Magyar Ujság, 1872. október (6. évfolyam, 224-250. szám)

1872-10-18 / 239. szám

Előfizetési felhívás a­­Magyar Újság X­ VI. évfolyamának október—d­ec­emberi évnegyedére. Egy évre.....................16 frt. Félévre.......................8 frt. Évnegyedre .... 4 frt. Egy hóra.................. 1 frt. 40 kr. A „Magyar Újság“-ra az előfizetési pén­zek Heckenast Gusztáv hírlapkiadó-hiva­talához, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám, inté­­zendők. Az előfizetés legczélszerűbben posta u­tal­­ványnyal eszközölhető. Pest, október II. Politikai szemle. A török diplomatia karban több rendbeli személy­változtatás történt. Így Nun­a, az eddigi attaché a párisi török követségnél, a külügyminisztériumban főtitkárnak, a bécsi követségnél , a lie on effendi első, Mehmed effendi másodtitkárnak, s Phetlus a ró­mai követségben első titkárnak lön kinevezve. Pesti főkonzulnak Sermed effendi neveztetett ki. Aar­fy bey, a porta bécsi követe a szultán által bucsukihall­­gatáson fogadtatott. A török hivatalos lapok az utóbbi idő óta a keleti szlávokról nagyon kihivólag szólnak s e hang Szerbiá­ban s Montenegróban a kedélyeket már is nagy mérv­ben fölizgatá. A „Prov. Corr.“ a német püspökök emlékiratáról szólva, ezeket mondja: „Ha a porosz kormány az al­kotmány megadása után az egyházi hatalmakkal akkor fenállott viszonylatokban bizva, elmulasztotta a 15-dik czikket, mely szerint az evang. él a kath. egyház úgy, mint minden más hitfelekezet, önállóan intézi ügyeit, jelentősége és hordereje szerint határozott kiviteli tör­vények által megállapítani, minek az alkotmánynak majd minden hasonló határozatára nézve hozattak, úgy most már, miután a püspökök az egyházi ügyek terét önkényileg meghatározni és kiterjeszteni megkísérlet­­ték, elengedhetlen szükséggé lett kétségtelen és meg­támadhatván állami törvények által azon ügyeket sza­bályozni, melyek nem csupán egyháziak, hanem egy­szersmind a polgári és állami élethez is valamely viszonylatban állanak. A püspökök mostani fellépése folytán kétségen kívül teljesedésbe fog menni a bíród, kanczellár szava, hogy a kormány a papi állású szemé­lyek azon igényeivel szemben, hogy lehetnek országos törvények, melyek rájuk nézve nem kötelezők, a teljes egységes souverainitás minden eszközzel fen fog tar­tatni. A souverainitás csak egységes lehet; kell is, hogy az maradjon: a törvényhozás souverainitása. A ferrori tengeri erődben kitört lázadásról a spa­nyol lapok több részletet közölnek. Ezek szerint okt. 12-kén éjjel 1000 ember lázadt fel, kik között van 50 arsenalis munkás, a többi a kikötőkben foglalkozó hajós és napszámos. A lázadás vezetői katonák. Az egyik Pozas ezredes, ki szokásból lázadó. Már 1848-ban A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZAJA. — Pest, 1872. október 17. — Az álom regénye. Irta : gróf Zichy Géza. (Mutatvány a 3-ik fejezetből.) Az éj fényes tavaszi reggelre változott. Goldfi hálóköntösében olvasá a börzetudósításokat, közbe-közbe egy kortyakávéval vegyítve az édes újdonságokat. — Tanulmányait Kahlai szakitá félbe. Az illő üdvözlések után az érdemes p­ár pamlagra ült, s valóban érdekes­nek látszott, ki lesz közülök a megcsalatott. — Fontos ügyek fölött kell önnel beszélnem, Goldfi, — kezdé el Kaldai, — oly fontos ügyek fölött, hogy egyenesen a dologhoz kell szólanom, kerülve min­den himezést