Magyar Ujság, 1872. február (6. évfolyam, 25-48. szám)

1872-02-21 / 41. szám

Szerda, SíBork­ofoiyitoi iroda­­ Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fo­gadtatnak el. Bi­ndó-h­ivatal: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, n. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdet­mények. MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. VI. évfolyam. 1872. február 21. Zilo&aetesi Ar ■ Vidékre postán vagy helyben háshost hordva. Egész évre KO írt — kr Félévre . .....................................10 Negyedévre ...................................5 Egy hónapra...................................1­9 70 Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési díj­­ 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése IS kr többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetését külön 30 kr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 26ter Pest, feb­ruár no. Politikai szemle. Keletről jelentik, hogy Anglia azon van, miszerint a török birodalom közép Ázsián át kiterjesztessék, mely kerületek azon or­szágokat foglalják magukban, hol az orosz uralmat megunták. Bessarábiából érkezett hírek szerint a határ felé Oroszország részéről nagy csa­pat összevonások léteznek. Ezt az által vé­lik megmagyarázhatónak, hogy Oroszor­szág s a porta közti közeledés folytán a párisi szerződés újabb revisió alá vétetvén, Oroszország a párisi szerződés értelmében Romániának átengedett területet szándéko­zik visszafoglalni. Párisban Conti temetése alkalmával bo­­napartistikus tüntetés volt. A temetés 16-án délelőtt ment végbe s az illető templomban a nemzetgyűlés bizottságán kívül a császári párt legelőkelőbb tagjai megjelentek. Jelen voltak Rouhher, Lavalette marquis, Forcade, Pinard, Gramont herczeg, Richard, Duver­­nois, Magne, Rouland, Antel, Talbouet mar­quis, Chasseloup-Laubat stb. egykori mi­niszterek. Leboeuf tábornok, nagyszámú tábornok és több tengernagy katonai dísz­ruhában, számos egyenruhás rendőr s a bu­kott kormány más hivei. Az egyház egészen megtelt; midőn Rouher egy óra tájban ki­ment a templomból, sokan „éljen Rouher, éljen a császár“ kiáltásokkal fogadák őt. Ekkor valaki Rouherra rohant s azt kiáltá: „Le Rouhherval,­­­canaille Itt mutatko­zott, mily szellem lengi át a rendőrséget. Nyugodtan hagyta éltetni a császárt, de azt az egyént, ki az ellenkezőt kiáltá, rög­tön elfogta. A balközép Rivet, Ricard és Malleville­­ből álló három tagú bizottságot nevezett ki, melynek feladata a nemzetgyűlés többi töredékeivel a conservativ-parlamentáris köztársaság alapítása iránti indítvány tár­gyában érintkezésbe lépni.­­ A jobboldal köreiben erősítik, hogy egyáltalán nem fo­rog fenn a szándék a jelenlegi provisoriu­­mot megingatni. Bonneville marquis kimerítő utasításo­kat kapott az Ausztria-Magyarország és Francziaország között fennálló kereskedel­mi és hajózási szerződés revisiója tár­gyában. Az angol alsó­házban előterjesztett hadi­költségvetés 14.824.500 forint összes szük­ségletet mutat ki 1.027,20 forint kiá­llási kevesebblet mellett; a hadsereg tény­leges létszáma e mellett 1898 emberrel le­­szállíttatott. Az amerikai lapok hibáztatják a kor­mányt , hogy a franczia-német háború ide­jén megengedte a fegyvereladást Franczia­ország részére. Reform a közösügyes alapon. Reform a közösü­gyes alapon : fá­itól csinált vaskarika,­­homokra épí­tett ház. Üdvös reformokat hozni közös­­ü­gyes törvényhozás útján Magyarors­­zágra nézve, mint eddig lehetlen volt, úgy ezután méginkább lehetlen fel­adat, mert a közösü­gyes alap napról napra