Magyar Ujság, 1872. október (6. évfolyam, 224-250. szám)
1872-10-10 / 232. szám
fektetni, hol a politikai szökevények eltagadásából a kormánypárt álláspontjának helyes irányát akarta bebizonyítani. Ez azonban csak a kormánypárt ellen bizonyít, mert ha az egy-két átpártolt többet törődik elvével, mint mással, melyet csak a jobboldal táborában találhatott föl, ma Pulszkynak nem lehetett volna szerencséje a politikai erkölcstelenséget dicsőíteni. A sorrend szerint a szó Tisza Kálmánt illeté. A balközép vezére ma teljes valóságában mutatá magát. Ki ma Tisza Kálmánt végig hallgatá, az a parlament e tagját minden hiányaival és előnyeivel megismerheti..Szólt hosszan, részletesen, mindenről és mindenkinek, majd epésen, ridegen, majd életelve, a szerint, a mint épen szenvedélye sarkalta. Érezte helyzete ferdeségét s ennek nyomása alatt vergelődött. A jobboldal ellen simán s a 48-as párt ellen érvek hiányában életelve, egyik helyi pedig épen illetlenül szólt, de annál csábítóbb hangon szólt Sennyeihe®, habár az önkénytes felajánlkozást némileg leplezgetni iparkodott,ki az által, hogy az „államférfiu“-nak nevét felemliteni tartózkodott. Annál világosabban érteté meg azonban azt, hogy'n Ő kész a conservativek vezérével kezet fogni — ha t. i. az elfogadja. A méltányosság követeli, hogy constatáljuk, hogy Tisza Kálmán beszédének úgy ez utóbb érintett passusa, mint az épen nem parlamentár kifejezés, melyet egy távol levő képviselő irányában használt, megütközést, okoztak-saját táborában is. A zárbeszédek utólsóját ma Simonyi Ernő fogja tartani. Az állambukás előjelei. A kiadások növekednek, az államháztartás és közös ügyek előirányzata fokozódik. Viszont a bánsági gabonakamara üres és népei nem tudják, hogyan teleljenek ki. A hadügyér úr tárczáját köti a szolgálati évek érvényesítéséhez, melyek egyelőre i. e. 4 milliót vesznek igénybe, de 20—24 milliónyi túlkiadást vonhatnak maguk után. Az adóhátralékok viszont arányosan növekednek a közös ügyes költségekkel, s a hivatalnoki hadseregek fizetésének javításával. A közelebbi 21 hó alatt Nyugat-Európában 26 milliárdnyi tőkét teremtett a szédelgés, ennyi forgalmi értékjegyet bocsátott közre az üzérvilág, milliárdokra megy a nem épen teljes értékű papírpénz és mégis pénzszűke, pénzválság mutatkozik elsőrendben Berlinben hova a hadisarcz milliárdjai folynak, aztán Bécsben, mely Berlinből meríti életerejét, aztán Pest-Budán, melynek pénzviszonyait a bécsi bankárok szabályozzák. Ez romlott pénzviszony Európaszerte, mely magában hordja a bukás magvát azon műveletekre nézve is, melyek közepették életkeznek . Ama 26 milliárdnyi teremtménynek ugyanis nagyrésze nem életképes. Nagyrésze bukni fog. A nagyhatalmak államgazdászata szintén nem egészséges alapokon nyugszik s a fegyveres béke tarthatlanságával aranyosan rohan bukása felé. Ausztria kormánya nem képes kifizetni az osztrák banktól vett függő adósságát. Ily körülmények közt rendezni Magyarország vasúti hálózatának befejezését, s az árvíz sújtotta vidékek csatornázását, sőt épen a vaskapu kitisztítását, a Duna végleges szabályzását , sőt rendezni Magyarország pénzvagy bankjegy ügyeit és pedig új áldozatok, a 80 millió osztrák adósság quótájának másodízben leendő reánk rovása