében függetlenítsük, mert csak akkor számíthatui ránk, ha akaratunknak mi vagyunk urai. — Minden intézményekben a korszerű szabad eszméket kell meghonosítanunk, mert oly állam, mely még ma is elavult eszmékben keres támaszt, összeroskadni kénytelen. Végül nékülözhetlen két feltételünk, hogy az életereinken rágódó korruptió örvényéből kibontakozva, politikánknak a tiszta erkölcsöket vegyük alapul. Csak is igy lesz nemzetünk az európai sulyegyen és nyugalom föntartásának létkelléke, csak is igy állhatunk fel, — máskülönben eldarabolnak helyünkbe életrevalóbb nemzetet alapítanak, s mi megsemmisülünk. — Ne adja isten, hogy még e végcsapás is érje e hazát! — Kereskedelmünk s az osztrák nemzeti bank. Azon sok kellemetlenség után, melye kereskedelmi és iparvilágunk az 1871. év folyamán az osztr. nemzeti bank szakkeblűsége következtében tapasztalni volt kénytelen, nem lesz érdektelen, ha a nemzeti bank üzletforgalmi kimutatásának tételeit Magyarországra és a magyar korona országaira alkalmazottan összehasonlítjuk. Fiókhivatalai vannak az osztrák nemzeti banknak Magyarország területén a következő városokban: Pesten, Temesvárt, Debreczenben, Brassóban, Szebenben, Fiuméban, Zágrábban. Ez utóbbi városban a bank leszámítolási üzletet nem folytatván, az escomptüzlet havi tételei azon táblai kimutatás szerint, melyet a „P. L.“-hoz, következőleg állanak. Január hóban tesz az escompt Magyarországra nézve 19.714.431 lrtot, ebből jut Pestre 16.067858 — az összeg, melyet a nemzeti bank e hóban Ausztriában és Magyarországon leszámítolt, tesz 109.694.405 forintot. Legjobban megszorította az osztr. nemzeti bank az escompteüzletet február hóban, mely alatt a Magyarországi escompte jutalék összege tesz 18 791.258 forintot. A nemzeti bank összes escompte forgalma e hóban 97.814.118 ft. Legnagyobb volt az általa engedélyezett összeg szeptember hóban, midőn Magyarország 25.238.511 frttal részesült a bank 128.191.686 frtnyi leszámítolási üzletforgalmában. December végén a tételek ekként állottak: Magyarország kapott 20.364.342 frtot, ebből Pest 16530.795 frtot — a bank öszszes forgalma volt 136.980.669 frt. Világosabban szóló érvet a mellett, hogy az osztr. nemzeti bank minő aránytalan mérvben részelteti kizárólagos szabadalmát Magyarországgal, keresve sem lehetne találni, mint amely a statistikai adatok összevetésében elénk tárul. Míg pl. deczember hó folyamán Pest escompte alakjában kapott 16.530.795 ftot, lombard üzletre 4.212000 frtot — összesen tehát 20.742.795 frtot, addig Bécs pusztán escomptra kapott 86.249.633 frtot, lombardra: 15.782.500 frt, — összesen tehát 103.032.163 frtot. Ez adatokat összehasonlítva az 1870-dikiekkel kitűnik, hogy az arány, noha egészben kedvezőtlen Magyarországot illetőleg, 1871-re jelentékenyen roszabbult. Bécs és Pest közt 1870. végén az arány ilyen volt: 44/16: 1, 1871. végén pedig az arány ez 5: 1. Képzelhető-e már ily körülmények közt a bankügy rendezése és önállósítása nélkül Magyarország kereskedelmének és anyagi állapotának fölvirágozása ? Ilyesen nem bocsátkozhatott speculátiókba. Ez fatális állapot. Mint kelljen rajta segíteni ? Ekkor egyszerre eszébe jut L.