mindinkább benyeli Magyaror­szágot az összbirodalomba, mindin­kább alárendeli Magyarország érde­keit Ausztria, illetőleg Bécs érde­keinek. Midőn tehát a közösügyes párt, üdvös reformokról beszél, képtelen­ségeket igér. De ígéri, mert léte a közös ügyeken alapszik s azon alapot semmi áron feladni nem akarja. Nem más, csupán ürügy a tovább­­tengés lehetségesítésére a közösügyes párt reformígérete, mert a közös­ügyek megcsonkították Magyaror­szág jogalapját, megkötötték a tör­vényhozás kezeit olyannyira, hogy ez a legjobb szándék mellett sem teheti azt mit az ország érdekei ki­­kivánnak, hanem csakis azt mit Ausz­tria s kiválólag Bécs érdekei s a bé­csi nagyhatalmi politika szerepvitele kiván. Minő jogokat, minő szabadságot adott Magyarország törvényhozásá­nak s kormányának a közösügyes alap? Adott jogot arra, hogy törvénye­­si­se nagyrészét azon kormányzati, közigazgatási intézményeknek s rend­szereknek, azon kereskedelmi s po­litikai szerződéseknek , nyugdíjazá­soknak , monopóliumoknak, adóne­meknek , pénzügyi és közlekedésügyi szerződéseknek, melyeket ezelőtt tör­vényteleneknek s az országra nézve károsnak állított s ilyennek mutat be a gyakorlat. Adott szabad kezet arra, hogy ön­magunk szolgáltassuk Bécs hadügyi pénz - kereskedelemügyi igényeinek azon előnyöket, melyeket ezelőtt ön­maga vett magának. Adott még pénzt is, hogy fizethes­sük a quotát és hadsereget, adott Pest-Buda fővárosának egy oly tevé­keny elemet, mely erélyesen ki tud­­ aknázni saját számára minden anyagi érdeket. Mindezen adomány azonban nem sokkal ér többet a mesebeli uzsorás azon kölcsönpénzénél, melynek ő, mi­előtt oda adta volna, előre levonta 10 s évi 10% kamatját. Ilyféle kölcsönpénzzel üdvös refor­­­­mokat tervezni lehet, de kezdeni nem, mert az ígért erő és hatalom, melyet­­ mondanak hogy visszanyertünk, első rendben is Bécs érdekeinek szolgál, és szolgál oly mérvben, hogy nem jut gyümölcseiből magunk részére csak­­ annyi töredék, mennyi munkánk to- I­vább folytatásához nem jut több „élet­­r­essentia“, mint mennyi a múlt évtize­deken kapott sebek bekötözéséhez szükséges. Nem helyesen teszi tehát a közös­­ügyes párt, midőn magát reform­párt­nak kezdi nevezni, mert több jót (?) mint eddig tett, ezután sem tehet s nem is ez, hanem csupán a közös­ügyes alap rendületlen fentartása ké­pezi tevékenysége és ámítása alfáját s ómegáját. Nem „reform“, hanem „közösügyes“ párt volna ennek igaz neve, ha t. i. czéljának megfelelő nevet akarna fel­venni. De jól tudja, mennyire nép­szerűtlen lett már országszerte a kö­zös ügy és mindenféle qvóta. Igaz ne­vét tehát kerülnie kell, bár álneve ál­tal legfeljebb csak azokat vezetheti félre, kik még most , az országgyű­­lési tevékenység 6-ik évében sem lát­ják, mily merő lehetlenség kellő re­formokat létesítni a többség teljes együttartása, szavazatkészsége s kor­mánya iránti engedékenysége mellett is, közösügyes alapon. Reform —­a közösügyes alapon csak Bécs s Ausztria javára eszközöl­hető közjogi alapunknak még szű­kebb térre szorítása s fokozott tevékenysé­günk eredményeinek a bécsi politika szolgálatára rendelése, szóval a még mostaninál is merevebb centralisatio által. Decentralisálást ígérni a centrali­zálás rendszerének mindinkább szi­gorú létesítése mellett, lehet, mint lehet Austriában ígérni a cseheknek és lengyeleknek. De csak papiroson. Mert az ily ígé­ret valósítása ismét fából csinált vas­karika — circuli quadratura, mely­nek valósítása a közösügyes párt mint öt évig gyakorolt mindenható­sága alatt nem, úgy e mindenhatóság­nak még öt évre