Magyar Ujság, 1872. május (6. évfolyam, 99-122. szám)

1872-05-23 / 116. szám

Fest, május IS. Politikai szemle. A franczia nemzetgyűlésben tegnap Roucher interpellációja volt napirenden, amelyet a hadügyminiszternek a szállítási szerződések vizsgálására kiküldött bizottság által feltárt visszaélésekkel szemben teendő intézkedéseire vonatkozólag adott be. A tárgy a közönség nagy érdekeltségével találkozott és távirati jelentés szerint roppant számi hallgatóság volt jelen az ülésben. Párisból 21-éről kelt sürgönyeink ezenkívül a következőket jelentik: Thiers tegnap Harcourt grófot fogadta, ki azonnal Londonba megy uj állomását elfoglalandó. A Németországgal kötött postaszerződés f. hó 25-én lép hatályba. Spanyolországból határozott hírek még mindig nem érkeznek s ha teljesen igaz is lehet az, hogy a carlisták nagy diadaláról szóló hir kacsa, bizonyos az is, hogy Serraino sem vívta ki eddigelé a tőle várt eredményeket. Egy hágai sürgöny szerint a király a minisztériumot maradásra kérte, a minisztérium azonban ragaszkodik lemondásához és csak abba egyezett, hogy július 1-ig a függő ügyeket, a többi között a hadi budgetet elintézi. Thorbecke miniszter egészségi állapota aggasztó. Moltke tábornagy mint Berlinből távírják, az összes vasúti zászlóaljak főfelügyelőjévé neveztetett ki. A német birodalmi gyűlés mai ülésén ismét érdekes tárgyak vannak napirenden, és pedig érdekes közjogi kérdések, a porosz centralizáló irány újabb nyilvánulásai. Két javaslat lesz napirenden: Hoverbecké, mely az alkotmány 28-ikát, az úgynevezett itio in partes-t, megszüntetni akarja; továbbá Lasker ismeretes, s már a bajor kamarában oly keseredett vitákra alkalmat szolgáltatott indítványa, a birodalmi törvényhozás hatáskörének az egész polgári törvénykönyv, s igazságszolgáltatási törvénykezésre kiterjesztése iránt. Tudvalevőleg e dolgok fölött a törvényes intézkedés eddig az egyes országok gyűléseit illette meg. A washingtoni kamra tegnapi ülésében elfogadott egy határozatot, mely felszólítja az elnököt, hogy közösen Olaszországgal a romániai zsidókon elkövetett méltatlanságok ellen tiltakozzék. Az Alabama ügyben az angol hivatalos lap legközelebb egy sereg diplomatiai okmányt tett közzé : régebbi kivonatokból, vagy hírlapi teljes közlésekből ismert okmányok szószerinti, hiteles szövegét. Új adatot ez okmányok az Alabama-kérdéshez nem nyújtanak, s úgy látszik, az egész kérdés békés megoldása az amerikai kongressus határozatától függ, melyben pedig, amerikai huzalsürgönyök szerint, a londoni amerikai követ által kezdeményezett pótszerződéshez, mely az indirect károk követelésének leplezett visszavonását tartalmazná, —a szükséges kétharmad szótöbbség megvan. Ily körülmények között csak mint az Alabama-kérdést jellemző adalék, érdekes ma már a tény, hogy az indirect követeléseket ma a Grant-ellenes Greely-párt tűzte zászlajára, s a Greely volt közlönye , a „Tribüne“, melynek szerkesztésétől a választások tartamára visszalépett, — határozottan a békés megoldást előkészítő pótegyezmény elfogadása ellen izgat. A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCSÁJA. — 1872. május 22. — A véletlen játéka. —. Beszély francziából. — (4. Folytatás.) A lovak ezután semmi kedvet sem mutattak többet az elragadásra. Az út azonban mindég veszélyesebb lett s most egy meszsze elterülő tavon húzódott keresztül, melyet a kiáradt Dorance képezett a sikságon. A hid már