Magyar Ujság, 1872. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)

1872-09-12 / 208. szám

Csötörtök, tíze*'fitea*tói iroda­­ Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap s­z e 11 e­­m i részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. —Bérmentetlen levelek csak ismerős kezek­től fogadtatnak el. Hiada-hivatal ! Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anya­gi részét illető minden köz­lemény, u. m. az előfizetési pénz a kiadás körüli pa­­naszok és a hirdetmé­­nyék. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1892. szept. 12. Előfizetési ár ! Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre ... 20 frt — k. Fél évre .... 10 B „ Negyed évre . . 5 „ — „ Egy hónapra . • 1 „ 70 „ Egyes szám 10 kr. Hirdetési dij : 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden minden hir­detései- külön 30 kr N y i 111 é­r: 6 hasábos petitsor 25 kr. Ghyczy Kálmán programmja. ............................................ Ghyczy Kálmán nyilatkozata, mint előre látható volt, nagy hatást idézett elő a politikai körökben, s semmi kétsé­get nem szenved, hogy hasonló hatást VI. évfolyam. Pest, szept. 11. Politikai szemle. A fejedelmi találkozás véget ért, s így ma már a találkozásra vonatkozólag utóbb­eket registrálunk. Az orosz czár tegnap este Andrássy grófot hosszabb kihallgatásra fogadta. Ma az orosz czár nevenapját h­lik meg; Vilmos és Ferencz József császárok személyesen vitték meg neki szerencsekivánataikat; a diplomatiai kar szin­tén fogadtatni fog. Délben nagy ebéd lesz há­rom asztal mellett az orosz nagykövetségi pa­lotában, melyben az összes fejedelmek, a ma­gas tábornokok, a kíséret és a hadsegédek ve­­endenek részt. A „Speners. org“ jelentése szerint a Bis­marcknak és Moltkenak szánt díszpolgári ok­levelek átnyújtása alkalmával Bismarck kö­vetkezőleg nyilatkozott: Tény, hogy a három császár találkozása mindenütt az eddigi nagy események békét ígérő befejezésének tekinte­tik ; a béke iránt táplált általános hit az ipa­ros tevékenység felvirágzására nézve ép oly fontos, mint maga a béke fenntartása. A talál­kozás ezen jelentőségét a lakosság is érezni és elismerni látszik. A császári vendégek fölötte meg vannak elégedve a Berlinben talált me­leg fogadtatással. Moltke a találkozás súly­pontjául szintén a béke iránti bizalom megszi­­lárdulását emelte ki, melyben a nemzet joggal ismeri fel ezen esemény becsét. A „Pr.“-nek jelentik Berlinből. A­ császá­rok találkozásának politikai eredményei iránt a legteljesebb megelégedés nyilvánul. Porosz­­ország és Oroszország leghatározottabb rá­­szólásukat fejezték ki az Ausztria Magyaror­­szágban nyilvánuló államellenes törekvések tekintetében. A miniszterek értekezletein sem szerződések megállapíttatói, sem jegy­zőköny­­vek vezettetni nem fognak , valószínűleg azon­ban egybehangzó diplomatiai nyilatkozatok fognak ki­bocsáttatni. A találkozás általános czéljaiként megjelöltetnek : az állami tekin­tély megszilárdítása, a létező állapot fentaitá­­■a és a béke megóvása. A „N. tr. Fr.” állítólag jól értesült oldalról következőkről értesült a fejedelmek találkozá­sának politikai jelentőségére vonatkozólag : A három külügyminiszter között eddig nem tar­tatott értekezlet, és valószínűleg nem is fog tartatni, ellenben kölcsönös megbeszélések folytak Bismarck, Andrássy és Gortsakov