terjedő meghosszab­bítása által sem lehet képes. A közösügyes párt csak élni akar , holott élete napról napra fogyasztja Magyarország s kivált a magyar nemzetiség életerejét, életanyagait. Öt év alatt m. e. 10 milliárd tőké­nek kamatait s törlesztését rótta ránk a közösügyes párt, a nélkül hogy e tőkének több mint néhány százalékát élveztük, valóban megkaptuk és el­­költhettük volna. Mivé lehetne Magyarország 10 milliárd tőke czélszerű­ befektetése által ? holott igy , a tőkét a nagy­hatalmi politika emészti fel s nekünk csak a kamatok fizetésének joga s kö­telezettsége maradt fel. Ez a közösü­gyes párt eddigi te­vékenységének fő eredménye. Ezt a pályát fogja folytatni, eme terheket fogja fokozni mint reformpárt, mert hisz terveihez ismét pénz kell s nagy felelősséget vállalnak a történelem, a jövő ivadékok irányában azok, kik ily törekvések gyarapításához csapá­sai súlyosbítása végett sorakoznak. — k.— — Egy újabb famosus vasúti történet van készülőben. A károly­város-fiumei vasút­vonal kiépítését illetőleg a „Schönder B. u. H.“ arról értesül, hogy a consortium, mely a károlyváros-fiumei vasút­vonal ki­építését 19,800,000 frtért átvállalta, meg­győződött arról, hogy a szerződésileg ki­kötött építési összeg korántsem elég, hogy e rendkívül sok nehézséget föltüntető vonal bevégeztethessék s a különbség az előirány­zott építési összeg 25%-át teszi. A consor­tium azt állítja, hogy csak a magyar kor­mányközegek téves informatiói alapján vállalta el az építést oly olcsó áron s habár eddig a vasúti építések mintegy 30%-okra készültek el még csak, máris azon lépések fölött tanácskoznak, hogy a magyar kormá­nyon miként regreszszírozhassák magukat. A consortium a franko-osztrák bank, mely a legnagyobb összegig van érdekelve, to­vábbá Erlanger Pongrácz testvérek s Epstein L. urakból áll s végre az austro-keleti s frankó-magyar bank néhány százalékkal szintén érdekelve van. Miután e fontos vi­­szályos kérdés, mely a magyar keleti kér­dés függelékének tekinthető, alkudozások utján aligha lesz megoldható, úgy való­színű, hogy az említett consortium s a ma­gyar kormány közt perre kerül a dolog. — A Károlyi Ede által leginkább csak azért indított reformpárt alakítás, hogy a gróf úrról is beszéljen már a világ valamit, nagyon lassan halad, eddigelé a vezér még mindig csak harmadfél magával képezi a kört. úgy látszik, hogy ez nem is annyira reform, mint inkább „testvér párt“ leend s mint halljuk már sikerült is nézeteik kép­­viseltetésére az eddigi „Testvér“ czimű­ heti­lapot megnyerni, mely ezután napi­lap leend. — Debreczenben Deákpárt van alakuló­ban s találkozott is egy pár ember, ki a „fehér ló“ czimü fogadóban barátságos es­télyre összejött s ezt azután elnevezték deákpárti alakulási értekezletnek. Annak az egy­ pár embernek akadt is azután elég néző közönsége s tán nem is akartak mást elérni, mint hogy láttassanak, mert az érte­kezlet eredményezői semmit sem jelentenek.­­ A mai esti lapokban olvassuk, hogy a vasúti tárgyalások tegnap este eredmény­re vezettek. Első­sorban is a horvát-szlavó­­niai nagy vasút­hálózat kiépítésére vonat­kozó pénz előteremtését illetőleg jött meg­­megállapodás létre, melybe a már kiépí­tettek valamint azok is tartoznak, melyek kiépítése a törvény által engedélyezve van, s végre azokra nézve, melyek a török vasút csatlakozási vonalát képezik s ehhez tartozik a bécs-buda-zimonyi vonal is. Mielőtt ez iránt az alkudozások tovább folytattatnának, az országgyűlés arra vonatkozó határozata fo°­ beváratni. A szerződés néhány nap múlva készen lesz s