csak egy puskalövésnyi távolságra volt, a mint az út a vízben a lovak lábai alatt elveszett. A kerekek lépésről lépésre mélyebbre merültek a vizes elembe s a lovak a járművet csak nagy bajjal tudták tova vonszolni.Péter a hidon embereket vett észre, kik integettek, de a beállott homály miatt azok értelmét nem tudta kivenni. — Nem tudta előre menjen-e vagy megforduljon s kérdéleg fordult hátra úrnőjéhez. — Jöjjön a minek jönni kell, csak előre, Péter, előre ! — kiáltá ez s Péter a lovakat megcsapkodá. A mint a hídhoz vagy 20 lépésnyi közelségre szerencsésen eljutottak, a hidon álló emberek kiáltó hangon figyelmeztették, hogy gyorsan forduljon meg, mert egy övezet beszakadt s igy az átmenetei teljes lehetetlen. De a visszafordulásra gondolni sem lehetett. A lovak ki voltak merülve s az éj is közelgett. Nem volt más menedék, mint biztos alapra jutni s békével bevárni, mi fog történni. Péter lovait megcsapkodta s ezek végerőfeszitéssel a kocsit a hid közepére húzták. — A hidon egy vigasztalatlan Pest, május 22. Nagy hazánkfia Kossuth Lajos az alább olvasható s Irányi Dánielhez intézett levélben az ellenzék két árnyalata által a választásoknál követendő eljárásra nézve nyilatkozván, azt azon megnyugtató tudattal tesszük közzé, hogy mi valamint eddig úgy jövőre is nem az egymás közötti versenygést , hanem a közös ellenfél, a közösügyes kormány és pártjának megbuktatását tekintjük fő feladatunknak. Egymás iránti viszonyunkat továbbá is azon elv szerint intézvén, mely szerint ott, ahol a 48-as párt kisebbségben van, s balközépin kívül jobboldali jelölt is lép föl, egész erőnkkel a balközépit támogatjuk, míg viszont ott, ahol a balközép van kisebbségben, ettől megvárjuk, hogy a 48-as jelöltet szintúgy felkarolja. Ezt kívánja tőlünk egyrészt a saját meggyőződésünkhöz való hűség, másrészt a hazafias eszély, s örvendünk hogy Kossuth helyesli e részben eljárásunkat, azon párt eljárását, melylyel ugyan magát nem azonosítja, de a mely valamennyinél mégis közelebb áll hozzá. íme a levél : Kossuth nézetei az ellenzék két árnyalatának feladatáról a választásoknál. Turin, május 18. 1872. Kedves barátom! Tisza Kálmán számadó beszédét olvastam. Megbotránkozással olvastam. Mert lilában, azon szenvedelmes kikelés, melylyel az ellenzék egyik töredékét megtámadta, valóságos botrány ; s a mellett hogy botrány, még oly vastag tapintatlanság is, mely Tisza az államférfim képességének hitelét nagyon csökkenti, úgy látszik nekem, hogy ő inkább gyűlöli Önöket mint a kormányon levő pártot. S a mi legbotrányosabb az az, hogy e gyűlölet által magát nem csak az ellenzék két töredéke közti nézeteltérések hamis appreciatiójára, hanem tény-ferdítésekre is el hagyja ragadtatni. Mert akként adni elő a cseh kérdés iránti Önök közt fenforgott divergentiát, mintha Önök avatkozni akartak volna, míg ők a nem-avatkozás mellett voltak, valóságos tényferdítés. Nem így áll a dolog, hanem így: Andrássy Gyula Magyarország nevében rágyújtotta a házat a cseh nemzetre. Erre Tisza azt mondotta, nem kellett volna rágyújtania, de mert rágyújtotta, hát hagyjuk égni. — Önök pedig azt mondták : roszul tette hogy rágyújtotta, de mert ég, s Magyarország nevében lett meggyújtva, hat segitcsoportból álló embertömeg állt, részint cavaillon-i lakók, részint a környék földmivelőiből, kik útközben a Dorance áradásától, miután a töltést átszakitó, meglepve, gyors menekülésükben más helyet nem