Magyar Ujság, 1872. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)
1872-09-17 / 212. szám
Kedd, Szerkesztői iroda Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. —Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Hiadó-Mvatart Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. . " POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. ) I VI. évfolyam. 1872. szept. 17. Előfizetési árt Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre ... 20 frt — kr- Fél évre .... 10 „ — „ Negyed évre . . 5 „ — „ Egy hónapra . • 1 „ 70 „ Egyes szám.. 10 kr. M hirdetési dij .*’9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden minden hirdetésér külön 30 kr N y i 111 ér. 5 hasábos petitsor 25 kr. Pest, szept. 16. Politikai szemle. Az oly sokat kísértett Alabama ügy tehát be van fejezve. A genfi választott bíróság tegnap előtti ülésében Sclopin gróf felolvasta az ítéletet, mely az Anglia által eszközlendő kárpótlást 15,500,000 aranydollárban állapítja meg. Sir Cukburn (Anglia képviselője) kószább indokolással visszautasította az ítélet aláírását. A tanácskozás szerencsés sikere 22 ágyúlövéssel ünnepeltetett. Párbeszédben Sclopis gróf megelégedését fejezte ki az elért eredmény felett. Az angol meghatalmazottak hétfőn, az amerikaiak kedden utaznak el. Thiers a napokban Havreba utazott. Ez alkalommal a köztársaság elnökét az angol fregattok ágyúlövésekkel, a matrózok hurrákkiáltással üdvözölték. A köztársaság elnökének fogadtatásakor üdvözlő beszédében a maire megköszönte, hogy a köztársaság megalkotását előmozdítja. Válaszában Thiers Francziaország nagyságába vetett bizalmát fejezte ki. A községi tanácsnak Thiers azt mondá, hogy az új adók sok gondot okoztak neki, de az államháztartásban az egyensúlyt vissza fogják állítani. Angliából igen jó híreket veszünk — mondá Thiers, nem akarjuk a szabad kereskedést megsemmisíteni és Angliával ki fogunk egyezni. Egy év múlva jobban fogjuk érvényesíteni magunkat. Francziaországnak és Európának meg kell köszönnünk a bizalmat, melyet az utolsó kölcsön alkalmával irántunk tanúsított. Marne és Haute-Marne megyék nem sokára ki lesznek ürítve, a kiürítés már eddig is megtörtént volna, ha a szomszéd megyékben a barakkok elkészültek volna, melyek csak 2—3 hét múlva készülnek el. A béke külfelé biztosítva van, — végre Thiers — én azon fogok fáradozni, hogy a belbékét visszaállítsam. Tovább is oly szellemben fogok kormányozni, mint eddig. Ezután a jelenlevő angol és amerikai tiszteket fogadta. Thiers roppant nagy, sőt szívélyesen üdvözlő néptömeg kíséretében megnézte a dockokat, a raktárakat és műhelyeket, azután a kereskedelmi kamrát fogadta s este Trouvillebe visszatért. A spanyol kamrák trónbeszéddel megnyitottak. A trónbeszéd constatálja a jó viszonyokat a külfölddel, s azon szilárd akaratot jelenti ki, hogy a cortes határozatai a pápai székkel szemben végre fognak hajtatni, a pápa egyházi hatalmának őszinte tisztelete mellett; a trónbeszéd a carlista lázadást csaknem befejezettnek mondja. A kormány tisztelni fogja az északi tartományok,valamint Catalonia és Arragonia külön törvényeit s a lázadók megfenyítésére vonatkozólag törvényt fog előterjeszteni. A cubai lázadás elfojtása után az ígért reformok ottan eszközöltetni fognak.A trónbeszéd azután az előterjesztendő törvényjavaslatokat említi, melyek a közigazgatás minden ágára kiterjednek. Ide tartoznak a conscriptió megszüntetése s az átalános kötelező védrendszer behozatala. A kormány a hadsereg létszámát