Magyar Ujság, 1872. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)

1872-09-17 / 212. szám

Kedd, Szerkesztői iroda­­ Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap s­z­e­ll­e­­mi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. —Bérmentetlen levelek csak ismerős kezek­től fogadtatnak el. Hiadó-Mvatar­t Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anya­gi részét illető minden köz­lemény, u. m. az előfizetési pénz a kiadás körü­li pa­­naszok és a hirdetmé­­n­y­e­k. . " POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. ) I VI. évfolyam.­­ 1872. szept. 17. Előfizetési ár­t Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre ... 20 frt — kr- Fél évre .... 10 „ — „ Negyed évre . . 5 „ — „ Egy hónapra . • 1 „ 70 „ Egyes szám.. 10 kr. M hirdetési dij .­*’9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden minden hir­­detésér külön 30 kr N y i 111 é­r. 5 hasábos petitsor 25 kr. Pest, szept. 16. Politikai szemle. Az oly sokat kísértett Alabama ügy tehát be van fejezve. A genfi választott bíróság teg­nap előtti ülésében Sclopin gróf felolvasta az ítéletet, mely az Anglia által eszközlendő kár­pótlást 15,500,000 aranydollárban állapítja meg. Sir Cukburn (Anglia képviselője) kó­szább indokolással visszautasította az ítélet aláírását. A tanácskozás szerencsés sikere 22 ágyúlövéssel ünnepeltetett. Párbeszédben Sclo­­pis gróf megelégedését fejezte ki az elért ered­mény felett. Az angol meghatalmazottak hét­főn, az amerikaiak kedden utaznak el. Thiers a napokban Havreba utazott. Ez al­kalommal a köztársaság elnökét az angol fre­gattok ágyúlövésekkel, a matrózok hurrák­­kiáltással üdvözölték. A köztársaság elnökének fogadtatásakor üdvözlő beszédében a maire megköszönte, hogy a köztársaság megalkotását előmozdítja. Vá­laszában Thiers Francziaország nagyságába vetett bizalmát fejezte ki. A községi tanácsnak Thiers azt mondá, hogy az új adók sok gon­dot okoztak neki, de az államháztartásban az egyensúlyt vissza fogják állítani. Angliából igen jó híreket veszünk — mondá Thiers, nem akarjuk a szabad kereskedést megsemmi­síteni és Angliával ki fogunk egyezni. Egy év múlva jobban fogjuk érvényesíteni magunkat. Francziaországnak és Európának meg kell kö­szönnünk a bizalmat, melyet az utolsó kölcsön alkalmával irántunk tanúsított. Marne és Haute-Marne megyék nem sokára ki lesznek ürítve, a kiürítés már eddig is meg­történt volna, ha a szomszéd megyékben a ba­rakkok elkészültek volna, melyek csak 2—3 hét múlva készülnek el. A béke külfelé bizto­sítva van, — végre Thiers — én azon fogok fáradozni, hogy a belbékét visszaállítsam. To­vább is oly szellemben fogok kormányozni, mint eddig. Ezután a jelenlevő angol és ameri­kai tiszteket fogadta. Thiers roppant nagy, s­őt szívélyesen üd­vözlő néptömeg kíséretében megnézte a doc­­kokat, a raktárakat és műhelyeket, azután a kereskedelmi kamrát fogadta s este Trouville­­be visszatért. A spanyol kamrák trónbeszéddel megnyitot­­tak. A trónbeszéd constatálja a jó viszonyokat a külfölddel, s azon szilárd akaratot jelenti ki, hogy a cortes határozatai a pápai székkel szemben végre fognak hajtatni, a pápa egy­házi hatalmának őszinte tisztelete mellett; a trónbeszéd a carlista lázadást csaknem befe­jezettnek mondja. A kormány tisztelni fogja az északi tartományok,valamint Catalonia és Arra­­gonia külön törvényeit s a lázadók megfenyíté­­sére vonatkozólag törvényt fog előterjeszteni. A cubai lázadás elfojtása után az ígért re­formok ottan eszközöltetni fognak.A trónbeszéd azután az előterjesztendő törvényjavaslatokat említi, melyek