-nek : Hiszen van nekem egy barátom, az L. Pénze ugyan nincs, de hát miért vagyok én L. — És L. kezdett részvényeket vásárolni, különösen egy nagy hidvállalat részvényeit. — A hidat egy évvel később a kormány jelentékeny tőkével megváltotta. L. egyszerre meggazdagodott ,L. egy pár uradalmat szerzett magának. Most. Több év mult el. L. állása még jelentékenyebbé lett. Hivatalos dolgai gyakran felszólították a még nagyobb Z. fővárosba. Ott egy legnagyobb személytől megbízást kapott, hogy egy kellemetlen pénzügyet, mely e legmagasabb személy gyámoltjait igen közelről érdekelte, oly módon hozza rendbe, hogy e gyámoltak minél kevesebb veszteséget szenvedjenek. Na elvállalta e megbízást és e czélból magához hívta barátját L-t, ki időközben egy bank főnöke lett. Jelentékeny birtokok eladása forgott szóban. A két barát megegyezett abban, hogy az illető bank e birtokokat 24 millió frankért megvegye. Agschaft megkötésének ideje közeledett. Ezt pár nappal megelőzőleg iI. megjelent L-nél a hivatalszobában és körülbelül így szólt hozzá: Barátom, a geschäftet olcsóbban is meg lehet kötni. Jelent meg holnap nálam hivatalosan kormányzótanácsod megbízásából és ígérj annak nevében két millió frankkal kevesebbet. Több ajánlat nincs, a geschäfttól pedig elállani nem lehet.“ Amit még ezután beszéltek és kicsináltak, az nem került nyilvánosságra. L. csakugyan eljött és barátja L. azt felelte neki, hogy majd két nap múlva írásban megadja neki a választ. Ismét szélesebb, hosszabb magánbeszélgetés — a bank a megjelölt napon kapott levelet, melyben azonban L. sajnálkozását fejezi ki a fölött, hogy a gyaftet nem csinálhatja meg, mert egy más társaság megfizeti a teljes 24 milliónyi értéket. Nevezzük e bankot X. banknak. Két napra az üzlet meg volt kötve. Különös, de X. bank két nap alatt megszerezte mindazon informatiókat, melyekhez másoknak hetekre lett volna szükségük. Elég az hozzá, a lehetetlen megtörtént, és az előrelátott nyereség következtében X. bank aktjái bámulatos gyorsasággal fölemelkedtek. De hát mi történt a két baráttal L. és L- lel. Az első pillanatra azt hinné az ember, L. szakított L.-lel és most már mind akettő távol áll egymástól. De hogyan? Hátha ez csak tettetett manőver volt a világ ellenében a végből, hogy a két barát közös egyetértésben annál zavartalanabbá működhessék. Rövid idő előtt pl. X. bank részvényeit jelentékeny mennyiségben vásárolták. Ki tudná megmondani, titokban mit beszélt és mit főzött ki a két barát. A rendezés mindenesetre raffinirozott. Lónyay gr. e héten kötötte meg a bécsi Bankverein-nel a szerződést, melynek értelmében e bank a Thurn—Taxis-féle javakat Magyarországon megvette. Minő nagy nyereményt várnak ez üzlettől, mely által a Langrand-Dumonceau-féle ügy végre megoldatik, kitűnik abból, hogy e bank részvényei a legutóbbi napok alatt annyira fölrúgtak, hogy az árkeret fejlődése a szerződés megkötése óta 21/1 milliónyi értéket képvisel, jogait nem élvezhetik. Erre vonatkozólag vagyok bátor törvényjavaslatot előterjeszteni. Bár nem mondtam le azon reményről,hogy törvényjavaslatom tárgyalás alá kerülhet,ezúttal mégis bár csak röviden fogom indokolni. (Halljuk!) Hazánk mai napon azon körülmények közt van,hogy Európa civilizált nemzeteivel és országaival versenyt kell haladnia. A haladás terén szükséges, hogy minél több nő részint a tudományt, részint a munkát ne nélkülözze, amit az itteni erő adott hatalmába egyeseknek, hogy a társadalmi céloknak megfelelőleg közreműködhessenek. Úgy hiszem, hogy az emberiség azon része, melyért jelenleg törvényjavaslatomat a t. ház elé terjeszteni bátorkodom,megérdemli, hogy részesítsük őket a polgári és politikai jogok gyakorlatában, minek következtében a felvilágosodás és a munka a nők tudományos befolyása és munkaképessége által csak szaporíttatnék. Tudjuk igen jól tehát, hogy mindazok, kik a családi életben terhet és súlyos dolgokat végezni kénytelenek, nem lehetnek kizárva, hogy maguknak a tudományos téren is tapasztalást szerezve, azt