Magyar Ujság, 1872. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)
1872-09-12 / 208. szám
Csötörtök, tíze*'fitea*tói iroda Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap sz e 11 em i részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. —Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Hiada-hivatal ! Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz a kiadás körüli panaszok és a hirdetményék. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1892. szept. 12. Előfizetési ár ! Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre ... 20 frt — k. Fél évre .... 10 B „ Negyed évre . . 5 „ — „ Egy hónapra . • 1 „ 70 „ Egyes szám 10 kr. Hirdetési dij : 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden minden hirdetései- külön 30 kr N y i 111 ér: 6 hasábos petitsor 25 kr. Ghyczy Kálmán programmja. ............................................ Ghyczy Kálmán nyilatkozata, mint előre látható volt, nagy hatást idézett elő a politikai körökben, s semmi kétséget nem szenved, hogy hasonló hatást VI. évfolyam. Pest, szept. 11. Politikai szemle. A fejedelmi találkozás véget ért, s így ma már a találkozásra vonatkozólag utóbbeket registrálunk. Az orosz czár tegnap este Andrássy grófot hosszabb kihallgatásra fogadta. Ma az orosz czár nevenapját hlik meg; Vilmos és Ferencz József császárok személyesen vitték meg neki szerencsekivánataikat; a diplomatiai kar szintén fogadtatni fog. Délben nagy ebéd lesz három asztal mellett az orosz nagykövetségi palotában, melyben az összes fejedelmek, a magas tábornokok, a kíséret és a hadsegédek veendenek részt. A „Speners. org“ jelentése szerint a Bismarcknak és Moltkenak szánt díszpolgári oklevelek átnyújtása alkalmával Bismarck következőleg nyilatkozott: Tény, hogy a három császár találkozása mindenütt az eddigi nagy események békét ígérő befejezésének tekintetik ; a béke iránt táplált általános hit az iparos tevékenység felvirágzására nézve ép oly fontos, mint maga a béke fenntartása. A találkozás ezen jelentőségét a lakosság is érezni és elismerni látszik. A császári vendégek fölötte meg vannak elégedve a Berlinben talált meleg fogadtatással. Moltke a találkozás súlypontjául szintén a béke iránti bizalom megszilárdulását emelte ki, melyben a nemzet joggal ismeri fel ezen esemény becsét. A „Pr.“-nek jelentik Berlinből. A császárok találkozásának politikai eredményei iránt a legteljesebb megelégedés nyilvánul. Poroszország és Oroszország leghatározottabb rászólásukat fejezték ki az Ausztria Magyarországban nyilvánuló államellenes törekvések tekintetében. A miniszterek értekezletein sem szerződések megállapíttatói, sem jegyzőkönyvek vezettetni nem fognak , valószínűleg azonban egybehangzó diplomatiai nyilatkozatok fognak kibocsáttatni. A találkozás általános czéljaiként megjelöltetnek : az állami tekintély megszilárdítása, a létező állapot fentaitá■a és a béke megóvása. A „N. tr. Fr.” állítólag jól értesült oldalról következőkről értesült a fejedelmek találkozásának politikai jelentőségére vonatkozólag : A három külügyminiszter között eddig nem tartatott értekezlet, és valószínűleg nem is fog tartatni, ellenben kölcsönös megbeszélések folytak Bismarck, Andrássy és Gortsakov között, melyekből kitűnt, hogy a három állam minden nagy európai kérdésre nézve teljesen egyetért. Továbbá bizonyosnak tekintetik,hogy a három hatalmasság előzetes megegyezése nélkül egyikük sem fog bármely nagy európai kérdésben lépést tenni. Chanzy tábornok, mint az ardennes-i megye bizottmányának elnöke, nemrég Thiershez levelet intézett, melyben a conservatív köztársaság létesülésére nézve óhajait kifejezi. Thiers e levélre következőkép felett: Kedves tábornokom ! Az ardennesi megyegyűlés feliratát vettem és sietek rá válaszolni. Kérem Önt, mondja meg köszöntemet a tanács mindazon tagjainak, kik Önhöz