hámozást, mely ily kényes ügy előadásá­nál majdnem elkerülhetlen. — Hisz méltóságod csak lesz annyi bizalommal irányomban ! — Meg fogom önt arról győzni, Goldfi úr, s nyílt leszek. Nem titok ön előtt, hogy leányát szeretem, s kész vagyok, kezemet a házassági frigy megkötésére nyújtani. Goldfi szemei előtt e nyilatkozatra egy egész mennyország nyílt meg. Nem szólt semmit, de mosoly­gott, oly édesen, mint egy tizenötéves leányka, ha első uszályos ruháját ölti magára. Kaldai folytatá: — Remény­em, hogy ajánlatomat nem fogja visz­­szautasítani, különösen nem, mert abból, mi tagadás benne? személyére s családjára nagy előnyök szárma­­zandnak. Goldfi elháríthatlannak vélé a családi jelenetet; fölkelve tehát helyéről, megölelé Kaldait s meghatott hangon rebegé: — Fiam, ha semmi előny sem származnék ez össze­köttetésből, mégis neked adnám a leányt, mert sze­retlek. Magában pedig elgondolá Goldfi, hogy: Tudom, pénzre van szükséged, s én koronádért adok. Az első benyomások leküzdése után Kaldai foly­­atá­t A felirati vitának harmadik s utolsó szaka­szából, csak két mozzanatot óhajtunk kiemelni: a kormány két utolsó primpgipsslítését, hogy a­lmosan sülyedő hajót kis időre legalább még felszínen tarthassa. Értjük, Tóth Vilmos­ és Kerkapoly­ nyilatkozatait. A belügyminiszter szokásos merészségével magára vállalta egy gondosan betanult s hatá­sosan előadott beszéddel fehérre mosni a szere­­csent, vagyis, az egész ország tanúskodása da­czára bebizonyítani, hogy a legújabban lefolyt országgyűlési választások, tökéletesen megfelel­tek a törvény követelményeinek, minél fogva a jelen országgyűlés törvényességét kétségbe vonni nem lehet. Hogy mennyire sikerült a belügyminiszter­nek e merész vállalata, legjobban derül ki azon körülményből, hogy Simonyi Ernő az általa benyújtott felirati javaslat védelmére mondott zárbeszédében, a leghathatósabb s legmegc­áfol­­hatlanabb érveket,épen a belügyminiszter beszé­déből meríté, kézzelfoghatólag kimutatván, misze­rint a miniszter által felhozott tények s érvek, csak annál inkább igazolják a 48-as párt állás­pontját, mely szerint lehetetlen a jelen ország­gyűlési többséget törvényesnek, vagyis a nemzet szabad akarata kifolyásának tekinteni. Természetes, hogy e világos bizonyítgatás, e hatalmas érvelés mit sem használt, mint ezt min­denki előre láthatta, s mint Irányi mindjárt a — Leendő apósom, tisztelt Goldfi úr, bizalma által, megvallom, igen boldogított, egyszersmind föl is jogo­sított anyagi állásom nyilt és őszinte kivallására. Ön bizonyosan tudja, hogy családi örökségem egy meg nem vetendő adómentes jószág, mely tetemes tőkét reprae­­sentál. De én fájdalom kényszerítve a baráti kötelesség érzete által Eörs gróf jószágainak rendezésébe fogtam,­­ mielőtt e gyönyörű birtokokat zsidók — azaz------a főispán nagyot köhintett, leendő apósa orrára tekintve, — azaz zsíros jövedelmet keresők kezére juttassam. . . . — Értem, értem, — vága közbe Goldfi egy tör­lesztési philanthropikus ügy, s a grófnak most nemes czéljai kivitelére pénzre van szüksége. Ha szabad kér­denem, mily összegre? A főispán egy pillanatnyi hallgatás után gyönge hangon viszonzá: — Igen sok pénzre, egy millióra. Goldfi fölugrott helyéről, s az „O du lieber Au­gustin—“t fütyölve az ablaktáblán dobolt; Kaldai ka­lapját forgatá kezében s mormogá: — Persze ingyen jobb volna