Magyar Ujság, 1872. október (6. évfolyam, 224-250. szám)

1872-10-10 / 232. szám

fektetni, hol a politikai szökevények el­tagadá­sából a kormánypárt álláspontjának helyes irá­nyát akarta bebizonyítani. Ez azonban csak a kormánypárt ellen bizonyít, mert ha az egy-két átpártolt többet törődik elvével, mint mással, melyet csak a jobboldal táborában találhatott föl, ma Pulszkynak nem lehetett volna szerencséje a politikai erkölcstelenséget dicsőíteni. A sorrend szerint a szó Tisza Kálmánt il­­leté. A balközép vezére ma teljes valóságában mutatá magát. Ki ma Tisza Kálmánt végig hall­­gatá, az a parlament e tagját minden hiányaival és előnyeivel megismerheti..Szólt hosszan, rész­letesen, mindenről és mindenkinek, majd epésen, ridegen, majd életelve, a szerint, a mint épen szenvedélye sarkalta. Érezte helyzete ferdesé­­gét s ennek nyomása alatt vergelődött. A jobboldal ellen simán s a 48-as párt ellen érvek hiányában életelve, egyik helyi pedig épen illet­lenül szólt, de annál­­ csábítóbb hangon szólt Sennyeihe®, ha­bár az önkénytes felajánlko­­zást némileg leplezgetni iparkodott,ki az által, hogy az „államférfiu“-nak nevét felemliteni tar­tózkodott. Annál világosabban érteté meg azon­ban azt, hogy'n Ő kész a conservativek vezérével kezet fogni — ha t. i. az elfogadja. A méltányosság követeli, hogy constatáljuk, hogy Tisza Kálmán beszédének úgy ez utóbb érintett passusa, mint az épen nem parlamentár kifejezés, melyet egy távol levő képviselő irá­nyában használt, megütközést, okoztak-saját tá­borában is. A zárbeszédek utólsóját ma S­i­m­on­y­i Ernő fogja tartani. Az állam­bukás előjelei. A kiadások növekednek, az államháztartás és kö­zös ügyek előirányzata fokozódik. Viszont a bánsági gabona­kamara üres és népei nem tudják, hogyan telel­jenek ki. A hadügyér úr tárczáját köti a szolgálati évek ér­­vényesítéséhez, melyek egyelőre i. e. 4 milliót vesznek igénybe, de 20—24 milliónyi túlkiadást vonhatnak ma­guk után. Az adóhátralékok viszont arányosan növe­kednek a közös ügyes költségekkel, s a hivatalnoki hadseregek fizetésének javításával. A közelebbi 21 hó alatt Nyugat-Európában 26 milliárdnyi tőkét teremtett a szédelgés, ennyi forgalmi értékjegyet bocsátott közre az üzér­világ, milliárdokra megy a nem épen teljes értékű papírpénz és mégis pénzszűke, pénzválság mutatkozik elsőrendben Berlin­ben hova a hadisarcz milliárdjai folynak, aztán Bécs­­ben, mely Berlinből meríti életerejét, aztán Pest-Budán, melynek pénzviszonyait a bécsi bankárok szabályozzák. Ez romlott pénzviszony Európaszerte, mely ma­gában hordja a bukás magvát azon műveletekre nézve is, melyek köze­pették életk­ez­ne­k . Ama 26 milliárdnyi teremtménynek ugyanis nagy­része nem élet­képes. Nagyrésze bukni fog. A nagyha­talmak államgazdászata szintén nem egészséges alapo­kon nyugszik s a fegyveres béke tarthatlanságával ara­nyosan rohan bukása felé. Ausztria kormánya nem ké­pes kifizetni az osztrák banktól vett függő adósságát. Ily körülmények közt rendezni Magyarország vas­úti hálózatának befejezését, s az árvíz­ sújtotta vidékek csatornázását, sőt épen a vaskapu kitisztítását, a Duna végleges szabályzását , sőt rendezni Magyarország pénz­vagy bankjegy ügyeit és pedig új áldozatok, a 80 mil­lió osztrák adósság quótájának másodízben leendő