az ország biztonságával s a pénzügyek állásával öszhangzatba hozandja. A szerb kormányhoz a hatalmaktól a már ismert barátságnyilatkozatokon kívül még következők érkeztek: A nagyvezér külön táviratban üdvözölte Milán fejedelmet, melyben kijelenté, hogy a porta kiváló örömmel nézi trónraléptét. Thiers a franczia consult különösen utasította, hogy a fejedelem és kormánya előtt Francziaország rokonszenvét kifejezze. Az oecumenikus s a jeruzsálemi patriarcha szintén gratuláltak a fejedelemnek. A hivatalos lap közli a fejedelem egy rendeletét, mely a szkupstinát oct. 6-ra Kragujeváczba összehívja. A dániai országgyűlés jövő hó elején nyílik meg, s mint dán lapok írják igen viharos, zajos lesz. Az országgyűlési balpárt programmot bocsátott ki a választókhoz,melyből a következő passusokat veszszük át: a vám leszállítása az élelmiszerekre és fölmelése a fényűzési czikkekre; birtok- és jövedelemadó behozatalala ; megszüntetése vagy leszállításra az épületadónak ; a tized eltörlése ; a községi választásokra vonatkozó census eltörlése; az országyűlés azon befolyásának fentartása, melyet most az egyházi ügyekben gyakorol; a közoktatás rendezése, a hivatali vizsgák átalakítása, a népnevelés szélesbítése és megerősítése, a hadügy revisiójánál az egyenlőség elvének fentartása s leszállítása azon terheknek, melyeket annak mostani szervezete okoz. A schleswig-holsteini kérdésben minden párt tartózkodó állást foglalt el A balközép Ghyczy nyilatkozata után. Bármennyire igyekeznek is bizonyos oldalról Ghyczy nyilatkozatát mint puszta egyéni nézetet feltüntetni, s noha Ghyczy maga beszéde elején s végén e körülményt az ostentatiónak egy nemével hangsúlyozd: nem hiszzük,hogy legyen a magyar olvasó közönségnek bármily csekély része is, mely hajlandó lenne ez ünnepélyes nyilatkozatot egyszerű egyéni nézetté devalválni. Nem is lehet. Ghyczy sokkal kiválóbb egyéniség, az állás, melyet pártja kebelében éveken át elfoglalt a mai nap is elfoglal, sokkal fontosabb, sokkal tekintélyesebb, mintsem lehetséges lenne szavainak nem tulajdonítani nagyobb súlyt, mint amennyit egy egyéni nézetnek tulajdonítani szoktak. Ezenfelül Ghyczy Kálmán sokkal óvatosabb ember és sokkal tapasztaltabb parlamentarista, mintsem fel lehetne róla tenni, hogy ily tekintélyes számú testületben mint minő a balközéppárt, oly rendkívüli nagyfontosságú manifestatióval fellépjen, anélkül, hogy előbb a terrénumot tanulmányozta, a hangulatot kipuhatolta volna, anélkül, hogy magának előlegesen tudomást szerzett volna az iránt: vájjon vannak-e pártjában olyanok, kik eszméit magukéivá tenni s azokat támogatni készek. Ghyczy igen jól tudja, hogy sélótán ezet a politikában nem lehet járni; a legkiválóbb egyéniségek is csak a pártok vagy legalább pártcsoportok támogatása által nyernek súlyt. Kétséget nem szenved tehát, hogy Hogy a fölkarolt ügy mihamarább ténynyé váljék, kiszemeltek egy ócska épületet a Duna partján. Hajdanában, Mátyás király idejében, ez épület egészen más czélra építtetett ugyan, de most a magyar múzsa kért helyet, tehát gyorsan hozzá kell fogni az átalakításhoz. A lapok dicsekedve hirdették, hogy ekkor és ekkor fog az átalakítás munkája megkezdetni. Midőn a kitűzött nap elérkezett, ott álltak a dologra kész munkások. Ah, de mily látvány volt e munkás csoportot szemlélni! finom urhölgyek, kik máskor látogatásokat szoktak fogadni, unalmukban zongoráznak, kocsikáznak, most ott álltak a forró melegben, hogy iczi piczi kezecskéikkel tolják a nyikorgó