Magyar Ujság, 1872. augusztus (6. évfolyam, 174-198. szám)

1872-08-01 / 174. szám

megkezdheti rendes sétáit. Mondják, hogy az ősz tábornok már befejezte emlékiratait, me­lyek sajátszerű világot vetnek a hadsereg 1866. évi viszonyaira és melyekkel kétségkí­vül magát kitisztáznia sikerü­tend. Az emlék­iratok azonban csak Benedek halála után fog­nak közzététetni.­­ Az ó­budai polgári közös (alreál­­tanoda) növendékei, mint bennünket értesítenek, most július hó 29-én tettek vizsgát igen szép sikerrel, s nem csak a gyakorlati hasznossága komolyabb tanulmányokban, hanem a szépírá­­szat, rajz, ének és különö­sen a hazafias szel­lemű magyar költemények szabatos és lelkes elszavalásában oly kitűnő Ügyességet tanúsítot­tak, miszerint az iskolai bizottmány egyik de­rék tagja, V­é­g­h J. ur, meleg és buzdító sza­vakban fejezé ki teljes méltánylását, mind a tanulók, mind a tanárok irányában. Ez üdvös eredmény főkép fárathatlan szorgalmú s jó tapintata, mint bennünket értesítenek, vezető­tanár, Morzsányi Sándor úrnak köszönhe­tő, ki oly rövid idő alatt is fényesen bizonyitá be, sokoldalú képességét s hivatottságát a ne­velési pályára, jelszava lévén : Ó-Buda minden előtt, — különösen az idegen ajkú ó­budai fiuk, tiszta modorú magyarítása, — s az ismert mondat: „játszva tanuljunk!“ — V. — A második m. k. jótékonysági államsorsjáték mint értesülünk legköze­lebb fog rendeztetni, s pedig az áldandó kincs­tári munkások árváinak fölvételére szolgáló menházak felállítására. — Az orsz. képzőművészeti tár­sulaté hó 14-én tartott választmányi ülésé­ből a következőket tartjuk kiemelendőknek: Mészölyi Géza festész hazánkfiának „Szürkü­let“ czímű tájfestménye a tárlatból a vételár­nál jóval magasabb áron kelvén el, a művész a 200 forint többletet a társulat javára en­gedte át, mely szép adományért a választ­mány neki hálás köszönetét nyilvánítja. A társulat idei műlapja, Murillo madonnájá­nak szép rézmetszete végbefejezéséhez köze­leg, s a kiadó biztosítja a választmányt,hogy a lenyomatok kellő számú példányait október ha­vában a társulat rendelkezésére bocsátja. A fo­lyó Ügyek elintézése után, titkár jelenti, hogy a június havi tárlatból 1500 írt. áru műkött el, s hogy a műcsarnok látogatói után a pénztári bevétel 84 fit 90 krajczárt tett. Új tagokat lép­tek a társulatba: Czigler Győző úz Aradról, Biscara Endre és Axamethy Lajos Budáról, Szelke Kristóf Sz.-Fehérvárról, Frank Iván Csurgóról, Jósa Jenő és Sohár Gyula Keresz­tesről és Gerhard Alajos hazai festész München­ből. A társulat által legközelebb Egerben vagy Kassán rendezendő fióktárlat ügyében az elő­­intézkedések most van­nak folyamatban. — Ne legyenjogositás. A pesti ál­­lamgy­­mnasiumban egy 12 éves leány tett szombaton jósikerü vizsgálatot a negyedik osz­tály tantárgyaiból. — Kieve Engel Róza, He­vesből való, egy kimlődi bérlő leánya. — Uj postahivatalok. Az abaujvár­­megyei Csobád s a pestmegyei Szalk-Szent- Márton községekben aug. 1 én, a baranyame­­­gyebeli Vörösmarton pedig aug. 6-án lép életbe új postahivatal.