csatlakoztak, mondja meg nekik, hogy tiszteletük és bizalmuk eme jele a legszebb jutalom, melyet fáradozásaimért nyerhetek. Azon felvilágosult férfiak tisztelete, kik háziasságot belátással egyesítenek, a leghatályosabb biztatás reám nézve, elfelejteti velem gondjaimat, erőfeszítéseimet, éveim terheit, szóval megadja nekem azon erőt, melyre szükségem van, hogy fárasztó munkámat oly szellemben folytassam, melyet önök jóváhagynak, és melytől magamat tovább is vezéreltetni eltökélt szándékom. Trouville, September elsején. Thiers. E levél roppant feltűnést okozott Francziaország politikai köreiben, annál inkább, mivel Chanzy egyszersmind a köztársasági balközép elnöke is. Az összes szabadelvű lapok úgy tekintik e levelet, mint a monarchicus párthoz intézett végleges válólevelet, Mexikóban, mint aug. 15-ig terjedő hírek jelentik, a fölkelők vezérei mindnyájan elfogadták az amnestiát, Garcia de Canada kivételével, aki el is fogatott. Porfirio Diaza a fővárosba váratik, ki iránt Lerdo de Tejado ideiglenes elnök a legbarátságosabb indulattal viseltetik. Lerdo fél millió dollárnyi kölcsönt kötött s évek óta az első eset, hogy a kormány hitelnek örvendhet. Pedro Martinez is megadta magát csapataival. ^ ^ A spanyol határon levő franczia csapatok két századnyi erősítést kaptak, mert attól lehet tartani, hogy a karlisták újból támadásokat akarnak végbe vinni. Mi a senator-választások eddigi eredményét illeti, a megválasztottak közül 144 a radikális párthoz, 38 más pártárnyalathoz tartozik. Hírlik, hogy mihelyt megnyílik a kortes, egy új nagy kölcsönre vonatkozó tervezet fog előterjesztetni a kormány által, fog előidézni országszerte; azért is, amit e nyilatkozatban mond, azért is, mert ő mondja. Ghyczy Kálmán már régóta kiváló helyet foglal el államférfiaink között. Sokoldalú fényes tehetségei és jelleme tisztasága rég felül emelék őt a pártszenvedélyeken, s oly általános tiszteletet s becsülést biztosítottak számára, minővel hazánkban kevés, igen kevés ember dicsekedhetik. De épen e kiváló állása, mely tetteinek és szavainak különös nyomatékot kölcsönöz, kötelességünkké teszi, legújabb nagy horderejű nyilatkozatát részrehajlatlan bírálat alá venni, megvizsgálni az alapot, melyből kiindult s kijelölni a tévedéseket, melyekbe következetéseiben esett. Annál is inkább válik ez kötelességünkké, mert a tévedések nagyok s nagyon veszélyesek. Annyira nagyok, hogy az ember alig bírná azokat Ghyczy Kálmán fényes elméjével összeegyeztetni, ha köztudomású dolog nem lenne, hogy az állambölcsészet nehéz útján a legfényesebb elme is csak úgy haladhat biztosan, ha kíséretében szilárd támaszul ott van mindig a nagy tettek szülőanyja: az erély, a bátor elhatározottság. E tulajdonnal, fájdalom! Ghyczyt a természet meg nem ajándékozta. Elméje soha sem bír szabadulni a kételyektől, szíve a scrupulusoktól. Tehetséges gazdagságát ellensúlyozza és sikeres működésükben megakadályozza az önbizalom-hiány. Ghyczy mindig szépen, de mindig félénken gondolkozik, mindig becsületesen, de mindig habozva cselekszik. Midőn az 1867-iki, úgynevezett közjogi alap létre jött, az ő vizsgáló elméje azonnal belátá annak rettentő voltát, elburkolt veszélyes irányát és hazafias szive felzúdult ama nemzetgyilkolási merénylet ellen. Nemsokára azonban felszólalt benne természetének második fele: a kétely és a scrupulus, mig végre belefáradott az önmagával való küzdelembe s megadá magát, persze nem egészen, mert erre megint nagy erély, s nagy elhatározottság kivántatnék, hanem csak félig, vagy háromnegyedig. Ghyczy nyilatkozata az önbizalom és erélyhiány szüleménye; s mert ilyen, igen alkalmas arra, hogy a habozókat, a kételkedőket még jobban megingassa, de meg vagyunk győződve, hogy a szilárd hazafiakat Ghyczynek elűve csak annál inkább fogja megerősíteni a jelenleg létező s hazánkat