által! Bármit tartsunk kormányférfiaink tehetségéről , kétkednünk kell szándékuk létesíthe- tésében. Mert itt számokról, értékekről van szó, melyeket megváltoztatni nem lehet. Ha az osztrák korrány 50 év előtt kimondta volna bukását, sokkal kevesebb áldozatot vont volna maga után mint most, vagy akkor midőn e bukást Magyarország kormányával együtt bevallani kénytelen lesz. Az államadósságokat vagy legalább a függő adósságokat azon értékben állapítani meg, melyen a pénzpiacokon szerepelt: egy absolut kormánytól, mely ezeket teremtette csak következetesség lett volna. Ezt azonban az úgynevezett alkotmányos, parlamentári két vagy háromrendbeli kormányzat, erkölcsi értéke lerombolása nélkül nem teheti. Azt hitték volt az osztrák urak, hogy Ausztria, Magyarország jövedelemforrásaiból újjászületik. Ehhez a lehetőséget megadta a közösügyes egyezmény. De megtagadta a természet, mert Magyarország jövedelemforrásai szemlátomást apadnak. Az ország anyagi ereje kimerült, s nem sok kell hozzá, hogy piaczai nyersterményekben drágábbak legyenek mint Európa piaczai. Északamerika némely nyersterményei máris olcsóbbak nálunk, mint saját terményeink. Azon államgazdálkodási rendszernek, mely a ferde viszonyt előidézte az átalános európai pénzzavar, a szédelgés áramlatai közepette el kell buknia. AB kezdje meg a viszonyok tisztázódását a hadügyér úr. Minél hamarább annál jobb. Oly kormányférfiaknak, kik az adott helyzethez, a lehetőséghez alkalmazkodni nem képesek, jobb az államra nézve jobb visszalépniük, mielőtt a bukás veszélyeit fokozták volna. —..— MAGYAR ÚJSÁG 1872. OKTÓBER 10. A gazdasági bizottság benyújtja a jövő hónapi költségvetés iránti jelentését. — Kinyomatik és felirati vita befejezése után napirendre tűzetik. Ezután felolvastatnak és végleg elfogadtatnak a tegnap tárgyalt vasúti törvényjavaslatok, mire következik : A válaszfelirati vita folytatása. Tóth Vilmos szintén hozzá kíván szólni a szőnyegen levő tárgyhoz, hogy a választásoknál követett s az ellenzék által megtámadott eljárását védelmezze, mert mióta a felirati vita foly gyakran kételkedett az iránt, várjon a miniszteri széken, vagy a vádlottak padján ül-e ; visszaemlékezve azonban parlamenti életünk újabb történetére, meggyőződött hogy ő csakugyan miniszter, mert ma már nálunk nincs miniszter vád nélkül, sőt tán vád sincs miniszter nélkül. Nem panaszkép mondja ezt nem ambitionálja a szánalmat. Szokása minden támadást támadással viszonozni. Csak figyelmeztetni akarja a túloldalt, hogy ez örökös vádaskodás igen hamar azon térre viheti a parlamentarismust, ahol majd a legjogosabb vád is pusztában fog elhangzani. Tisza Kálmán azt mondja, hogy már a múlt országgyűlés alatt megkapta az ellenzék előszöt, mert megfenyegette ő a házat, hogy majd megbánja a választási törvényjavaslattal szemben követett eljárását az ellenzék. Ő nem fenyegetett meg senkit, ő csak azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy elégtételt fog az ellenzék részéről nyerni, a jobboldal részéről nem kellett már elégtétel, mert azt már megkapta, midőn a ház többsége az átalános tárgyalás alapjául elfogadta azt. Azt mondta később Tisza Kálmán, hogy ő nem egyformán járt el a bizottmányokkal s a választásokkal szemben, (igaz balról), s