­­ A bécsi világkiállítás ma­gyar bizottmány­titkári irodája 1. évi augusztus hó 1-től a Nádor-utcza 9. szám alatti házban (a Zrinyi-utcza sarkán) a Il­dik emeleten lesz elhelyezve. — K­ét vonat Pest­ről Bécs­be. Hogy a t. közönség szokszorosan nyilatkoztatott óha­jának megfeleljen, az államvasút üzlet­igazgatósága indíttatva érezte magát a folyó évi augusztus 15-kére eső ünnep alkal­mából Pestről Bécsbe, utas­felvétellel a nagyobb közbeeső állomásokon, külön kétvonatot közle­kedtetni. Menetterv oda és vissza: Pest, indu­lás szerdán aug. 14-én 10 ó. 25 p. este, máso­dik osztály 10 forint, harmadik osztály 7 írt, Vácz, in. szerdán aug. 14-én este 11 ó. 27 p. 11. oszt. 9 írt 40 kr, 111. oszt. 6 frt 60 kr, Esz­­tergom-Nána, ind. csötörtök, aug. 15. éjjel 12 ó. 47 p., II. oszt. 7 frt 90 kr, 111. oszt. 5 frt 20 kr. Érsekújvár, ind. aug. 16 én reg. 2 ó. 7 p. II. oszt. 5 frt 90 kr, 111. oszt. 4 frt. Tarnócz, ind. reg. 2 ó. 57 p., 11. oszt. 4 frt 90 kr, 111. oszt. 6 frt 60 kr, Galantha, ind. reg. 6 ó. 27 p. 11. oszt. 4 frt 50 kr, 111. oszt. 2 frt 90 kr. Diószeg, ind. reg. 6 ó.42 p., II. oszt. 4 frt, III. 2 frt 70 kr. Szempcz, ind. reg. 4 ó. 12 p., 11. oszt. 5 frt 40 kr, III. oszt. 2 frt 50 kr. Pozsony, ind. reg. 5 ó. 9 p., II. oszt. 2 frt 40 kr, 111. oszt. 1 frt 60 kr. Bécs (államvaspályaudvar) 7 órakor reggel. Visszaindulás az államvaspá­­lyaudvarról bezárólag augusztus 21-kéig tet­szés szer­inti személyvonaton (posta és gyors­vonatok kivételével.) Bővebbet a falragaszok­ról tudhatni meg. * Dr. Dürnberger. Föltehette ön, hogy az az anya, a­ki elveszett gyermeke fölötti fájdal­mában önhöz folyamodik, hogy más emberek megóvására tegye közzé ez esetet, föltehette ön, hogy ez az anya hazudik ? Vádlott: Nem. Erősen meg voltam győződ­ve állításai valóságáról. Dr. Dürnberger: Ismerte ön az előtt Dunzin­­ger Mária anyagi viszonyait? Vádlott: Nem, csak később tudtam meg, hogy e történet folytán elvesztett egy alapít­ványt, s azt tanácsoltam neki, hogy e tárgyban forduljon a községhez. Dr. Glamcz kifejezi azt a gyanúját, hogy a vádlott ez informatió gyanánt szolgáló jegy­zeteket később gyártotta s azt állítja, hogy az alapítvány nem vonatott meg az asszonytól. Vádlott constatálja, hogy csak felsőbb meghagyásra tétetett folyóvá számára havon­­kint 5­árt segély­pénz. Dr. Dürnberger a vádló képviselője által felhozott gyanúsításra átnyújtja az érintett in­­formáció jegyzőhivatali másolatát, mely felol­vastatott. Ez nem egyéb, mint a „Deutsche Ztg.“ által hozott közlemény vázlata. A „Ta­gespost“ ebből néhány részletet kihagyott. A P. Gabriel és D. Anna közt lefolyt, s ott elő­adott párbeszéd gr. Glanz vádló ügyvédjét azon kérdés föltevésére bírja, vagy várjon vád­lottnak nem tünt-e fel, hogy ily párbeszéd csak őrülttől eredhet? Vádlott. Ez felfogás dolga. (Derültség.) E pillanatban bevezettetik, Dunzinger Anna. Megjelenése általános mozgást kelt. A­mint rövid, gyors léptekkel előre haladt, senki sem ismerte fel benne azt a „szép ingerlő alakot“ a mit az anya elbeszélése után magának fe­lőle alkotott. Egy ifjú leány állt ott, kit a ke­mény munka korán megvénített. A­mi az előtt szép összhangban lehetett a telt erőteljes test­alkattal, az előre álló orr, a duzzadó, buja ajak — most beesett, bronzszin arczához ké­pest túl nagynak látszott. Csak a szem az, mely még most is a régi fénynyel ragyog, melyben most is megvan az a kedves tűz, a mi a délszaki lakók tekintetét oly gyönyörűvé teszi. Öltözete szegényes, sötét kartonruha s egy fekete könnyű felső ujjas, mely összeesett mellét takarja. Fején barna kerek szalma­ka­lap, a sárga szalagot és barna fátyolt bizo­nyára a szorgalmas leány tulajdon