a közigazgatás minden ágára kiterjednek. Ide tartoznak a conscriptió meg­szüntetése s az átalános kötelező védrendszer behozatala. A kormány a hadsereg létszámát az ország biztonságával s a pénzügyek állásá­val öszhangzatba hozandja. A szerb kormányhoz a hatalmaktól a már ismert barátságnyilatkozatokon kívül még kö­vetkezők érkeztek: A nagyvezér külön távi­ratban üdvözölte Milán fejedelmet, melyben kijelenté, hogy a porta kiváló örömmel nézi trónraléptét. Thiers a franczia consult különö­sen utasította, hogy a fejedelem és kormánya előtt Francziaország rokonszenvét kifejezze. Az oecumenikus s a jeruzsálemi patriarcha szintén gratuláltak a fejedelemnek. A hivatalos lap közli a fejedelem egy ren­deletét, mely a szkupstinát oct. 6-ra Kraguje­­váczba összehívja. A dániai országgyűlés jövő hó elején nyílik meg, s mint dán lapok írják igen viharos, za­jos lesz. Az országgyűlési balpárt program­­mot bocsátott ki a választókhoz,mely­ből a követ­kező passusokat veszszük át: a vám leszállítá­­sa az élelmi­szerekre és fölmelése a fényű­zési czikkekre; birtok- és jövedelemadó behozata­­lala ; megszüntetése vagy leszállításra az épü­letadónak ; a tized eltörlése ; a községi válasz­tásokra vonatkozó census eltörlése; az orszá­gyűlés azon befolyásának fentartása, melyet most az egyházi ügyekben gyakorol; a köz­oktatás rendezése, a hivatali vizsgák átalakí­tása, a népnevelés szélesbítése és megerősíté­­se, a hadü­gy revisiójánál az egyenlőség elvé­nek fentartása s leszállítása azon terheknek, melyeket annak mostani szervezete okoz. A schleswig-holsteini kérdésben minden párt tar­tózkodó állást foglalt el A balközép Ghyczy nyilatkozata után. Bármennyire igyekeznek is bizonyos oldalról Ghyczy nyilatkozatát mint puszta egyéni nézetet feltüntet­ni, s noha Ghyczy maga beszéde elején s végén e körülményt az ostentatiónak egy nemével hangsúlyozd: nem hiszzük,hogy legyen a magy­ar olvasó közönségnek bármily csekély része is, mely hajlandó lenne ez ünnepélyes nyilatkozatot egy­szerű egyéni nézetté devalválni. Nem is lehet. Ghyczy sokkal kivá­lóbb egyéniség, az állás, melyet pártja kebelében éveken át elfoglalt a mai nap is elfoglal, sokkal fontosabb, sokkal te­kintélyesebb, mintsem lehetséges lenne szavainak nem tulajdonítani nagyobb súlyt, mint amennyit egy egyéni né­zetnek tulajdonítani szoktak. Ezenfelül Ghyczy Kálmán sokkal óvatosabb ember és sokkal tapasztal­tabb parlamentarista, mintsem fel le­hetne róla tenni, hogy ily tekintélyes számú testületben mint minő a balkö­­zéppárt, oly rendkívüli nagyfontosságú manifestatióval fellépjen, anélkül, hogy előbb a terrénumot tanulmányozta, a hangulatot kipuhatolta volna, anélkül, hogy magának előlegesen tudomást szerzett volna az iránt: vájjon vannak-e pártjában olyanok, kik eszméit magu­kéivá tenni s azokat támogatni készek. Ghyczy igen jól tudja, hogy séló­­tán ezet a politikában nem lehet járni; a legkiválóbb egy­éniségek is csak a pártok vagy legalább pártcsoportok tá­mogatása által nyernek súlyt. Kétséget nem szenved tehát, hogy Hogy a fölkarolt ügy mihamarább ténynyé váljék, kiszemeltek egy ócska épületet a Duna partján. Hajdanában, Mátyás király idejében, ez épület egészen más czélra építtetett ugyan, de most a magy­ar múzsa kért helyet, tehát gyorsan hozzá kell fogni az átalakításhoz. A lapok dicsekedve hirdették, hogy ekkor és ekkor fog az átalakítás munkája megkez­detni. Midőn a kitűzött nap elérkezett, ott áll­tak a dologra kész munkások. Ah, de mily látvány volt e munkás csopor­tot szemlélni! finom urhölgyek, kik máskor látogatásokat szoktak