valóban a közönség méltén kíváncsian várja, hogy a pontozatokról mi­előbb tudomást nyerjen, hogy tudhassa, érdekei az üzlet által mily előnyben része­­sittettek, választásnál irányadóul főleg ez alap vé tes­sék, egyhangúlag elfogadta. Közhelyesléssel fogadott eme indítvány folytán mintegy villanyszerű­leg egy érzelem ragadta meg választópolgár társainkat, és egy nevet hangoztatott, szeretett elnökünk Novák Gusztáv nevét. E felvilágosult polgárság ezen méltó ma­gaviselete által sietett erkölcsi elégtételt adni annak, kinek páratlan önzetlenségéről, és rendíthetlen hazafiságáról többszörösen meggyőződött. Az általános lelkesedés közepette tisztelt jelöltünk az egyhangúlag nyújtott bizalmat elérzékenyülten megköszönvén, a közkíván­­ságnak engedve elfogadta azt, s csupán azon kérést intézte választóihoz, hogy az ellenfelekkel szemben egyedül az erkölcsi fegyvert igyekezzenek használni, azonban távol tartassák bárki által intézendő, és bármi névvel nevezhető vesztegetés, — mi­vel egyáltalában nincs oly fényes állás — melyet a polgárság erkölcsi életének rová­sára elfogadjon. E nemes nyilatkozatot csak törpítené a commentár, tanúságot azonban igen sok je­lölt vonhat ki magának. A párt működés czélszerű vezetése és sza­bályszerű eljárása szempontjából 30 tagból álló központi bizottság alakult, s elnökévé az érdemekben megőszült veterán elvtár­sunk Szilágyi Lajos választatott meg, ki is rövid idő közben a bizottságot egybehiva, azzal kezdé meg tapintatos működését, hogy a bizottság által — az országos 48-as párt központi bizottságát kérette fel Novák Gusztáv képviselőjelölt leendő megválasz­tatása tárgyában — erkölcsi támogatás végett. A nyert meghatalmazás folytán bátrak vagyunk —a bennünket annyira megtisztelő okmányt — hálás köszönetünk és elis­­merésü­nk kifejezése mellett szóról szóra közzé tenni. Kivonat: Az országos 48-as párt központi 12-es bizottságának 1872. febr. 14. Pesten tartott értekezlete­skönyvéből. 1. szám. Olvastatik a nagy-károlyi 48-as központi körnek f. évi január 29-án tartott közgyű­lési jegyzőkönyvének kivonata, mely sze­rint az országos 48-as pártnak Pesten szé­kelő középponti bizottsága felkérendőnek határoztatik arra, hogy a nagykárolyi elv­barátoknak a legközelebb eszközlendő or­szággyűlési képviselőválasztás alkalmából nyújtson erkölcsi támogatást főleg az által, hogy jelöltjük — Novák Gusztávnak ide­jében leendő felléptetéséhez adja belenyug­vását. Örömmel fogadja s egyetértő helyesléssel veszi tudomásul az országos pártnak közép­ponti bizottsága a nagykárolyi t­­ervbará­tok biztalmának ily módon nyilvánulását; — a jelöltre nézve történt megállapodásu­kat szíves készséggel teszi magáévá azon meggyőződésben, hogy a nagykárolyi ke­rület választópolgárainak Novák Gusztáv t. barátunk egyéniségét illető bizalma igazol­ni fogja magát a törvényhozás terén és úgy mint igazolta már a nemzeti függetlenség szent harczában és a közéletnek, a polgá­rosodásnak a nép anyagi jobbléte emelésé­nek általa vívott küzdelmeiben s az ügy ja­vára hozott áldozataiban ; — szerencsét és sikert kíván ottani elvbarátaink hazafiai ne­mes törekvéséhez, felhatalmazván egy­szersmind a 48-as párt nagykárolyi közp.