keze varrta reá — egykor. Az elnök arra inti, hogy igazat valljon, ne tekintsen jobbra art­e vagy balra, a­mire nem emlékszik tisztán, azt ne állítsa bizonyosnak, az ember emlékezete nem véghetetlen, beszél­jen úgy mint jámbor keresztény nőhöz illik. Erre Dunczinger Anna csaknem érthetetlen, gyors beszéddel, szokatlan dialectusban elbe­széli, illetőleg elsuttogja, hogy az Orsolyákhoz járt iskolába s minden negyedévben meg­­gyónt; később minden, vagy legalább minden két hónapban meggyónt egyszer. Leginkább a kapuczinusokhoz járt meg néha a carmeli­­tákhoz pedig pater Anastasiushoz. A múlt év május havában M­o­z­e­r Anna jött hozzá, kivel a gyóntató atyákról beszélget­tek s Dunczinger Anna akkor azt mondá, hogy neki p. Gabriel, kit sokszor hallott szónokolni, igen tetszik s most ahoz akar menni gyónni. Mozer Anna ebbe belegyezett. Mikor legelőször nála volt, a gyóntató atya azt mondá ne­ki : Te­hm Gretel! „Erre ő azt mondta, hogy nem engedi magát szidatni s eltávozott a nél­kül, hogy ab­solutiót nyert volna. Mozer An­na később mondta neki, hogy p. Gabriel sért­ve érzi magát, menjen el hozzá még egyszer. Júniusban csakugyan elment. Elmondá a gyón­­tatónak, hogy a múltkor elfutott, mivel úgy megszidta.­­ „Úgy látszik, te nagyon is el vagy kényeztetve , most már tudom, hogy kell veled bánni, lehet hogy később csinálhatunk belőled valamit“, — volt a derék gyóntató fe­lelete. Azt mondta neki, hogy csak jöjjön el gyakran. Egy hónapban többször mint egyszer el nem jöhet mondá a leány. „No hát akkor csak h­ozzám jöjj mindig.“ — lett a válasz. Júl. 26-án Anna napkor ismét elment, p. Gabriel azt mondá neki, hogy jöjjön gyakrab­ban, minden hét, sőt minden héten. „De én erre rá nem álltam“, jegyzi meg Dunczinger Anna. Mozer Anna aztán mindig dicsérte előt­te p. Gábrielt, neki, úgymond, mindent meg mer mondani, akár kellemetlen, akár szép. P. Gábriel felszólíta, hogy jöjjön főgyónás­ra és kövesse őt a „kamarába“, hol p. Alfons, a­ki maga is siket, a siketeket gyóntatja. Dunczinger Anna vonakodott, de megígéri, hogy jövő vasárnap eljön. Gabriel erre azt mondá neki, hogy csak várjon reá a templom­ban, ő majd meg fogja látni, s akkor fel fog kelni,­­ jöjjön utána. Jul. 30-án 1/4 6-kor csakugyan el is ment a főgyónásra, de föl nem állt, hanem ülve ma­radt a gyónószékben, mert meggondolta, hogy ugyan mit mondanának az emberek, ha lát­nák, hogy utána megy p. Gábrielnek. Erre aztán szemrehányást tett magának,hogy ugyan mit fog p. Gábriel felőle gondolni, s aug. 12-én újra a carmelitákhoz ment, daczára hogy anyja megtiltotta volt, „a­zért annyira inger­­kednek vele,“ p. Gábriel szemére hányta, hogy miért nem jött el utána, mikor ő fölkelt? Újra nem tette le a fegyónást, mire p. Gábriel aug. 20-ra rendelte újra magához. „Nagyon is sok a dolgom“ mondá a leány. „Hamis egy leány vagy, mindig találsz kifogást,“ — feddé et p. Gábriel. Augusztus 15-én, Krisztus menybemenetelé­nek napján, processióra ment, Moser Anna is ott volt. Mikor a carmeliták templomába tér­tek, p. Gábriel nem ült a gyóntatószékben, hanem a sekrestyéből jött elő s ekkor Moser Anna igy szólt D. Annához: „Már megint te rád néz ! A leány erre utána ment p. Gábriel­nek az utolsó gyóntatószékig s megkezdé a fogyónást. Itt elmondá az anyjától kapott ti­lalmat is. Elnök: Nem tűnt fel önnek valami külö­nös e­gyónás alkalmával? — D. Anna: Ő így szólott hozzám : Anna, te okos, eszes leány vagy, és oly anyád van, kinek nincs hite. De neked nincs rá szükséged, fogadj magadnak külön szállást, én fehérneműt adok neked varrni. Elnök: Mondott-e valamit a színházról is ? Dunzinger Anna: Én azt mondom neki, hogy nem megyek semmiféle színházba, mire ő azt mondá, hogy „te egészen otthon ülő nő vagy nem látsz és nem hallasz semmit.