kö­zött, melyekből kitűnt, hogy a három állam minden nagy európai kérdésre nézve teljesen egyetért. Továbbá bizonyosnak tekintetik,hogy a három hatalmasság előzetes megegyezése nélkül egyikük sem fog bármely nagy euró­pai kérdésben lépést tenni. Chanzy tábornok, mint az ardennes-i megye bizottmányának elnöke, nem­rég Thi­­ershez levelet intézett, melyben a conservatív köztársaság létesülésére nézve óhajait kifejezi. Thiers e levélre következőkép felett: Kedves tábornokom ! Az ardennesi megye­­gyűlés feliratát vettem és sietek rá válaszolni. Kérem Önt, mondja meg köszöntemet a tanács mindazon tagjainak, kik Önhöz csatlakoztak, mondja meg nekik, hogy tiszteletük és bizal­muk eme jele a legszebb jutalom, melyet fára­dozásaimért nyerhetek. Azon felvilágosult fér­fiak tisztelete, kik háziasságot belátással egye­sítenek, a leghatályosabb biztatás reám nézve, elfelejteti velem gondjaimat, erőfeszítéseimet, éveim terheit, szóval megadja nekem azon erőt, melyre szükségem van, hogy fárasztó munká­mat oly szellemben folytassam, melyet önök jó­váhagynak, és melytől magamat tovább is ve­zéreltetni eltökélt szándékom. Trouville, Sep­tember elsején. Thiers. E levél roppant feltűnést okozott Franczia­­ország politikai köreiben, annál inkább, mivel Chanzy egyszersmind a köztársasági balkö­zép elnöke is. Az összes szabadelvű lapok úgy tekintik e levelet, mint a monarchicus párthoz intézett végleges válólevelet, Mexikóban, mint aug. 15-ig terjedő hírek je­lentik, a fölkelők vezérei mindnyájan elfogad­ták az amnestiát, Garcia de Canada kivételé­vel, aki el is fogatott. Porfirio Diaza a főváros­ba váratik, ki iránt Lerdo de Tejado ideigle­nes elnök a legbarátságosabb indulattal visel­tetik. Lerdo fél millió dollárnyi kölcsönt kö­tött s évek óta az első eset, hogy a kormány hitelnek örvendhet. Pedro Martinez is megadta magát csapataival. ^ ^ A spanyol határon levő franczia csapatok két századnyi erősítést kaptak, mert attól le­het tartani, hogy a karlisták újból támadáso­kat akarnak végbe vinni. Mi a senator-válasz­­tások eddigi eredményét illeti, a megválasz­tottak közül 144 a radikális párthoz, 38 más pártárnyalathoz tartozik. Hírlik, hogy mihelyt megnyílik a kortes, egy új nagy kölcsönre vo­natkozó tervezet fog előterjesztetni a kormány által, fog előidézni országszerte; azért is, amit e nyilatkozatban mond, azért is, mert ő mondja. Ghyczy Kálmán már régóta kiváló helyet foglal el államférfiaink között. Sokoldalú fényes tehetségei és jelleme tisztasága rég felül emelék őt a párt­szenvedélyeken, s oly általános tisztele­tet s becsülést biztosítottak számára, mi­nővel hazánkban kevés, igen kevés em­ber dicsekedhetik. De épen e kiváló állása, mely tettei­nek és szavainak különös nyomatékot kölcsönöz, kötelességünkké teszi, leg­újabb nagy horderejű nyilatkozatát rész­­rehajlatlan bírálat alá venni, megvizs­gálni az alapot, melyből kiindult s kije­lölni a tévedéseket, melyekbe következ­etéseiben esett. Annál is inkább válik ez kötelessé­günkké, mert a tévedések nagyok s na­gyon veszélyesek. Annyira nagyok, hogy az ember alig bírná azokat Ghyczy Kál­mán fényes elméjével összeegyeztetni, ha köztudomású dolog nem lenne, hogy az állambölcsészet nehéz útján a legfé­nyesebb elme is csak úgy haladhat biztosan, ha kíséretében szilárd támaszul ott van mindig a nagy tettek szülőanyja: az erély, a