talyigát, hordják a horsoló téglát s nem rettentek vissza a mész hordástól sem, mely a bőrre s ruhára cseppenve, azt eléktelenitéssel fenyegeté. E gyönyörű napszámos csoport a szintén munkára kész uracsokkal volt kiegészítve, kik máskor csak a lóhajtásban, a semmittevésben versenyeztek, de most oly serényen segítettek a fárasztó munkában, mintha a kőmíves mesterségnél egyebet sem tanultak volna. Mily sokat láttam akkor ott azok közt, kik ma már csak a szótárból nézik meg, hogy mit is jelent tulajdonképen az a „népszínház“ szó. Bsak, akkor olyan világ volt. Mintha csak most is látnám, hogy mint sürgőst forgott az a sok úri nép, mely most a durva munkában nem fáradott el annyira, mint máskor a tánczban. A lelkesedés volt a buzdító pallér. Volt is látszatja a munkának. Néhány hónap alatt a népszínház készen állt. Az önkétetes munkások bére sem maradt el, fáradalmukért ott diszlett az épület homlokán: „Hazafiság a nemzetiségnek.“ 18(f1. szept. 14 én volt a népszínházban az első előadás. A megnyitó ünnepély öröm nap volt, mely s Ichedilés álla) megpendítetteFZGhyczy , mielőtt e nyilatkozatát a párt szine előtt megtette volna, jól tanulmányozta a terrénumot, a hangulatot, érintkezett egyikkel másikkal, s e hangulatból , ez érintkezésből merítette azon meggyőződést, hogy a perez érett a fellépésre. Sőt azt is bátran lehet következtetni, miszerint ebbeli puhatolásai azon eredményre juttatták Ghyczyt, hogy új politikája tekintélyes számú követőkre számíthat, mert hisz azt sem lehet feltenni Ghyczy Kálmánról, hogy gyönyörűségét vagy pláne büszkeségét lelje abban, hogy öt-hat ember élén vezérkedjék. De nem is szorultunk ezen deductiókra annak bebizonyítása végett, hogy e nyilatkozat sokkal több mint merő egyéni nézet. Ott van előttünk a tény, a mindenek felett ékesen szóló tény, hogy midőn Ghyczy ama beszédét a balközép értekezletén elmondó, illetőleg új programmját előadó, nem akadt az egész pártban egyetlen egy ember sem, ki legott kinyilatkoztatta volna, hogy e programm elfogadhatlan, mert alapelvei merőben ellenkeznek azzal amit e párt csaknem mindegyik tagja választóinak ígért. A Ghyczy iránti személyes tisztelet igen sokat megmagyaráz, de ezt az egyet, az általános néma hallgatást, nem magyarázza meg semmi. Nincs oly magas állású egyén, ki iránti tisztelet fölmenthetné az embert azon kötelessége alól, hogy meggyőződését, különösen oly döntő kérdésben, habozás nélkül kimondja De nem csak hogy ezt nem mondották ki, hanem kimondották ennek épen ellenkezőjét. Kimondották t. i. azt, hogy e propositiók megvitatását akkor találnák czélszerűnek, ha erre a jobboldal részéről felszólíttatnának. Tehát elvben belenyugosznak, épen csak az alkalom hiányzik a Ghyczy-féle propositiók elfogadására. „A balközép párt a maga részéről, élén Tisza Kálmánnal kinyilatkoztatja, hogy elvileg egyetért a Ghyczy által kifejtett nézetekkel és programmjának tényleges s bizonyára igen lényeges módosításához azt az egy feltételt köti, hogy a többség valamely manifestátió által jelentse ki, miképp is kész a balközép intenzióit elfogadni.