Magyar Ujság, 1872. augusztus (6. évfolyam, 174-198. szám)

1872-08-02 / 175. szám

helyein ép annyit h­allod a magyar, mint a német szót.“ Reméljük, hogy a „P. N.“ szerkesztője a körmére fog majd ezután koppintani az oly mun­­katársának, ki még ezután is azzal akarná vádolni az ellenzéket, hogy a magyarság ter­jedését megakadályozza; mert hisz fentebbi soraival megerégíté az ellenzéki sajtónak az erdélyi viszonyokról mondott állításait. — A kormány­közlönyök csakugyan sokra vitték. Ebben az uborka-dinnye idényben már annyira megfeneklettek, hogy most már a tap­­sonyi szent kutat rántják elő, s csinálnak be­lőle — risum teneatis — politikai fegyvert az ellenzék ellen. Tessék elolvasni a „Pesti Napló“ aug­­l­sei esti lapját, ott megolvas­ható, hogy a pártszenvedély mi mindenből nem képes tőkét csinálni. Hogy a nép lelkülete beteges izgatottságban szenved, ennek okát Pauler Tivadar közokta­tásügyi miniszternek a népoktatás érdekében nem tett intézkedéseiben kell keresni. A sajtó folyton sürgeti a népnevelést, a fölvilágosodott­­ság terjesztését, mert csak ez fogja a bajt meg­gyógyítani, míg azonban e téren nem fejt ki a közoktatásügyi minisztérium tevékenységet, addig az olyan tapsonyi széni kút-féle dol­gokról akárhányszor csinálhat politikai kér­dést. — A „Hon“ Philippovics altábornagynak egy rendeletét közli, melyet természetesen né­met nyelven írva intézett Kassa városához. A ramosus rendelet imigy szól: 1. Hogy a cs. kir. katonaság által használt helyiségek, lakások és laktanyák továbbra is megtart­assanak addig, míg a város más al­kalmasakat ki nem jelöl. 2. A laktanya berendezése és fentartása a fizetendő bérből eszközöltetni, és a fenmaradt többlet fog csak a városnak kiszolgáltatni. 3. Hogy azon esetekben, ha a város a cs. kir. állomási hadparancsnokságtól hozzá ér­kezett okadatok­ beszállásolási követeléseit megtagadná, ezen követelések erőszakos esz­közökkel is ki fognak vitetni. Az altábornagyot e rendelet írására az indí­totta, mert Kassa városa kimondta, hogy a katonai elszállásolás jogczime alatt követelt szolgalmakat és pótfizetéseket, mint törvény szerint nem jogosultakat, jövő 1873-tól fogva megszünteti, az általa e czélból kibérelt helyi­ségeket felmondja, a tiszteknek kiadott búto­rokat visszaszolgáltattatja, s eme határozatai végrehajtásával tanácsát is megbízta. Miután a honvédelmi törvények az elszállá­solásról nem tesznek említést, sem rendeleti­leg a kormány az iránt nem in­tézkedett, váj­jon miként fog a kérdés eldöntetni ? Ez alkalommal megemlítjük, hogy a kato­nai elszállásolás ügyében az enquét e hó 20-án kezdé meg tanácskozásait Bécsben s a lakta­nya rendszert fogadá el s egy albizottságot bí­zott meg a részletek kidolgozásával, mely ké­sőbb a két törvényhozásnak az az iránt ho­zandó törvények kidolgozásánál alapul szol­­gáland. — A szerb iskolák feletti államfelügyelet érdekében Pauler miniszter az illető tanfel­ügyelőkhöz a következő rendeletet bocsá­totta ki: Ő császári és apostoli kir. felsége f. é. ápril 6-án és julius 2 án kelt legfelsőbb elhatározá­sokkal a szerb nemzeti egyh. kongresszus ál­tal múlt 1871. évi julius 29-én kelt felterjesz­téssel bemutatott a szerb népiskolákról (I.) és a felsőbb leánytanodákról (II.) szóló szabály­zatokat, az I. szabályzat 1. 