Magyar Ujság, 1872. április (6. évfolyam, 75-98. szám)
1872-04-20 / 90. szám
Szombat, LaserVenaitol iroda Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét Hetei minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. EUadóahivatal, Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. I-er POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. VI. évfolyam. PT 1872. április 20. Ssófiaietél Ari Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre....................................20 frt — kr. Félévre.........................................10 „ — „ Negyedévre...................................5 „ — „ Egy hónapra...................................1 „ 70 „ Egyes szám ára 10 kr. EUrdet««lellj i 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetéséi külön 30 kr. Nyitt ér: 6 hasábos petitsor 25 kr Előfizetési feltételek: April—deczemberi 10 évre 15 frt. April—szeptemberi 70 évre 10 frt. April—júniusi 10 évre 5 frt. Egy hóra 1 frt 70 kr. Az előfizetési pénzek a „Magyar Újság“ kiadó hivatalához (Pest Lipót utcza 11. sz.) intézendők. Az előfizetést legczélszerűbben eszközölhetni ponzautalvány által. Pest, ápr. 19. Politikai szemle. Az angol parlament tegnapi ülésében azon interpellációra, való-e azon hír, hogy Bismark ultimátumot küldött Versaillesba? azt válaszolta Gladstone, hogy a kormány erről nem kapott értesítést. A titkos szavazásra vonatkozó bili tárgyalásánál — egy aház beadott javaslat — habár azt a kormány is pártoló, 274 szóval 246 ellen elvettetett. Az Alabamaügyre vonatkozólag Washingtonból ápr. 18-ról következő táviratot veszszük. A külügyi bizottság a közvetett károk iránti igények visszavételét ajánlá, hogy az Angolországgal való barátságos kiegyezés ezáltal könnyítessék. Valószínű, hogy ezt a kormány is elfogadja. A spanyol viszonyokról újabb híreket veszünk. A lázadás még elfojtva nincs, de itt-ott veszte fenyegető jelleméből. A lázadók már nemcsak a vasúti síneket szedik fel, hanem templomokat is felgyújtanak, így például ma egy hete este,Madrid egyik legszebb templomát fölégették. Az égés rendkívüli izgatottságot szült a városban ; a szerencsétlenség színhelyén a király, a miniszterek, Serrano tábornagy stb. is megjelentek. Leridában az Internationale két franczia ügynökét fogták, s náluk igen fontos okmányokat találtak. A senator-választások a kormányra nézve igen kedvezően ütöttek ki. A választott senatorok közül 140 kormánypárti, 60 pedig ellenzéki, s a kormány csaknem minden nagyobb városban diadalmaskodott. Mint párisi lapok jelentik, a képviselőházi többség a kormány javára 115 főre megy; ezenkívül olyan képviselő, kikre a kormány bizonyos körülmények közt szintén számolhat. Az olasz senatus tegnapi ülésében 72 szóval 8 ellen elfogadta a pénzügyi terveket. Megcáfoltatik azon hír, mintha a zöld könyv közelebbről a parlament elé fogna terjesztetni. Az oktatásügyi miniszter a kötelezőleges elemi oktatásra vonatkozó törvényjavaslatot terjesztett a kamara elé. Francziaországban egy idő óta az orleansok pártja, mely sokáig igen csöndesen viselte magát, nagyon sokszor iparkodik lételéről életjelt adni. Az orleansi herczegek mindenütt ostentativ módon lépnek fel; egy részök Thiers diplomatiai estélyein kiváló szerepet játszott; a párisi gróf a vidéki városokban tett látogatásokkal szóval a párt az országot trónigényeire iparkodik emlékeztetni. A Bourbon-párt azonnal átlátta, mire czéloz a zajos fellépés s összes lapjaiban „az orleansi herczegek“ czim alatt egy