hogy nem a belügyminiszter volt az oka, hogy az ellenzék meg nem bánta a választásokkal szemben tanúsított magatartását. Nagy vádak ezek, a legnagyobbak, melyek emelhetők egy eskü által kötött miniszter ellen , nagyon is sajnálja, hogy Tisza nem részletezte a vádat, hogy ő a ház előtt minden egyes esetben magát igazolhatta volna. Azonban, amint átalánosságban mondattak el a vádak, kötelessége neki is állását a választásokkal szemben átalánosságban praecisirozni. Ő nem akart a választásokba avatkozni, s részéről kibocsátott rendeletében csak arra utalt, hogy lehet, hamar hajtassák végre a választás. Tegnapelőtt mondatott itt épen egy monumentális beszéd, amely igen találóan jellemezte állapotainkat; visszaélések követtettek el mind a két félen, mert a választási törvény hiányos, s azokat mind a két fél igyekezett kizsákmányolni. — Hogy melyik zsákmányolta ki abban nem akarja kutatni (Derültség,) de ki kell mondania, hogy oly törvényhatóság, mely a 48-ki törvényt mellőzte volna, nem volt. (Derültség balról.) Nem volt tv.-hatóság, hol a negyedtelkesek nem kaptak volna szavazati jogot, hol a 300 forint értékű házak tulajdonosai, hol a 100 frt jövedelemmel rendelkezők nem szavaztak volna, hol a diplomával ellátottak nem szavaztak volna, más kérdés ismét az, hogy a központi bizottságok nem követelték-e ennek helyes bizonyítását adókönyvekkel (Derültség balról), s ez eredményében igen áldásosnak mutatkozott (Derültség), mert a morál ott sértetett meg legkevésbé, mert a központi bizottságok úgy intézkedtek egyik, mint a másik párt iránt. (Derültség és ellenmondás balról.) Azt is mondta Tisza Kálmán, hogy a választási határidőknek egy főhatóságban egy és ugyanazon napra való kitűzése iránt pártszempontok szerint intézkedett így vagy úgy. Ez szerinte nem áll. A 48-ks törvény erre nézve nem intézkedik határozottan, ő azonban a gyakorlat és szokás folytán úgy értelmezte a törvényt, hogy egy nap intéztessenek el a választások. Ezt azonban érvényesítette mindenkivel szemben egyaránt. Csak két megyében merült ez iránt kérdés föl, egyik baloldali, másik jobboldali volt. Ha Tisza K. meg fogja látni azon sürgönyöket, melyekkel ő a jobboldaliaknak pártszempontra hivatkozását elutasította, akkor az ő tapintatossága iránti, nagyon szigorú véleménye meg fog változni. (Élénk ellenmondás balról.) Egy esetet is hoz föl Bihar megyéből a baloldal vezére, melyben ő megsemisíette magán panasz folytán látatlanba ama tv.-hatóság egy végzését. Nem semmisítette meg, csak megváltoztatását sürgette. Ez pedig más. (Derültség és ellenmondás balról.) Ő nyugodtan bocsátja a nemzet ítélete alá eljárását. (Derültség és ellenmondás balról. Helyeslés jobbról.) Szaló már most elhagyja védelmi álláspontját és támadást kíván intézni a baloldal ellen. Az ellenzék, — úgymond — nagyon távol keresi bukása okát. Törvénysértés, a vesztegetés, az arisztokratikus elemek együttes működése, sőt a magyarországi uralkodó osztályok corrumpált voltak ezek a vádak, melyekkel bukásuk okát leplezik. Ő azonban azt látja, hogy ez nem így áll. Igaz, hogy az aristokratia, a papság, a pénzemberek mellettünk voltak , de mellettünk volt ezek beleértésével az ország intelligentiája. Ha az ezek által Magyarország szerte vezetett