“ De azt is­ kérdezte tőlem, hogy nem járok e er­kölcstelen színházakba. Aztán mondá nekem, hogy járjak gyakrabban mulatságokba, hogy így több szórakozásom legyen. — Mint­­ ő mondá, nekem heves vérmérsékletem van. té „Te napról napra jobban tetszel nekem szép Annám“ — mondá — „te oly szép növésű, jól táplált és jól nevelt vagy, a férfinak gyönyöre lehet benned, mert oly szép keb­led van, hogy én el vagyok általa ragad­tatva.“ Elnök: Különbség van abban, hogy ezt a gyóntatóatya csak úgy odavetőleg mondotta, vaagy pedig utána tette: „de gondolj arra, hogy lelkedet megmentsed.“ D. Anna: Nem, ezt nem mondotta. Ha új bűnök jutnak eszembe, mondá, tizennégy nap múlva jöjjek el ismét; ekkor kiléptem a gyón­­tató­székből, ő már előttem állott s megragadta keblemet. Neki egy zsebkendője volt, mely oly erősen illatozott. Megállottam az oltár előtt s anyámat csak később láttam. Mindent elbeszél­tem neki s ő azt mondá, hogy soha se jöjjek ide többé gyónni. Én aztán még kétszer p. Anastasiusnak gyóntam s­zeptemberben újból p. Gábrielnek. Ő ekkor azt mondá nekem, hogy váljak egészen külön anyámtól, ő szentté fogja tenni testemet. Elnök: Nem ezt mondá­d: neked szép, de bűnös tested van, vezeklés által szent test­té lehet. D. Anna: Nem,erre nem emlékszem, mi­helyt a gyónással készen voltam, recsegést véltem hallani s azt hittem, hogy a lélek ki­költözött testemből. Ezután mindig gondol­koztam a fölött, a­mit ő mondott: „Ádám­ elől harapott bele az almába, nem hátul.“ (Mozgás.) P. Gabriel meghagyta neki, hogy a gyónás­ról mit se szóljon. Moser Anna azt beszélte neki, hogy Gabriel egy merényletről tett gyónása alkalmával azt mondá, ha a test bármily piszkos is, a szív azért tiszta lehet. Dunzingernek azt mondá Gabriel, hogy ha gyónni akar, csak jöjjön oda, majd ő lejön, ha meglátja. M­a­r­q­u­e­t : Miért nem ment ön a ka­marába ? Dunzinger Anna: Már előbbi beszédeiből tájékoztam magam, mert ő oly nagyon sze­relmes volt. M­ar­q­u­e­t: Mitől tartott ön tehát ? Dunzinger Anna:­(némi tétova után)va­lami erkölcstelenségtől. M­a­r­q­u­e­t : Kezének mozdulata az ön keb­le felé nem volt­ esetleges, véletlen ? Dunzinger Anna: Nem. Elnök: Nem szokás itt, hogy a gyónók ke­zet csókoljanak a papnak? Dunczinger Ann : Kolostori papoknak nem. D­r. Glanz: Ha ő az első és második gyó­násnál oly hízelgő szavakat mondott önnek, miért ment ismét oda ? Dunzinger Anna: Ha tudtam volna, hogy abból oly komoly dolog keletkezik, termé­szetesen nem tettem volna. Dr Glanz: Miután kijött a tébolydából, szorgalmasan fogadott ön látogatásokat? D. Anna: Igen, tegnap két apácza volt nálam. D­r. Gl­a­n­c­z: De hát előbb az Auhorban ? D. Anna: Ott volt dr. Dürnberger , Khun tanácsos úr és még egy másik ur, kit nem is­merek. D­r. Glanz: Ki akarja tudni, ha várjon Dunzinger Anna vagy ennek anyja kaptak-e pénzt s volt e nála Pederzani. Hivatkozik bizo­nyos Brandstätter Anna állítására, kinek D. Anna ezt mondotta volna, hogy