értékesíthessék. Látunk családokat,hogy egyes nők kiválva a családból sok jót eszközölnek velük született természetes eszékkel és tapasztalatokkal. Van eset, hol a nő a műveltség és tudományban magasabb fokot ér el,azért igen bölcsen gondolkozott a tervhozás akkor,mikor az iparterv.javaslatban a nőket nem zárja ki az iparüzlet elnyerhetéséből. Továbbá nem hallgathatom el a kormánynak azon bölcs intézkedését midőn a nőket távirászatnál és postánál alkalmazza. De nem elégedve ezzel, kívánnám hogy a törvényhozás terjessze ki figyelmét arra, hogy a politikai jogokban is részesítessetek. Tudjuk azt, hogy a szegényebb családoknak mennyit kell küzködni az élet bajaival. Még könnyebbségére szolgál az a családnak, ha nem csupán az egyik családfő t. i. a férj, hanem a másik családfő, a nő is, akár hivatali, akár üzleti foglalkozással szaporítja a család jövedelmét tudományos képzettsége és alkalmaztatása folytán. Röviden még csak annyit fogok felemlíteni, hogy hajdan a rendi országgyűlés sokkal szabadelvűbben és jótékonyabban gondoskodott az özvegy nőknek szabad választási jogukat meghagyta, önállóságot biztosított számukra , hajadon leányoknak a nemesi birtokból a negyedrészbeni örökösödési jogot megadta. Ezeket felemlítve t. hát úgy hiszem a törvényhozás nem lesz szűkkeblű törvényjavaslatomat elfogadni és annak idejében tárgyalásra kitűzni. Ajánlom a t. háznak elfogadás végett. Jámbor Pál jegyző:olvassa a törvényjavaslatot. Nőknek a férfiakkal egyenjogosításáról. 1. §. A nőnemhez tartozók, kik e hazában születtek, vagy honosíttattak,kivétel nélkül minden politikai jogélvezetekben a férfiakkal egyenjogosittatnak. 2. §. Mindazon eddigi fennállott törvények, melyek a nőnemet a polgári és politikai jogok gyakorlatától eltiltották, ezennel hatályon kívül téteznek. 3. §. Ezen törvény végrehajtásával az igazságügyminiszter bizatik meg. — Ki fog nyomatni s idejében napirendre tűzetni. Halász Boldizsár indítványozza, hogy a házszabályok revisiójára 5 tagú bizottság küldessék ki. Perczel Béla felszólalása után az e tárgyú indítvány a budgettárgyalás után fel fog vétetni. Ordódy Pál jelenti, mint az igazolási állandó bizottság jegyzője, hogy ezen 9 tagból álló bizottság 4 tagja hiányzik, 2 beteg, 2 távol van s így a bizottság a hozzá utasított ügyeket nem tárgyalhatja; póttagokat kér tehát választatni. Tisza Kálmán és Péchi T. felszólalása után elnök felhatalmaztatik a távollevőknek távirati után leendő megidézésére, s ha ennek hétfőig nem volna eredménye, az osztályok fognak más tagokat választani. (Zichy Manó közbeszól: Magyarországon mindenütt roszak a telegraphok.) Szilágyi Virgil bemutatja a számvizsgáló bizottság jelentését. — Ki fog nyomatni. Napirend: a vallás és közoktatási előirányzat tárgyalása. Madarász József: T. ház! Mielőtt a fedezet tárgyaltatnék, bátor leszek a közoktatási miniszter úrhoz a népnevelési törvény két szakasza értelmében pár kérdést intézni (Halljuk !) Jelesen a 145. §-a szerint a rendes tanítók évi fizetésének 2 percentjét a községek évenként visszatartani kötelesek. Ezen összeget aztán a közoktatási miniszter köteles kezelni és arról évenként jelentést tenni és a törvényben az is ki van téve, hogy a lehető részletezéssel. Meg vagyok győződve, hogy ezen tárgyban a közoktatási miniszter úr mindent megtett, mi csak tőle telt, mégis óhajtanám legalább a biztosítást, hogy az ország e részben minél előbb tájékozva legyen. Ez az egyik kérdésem. Másik kérdésem a 146. §. rendeletét illeti. Jól tudjuk, hogy a tanítók helyzete általában szomorú hazánkban. Ezen helyzet némi