a dicsőség. — Egy hosszú szünet állt be ; Kaldai már távozni akart, midőn Goldfi feléje fordult s az Íróasztalához vezeté. — Már most, gróf, nem szól az apa fiához, sem a bankár a grófhoz, hanem a vevő az eladóhoz. Maga elad egy koronát egy millióért, én pedig------nem veszem meg. Mi ketten harczolunk egymással; ön oly számokkal lövöldözött, melyek nem állanak, most én csinálom a hadi tervet plajbászszal papírra és legyőzöm önt. Az a szép ősi birtok megér nyolczszázezer forin­tot, van rajta az északi bank által betáblázva ötszáz­ezer forint. Az Eörs gróftól átvett birtokok megérnek három milliót; volt rajtuk uzsoraadósság két millió ötszázezer forint; ön leszámolt a hitelezőkkel s meg­egyezett egy millióban. Volt saját tőkéje hatszázezer forint, a­mit Eörs gróftól nyert kártyán, ezzel akarta saját adósságait törleszteni, s én rám hagyta a millió kifizetését. Én köszönöm a bizodalmát, de koronát én olcsóbban vehetek magamnak s egész családomnak. Kaldai elsápadt s görcsösen kapaszkodott a szék támlájába. Ez pokoli számítás volt. Goldfi mereven rá tekintett. — Gróf úr, ön roszul érzi magát; úgy látszik, az én golyóim jobban­­találnak; csodálkozik is, hogy én mind ez adatokat ismerem. Hja, mi pénzemberek min­dent kivallunk egymásnak, a pénzvilág is állam : van királya, a pénz, parlamentje — a börze, sajtója — a váltó, miniszteri levele — a hitel, katonasága — a pénzpolitei, és általános hadkötelezettsége, melynek mi mindnyájan tagjai vagyunk. A gróf egy igenis phi­lanthropikus vállalatra adta magát. Eörs gróf vég­rendelete az adósságok levonása után fönmaradó több­letet fiának biztositá; e fiú él s követeléseit előbb-utóbb érvényesitheti; a mi azután következik, az a krimina­­listika dolga. Kaldai végkép elveszté lélekjelenlétét s egy székre ereszkedve halántékát törülgeté. — Még nem végzem el, gróf úr, — folytatá Goldfi. Az árvaszéket, igaz, mostan hallgatásra birta; de ki tudja, igy lesz-e az jövőre is ? És ha a kérdéses milliót egy hét alatt le nem fizeti, az egész operáczió dugába dőlt. Ebből láthatja, hogy nem én szorultam a grófra, de megfordítva a grófon rám. — Miután kölcsönös vi­szonyunk tisztázva van, egy ajánlattal vagyok bátor előállni. Én kész vagyok a milliót lefizetni, de többet követelek nevénél. — Mit kiván tehát, Goldfi? Én kész vagyok illő ajánlat elfogadására, habár sokban tévedett, sőt meg is sértett. Kaldai ez ajánlat által visszanyeré szemtelenségét. — Sértésről közöttünk szó nem lehet, legfölebb nézetkülönbségről. Hallja tehát ajánlatomat. A­mint már emlitem, én a grófnak lefizetek egy milliót, és pe­dig tüstént, ha társaságunk szolgálatába áll; e társaság czélját egyelőre még nem tudandja meg, ön csak kö­telességének és hatáskörének pontos kijelölését köve­telheti; hallja tehát,­­ ör. Megyéjében befolyással bírván a választá­sokra csak általunk ajánlott egyéneket fog elősegíteni s megválasztatni; gondunk lesz reá, hogy ez egyének a kormány pártfogoltjai legyenek. 2-szor. A megyéjében megjelenő lapokra a leg­nagyobb befolyást fogja magának biztosítani s érde­künkben levő minden czikket s küldeményt közzétenni. 3 or. Megyéjében előforduló politikai s financziá­­lis mozgalmakról bennünket még a kormány előtt kö­teles értesíteni, s e jelentések hozzánk csak küldött által intézendők. ..