­bizottságát arra, hogy ezen nyilatkozatun­kat legjobb belátása szerint használhassa. Kell mint fent. Az országos 48-as párt tizen­kettes bizottsága nevében : Irányi Dániel elnök, Gonda László jegyző. A midőn e nagyra becsült támogatásért a nagy­károlyi kerületi 48-as érzelmű vá­lasztó­polgárainak nevében — az országos 48-as párt mélyen tisztelt központi bizott­ságának hazafiai hálás köszönetünket kije­lentjük, magunkat további pártfogásukba ajánljuk. A nagy-károlyi választókerület központi bizottsága. Szeged, febr. 19 én. A tegnapi nagysze­rű pártértekezlet a szegedi polgári társalgó kör tágas helyiségében beférhetlen nagy­számú választók által megtartatván , miután a balközép előre érze, hogy kisebbségben van v­eszélyesen, tapintatosan kibékült a mindig egymás mellett küzdő 48-as több­séggel, kimondatott, hogy a szege­di ellenzék a 48-as programmot és czímet fogadja el, s ezen ala­pon választan­dj­a meg a követ­választási teendőkhöz szüksé­ges nagy állandó bizottmányt, igy lett elnökül közlelkesedéssel, a 48 as érzelme, volt választott polgármester, R­é­h János, Ligeti Dániel volt főbíró alelnö­­kül, s Polczner Jenő jegyzőnek választva. A bizottmány balközépiek és 48-asokból vegyesen lett megalkotva. A bizottmány 125 tagot számlál az egyesült pártnak ez 5%-ot sem képez. Még igen számosan lettek volna bevá­lasztani valók, de a túlságosan nagy intéző testületek igen nehezen mozognak, s terje­delmes határunkban a gyakori összehívás igen nagy nehézséggel jár, ezért lett a 125-ös szám elfogadva. Íme tehát kimondható, hogy a szegedi ellenzéki párt szervezve van, még­pedig a 48-as czím és programm sze­rint, így kell ezt a hazában mindenütt foly­tatni s a­hol csak lehet, szükséges, hogy a két rokonelvű párt eleve egyesüljön a hata­lom, pénz és magánérdekkel bőven saturált kormánypárt ellen. E. I. Jász-Apáti, febr. 18. (Csendes viz par­tot mos.) Folyó év, jan. 21-én 48-as kört alakítottunk J­ás­z-Ap­át­i­­­n. Ideje is az, hogy népünk a babonából, s ököl­jogból kinőtte magát. Ekkor megválasz­tottuk tisztviselőinket, s választmányi tag­jainkat , sőt tiszteletbeli elnökünket is Kossuth Lajos nagy hazánkfiát. Ez idő óta­ a tagok száma a 100-at megha­ladja. Helyiségünk igen alkalmas. — Koller Kálmán ur nagylelkűségéből ki jelen­leg a Jászkun kerületek pénztárnoka folyó hó 11-ikén tánczvigalmat is rendeztünk be­­avatólag. Volt is mulatság magyar emberes, nem közös ügyes. Mulatott népünk, nagy kedvvel s nagy számmal, 200 pár, bár köz­ségünkben már három hét óta foly az adó­­végrehajtás. A 48-as elv szentsége annyira összevonta népünket, hogy­ kevés hely lett volna temp­lomunkban is. Örege­s fiatalja előtt emlé­kezetes marad ez a 48-as bál, minő Jász Apátin még nem volt. Nem is volt itt annyi víg kedélyű földmivelő és iparos polgár együtt mint ekkor. Nem bizony, a múlt kö­vetválasztáskor sem, pedig akkor nem kel­let a borért fizetni, mert fizettek a mame­­lukkok. 48-as pártunknak alapszabályai már ké­szek, a ház­szabályainkat e hóban elké­szítjük. Csak­ lassan, lassan, sőt csendesen de haladunk. (így mos csendes viz partot.) Ha szerkesztő urnák terhére nem leszek, másszor is megkeresem. *). A 48-as párt programmját is kérem 100 példányban. Főlapunk a „Magyar Újság“, melyet alelirott lejártáig átadtam a körnek. Ha­sonló szívességet tett Balla János ur s An­drási Ferencz ur, kik egy-egy hetilappal ajándékoztak meg bennünket, előbbi a „Nép szavát, utóbbi a „Nép zászlóját s Cso­dabogarat“, amikor pedig megrendelte a „Népfelséget,“ a „Szombati Lapokat“ és a „Független Magyarországot“, valamint a „Jászkunságot.