2. 7. 14. 18. 31. 58. (illetőleg 61. 107. 108. 109). 97. 130. 133. 138. és 139 cik­k. és a II. szabályzat 4-ik §-ánál, és részint az 1868. évi XXXVIII. törv. czikkből, részint a metropoliai iskolai tanács és egyházmegyék rendezését helybenhagyó 1871. évi május 29-én kelt legf. elhatározás­ból folyó módosításokkal legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott. Miután mindkét alapszabálynak illető §§-ain a kellő módosítások már megtörténtek ; ma­goknak az alapszabályoknak pedig a „Buda­pesti Közlönyében, „Néptanítók lapjáéban és „Rendeletek tárá“-ban leendő közzététele iránt egyidejűleg intézkedtem, szükségesnek tartom kiváló kötelességévé tenni azt, hogy a görö kel, szerb nép- és felsőbb leányiskolákat állandóan kellő figyelemmel kísérje, azoknak a fönálló utasítások értelmében leendő megvizs­gálásakor a törvényszabta követelmények és feltételek mi módon teljesítésének a legna­gyobb pontossággal járjon végére, kiváltké­pen pedig beható tudomást szerezzen magá­nak, az ezen iskoláknál használatban levő tan­könyvek tartalmáról, és a tapasztaltakról, az 1868. évi XXXVIII. tczikkben kimondott ál­lami főfelügyeleti jogérvényesítése végett né­kem időről-időre jelentést tegyen. Budán, 1872. évi julius 17-én. Dr. Pauler Tivadar s. k. A franczia védvám veszélyessége. Európa államai nagymérvű, folytonos csereviszonyban élvén egymással, oly elsőrendű állam mint Francziaország, veszélyes zavart fog okozni összes cse­­reviszonyainkban, ha azon politikától, a szabad kereskedelem politikájától, me­lyet Európa államai elvben általában el­­f­ogadni, s az ipar­­s kereskedelem fejlő­ő­désével a gyakorlati életben is mindin­kább érvényre emelni kénytelenek vol­tak, most a franczia kormány eltérvén, határozottan megmarad retrograd irány­zata mellett. Európa egyik legkevésbbé szabad­elvű kormánya volt mindig az osztrák kormány. Az osztrák iparosok és keres­kedők a védvámrendszer segélyével lép­tek nyakára a magyar ipar és kereske­delemnek. Az osztrák kormány nem is szokta volt tekintetbe venni és megkér­dezni a nagy fogyasztó közönség érde­keit, hanem csakis az illető „szakférfi­akat“, t. i. a gyárosokat s más érdekel­teket, kik saját ügyeiknek legjobb vé­dőjük, s mégis a szabad kereskedelem „elvét“ fogadta el. A védvámrendszert pedig csak mint szükséges roszat tar­totta meg, mert az oly adóalap, melyet mással helyettesitni nem lehet, s rajta a közelebbi évtizedek alatt is sokat javí­tott, egyszerűsített. Sőt magával Fran­­cziaországgal 1866-ban decz. 11. oly szerződést kötött az osztrák kormány, melyhez képest a franczia kormány­kö­rökben most ismét ápolásba tett védvám­rendszer valóságos visszalépés. Alkalmat szolgáltat az Ausztriával határos országoknak az 1866. osztrák szerződés,hogy azon időre mig kitart,i.i. 4­2 évre egy kis kerüléssel kijátsz­­hassák a mostani védvámtörvények ha­tályát. A magy. kir. földm. ipar- és kereske­delmi minisztérium, mely az 1867-es szerződések alapján öröklötte az osztrák kereskedelmi szerződést és politikát, öt évi működéséről tett