Magyar Ujság, 1872. október (6. évfolyam, 224-250. szám)
1872-10-18 / 239. szám
Előfizetési felhívás aMagyar Újság X VI. évfolyamának október—decemberi évnegyedére. Egy évre.....................16 frt. Félévre.......................8 frt. Évnegyedre .... 4 frt. Egy hóra.................. 1 frt. 40 kr. A „Magyar Újság“-ra az előfizetési pénzek Heckenast Gusztáv hírlapkiadó-hivatalához, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám, intézendők. Az előfizetés legczélszerűbben posta utalványnyal eszközölhető. Pest, október II. Politikai szemle. A török diplomatia karban több rendbeli személyváltoztatás történt. Így Nuna, az eddigi attaché a párisi török követségnél, a külügyminisztériumban főtitkárnak, a bécsi követségnél , a lie on effendi első, Mehmed effendi másodtitkárnak, s Phetlus a római követségben első titkárnak lön kinevezve. Pesti főkonzulnak Sermed effendi neveztetett ki. Aarfy bey, a porta bécsi követe a szultán által bucsukihallgatáson fogadtatott. A török hivatalos lapok az utóbbi idő óta a keleti szlávokról nagyon kihivólag szólnak s e hang Szerbiában s Montenegróban a kedélyeket már is nagy mérvben fölizgatá. A „Prov. Corr.“ a német püspökök emlékiratáról szólva, ezeket mondja: „Ha a porosz kormány az alkotmány megadása után az egyházi hatalmakkal akkor fenállott viszonylatokban bizva, elmulasztotta a 15-dik czikket, mely szerint az evang. él a kath. egyház úgy, mint minden más hitfelekezet, önállóan intézi ügyeit, jelentősége és hordereje szerint határozott kiviteli törvények által megállapítani, minek az alkotmánynak majd minden hasonló határozatára nézve hozattak, úgy most már, miután a püspökök az egyházi ügyek terét önkényileg meghatározni és kiterjeszteni megkísérlették, elengedhetlen szükséggé lett kétségtelen és megtámadhatván állami törvények által azon ügyeket szabályozni, melyek nem csupán egyháziak, hanem egyszersmind a polgári és állami élethez is valamely viszonylatban állanak. A püspökök mostani fellépése folytán kétségen kívül teljesedésbe fog menni a bíród, kanczellár szava, hogy a kormány a papi állású személyek azon igényeivel szemben, hogy lehetnek országos törvények, melyek rájuk nézve nem kötelezők, a teljes egységes souverainitás minden eszközzel fen fog tartatni. A souverainitás csak egységes lehet; kell is, hogy az maradjon: a törvényhozás souverainitása. A ferrori tengeri erődben kitört lázadásról a spanyol lapok több részletet közölnek. Ezek szerint okt. 12-kén éjjel 1000 ember lázadt fel, kik között van 50 arsenalis munkás, a többi a kikötőkben foglalkozó hajós és napszámos. A lázadás vezetői katonák. Az egyik Pozas ezredes, ki szokásból lázadó. Már 1848-ban A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZAJA. — Pest, 1872. október 17. — Az álom regénye. Irta : gróf Zichy Géza. (Mutatvány a 3-ik fejezetből.) Az éj fényes tavaszi reggelre változott. Goldfi hálóköntösében olvasá a börzetudósításokat, közbe-közbe egy kortyakávéval vegyítve az édes újdonságokat. — Tanulmányait Kahlai szakitá félbe. Az illő üdvözlések után az érdemes pár pamlagra ült, s valóban érdekesnek látszott, ki lesz közülök a megcsalatott. — Fontos ügyek fölött kell önnel beszélnem, Goldfi, — kezdé el Kaldai, — oly fontos ügyek fölött, hogy egyenesen a dologhoz kell szólanom, kerülve