fogadni, unalmukban zongoráznak, kocsikáznak, most ott álltak a forró melegben, hogy iczi piczi kezecskéikkel tolják a nyikorgó talyigát, hordják a horsoló téglát s nem rettentek vissza a mész hordástól sem, mely a bőrre s ruhára cseppenve, azt elék­­telenitéssel fenyegeté. E gyönyörű napszámos csoport a szintén munkára kész uracsokkal volt ki­egészítve, kik máskor csak a lóhajtás­ban, a semmit­tevésben versenyeztek, de most oly serényen segítettek a fárasztó munkában, mintha a kőmíves mesterségnél egyebet sem tanultak volna. Mily sokat láttam akkor ott azok közt, kik ma már csak a szótárból nézik meg, hogy mit is jelent tulajdonképen az a „népszínház“ szó. Bsak, akkor olyan világ volt. Mintha csak most is látnám, hogy mint sür­gőst forgott az a sok úri nép, mely most a durva munkában nem fár­adott el annyira, mint máskor a tánczban. A lelkesedés volt a buzdító pallér. Volt is látszatja a munkának. Néhány hónap alatt a népszínház készen állt. Az önkétetes munká­sok bére sem maradt el, fáradalmukért ott diszlett az épület homlokán: „Hazafiság a nemzetiségnek.“ 18(f1. szept. 14 én volt a népszínházban az első előadás. A megnyitó ünnepély öröm nap volt, mely s Ichedilés álla) megpendített­eFZ­Ghyczy , mielőtt e nyilatkozatát a párt szine előtt megtette volna, jól ta­nulmányozta a terrénumot, a hangulatot, érintkezett egyikkel másikkal, s e han­gulatból , ez érintkezésből merítette azon meggyőződést, hogy a perez érett a fellépésre. Sőt azt is bátran lehet következtetni, miszerint ebbeli puhatolásai azon ered­ményre juttatták Ghyczyt, hogy új po­litikája tekintélyes számú követőkre számíthat, mert hisz azt sem lehet fel­tenni Ghyczy Kálmánról, hogy gyönyö­rűségét vagy pláne büszkeségét lelje abban, hogy öt-hat ember élén vezér­ke­dj­ék. De nem is szorultunk ezen deduc­­tiókra annak bebizonyítása végett, hogy e nyilatkozat sokkal több mint merő egyéni nézet. Ott van előttünk a tény, a mindenek felett ékesen szóló tény, hogy midőn Ghyczy ama beszédét a balközép érte­kezletén elmondó, illetőleg új programm­­ját előadó, nem akadt az egész pártban egyetlen egy ember sem, ki legott kinyilatkoztatta volna, hogy e programm elfogadhatlan, mert alapelvei merőben ellenkeznek azzal amit e párt csaknem mindegyik tagja választóinak ígért. A Ghyczy iránti sze­mélyes tisztelet igen sokat megmagya­ráz, de ezt az egyet, az általános néma hallgatást, nem magyarázza meg sem­mi. Nincs oly magas állású egyén, ki iránti tisztelet fölmenthetné az embert azon kötelessége alól, hogy meggyőző­dését, különösen oly döntő kérdésben, habozás nélkül kimondja De nem csak hogy ezt nem mondot­ták ki, hanem kimondották ennek épen ellenkezőjét. Kimondották t. i. azt, hogy e propositiók megvitatását akkor talál­nák czélszerűnek, ha erre a jobboldal részéről felszólíttatnának. Tehát elv­­b­en belenyugosznak, épen csak az alkalom hiányzik a Ghyczy-féle propositiók elfogadására. „A balközép párt a maga részéről, élén Tisza Kálmánnal kinyilatkoztatja, hogy elvileg egyetért a Ghy­czy által ki­fejtett nézetekkel és programmjának tényleges s bi­zonyára igen lényeges módosí­tásához azt az egy feltételt köti, hogy a többség valamely manifestátió által jelentse ki, mikép­p is kész a bal­közép intenzióit elfogadni.