czikket ten közzé, mely mindenben a párt manifestatió jellemvonásával bir. A czikket de St. Chéron ismert legitimista irta s benne az orleanistákat, különösen pedig Aumale herczeget oly szenvedélyesen támadja meg, mely a bourbon-orleansi pártok egyesüléséről terjedt hireket a leghatározottabban dementálja. Feltolakodással, ,önzéssel, sőt becstelenséggel vádolja az orleansi herczegeket, kik a veszély pillanataiban nem voltak jelen s most a békét zavarni akarják. E párt-manifestátió nagy feltűnést okoz az országban. Párisban az utóbbi napokban Thiers egészségéről nagyon aggasztó hírek szárnyaltak. Thiers a múlt vasárnap a boulognei erdőben végbement tavaszi lóversenyen nem jelent meg, s ebből az a hír keletkezett, hogy a köztársaság elnöke veszélyesen beteg. Más hírek meg arról szóltak, hogy a Németországgal fönforgott békés viszonyok megzavartattak. Erre vonatkozólag a tegnap éjjeli távsürgönyök közt olvasható is a „Daily Telegraph“ egy értesülése, amely szerint Bismarck megszállással fenyegeti Francziaországot, ha rohamos hadi készülődéseitől el nem áll. — Valószínű azonban, hogy jelen alakjában Bismarck jegyzéke nem jött létre, s hogy csak sensállóéhes hirlaptudósító felfogás magyarázhatta így. — Nem valótlan szinü azonban, hogy Bismarck — a franczia terület végleges elhagyására megindult alkudozások alkalmából némi reeriminációkat tett a Thiers-kormánynak „indokolatlan“ készülődéséért, s hogy talán ezek beszüntetéséhez kötötte a franczia, elfoglalva tartott területnek a békeszerződésben kikötött határidő előtt leendő elhagyását. Csehországban tegnap voltak, a községekben a képviselőválasztások, melyekről csak annyi hírt veszünk, hogy a két bizottság jelöltjei megválasztottak. Prágában egy esti távirat szerint egy házmotozás folytán robbanó porral töltött petárdát és tőröket találtak. Emiatt több elfogató történt. A reactió. A jobboldali többségnek a lefolyt országgyűlés végszaka alatt tanusított viseletéből igen sokat tan ülhettünk. Mit a történetbúvárok hosszas kutatás és tanulmány után vázolnak olvasójuk elé, mi ezt a lefolyt eseményeknél szinről-szinte láthattuk és tapasztalhattuk. Láthattuk és tapasztalhattuk, hogy a reactió miként idomítja műtéteit , miként ragadja le a nemzetet apránként azon piedestalról, melynek alapja az elévülhetlen népjog, erőssége az önbizalom s az igazság érzete. 1867 óta mit látunk? minden lépés oda van irányozva, hogy az 1848-iki törvényekkel körülbástyázott Magyarország önállósága s függetlensége devalváltassék az osztrák-magyar közösügybe, s e czélra a reactió minden eszköze mozgásba hozatott. Megfosztani egy nemzetet jogaitól, szabadságától, nem uj dolog, a történet bőven nyújtja e tekintetben a tanulságos példákat. Csak az kár, hogy e példák idejében nem jönnek a népek tudomására, s az annyi ízben lejátszott szerepe a reactiónak újra meg újra talál előadókra, talál friss térre, mely a reactió előadásaira fogékonynyá válik. Fájdalom! de úgy van, a reactió gyilkos eszköze, melyet Quinet Edgar e szavakkal fejez ki: „a szabadság nevében megmérgezni a szabadságot“ a jobboldal kezében van, hogy szomorú műtétét végrehajtsa a nemzeten. Olvassa el bárki Tóth Vilmos belügyminiszter beszédét, melyet az országgyűlés végnapjaiban tartott, olvassa el ismételve az általa benyújtott választási törvényjavaslat védelmére mondott részletet, s lehetetlen fel nem kiáltani, hogy ez nem egyéb, mint valóban a szabadság nevében, a szabadságnak nyújtott méreg pohár. Ha van a