D. Gabriel nem érintette őt. Dunzinger Anna: Nem, az­, nem mon­dottam, hanem egészen más értelemben vettem, hogy „nem csinált nekem semmit“ s ez értelem­ben nem is csinált nekem semmit. Dr. Dürnberger: Melyik parancsról volt leginkább szó a gyónásban ? D. Anna: A hatodikról, a szeplőtlenségről. Dr. D­ü­rn­b­er­g­e­r: Mondja meg mármost minden félelem nélkül, mit mondtam én és a többi urak önnek bírói kihallgattatására nézve? D. Anna: Hogy mindig az igazságot mond­jam, és ezt mondottam is. Dr. Dürnberger kérdezősködéseire elő­adja a tanunő a tegnapi nap élményeit, midőn az apáczák hozzá mentek s kérték, hogy ne mondjon semmit a vallás ellen, mint kiáltottak be az ajtólyukon a házi lakók hogy ne bocsás­son be senkit a bírói személyeken kívül, mint támadt utód a lárma, hogy főbe ütéssel fenye­gették őt és anyját, s hogy ő a vendéglőbe me­nekült. Erre az eskü kérdésének megállapítása követ­kezik. Dr. Dürnberger azonnal megeskettetést kér. Dr. Glanz Brandstätter Anna előadására támaszkodva, ellene van a meghitetésnek. Elnök kihallgatja dr. Schasnig Mátyást, mint szakértőt, ki Dunzinger Annát teljesen be­számítható lelki állapotúnak mondja. A beteg­ség a gyónás következtében ütött ki. D. An­nának azon rögeszméje van, hogy lelkét egy recsegés következtében elvesztette, B. Gábri­elről azt beszélte, hogy ez neki mit sem tett, csak kissé meg­­szirógatta.“ Testi vizsgálatot nem vitt végbe, mert így elvesztené patiens­­nőinek bizalmát. A gyónás tetemesen előmoz­dította búskomorságának kifejlődését. Elnök azon kérdésére, hogy váljon a beteg­ség által nem szenvedett-e D. Anna emlékező tehetsége, dr. Schasnig nemmel felel, mit dr. Pollitzer is megerősít. Dr. Dürnberger ismétlé indítványát az esküre vonatkozólag. Dr. Glanz ellene szól. Azonban dr. Dürnberger indítványa elfogad­tatván, D. Anna megeskettetik. A délelőtti ülés délután fél 6 órakor vég­ződött. Délután fél 6 órakor folytattatván a tár­gyalás, a terem újból szorongásig megtelt, s a levegő csaknem fullasztó volt. Elnök újból felszólítván dr. Schasnngot, ez előadja, hogy mint hivatott ő Dunzinger Anná­hoz, kit előbb dr. Meysinger kúrált, és hogy D. Anna, miután öngyilkossági szándékból Hatz­bach felé tett séta alkalmával eltűnt anyja szemei elől, mint vétetett fel a tébolydába. A lelki betegségre való hajlam már benne volt testi szervezetében. Dr. P­o 11 i­­­z­e­r teljesen megegyez az épen kihallgatott szakértő előadásával, mire azon­ban dr. Schasnig újból előhivatik. E­l n­ö k : Az mondatik, hogy a leány meg­gondolatlan, másfelől az állíttatik, hogy sze­relmes természetű s nagyon lehetséges, hogy a gyóntató atya hízelgő szavai által oda jutott, hogy belészeretett a gyóntató atyába s a té­nyeket össze­confundálta. Dr. Schasnig: Az nem lehetséges; az intézetben nem volt alkalma megmutatni sze­relmes természetét, sőt azt tapasztaltam, hogy félénk volt. Elnök: Nem hiszi ön, hogy erotikus han­gulatának következtében fogta fel roszul a té­nyeket ? Dr. Schasnig: Én azt hiszem, hogy a tényeket helyesen fogta föl, és híven adta elő, mert minden előadásában következetes volt. Dr. Glanz: Az eredményekből ítélve ala­posak-e a czikkben előforduló kifejezések. — Dr. Schasnig: Ezen kérdésre nem vagyok hivatva felelni, ez az esküdtek feladata. (Bravo.) M a r­q­u­e t: Dunczinger Anna már kora ifjú­ságától fogva gyónni járt s igy hozzá