megsemmisítéssel fenyegetőző közjogi alap elleni küzdelemben. Mielőtt a mű részleteibe bocsátkoznánk, ki kell emelnünk a legnagyobb s a legmeglepőbb tévedést, mely az egész műnek mintegy alapját képezi-Ghyczy javaslatba akarja hozni pártja előtt a kormánypárthoz való közeledést. Hogy ezt tehesse, indokolnia kell mindenekelőtt e lépés szükségét. S miként indokolja ezt? Akként, hogy hftvp.v.p.főleg egy rettentő, és pedig rettentően hű képet nyújt a kormánypártról s annak mjjkndánál fel . Ékesen elmondja, hogy mi mindenfélét követ el e párt azért, hogy a közösügyi alapot fentarthassa. Elmondja, miként „szövetkezik ” végre, tekintet nélkül egyébkénti politikai színezetükre, mindazon elemekkel, melyek a kiegyezés feltételeinek pártolására hajlandók; szövetkezik minden reactionárius párttöredékkel, igyekszik a kormány hivatalnokai s más, érdekeiknél fogva a kormánytól többé, vagy kevésbé függésben levő polgári osztályok férfiai közül minél több oly szavazatot szerezni magának, melyekre feltétlenül számíthat; nem utasíthatja vissza azokat sem, kik a kormánynyal kötött,vagy más üzletekben, és vállalatokban oly módon vannak érdekelve, mely nem szolgál mindig az ország pénzügyének előnyére. De ezen szövetkezés nem ingyen történik, annak nagy ára van, melyet a Deákpárt a reform kérdéseiben fizet meg, melyekben nem egyszer, sőt igen gyakran a visszalépés, a reactio terére kénytelen magát sodortatni.“ Elmondja továbbá, hogy „visszaélések történnek a közigazgatásban, a vállalatok kezelésében rendetlenségek harapódznak be, új vállalatok engedélyezendők, de oly férfiak vannak mindezekben érdekelve, kik tagjai a kiegyezést védő pártnak, befolyással bírtak, vagy bírhatnak a választásoknál, s tökéletlen marad a rendetlenségek iránti intézkedés, a vállalatok engedélyezésénél pedig szem előtt nem csupán az ország érdeke tartatik. Így van az sok más esetekben is, terjedni fog ezek folytán mindinkább, már csak a választási mozgalmak következtében is, a demoralisatió a nép között; ifjúságunk neveltetetni fog továbbá is a servilizmus és önzés tanaiban, a rendetlenség és visszaélések mindinkább el fognak terjedni a közigazgatás minden ágaiban, az ország pénzügye mindinkább ,és inkább sülyedni fog.“ Ilyen irtóztató kép után az olvasó természetszerűleg várja, hogy hát micsoda módot fog javasolni arra nézve, hogy e veszélyes párttól szabaduljunk, s mindenesetre el van készülve a legtermészetesebb média, hogy tehát egyesülniük kell az összes ellenzéki elemeknek a végre, hogy a hazát ily nagy csapástól megszabaditsák. De ime Gnyczy egészen ellenkező conclusióra jut. Miután a kormány s kormánypárt annyira önző, törvényszegő, demoralizáló sat. sat. tehát — közeledjünk hozzá,s ha elfogad,egyesüljünk fele. E tanból az következnék, hogy az oppositiónak csak ott van helye, ahol jó és becsületes kormány és kormánypárt van, de ahol kormány s pártja rész és veszélyes, ott az ellenzéknek egyesülnie kell a kormánypárttal! Helfy Ignácz: Ghyczy Kálmán nyilatkozata a baloldali kör szept. 7-diki értekezetén. (Vége.) Hogy az országnak magyar hadserege a pragm. sanctiónak, s a fennálló, akár közös és együttes, akár kölcsönös védelmi kötelezettségnek megsértése nélkül lehet, ez iránt nézeteimet már előbb kifejtettem; arról pedig erősen meg vagyok győződve, hogy a nemzet a magyar hadsereg létesítésének követeléséről soha nem álland el, s van is mód, amelyen a nemzetnek ezen kívánalma a monarchia akár kül-, akár belbiztonságának veszélye nélkül teljesíthető. Szerveztessék a monarchia védereje a német császárság példájára: legyen az osztrák hadsereg mellett a bajor hadsereg mintájára külön magyar hadsereg — álljon ez az osztrákkal közösen, az önmagában elég tágas jogkörű fejedelmi főhadparancsnokság alatt ; szerveztessék e két hadsereg egyenlő elvek szerint; de a magyar hadseregnek