“ Így értelmezte azon értekezlet eljárását maga a balközéppártnak német orgánuma, a „Pester Tagblatt“, melyből a fentebbi sorokat átveszszük. E ténynyel a balközép maga megye s a hazafiság által valósított művet megkoszorúzta. * * * Tizenegy év múlt el azóta. Hogy mi minden történt ez idő alatt, azokat elmondani e tárcza szűk keretén kívül esik. Elég az hozzá, hogy a szép remények ködként szétfoszlottak. A jövő kecsegtetése épen az ellenkezőjét valósítá meg annak, amit a lelkesedés reméltetett. Az 1861-ki események álomként lebegnek csak szemeink előtt. Volt-nincs. Elmúlt minden : magyar szó, magyar viselet, tettre kész fiatalság, lelkesülő honleányok, mindez a múlt emlékévé vált. „Romlásnak indult hajdan erős magyar, nem látod Árpád vére miként fajul ? -”- mondta volna jeles költőnk, ha most látja a nemzet testén, rágódó idegen hajhászat pusztító férgét. Hében-korban azonban a számra kevés jobbak közül föl-föl szólal ugyan egy-egy, hogy a lázas rohammű áramlatot megállitsák, mely kioltással fenyegeti a nemzeti szellemet. De ez csak egy czikázó villám a vészterhes felhők közt, mely egy pillanatra világit és azután eltűnik. Hány villámra volna szükség, hogy a keblekben szunnyadozó hazafiság érzelmét ismét felköltse? Mert mit látunk ma ? Egy nemzetet, mely mig országát nem nevezé államnak, magyar volt s midőn állam lett, megszűnt------nem, csak nem akar vagy nem tud magyar lenni. Egyesek folytatják az idegen áramlat elleni harczot, mely seregét felülről s alulról toborozza. A közép már szintén ingadozóvá lett. Évek óta halljuk hangoztatni: „Népszínházát a fővárosnak!“ S mi történik ? Az a gazdag nép, a bankokkal agyon árasztat nemzet, a magyar múzsa számára a fővárosban egy vityillót sem tud emelni. fosztá Ghyczy nyilatkozatát az egyéni nézet jellegéről, s ha nem is határozottan pártnézetté, de mindenesetre olyanná téve, hogy maholnap, ha kedvező alkalom kínálkozik, pártnézetté is válhatik. S eszerint az elvi alapot máris feladta, és csak az alkalomtól függ, hogy mikor fog bekövetkezni a tényleges feladás, vagyis, hogy a balközépi közlöny kifejezésével éljünk,a „tényleges módosítás.“ Hogy meddig fog tartani ez időköz? azt nem tudhatjuk, annyit azonban biztosan tudunk, hogy sokáig nem tarthat. Ghyczy Kálmán nyilatkozata, az Ünnepélyesség, melylyel a balközépi lapok azt közzé tevék, s még inkább a mód, melylyel az a párt kebelében fogadtatott s végre azon körülmény, hogy ő e nyilatkozat után is a balközép elnökéül működik,szószerint impossibilis helyzetbe juttatták a balközép egyes tagjait, s mindenesetre sokkal roszabba, mintha a „fusió“ tényleg létre jött volna. Mert ez esetben az egyik rész belement volna a fusióba, míg a másik, épen nem csekély rész, mely nem találja ez eljárást a választóknak adott ígérettel összeegyeztethetőnek, megmaradt volna tiszta balpártinak, azaz csatlakozott volna a 48-as párthoz. Holott imigy senki sem tudja, hogy tulajdonképen hová tartozik, jobbra-e avagy balra, miután most két programmja van, a régi és az új. Az új szeint nagyon közel áll a jobboldalhoz, a régi szerint a baloldalhoz. Ily állapot, lehetetlen, hogy sokáig tartson. Oly testnek, melynek súlypontja nincs, össze kell dőlnie. A középpártoknak minden parlamentben az a sorsuk, hogy előbb-utóbb az egymással szemben álló két főpártban felolvadjanak. — Ami balközépünkre e perez már is elérkezett. — Erkölcsileg már megszűnt s csak az alkalomtól függ, hogy tényleg is megszűnjék. — Magyarországon jelenleg két politikai párt létezik, a 67-es és a 48-as. Most csak az a kérdés: várjon a középpárt bomladozó alkatrészei minő arányban fognak olvadni az egyik vagy másik pártba. Annyi bizonyos, hogy egyik része, s úgy tudjuk, hogy nem csekély számú, semmi áron sem hajlandó a 67-es pártba olvadni. Meglehet, hogy a közeli válaszfelirati vita némi tájékozást nyújtand e tekintetben is, mert nem hisszük, hogy az illetők ez alkalmat is