nép önök ellen szavazott ez nem tyezegés, nem a vesztegetés, nem is az intelligentia corrumpáltsága mellett bizonyít, — hanem a mellett, — hogy az intelligentia az önök politikáját veszélyesnek tartotta. — (Helyeslés jobbról, derültség balról.) Azt azonban határozottan mondhatja, hogy míg a pártok a 67-ben kitűzött zászlók mellett küzdenek, addig nem lesz a házban nemcsak többsége e főkérdésekben, de a reformkérdésekben sem. (Derültség balról.) Azt mondják önök, hogy a többség mameluk (Úgy van! balról), de nem úgyvan , a pártok alapkérdések körül csoportosulnak, s a ház többségének tagjai egyes kisebb kérdések folytán nem csinálhatnak szakadást. A politikai factorok közt a sajtó is oka volt, miért a baloldal nem tudott magának proselytákat szerezni. A baloldal sajtója honosította meg (ellenmondás balról) hazánkban a sajtóbói tisztességtelen hangot, mely azután átmehetett az ellenfél lapjaiba is. Szóló sajnálja, hogy a baloldal csak most panaszkodik e hang fölö, midőn az már a jobboldal közlönyeibe is átment. Neki a farkas és bárány meséje jutott eszébe midőn Simonyi Ernő közelebb ráutalt mennyire csipik őt a jobboldal darázsai, mert Simonyi lapjában ugyancsak drastikus kitételek szoktak foglaltatni. Végül a kormányról terjesztett hirekre nézve nyilatkozik. Rántassék le a gazság arczáról a becsületesség álcrája, ezt kívánja ő is, de ne mondassák ez pártszempontok hivatásának. Ha valaha sikerülne e nézetet érvényre emeltetni, megmutatnék ugyan e többség, de megrontatnák egyszersmind a haza, a melyet pedig az isten tartson soká. (Élénk hosszas helyeslés jobbról.) Pulszky Ferencz bizottsági előadó a jobboldal politikájának előnyét többek közt azzal bizonyítja, hogy akik 67-ben nem bízva az ő politikájukban, viszavonultak, ma ismét az ő soraik közé álltak. Máshonnét is erősültek soraik. Akik a múlt országgyűlés alatt ellenük voltak ma már az őrszomszédjaik. (Derültség balról) most csak szomszédjaiknak mondja, mert még nem egészen (Derültség) ülnek pártjukon. De vezérszónokuk, akiben nincs hiúság (zajos derültség) vagy ha van is, akkor a nemes ambitió hiúsága az (ismételt derültség) maga is mondta hogy nincs, csak a reformkérdésekre nézve ellenmondás a két párt között. Ezután a balközép s a 48-as párt javaslataira nézve nyilatkozik s végül a bizottság javaslatát ajánlja. Tisza Kálmán egy órán túl tartó beszédben nyilatkozik a szülottak egész sora ellenében. Először is Pulszkynak válaszol és Csengery beszédére hivatkozva fejtegeti, hogy a kölcsönök egy része — a kincstári utalványok s a vagyonfogyatkozás összege, egészben véve több mint 30 millió — nem fordíttatott beruházásokra. Tóth Vilmos érvelésére térve megcáfolja, hogy a választások a 48-ki törvény alapján történtek volna, mert míg a 48-ki törvény nem ismer telekkönyvet most mindenfelé kimutatást követeltek, noha ez a negyedtelekre nézve az ország legnagyobb részében lehetetlenség. Ami az adóval bizonyítást illeti, ha egy mesterember vagy tőkepénzes kibúvik azon adóbeli kötelezettsége alól, melylyel az állam irányában tartozik, ha kibúvik az által, hogy vagyoni állapotját eltagadja, az ilyen embert megbüntetendő és megbüntethető pénzügyi tekintetben; de hogy midőn eltagadja az adót, ennek az legyen a