reánk­ rovása által! Bár­mit tartsunk kormányférfiaink tehetségéről , kétkednünk kell szándékuk­ létesíthe-­ tésében. Mert itt számokról, értékekről van szó, melye­ket megváltoztatni nem lehet. Ha az osztrák korr­ány 5­0 év előtt kimondta­ volna bukását, sokkal kevesebb áldozatot vont volna maga után mint most, vagy akkor midőn e bukást Magyaror­szág kormányával együtt bevallani kénytelen lesz. Az államadósságokat vagy legalább a függő adósságokat azon értékben állapítani meg, melyen a pénzpiac­okon szerepelt: egy absolut kormány­tól, mely ezeket teremtette csak következetesség lett volna. Ezt azonban az úgynevezett alkotmányos, parlamentári két vagy há­romrendbeli kormányzat, erkölcsi értéke lerombolása nélkül nem teheti. Azt hitték volt az osztrák urak, hogy Ausztria, Magyarország jövedelem­forrásaiból újjászületik. Ehhez a lehetőséget megadta a közösügyes egyezmény.­­ De megtagadta a természet, mert Magyarország jövedelem­­forrásai szemlátomást apadnak. Az ország anyagi ereje kimerült, s nem sok kell hozzá, hogy piaczai nyerster­­ményekben drágábbak legyenek mint Európa piaczai. Északamerika némely nyersterményei máris ol­csóbbak nálunk, mint saját terményeink. Azon államgazdálkodási rendszernek, mely a ferde viszonyt előidézte az átalános európai pénz­zavar, a szédelgés áramlatai közepette el kell buknia. A­B kezdje meg a viszonyok tisztázódását a had­ügyér úr. Minél hamarább annál jobb. Oly kormány­férfiaknak, kik az adott helyzethez, a lehetős­ég­hez alkalmazkodni nem képesek, jobb az államra nézve jobb visszalépniük, mielőtt a bukás veszélyeit fokozták volna. —..— MAGYAR ÚJSÁG 1872. OKTÓBER 10. A gazdasági bizottság benyújtja a jövő hónapi költségvetés iránti jelentését. — Kinyomatik és felirati vita befejezése után napirendre tűzetik. Ezután felolvastatnak és végleg elfogadtatnak a tegnap tárgyalt vasúti törvényjavaslatok, mire követ­kezik : A válaszfelirati vita folytatása. Tóth Vilmos szintén hozzá kíván szólni a szőnye­gen levő tárgyhoz, hogy a választásoknál követett s az ellenzék által megtámadott eljárását védelmezze, mert mióta a felirati vita foly gyakran kételkedett az iránt, várjon a miniszteri széken, vagy a vádlottak padján ül-e ; visszaemlékezve azonban parlamenti életünk újabb történetére, meggyőződött hogy ő csakugyan miniszter, mert ma már nálunk nincs miniszter vád nélkül, sőt tán vád sincs miniszter nélkül. Nem panaszkép mondja ezt nem ambitionálja a szánalmat. Szokása minden táma­dást támadással viszonozni. Csak figyelmeztetni akarja a túloldalt, hogy ez örökös vádaskodás igen hamar azon térre viheti a parlamentarismust, a­hol majd a legjogosabb vád is pusztában fog elhangzani. Tisza Kálmán azt mondja, hogy már a múlt or­­szággyűlés alatt megkapta az ellenzék előszöt, mert megfenyegette ő a házat, hogy majd megbánja a válasz­tási törvényjavaslattal szemben követett eljárását az ellenzék. Ő nem fenyegetett meg senkit, ő csak azon meg­győződésének adott kifejezést, hogy elégtételt fog az ellenzék részéről nyerni, a jobboldal részéről nem kel­lett már elégtétel, mert azt már megkapta, midőn a ház többsége az átalános tárgyalás alapjául elfogadta azt. Azt mondta később Tisza Kálmán, hogy ő nem egyformán járt el a bizottmányokkal s a választásokkal szemben, (igaz­ balról), s hogy nem a belügyminiszter volt az oka, hogy az ellenzék meg nem bánta a válasz­tásokkal szemben tanúsított magatartását. Nagy vádak ezek, a legnagyobbak, melyek emelhetők egy eskü által kötött miniszter ellen , nagyon is sajnálja, hogy Tisza nem részletezte a vádat, hogy ő a ház előtt minden egyes esetben magát igazolhatta volna.