enyhítéséről ezen 116. §, az elhunyt tanítók árváiról és özvegyeiről nagylelkűleg gondoskodik, mint ez országnak kötelessége is. Szeretnék felvilágosíttatni az igent, közoktatási miniszter úr által, váljon , részben igénybe vette-e már az állam segélyét, mert akkor szerintem az igénybe vett összeget előirányoznia kell, ha pedig azt nem vette igénybe, reménynem meg fog nyugtatni azon kijelentése által, hogy a jövő évi költségvetésben e tekintetben előirányzatot fog a ház elé terjeszteni. (Helyeslés). Pauler Tivadar közoktatási miniszter kijelenti, hogy a tanítók fizetésére szánt, melyet a törvény említ, a földhitel in- V . Vasárnap, Laserlesssze x iroda , Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szó 11 e in i részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. JCiadó-hivatal, Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, n. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. a— VI. évfolyam, 1872. január 14. Előrszoló* Ar : Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre.....................................20 frt — kr. Félévre.........................................10 „ — „ Negyedévre...................................5 „ — „ Egy hónapra.................................... .. 70 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési díj 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdij mindé hirdetésér külön 30 kr. Nyilttér: 11 hasábos petitsor 25 kr Ausztria. (A „Szombati Lapok“ 2-ik számából.) 1. 1 KJ Bécs, jan. 11. Pénzügyi köreinkben igen csinos történetke kering mostanában, mely igen találóan jellemzi azt a racínement-t, melylyel nemcsak börzelovagjaink, hanem más személyiségek is, olyanok t. i. kiknek a nyilvánosság előtt elfoglalt állásuknál fogva részvétel nélkül kellene maradniok, speculátióikat realizálják. A nagy L és kis L története. Egykor. Több éve már. L. X. fővárosban lakott. Akkor igen magas állást foglalt el, olyat, mely hazájának pénzügyeire nagy befolyást biztosított neki, de a mely mellett szeme- ORSZÁGGYŰLÉS. Pest, jan. 13. A mai ülésnek fő mozzanatát a muzeum rovata körül fejtett vita képezé. Szatmáry Károly egy ép oly tartalmas, mint alakilag szép beszédben mutatá ki ez intézet igazgatásának hiányát és hibáit. A ház megvárta, hogy az igazgató Pulszky legalább is annyi szakismerettel és komolysággal feleljen. Rettenetesen csalódott. Pulszky úr kényelmesebbnek találta bohózatos farsangi beszéddel dégputirozni a ház mindkét oldalát, ámbár bukfenczei közepette megkísértette egy-egy politikai provocatióval a jobboldal tapsait kiérdemelni. Ez azonban — becsületére legyen mondva — nem tapsolt, amit pedig a bohózatos szónok kiérdemlett, azt is kapta (csanádi) Szontagh Páltól. — Hétfőn 10 órakor folytattatik a közlekedési költségvetésnek tárgyalása. * A képviselőház ülése január 13-án d. e. 10 órakor. Somssich Pál elnök meg nyitván az ülést a jegyzőkönyv hitelesittetik. Majoros István: T. házi Egy nagy fontosságú törvényjavaslat előterjesztésére kívánom a t. ház becses figyelmét felhívni, méltóztassék törvényjavaslatomat tárgyalás végett elfogadni. Törvényjavaslatom, melyet a ház asztalára letenni szerencsém van, az emberi nemnek felénél többjére akarja kiterjeszteni a polgájogok élvezetét, és az emberi családnak felénél többje úgy hiszem, megérdemli a törvényhozás figyelmét, és kötelességszerűleg fog cselekedni, ha Európa műveit tartományaiban, főként ott hol a polgári szabadság és alkotmányos élet meghonosítva vannak, nem fog tűrni a társadalom mintegy páriákat, kik az emberi társadalmi terheket viselni tartozván, de 2°j