reactiónak kifejező alakja, úgy e beszéd ismerteti mesterét. Hiszen a választási törvényjavaslattal — mint bizonyitgató — épen ő akará a jogtágitást s az 1848-iki választási censust csak szabályozni kívánta, a rend és igazság nevében,ismert álarcza a reactiónak, mely folyton a rendet s igazságot hordja ajkain. A Brumaire 18-ika, a deczemberi államcsíny, de minden győzelme a reactiónak, a rend és igazság szent nevét irta bűnös zászlajára, mely kutforrását a jezsuiták jelszavára viszi vissza D omnia ad majoréra Dei glóriám. Tehát a 48-iki választási censust a miniszter úr csak szabályozni kívánta, és mi alapon ? azon adórendszer alapján, melyet az általa is gyűlölni színlelt Bach kormány teremtett, s melyről Lónyay a mostani miniszterelnök „hazánk földterületi s adóviszonyai“ czímű kimerítő munkálatában oly szakavatottan mutatja ki, hogy az alapjában rész, igazságtalan, hogy az tulajdonképen a „nemzetgazdászati tőkeértékek“ megtámadása. És azután beszédének polemikus részére, melyben az ellenzéket a Parlamentarismus s alkotmányosság elleni merénylettel vádolja, mondhatjuk Quinet szavait: „hogy felbőszül azok ellen, kik az igazságban s emberszeretetben tovább akarnak haladni.“ Igen, úgy van, nem egyéb ez, mint „a halál gyűlölete az élet iránt, s a hazugság idegenkedése, az igazság irányában.“ Hazánk tehát ez időszerint szintere a reació működésének, mely lépésrőllépésre számítva hatol tovább, hogy mint soraink elején megjegyeztük: leemelje a nemzetet azon piedestalról, melynek alapja a népjog, erőssége az önbizalom s igazság érzete. Hogy a reactió törekvése menynyire sikerült már, könnyen megtudhatjuk működése megszemlélésénél. A nemzet erőssége az önbizalom és igazság érzete lévén, e téren constatálhatjuk, hogy a tér sikeresen törve van már. Lassanként becsepegtették a nemzet szívébe a gyáva önmegadást, a körülményekkel megalkuvás szükségét. Kiszámított csellel először reábeszélték, hogy a 67-es művelet csak kiindulási alap, a haza függetlensége végczéljának későbbi sikeres elnyerhetésére; kelepcze volt ez, melyre a mint reálépett a nemzet, fogva lett mint a madár a lépen. Ez volt az első stádium, a visszaesés felé. Következett a második stádium, már e szerint a 67-es alkotmányon kívül nincs üdv a hazára; dogmává lett, melyet hinni kell, akár igaz akár nem. E dogma is, mint minden ehhez hasonló, az előítéleti félelmen alapul. Jó előre megpuhíttatott a kebel e tan könnyebb befogadására. A nemzetnek nincs jövője az osztrák reálunió nélkül, — mintha bizony nem előbbről datálódnék Magyarország létele, mint Ausztriáé ; — Magyarország magában fen nem állhat — mintha bizony 500 évig nem próbálta volna meg e veszélyes kísérletet, s nem kevés dicsőséggel. Magyarország ki van téve az idegen megtámadásoknak, megeszi a moly vagy a mókus, — mintha bizony minden más nép nem volna kitéve az eshetőségeknek ; s a folyton fülbe zsongott ijesztgetés megtenné a félelmet, s ez bizony zsibbadtságot idézett elő az erőkben, s ezzel megbénult az önbizalom, kábultság állott be az igazságérzetben — azaz rés lett törve e kettős erősségében minden népnek, így készült tér a 3-ik stádiumra, mely már a nép izmaira sulyosodik, s azokat támadja meg , mely stádium az országgyűlés végszakán tűnt fel, a választási s az 5 éves országgyűlés törvényjavaslataiban, melyek a reactió fénypontját képezik, s melyek a nemzeti piedestal alapja, a népjog lerombolására irányzott törekvések, hogy ezzel a reactió diadalának minden kelléket