jelentésében követ­kezőleg nyilatkozik a szabad kereskedés érdemében: „A magyar kormánynak, bár elvül és végesétül a kereskedelmi szabadságot vallotta, nem csak a most érintett százados viszonyokra, ha­nem saját fejlődő iparunkra való tekin­tetből is, nem lehetett okszerűen a keres­kedelmi szabadság rögtöni valósítá­sát követelni, mert ez a külföldi verseny súlyát minden irányban elviselni még nem képes osztrák ipart, saját még gyöngébb iparunkkal együtt megkárosította és fejlődésében megakasztotta volna, hanem oly eljárást kellett követnie, mely szerint a közös vámterület vámdíjszabályzatában szük­séges leszállítások csak fokozatosan és kellő arányban, a belipar növekedő versenyképességé­vel történj­e­nek.“ Itt tehát csak a rögtöni átalakítás czélszerűtlensége van hangoztatva. A kereskedelmi szabadság mint elv és végczél ki van mondva. S ezen czél eléréséhez a magyar kormány, az osz­trák kormánynyal kezet fogva törekszik fokozatosan, kellő arányban a belipar növekedő versenyképességével. Ez határozott irányzata Európa min­den felvilágosultabb kormányának s csak sajnálnunk lehet, hogy Thiers ur retro­grad lépése igen valószínűvé tette azon válságos forgalmi zavart, melybe Európa minden államai kisebb nagyobb mérv­ben bevonatnak, aszerint amint kisebb nagyobb mérvű csereviszonyt űznek Francziaországgal. Thiers úr védvámpolitikájának csak egy dönthetlen érve volt. Ez abból áll, hogy Francziaországnak pénzre van szüksége. Francziaország törvényhozása tehát elfogadta a védvámrendszert, mint az állam jövedelmi forrását. De reméljük meg fogja bánni e lépését s nem leend utolsó a szabad kereskedelem érvényesítésében, mihelyt körülményei engedik. Már a közelebbi mesés összegekre terjedő aláírások mutatják, hogy Fran­cziaország nincs reá szorulva e szűk­markú osztrák-ezoptos politikára. Mert Francziaországnak siet pénzt adni maga Németország is, hogy enyhítse a vétkes és zsarnok módon uralkodó kormányok által okozott veszteségeket. A népek nem ellenségeik egymásnak. És legna­gy­obb szerencsétlenség volna, ha Európa kormányai követnék a mostani franczia kormány vámpolitikáját. Ha t. i. szerződéseik mostanában lejárván, a vámdíjak emelésével tartanák meg a franczia védvámot. Kétséget sem szenved, hogy milliók­kal gyarapodnék a kormányok jövedel­me , de tízszeresen-százszorosán sújtva volna a köztevékenység, a nemzetközi csereforgalom. Sújtva volna, mint sújtva van minden­féle vám által a termelő osztály, mely jövedelme egy részét kénytelen kiadni kezei közül, hogy eladhatóvá tehesse terményeit. Sújtva van a feldolgozó osz­tály, mely tőkéje s munkája egy részét kénytelen feláldozni, hogy megszerez­hesse a feldolgozandó anyagokat. Sújt­va van végre azon fogyasztó közönség, mely ezen iparczikkeket magas ára daczára sem képes nélkülözni. Ezen igazságtalan terheket, termé­szetesen, kölcsönös előmérkőzés után igen egyenetlenül tolja egyik fél a má­sik nyakára s többnyire a legszerényebb, legmunkásabb osztályok vannak legér­zékenyebben sértve. Nincs kétség benne, hogy jelentékeny veszteséget fog szenvedni a védvám, il­letőleg vámadó által Francziaország ipara, mert általa nincs megvédve ver­senytársai