tudtak találni mint a hidat, mely kiálló magas pontot képezett. Mindannyian bőrig át voltak ázva s szomorú helyzetükben a megszabadítást hiába várták. Az ár azonban roppant erővel rohant az útját fentartóztatni akaró kőtömegnek s az egyik oszlopot már elmosta, minek következtében a Cavaillonba való juttatást lehetetlenné téve. Adrienne vakmerőségét megbánta s jajveszéklésbe tört ki, hogy most mi fog vele történni. Ez alatt a szorongatottak mindig remélték, hogy számukra segítség érkezik s mindanynyiuk tekintete reménytelve nézett a vidék felé. De reményük sikertelen maradt. Az ár hullámai zúgva törtek át a hid keskeny oszlopai közt. A hid ingadozni látszott. A biztonság egyik helyen olyan volt mint a másikon. Az ismétlendő beszakadástól való félelem perczről perezre növekedett. Közülök néhányan a szántóföldek felé tartottak s inkább térdig gázoltak a vizben, mintsem hogy az ártól elsodortassanak. Már sok, többnyire nők s gyermekek térdre hullva könyörögtek segélyért az éghez, mely minden kapuját megnyitni látszott, hogy az emberiséget egy második vízözön által irtsa ki a föld színéről. Adrienne alig tudott már állni. Péter támogatá, hogy össze ne roskadjon. Ez alatt a hid ingadozása erősebb lett, itt-ott ropogás hallatszék s a külső fal tágultnak látszék. Péter erejét összeszedé, hogy úrnőjével karjain az ártól elfödött part felé tartson,miáltal az egyedüli menekvést remélte elérhetni. — E pillanatban mellette roppant jajkiáltás hallatszék. — A jobboldali oszlop összeomlott. Péter a baloldalra tart, az oszlop itt is majdnem ugyanazon pillanatban omlott össze. — Az sünk oltani. Ez egészen más mint a miként azt Tisza praesentálta Debreczenben. Amint tudja ön, én ki nagyon ritkán szólalok fel nyilvánosan,Andrássy ezen avatkozását hazánkra nézve annyira veszedelmes baklövésnek ítéltem, hogy kötelességemnek tartottam a balkövetkezéseknek hazánkról elhárításához igénytelen szavammal hozzájárulni. S minden kétkedés nélkül merem állítani, hogy ha e felszólalásomnak, mely az Önökével rokon értelmű volt, valami kis része lehetett azon tagadhatlan tényben, hogy az Andrássy által nemzetünk ellen oktalanul felidézett ódium enyhült, s az e kérdéssel lélektanilag kapcsolatos érzelmek folytán, utóbbi időben a hazánkbani nem-magyar nemzetiségek is, méltányosabban nyilatkoznak irántunk magyarok iránt, — ha mondom ezen örvendetes ténynek előidézéséhez felszólalásom csak egy szemernyivel is járulhatott, jó szolgálatot tettem vele a hazának s a népek szabadságának. — Önök, kik nem mint én csak igénytelen magány véleményt, hanem választóiknak nézetét is tolmácsolták ez ügyben, a képviselői állás tekintélyével bizonyosan még sokkal jobb szolgálatot tettek felszólalásukkal a hazának s a szabadságnak, mint én. Míg Tisza Kálmán úr az ő sem hideg sem meleg interpellációjával bizony sem Magyarország ellenségeinek számát egyetlen egy emberrel sem kevesbítette, sem barátai számát egyetlen egy emberrel sem szaporította. — Biz a’ csak amolyan lyukfurás volt a vízbe, mely felett összecsapnak a habok nyomtalanul. Én nem hiszem hogy az ily politique de bascule mai világban üdvösségre vezessen. — Ha ő máskép hiszen, legyen neki az ő hite szerint, de annyit bizony joggal meg lehetne tőle várni, hogy ne kapargassa ki a viszály üszkét a hamuból, midőn reá a világon semmi kigondolható practicus ok nincs, és ne hajtsa indulatos hévvel a vizet a Lónyay Menyhértek