minden himezést hámozást, mely ily kényes ügy előadásánál majdnem elkerülhetlen. — Hisz méltóságod csak lesz annyi bizalommal irányomban ! — Meg fogom önt arról győzni, Goldfi úr, s nyílt leszek. Nem titok ön előtt, hogy leányát szeretem, s kész vagyok, kezemet a házassági frigy megkötésére nyújtani. Goldfi szemei előtt e nyilatkozatra egy egész mennyország nyílt meg. Nem szólt semmit, de mosolygott, oly édesen, mint egy tizenötéves leányka, ha első uszályos ruháját ölti magára. Kaldai folytatá: — Reményem, hogy ajánlatomat nem fogja viszszautasítani, különösen nem, mert abból, mi tagadás benne? személyére s családjára nagy előnyök származandnak. Goldfi elháríthatlannak vélé a családi jelenetet; fölkelve tehát helyéről, megölelé Kaldait s meghatott hangon rebegé: — Fiam, ha semmi előny sem származnék ez összeköttetésből, mégis neked adnám a leányt, mert szeretlek. Magában pedig elgondolá Goldfi, hogy: Tudom, pénzre van szükséged, s én koronádért adok. Az első benyomások leküzdése után Kaldai folyatát A felirati vitának harmadik s utolsó szakaszából, csak két mozzanatot óhajtunk kiemelni: a kormány két utolsó primpgipsslítését, hogy almosan sülyedő hajót kis időre legalább még felszínen tarthassa. Értjük, Tóth Vilmos és Kerkapoly nyilatkozatait. A belügyminiszter szokásos merészségével magára vállalta egy gondosan betanult s hatásosan előadott beszéddel fehérre mosni a szerecsent, vagyis, az egész ország tanúskodása daczára bebizonyítani, hogy a legújabban lefolyt országgyűlési választások, tökéletesen megfeleltek a törvény követelményeinek, minél fogva a jelen országgyűlés törvényességét kétségbe vonni nem lehet. Hogy mennyire sikerült a belügyminiszternek e merész vállalata, legjobban derül ki azon körülményből, hogy Simonyi Ernő az általa benyújtott felirati javaslat védelmére mondott zárbeszédében, a leghathatósabb s legmegcáfolhatlanabb érveket,épen a belügyminiszter beszédéből meríté, kézzelfoghatólag kimutatván, miszerint a miniszter által felhozott tények s érvek, csak annál inkább igazolják a 48-as párt álláspontját, mely szerint lehetetlen a jelen országgyűlési többséget törvényesnek, vagyis a nemzet szabad akarata kifolyásának tekinteni. Természetes, hogy e világos bizonyítgatás, e hatalmas érvelés mit sem használt, mint ezt mindenki előre láthatta, s mint Irányi mindjárt a — Leendő apósom, tisztelt Goldfi úr, bizalma által, megvallom, igen boldogított, egyszersmind föl is jogosított anyagi állásom nyilt és őszinte kivallására. Ön bizonyosan tudja, hogy családi örökségem egy meg nem vetendő adómentes jószág, mely tetemes tőkét repraesentál. De én fájdalom kényszerítve a baráti kötelesség érzete által Eörs gróf jószágainak rendezésébe fogtam, mielőtt e gyönyörű birtokokat zsidók — azaz------a főispán nagyot köhintett, leendő apósa orrára tekintve, — azaz zsíros jövedelmet keresők kezére juttassam. . . . — Értem, értem, — vága közbe Goldfi egy törlesztési philanthropikus ügy, s a grófnak most nemes czéljai kivitelére pénzre van szüksége. Ha szabad kérdenem, mily összegre? A főispán egy pillanatnyi hallgatás után gyönge hangon viszonzá: — Igen sok pénzre, egy millióra. Goldfi fölugrott helyéről, s az „O du lieber Augustin—“t fütyölve az ablaktáblán dobolt; Kaldai kalapját forgatá kezében