“ Így értelmezte azon értekezlet eljárá­sát maga a balközéppártnak német or­gánuma, a „Pester Tagblatt“, melyből a fentebbi sorokat átveszszük. E ténynyel a balközép maga meg­ye s a hazafiság által valósított művet megko­szorúzta. * * * Tizenegy év múlt el azóta. Hogy mi minden történt ez idő alatt, azokat elmondani e tárcza szűk keretén kívül esik. Elég az hozzá, hogy a szép remények köd­ként szét­foszlottak. A jövő kecsegtetése épen az ellenkezőjét valósítá meg annak, a­mit a lelkesedés reméltetett. Az 1861-ki események álomként lebegnek csak szemeink előtt. Volt-nincs. Elmúlt min­den : magyar szó, magyar viselet, tettre kész fiatalság, lelkesülő honleányok, mindez a múlt emlékévé vált. „Romlásnak indult hajdan erős magyar, nem látod Árpád vére miként fajul ? -”- mond­ta volna jeles költőnk, ha most látja a nem­zet testén, rágódó idegen hajhászat pusztító férgét. Hében-korban azonban a számra kevés jobbak közül föl-föl szólal ugyan egy-egy, hogy a lázas rohammű áramlatot­ megállitsák, mely kioltással fenyegeti a nemzeti szellemet. De ez csak egy czikázó villám a vészterhes felhők közt, mely egy pillanatra világit és azután el­tűnik. Hány villámra volna szükség, hogy a keb­lekben szunnyadozó hazafiság érzelmét ismét felköltse? Mert mit látunk ma ? Egy nemzetet, mely mig országát nem ne­­vezé államnak, magyar volt s midőn állam lett, megszűnt------nem, csak nem akar vagy nem tud magyar lenni. Egyesek folytatják az idegen áramlat elleni harczot, mely seregét felülről s alulról tobo­rozza. A közép már szintén ingadozóvá lett. Évek óta halljuk hangoztatni: „Népszínhá­zát a fővárosnak!“ S mi történik ? Az a gaz­dag nép, a bankokkal agyon árasztat nemzet, a magyar múzsa számára a fővárosban egy vi­­tyillót sem tud emelni. fosztá Ghyczy nyilatkozatát az egyéni nézet jellegéről, s ha nem is határozot­tan pártnézetté, de mindenesetre olyanná téve, hogy ma­holnap, ha ked­vező alkalom kínálkozik, pártnézetté is válhatik. S eszerint az elvi alapot máris feladta, és csak az alkalomtól függ, hogy mikor fog bekövetkezni a tényleges feladás, vagyis, hogy a balközépi közlöny kifejezésével éljünk,a „tényleges módosítás.“ Hogy meddig fog tartani ez idő­köz? azt nem tudhatjuk, annyit azon­ban biztosan tudunk, hogy sokáig nem tarthat. Ghyczy Kálmán nyilatkozata, az Ün­nepélyesség, melylyel a balközépi lapok azt közzé tevék, s még inkább a mód, melylyel az a párt kebelében fogadta­tott s végre azon körülmény, hogy ő e nyilatkozat után is a balközép eln­ökéül működik,szószerint impossibilis hely­zetbe juttatták a balközép egyes tagjait, s mindenesetre sokkal roszabba, mintha a „fusió“ tényleg létre jött volna. Mert ez esetben az egyik rész bele­ment volna a fusióba, míg a másik, épen nem csekély rész, mely nem találja ez eljárást a választóknak adott ígérettel összeegyeztethetőnek, megmaradt volna tiszta balpártinak, azaz csatlakozott vol­na a 48-as párthoz. Holott imigy senki sem tudja, hogy tulajdonképen hová tar­tozik, jobbra-e avagy balra, miután most két programmja van, a régi és az új. Az új sz­eint nagyon közel áll a jobbol­dalhoz, a régi szerint a baloldalhoz. Ily állapot, lehetetlen, hogy sokáig tartson. Oly testnek, melynek súlypontja nincs, össze kell dőlnie. A középpártoknak minden parlament­ben az a sorsuk, hogy előbb-utóbb az egymással szemben álló két főpártban felolvadjanak. — Ami balközépünkre e perez már is elérkezett. — Erkölcsileg már megszűnt s csak az alkalom­­t­ó­l függ, hogy tényleg is meg­szűnjék. — Magyarországon jelenleg két politikai párt létezik, a 67-es és a 48-as. Most csak az a kérdés: várjon a középpárt bomladozó alkatrészei mi­nő arányban fognak olvadni az egyik vagy másik pártba. Annyi bizo­nyos, hogy egyik része, s úgy tudjuk, hogy nem csekély számú, semmi áron sem hajlandó a 67-es pártba ol­vadni. Meglehet, hogy a közeli válaszfelirati vita némi tájékozást nyújtand e tekin­tetben