ellenében, sőt még nehezebbé tétetik munkálkodása. A feldolgozandó iparczikkek megdrágulnak, s ha a fran­czia gyártmányokat Európa népei nél­külözni tudnák, a franczia ipar kiszá­­míthatlan kárt szenvedne. Thiers úr, igaz, nem roszul számított, midőn eme nélkülözést majdnem semmi­be sem vette, mert mai világban épen a luxusczikkek kezdenek nélkülözhetle­­nek lenni, kivált azok előtt, kik könnyen jutnak pénzhez. Pedig ilyenek most na­gyon sokan vannak Berli­ben, Bécs­ben, még Magyarországon is. De ment­­hetlen hiba volna ezen esetleges körül­mény miatt Európa-szerte egy retrográd vámpolitikát inaugurálni s a lejárandó vám és kereskedelmi szerződéseket ezen alapon újítani meg. Sajnos dolog volna, ha azon veszélyes irányzatot, melyet Thiers úr csakis rendkívüli körülmények közt emelhetett, reméljük csak rövid időre érvényre, ha más államok talán a megtorlás ürügye alatt, de tulajdonkép azért, mert nektek is hasznot ígér, elfogadnák. A franczia védvám vagy vámadó rend­szere ellenében leghelyesebb, legsikere­sebb lehet ama keresztényi megtorlás, miszerint: kenyérrel dobálja vissza, ki kővel dobáltatik. Ne tágítsunk a szabad ipar, szabad ke­reskedelem elvének érvényre emelésé­ben. Sőt siessünk nagyobb lépésekkel a kitűzött czél felé, mint eddig­­ Fran­cziaország, melynek kormánya e napok­ban meggyőződhetett arról, hogy ily ezontos politikára nincsen szüksége, bi­zonyára sokkal inkább szabadelvű leend vám s kereskedelmi szerződései megújí­tásakor, miint minő volt a rémülés, szo­­rongattatás múlt napjaiban. Kubinyi Lajos: MAGYAR ÚJSÁG 1872.*AUGUSZTUS 2. Interpelláló a nagyméltóságu igazságügyminiszter úrhoz Miután Felső-Fehérmegye országgyűlési kép­viselője, ifj. Haller Ferencz gróf a zol­­táni jószágban biróilag lezárolt 11 darab ló­nak fehéregyházai lakásán menhelyet adott, s így nyilván orgazdaságban lappang, miután továbbá ugyanő a közigazgatásilag lezárolt fehéregyházai osztatlan jószághoz tar­tozó erdőségek pusztítása szabadon gyakorol­­hatása végett, gazdatisztje Hadnagy Domokos­hoz 1872. július 19-én azon megyei szolgabiró hivatalos eljárása megakadályozására egy tiltó rendeletet bocsátott ki és köröztetett, ez­által a személy és vagyonbiztonságot megla­zítván; miután végre orsz. képviselő ifj. gróf Haller Ferencz több év óta büntetlen űzi cselekede­teit, melyekért bűnvádi kereset alatt áll, de az már két évtől fogva nyugszik, és naponta újabb meg újabb tényekkel gyarapittatik, mint ezekről nagyméltóságodnak több panaszok út­ján tudomása van; ez okán mély tisztelettel kérdezzük az igazságügyminiszter urat: Szándékozik-e megyénkben a személy- és vagyonbiztonságot szükség esetében statárium kihirdetése által is helyreállítani, és orsz. kép­viselő, ifj. gróf Haller Ferencz és társai elleni bünfenyitő keresetek gyors lejártatását még az országgyűlés megnyitása előtt a mvásárhe­­lyi királyi törvényszéknek megrendelni ? Segesvártt, julius 28-án. Többen. Választási mozgalmak. Gyergyó-Szentmiklósi távirat szerint Gyergyóban a választás tegnap befejeztetvén, Boer Antal ellenzéki 2455 szavazattal vá­lasztatott meg Antalfy Károly 571 szavazata ellenében. Csikszék­e kerülete a múlt