“ Majd könyveket is, ha t. i. partot moshatunk. Tajthy István mint a 48-as kör elnöke. — Vakanovics Antal, a horvát-szlavón országos kormány belügyi osztályának fő­nöke báni helytartói czimet s jelleget díjmen­tesen nyert — Vakanovics e hó 18-án Zá­grábba érkezett s a polgárság által fogad­tatott. A hivatal átadása más napra volt kitűzve. A horvát főispánok közül többen Zá­grábba érkeztek, hogy a legközelebbi vá­lasztások megkezdése iránt tanácskoz­zanak. A horvát főispánok közül többen Zág­rábba érkeztek, hogy a legközelebbi válasz­tások megkezdése iránt tanácskozzanak. Zágrábnak Strossmayer is vendége volt rövid időre, mert olaszországi útjából haza érkezve, csak átutazott a horvát fővároson, hogy Diakovárra, lakhelyére menjen.­­ A hivatalos lap tegnapi számában közzé teszi a honvédzászlóaljaknak a Belo­­vármegye területén felállítandó két zászló­aljjal szaporítása tárgyában és a határőr­vidék polgárosított részei után vállalandó közös költségek hozzájárulási arányáról szentesített, törvényeket. MEGYEI ÉLET. — Nagy­ Károly, febr. 16. Tisztelt szer­kesztő úr! Alig van választókerület hazánk­ban, hol a képviselő választási mozgal­mak oly korán és rohamosan kezdőttek volna meg, mint a nagy­károlyi választó­­kerületben ; jobboldal, balközép egyiránt sietett értékesíteni részükre a közvéleményt, siettek pedig gyanításunk szerint főleg azért, hogy tömörített 48-as pártunkat szét­forgácsolják, s a jövő képviselőválasztás­nál elvünk képviseltetését lehetlenítsék. Ez indokból kifolyólag igazolva látjuk pártunk azon eljárását, hogy a fent jelzett pártok ellenében — tervük meghiúsítása végett — a mozgalmat megindítva, szabály­szerű választó­kerületi ülés egybehivása ál­tal jelöltről gondoskodtunk, kiben bizo­­­­dalmunk öszpontosul, s ki hazánk eme egyik első rendű kerületét képviselni hivat­va van.­­A kerületi­­ ülésben , 500-nál többen megjelent választópolgárok azon letett in­dítványt, miszerint a választó közönség fő­biztosítékát az egyén tiszta és következetes múltjában keresse, s hogy jövőre mind a csalódástól mentek legyünk — jelöltünknek ezen biztosítékkal okvetlen bírnia kell, s ajd ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése február 20-án d­­e 10 órakor. Ferczel Béla elnök megnyitván az ülést felhatalmazást kér, hogy az elnökség Kolozsvárt az elhunyt Szabó József képvi­selő helyére új választást rendeljen el. — Megadatik. Kérvények. Zichy Sándor gr. bemutatja Bernhard Nándorné tetétleni lakos folyamodvá­nyát 1849-ben tett? költségeinek megtérítése iránt. — Pidnay János beadja Ó­ Besenyő kér­vényét földetlenek letelepítése tárgyában. — P. Szath­már­y Károly Krasznamegye számos választói részéről ad be folyamodást, hogy két képviselőt kü­ldhessenek. —­ Győrfy Gyula Nagyvárad kérvényét mutatja be, hogy Várad- Olaszi és Várad-Velencze városrészek a követvá­lasztási jogot illetőleg is oda csatoltassanak. ” A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Bobory Károly következő interpellációt intéz az igazságügyminiszterhez: „A kirá­lyi ügyészeknek legközelebb kiadott minisz­teri szabályzó utasítás, a bűnvádi befejezett vizsgálat után, az ügyészi indítványt az előadói véleményre íratni rendeli ; mint­hogy az előadói vélemény csupán a szavazás­nál jöhet szőnyegre, az 1871-ik XXXIII-ik törvényczikk pedig a királyi ügyészeknek hatásköréről bűnvádi ügyekben, a 19-ik §-ban azt rendeli, hogy „az ügyész a tör­vényszék tanácskozásánál és szavazásánál jelen nem lehet“, eszerint fennebbi utasítás, a törvény világos értelmével ellenkezik; kérdem a fentczímtett miniszter urat: miké­pen véli kiegyeztethetőnek utasítását a tör­vény értelmével?