malmára, ép azon perezben, midőn az egyszerű józan ész, sőt saját pártjának, tehát saját elvei győzelmének érdeke azt tanácsolná, hogy az ellenzék külön töredékei vállvetve dolgozzanak közre a közös ellenfél, a jobboldal ellen, melynek a jelen választásoknál többségben maradása, erős meggyőződésem szerint, egyértelmű Magyarország halálával. Ha botránkozással olvastam Tisza oszlop melyen állt, mindig mélyebb s mélyebbre sülyedt még egy másod percz s a féket vesztett ár őt, úrnőjét, a lovakat s kocsit roppant mélységbe temeté. IV. Hiába várakozék Beaufort grófné fiának visszajöttére. A „három liliomhoz“ czimzett fogadó tömve volt emberekkel, kik Beaucaire-be utaztak, hogy a vizbefulástól megszabaduljanak, mert a Rhone vize még mindég nagy mértékben áradt. Ez volt egyik oka, hogy Laterre vicomte s lánya Avignonba való utazásukat sürgették. A grófné agyában még mindig a házassági tervet forgatva, hiába igyekezett vendégeit legalább addig visszatartani, mig Henrik vissza jő.De egyik óra a másik után múlt el, minden eredmény nélkül, a kiküldve volt szolgák visszatértek s azt a feleletet hozták, hogy a fiatal gróf jelenlétét a hajón sokkal szükségesebbnek tartja, mintsem hogy az ebédnél megjelenhetnek, egyúttal azonban azt a kérést intézi, hogy a fogadóban egy idegen úr számára, kit magával fog hozni, egy szobát tartsanak készen. A grófné a mennyire lehetett, vendégei előtt igyekezett haragját elrejteni, kik tőle hideg udvariassággal elbúcsúztak. Az idegen számára megrendelendő szobára nem gondolt vagy nem akart gondolni, mert föltételező, hogy ez oka fia kimaradásának, mi elég ok, hogy haragját ez ismeretlenre hárítsa. Föltette magában, hogy fiát hoszszú dorgáló beszéddel fogja fogadni, melynek fogalmazásával az időt jól el tudta tölteni. Már késő este volt, midőn Henrik az idegennél a vendéglőbe érkezik. Daczára a fergetegnek, mely újra kitört, a két fiatal embert roppant nagy ember tömeg kiséré, kiket a városi tisztviselőkből alakult kálKálmán indulatos s nagyon nagyon inopportunus kikelését Önök ellen, lehetetlen másrészt a legőszintébb elismeréssel nem nyilatkoznom Mocsáry Lajos számadó beszéde felől, mely a Tiszáénak szellemével s irányával egyenes ellentétben áll. —ogy kellene minden ellenzéki embernek gondolkozni, mint Mocsáry gondolkozik az ellenzék két töredéke közti viszony felett. Mocsáry jónak látta igénytelen nevemre is hivatkozni. No hiszen az én állásom elég határozottan definiálva van az által hogy hontalan vándor vagyok. De ha a reám hivatkozás csak egy hajszálnyit is segíthet az ellenzék összeműködéséhez a választásoknál, azt mondom jól, tette hogy hivatkozott; annál inkább, mert igaza van , annyiban tökéletesen Önökkel s vele vagyok, hogy ez időszerint a legfőbb tekintetnek, mely előtt minden mást háttérbe kell szorítaniok, azt tartom hogy az úgynevezett Deákpártot meg kell buktatni, mert e pártnak hatalomban maradása hazánk államiságának halála, belkérdésekben pedig reform helyett; deform intézményes önkormányzat helyett centralisatio, democratiai szabadság fejlesztés helyett, hátralépés, polgárerény helyett corruptio, s egészséges közgazdászai gyarapodás helyett, a legoktalanabb üzérkedés, kapcsolatban a legpazarabb adósság csinálási könynyelmüséggel, melyhez békés viszonyok közt s rendkívüli conjuncturák nyomása nélkül valami hasonlóra hiában keresnénk példát a világ történelmében, és mindez a nélkül, hogy legalább