ország­gyűlésen jobboldali által volt képviselve. * Maros­vásárhely, július 30. Tegnap a városi képviselő-bizottságnak új­ból rendkívüli közgyűlése volt, még­pedig a bel-­ügyminiszternek f. hó 16-án a közp. vál. inté­zett — az előbbi összeírást megsemmisítő rende­lete ötletéből többek által beadott azon indít­vány tárgyalására, hogy az előbbi 8 összeí­ű­­kü­ldöttségi tagtól ezen megbízatás elvonatlan helyekbe újak, úgy 4 kilépett tag helyett má­sok, valamint még 8 új tag választassék. A deákpártiak által tett ezen indítvány el­len az ellenzék részéről egyfelől illetéktelen­­ség, másfelől pedig azon körülmény miatt é­­rezett ellenmondás, mivel a belügyér ezen kér­dést bárha törvénysértőleg már egyszer vég­leg elintézvén, és az új összeírás a közp. vál. által el is rendeltetvén, a közgyűlésnek ezen ügyben több beleszólása nem lehetett, kivévén azon esetet, ha egyik vagy másik kilépett tag helyébe mást kellene választani. De minden érvelődések daczára a jobboldali hősök elég bátorságot és botorságot éreztek magukban arra, hogy ezen törvénytelen eljá­rást szentesítsék, és túlbuzgóságból a belügyér­delibe emelkedve oly hatalmat gyakoroljanak, melyet a közgyűlésnek sem a törvény, sem a gyakorlat nem adott, — és igy­­ön kimondva az indítványnak 2 szavazattöbbséggel lett el­fogadása, s annak folytán 21 új tagnak mind jobboldalinak beválasztása. Az ellenzék ezen jog- és törvényerőszakoló lépést el nem tűrhetvén, jobbnak és alkotmá­nyosabbnak taláta az uj választástól vissza­vonulni, és tiltakozását s folyamodványát be­jelentve, a dicsőséget ellenfeleinek átengedni, azon biztos reményben élvén, hogy a minisz­ter minden ily jogtalan és illetéktelen beavat­kozást a törvény hatalmával visszatorland, és nem fogja engedni, hogy túlbuzgó hívei oly el­járásokra ragadtassák magukat, melyek sem az alkotmányos élettel, sem a fennálló törvé­nyek iránt tartozó tisztelettel meg nem egyez­nek, sőt inkább a felforgatás jellegét viselik magukon. Ha valaha, úgy most elvárjuk a belügyértől a pártatlan eljárást már csak azért is, mivel saját hatásköre van megsértve. Szemtanú.* Tasnádról legutóbbi — Szongoth Jakab úrtól eredeti — az ottani választási mozgalmak­ra vonatkozó közleményünkre, Pintér Lajos úr c­áfolatot küldött be hozzánk. Nem vállalko­zunk közlésére először hangja miatt, mely jog­talanul követelő és sértő, másodszor pedig mi­vel épen Szongoth úr czikke válaszul szolgált, egy a „Hon“-ban megjelent közleményre, de még az ügynek a végtelenig való feszegetésére Pintér uram-féle levelek miatt nem vállalko­zunk. Ml II —P——' ■ I •—M­WI .... Kivonat a hivatalos lapból. Mizula János privigyei lakos vezetéknevének „Borká“-ra kért átváltoztatása belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. A debreczeni m. kir. pénzügyigazgatóság Prochaszka Henrik c­orsovai fővámhivatali segédtisztet a debreczeni fővámhiva­­talhoz HI. osztályú vámtisztté nevezte ki. esem KRÓNIKA. Pest, augusztus 1. — Az ország honvédegyletei köz­­ponti bizottmánya legközelebbi ülésé­ben elhatározta, hogy az 1848/9-diki honvé­deknek 7-dik vagy is ez idei országos gyűlése megtartásának határideje augusztus hó 1- től folyó évi szeptember 