administrációja adassék át a magyar honvédelmi miniszternek, és költségvetése ezen miniszter előterjesztésére a magyar országgyűlés által állapíttassák meg. Ez a legfontosabb kérdés mindazok között , melyeket ez alkalommal tárgyalok ; nem titkolom el magam előtt a nehézségeket, amelyekbe eszmém létesítése ütközik ; de találok érveket is, melyek ezen eszmének életbe léptetését a közjogiaktól eltekintve is, ajánlják. Az egyik a német császárságnak oly nagy sikert felmutatható példája, a másik azon tekintet, hogy néhány rövid év múlva ismét napirenden lesz a quota, a közösügyi költségek viselése arányának kérdése; előrelátható, hogy a mostani 30 százalékos aránynál nagyobb fog tőlünk osztrák részéről követeltetni, s ezen könnyen elkeseredetté válható vitatkozás legczélszerűbben előztethetik meg úgy, ha azt mondjuk : soha se versengjünk a quota felett, a magyar hadsereg egész költségét magunk viselendjük. Ide járul, hogy a honvédség fentartására szükséges költség már ezen évben is közel 10 millió forintot tesz, s a honvédségnek évenkénti szaporodásával csaknem kétszereztetni fog ; a honvédségnek és állandó katonaságnak összesen sok millió forintra rugó költségét tartósan, pénzügyi elvérzés nélkül nem bízhatjuk meg ; s mind e mellett a közös hadseregnek jelen állásábani fenntartása mellett, a honvédségi intézménynek ápolásával sem hagyhatunk fe , mert attól vártuk eddig is a magyar hadseregnek kifejlődését, de a magyar hadseregnek az említett módoni létesültével lehetne kétségen kívül a honvédséget az állandó katonasággal úgy egyesíteni, hogy a kettőnek összes költsége a véderőnek csökkenése nélkül keresbedjék, s elviselhetővé tétessék. A legtöbb figyelmet mindazonáltal e részben azon tekintet érdemli, melyre kellő súlyt tettetni úgy az országnak, mint a felséges uralkodó Úsznak érdekében van s ez az, hogy a haza és királyi trón védelmére megingathatlan hazafius lelkesedéssé kész hadseregre, s a hadseregek harczképességének egyik fő kellékére, mivel t irjainanak fegyver alá benne önkénytes tódulására a magyar hadsereg létesítése nélkül, bár minemű más kisébetek tétessenek is e czélra, számítanunk nem lehet. Pénzügyeink függetlensége alatt nem tudok mást érteni, mint azt, hogy önálló bankrendszerünk legyen , az ország legtöbb költségét a magyar országgyűlés által állapíttassanak meg, s államatos báogunk az osztráktól végleg elkülöníttessék. Hogy önáló bankrendszert óhajtok, nem kell bővebben fejtegetnem: a magyar hadsereg költségvetésének a magyar országgyűlésén benne tárgyalásával, az ország ezen legtöbb költségének saját törvényhozásunk általi megállapitása eleretnek; államadósságunkat pedig az osztráktól, ha ebből saját nevünkre felveendő új kölcsönnel az elvállalt évi járuléknak tőkében megfelelő összeget törlesztjük, a fennálló államjogi kiegyezéseket is elkülönözhetjük, s ha ezt nem tehetjük jele meg, ezt nem az előlített kiegyezés, hanem pénzügyi helyleten gazdálkodásunk okozza. Független kereskedelmi rendszert csak azon áltam folositul ímg, mely önállo vámrendszert követhetven, magot minden oldalról batarvamokkal kemheli; mert ezek altal szabályoztunk a kereskedes. Mi a kiegyezés szerint is joggal bírunk országunkat minden pillanól, az osztrák országok es tartományok Latiam is a kötött vám és kereskedőim! szerződés lejártává! Körülvenni határvámokkal, s azokat belátásunk szerint szabályozni: ne vájjon tehetjük e ezt ? Én nyilvános életem pályájának kéz J vé 4j c% V ó Jv út*. vOtrAonoi' Irhl/trl/^Jn VOitfi III 8 AZt hiszem most is, hogy ha azt annak idejében életbe léptethettük volna, iparunk a tökéletességnek sokkal nagyobb fokán állana, mint áll most, de kénytelen vagyok azt is beismerni, hogy jelenleg az emberiség eszméinek a kereskedés szabadsága felé hajló csaknem átalános áramlata, a közlekedési eszközöknek fokasága, gyorsasága, nagy