­­ Azonban, a­mint átalánosságban mondattak el a vádak, kötelessége neki is állását a választásokkal szemben átalánosságban praecisirozni. Ő nem akart a választásokba avatkozni, s részéről kibocsátott rendeletében csak arra utalt, hogy lehet, hamar hajtassák végre a választás. Teg­napelőtt mondatott itt épen egy monumentális beszéd, a­mely igen találóan jellemezte állapotainkat; vissza­élések követtettek el mind a két félen, mert a válasz­tási törvény hiányos, s azokat mind a két fél igyeke­zett kizsákmányolni. — Hogy melyik zsákmányolta ki abban nem akarja kutatni (Derültség,) de ki kell mon­dania, hogy oly törvényhatóság, mely a 48-ki törvényt mellőzte volna, nem volt. (Derültség balról.) Nem volt tv.-hatóság, hol a negyed­telkesek nem kaptak volna szavazati jogot, hol a 300 forint értékű házak tulajdonosai, hol a 100 frt jövedelemmel rendel­kezők nem szavaztak volna, hol a diplomával ellátottak nem szavaztak volna, más kérdés ismét az, hogy a köz­ponti bizottságok nem követelték-e ennek helyes bizo­nyítását adókönyvekkel (Derültség balról), s ez ered­ményében igen áldásosnak mutatkozott (Derültség), mert a morál ott sértetett meg legkevésbé, mert a köz­ponti bizottságok úgy intézkedtek egyik, mint a másik párt iránt. (Derültség és ellenmondás balról.) Azt is mondta Tisza Kálmán, hogy a választási határidőknek egy főhatóságban egy és ugyanazon napra való kitűzése iránt pártszempontok szerint intézkedett így vagy úgy. Ez szerinte nem áll. A 48-ks törvény erre nézve nem intézkedik határozottan, ő azonban a gyakorlat és szo­kás folytán úgy értelmezte a törvényt, hogy egy nap intéztessenek el a választások. Ezt azonban érvényesí­tette mindenkivel szemben egyaránt. Csak két megyé­ben merült ez iránt kérdés föl, egyik baloldali, másik jobboldali volt. Ha Tisza K. meg fogja látni azon sür­gönyöket, melyekkel ő a jobboldaliaknak pártszem­pontra hivatkozását elutasította, akkor az ő tapintatos­sága iránti, nagyon szigorú véleménye meg fog vál­tozni. (Élénk ellenmondás balról.) Egy esetet is hoz föl Bihar megyéből a baloldal vezére, melyben ő megse­m­­­isíette magán panasz folytán látatlanba ama tv.-ha­­tóság egy végzését. Nem semmisítette meg, csak meg­változtatását sürgette. Ez pedig más. (Derültség és ellenmondás balról.) Ő nyugodtan bocsátja a nemzet ítélete alá eljárását. (Derültség és ellenmondás balról. Helyeslés jobbról.) Szaló már most elhagyja védelmi álláspontját és támadást kíván intézni a baloldal ellen. Az ellenzék, — úgymond — nagyon távol keresi bukása okát. Tör­vénysértés, a vesztegetés, az arisztokratikus elemek együttes működése, sőt a magyarországi uralkodó osz­tályok corrumpált voltak ezek a vádak, melyekkel bu­kásuk okát leplezik. Ő azonban azt látja, hogy ez nem így áll. Igaz, hogy az aristokratia, a papság, a­ pénz­emberek mellettünk voltak , de mellettünk volt ezek beleértésével az ország intelligentiája. Ha az ezek által Magyarország szerte vezetett nép