sanctiója, hogy szavazásától megfosztassék, ez nem volt kimondva a 48-as törvényben és ha különben igazolja szavazati képességét, őt szavazati jogától megfosztani nem lehet. A belügyminiszter megrótta az átalánosságban tartott vádak emelőit, de hát ő nem-e épp úgy tett beszéde végén a sajtóval szemben, s megtámadta ott, hol az nem védheti magát. Schwarcz Gyula a férfias nyíltság, mások — Molnár Antal és Lukács Béla — a határozottság hiányát emelték máskép a balközépi javaslat ellen. Részéről nem mondja, hogy a férfiasság azon egyedüli mérték, melylyel a politikai eljárást megmérni kell. Tudja, hogy nem az. De azt is tudja, hogy ha már csak férfiasságról beszélünk, a férfiasság nem abban áll, hogy azért mert kisebbségben maradtunk, feladjuk nézeteinket, de abban, hogy ha egyedül is állunk a világ közepette, megtartsuk. Különben ha Schwartz Gyulának az a nézete a férfiasságról, hogy ha valaki nézeteivel kisebbségben marad, a férfiasság, nyíltság azt kívánja, hogy e nézeteitől álljon el, akkor valószínűleg még igen sokszor lesz alkalma a férfiasság erényét gyakorolni, mert igen sok van nézetei közül olyan, melyek egy részére sajnálattal mondja, de amit nem kétszer, de háromszor és négyszer talán le fog szavaztatni az országgyűlésen. Ami pedig határozottság hiányát illeti, azt hiszi, hogy azon képviselő uraktól, kik ezt felhozták, sokat tanulhat, de politikai határozottságot aligha. Szóló ezután Lipthay Béla h. minapi hirhedt nyilatkozatára reflectál. Épen Lipthay volt az, ki figyelmeztette a házat, hogy ne a keserűség szerint ítélje meg a helyzetet s ugyanakkor, midőn ezt tűzi ki feladatának, feladatául ismert oly dolgokat említeni fel, melyeket, ha azt akarjuk, hogy szívünkből kiirtsuk a keserűséget, amennyire csak lehet, el kell felejtenünk. Irányi beszédére, úgymond, kevesebb megjegyzést tesz, mint kellene tennie. Irányi az ő javaslata ellen azt hozta fel, hogy a 48-as párt nem elégszik meg a puszta formákkal, neki az alkotmányosság lényege kell. Szóló azt hiszi, hogy a lényeg benne van javaslatában, s hogy Iványi oly keveset törődnék a formával, azt alig hiszi, s annak ellenkezőjéről meggyőzte azon mesterileg összeállított, remekül betanult és művészileg előadott beszéd, melyet legközelebb tartott. Javaslatának félremagyarázatában szerinte különben Helly ment legtovább, mert úgymond, az, aki azt mondta két helyen is beszédjében, hogy javaslatomban a közjogi kérdések még csak érintve sincsenek. Már engedelmet kérek, midőn a jobb oldalról megtámadnak azért, hogy miért vannak benne, s midőn az önök részéről (a szélső balhoz fordulva) megtámadtatunk, hogy mért vannak benne oly alakban, a mint benne vannak, a mikor a nyomtatvány kezeik közt van, hogy akkor hogy lehet ilyesmit állítani, nem tudom, nem keresem s nem is akarom okát keresni, mert csakis oly feltevésre jöhetnék, melyet pedig az ő ismert lojalitásáról feltenni nem akarok. Miután most Pólya beszédét érintette Sennyei nyilatkozatára tér át. Egyetért vele, hogy nem kell többé keresni, ki volt a hibás, hanem oly választási törvényt kell alkotni, mely a politikai hatalom befolyását kizárja, s ő szívesen fog vele kezet. — De nem ért egyet a hadsereg közösségére nézve. Amit a nemzetiségi aspiratiókról mondott, azt