bátor elhatározottság. E tulajdonnal, fájdalom! Ghyczyt a természet meg nem ajándékozta. Elméje soha sem bír szabadulni a kételyektől, szíve a scrupulusoktól. Tehetséges gaz­dagságát ellensúlyozza és sikeres mű­ködésükben megakadályozza az önbi­zalom-hiány. Ghy­czy mindig szé­pen, de mindig félénken gondolkozik, mindig becsületesen, de mindig habozva cselekszik. Midőn az 1867-iki, úgynevezett köz­jogi alap létre jött, az ő vizsgáló elméje azonnal belátá annak rettentő voltát, el­burkolt veszélyes irányát és hazafias szive felzúdult ama nemzetgyilkolási merénylet ellen. Nemsokára azonban felszólalt benne természetének második fele: a kétely és a scrupulus, mig végre belefáradott az önmagával való küzdelembe s megadá magát, persze nem egészen, mert erre megint nagy erély, s nagy elhatározott­ság kivántatnék, hanem csak félig, vagy háromnegyedig. Ghyczy nyilatkozata az önbizalom és erély­hiány szüleménye; s mert ilyen, igen alkalmas arra, hogy a habozókat, a kételkedőket még jobban megingassa, de meg vagyunk győződve, hogy a szi­lárd hazafiakat Ghyczynek elűve csak annál inkább fogja megerősíteni a jelen­leg létező s hazánkat megsemmisítéssel fenyegetőző közjogi alap elleni küzde­lemben. Mielőtt a mű részleteibe bocsátkoz­nánk, ki kell emelnünk a legnagyobb s a legmeglepőbb tévedést, mely az egész műnek mintegy alapját képezi-Ghyczy javaslatba akarja hozni pártja előtt a kormánypárthoz való közeledést. Hogy ezt tehesse, indokolnia kell min­denekelőtt e lépés szükségét. S miként indokolja ezt? Akként, hogy hftvp.v.p.főleg egy rettentő, és pedig ret­tentően hű képet nyújt a kormánypárt­ról s annak mjjkndánál fel . Ékesen­ elmondja, hogy mi mindenfé­lét követ el e párt azért, hogy a közös­­ügyi alapot fentarthassa. Elmondja, mi­ként „szövetkezik ” végre, tekintet nél­kül egyébkénti politikai színezetükre, mindazon elemekkel, melyek a kiegye­zés feltételeinek pártolására hajlandók; szövetkezik minden reactionárius párt­töredékkel, igyekszik a kormány hiva­talnokai s más, érdekeiknél fogva a kor­mánytól többé, vagy kevésbé függésben levő polgári osztályok férfiai közül mi­nél több oly szavazatot szerezni magá­nak, melyekre feltétlenül számíthat; nem utasíthatja vissza azokat sem, k­i­k a kormánynyal kötött,vagy más üzletekben, és vállala­tokban oly módon vannak ér­dekelve, mely nem szolgál mindig az ország pénzügyé­nek előnyére. De ezen szövetke­zés nem ingyen történik, annak nagy ára van, melyet a Deákpárt a reform kérdéseiben fizet meg, melyekben nem egyszer, sőt igen gyakran a visszalépés, a r­e­a­c­­tio terére kénytelen magát sodor­tatni.“ Elmondja továbbá, hogy „visszaélé­sek történnek a közigazgatásban, a vál­lalatok kezelésében rendetlenségek ha­­rapódznak be, új vállalatok engedé­­lyezendők, de oly férfiak vannak mind­ezekben érdekelve, kik tagjai a kiegye­zést védő pártnak, befolyással bírtak, vagy bírhatnak a választásoknál, s tö­kéletlen marad a rendetlenségek iránti intézkedés, a vállalatok engedélyezésé­nél pedig szem előtt nem csupán az ország érdeke tartatik. Így van az sok más esetekben is, terjedni fog ezek folytán mindinkább, már csak a választási mozgalmak következtében is, a demor­a­lisatió a nép között; ifjúságunk neveltetetni fog továbbá is a servilizmus és önzés tanaiban, a rendetlenség és visszaélések mindinkább el fognak ter­jedni a közigazgatás minden ágaiban, az ország pénzügye mindinkább ,és in­kább sülyedni fog.