volt szok­va a gyónási kérdésekhez. Hogy lehet tehát az eredményt megérteni, ha p. Gabriel gyóntatása olyan volt, mint előbb ? Dr. Schasnig: A közönséges gyónás nem háboríthatja fel úgy a kedélyt. Elnök: (dr. Poli­tzerhez). Nem erotikus téboly alkotta össze az ő agyában ezen jelene­teket ? D. Pollitzer: Az nem képzelhető, mert az ő tébolyában a szentség utáni vágy túlsulylyal birt. D­uizi­nger Anna újból kihallgattatik, da­czára minden fogós kérdésnek megmarad előbbi állításai mellett. Pater Gábrielt, nem akarta a kamrába követni, mert a papok és em­berek megszólásától tartott. Gyónni hiúságból ment, mert Pater Gábriel gyöngéd dolgokról beszélt neki. Délelőtti előadását azzal egészíti ki, hogy Brandstütter Annának azt beszélte volna, hogy neki kemény szíve és kemény fejecskéje van. A fogdosásról nem beszélt vagy legalább más értelemben. Brandstätter kimondotta, miszerint attól tart, hogy a bírák rosszul fogják felfogni az ő előadását, figyel­meztette , hogy ne valljon semmit. — Ő azonban azt felelte, hogy gyóntató székben az olyasmi nem illik s igy kénytelen be­vallani. E­­ n­ö k : Ha ön azt hitte, hogy P. Gáb­riel önnek , a keményszívűnek szerelmi val­lom­ást fog tenni, nem kellett volna hozzá mennie. D. Anna: Azt csak a gyónás után fogtam úgy föl. Brandstätter Anna előadja, hogy D. Anna azt beszélte volna, miszerint P. Gabriel többször kérdezé em ettől: „Ugyan kedves szép gyermekem, hát az én számomra nincsen-e szived ? A­mit a lapok írtak, az nem igaz. — Dunzinger tagadja ezt. Marquez: Tudja ön, mit jelent az, ha a férfi azt mondja egy leánynak: Kedves jó gyer­mekem, hát nincsen-e számomra szived? — Brandstätter : Azt úgy értem, hogy ő jól oda beszél nekem, hogy a vallás érdekében lebilin­cseljen. (Derültség.) Brandsütter Anna esketetlenü­l elbo­­csáttatik. Buchner Mária, Weber bárónőnél szoba­leány, öreg templomlátogató, lép be. Szája, mint tekintete ferde, de édeskésen összevonva. Feje, madonna módra, majd jobb, majd bal vál­lán fekszik. Kétségbeesett nyakassággal állítja, hogy Krisztus menybemenetele ünnep napján ő volt az utolsó a templomban s igy Dunczin­ger Anna akkor nem gyónhatott. A szemtelenség következtében, melylyel a kérdéseket tevő esküdteket akarta letromfolni, az elnök által rendreutasíttatott. A jámbor egyházfi , Weinberger Gottlieb semmi lényegest nem tud mondani. Holnap Dunzinger Mária kihallgattatásával kezdődik a tárgyalás. Pater Gabriel. A tegnap kivonatban közölt vádlevél felol­vasása után a vádlott, dr. Hinterhölzel, a„Ta­­ges Post“ szerkesztője emel szót. Előadja, hogy O­pater Gábrielt ez ideig soha nem ismerte s igy nem foroghat fenn reá nézve a személyes gyűlölet gyanúja. A­mit lapjának „Beküldetett“ czimü rovatában írt, azt Dunzinger Mária be­mondása alapján irta, a kit szinte csak akkor látott legelőször, mikor a szerkesztőségi irodá­ba jött. Hogy az asszony szavait ő fogalmazta sajtó alá, az nem változtat a dolgon, mert majd minden „Beküldetett“et a szerkesztőség stylizál. A Dunziger-históriát több oldalról hallotta; el­ment a község elöljáróságához s ott a hallotta­kat megerősítették előtte. A dolog elintézését oly erélylyel sürgette, a­milyen ritka a hírlap­­íróknál. Különben az egész dolog közbeszéd tár­gya volt a városban, mielőtt még valamely hír­lapba bejuthatott volna. Dr. Hinterhölzl továbbá kijelenti, hogy ő nem képzelhet