28-ára tétetik át — leg­inkább azon okból, hogy a menház akkor már teljesen fölszerelve átadathassák rendeltetésé­nek. — így tehát az idei honvéd közgyűlés f. évi szeptember hó 28-án, — a menház ünnepé­lyes megnyitása, és az építő bizottság általi átadása pedig f. évi szeptember hó 29-én fog megtörténni, mit is azon hozzáadással teszek ezennel hirlapilag közzé, hogy az érdekeltek erről, külön körlevélben is fognak értesittetni. Pesten, 1872. évi julius hó 31-én. Kühnel Ig­­nácz főjegyző. — Színházi hirek. A nemzeti színház tagjainak nagy része már visszaérkezett, s az előadások hír szerint mégis e hó 8-án nyílnak meg újra. — A mai lapok dicsérettel szólnak Pest városa ama tegnapi határozatáról, mely­­lyel az ideiglenes népszínház felállítására meg­adta az engedélyt. Reméljük, hogy a tanács is az ügyből kifolyólag fogja föltételeit szabni. Körmyiteen Miklósin­a mennyire lehet — te­kintetbe véve, hogy Pest a vidéki nagyobb városoktól elű­tőleg nem is subventionál; egy színházat talán segélyben is lehetne részesíteni egy-két évig — másrészt azonban köteleztes­­sék az igazgató a művészet álláspontjának megfelelő előadásokat rendezni. — A budai színkör legközelebbi játékrendje. Szombaton és vasárnap Sínek u­r mutatványai, azonfelül szombaton „Trapezunti herczegnő“, vasárnap „Rokkant huszár“. — Aug. 12-én, vagyis a jövendölt földpusztulás napján K­ö­m­i­v­e­s jutalmára színre kerül: „Jön az üstökös vagy a földgolyó szétbomlása aug. 12-én.“ Gúnyos bohózat énekkel és tánczc­al, 5 képpel. Egy özönvíz előtti eszme után írta Bolygó Csillag. A képek eléggé tarkán vannak elnevezve .­l-fő kép: „Szerelmi párbaj Mars és Jupiter közt, Vénus csillaga fölött.“ 11-ik kép: „A kelepczébe került adós és a szerelmes agg­­szűz.“ III-ik kép: „Az álbeteg vagy­ adósság­fizetés a legújabb divat szerint.“ IV-dik kép: „Felfordult kortesvilág, vagy­­ sem jobbpárt sem balpárt, a kulacsban van az igazság.“ V-ik : „Az üstökös.“ A színdarabban előfor­duló tánczok: Üstökös csárdás“ és „Holdvi­­lág-cancan.“ — Ó-Orso­váról Nagy Soma mérnök a következőket írja lapunknak: Az aldunai ha­józás, a víz apadása következtében akadá­lyokra bukkan. Csak Drenkováig járhatnak, aztán kocsikon Tutzig, innét kis hajókon Ve­­cserováig, ismét kocsival Gurcsójáig, s úgy to­vább gőzösön T.­Severinbe. A jövendő termé­szettudósoknak lesz módjukban meglátni a ki­álló sziklákat Greben magy. „Zuhatagoknál“. Bagaria-czizmákkal lássák el magukat, ha száraz lábbal akarnak átsétálni. — Szeptem­­ber 10. 11. 12-én — a szerb jobb bunaparti erdőben mulathatunk s kutathatunk „asphalt“, „kőolaj“ felfedezése és vízhatlan mész végett is. Egy kis fáradságot föl lehetne áldozni a szept. 19-ki „scientifique excursió“ alkalmá­val — Mehádiáról a veterani barlanghoz, Us­­ban „Ait-Ogradina“ falucska­ határában mész­­lenyt kaphatni; egy pár kísérleti kövecskét be fogok mutatni én is. De a szaktudósok föl­adata leend az itteni föld rejtett kincseinek to­vábbi kikutatása. Van reményem: lesz is ku­tatás! —Livingstonetól, a„Daily Telegraph“ második levelet közöl, mely majd négy hasáb­ra terjed. E levelet a tudományos világ nagy érdekeltséggel fogadhatja, mert oly jelensé­gekről és népekről tesz említést, a melyekről a világ eddig tudomással sem birt. — Művész hazája — vidék. Bogyó Alajost kedden nagyváradi jutalomjátéka al­kalmával ezüst serleggel lepték meg tisztelői. — F­áy A­n t­a­­­r­ó­­, kit nagy részvét mellett tegnap temettek, rövid életrajzot nyújt a „Föv. Lap.