biztonsággal kecsegtethetné a hazát veszélyes körülmények esetére, sőt ellenkezőleg növeli a biztontalanságot s veszélylyel szemben a nemzetet ellentállásra erőtlenné teszi. Tehát igenis, igaza van Mocsárynak, hogy én is azokkal vagyok, akik oda működnek, hogy az újra (mert : úgy látszik szorul a kapera) a Deák nevének köpönyege alá szoruló párt megbuktattassék. , Nem merem én mondani, hogy e pártnak megbuktatásával a haza már meg lesz mentve, — annyira belesodorta már hazánkat a hínárba ezer párt, melyet én nem Deák-pártnak hanem a corruptio pártjának tekitek, hogy megbuktatása még ne elég a haza megmentésére, de legalább „chance“ a megmentés lehetsdettség fogadott s képeié a diszkiséretet. A szükségben segítő nemes mentő irányában a lelkesedés több ízben hangos fölkiáltásokban nyilvánult s midőn a fogat a vendéglő elé érkezék, kitörő éljenekkel üdvözölték. Az idegen, kit senki sem ismert, az irányában tanúsított elismerő résztvétért köszönetét egyszerű szavakban nyilvánitá s fölkérte a városi küldöttség tagjait, hogy legalább mára mondjanak le azon szándékukról őt vendégüknek tekinthetni, mert a nap fáradalmaitól kimerülve, minél hamarább pihenni akar. Az összegyűlt nép ismételt éljen kiáltások közt a fogadó előtti tért elhagyás Beaufort idegen vendégét, kit rövid ismeretségük alatt oly annyira megszeretett, az ebédlő terembe vezeté. A mint mindketten az asztalhoz ültek, a grófnak eszébe jutott, hogy már ideje lenne anyját fölkeresni s kimaradásáért bocsánatot kérni. E végett tehát az idegentől pár pereznyi várakoztatásért engedelmet kérve, azon ígérettel távozék, hogy csakhamar visszatérend. Ez alatt a vendéglős az állítólagos kapitánynyal beszélgetésbe ereszkedett, ki nem csak az ő, de sok más ember kíváncsiságát is fölébreszté. Az ismeretlen emberről mindenféle kigondolható véleményt elmondtak, ki mint az ég küldöttje jelenvén meg, az egész városnak segélyt nyújtott, s a „három liliomához czimzett fogadó tulajdonosa nagyon szerette volna azt a győzelmet maga számára megkaparitani, a titkot, mely vendége személye fölött lebegett, először szellőztethetni. De a vendéglős korcsmár állambölcsészete czélját nem érheti el. Amint az idegen észrevette, hogy a kíváncsiság körülötte szaglálódik, föltette magában, annak még jobban ellenállni. Ellenben tudakozódott a Beaucaire közelében fekvő helységek után, s hogy az ottani viszonyokról mit kére, míg hatalomban maradása bizonyos enyészet. És azért kérem is önt, s politikai barátait, ne engedjék magukat Tisza Kálmán méltatlan, s rendkívülileg tapintatlan támadásai által oly lépésekre ragadtatni, melyek az általa felidézett visszavonást öregbítve, a hatalomban levő párt megbuktatásának kilátásait csökkenthetnék. Hallgasson a méltó neheztelés a haza érdekében. Védjék Önök magukat a practicus téren Tisza és politikai barátai ellen, ahol (mint Biharban) általuk practicus téren megtámadtatnak, de legyenek gonddal nem akként védni magukat, hogy viszálkodásuknak Lónyay Menyhérték vegyék hasznát. — Ahol az ellenzék két töredéke meghasonlásának ez lehetne következése, inkább vonuljanak Önök vissza a hazáért, higgyék el nekem, a történelem logicája mindig igazságos ; hazafias abnegatiójukkal többet nyernek a nemzet közvéleményében, mint nyerhetnének az által, ha a méltatlan megtámadásra visszatorlással felelnének. Megbuktatni az úgynevezett Deák pártot, ez legyen Önök előtt a feladat. Minden