meghozzanak. Azonban a 3-ik stádium végdiadalát meggátolta az ellenzék éber figyelme s kitartó erélye, midőn a méregpoharat, — a választási s öt éves országgyűlés törvényjavaslatát — a szabadság nevében a szabadságnak nyújtott e méregpoharat, kiütötte a többség kezéből s megmentette a népnek választási jogát. Most tehát még van idő, hogy a nemzet határozzon sorsa felett, módjában van menekülni a reactió polyp karjai közül, s módjában van oda rohanni nemzetünk ős geniusának nyitottan várakozó keblére. Választók! rajtatok a sor, szabad a pálya, nyitva immár a választási tér, tietek a haszon, de tietek a kár is, mely tetteitekből fog a hazára háromolni. Elmélkedjünk a választások küszöbén mennél többet s behatóbban. Sz. N. Számvevőnek , Merényi Ferencz, és végre kapitányi segédnek Wajdinger József. Az országos 48-as párt tizenkettes bizottmánya tisztelettel tudatja a vidéken lakó elvtársakkal, hogy a jövő országgyűlési képviselő-választásokra vonatkozó minden közleményt szívesen és köszönettel fogad, valamint az e tárgyban hozzá intézendő kérdésekre, akár pártgyűlések, akár körök, akár pedig csak egyes tagoktól eredjenek is azok, kötelességének tartja azonnal felelni. A levelek Irányi Dániel, mint a tizenkettes bizottmány elnökéhez czimezendők, a „M. Ujs. “ szerkesztőhivatalába, Pest, Lipót utcza 11. sz. alatt. — A Buda-Pestet összekötő vasútvonal hivatalos bejárását a közlekedési minisztérium május 6-ára rendelte el. A bizottságot Isihály Sándor osztálytanácsos fogja vezetni, kinek műszaki segédje Nagy László osztálytanácsos lesz. A bejárathoz a testvér fővárosok képviselőin kívül az érdeklett vasutak igazgatóságai, a budapesti kereskedelmi kamra, a kir. vasútépítő igazgatóság és a vasút- és gőzhajózási felügyelőség hivattak meg. Az amerikai elnökválasztást illetőleg, mely máris nagy mérvben foglalkoztatja a közvéleményt New-Yorkból ezeket írják: A republicans párt azon árnyalatai, mely Grantot elhagyta, s újból megválasztatása ellen dolgozik, tegnap nagy gyűlést tartott, amelyen Schulz és Trumbul senatorok, és Horace Greele is a „New York Tribune“ kiadója tartottak beszédeket. Egyebek közt elhatároztatott, hogy képviselőket küldjenek a Cincinatiba összehívott szabadelvű köztársasági gyűlésre, mely egy új elnökjelöltet fog kiállítani. Ez új párt, ha a demokratákkal ugyanazon jelöltet kiáltja ki, a Grant újból megválasztása iránt ápolt reményeket nagyon meg fogja ingatni, hanem e pártnak nagy küzdelmébe fog kerülnie, míg a demokraták erkölcstelen, aljas részével fúziót eszközölhet; más lenne azonban, ha a demokraták tisztességes része a párt összeségétől elszakadna, s a szabadelvű köztársaságiakkal ez a rész kötne szövetséget. Vidéki elvtársainkkal tudatjuk, miszerint a 48-as párt programmja immár német, szerb, tót és román nyelven is megjelent és a Magyar Nyomdában (Lipót utcza 11. sz.) magyar szerb, tót, és román nyelven kapható, Száza 1 frt 50 kr, erre 10 forint. A tömeges megrendelések, melyeket a „Magyar Nyomda“ az utóbbi napokban a 48-as párt programmjára vett, lehetővé teszi, hogy a szerb, tót és román nyelvű programmokat a magyarral egyenlő áron adhatja, miután a drágább kiállítási költségek már fedezve vannak. — A horvát képviselőválasztások hír szerint május 25 ére vannak kitűzve. — Esztergom városa múlt szerdán, 17-én vitte végbe tisztújítását, mely minden tekintetben kedvező. Megválasztottak ugyanis polgármesternek: Kollár Antal az 1869. 