nem fogadhatja el, mert míg a magyar hadsereg utáni vágy az állam kívánsága a dualizmussal szemben, a nemzetiségek hason törekvései mint az állam ellenében kifejtett törekvései elítélendők. Lónyay beszédére térve így szól: A miniszterelnök úr első beszédében azt mondotta, hogy én az öszszes minisztériumot rágalmaztam és azt ő visszautasítja. Második beszédében pedig azon nézetét fejezte ki, hogy beszédem és indítványom közt ellentét van, mert beszédemben megmondom, hogy nem hiszem azon vádakat és a gyanúsításokat, hogy azoknak hitelt nem adok, és mégis indítványomban felhívom a figyelmet, hogy azok az országban el vannak terjedve és azt mondja továbbá a miniszterelnök úr, hogy azt követelem, hogy ők nyugtassák meg a közvéleményt, mire azt feleli, hogy nyugtassa meg az, aki nyugtalanított, ami épen olyan felelet, mintha Pest városi kapitánya amikor tűz üt ki, azt mondaná, hogy oltsa, aki meggyújtotta. (Nagy derültség ) — Arra nézve, hogy rágalmaztam volna az összes minisztériumot, a miniszterelnök úr nagy tévedésben van. Ha én azt mondtam volna, hogy igenis én hiszem, én tudom, hogy ezek így vannak, és nem tudnám bebizonyítani, ez rágalom volna, de megengedem, hogy még az is gyanusitás vagy rágalom lenne, ha mondanám, hogy ezen hírek el vannak terjedve, amikor nincsenek elterjedve. De engedelmet kérek, méltóztassék bármely utón, s bárhol végére járni, — nem tudom a miniszter úrnak saját elvrokonai akarják-e ezt egyenesen megmondani, — de higyék el, hogy egy voláncal sem nagyitottam, midőn ezen hireknek országszerte pártkülönbsé nélkül való elterjedettségét állítottam. (Élénk helyeslés balfel. 1.) Ha ez áll, azzal, hogy e körülményt felhoztam, nemcsak nem gyanúsítottam, nemcsak nem rágalmaztam, de ellentétbe sem jöttem önmagammal, mert legyenek meggyőződve róla, ha én magam is hinném azon vádakat nem arra figyelmeztetném, hogy ily vádak el vannak terjedve, hanem lenne elég férfias bátorságom, kimondani, hogy vádolom ezt vagy azt a minisztert azzal, hogy az államot megkárosította. De azt tartom — és ezt ismételnem kell, hogy nem oly csekélység, midőn ily vádak elterjedve vannak az országban , és azért, ki ilyenekre figyelmezteti a parlamentet és ha tehetné figyelmeztetné a koronás fejedelmet, nem rágalmazó, nem gyanúsító, de teljesíti azon az ország és király iránti kötelességet, hogy figyelmeztetvén a bajra, annak orvoslását eszközölhesse. (Helyeslés balfelől.) Én legalább részemről tisztán és határozottan e szempontból tettem és ezen szempontból tartom fel akkor tett állításomat. Azt is mondja a miniszterelnök úr, hogy egy conkret vádat mégis hoztam fel ellene, és bár nem neveztem meg, de bizonyosan őt értettem, és erre azt feleli, hogy igenis, ő mint pénzügyminiszter, elnöke maradt az első magyar általános biztosító intézetnek, elnöke maradt, és elnöke ma is a földhitelintézetnek. Én a legnagyobb készséggel ismerem el a miniszterelnök úr érdemeit, mind a két intézet létesítése körül. — Hogy a földhitelintézet létesítésében korom miatt nem segédkezhettem, csekély erőm szerint, ennek okát a miniszterelnök úr megmondotta és köszönöm, hogy a világot, — mely őszhajam és kopasz fejem mellett el szokott felejtkezni fiatalságomról — erre figyelmeztette, de