olyan anyát, a­ki tulajdon lányára az itt registrált dologhoz hasonlókat koholhas­son. Az anyának, ki sirás és jajveszékelés közt beszél el egy ily borzasztó esetet, kénytelenek vagyunk hitelt adni s még inkább, ha állításait oly tagadhatlan körülmények, mint pl. a leány megőrülése erősitik. Dunzinger Annát egyszerű ártatlan leánynak festék előtte, szellemi beteg­ségéről soha sem hallott semmit. A tényállással szemben kötelezve érezte magát annak közzé­tételére. Dr. D U­rnb­er­ger (vádlotthoz): Midőn Dun­­zinger Mária önhöz jött, följegyezte ön állítá­sait ? Elő tudná azokat mutatni ? Vádlott: Igen. MAGYAR ÚJSAG 1872 AUGUSZTUS 1. KÖZGAZDASÁG. Vasúti üzletszabályzat. Érvényes a magyar korona terüle­tén fek­vő összes vasutakon. Rendelet. Az 1867. évi XVI. t. sz. VIII. sza­kasza alapján ezennel elrendelem, hogy a mel­lékelt üzleti szabályzat, mely a vasutakon szál­lítandó személyek, málhák, holttestek, állatok, járművek és áruk szállítására vonatkozó szab­ványokat tartalmazza, az 1872. évi augusztus hó 1-től kezdve a magyar korona területén lé­tező valamennyi vasúton és pedig úgy a helyi és köteléki­, valamit a pályáról pályára menő forgalommal hatályba lépjen. Egyes vasúti vállalatok vagy vasúti kötelé­kek különleges határozmányai csak az esetben bírnak ezen üzleti szabályzat mellett érvény­nyel, ha az illető tarifákban benfoglaltatnak, ezen üzleti szabályzat határozmányaival nem ellenkeznek, sőt azokat inkább csak kiegészí­tik, vagy ha a közönségnek nagyobb kedvez­ményeket nyújtanak. Az osztrák császári királyi kereskedelmi mi­niszter, kivel eziránt értekeztem, hasonló intéz­kedést tesz mindazon vasúinkra nézve, melyek a birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok területén léteznek. Pest, 1872. julius hó 1-én. A közmunka- és közlekedésügyi m. k. miniszter, Tisza Lajos. A. Személy és úti podgyász, halottak- járművek és élő állatok szállításáról. 1. Általános határozatok. 1. §. A szolgálati személyzet kötelességei. A vaspályáknál alkalmazásban levő tiszli sze­mélyzet a közönség irányában szerény, udva­rias, de határozott magatartásra van utasítva, s az eléje szabott szolgálati korlátokon belül szívélyes­séggel lenni tartozik. Rendszerinti teendőit ingyen köteles tel­jesíteni, és szigorúan tiltva van, hogy a közönségtől ilyen szolgálatokért ajándékot fo­gadjon el. A tiszti személyzetnek a dohányzás a közön­séggel való érintkezése közben megengedve nincsen. (Folytatása kör.) Bécsi börze, júl. 31. (Távirati tudósí­tás.) Hitelrészvény 332.80 Északi vasút — Államvasut 334.50 — — — Lombard.k 206.80 1860-ik 104 — 1864 ki 144.75 Ma­gyar jutalomsorsjegy —. —. Napoleondor 882.— Magyar hitelrészvény —. — Galicziai 242.50 Angol Ausztriai 309.25 — Franczia­­magyar. — Tramway 345.50. Magyar föld­hitelintézet —. Útmutató. — augusztus 1. — Nemzeti színház: aug. 1-ig zárva. Budai színkör: Sinek úr mutatványai „Kalospinte­­chromokrene“. Továbbá „Bűvös buba“ és „Fehér Othello.