“ Elnök: Közöltetik az igazságügyminisz­terrel. Simonyi Ernő: T. ház! Már néhány apja annak, hogy a miniszterelnök úr le­tette a ház asztalára az országos számvevő­szék észrevételét a beadott zárszámadások felett, úgyszintén a minisztertanácsnak ezen észrevételekre tett ellenészrevételeit. Úgy látom, hogy t­egnap és ma is napirendre van kitűzve ezen tárgy, azonban az iromá­nyok még mindig nincsenek kezeink között sem a számvevőszék észrevételeit sem a minisztertanács ellenészrevételeit nem bú­juk. Bátor vagyok ennélfogva az elnök urat kérdeni, hogy miután ezek az iromá­nyok a ház asztalára tétettek, miért nem osztatnak ki? Elnök : Bátor vagyok kijelenteni, hogy sem a számvevő­széknek észrevételei, sem a minisztertanácsnak ugyanazokra tett ellenészrevételeinek tárgyalása nincs ma napirendre kitűzve, hanem Ghyczy Kálmán úr indítványa folytán ki van tűzve az a feletti határozat, hogy miként intéztessék el ezen tárgy. A­mi pedig az irományokat illeti, gon­doskodott az elnökség, hogy azok minél előbb kinyomassanak és a t. ház tagjai közt kiosztassanak, miután azonban azok igen terjedelmesek, a kinyomatás nem mehet olyan nagyon gyorsan. (Ivánka Imre köz­beszól : Ki vannak már nyomva.) Mind nincs még kinyomva, s mielőtt az egész ki nem nyomatott, nem tartottam czélszerűnek, hogy a kiosztás megtörténjék; ha azonban méltóztatnak elrendelni,­­ hogy a már meglevők kiosztassanak, annak sincs sem­mi útjában. (Helyeslés.) Napirend: a bankügy folytatólagos tár­gyalása. Helfy Ignácz : T. ház ! Mennyire fontos, nagy horderejű a tárgy, mely előttünk fek­szik,leginkább bizonyítja azon türelem, azon kiváló figyelem, melylyel a t. ház a már 4 nap óta folyó vitát kiséri. Legyen szabad reménylenem, hogy a t. ház e szives türelmét tőlem sem fogja meg- Szerk. vonni annál inkább, minthogy az indítvá­nyozó kivételével első vagyok, ki a külön­vélemény mellett szót emelek. (Halljuk!) T. ház ! Különféleképen definiálták azon k­érdést,mely tanácskozásunk tárgyát képzi. Wahrmann képv. ur azt mondotta, hogy ez nem tisztán pénzügy, nem tisztán anya­gi kérdés, hanem egyszersmind nagyfontos­­ságú politikai kérdés. Trefort Ágost képv. nagy ugrást tesz; ő nem ismeri el egyálta­lában hogy e kérdés politikai természetű­ lenne; nem is jogi,nem is közjogi kér­dés, hanem tisztán csak oportunitási kérdés. A pénzügyminiszter még vala­mivel tovább ment, és azt mondá, hogy ez a lehetőség kérdése, t. i. mi van mó­dunkban tenni, mi nem. Jókai Mór t. bará­tom eltért mindezen definitióktól és e kérdést tisztán reformkérdéssé devalválta. Engedje meg t, barátom a fölötti sajnálkozásomnak kifejezést adni, hogy épen ő, kinek azon érdem jutott, e fontos kérdést a magyar törvényhozáson szőnyegre hozni, oly ke­véssel beéri, s maga kimondja, hogy ez pusztán reformkérdés, sőt beszédének vé­gén hozzá­teszi: „értsünk egyet a dolog­ban ! önök azt mondják: semmi sem választ el bennünket, csak az 1867-iki jogalap ; itt már nincs 1867-es jogalap; itt csupán egy fontos reformkérdés van.“ Sajnálom, hogy e tekintetben semmikép sem osztozhatom t. barátom véleményében, és még inkább sajnálom azt,hogy vele szem­ben csatlakoznom kell Wahrmann képv. társunk véleményéhez a­mennyiben az ő definitióját kell a leghelyesebnek elismernem. Igen­is, a felforgó kérdés nagy fontosságú politikai kérdés, igaz hogy Wahrmann J. képv. társam egy pompás bevezetés után, a­melyet nagy figyelemmel hallgattunk meg, elfeledte aztán a kérdésnek politikai olda­lát érinteni. Ezt Wahrmann úr jónak találta mellőzni. Engedje meg a t. ház, hogy mu­lasztását én pótoljam. (Halljuk.) Igenis, igen fontos politikai kérdés az, a­melyről most szó van, és hogy az igazi szót kimondjam, épen az 1867-diki egyezmény­ből természetszerűleg kifolyó politikai kérdés. Lássuk miként eredt e kérdés ? S midőn ezt röviden fogom elemezni, úgy hiszem, ön­ként ki fog derülni, hogy a különbség köz­tünk és a 1. jobboldal közt nem más mint az, hogy mi akarunk önálló magyar nemzeti bankot, s a jobboldal pedig azt nem akarja. (Ellenmondás jobbról). Hogyan eredt a kérdés ? 