is, mert nem hisszük, hogy az illetők ez alkalmat is elszalaszszák, a­nélkül , hogy helyzetüket tisztába hoznák. Ignácz: Pirulsz magyarom ? ügyelj hogy nem ? Hisz van mindened, a mit szemed, szód kíván, a többit üsse ki, mikor mindazt megkapod, csak ne légy magyar. De lám, egy pár buzgó ember minden­nek daczára is elvállalta a küzdelmet. Nem nézheti a léhaságot, mely nem engedi a húsos fazekakat leső akaratot nemzeti irányban nyil­vánulni. Kétségkivül nagy bátorság s elismerést ér­demlő felkészültség kell hozzá, hogy egy em­ber kiálljon a síkra s azt mondja •• Hallod-e magyar nemzet, a­mit te nem tudsz s nem akarsz létesíteni, azt megteszem én egy ma­gam. Bukásom a te szegényed leend. Ez elhatározás tette lehetővé, hogy ma a budai népszínház 11 év előtti megnyitása év­fordulóját követő nap az István-téren az ideig­lenes népszínház alapköve letetett. * * * Hetek óta nagy falragaszok hirdették, hogy az István-téren az ideiglenes népszínház alap­köve le fog tétetni. Ez ünnepélyre meg volt hiva a főváros minden osztálya. Ah, mily nagyszerű ünnepély lesz ez — gondolom magamban, a­mint pamlagom elte­rülve merengtem. Lesz tehát ismét egy szép nap, melyre büszkén fog gondolni a ma­gyar ember. Messze világban, hol mivelt emberek laknak , fogják hirdetni a múzsa ünnepét a magyar fővárosban. Órám ütése, mely most oly különösen csen­get, mintha ismeretlen, túlvilági hangokat hal­lanék, figyelmeztetett, hogy itt az idő az ün­nepélyre menésre. Öltözékemmel hamar készen voltam s elin­dultam. A Terézvárosba érkezve, Ünnepies kinézésű sürgő-forgó sokaságot láttam, mely szintén azon irány felé haladt, merre czélom ve­zetett. Az — gondolom — az ünnepély tehát nagy­szerű készül lenni. — A képviselőhöz ma, kedden reggel 10 órakor ülést tart. — A 48-as párt kedden, szeptember 17-én d. u. 5 órakor a kör helyisé­gében ülést tart. — A horvát képviselők nehezteléssel fogad­ták, hogy a kormány­párt a delegatióba nem azokat választá, kiket a horvát kör kijelölt. A VII-ik biráló bizottság f. hó 17-én azaz keddenreg. 9 órakor ülést tart. Tárgy a kérvények tárgyalási sorrend­jének megállapítása. Elnöki megbízásból Lukács Béla a Vl­. biráló biz. jegyzője. — A „Szabad Sajtódnak a Rózsaági czikk­­ben fölhozott állításokra vonatkozólag Fest Imre volt államtitkár úr sajátkezűleg irt észrevéte­leket küldött. Miután Rózsaági czikkét közöl­tük, közöljük az észrevételeket is, mint a famo­­sus történetek egyik nevezetes okmányát. A „Szabad Sajtó“ jónak látta a volt államtit­kár úr sorait fésületlenül mutatni be a közönség­nek ; lehet, hogy ez a dologra még nagyobb fényt vet, tehát mi is csak úgy adjuk. Íme a nevezetes sorok a következően szólnak: „Szabad Egyház“ 89. sz. apr. 20. 1872. „Szabad Sajtó“ 60. sz. szept. 12. 1872. Első czikk egekig emel — másik gyanúsít — mindkettőt Rózsaági irta — az elsőt maga hozta nekem mondván, hogy ő írta, a 2-ik alatt áll a neve. Sem dicséretet, sem gáncsot fel nem fogadok, a tény melyen az utóbbi alapszik, valótlan.Ugyan­­is az angol-magyar bank eredeti alapszabá­lyai, melyeknek 48-ik czikke a szavazási mó­dot tartalmazza, nem a kereskedelmi,ha­nem a p­é­n­z­ü­g­y­i minisztériumból hagyattak jóvá 1867. évi noV. 20-án, 4039. sz. alatt We­­ninger Vincze aláírásával — a pénzügyminisz­ter meghagyásából — s a kereskedelmi mi­nisztériumba, melly később az összes részvény­társulati ügyeket átvette, csak 1871. évben fordultak meg némely­­ módosítások végett, mely módosítások azonban a szavazási módo­zatra nem vonatkoztak — mert a régi 48-ik czik a módosított alapszabályokba 41-ik czikk gyanánt szóról-szóra ment által. Ezek hivatalos tények.