“ A Beleznay kertben új magyar daltársulat játszik minden este. A nafly komlóban Bakonyi daltársulata játszik. A renout terme 30 kr. díjért szemlélhető meg. Pestváros közgyűlését Infűben szerdán d­u 4, Bu­da város pedig csütörtök d. u. 5 órakor tartja. Egyetemi könyvtár. Nyitva van naponkint 9—1 és 4—11 óra közt. Nemzeti múzeum­. Mindennap más tárlat v­an nyitva. Állatkert a városligetben. Beléptidij 20 kr. Táviratok. Linz, jul. 31. (Eredeti sürgöny.) Minél in­kább kedvezőtlenné alakul az esküdtszéki tár­gyalás pater Gábrielre nézve, annál vakbuz­­góbban viselik magukat az imádságos asszo­nyok és ájtatos nénikék, kik a tárgyalási ter­met megtöltik. A Dunzingerre nézve kedvezően valló tanúk bántalmaztatnak, Dunzinger a tör­vényszéki épületből elmenetelekor fenyegette­­tett, csak rendőrök által kisértetve léphet az utczára. München, júl. 31. Az egyetemi ünnepély ma kezdődött a küldöttségek fogadásával. Münster a király üdvözletét hozta meg, Döl­­linger az egyetem nevében megköszönte, erre következtek az üdvözlő szónoklatok. London, júl. 31. Az alsóház mai ülésében a kormány a pápai szék melletti képviselet to­vábbra fentartásának czélszerűsége feletti vita alkalmából oda nyilatkozott, hogy a képviselő fentartassék, minthogy államainak elvesztése a pápát egy független fejedelem czimétől meg nem fosztá. München, jul. 31. Rómából érkezett táv­irati jelentés szerint Haneberg apát praecolli­satiója speyeri püspökké az utolsó consisto­­riumban hajtatott végre. Lissabon, jul. 31. Hírek szerint egy ösz­­szeesküvésnek vannak nyomában, mely által zavaroktól tartanak; a kormány már terje­delmes elővigyázati intézkedéseket tett. Prága, jul. 31. A „Bohemia“ jelenti: a Skene-féle consortium a munkabéreknek a világkiállítás évében várható emelkedése mi­att az 1873. évre meghatározott szállítási árak felemelését követelte, mely kérelme azonban a közös minisztertanács által kereken megta­gadtatol Bécs, jul. 31. A Gizella vasút építésére ér­kezett legolcsóbb ajánlatnak mutatkozik a Ru­dolf vasút által benyújtott, mely mértfölden­­kint 399,158 frtot követel és magát a kötvé­nyeknek névértéki árfolyamon átvételére köte­lezi. Felelős szerkesztő: Kelly Ignác*. Nyílt tér. *) A nagyérdemű közönséget bátorkodom figyelmeztetni, hogy párisi és lyoni utazásom alkalmával az alól jelölt czikkekből oly bámulatos olcsó áron sikerült nagy raktárt fölszerelni, hogy ezáltal azon kellemes helyzetben vagyok eddig hallatlan olcsó áron ajánl­hatni : rayé taffetas, 2/a sz., legnehezebb 1 frt 60 kr. rayé taffetas, 2/3 könnyebb 1 frt 30 krtól 1 frt 45 krig. Fekete taff­ota 1 frt 80 krtól 3 frtig. Fekete- lyone faille 2 frt 50 krtól 4 frt 50 krig. Színes lyone faille 2 frt 80 krtól 3 frt 40 krig. Színes Gros­grain 3 frt 40 krtól 4 frt 80 krig. Szép divatos ruhakelmék 30 krtól 80 krig, stb. stb. Rumburgi, hollandi és oreás vásznak legnagyobb mennyiség­ben kapható. Vidéki megrendelések pontosan eszkö­zöltetnek. Mély tisztelettel: WEIDINGER HENRIK a nemzeti szinház szállítója, hatvani utcza sarkán a „Zrinyi“-h­ez. •­ E rovatban közlöttekért nem vállal felelősség­eget a szerksztőség.­ ­ Mai iszlet. Pest, jul. 31. A gabonacsarnokban igen csekély mérvű volt az üzlet. Eladások, hivata­los jegyzés végett bejelentve nem voltak. Az­ árak azonban mit sem változtak. Tőzsdei szerződések szerint szeptember — okt. átadva búza 570 krajczár, rozs 355 kr , zab 161 kr. Az értéktőzsdén, élénk üzlet mellett kö­vetkező árak jegyeztettek: Athenaeum 262 frt. Ganz-féle vasöntöde 460, Schlick-féle vas­öntöde 260, magyar hitelb. 182.50, franco­­magy. 116.25, magyar sorsjegyek 108, pesti közúti vaspálya 389, takarék- és hitelegylet 101 frt készp. osztrák hitelr. 332.20, Napole­­ond’or 8.84, arany 5.32, tallér 1.65*/4.

Next