s mormogá: — Persze ingyen jobb volna a dicsőség. — Egy hosszú szünet állt be ; Kaldai már távozni akart, midőn Goldfi feléje fordult s az Íróasztalához vezeté. — Már most, gróf, nem szól az apa fiához, sem a bankár a grófhoz, hanem a vevő az eladóhoz. Maga elad egy koronát egy millióért, én pedig------nem veszem meg. Mi ketten harczolunk egymással; ön oly számokkal lövöldözött, melyek nem állanak, most én csinálom a hadi tervet plajbászszal papírra és legyőzöm önt. Az a szép ősi birtok megér nyolczszázezer forintot, van rajta az északi bank által betáblázva ötszázezer forint. Az Eörs gróftól átvett birtokok megérnek három milliót; volt rajtuk uzsoraadósság két millió ötszázezer forint; ön leszámolt a hitelezőkkel s megegyezett egy millióban. Volt saját tőkéje hatszázezer forint, amit Eörs gróftól nyert kártyán, ezzel akarta saját adósságait törleszteni, s én rám hagyta a millió kifizetését. Én köszönöm a bizodalmát, de koronát én olcsóbban vehetek magamnak s egész családomnak. Kaldai elsápadt s görcsösen kapaszkodott a szék támlájába. Ez pokoli számítás volt. Goldfi mereven rá tekintett. — Gróf úr, ön roszul érzi magát; úgy látszik, az én golyóim jobbantalálnak; csodálkozik is, hogy én mind ez adatokat ismerem. Hja, mi pénzemberek mindent kivallunk egymásnak, a pénzvilág is állam : van királya, a pénz, parlamentje — a börze, sajtója — a váltó, miniszteri levele — a hitel, katonasága — a pénzpolitei, és általános hadkötelezettsége, melynek mi mindnyájan tagjai vagyunk. A gróf egy igenis philanthropikus vállalatra adta magát. Eörs gróf végrendelete az adósságok levonása után fönmaradó többletet fiának biztositá; e fiú él s követeléseit előbb-utóbb érvényesitheti; a mi azután következik, az a kriminalistika dolga. Kaldai végkép elveszté lélekjelenlétét s egy székre ereszkedve halántékát törülgeté. — Még nem végzem el, gróf úr, — folytatá Goldfi. Az árvaszéket, igaz, mostan hallgatásra birta; de ki tudja, igy lesz-e az jövőre is ? És ha a kérdéses milliót egy hét alatt le nem fizeti, az egész operáczió dugába dőlt. Ebből láthatja, hogy nem én szorultam a grófra, de megfordítva a grófon rám. — Miután kölcsönös viszonyunk tisztázva van, egy ajánlattal vagyok bátor előállni. Én kész vagyok a milliót lefizetni, de többet követelek nevénél. — Mit kiván tehát, Goldfi? Én kész vagyok illő ajánlat elfogadására, habár sokban tévedett, sőt meg is sértett. Kaldai ez ajánlat által visszanyeré szemtelenségét. — Sértésről közöttünk szó nem lehet, legfölebb nézetkülönbségről. Hallja tehát ajánlatomat. Amint már emlitem, én a grófnak lefizetek egy milliót, és pedig tüstént, ha társaságunk szolgálatába áll; e társaság czélját egyelőre még nem tudandja meg, ön csak kötelességének és hatáskörének pontos kijelölését követelheti; hallja tehát, ör. Megyéjében befolyással bírván a választásokra csak általunk ajánlott egyéneket fog elősegíteni s megválasztatni; gondunk lesz reá, hogy ez egyének a kormány pártfogoltjai legyenek. 2-szor. A megyéjében megjelenő lapokra a legnagyobb befolyást fogja magának biztosítani s érdekünkben levő minden czikket s küldeményt közzétenni. 3 or. Megyéjében előforduló politikai s financziális mozgalmakról bennünket még a kormány előtt köteles értesíteni, s e jelentések hozzánk csak küldött által intézendők. ..