önök ellen szavazott ez nem tyezegés, nem a vesztegetés, nem is az intelli­­gentia corrumpáltsága mellett bizonyít, — hanem a mellett, — hogy az intelligentia az önök politiká­ját veszélyesnek tartotta. — (Helyeslés jobbról, de­rültség balról.) Azt azonban határozottan mond­hatja, hogy míg a pártok a 67-ben kitűzött zászlók mellett küzdenek, addig nem lesz a házban nemcsak többsége e főkérdésekben, de a reformkérdésekben sem. (Derültség balról.) Azt mondják önök, hogy a többség mameluk (Úgy van! balról), de nem úgy­­v­an , a pártok alapkérdések körül csoportosulnak, s a ház többségé­nek tagjai egyes kisebb kérdések folytán nem csinál­hatnak szakadást. A politikai factorok közt a sajtó is oka volt, miért a baloldal nem tudott magának proselytákat szerezni. A baloldal sajtója honosította meg (ellenmondás balról) hazánkban a sajtób­ói tisztességtelen hangot, mely azután átmehetett az ellenfél lapjaiba is. Szóló sajnálja, hogy a baloldal csak most panaszkodik e hang fölö­­, midőn az már a jobboldal közlönyeibe is átment. Neki a farkas és bárány meséje jutott eszébe midőn Simonyi Ernő közelebb ráutalt mennyire csipik őt a jobboldal darázsai, mert Simonyi lapjában ugyancsak drastikus kitételek szoktak foglaltatni. Végül a kormányról terjesztett hirekre nézve nyi­latkozik. Rántassék le a gazság arczáról a becsületes­ség álcrája, ezt kívánja ő is, de ne mondassák ez párt­­szempontok hivatásának. Ha valaha sikerülne e nézetet érvényre emeltetni, megmutatnék ugyan e többség, de megrontatnák egyszersmind a haza, a melyet pedig az isten tartson soká. (Élénk hosszas helyeslés jobbról.) Pulszky Ferencz bizottsági előadó a jobboldal po­litikájának előnyét többek közt azzal bizonyítja, hogy a­kik 67-ben nem bízva az ő politikájukban, viszavo­­nultak, ma ismét az ő soraik közé álltak. Máshonnét is erősültek soraik. A­kik a múlt országgyűlés alatt el­lenük voltak ma már az őrszomszédjaik. (Derültség bal­ról) most csak szomszédjaiknak mondja, mert még nem egészen (Derültség­) ülnek pártjukon. De vezérszóno­kuk, a­kiben nincs hiúság (zajos derültség) vagy ha van is, akkor a nemes ambitió hiúsága az (ismételt derültség) maga is mondta hogy nincs, csak a reformkérdésekre nézve ellenmondás a két párt között. Ezután a balkö­zép s a 48-as párt javaslataira nézve nyilatkozik s végül a bizottság javaslatát ajánlja. Tisza Kálmán egy órán túl tartó beszédben nyilat­kozik a szülottak egész sora ellenében. Először is Pulszkynak válaszol és Csengery beszédére hivatkozva fejtegeti, hogy a kölcsönök egy része — a kincstári utalványok s a vagyon­fogyatkozás összege, egészben véve több mint 30 millió — nem fordíttatott beruhá­zásokra. Tóth Vilmos érvelésére térve megc­áfolja, hogy a választások a 48-ki törvény alapján történtek volna, mert míg a 48-ki törvény nem ismer telekkönyvet most mindenfelé kimutatást követeltek, noha ez a negyedte­lekre nézve az ország legnagyobb részében lehetetlen­ség. A­mi az adóval bizonyítást illeti, ha egy mester­ember vagy tőkepénzes kibúvik azon adóbeli kötele­zettsége alól, melylyel az állam irányában tartozik, ha kibúvik az által, hogy vagyoni állapotját eltagadja, az ilyen embert megbüntetendő és megbüntethető pénz­ügyi tekintetben; de hogy midőn eltagadja az adót, ennek az legyen a sanctiója, hogy