“ s megemlékezik egy kis költeményről melyet az elhuny­t rövid idővel halála előtt küldött be hozzá „Végrendeletem“ czimmel. Úgy hang­zik : Sok harczi kár, csapás s önkény — kol­­dusságra juttatott. — A sors mankót, kint, szenvedést -!- Vállaimra halmozott. — Csak dalaim maradtak meg, — Mikről rendelkez­hetett­, — Nekem hagyon, kedves hazám! — kevés, s mégis mindenem. — A budai zugi igét­ben tegnapelőtt tartotta meg a lövészegylet­­ig poharazás közt szokásos galamb lövészetét. A 120 felbocsátott galamb közül csak tíz repült el. A többi egy­­egy lövésre lehullott és a közlakoma pecsenyé­jének szolgált. — Tanirodalom. A német nyelv és iro­dalom tanáraival Tewrewk Árpád tudatja, hogy „Német tan és olvasókönyvének máso­dik kötete október elejére megjelenik. — Barbárságról tesz említést a „Nagyv.“ Oly esetről beszélnek Nagyváradon úgymond, melyet a „királyi törvényszék“ ide­jében megtörténhetőnek nem hittünk. Egy 65 éves margitai izraelitát apróbb vétség miatt leg­felsőbb helyen három napra ítéltek el, s mi­dőn ez a büntetés kiállása végett az illető helyen — a megyeháznál — megjelent, lege­lőször is szakálla levágásához kezdettek. Az aggastyán, mint már ez vén zsidóknál szokás­ban van, kegyelettel viseltetvén tisztes szakálla iránt, ellenállott, s erre hat rabot hozattak fel a börtönből, és ezek segélyével hajtották végre a barbár aktust. Magától értetődik, hogy a rabok kezeinek nyoma még most is meglátszik a szegény, ékességétől megfosztott s már kibo­csátott zsidón. Nem tudjuk, mivel fogják az illetők ezt igazolni, de igazolják akár a házsza­bálynál is, a magyar igazságszolgátatási viszo­nyokra furcsa fényt fog vetni.­­ A „Színpad“ czímmű színi közlöny ajánlja, hogy a nemzeti színházhoz Rákosi Szi­­donai k. a. helyébe Szigeti Jolán k. a. szerződ­tessék, ki feltűnő szép sikerrel játszott a képez­­dei vizsgákon. Mi is hiszszük, hogy a fiatal színésznő bármely színpadnak hasznavehető, sőt ha fejlődése a hozzá kötött reményeknek megfelel, kiváló tagja lehet, de kérdés, hogy az a szakma, melyben tehetségét érvényesítheti, nincs-e a nemzeti színháznál betöltve, s más­részt van-e kedve Szigeti kisasszonynak arra, hogy itt évekig tétlenségre kárhoztassa tehet­ségét, mint annyian már előtte és bizonyára utána is. Mert a jelen igazgatóságtól a megle­vő vagy megszerezhető erők arányos használa­tát remélni, annyi mint Orczy bárótól önmeg­­tagatást várni. Mind a kettő lehetlen. — Lőpor robbanás. Az Ó-Buda köze­lében fekvő lőpormalom, melyben öt mázsa lő­por volt, tegnapelőtt borzasztó robajjal a jégbe repült. A malom melletti tóban mintegy 60 em­ber fürödhetett, midőn az történt, s nagy sze­rencsének mondható, hogy a különféle érerda­­rabok, melyek pelyhekként repültek a légben, senkit sem sértettek meg. A robbanás oka ed­dig ismeretlen.