szállítási képessége, s a kereskedésnek a múlt időkhez aránytalanul nagy terjedelme mellett, lehetetlen, hogy egy aránylag kis ország, mint a mienk, kizárólag saját érdekeinek megvédésére irányzott teljesen önálló vámterületet képezhessen anélkül, hogy magát hasonlóra jogosított szomszédjai visszatorlásának, érdekeinek nagy veszélyével , ki ne tegye és kétszeresen is el ne veszítse a vámon azt, amit nyerne a harminczadon , s meg vagyok győződve, hogy ha pártunk czéljául azt tűzné ki, hogy állíttassanak vissza a vámsorompók az osztrák országok és tartományok határain, ezen törekvése az ország polgárai csaknem minden osztályának legelhatározottabb ellenszenvével találkoznék. Ha önálló vámrendszert nem létesíthetünk, csak vám és kereskedelmi szövetség lehetséges más országokkal, ily szövetségben vagyunk jelenleg is, az nem tartozik a delegáció hatásköréhez, csak országgyűlésünk által köttethetik és nyittathatik meg. Vannak ezen szövetségnek kétségen kívül hátrányai, korlátoz bennünket némely közvetett adók és monopóliumok kezelésében, fennállásának feltétele, hogy az országok amelyek között köttetett, viszonyosan méltányolják, kíméljék egymás érdekeit, de a mellőzhetetlen szükség kényszerűsége előtt nem lehet meg nem hajolni, s azért én a létező vám és kereskedelmi szövetséget bekövetkezendő megújításának alkalmával érdekeinknek megfelelőleg a tehetségig javítandónak tartom ugyan, de megszüntethetőnek nem vélem. Hazánk törvényes függetlenségének diplomatiai elismerésére részemről nagy súlyt fektetek. Sok az igaz, amit e tekintetben még kívánnunk kell, de nem szabad kicsinylenünk azon eredményeket sem, melyek e téren, s leginkább pártunk kezdeményezése folytán, elérettek. Mária Theréziának uralkodása, és főleg az osztrák császári czimnek néhai Ferencz király általi felvétele óta Magyarországnak neve is kitöröltedettt, elenyészett a világ államainak sorából, feledékenységbe ment, mintha soha nem létezett volna, s beolvadott az osztrák császári birodalom fogalmába, most Magyarország neve ismét feltámadott tetszhaottából. Magyarország helyet foglalt ismét az európai államok sorába, nálla mi léte a világ hatalmasságai által, ha nem is egészen correct módon, de diplomatiailag el van ismerve. A monarchiának ezen czíme:osztrák-magyar monarchia, nézetem szerint helyes, mert mind a két állam ugyanazon monarcha alatt áll. Ezen kifejezés: osztrák magyar birodalom nem helyes, mert a két külön államnak egy birodalommá olvadását fejezi ki, de „osztrák és magyar birodalom“ már correct kifejezésnek lenne tekinthető. A czím, amelyet Felséges urunk a külhatalmasságokkal kötött államszerződésekben használ, saját elismerésünk szerint is megállható. Az annyi alapos felszólalásokra alkalmat szolgáltatott osztrák birodalmi cancellari czím legközelebb megszüntettetett. Nem elégséges ugyan ez még jogos kívánalmaink kielégítésére, de előlépés minden esetre s a létező kiegyezés alapján vitatott ki, bizonyítékául annak, hogy e tekintetben ezen alapon a kitűzött irányban még tovább is lehet haladni. Mindezeknek előrebocsátása után az 1867 esztendőben létesült kiegyezésre nézve nézeteimet összevonva következőkbe foglalom: Kívánom, hogy a létező törvények törvényhozás útján lenne megváltoztatásukig megtartassanak. A külügyi politika közönségét elismerem. Kívánom, hogy a német császárság példája, jelesül a bajor hadsereg mintája szerint magyar hadsereg állittassék fel, az a hazában szallásoljon, s a közös fejedelem fő hadparancsnoksága, s az osztrák hadsereggel egyenlő szervezet mellett a magyar honvédelmi miniszter alá, költségvetésére nézve pedig a magyar országgyűlés alá rendeltessék. A külügyi politika közösségénél fogva a közös külügyi minisztérium fenntartása ellen nem szólalhátok fel. A közös pénzügyminisztériumot, közös pénztári kezelést