“ Ilyen irtóztató kép után az olvasó ter­mészetszerűleg várja, hogy hát micsoda mó­dot fog javasolni arra nézve, hogy e veszélyes párttól szabaduljunk, s min­denesetre el van készülve a legtermésze­­tesebb média, hogy tehát egyesülniü­k kell az összes ellenzéki elemeknek a végre, hogy a hazát ily nagy csapástól megszabaditsák. De ime Gnyczy egészen ellenkező conclusióra jut. Miután a kormány s kormánypárt annyira önző, törvénysze­gő, demoralizáló sat. sat. tehát — kö­ze­l­edj­ün­k h­ozzá,s ha elfogad,egye­süljünk fele. E tanból az következnék, hogy az op­­positiónak csak ott van helye, ahol jó és becsületes kormány és kormánypárt van, de ahol kormány s pártja rész és veszélyes, ott az ellenzéknek egyesül­nie kell a kormánypárttal! Helfy Ignácz: Ghyczy Kálmán nyilatkozata a baloldali kör szept. 7-diki érte­ke­z­­­e­t­én. (Vége.) Hogy az országnak magyar hadserege a pragm. sanctiónak, s a fennálló, akár közös és együttes, akár kölcsönös védelmi kötelezett­ségnek megsértése nélkül lehet, ez iránt néze­teimet már előbb kifejtettem; arról pedig erő­sen meg vagyok győződve, hogy a nemzet a magyar hadsereg létesítésének követeléséről soha nem álland el, s van is mód, amelyen a nemzetnek ezen kívánalma a monarchia akár kül-, akár bel­biztonságának veszélye nélkül teljesíthető. Szerveztessék a monarchia védereje a né­met császárság példájára: legyen az osztrák hadsereg mellett a bajor hadsereg mintájára külön magyar hadsereg — álljon ez az oszt­rákkal közösen, az önmagában elég tágas jogkörű fejedelmi fő­hadparancsnokság alatt ; szerveztessék e két hadsereg egyenlő elvek szerint; de a magyar hadseregnek administrá­­ciója adassék át a magyar honvédelmi minisz­ternek, és költségvetése ezen miniszter előter­jesztésére a magyar országgyűlés által állapít­tassák meg. Ez a legfontosabb kérdés mindazok kö­zött , melyeket ez alkalommal tárgyalok ; nem titkolom el magam előtt a nehézségeket, amelyekbe eszmém létesítése ütközik ; de ta­lálok érveket is, melyek ezen eszmének életbe léptetését a közjogiaktól eltekintve is, ajánl­ják. Az egyik a német császárságnak oly nagy si­kert felmutatható példája, a másik azon tekin­tet, hogy néhány rövid év múlva ismét napi­renden lesz a quota, a közösügyi költségek vi­selése arányának kérdése; előrelátható, hogy a mostani 30 százalékos aránynál nagyobb fog tőlünk osztrák részéről követeltetni, s ezen könnyen elkeseredetté válható vitatkozás leg­­czélszerű­bben előztethetik meg úgy, ha azt mondjuk : soha se versengjünk a quota felett, a magyar hadsereg egész költségét magunk viselendjük. Ide járul, hogy a honvédség fentartására szükséges költség már ezen évben is közel 10 millió forintot tesz, s a honvédségnek évenkén­­ti szaporodásával csaknem kétszereztetni fog ; a honvédségnek és állandó katonaságnak össze­sen sok millió forintra rugó költségét tartó­san, pénzügyi elvérzés nélkül nem bízhatjuk meg ; s mind e mellett a közös hadseregnek je­len állásábani fenntartása mellett, a honvédsé­gi intézménynek ápolásával sem hagyhatunk fe , mert attól vártuk eddig is a magyar had­seregnek kifejlődését, de a magyar hadsereg­nek az említett módoni létesültével lehetne két­ségen kívül a honvédséget az állandó katona­sággal úgy egyesíteni, hogy a kettőnek összes költsége a