szavazásától meg­­fosztassék, ez nem volt kimondva a 48-as törvényben és ha különben igazolja szavazati képességét, őt szavazati jogától megfosztani nem lehet. A belügyminiszter megrótta az átalánosságban tartott vádak­ emelőit, de hát ő nem-e épp úgy tett beszéde végén a sajtóval szemben, s megtámadta ott, hol az nem védheti magát. Schwarcz Gyula a férfias nyíltság, mások — Mol­nár Antal és Lukács Béla — a határozottság hiányát emelték máskép a balközépi javaslat ellen. Részéről nem mondja, hogy a férfiasság azon egyedüli mérték, melylyel a politikai eljárást megmérni kell. Tudja, hogy nem az. De azt is tudja, hogy ha már csak férfiasságról beszélünk, a férfiasság nem abban áll, hogy azért mert kisebbségben maradtunk, feladjuk nézeteinket, de abban, hogy ha egyedül is állunk a világ közepette, megtartsuk. Különben ha Schwartz Gyulának az a nézete a férfias­ságról, hogy ha valaki nézeteivel kisebbségben marad, a férfiasság, nyíltság azt kívánja, hogy e nézeteitől álljon el, akkor valószínűleg még igen sokszor lesz alkalma a férfiasság erényét gyakorolni, mert igen sok van nézetei közül olyan, melyek egy részére sajnálattal mondja, de a­mit nem kétszer, de háromszor és négyszer talán le fog szavaztatni az országgyűlésen. A­mi pedig határozottság hiányát illeti, azt hiszi, hogy azon kép­viselő uraktól, kik ezt felhozták, sokat tanulhat, de po­litikai határozottságot aligha. Szóló ezután Lipthay Béla h. minapi hirhedt nyi­latkozatára reflectál. Épen Lipthay volt az, ki figyel­meztette a házat, hogy ne a keserűség szerint ítélje meg a helyzetet s ugyanakkor, midőn ezt tűzi ki fel­adatának, feladatául ismert oly dolgokat említeni fel, melyeket, ha azt akarjuk, hogy szívünkből kiirtsuk a keserűséget, a­mennyire csak lehet, el kell felejte­nünk. Irányi beszédére, úgymond, kevesebb megjegyzést tesz, mint kellene tennie. Irányi az ő javaslata ellen azt hozta fel, hogy a 48-as párt nem elégszik meg a puszta formákkal, neki az alkotmányosság lényege kell. Szóló azt hiszi, hogy a lényeg benne van javaslatában, s hogy Iványi oly keveset törődnék a formával, azt alig hiszi, s annak ellenkezőjéről meggyőzte azon mesteri­­leg összeállított, remekül betanult és művészileg elő­adott beszéd, melyet legközelebb tartott. Javaslatának félremagyarázatában szerinte külön­ben Helly ment legtovább, mert úgy­mond, az, a­ki azt mondta két helyen is beszédjében, hogy javaslatomban a közjogi kérdések még csak érintve sincsenek. Már engedelmet kérek, midőn a jobb oldalról megtámadnak azért, hogy miért vannak benne, s midőn az önök ré­széről (a szélső balhoz fordulva) megtámadtatunk,­­ hogy mért vannak benne oly alakban, a mint benne vannak, a mikor a nyomtatvány kezeik közt van, hogy akkor hogy lehet ilyesmit állítani, nem tudom, nem ke­resem s nem is akarom okát keresni, mert csakis oly feltevésre jöhetnék, melyet pedig az ő ismert lojalitásá­­ról feltenni nem akarok. Miután most Pólya beszédét érintette Sennyei nyilatkozatára tér át. Egyetért vele, hogy nem kell többé keresni, ki volt a hibás, hanem oly választási törvényt kell alkotni, mely a politikai hatalom befolyá­sát kizárja, s ő szívesen fog vele kezet. — De nem ért egyet a hadsereg közösségére nézve. A­mit a nemzeti­ségi aspiratiókról mondott, azt nem fogadhatja