elszalaszszák, anélkül , hogy helyzetüket tisztába hoznák. Ignácz: Pirulsz magyarom ? ügyelj hogy nem ? Hisz van mindened, a mit szemed, szód kíván, a többit üsse ki, mikor mindazt megkapod, csak ne légy magyar. De lám, egy pár buzgó ember mindennek daczára is elvállalta a küzdelmet. Nem nézheti a léhaságot, mely nem engedi a húsos fazekakat leső akaratot nemzeti irányban nyilvánulni. Kétségkivül nagy bátorság s elismerést érdemlő felkészültség kell hozzá, hogy egy ember kiálljon a síkra s azt mondja •• Hallod-e magyar nemzet, amit te nem tudsz s nem akarsz létesíteni, azt megteszem én egy magam. Bukásom a te szegényed leend. Ez elhatározás tette lehetővé, hogy ma a budai népszínház 11 év előtti megnyitása évfordulóját követő nap az István-téren az ideiglenes népszínház alapköve letetett. * * * Hetek óta nagy falragaszok hirdették, hogy az István-téren az ideiglenes népszínház alapköve le fog tétetni. Ez ünnepélyre meg volt hiva a főváros minden osztálya. Ah, mily nagyszerű ünnepély lesz ez — gondolom magamban, amint pamlagom elterülve merengtem. Lesz tehát ismét egy szép nap, melyre büszkén fog gondolni a magyar ember. Messze világban, hol mivelt emberek laknak , fogják hirdetni a múzsa ünnepét a magyar fővárosban. Órám ütése, mely most oly különösen csenget, mintha ismeretlen, túlvilági hangokat hallanék, figyelmeztetett, hogy itt az idő az ünnepélyre menésre. Öltözékemmel hamar készen voltam s elindultam. A Terézvárosba érkezve, Ünnepies kinézésű sürgő-forgó sokaságot láttam, mely szintén azon irány felé haladt, merre czélom vezetett. Az — gondolom — az ünnepély tehát nagyszerű készül lenni. — A képviselőhöz ma, kedden reggel 10 órakor ülést tart. — A 48-as párt kedden, szeptember 17-én d. u. 5 órakor a kör helyiségében ülést tart. — A horvát képviselők nehezteléssel fogadták, hogy a kormánypárt a delegatióba nem azokat választá, kiket a horvát kör kijelölt. A VII-ik biráló bizottság f. hó 17-én azaz keddenreg. 9 órakor ülést tart. Tárgy a kérvények tárgyalási sorrendjének megállapítása. Elnöki megbízásból Lukács Béla a Vl. biráló biz. jegyzője. — A „Szabad Sajtódnak a Rózsaági czikkben fölhozott állításokra vonatkozólag Fest Imre volt államtitkár úr sajátkezűleg irt észrevételeket küldött. Miután Rózsaági czikkét közöltük, közöljük az észrevételeket is, mint a famosus történetek egyik nevezetes okmányát. A „Szabad Sajtó“ jónak látta a volt államtitkár úr sorait fésületlenül mutatni be a közönségnek ; lehet, hogy ez a dologra még nagyobb fényt vet, tehát mi is csak úgy adjuk. Íme a nevezetes sorok a következően szólnak: „Szabad Egyház“ 89. sz. apr. 20. 1872. „Szabad Sajtó“ 60. sz. szept. 12. 1872. Első czikk egekig emel — másik gyanúsít — mindkettőt Rózsaági irta — az elsőt maga hozta nekem mondván, hogy ő írta, a 2-ik alatt áll a neve. Sem dicséretet, sem gáncsot fel nem fogadok, a tény melyen az utóbbi alapszik, valótlan.Ugyanis az angol-magyar bank eredeti alapszabályai, melyeknek 48-ik czikke a szavazási módot tartalmazza, nem a kereskedelmi,hanem a pénzügyi minisztériumból hagyattak jóvá 1867. évi noV. 20-án, 4039. sz. alatt Weninger Vincze aláírásával — a pénzügyminiszter meghagyásából — s a kereskedelmi minisztériumba, melly később az összes részvénytársulati ügyeket átvette, csak 1871. évben fordultak meg némely módosítások végett, mely módosítások azonban a szavazási módozatra nem vonatkoztak — mert a régi 48-ik czik a módosított alapszabályokba 41-ik czikk gyanánt szóról-szóra ment által. Ezek hivatalos tények.