véderőnek csökkenése nélkül keres­­bedjék, s elviselhetővé tétessék. A legtöbb figyelmet mindazon­által e rész­ben azon tekintet érdemli, melyre kellő súlyt tettetni úgy az országnak, mint a felséges uralkodó Úsznak érdekében van s ez az, hogy a haza és királyi trón védelmére megingathat­­lan hazafius lelkesedéssé­ kész hadseregre, s a hadseregek harczképességének egyik fő kellé­kére, mivel t irjai­na­nak fegyver alá b­enne önkénytes tódulására a magyar hadsereg léte­sítése nélkül, bár minemű más kiséb­etek tétessenek is e czélra, számítanunk nem lehet. Pénzügyeink függetlensége alatt nem tudok mást érteni, mint azt, hogy önálló bankrend­szerünk legyen , az ország legtöbb költségét a magyar országgyűlés által állapíttassanak meg, s állam­atos báogunk az osztráktól végleg elkülöníttessék. Hogy önáló bankrendszert óhajtok, nem kell bővebben fejtegetnem: a magyar hadsereg költségvetésének a magyar országgyűlésén b­­­enne tárgyalásával, az ország ezen legtöbb költ­ségének saját törvényhozásunk általi megállapi­­tása eleretnek; államadósságunkat pedig az osz­­tráktól, ha ebből saját nevünkre felveendő új kölcsönnel az elvállalt évi járuléknak tőkében megfelelő összeget törlesztjük, a fennálló ál­­lam­jogi kiegyezés­­eket is elkülönözhetjük, s ha ezt nem tehetjük jele meg, ezt nem az előlí­­tett kiegyezés, hanem pénzügyi helyleten gaz­­dálkodásunk okozza. Független kereskedelmi rendszert csak azon áltam folosit­ul ímg, mely önállo vámrend­szert követhetven, magot minden oldalról batar­­vamokkal kemheli; mert ezek altal szabályoz­tunk a kereskedes. Mi a kiegyezés szer­int is joggal bírunk országunkat minden pillanól, az osztrák or­szágok es tartományok Latiam is a kötött vám és kereskedőim! szerződés lejártává! Kö­­rülvenni határvámokkal, s azokat belátásunk szerint szabály­ozni: ne vájjon tehetjük e ezt ? Én nyilvános életem pályájának kéz J v­é 4j c% V ó Jv út*. vOtrAonoi' Irhl/trl/^Jn VOitfi III 8 AZt hiszem most is, hogy ha azt annak idejében életbe léptethettük volna, iparunk a tökéletes­ségnek sokkal nagyobb fokán állana, mint áll most, de kénytelen vagyok azt is beismerni,­­ hogy jelenleg az emberiség eszméinek a keres­kedés szabadsága felé hajló csaknem átalános áramlata, a közlekedési eszközöknek fokasá­­ga, gyorsasága, nagy szállítási képessége, s a kereskedésnek a múlt időkhez aránytalanul nagy terjedelme mellett, lehetetlen, hogy egy aránylag kis ország, mint a mienk, kizárólag saját érdekeinek megvédésére irányzott teljesen önálló vámterületet képezhessen anélkül, hogy magát hasonlóra jogosított szomszédjai vissza­torlásának, érdekeinek nagy veszélyé­vel , ki ne tegye és kétszeresen is el ne veszítse a vámon azt, amit nyerne a har­­minczadon , s meg vagyok győződve, hogy ha pártunk czéljául azt tűzné ki, hogy állíttassanak vissza a vámsorompók az osztrák országok és tartományok határain, ezen törek­vése az ország polgárai csak­nem minden osz­tályának legelhatározottabb ellenszenvével ta­lálkoznék. Ha önálló vámrendszert nem létesíthetünk, csak vám és kereskedelmi szövetség lehetsé­ges más országokkal, ily szövetségben vagyunk jelenleg is, az nem tartozik a delegáció hatás­köréhez, csak országgyűlésünk által köttethetik és nyittathatik meg. Vannak ezen szövetségnek kétségen kívül hátrányai, korlátoz bennünket némely közve­tett adók és monopóliumok