el, mert míg a magyar hadsereg utáni vágy az állam kívánsága a dualizmussal szemben, a nemzetiségek hason törek­vései mint az állam ellenében kifejtett törekvései elíté­lendők. Lónyay beszédére térve így szól: A miniszterel­nök úr első beszédében azt mondotta, hogy én az ösz­­szes minisztériumot rágalmaztam és azt ő visszautasítja. Második beszédében pedig azon nézetét fejezte ki, hogy beszédem és indítványom közt ellentét van, mert be­szédemben megmondom, hogy nem hiszem azon váda­kat és a gyanúsításokat, hogy azoknak hitelt nem adok, és mégis indítványomban felhívom a figyelmet, hogy azok az országban el vannak terjedve és azt mondja továbbá a miniszterelnök úr, hogy azt követelem, hogy ők nyugtassák meg a közvéleményt, mire azt feleli, hogy nyugtassa meg az, a­ki nyugtalanított, a­mi épen olyan felelet, mintha Pest városi kapitánya a­mikor tűz üt ki, azt mondaná, hogy oltsa, a­ki meggyújtotta. (Nagy derültség ) — Arra nézve, hogy rágalmaztam volna az összes minisztériumot, a miniszterelnök úr nagy tévedésben van. Ha én azt mondtam volna, hogy igenis én hiszem, én tudom, hogy ezek így vannak, és nem tudnám bebizonyítani, ez rágalom volna, de meg­engedem, hogy még az is gyanusitás vagy rágalom lenne, ha mondanám, hogy ezen hírek el vannak ter­jedve, a­mikor nincsenek elterjedve. De engedelmet kérek, méltóztassék bármely utón, s bárhol végére járni, — nem tudom a miniszter úrnak saját elvrokonai akarják-e ezt egyenesen megmondani, — de h­igyék el, hogy egy voláncal sem nagyitottam, midőn ezen h­irek­­nek országszerte pártkülönbs­é nélkül való elterjedett­­ségét állítottam. (Élénk helyeslés balfel. 1.) Ha ez áll, azzal, hogy e körülményt felhoztam, nemcsak nem gya­núsítottam, nemcsak nem rágalmaztam, de ellentétbe sem jöttem önmagammal, mert legyenek meggyőződve róla, ha én magam is hinném azon vádakat nem arra figyelmeztetném, hogy ily vádak el vannak terjedve, hanem lenne elég férfias bátorságom, kimondani, hogy vádolom ezt vagy azt a minisztert azzal, hogy az álla­mot megkárosította. De azt tartom — és ezt ismételnem kell, hogy nem oly csekélység, midőn ily vádak elterjedve vannak az országban , és azért, ki ilyenekre figyelmezteti a parla­mentet és ha tehetné figyelmeztetné a koronás fejedel­met, nem rágalmazó, nem gyanúsító, de teljesíti azon az ország és király iránti kötelességet, hogy figyelmez­tetvén a bajra, annak orvoslását eszközölhesse. (Helyes­lés balfelől.) Én legalább részemről tisztán és határo­zottan e szempontból tettem és ezen szempontból tar­tom fel akkor tett állításomat. Azt is mondja a miniszterelnök úr, hogy egy con­­kret vádat mégis hoztam fel ellene, és bár nem nevez­tem meg, de bizonyosan őt értettem, és erre azt feleli, hogy igenis, ő mint pénzügyminiszter, elnöke maradt az első magyar általános biztosító intézetnek, elnöke maradt, és elnöke ma is a földhitelintézetnek. Én a legnagyobb készséggel ismerem el a minisz­terelnök úr érdemeit, mind a két intézet létesítése körül. — Hogy a földhitelintézet létesítésében ko­rom miatt nem segédkezhettem, csekély erőm szerint, ennek okát a miniszterelnök úr megmondotta és köszönöm, hogy a világot, — mely őszhajam és ko­pasz fejem mellett el szokott felejtkezni fiatalságomról — erre figyelmeztette, de megengedjen, ha elismerem