1869-ben a törvényhozás érezte, hogy lehetetlen kifeje­zést nem adnia a nemzet napról napra mindinkább nyilvánuló azon óhajának,hogy pénz és hitelü­gyét függetleníteni, önállósí­tani akarja. Miképen adott ennek kifeje­zést ? Azzal, hogy választott saját kebeléből egy bizottságot, a­melynek azon utasítást adta, „hogy adjon indokolt véleményt az iránt, minő törvényhozási intézkedések lé­­tesítendők a jegybank ügyében, hogy a rendszeres forgalom biztosítása mellett a hazai hitel önálló szilárd alapokon feküdjék.“ S itt nagyon örvendek, hogy tökéletesen egye­tértek a t. pénzügyminiszter úr felfogásá­val. A t. pénzügyminiszter úr ugyanis maga kimutatta,hogy a fő dolog itt nem a rendsze­res pénzforgalom biztosítása volt, ez csak mint egy mellékesen említtetett, hanem a fő dolog a hazai hitelnek önálló szilárd ala­pokra való fektetése. Maga kiemelte tehát, hogy mi volt ezen kiküldetésnek fő czélja; az, hogy jelöljön ki módot arra, miképen önállósíthatjuk pénz- és hitelügyünket. Már most, ha a pénzügyminiszter úr maga be­vallja, ugyan miért ellenzi, hogy ezen főczél kijelölve legyen,miért ellenzi épen ezt? Az ellentét e tekintetben oly világos,hogy lehetetlen azon gondolatra nem jutni, hogy itt valami titkos ok lappang. A pénzügy­­miniszter úr maga mondta, hogy a „törvény­­hozás teendője megjelölni a czélt, kitűzni a feladatot, de annak valósítását a kormány­ra kell bíznia és annak dolga mi után ha­ladva és járva akarja és véli ezen megbí­zást teljesíteni.“ No ime, a különvélemény épen ezt tette. A különvélemény teljesítette a ház által rábízott kötelességet, kimutatta a főczélt, egészen szabad kezet engedve a kormány­nak, hogy azt keresztül vigye. És mégis a t. pénzügyminiszter úr azt mondja,hogy csak azért fogadja el Trefort képviselő javasla­tát mert nem köti meg a kormány kezét. Én tehát ebből, valamint azon érvelések­ből, melyekkel a t. kormány­szónokok Tre­fort képv. úr határozati javaslatát támo­gatták, kénytelen vagyok azt következtet­ni, hogy a kormány az önálló magyar ban­kot nem akarja. (Ellenmondás jobbról.) Ne haragudjék meg a t. jobboldal, ha az igazat nyíltan kimondom. (halljuk !) A­mit önök most tenni akarnak,nem egyéb mint egy új közösügy létrehozatala és épen úgy járnak el ebben, mint a­hogy eljártak a 67-i első közösügyes dolognak létrehozatalánál. (Igaz! balfelöl). Mit mondtak akkor, micso­da zászló volt akkor kitűzve? A magyar 48-iki alkotmány helyreállítása’­ e czimre szükségük volt akkor azért, hogy keresztül vihessék az 1867-iki osztrák-magyar alkot­mányt. Most mit tesznek ? Kiküldenek egy bizottságot, megbízzák azzal, hogy dolgoz­zon ki egy tervet egy önálló magyar nem­zeti bank létrehozatala czéljából,és most föl­használják az önállósági c­ímet arra, hogy az osztrák bankkal közös ügyes alkura lépje­nek ! Majd gondoskodva lesz róla, hogy mi­kor az az úgynevezett „központi közeg“ itt föl lesz állítva, a bank házán ki legyen téve egy tábla, melyre rá lesz írva „osztrák nemzeti bank“ de akként, hogy az „osztrák“ szó piczike kis betűkkel, a „nemzeti“ pedig roppant nagy betűkkel legyen felírva, mire a tömeg azután azt fogja mondani, hogy ime, van nemzeti bank! (Helyeslés balfelöl). Meg kell vallanom,hogy a pénzügyminisz­ter úr nagyon ügyesen járt el. Miután látta, hogy a közvélemény meglehetősen bele-

Next