kezelésében, fenn­állásának feltétele, hogy az országok amelyek között köttetett, viszonyosan méltányolják, kíméljék egymás érdekeit, de a mellőzhetetlen szükség kényszerűsége előtt nem lehet meg nem hajolni, s azért én a létező vám és keres­kedelmi szövetséget bekövetkezendő megújí­tásának alkalmával érdekeinknek megfelelőleg a tehetségig javítandónak tartom ugyan, de megszüntethetőnek nem vélem. Hazánk törvényes függetlenségének diplo­matiai elismerésére részemről nagy súlyt fek­tetek. Sok az igaz, amit e tekintetben még kívánnunk kell, de nem szabad kicsinylenü­nk azon eredményeket sem, melyek e téren, s leg­inkább pártunk kezdeményezése folytán, elé­rettek. Mária Theréziának uralkodása, és főleg az osztrák császári czimnek néhai Ferencz király általi felvétele óta Magyarországnak neve is kitörölted­ettt, elenyészett a világ államainak sorából, feledékenységbe ment, mintha soha nem létezett volna, s beolvadott az osztrák császári birodalom fogalmába, most Magyar­­ország neve ismét feltámadott tetszhaottából. Magyarország helyet foglalt ismét az európai államok sorába, nálla mi léte a világ hatalmas­ságai által, ha nem is egészen correct módon, de diplomatiailag el van ismerve. A monarchiának ezen czíme:osztrák-magyar monarchia, nézetem szerint helyes, mert mind a két állam ugyanazon monarcha alatt áll. Ezen kifejezés: osztrák magyar birodalom nem helyes, mert a két külön államnak egy biroda­lommá olvadását fejezi ki, de „osztrák és ma­gyar birodalom“ már correct kifejezésnek len­ne tekinthető. A czím, amelyet Felséges urunk a külhatalmasságokkal kötött államszerződé­sekben használ, saját elismerésünk szerint is megállható. Az annyi alapos felszólalásokra alkalmat szolgáltatott osztrák birodalmi can­­c­ellari czím legközelebb megszüntettetett. Nem elégséges ugyan ez még jogos kívá­nalmaink kielégítésére, de előlépés minden esetre s a létező kiegyezés alapján vitatott ki, bizonyítékául annak, hogy e tekintetben ezen alapon a kitűzött irányban még tovább is lehet haladni. Mindezeknek előrebocsátása után az 1867 esztendőben létesült kiegyezésre nézve nézetei­met összevonva következőkbe foglalom: Kívánom, hogy a létező törvények törvény­­hozás útján l­enne megváltoztatásukig megtar­tassanak. A külügyi politika közönségét elismerem. Kívánom, hogy a német császárság példája, jelesül a bajor hadsereg mintája szerint magyar hadsereg állittassék fel, az a hazában szallá­­soljon, s a közös fejedelem fő h­adparancsnok­­sága, s az osztrák hadsereggel egyenlő szer­vezet mellett a magyar honvédelmi miniszter alá, költségvetésére nézve pedig a magyar országgyűlés alá rendeltessék. A külügyi politika közösségénél fogva a közös külügyi minisztérium fenntartása ellen nem szólalhátok fel. A közös pénzügyminisztériumot, közös pénz­tári kezelést átvántoztatandónak vélem. A közös fő­hadparancsnokság teendői­nek elintézésére nézve válaszszon az ország a fejedelmi teljhatalom, vagy közös felelős had­­ügy­miniszter között. A magyar hadsereg költségvetésének az or­­szággyűlés ellenőrzese alá aihtása után a de­legálténak ekepen igen szűkre szorítandó jelen hatáskörében fentartását az országra nézve veszélyesnek nem tartom. Onálló bankrendszernek hazánkbani létesí­tését valaszibatlannak , államanosugunkat az Osztráktól, amint pénzügy­meg fenetocgcsiesz, eiautonozendonek vejém­. A vám, es