megengedjen, ha elismerem is érdemeit és elismerem azt is, hogy nem egy színvonal alá tartozik, osztalékot, haszonvételt nyújtó vagy ilyet nem nyújtó intézetnek élén állni egy miniszterelnöknek, megengedjen, ha kifejezem mégis azon nézetemet, — hogy egész idevágó előadása által nemhogy lerontotta volna állításomat, de állításomnak igazságát, — ha reducált mérvben is, — mert én intézetekről szólottam, ő pedig csak két intézetről szólott, — még megerősítette, és engedje meg kimondanom, hogy minden intézettel, még azzal is, melyről elismerem, hogy más színvonalon áll, és melynek jótéteményeiben, hogy én is részesültem, miután a miniszterelnök úr ezt felhozni méltóztatott, — tagadni nincs okom, még ezen intézettel szemben is jöhetnek idők, midőn a kormány ellőrködésére lesz szükség. De ha még ezen intézetnél sem teljesen correct, hogy miniszter álljon az élén, sokkal kevésbé correct, sőt határozottan incorrectnek is kell mondani, ha csak egyetlen osztalékot adó intézetnek is ott áll élén. (Helyeslés balfelől.) Ée nem is áll, hogy ily intézetek nincsenek a kormánynyal semmi összeköttetésben. Hiszen ha biztosító intézetről szólunk, vannak vagy államvagyonok, melyeket biztosítani kell, vagy vannak pénzek, melyeket néha rövidebb, hosszabb időre olcsón elhelyezni szokás, és így annyi kedvezményben lehet ily intézetet részesíteni, hogy a miniszter állásával nem fér meg, hogy az ily intézet élén álljon. Tiszta tehát, hogy a miniszter nemcsak elnöke, de az igazgató tanácsnak taggja sem lehet ily intézetnél. Azzal hogy a miniszterelnök úr kimondja, hogy elnöke csak ezen intézeteknek volt, nincs kimondva, hogy más intézeteknek nem volt-e igazgatója vagy igazgató tanácsosa, mert erről nem méltóztatott szólani. — Szóló befejezvén előadását Károlyi István gr. a főrendiházból áthozza az ott megszavazott törvényjavaslatokat. A jegyzőkönyvi kivonat felolvastatik. Liptay Béla b. személyes kérdésben szól és szavait magyarázza. Meglehet, úgymond, hogy hibásan fejezte ki magát, de értelmük nem volt az, melyet azoknak tulajdonítanak. — Ezzel az ülés véget ért. Holnap 10 órakor ülés. * mmm ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése október 9-én. Délelőtt 10 órakor. Bittó István elnök megnyitván az ülést bejelenti Kővárvidék kérvényét, melyben a virilis intézmény eltörlése iránt folyamodik. Miletics Szvetozár interpellácziót intéz a bel és igazságügyminiszterekhez az újvidéki polgármester- választás tárgyában; az igazságügyminiszterhez intézett interpelláczió, egy követválasztások alkalmával elfogott egyénnek bezárása iránt tesz kérdést. — Kiadat-nak az illető minisztereknek. .. főrendiház illése okt 9-én délelőtt 11 órakor. Elnök Maját György. Napirend: A ludovika akadémia 1873/3 évi költségére szükséges 212 ezer forintnyi póthitelről szóló tvjavaslat, mely észrevétel nélkül elfogadtatik. A közös pénzügyminisztérium 1870-ik évre engedélyezett 173.166 ft 22 kr. szóló póthiteltvjavaslat, miután a miniszteri indokok felolvastattak — szintén elfogadtatik az 1861-dik évi 216.204 frtnyi póthitellel együtt. Majthényi alsóházi jegyző ekkor áthozza a sopron-pozsonyi vasút engedélyezéséről, a vojtek-német bogsáni vasútvonal engedélyezéséről és a soprongyőri vasút engedélyezéséről