*.k­­­V **W 230. szám. VI. évfolyam. Péntek. Szerkesztői iroda: Egyetem-utcza 4-ik szám, II. emelet. írtó intézendő a lap szellem­i részét illető minden közle­mény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közle­mény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli pa­naszok és a hirdetmények. (GYORSPOSTA POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. 1872. októb. 18. Előfizetési ár: Vidékre postán Vagy hőb­ben házhoz küldve. Egy évre . 16 frt.kr. Fél évre . S »i — ii.­ Negyed évre 4 » » Egy hónapra 1 » 4*V » Egyes szám 6 kr.­­ • Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdi minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: négy hasábo petitsor 30 kr. Cataloniában is a rebellio egyik vezetője volt, aztán elfogatott, kimenekült, kegyelmet kapott s újból felvé­tetett a hadseregbe, mint a táborkar tagja. A másik egy volt hajós kapitány, ki a seregből el­bocsáttatott: Brank­o Montoyo. A lázadók két hajót s az arsenált kelíték hatalmukba; első napon zeneszóval járták be az utczákat. A lakosság hidegen viselte magát. A láza­dás foederal-köztársasági irányú, de azt még nem lehet tudni, hogy összeköttetésben áll-e a párttal. Annyi bizonyos csak, hogy republikánus tüntetés volt azon törvény ellen, mely 40,000 újonczot kér. Louis Blanc a napokban la Rochelleben az elzá­sziak javára fölolvasást akart rendezni, de midőn már útban volt, a belügyminiszter a felolvasás megtartását távirati úton betiltá. Most a „Republique Francaise“ egész terjedelmében közli Louis Blank szívességéből a­mit felolvasni akart. A bevezetésben Louis Blank azt a kérdést veti, hogy mi az a szélső baloldal ? s e kér­désre hosszasabban felel, kimutatván, hogy a köztársa­ság életbeléptetése s ennek kapcsában az újabb idő­ben a haladás terén tett vívmányok, mind a szélső­bal­oldal műve , azután áttér a radikális párt tevékeny­ségére, a­melynek a szabadelvűség szintén sokat köszönhet. Lissabonban tegnap ült össze a portugálliai első kamara, hogy egyik pair­ tagja, Angela marquis fölött, ki a közelebb elfojtott összesküvésnek főindítója volt, ítéletet mondjon. Az első kamara elnöke L­o­u­­­é herczeg beadta lemondását, mivel e tényt törvénytelen­nek tartotta. A király elfogadta a lemondást, miután maga az államtanács többsége is az elnök felfogásával ellenkezőleg nyilatkozott. Angela marquisnak elítélte­tését bizonyosnak tartják, mivel a kormány kezében megdönthetően bizonyítékok vannak ellene. A harmadik szakasz­ vita elején ki is mondotta: „Nem azért sze­gte meg (a többség) a törvényt, nem azért költött milliókat vesztegetésre, hogy most meg törvény, igazság és erkölcsiség nevében visszavonuljon.“ De még csak meg sem kísérlette senki a kor­mány részéről Simonyinak conkrét esetekre, köz­tudomású tényekre alapított érveit megczá­­folni. Lónyay iwrrjTYEgftflfe- a fáradságot,..a.«Bors szem Jankó“ és­ a „Magyar Politika“ védelmére tartani,egy újabb speedi­e!, mert. ezek szivénJ?, kiisznek ^~'a­mit egyébiránt nem is csodá­ltak, miután egész Magyarországon 'ezek egyedüli tá­maszát“ de arra, hogy vájjon mikép lehet a választási történetből felhozott concret eseteket, a köztudomású botrányos tényeket igazolni, vagy csak menteni is, egyetlen szóval sem reflectált. Mire való ? — hisz ott a szavazó­gép! De reflectálni fog rá a nemzet s az utókor, a mi pártunk pedig nyugodt lelkiismerettel fog hivatkozhatni feliratának eme zárszavaira „a kö­vetkezményekért isten, a világ és a történelem előtt azokat tesszük felelősökké, kik hatalomvá­gyuk, s haszonlesésük érdeke miatt e türékeny, békeszerető nép türelmét, ily nehéz próbára tették.