is érdemeit és elismerem azt is, hogy nem egy színvonal alá tartozik, osztalékot, haszonvételt nyújtó vagy ilyet nem nyújtó intézetnek élén állni egy miniszterelnöknek, megengedjen, ha kifejezem mégis azon nézetemet, — hogy egész idevágó előadása által nemhogy lerontotta volna állításomat, de állításomnak igazságát, — ha reducált mérvben is, — mert én intézetekről szólottam, ő pedig csak két intézetről szólott, — még megerősí­tette, és engedje meg kimondanom, hogy minden inté­zettel, még azzal is, melyről elismerem, hogy más szín­vonalon áll, és melynek jótéteményeiben, hogy én is részesültem, miután a miniszterelnök úr ezt felhozni méltóztatott, — tagadni nincs okom, még ezen intézet­tel szemben is jöhetnek idők, midőn a kormány ell­­­­őrködésére lesz szükség. De ha még ezen intézetnél sem teljesen correct, hogy miniszter álljon az élén, sokkal kevésbé correct, sőt határozottan incorrectnek is kell mondani, ha csak egyetlen osztalékot adó inté­zetnek is ott áll élén. (Helyeslés balfelől.) Ée nem is áll, hogy ily intézetek nincsenek a kormánynyal semmi összeköttetésben. Hiszen ha biztosító intézetről szólunk, vannak vagy áll­amvagyonok, melyeket biztosítani kell, vagy vannak pénzek, melyeket néha rövidebb, hosszabb időre olcsón elhelyezni szokás, és így annyi kedvezményben lehet ily intézetet részesíteni, hogy a miniszter állásá­val nem fér meg, hogy az ily intézet élén álljon. Tiszta tehát, hogy a miniszter nemcsak elnöke, de az igazgató tanácsnak taggja sem lehet ily intézetnél. Azzal hogy a miniszter­elnök úr kimondja, hogy elnöke csak ezen intézeteknek volt, nincs kimondva, hogy más intéze­teknek nem volt-e igazgatója vagy igazgató tanácsosa, mert erről nem méltóztatott szólani. — Szóló befejezvén előadását Károlyi István gr. a főrendiházból áthozza az ott megszavazott tör­vényjavaslatokat. A jegyzőkönyvi kivonat felolvastatik. Liptay Béla b. személyes kérdésben szól és sza­vait magyarázza. Meglehet, úgymond, hogy hibásan fejezte ki magát, de értelmük nem volt az, melyet azoknak tulajdonítanak. — Ezzel az ülés véget ért. Holnap 10 órakor ülés. * mmm ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése október 9-én. Délelőtt 10 órakor. Bittó István elnök megnyitván az ülést bejelenti Kővárvidék kérvényét, melyben a virilis intézmény eltörlése iránt folyamodik. Miletics Szvetozár interpellácziót intéz­ a bel és igazságügyminiszterekhez az újvidéki polgármester-­­ választás tárgyában; az igazságügyminiszterhez inté­zett interpelláczió, egy követválasztások alkalmával elfogott egyénnek bezárása iránt tesz kérdést. — Kiadat-­­­nak az illető minisztereknek. .. főrendiház illése okt­ 9-én délelőtt 11 órakor. Elnök M­a­j­­­á­­­t György. Napirend: A ludovika akadémia 1873/3 évi költsé­gére szükséges 212 ezer forintnyi póthitelről szóló tvja­­vaslat, mely észrevétel nélkül elfogadtatik. A közös pénzügyminisztérium 1870-ik évre enge­délyezett 173.166 ft 22 kr. szóló póthiteltvjavaslat, mi­után a miniszteri indokok felolvastattak — szintén el­fogadtatik az 1861­-dik évi 216.204 frtnyi póthitellel együtt. Majthényi alsóházi jegyző ekkor áthozza a sop­­ron-pozsonyi vasút engedélyezéséről, a vojtek-német bogsáni vasútvonal engedélyezéséről és a sopron­­győri vasút engedélyezéséről szóló, az alsóház