“ Ezzel igazolva van, hogy törvényellenes do­log történt, csak az a kis különbség forog fenn, hogy az egész körülmény a volt pénzügymi­niszterre háríttatik. Már most csak az a kérdés, hogy az efajta dolgok mikor fognak tisztába hozatni ? Esküdtszéki dolgok. — A mai esküdtszéki tárgyaláson a fiatal nemzedék egyik tagja mutatta be magát nyil-S csakugyan, a­mint az István-térre érke­zem­, azt hittem, hogy az eddigi sivatagos tér egy varázs­ütésre sürü erdőt hajtott, annyira ki volt gallyazva. A házak ablakaiból alá csüngő nemzeti szín lobogókat lengetett a szellő s ilyenkor minden ablakban viruló, rózsás ar­­czu hölgyfő csoportot lehetett látni, látcsövez­­ve az utczákból a térre özönlő díszes közönsé­get. Egy barátom, látva e képet, azt mondá, hogy az István-tér új divatu mitrailleuse-ök által van ostromállapotba helyezve. Igaza volt. E sok szép szem egy hatalmas hadsereget ké­­pes lett volna lefegyverezni. De keressünk egy jó helyet, honnan az egész ünnepélyesség lefolyását látni lehet. Meg van. Egy kőrakásra álltam. Tyhü, mily nagyszerű sokaság! Ember em­beren. Egy zsongó emberraj. Egy hullámzó fe­kete tenger, melynek közepéből egy nemzeti szinű állvány emelkedik. Egyszerre a távolból zene hangokat hallunk. Mindig közelebb s közelebb, míg a Rákóczy induló lelkesítő hangjai töltik be az István­­tért. A menet most bontakozik ki a három dob­­utczából, melyet egy nagy nemzeti zászló nyit meg. A sűrü nép­csoport a konstablerek rendkívüli udvarias felszólítására, habár nagy ügygyel bajjal, de mégis utat nyit, épen úgy, mint midőn Mózes varázs vesszejével a vörös tenger vizére csapott. A menet lassan közeledik. Legelől halad, mint házi­gazda, a nemzeti színház intendán­sa, utána lépdel a nemzeti színház összes sze­mélyzete, ezt követi Pest város polgármestere élén a városi képviselőtestületnek, ennek nyomában jönnek a megtelepülni óhajtó múzsa emberei igazgatójuk vezérlete alatt, mind­egyik kezében vándorbot, jelképezve fá­radságos útjukat, mely itt véget ér rend. — A menetet lovas csapat zárja be, a ma­gyar fiatalság szine virága. Ezután jön a be­láthatatlan hosszú kocsisor, az uraságok . A MAGYAR ÚJSÁG TAROMJA. — 1872. szeptember 17. — „Hazafiság a nemzetiségnek.“ 1861. — szept. 15. — 1872. Mindenekelőtt is emlékezzünk régiekről. 1861-et írtunk. Hazánkat hegyen- völgyön­­zónán a magyarság ébredő szelleme köszönte. Egy szép kilátásokkal biztató jövő állt előt­tünk. A magyar hazafiság érzelme honolt a keliekben, mely ezer és ezer alkalomkor ma­gasra lobbant, hogy hirdesse a honszeretet di­cső magasztosságát. Oh, mily nagyszerű, mily szép idő volt az ! A századok által emelt osztály­falak eltűn­tek, egy volt a nemzet, egy érzésben, egy gon­dolatban : szabad magyar polgárnak lenni. A testvérülés éve volt az. S az egymást sze­rető testvérek remélték, hitték, hogy a magyar­ság fényes napja a 4 folyam s 3 halom föld­jén soha sem fog többé elhomályosulni. E hit az öregeket fiatalokká, a fiatalságot férfiakká tette.­­ Magyar vágyat lenni kiki. Magyar szónál mást hallani, magyar ruhánál mást látni nem lehetett. Ez időben jön megpendítve a népszínház eszméje. Erre alkalmasabb időt keresve sem lehetett volna találni. Azt lehet mondani, hogy a lelkesülés ez eszmét egy percz alatt m­eg­va­ló­sitá. Országszerte megindult a gyűjtés.­­ ki tudott volna ellen állni, hogy meg ne nyisssa erszényét, midőn a gyűjtőivel bájos, honlá­nyok pic­i képe nyujtá aláírásra? Ily után csak hamar együtt volt annyi pénz, hogy a népszínház építéséhez hozzá lehetett fogni.

Next