szóló, az alsóház által elfogadott javaslatokat, melyek kinyomatni és kioszattni rendeltetnek. Következik az 1871. évre a közös hadügyminisztérium részére engedélyezett 200.000 ftnyi póthitelről szóló tvjavaslat, mely szó nélkül elfogadtatik. Erre a kolozsvári egyetem fölállításáról szóló tv javaslat tárgyalása következett, mely — miután ezen egyetem felállításához megkívántató költségek fedezéséhez szükséges póthitel javaslata és az indokolás is felolvastatik az elöbbeniekhez hasonlóan elfogadtatik. Zichy F. Victor jegyző ez ülésről vezetett 1.könyvet felolvassa s ennek hitelesítése után az ülés bezáratott KRÓNIKA. Pest, október 9. c. Nemzeti ereklye. A 48—49-ki állanarancsőrség pecsétjét Szobránczy Samu ügyvéd ur szives megbízása folytán lapunk szerkesztője tegnap kézbesitt Va'nö cz. múzeum számára az igazgatónak. A beküldő hazafias irály. Tevélben tudatja, hogy a pecsétet Tatár Péter miskolczi ügyvéd Hőke Mihály, 1865-ben elhalt kollegájától szerezte, ki 1849 ben Szemere Bertalan oldalánál működvén a világosi katasztrófa után magánál tartotta s híven megőrizte a becses czikket. A pecsét rajza : egy nyitott szem, az éberség symbolikus jelzésére, körirata: ,,Árodalmi rendőrség főfelügyelősége 1849.“ Miután mi a 48 — 49-diki dicső napokra vonatkozó bármi csekély emléket történeti érdekűnek tekintünk: saját és olvasóink nevében mondunk köszönetet a pecsétért is! c. Erzsébet császárné kivonata folytán (..szavad nekem parancs!“ énekli Melindával Orczy báró) legközelebb Erkel nagybecsű ,,Hunyadi László“-ja, részben új kiállítással — fog szinrehozatni. Szilágyi Erzsébetet Benza k. a. énekrendi, Gara Manat pi'dtopi’“a'jó éjJTudj'a kimiiutás P a u- i né beteges méltó helyettese még sincsen. Azon jelenet, midőn a király az evangéliumra esküszik, hogy nem boszulja meg Cilley halálát, s ennek tragikai cáfolata: a halottas menet és a kivégzés — nagyszerű pompával lesz kiállítva s különösen Benza k. a. díszmagyar ruhája ragyogásával ép úgy fölülmúlni fogja rendes viannjainkat, mint a k. a. művészete a rendes szereplőkét. Részünkről csak azt óhajtjuk még ráadásul : szíveskedjék az intendáns úr rendezni a jegy valutát is s megszabadítani a közönséget attól a zsebmetsző régiótól, mit a színház bejáratánál egyes az iparszabad-ságot túlságos szabadelvűséggel magyarázó alkuszok a valódi börze-stylben hoztak divatba és alkalmaznak ilyy kivételes alkalmakkal. — Kurticsról írják az ,,Ad“-nek. Folyó hó 5-dikén Damjanits Jánosné urhölgy Pestről Vörösig.belybeli birtokos úrhoz két koszorút küldött azon kéréssel, hogy okt 6-án azok egyikével felejthetlen férje, a hős Damjanits, a másikkal pedig ennek volt elválhatlan barátja Lahner tónoknak sírjait a mácsai kertben diszitse fel. Vörös Ignácz ur a higgadtabb gondolkozásu helybeli hazafiakat egy rövid, de igen szép felhívással egyenkint felszólitá, miszerint a nemzet vértanúi iránt lerovandó kegyelet tényében résztvegyenek. E felhívás folytán mintegy 10—12-en községünkből Vörös Ignácz úrral átrándultunk Mácsára, hol gr. Károlyi kertjében a vértanuk sirjait felkerestük. Itt Vörös Ignácz ur igen sikerült alkalmi beszéddel kifejtvén idejövetelünk czélját és jelentőségét — a sirokat a koszorúkkal kegyeletesen feldíszítettük. — Megemlítjük