kereskedelmi szerződést, megújí­tásának­ alkalmával érdekeinknek megfelő,öreg javíttatni, ne mind a ke­let érdekeinek viszo­nyos meltanyiasavai tentariatui kívánom. Határozottan és ny­iltan kimondatni a bájtom valamely ünnepélyes modo , az egesz vi.ag szí­nű «.fitt, a mi aibl.g. c.u­.k implicite, humaiyba burkolva, és Csupán elvileg van kiuionava, hogy t. i. felséges Fejedelmünk uralkodása alatt k­ét állam áll, mely mind a mellett, hogy egymástól elvalaszthatatlan, egymástól meg is tökéletesen független és egymás irányában csupán közös, vagy kölcsönös védelemre van kötelezve,óhajtom, hogy mondassék ki, miként már Ferdinand király ő Felsége is 1836. esz­tendőben az országgyűléshez intézett leiratá­ban kimondotta, hogy az osztrák császári czim Magyarországra nem vonatkozik. Kívánom, hogy ez elv szolgáljon alapul akár ő Felsége többi országaival, akár a külfölddel folytatandó minden tárgyalásokban, az oszt­rák birodalmi kanc­ellan­szim soha vissza ne állítassák , és minden külügyi érintkezésekben felséges urunk követeinek, és kereskedelmi kon­­sulainak meghatalmazványaiban, s külügyek­­re vonatkozó minden jegyzékekben és kiadvá­nyokban Magyarországnak a létező szövetség mellett is fennáló álami függetlensége kielégi­­tőleg jeleztessék. Ha mindezek e képen létesíthetők, hazánk jólétét és függetlenségét azok által, amik még közösre fenn­maradnak, veszélyezettnek nem tartom, s utódaink, ha törekvéseiket kedvező körülmények között ezeknél többre kívánják kiterjeszteni, azokban a mi megállapodásaink által épen úgy nem lesznek meggátolva, mint nekünk is jogunk van az elődeink, vagy saját magunk által alkotott törvényeket törvényes úton megváltoztatik. Elismerem, hogy azok, amiket említettem, nem foglalják magukban egy tökéletesen ma­gánálló álam önrendelkezési jogának egész kö­rét, függetlenségének minden atributumait, de vájjon nincsen-e különbség egy tökéletesen m­agánálló állam, és egy oly állam között, mely másokkal szövetségbe lépett ? Egy magán álló állam, mint például Fran­­cziaország, vagy Angol­hon, tökéletes szabad­sággal maga rendelkezik állami élete minden ágaiban, a szövetséges államok önrendelkezési jogát ellenben mindazokban, amikre nézve másokkal szövetségbe léptek, a szövetség mér­ve, s letételei korlátozzák épen úgy, mint a kereskedő mindenéről szabadon rendelkezik, míg magán áll, de ha másokkal társaság­ba lép, a közösség alá bocsátottakról csak társaival egyetértőleg rendelkezhetik. Egy szövetséges államot a tökéletesen magánálló államok füg­getlenségének minden am­butumaival a szövet­ség fentartása mellett felruházni akarni, néze­tem szerint sisiphusi munka, gyakorlatilag ki­vihetetlen kísérlet, s habár önök véleménye sze­rint nagy haeresist mondanék is, őszintén ki­mondom mégis azon meggyőződésemet, hogy a hazánk helyzetétől egészen különböző viszo­nyú Své­­iát és Norvégiát talán, de csak talán kivéve — mert ezen országnak közös ügyei is nagyrészben minisztériumaiknak közös ülései­ben intéztetnek el — nem tudok példát arra, hogy valamely államszövetség az abban álló államoknak függetlenségét, önrendelkezési jo­gát kevésbé szorítaná meg, mint az általam előbb említetteknek létesültével hazánk jogai megszoríttatnának. Még egy tekintetet nem hagyhatok megem­lítés nélkül. Pártunk, ha jövője egyátalában nem kétségbeejtő is, jelenleg tagadhatlanul

Next