változás „chance“ a haza megmentésének lehetségére. Elég régen ámítják a nemzetet azzal, hogy a haza államiságának feladásával legalább parlamentáris kormányra tett szert. Lássuk már, mennyi igaz van ez állításban. Lesz-e parlamentáris kormány akkor is, midőn a többség kisiklik a hatalomban lévők kezéből. Ha ki találna sülni, hogy a fennen hangoztatott parlamentáris kormány csak addig állott, míg a magyar parlament többsége akként tánczolt, amint Bécsből fütyültek, egy hályog le fo£ esni a nemzet szeméről, melyöt a tisztán látásban akadályozd. Ha Pedig csakugyan megtörténnék, hogy az Önök abnegatiója folytán az ellenzék azon töredéke jutna a miniszteri székekbe, mely ekkorig az ellenzék oldalán a számosabb volt, sok se bánják Önök. Vagy úgy jutnak oda, hogy programmjukhoz, (legalább ami a nemzeti hadsereget, a delegatio eltörlését s a független pénzügyet illeti) hívek maradnak, vagy úgy jutnak oda, hogy e Programm logicája alól kibújni ajtót keresnek. — Ha az első történik, úgy nagy lépés lesz nyerve Önök programijának, mely a 48. valósítása felé, s Önöket oly hazafiaknak ismerem, lehet hallani, a segély mily mértékben eszközöltetett s igy tovább. A vendéglős néhány vendégével egyetemben, kik mezei lakásukat a sorsra bízták, mindenről kisebb-nagyobb mértékben fölvilágositást nyújtottak. — A helyzet — jegyzé meg — Trionville-ben legszomorubb. — Trionville-be ? — kérdé az idegen hevesen s tekintetét csakhamar körüljártatá, mintegy megijedve, hogy kérdésének hevessége tán föl is tűnt, közömbös hangon hozzá téve — közel van ide Thonville? — Oh igen; Tarascontól alig egy órányi távolságra fekszik, ha lova jól meg van patkólva. — Ami azt illeti — viszontá az idegen — nem igen vágyódom oda, s utóvégre is akár milyen jól meglenne patkóivá lovam, a vizen velem még sem tudna keresztül gázolni. Trionville ? Trionville ? Én ez átkozott helyről már egyszer ha jól emlékszem, hallottam vagy olvastam valamit. — Kétségen kivül ama hires pörről, uram !7 jegyzé meg a fogadós. No, az ugyan vizzé válik, ha az idő néhány napság igy fog tartani. — Olyan roszul tán még sem áll — jegyzé meg egy öreg ur, ki épen akkor lépett a szobába s a fogadós felé közeledék. — Ah, jó estét Solvent ur — köszönte ez a belépőt — ön épen jókor jön, hogy megmondja, miként állnak az önök jószágai. A szerencsétlenség erősen sujta — de ön körültekintő férfiú, nem szokott mindent egy kártyára föltenni s az ön papírjainak még a vízözön sem árthat, mert ezek oly magasan állnak. — De foglaljon már helyet Solvent ur, a kapitány ur mellett — ki Newyorkból jött. A gróf nem sokára vissza fog jönni anyjától. Jean, egy terítéket Solventur számára ! kiket nem ambitio, nem hatalomvágy, hanem elv vezérel; — ha pedig a második történik, akkor egy második hályog is le fog esni a nemzet szeméről, s a többit a tisztán látással meghozza az idő s a szükség parancsszava. Sorozni kell a feladatokat. „Megbuktatni a Deákpártot, —most ez a feladat. — Hinc omne princípium, hue refer exitum. A többire nézve „kommt Zeit, kommt Rath.