“ A másik mozzanat, melyet a felirati vita végjelenetéből kiemelnünk kell, Kerkapoly nyilatkozata, vagyis inkább ajánlkozása. Kerkapoly­tól nem lehet egy jó tulajdont eltagadni; nyers őszinteséget, melylyel néha a legkegyetlenebb dolgokat bevallja. Is j ő­szí­n­­te­s­égnek, t­ul­aj­do­n­i­t­ha­t­ó az, hogy mig Lónyay úgy henczegett mintha a többség, bele­értve Sennyeit"ígr^Viv"véTTélékkel hozzá ragaszkodnél T^— Jterkapo TyTrent reszölte nyilat­­kozata­ által bevallani, miszerint érzi, hogy a kor­mány lábai alatt inog a talaj. Felajánlotta tehát a coal­i­ ti­­ót a balközépnek. Tagadhatlan, hogy e rögtönzött sakkhúzás­­ban volt némi diplomatiai finomság s malitia — de oly ügyetlenül hajtotta végre, hogy­­az ellen­ség legott észre vette a húzás czélját s egy rövid vonással megse­mmisité a diplomatiai tervet. A coalitióból tehát mi sem lett, s egy köny­­nyen nem is lesz belőle semmi. De minden­esetre jó lesz jegyzékbe venni a nem jelentékte­len tényt, hogy míg a válaszfelira­ti vita­ el ("»­Mi a deákpárt büszkén visszautassa a balközép kö­­zeledési ajánlatát — a vita után maga a kormány az ország színe előtt, fő tajámá amannak tTcoali­­tiót, az egyesülést, sőt gyengéden fátyolozott szavakkal némi miniszte­r­i tárczát is. De bármennyire nagy legyen is a balközép férfiaiban a tárcza utáni vágy — ez még­sem ká­bíthatja el őket annyira, hogy egy bukófélben levő czéggel szövetkezzenek. ""frhyrzy "ffU­­sza nyilatkozatai e­­személyes kérdésiben, voltak az utolsó csapás, melyet a sors keze e rövid ülésszak alatt a Lónyay-kabi­­netre mért. Az egyetlen okos lépés, melyet most még te­hetne az, hogy ne várna be újabb csapásokat. De ez okos lépést a Lónyai minisztérium nem fogja megtenni. Quem deus perdere vult, dem­en­­tat; vannak emberek, kiknek úgy kell elbukniok, hogy soha többé föl ne támadhassanak. Helfy Ignácz: — Ma ismét két kormánypárti lap foglalkozik a bankkérdéssel, hogy a ,,N. fr. Pr.“ által közlött távirat nyomán ez ügyben a helyzet iránt némi felvilágosítást nyújtsanak. A ,,P. N.“, valamint a ,,P. Lloyd“ czikkei­­ből az tűnik ki, hogy a magyar kormány a bank ügyét, illetőleg azon alapot fogadd el, mely által a bankjegyek különböző értéke el fog kerültetni, s miután ez csak az által lehetséges, ha Ausztriában úgy, mint Magyaror­szágban ugyanazon egy intézet eszközli a bankjegyek kiadását, ezzel a priori ki van mondva, hogy az osztrák bankra vagyunk utalva. S miután ezt a magyar kor­mány elismeri, az osztrákok nagyon bátran lépnek föl, túlzott követeléseikkel. A ,,P. N.“ azt mondja ugyan, hogy a dualistikus államformával nem ellenkezik, hogy Ausztriának más értékű bankjegye legyen, mint Ma­gyarországnak, hanem néhány sorral alább azután a két állam közti érdekek solidaritásánál fogva, annak lehetetlenségét igyekszik bebizonyítani. E tekintetben fő nehézségül hozatik föl, a valuta rendezetlensége. Tehát, ha az osztrák banknak akarjuk kezébe adni a magyarországi pénzügyet, mindenekelőtt helyre kell állítani a valutát, mert a­mint most állnak a dolgok, az az egész ügy még inkább össze lesz bonyolítva: a va­luta nem lesz helyreállítva, s magyar önálló bank sem