“ Ezzel igazolva van, hogy törvényellenes dolog történt, csak az a kis különbség forog fenn, hogy az egész körülmény a volt pénzügyminiszterre háríttatik. Már most csak az a kérdés, hogy az efajta dolgok mikor fognak tisztába hozatni ? Esküdtszéki dolgok. — A mai esküdtszéki tárgyaláson a fiatal nemzedék egyik tagja mutatta be magát nyil-S csakugyan, amint az István-térre érkezem, azt hittem, hogy az eddigi sivatagos tér egy varázsütésre sürü erdőt hajtott, annyira ki volt gallyazva. A házak ablakaiból alá csüngő nemzeti szín lobogókat lengetett a szellő s ilyenkor minden ablakban viruló, rózsás arczu hölgyfő csoportot lehetett látni, látcsövezve az utczákból a térre özönlő díszes közönséget. Egy barátom, látva e képet, azt mondá, hogy az István-tér új divatu mitrailleuse-ök által van ostromállapotba helyezve. Igaza volt. E sok szép szem egy hatalmas hadsereget képes lett volna lefegyverezni. De keressünk egy jó helyet, honnan az egész ünnepélyesség lefolyását látni lehet. Meg van. Egy kőrakásra álltam. Tyhü, mily nagyszerű sokaság! Ember emberen. Egy zsongó emberraj. Egy hullámzó fekete tenger, melynek közepéből egy nemzeti szinű állvány emelkedik. Egyszerre a távolból zene hangokat hallunk. Mindig közelebb s közelebb, míg a Rákóczy induló lelkesítő hangjai töltik be az Istvántért. A menet most bontakozik ki a három dobutczából, melyet egy nagy nemzeti zászló nyit meg. A sűrü népcsoport a konstablerek rendkívüli udvarias felszólítására, habár nagy ügygyel bajjal, de mégis utat nyit, épen úgy, mint midőn Mózes varázs vesszejével a vörös tenger vizére csapott. A menet lassan közeledik. Legelől halad, mint házigazda, a nemzeti színház intendánsa, utána lépdel a nemzeti színház összes személyzete, ezt követi Pest város polgármestere élén a városi képviselőtestületnek, ennek nyomában jönnek a megtelepülni óhajtó múzsa emberei igazgatójuk vezérlete alatt, mindegyik kezében vándorbot, jelképezve fáradságos útjukat, mely itt véget ér rend. — A menetet lovas csapat zárja be, a magyar fiatalság szine virága. Ezután jön a beláthatatlan hosszú kocsisor, az uraságok . A MAGYAR ÚJSÁG TAROMJA. — 1872. szeptember 17. — „Hazafiság a nemzetiségnek.“ 1861. — szept. 15. — 1872. Mindenekelőtt is emlékezzünk régiekről. 1861-et írtunk. Hazánkat hegyen- völgyönzónán a magyarság ébredő szelleme köszönte. Egy szép kilátásokkal biztató jövő állt előttünk. A magyar hazafiság érzelme honolt a keliekben, mely ezer és ezer alkalomkor magasra lobbant, hogy hirdesse a honszeretet dicső magasztosságát. Oh, mily nagyszerű, mily szép idő volt az ! A századok által emelt osztályfalak eltűntek, egy volt a nemzet, egy érzésben, egy gondolatban : szabad magyar polgárnak lenni. A testvérülés éve volt az. S az egymást szerető testvérek remélték, hitték, hogy a magyarság fényes napja a 4 folyam s 3 halom földjén soha sem fog többé elhomályosulni. E hit az öregeket fiatalokká, a fiatalságot férfiakká tette. Magyar vágyat lenni kiki. Magyar szónál mást hallani, magyar ruhánál mást látni nem lehetett. Ez időben jön megpendítve a népszínház eszméje. Erre alkalmasabb időt keresve sem lehetett volna találni. Azt lehet mondani, hogy a lelkesülés ez eszmét egy percz alatt megvalósitá. Országszerte megindult a gyűjtés. ki tudott volna ellen állni, hogy meg ne nyisssa erszényét, midőn a gyűjtőivel bájos, honlányok pici képe nyujtá aláírásra? Ily után csak hamar együtt volt annyi pénz, hogy a népszínház építéséhez hozzá lehetett fogni.