által elfo­gadott javaslatokat, melyek kinyomatni és kioszattni rendeltetnek. Következik az 1871. évre a közös hadügyminisz­térium részére engedélyezett 200.000 ftnyi póthitelről szóló tvjavaslat, mely szó nélkül elfogadtatik. Erre a kolozsvári egyetem fölállításáról szóló tv­ javaslat tár­gyalása következett, mely — miután ezen egyetem fel­állításához megkívántató költségek fedezéséhez szüksé­ges póthitel javaslata és az indokolás is felolvastatik az elöbbeniekhez hasonlóan elfogadtatik. Zichy F. Victor jegyző ez ülésről vezetett 1.köny­­vet felolvassa s ennek hitelesítése után az ülés bezáratott KRÓNIKA. Pest, október 9. c. Nemzeti ereklye. A 48—49-ki állanar­ancs­­őrség pecsétjét S­z­o­b­r­á­n­c­z­y Samu ügyvéd ur szives megbízása folytán lapunk szerkesztője tegnap kézbesitt Va'nö cz. múzeum számára az­ igazgatónak. A beküldő hazafias irály. Tevélben tudatja, hogy a pecsé­tet Tatár Péter miskolczi ügyvéd Hő­ke Mihály, 1865-ben elhalt kollegájától szerezte, ki 1849 ben Sze­mere Bertalan oldalánál működvén a világosi katasz­trófa után magánál tartotta s híven megőrizte a becses czikket. A pecsét rajza : egy nyitott szem, az éberség symbolikus jelzésére, körirata: ,,Árodalmi rendőrség főfelügyelősége 1849.“ Miután mi a 48 — 49-diki dicső napokra vonatkozó bármi csekély emléket történeti érdekűnek tekintünk: saját és olvasóink nevében mon­dunk köszönetet a pecsétért is! c. Erzsébet császárné kivonata folytán (..szavad nekem parancs!“ énekli Melindával Orczy báró) legközelebb Erkel nagybecsű ,,Hunyadi László“-ja, részben új kiállítással — fog szinrehozatni. Szilágyi Erzsébetet Benza k. a. énekrendi, Gara Manat pi'dtopi’“a'jó éjJTudj'a k­im­iiutás P a u-­ i n­é beteges méltó helyettese m­ég sincsen. Azon jelenet, midőn a király az evangéliumra esküszik, hogy nem boszulja meg Cilley halálát, s ennek tragikai c­áfolata: a halottas menet és a kivégzés — nagyszerű pompával lesz kiállítva s különösen Benza k. a. díszmagyar ruhája ragyogásával ép úgy fölülmúlni fogja rendes via­nnjainkat, mint a k. a. művészete a rendes szerep­lőkét. Részünkről csak azt óhajtjuk még ráadásul : szíveskedjék az intendáns úr rendezni a­­ jegy valu­tát is s megszabadítani a közönséget attól a zsebmetsző r­égiótól, mit a színház bejáratánál egyes az iparszabad-­­­ságot túlságos szab­adelvűséggel magyarázó alkuszok a valódi börze-stylben hoztak divatba és alkalmaznak ilyy kivételes alkalmakkal. — Kurticsról írják az ,,Ad“-nek. Folyó hó 5-dikén Damjanits Jánosné urhölgy Pestről Vörös­ig.­belybeli birtokos úrhoz két koszorút küldött azon ké­réssel, hogy okt 6-án azok egyikével felejthetlen férje, a hős Damjanits, a másikkal pedig ennek volt elválhat­­lan barátja Lahner tónoknak sírjait a mácsai kertben diszitse fel. Vörös Ignácz ur a higgadtabb gondolko­­zásu helybeli hazafiakat egy rövid, de igen szép felhí­vással egyenkint felszólitá, miszerint a nemzet vértanúi iránt lerovandó kegyelet tényében résztvegyenek. E felhívás folytán mintegy 10—12-en községünkből Vörös Ignácz úrral átrándultunk Mácsára, hol gr. Ká­rolyi kertjében a vértanuk sirjait felkerestük. Itt Vörös Ignácz ur igen sikerült alkalmi­ beszéddel kifejtvén idejövetelünk czélját és jelentőségét — a sirokat a ko­szorúkkal kegyeletesen feldíszítettük. — Megemlítjük

Next