72 iki országgyűlés ellenzéki képviselője valamint jelenlegi képviselőjelölt. Jegyzőnek : Kollár Péter, kapitánynak: Papp János, mind nagy szótöbbséggel. Tanácsosoknak : Sziklay József és Vándor József egyhangúlag, ügyésznek Burány János, pénztárnoknak Korén István egyhangúlag ellenőrnek, Sarlay Ede szintén egyhangúlag. — A demnciatiok már megkezdődtek a jobboldali lapok részéről. Említettük volt, írja a „Hon“ hogy a natádi kerületben az eddigi képviselő helyébe mást akartak föltolni, magát az elnököt. A nép a régihez ragaszkodott. Erre az elnökök elhagyták a gyűlést. Ez pedig újból megalakult s eddigi képviselőjét, kit független párt, jobboldali jelölt stb. nem tudtak választói hajlamábólkivonni, kikiáltotta. Ez rettentő eset és társadalmi rend fölforgatás a somogyi jobboldali urak szemében s felhívják a kormány figyelmét, különben majd az történik a mi 1869-ben. S mi történt itt 69 ben ? Királyi biztos, botoztatások, börtönzések és kínzó vallatások s mindezek daczára a baloldal győzelme. Esze baj, csakhogy erről nem tehetünk. Mi is fölhívjuk a kormány figyelmét, de arra, hogy a szabad választást terrorizáltatni ne engedje. A két jobboldali lapnak ez láng. Loydnak P. Naplónak pedig azt mondjuk, hogy pudeant se. — Pozsonyból írják lapunknak, hogy a kormánypárt belátván, miképp még a czélbavett kerületfelosztás segítségével sem fogja keresztül vinni Lónyayt Horn ellenében, elhatározta fölkérni Szlávit, hogy engedné át kerületét miniszterelnökének s ő lépne fel ő a baloldali kerületben, miután neki több személyes barátja van ott mint Lónyaynak s igy a siker valószínűbb, mintha a miniszterelnök exponálná magát az ellenzéki kerületben. Kérdéses előttünk csak az, hogy Szlávi miniszter vállalkozik-e ily lealázó szerepre? — A „Gyorsposta“ következő interpellációt intéz Pest város polgármesteréhez. Tudtával és megegyezésével történik-e a polgármester úrnak az, hogy a pest-belvárosi Deák-párt a városházán szándékozik tartani választási értekezletét, s ha igen, mikép egyezteti meg ez eljárását állásából folyó kötelmeivel, s mivel indokolja a visszaélést, hogy egy középület, a városház, pártértekezletek gyüllstgévé tétetik ? Szív e avagy ész ? I. Kormánypárti ellenfeleink kegyesebb részétől, attól t. i. amely törekvéseinket érvekkel szeretné ellensúlyozni, sokszor hallottuk és folyton halljuk még ma is azt a szemrehányást, hogy az ellenzék politikája a szív politikája és kevés része van benne a körülményekkel hidegen számító észnek. Ha elismerik is, hogy az alkotmányosság szempontjából szükség van rá, hogy a kormányhatalom túlkapásaival szemben koronként nagy szolgálatokat teljesít, ha vallják is, hogy mint a szabadelvű eszméknek elharczása előkészíti azt a veteményes ágyat, melyből a jövő merit gyümölcsökét — ítéletük nagyban és egészben mégis az, hogy mi ellenzék a levegőben járunk, ábrándokért lelkesülünk, s az utópiák ingoványos, terén lépdelünk az adott viszonyok szilárd talaja helyett. Épen most, az országgyűlési képviselőválasztások küszöbén, midőn a nemzetnek nem csupán alkalma nyílik rá, de kötelessége is szigorún mérlegelni, ha várjon a haza üdvének létesítésén a kormánypárt avagy az ellenzék működött-e nagyobb buzgalommal és positivitással, — idejét véljük szembeszállani ez ellenvetéssel is. És e feladatunknak megfelelendők, nem megyünk messze példákat és érveket keresni. Pedig különösen a nemzetgazdászati fejlődés terén nagy sikerrel tehetnők ezt. Idézhetnők pl. Angliát, mely mai nagyságát, hatalmát és gazdagságát egyesegyedül