­­ A kecskeméti kiállításban részt­vevő kiállítók pénteken f. é. augusztus 2-án d. u. 6 órakor az orsz. m. Iparegyesület helyiségében (Ország­ut 7. sz. I. emelet) értekezletet tartanak, melyre az illetők megjelenni kéretnek. — Uj postahivatal. Mai naptól kezd­ve Küküllő megye Bolkács nevű helységében (Erdély) egy uj postahivatal lép életbe, mely a levél és kocsipostai küldemények­kel és leadá­sával — utóbbinál csakis 10 font egyes súlyig — foglalkozand, és összeköttetését a kiküllő­­vár balázsfalvi naponkinti küldönczjárat által nyeri. E postahivatal közbestési körét csak Bolkács községe képezi. — A jobboldal lovagiass­ága.Mig ma­gát az itól bám­ul­ják, addig ucui szóltunk, a nyilvánosság embere el van arra készülve, kü­lönösen ma, midőn akár az egyik, akár a má­sik oldalról minden politikai sró támadtatik. De mikor a politikai düh és jezuitizmus nem csak magának az orvosnak, hanem a gyógy­szerésznek is neki esik a receptért, és az orvos állítólagos hibája miatt elkezdi ócsárolni a gyógyszertárat is, az már egyenes és félre­­magyarázhatlan rész­akarat, még több a lo­­vagiatlanságnál. Így van pedig a jobboldali sajtó jelenleg a „Heckenast“ czéggel, a­miért a reájuk nézve igen keserű labdacs. „Az ellen­zék véres küzdelme“ — czímű munka kiadá­sát elvállalta. Az írónak nem árthatnak, hát a kiadónak akarnak ártani, azt akarják meg­ijeszteni. — Valóban oly taktika, mely méltó feltalálóihoz. Különben a kormány sajtónak ily támadása az említett műre nézve a legjobb ajánlat. KÖZGAZDASÁG. Vasúti üzletszabályzat. Érvényes a magyar korona terü­letén fekvő összes vasutakon. (Folytatás.) 2. §. A szolgálati személyzet jogai. A kö­zönség az egyenruhás vagy szolgálati jelvény­­yel ellátott pályaszemélyzet szolgálati rendel­kezéseit megfogadni tartozik. 3. §. Perlekedések eldöntése. A közönség s a tiszti személyzet közt felmerülő perlekedé­seket az állomásokon az állomási főnök, menetközben pedig a vonatvezénylő dönti el. 4. §. Panaszok. Panaszok a szolgálatban elöljárók elé írásban vagy szóval terjeszthe­tők, valamint a minden állomáson meglevő panaszköny­vbe is iktathatók. Az igazgatóság minden panaszra, mely a panaszos neve és lakhely­e megjelölésével be­érkezik, felelni köteles. Szükséges, hogy a pa­nasz, mely valamelyik szolgálattevő ellen emeltetik, ennek nevét, száma vagy egyenru­hájának egyéb ismertető jele szerint lehető pontos megjelölését tartalmazza. 5. §. A pályaudvarba vagy pályára lépés. A közönség számára állandóan vagy pedig csak időnként megnyitott helyeken kívül, a pályaudvarokba vagy pályára lépés, az erre a vasútrendőrségi szabályzat határozatai ál­tal jogosított személyek kivételével, mindenki­nek tilos. 6. §. A szállítási kötelezettség korlátozása. Pénznem vagy fizetési módok. Személyek, ál­latok és tárgyak szállítását csak rendkívüli akadályok vagy fensőbb hatalom fenforgása esetében, vagy mikor a rendes szállító­eszkö­zök elégtelenek, lehet megtagadni. Fizetésül a váltópénz kizárásával minde­nütt a szomszédos pályákon törvényes árke­rettel bíró arany- és ezüstpénz fogadandó el, még­pedig a vaspálya igazgatósága által meg­­a­lapított, s minden szállító­hivatalnál nyilvá­nosan közzétett árfolyam szerint, a­mennyiben

Next