átvántoztatandónak vélem. A közös főhadparancsnokság teendőinek elintézésére nézve válaszszon az ország a fejedelmi teljhatalom, vagy közös felelős hadügyminiszter között. A magyar hadsereg költségvetésének az országgyűlés ellenőrzese alá aihtása után a delegálténak ekepen igen szűkre szorítandó jelen hatáskörében fentartását az országra nézve veszélyesnek nem tartom. Onálló bankrendszernek hazánkbani létesítését valaszibatlannak , államanosugunkat az Osztráktól, amint pénzügymeg fenetocgcsiesz, eiautonozendonek vejém. A vám, es kereskedelmi szerződést, megújításának alkalmával érdekeinknek megfelő,öreg javíttatni, ne mind a kelet érdekeinek viszonyos meltanyiasavai tentariatui kívánom. Határozottan és nyiltan kimondatni a bájtom valamely ünnepélyes modo , az egesz vi.ag színű «.fitt, a mi aibl.g. c.u.k implicite, humaiyba burkolva, és Csupán elvileg van kiuionava, hogy t. i. felséges Fejedelmünk uralkodása alatt két állam áll, mely mind a mellett, hogy egymástól elvalaszthatatlan, egymástól meg is tökéletesen független és egymás irányában csupán közös, vagy kölcsönös védelemre van kötelezve,óhajtom, hogy mondassék ki, miként már Ferdinand király ő Felsége is 1836. esztendőben az országgyűléshez intézett leiratában kimondotta, hogy az osztrák császári czim Magyarországra nem vonatkozik. Kívánom, hogy ez elv szolgáljon alapul akár ő Felsége többi országaival, akár a külfölddel folytatandó minden tárgyalásokban, az osztrák birodalmi kancellanszim soha vissza ne állítassák , és minden külügyi érintkezésekben felséges urunk követeinek, és kereskedelmi konsulainak meghatalmazványaiban, s külügyekre vonatkozó minden jegyzékekben és kiadványokban Magyarországnak a létező szövetség mellett is fennáló álami függetlensége kielégitőleg jeleztessék. Ha mindezek e képen létesíthetők, hazánk jólétét és függetlenségét azok által, amik még közösre fennmaradnak, veszélyezettnek nem tartom, s utódaink, ha törekvéseiket kedvező körülmények között ezeknél többre kívánják kiterjeszteni, azokban a mi megállapodásaink által épen úgy nem lesznek meggátolva, mint nekünk is jogunk van az elődeink, vagy saját magunk által alkotott törvényeket törvényes úton megváltoztatik. Elismerem, hogy azok, amiket említettem, nem foglalják magukban egy tökéletesen magánálló álam önrendelkezési jogának egész körét, függetlenségének minden atributumait, de vájjon nincsen-e különbség egy tökéletesen magánálló állam, és egy oly állam között, mely másokkal szövetségbe lépett ? Egy magán álló állam, mint például Francziaország, vagy Angolhon, tökéletes szabadsággal maga rendelkezik állami élete minden ágaiban, a szövetséges államok önrendelkezési jogát ellenben mindazokban, amikre nézve másokkal szövetségbe léptek, a szövetség mérve, s letételei korlátozzák épen úgy, mint a kereskedő mindenéről szabadon rendelkezik, míg magán áll, de ha másokkal társaságba lép, a közösség alá bocsátottakról csak társaival egyetértőleg rendelkezhetik. Egy szövetséges államot a tökéletesen magánálló államok függetlenségének minden ambutumaival a szövetség fentartása mellett felruházni akarni, nézetem szerint sisiphusi munka, gyakorlatilag kivihetetlen kísérlet, s habár önök véleménye szerint nagy haeresist mondanék is, őszintén kimondom mégis azon meggyőződésemet, hogy a hazánk helyzetétől egészen különböző viszonyú Svéiát és Norvégiát talán, de csak talán kivéve — mert ezen országnak közös ügyei is nagyrészben minisztériumaiknak közös üléseiben intéztetnek el — nem tudok példát arra, hogy valamely államszövetség az abban álló államoknak függetlenségét, önrendelkezési jogát kevésbé szorítaná meg, mint az általam előbb említetteknek létesültével hazánk jogai megszoríttatnának. Még egy tekintetet nem hagyhatok megemlítés nélkül. Pártunk, ha jövője egyátalában nem kétségbeejtő is, jelenleg tagadhatlanul