“ E megjegyzéseket sugalta tollam alá Ön levelének tartalma. Irályom mutatja, hogy nem nyilvánosságra jutás szándékával írtam. De én soha sem titkolódtam nézeteimmel, miért tenném ? én nem keresem senki kedvezését, s nem gondolok senki nehezteléseivel ; én csak lelkiismeretemmel gondolok; ez sugalta azt amit írtam, s ha azt gondolja Ön, hogy jó lehet nézeteim felől másokat is tájékozni, ám tessék, nincs ellene semmi kifogásom. Szives nagyrabecsüléssel igaz barátja Kossuth Miklos. NBBHngFly,Am -Csötörtök, Szerkesztői iroda, Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét ilető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. —Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 11. évfolyam, 1872. május 23. Előfizetési : Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre....................................20 frt — kr Félévre..................... 10 „ — „ Negyedévre..................................5 „ — „ Egy hónapra...................................1 „ 70 „ Egyes szám ára 10 kr. Eirdetési díj s 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetését külön 30 kr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 26 kr Vidéki elvtársainkkal tudatjuk, miszerint a 48-as párt programmja immár német, szerb, tót és román nyelven is megjelent és a Magyar Nyomdában (Lipót utcza 11. sz.) magyar szerb, tót, és román nyelven kapható. Száza 1 frt 50 kr, erre 10 forint. A tömeges megrendelések, melyeket a „Magyar Nyomda“ az utóbbi napokban a 48-as párt programmjára vett, lehetővé teszi, hogy a szerb, tót és román nyelvű programmokat a magyarral egyenlő áron adhatja, miután a drágább kiállítási költségek már fedezve vannak. Az országos 48-as párt tizenkettes bizottmánya tisztelettel tudatja a vidéken lakó elvtársakkal, hogy a jövő országgyűlési képviselő-választásokra vonatkozó minden közleményt szívesen és köszönettel fogad, valamint az e tárgyban hozzá intézendő kérdésekre, akár pártgyűlések, akár körök, akár pedig csak egyes tagoktól eredjenek is azok, kötelességének tartója azonnal felelni. A levelek Irányi Dániel, mint a tizenkettes bizottmány elnökéhez czimezendők, a „M. Ujs.“ szerkesztőhivatalába, Pest, Lipót utcza 11. sz. alatt. — Irányi Dániel jelentése az 1869—72-ki országgyűlésről külön lenyomatban is megjelent, s kapható a „Magyar Solvent a kínált helyet nem fogadá el, sőt a fogadós sok más nyilvánított kívánságát is elutasitá, hanem azon volt, hogy a beszéd tárgyát Thonville-ről másra vigye át. A mint a fiatal Beaufort a szobába viszsza érkezék, Solvent előre kitért s miután a fogadós fülébe valamit súgott — távozék. A fogadós a mennyire tőle telt a gróf s a kapitány közelében maradt, sőt az asztalnál sajátkezűleg szolgált. — Ön le van hangolva ? — jegyzé meg az idegen észrevéve, hogy a beszélgetés nem igen akar rendes medrébe térni. — Annak látszom? viszonzá Beaufort. Akkor rosz játékos vagyok. Le vagyok hangolva, de nem hiszem, hogy lehangoltnak látszassam, mert lehangoltságomat nem akarom önnel észrevétetni. — Tán valamely kellemetlenség érte önt, uram, úgy kívánnám, hogy arra ne én adtam volna okot. — Anyám roszul lett s e végett azt a kellemetlenséget idézé elő, elfelejtő, hogy önt berendezetten kész szoba várja. — S ily csekélységért. — Különben ne aggódjék, hogy a végett tán roszabbul fogna aludni, ha engem szobatársának meg akar tűrni, s bocsásson meg nekem s anyámnak, ki sajnos gyöngélkedő s néha nagyon szeszélyes. — Ugyan kérem — viszonzá a kapitány — az elnézés s bocsánatért való kérés nem természetes. Azért együtt társaságban fogjuk tölteni, — jól van ! — én fölteszem, hogy ön irányomban álmomban ép oly barátságos reend, mint ébrenlétemkor; ami pedig engem illet, biztos lehet benne, hogy ha én az ágyban fekszem, a legcsendesebb ember vagyok. (Folytatása köv.)