*.kV **W 230. szám. VI. évfolyam. Péntek. Szerkesztői iroda: Egyetem-utcza 4-ik szám, II. emelet. írtó intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. (GYORSPOSTA POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. 1872. októb. 18. Előfizetési ár: Vidékre postán Vagy hőbben házhoz küldve. Egy évre . 16 frt.kr. Fél évre . S »i — ii. Negyed évre 4 » » Egy hónapra 1 » 4*V » Egyes szám 6 kr. • Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdi minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: négy hasábo petitsor 30 kr. Cataloniában is a rebellio egyik vezetője volt, aztán elfogatott, kimenekült, kegyelmet kapott s újból felvétetett a hadseregbe, mint a táborkar tagja. A másik egy volt hajós kapitány, ki a seregből elbocsáttatott: Branko Montoyo. A lázadók két hajót s az arsenált kelíték hatalmukba; első napon zeneszóval járták be az utczákat. A lakosság hidegen viselte magát. A lázadás foederal-köztársasági irányú, de azt még nem lehet tudni, hogy összeköttetésben áll-e a párttal. Annyi bizonyos csak, hogy republikánus tüntetés volt azon törvény ellen, mely 40,000 újonczot kér. Louis Blanc a napokban la Rochelleben az elzásziak javára fölolvasást akart rendezni, de midőn már útban volt, a belügyminiszter a felolvasás megtartását távirati úton betiltá. Most a „Republique Francaise“ egész terjedelmében közli Louis Blank szívességéből amit felolvasni akart. A bevezetésben Louis Blank azt a kérdést veti, hogy mi az a szélső baloldal ? s e kérdésre hosszasabban felel, kimutatván, hogy a köztársaság életbeléptetése s ennek kapcsában az újabb időben a haladás terén tett vívmányok, mind a szélsőbaloldal műve , azután áttér a radikális párt tevékenységére, amelynek a szabadelvűség szintén sokat köszönhet. Lissabonban tegnap ült össze a portugálliai első kamara, hogy egyik pair tagja, Angela marquis fölött, ki a közelebb elfojtott összesküvésnek főindítója volt, ítéletet mondjon. Az első kamara elnöke Loué herczeg beadta lemondását, mivel e tényt törvénytelennek tartotta. A király elfogadta a lemondást, miután maga az államtanács többsége is az elnök felfogásával ellenkezőleg nyilatkozott. Angela marquisnak elítéltetését bizonyosnak tartják, mivel a kormány kezében megdönthetően bizonyítékok vannak ellene. A harmadik szakasz vita elején ki is mondotta: „Nem azért szegte meg (a többség) a törvényt, nem azért költött milliókat vesztegetésre, hogy most meg törvény, igazság és erkölcsiség nevében visszavonuljon.“ De még csak meg sem kísérlette senki a kormány részéről Simonyinak conkrét esetekre, köztudomású tényekre alapított érveit megczáfolni. Lónyay iwrrjTYEgftflfe- a fáradságot,..a.«Bors szem Jankó“ és a „Magyar Politika“ védelmére tartani,egy újabb speedie!, mert. ezek szivénJ?, kiisznek ^~'amit egyébiránt nem is csodáltak, miután egész Magyarországon 'ezek egyedüli támaszát“ de arra, hogy vájjon mikép lehet a választási történetből felhozott concret eseteket, a köztudomású botrányos tényeket igazolni, vagy csak menteni is, egyetlen szóval sem reflectált. Mire való ? — hisz ott a szavazógép! De reflectálni fog rá a nemzet s az utókor, a mi pártunk pedig nyugodt lelkiismerettel fog hivatkozhatni feliratának eme zárszavaira „a következményekért isten, a világ és a történelem előtt azokat tesszük felelősökké, kik hatalomvágyuk, s haszonlesésük érdeke miatt e türékeny, békeszerető nép türelmét, ily nehéz próbára tették.