azon parlamenti ellenzék szívós kitartásának köszönheti, melynek fejére nem csupán az uralkodó párt, hanem maga a népség kiáltott crucifigét, mikor az a meggyőződésnek melegével küzdött a szűkkeblűség, vakhit és téves nézetek ellen és épen Anglia jövőjének érdekében. Idézhetnék a tömérdek gúnyt, rágalmat, és részakaratú megjegyzést, melylyel pl. Anglia nagy nemzetgazdáját Huskissont, elárasztotta az akkori közvélemény azon 1823-iki szerencsésen keresztülvitt javaslatáért, melylyel a navigationális actának merevségét először megtörte és ez által a szabad kereskedés eszméjének alapját megvetette. Idézhetnék azon roppant küzdelmet, melybe pl. ugyancsak Angliában került a gabonavámnak 1846-ban bekövetkezett megszüntetése. Harminczegy hosszú év kitartása volt szükséges, hogy az angol parlament meggyőződhessék arról, miszerint azon eszme, melyért Cobden, Villiers, Russel és társai lelkesültek, nem volt utópia, hanem ellenkezőleg nagyon is gyakorlatil de ez a hattelvű haladás. Harmincegy évig kellett az „ Anti-Corn- Law-Association“ tagjainak azon nevet viselniük, hogy ellenségei Angliának, mert nem számolva az adott körülményekkel, kockáztatott kísérleteknek áldozzák föl a meglevő sikert. Az eredmény, Anglia bekövetkezett nagysága fényesen megcáfolta mind a balhiedelmeket és rágalmakat, elégtételt szolgáltatott az ellenzéknek, mint adni fog ilyet legjobb meggyőződésünk szerint a jövő a mi ellenzékünknek is, ha kitartón, csüggedni nem tudó erélylyel és bátorsággal halad kitűzött czélja felé. Nálunk természetesen az ellenzék helyzete és e helyzetéből kifolyó feladata egészen más. Mi fájdalom, igen távol vagyunk még attól, hogy egyes anyagi avagy kulturai reformkérdésekre feküdhessünk egész erővel. Ez nem következhetik be addig, míg a legfőbb, t. i. az államjogi kérdés azon értelemben és szellemben el nem döntetik, amelyet a 48-as párt kifejezett a maga programmjában. Az ellenzék addig sem mulaszt el ugyan, mint nem mulasztott el a múltban sem egyetlen egy alkalmat is, hogy előharczosa legyen az országgyűlésen a demokratiának, szabadságnak és fölvilágosultságnak, de mert tudja, hogy mindez tartósan csak biztos alapra építhető, ily alapot pedig csupán és egyedül Magyarország állami önállóságának megszerzésével lehet megteremteni, elsősorban ezért küzd. És itt, nincs miért tagadnunk, a józan számítás mellett van szerepe a szívnek is. Szeretjük e hazát szívvérünk egész melegével s mindenre inkább van bennünk hajlandóság, mint arra, hogy azt érdekeinknek, s a múló hatalom dicsfényének áldozatul dobjuk oda, mint ezt az 1867-től uralkodó kormánypárt tette. Ám vesse ránk e bűnért a követ, akinek tetszik, mi büszkeséggel fogjuk hordani nyomát. Átalában nem igen gondolják meg, mit mondanak azok, akik gáncs gyanánt hozzák föl valamely politikai párt ellenében, hogy törekvéseibe szívének legnemesebb érzelmeit is elvegyíti. Mert in fine finali mi lehet az állam végczélja? Nem más, mint az anyagi érdekeket a nemzet szellemi aspiratióival öszhangzásba hozni. És mi más ez az aspiratio, az a kiolthatlan, elnémíthatlan vagy valami után, mint egy közös pont, melyben a nemzet egyetemének gondolkozásmódja és szivének érzelmei találkoznak és oly hatalommá tömörülnek, melynek ellenében tartós siker, avagy csak megállapodás sem képzelhető ? Ilyen közös találkozási pont a mi népünk egyetemének érzelmeiben az a tudat, hogy Magyarország jövőjének megállapításához, Széchenyi eme jelentőséges mondatának megvalósításához: „Magyarország nem volt, hanem lesz“ — első és legfőbb, nélkülözhetlen feladat Magyarország államiságának , önállásának visszaszerzése , biztosítása, következéskép a 67-iki közös ügyes kiegyezkedési alkunak megváltoztatása. Erre törekszünk mi, ezen eszmének vagyunk mi bajnokai, ezen eszmén csüngünk pi a szív teljes odaadásával. De hát tisztán a szív vezérelt-e bennünket és pártunk országgyűlési képviselőit, és nem járult-e ahhoz hasonló mértékben a hidegen számító ész tanácsa is ? Csak egy futólagos visszapillantást kell vetnünk a 48-as párt legutóbbi három éves országgyűlési működésére, hogy e kérdés teljesen tisztázva álljon előttünk. Sőt megfordítjuk a tételt és annak elősorolásával, amit a kormány és pártja e három év alatt tett, bebizonyítjuk, hogy a józanul számító ész nem a kormánypárt, hanem az ellenzék részén volt. A kormánypárt a delegativ által a közös ügyek tovább plántálására ritka bőkezűséggel megajánlott összegeken, és a közös osztrák hadsereg kiegészítéséhez szükséges újoncz jutalékon kívül e három év alatt megszavazta mindenekelőtt a fővárosi sugárútról szóló törvényt. Ebben ugyan aligha vezette a kormánypártot a józanul számító ész, mert hiszen mindenki tudja, hogy azon tengernyi elodázhatlan szükséglet mellett, amely ránk várakozik, ily luxuriósus szésok hajhászása egyenlő, ha mist chiupogna továbbával. Fölvett továbbá 30 millió drága kölcsönt, melyből csak igen csekély rész fordíttatik hasznos beruházásokra. Tehát ez sem bizonyíték a mellett, hogy a kormánypárt oldalán volt a hidegen számító ész. A föld-, ház-, jövedelmi-, személyes kereseti-, dohányjövedéki-, bor- és cukoradó és a bélyegilletékek körül igen categorice járt el, úgy t. i. hogy egyszerűen meghosszabbította az idevonatkozó 1869. XXV., az 1868. XXII., 1869. LI. az 1868. XXVI. az az 1868. XXIV., XXXIV., és az 1868. XIV. évi törvényeket. Ehhez pedig csakugyan nem volt szükséges a józanul számitó észt valami nagyon megerőltetni. Az országos belügyekre vonatkozólag meghozatott a többi közt a községek rendezéséről, az első folyamodásu bíróságok szervezéséről, s az első folyamodásu bíróságok száma és székhelyéről szóló törvény. Hogy mennyiben igazolják a kormánypárt e tettei a részükre vindiált józanul számító észt, erre elegendő lesz megjegyeznünk, hogy épen ezen törvények, amelyekben a községi önkormányzat, s az első fokú bírák szabad választásának ezeréves joga megsemmisítetett, melyek utolsójával a bírósági székhelyek megállapítása a kellő adatok nélkül egyetlenegy ember önkényére bízatott, képezik az 1869 —71-iki országgyűlés főbűneit. Ennyit a sok közül annak bebizonyítására, hogy mennyire nem ott keresendő a józanul számitó ész, ahol a kormánypárt van. Arról, hogy miket nem engedett érvényre jutni ez a józanul számitó ész, — egy utolsó czikkben legközelebb. Hollós László: Választási mozgalmak. A választási mozgalmak az epész országban megindulván, kérjük vidéki elvbarátainkat, szrveskedjenek választókerületök mozgalmairól időről időre értesíteni lapunkat. * Meghívás. Pest-ferenczvárosi tisztelt választóimat pártkülönbségre való tekintet nélkül felkérem, hogy jövő vasárnap, ápr. 21-én délutáni 3 órakor a soroksári utczai 30. számú Rumbach-féle házban képviselői számadó jelentésem meghallgatása végett megjelenni szíveskedjenek. Pest, ápr. 17. Vidacs János, Pest-ferenczváros volt orsz. képviselője.* Felhívás értekezletre. Fehérmegyei elvbarátaimat fölkérem, hogy miután folyó amril hí** 91.ikán HAin+j. ~ — * HbMiTi