lesz. E két bajnak káros voltát, csak Magyarország érzi s fizeti folyton méreg­drágán, a sikertelen kísér­letekre. Egy bécsi lap Magyarországot érdeklő több fon­tos dologról értesül. Ugyanis a dalm­atiai olasz párt elhatározta volna, hogy az országgyűlés közelebbi ülés­­szakának megkezdésével követelni fogja, hogy uialma­­zta a magyar koronához visszacsatoltassék­, miután a szláv túlsúly ellen, ebben látja az egyedüli óvszert. — E hir nem először szárnyal, nem Tyasul, hogy mosta­nában bir-e valami alappal. Vasúti dolgokban a bécsi lapot arról tudósítják, hogy a magyar kormány több tervet dolgoztatott ki, melyek alapján, némely vasutak kamatbiztosítása föl­emeltetnék , minek folytán a biztosítási idő­tartam 15—20 fogna leszállíttatni. Ugyancsak a magyar kormány, a magyar keleti vasút igazgatóságához kérdést intézett az iránt, váljon hajlandó e a Vulkán szoroson átmenő román összekötő vasutak kiépítését, magyar és román területen, átvenni, ez ügyben a közelebb tartandó igazgatótanács-ülés határoz. Dalul­a­ ország, Dalmátország, melynek bányái Plinius idejében naponta 24 font aranyat adtak, melynek őserdői száza­dok óta a legjobb hajóépitési anyagul szolgálnak, s melynek borai vetélkednek a magyar borokkal, fügéje s olaja finomabb és kapósabb a levanteinél — a magyar országgyűlés elébe terjesztett 5 rendbeli felirat egyiké­ből sem maradt ki. Dalmátország visszacsatoltatását, Magyarország 4-et. Ön személyét bárminemű, a társaság által követelt szolgálatra leköti. — Ha a legkisebb árulást követi el, a milliót huszas kamatjával együtt behúzom, s az Eörs-ügyben követett philantropikus experimen­­tatiót az örökös, a kormány s az egész világ előtt fel­fedezem. Ne kutassa társaságunk czélját, ha megbízha­tóság s ügyesség által érdemeket szerzend magának, annak vezérei közé is juthat, hogy a haszon akkor el nem maradand, mondanom szükségtelen. Utoljára ki­nyilatkoztatom, hogy kész vagyok leányomat önnek feleségül adni, é­s most a váltó kiállításához fogha­tunk. Kaldai meglepetésében szóhoz sem jutott; ily em­berrel még nem volt dolga; akaratlanul érzé Goldfi fölényét s még kérdést sem mert e nagytervű emberhez intézni. Mindenre igenlőleg bólintott fejével s hallga­tott. Goldfi kivett íróasztalából egy üres váltólapot, és szabályszerűen kiállitá az egy millióról szóló fizetési határidő nélküli váltót s mosolyogva mondd Kal­­dainak : — Remény­em, hogy a határidőt nem leszek kény­telen kitölteni. Kaldai aláirá a nagyjelentőségű irományt s átadá Goldfinak. Ez becsukva a váltót iró asztalába, egy da­rab papirt adott át neki, melyen következő szavak valá­­nak följegyezve: Fizessen az átadónak egy milliót. Goldfi. — Gróf ur, ez összeget pénztárnokomtól tüstént fölveheti; irodám földszint van. Üdvözlöm önt s re­mény­em, hogy ez összeget nemsokára háromszorosával fogom megadhatni. Viszontlátásra! Kaldai távozott, kiérve a lépcsőre, mormogá: — Én ezt az embert rá akartam szedni,------na­gyot sóhajtva folytatá: — a milliót, tudom, meg kell szolgálnom, hja, nem minden componista Eörs gróf. Goldfi szobája lassanként minden zugában meg­telt; társulati gyűlés volt; negyven milliomos foglalt helyet a zöld asztal körül, közöttük egészen ismeretlen arczok, más városok, sőt országok lakói. Goldfi elfog­lalván az elnöki széket, a következő beszédet tar­t : (Folytatása következik.)

Next