“ A másik mozzanat, melyet a felirati vita végjelenetéből kiemelnünk kell, Kerkapoly nyilatkozata, vagyis inkább ajánlkozása. Kerkapolytól nem lehet egy jó tulajdont eltagadni; nyers őszinteséget, melylyel néha a legkegyetlenebb dolgokat bevallja. Is j őszínteségnek, tulajdonitható az, hogy mig Lónyay úgy henczegett mintha a többség, beleértve Sennyeit"ígr^Viv"véTTélékkel hozzá ragaszkodnél T^— Jterkapo TyTrent reszölte nyilatkozata által bevallani, miszerint érzi, hogy a kormány lábai alatt inog a talaj. Felajánlotta tehát a coali tiót a balközépnek. Tagadhatlan, hogy e rögtönzött sakkhúzásban volt némi diplomatiai finomság s malitia — de oly ügyetlenül hajtotta végre, hogyaz ellenség legott észre vette a húzás czélját s egy rövid vonással megsemmisité a diplomatiai tervet. A coalitióból tehát mi sem lett, s egy könynyen nem is lesz belőle semmi. De mindenesetre jó lesz jegyzékbe venni a nem jelentéktelen tényt, hogy míg a válaszfelirati vita el ("»Mi a deákpárt büszkén visszautassa a balközép közeledési ajánlatát — a vita után maga a kormány az ország színe előtt, fő tajámá amannak tTcoalitiót, az egyesülést, sőt gyengéden fátyolozott szavakkal némi miniszteri tárczát is. De bármennyire nagy legyen is a balközép férfiaiban a tárcza utáni vágy — ez mégsem kábíthatja el őket annyira, hogy egy bukófélben levő czéggel szövetkezzenek. ""frhyrzy "ffUsza nyilatkozatai eszemélyes kérdésiben, voltak az utolsó csapás, melyet a sors keze e rövid ülésszak alatt a Lónyay-kabinetre mért. Az egyetlen okos lépés, melyet most még tehetne az, hogy ne várna be újabb csapásokat. De ez okos lépést a Lónyai minisztérium nem fogja megtenni. Quem deus perdere vult, dementat; vannak emberek, kiknek úgy kell elbukniok, hogy soha többé föl ne támadhassanak. Helfy Ignácz: — Ma ismét két kormánypárti lap foglalkozik a bankkérdéssel, hogy a ,,N. fr. Pr.“ által közlött távirat nyomán ez ügyben a helyzet iránt némi felvilágosítást nyújtsanak. A ,,P. N.“, valamint a ,,P. Lloyd“ czikkeiből az tűnik ki, hogy a magyar kormány a bank ügyét, illetőleg azon alapot fogadd el, mely által a bankjegyek különböző értéke el fog kerültetni, s miután ez csak az által lehetséges, ha Ausztriában úgy, mint Magyarországban ugyanazon egy intézet eszközli a bankjegyek kiadását, ezzel a priori ki van mondva, hogy az osztrák bankra vagyunk utalva. S miután ezt a magyar kormány elismeri, az osztrákok nagyon bátran lépnek föl, túlzott követeléseikkel. A ,,P. N.“ azt mondja ugyan, hogy a dualistikus államformával nem ellenkezik, hogy Ausztriának más értékű bankjegye legyen, mint Magyarországnak, hanem néhány sorral alább azután a két állam közti érdekek solidaritásánál fogva, annak lehetetlenségét igyekszik bebizonyítani. E tekintetben fő nehézségül hozatik föl, a valuta rendezetlensége. Tehát, ha az osztrák banknak akarjuk kezébe adni a magyarországi pénzügyet, mindenekelőtt helyre kell állítani a valutát, mert amint most állnak a dolgok, az az egész ügy még inkább össze lesz bonyolítva: a valuta nem lesz helyreállítva, s magyar önálló bank sem lesz. E két bajnak káros voltát, csak Magyarország érzi s fizeti folyton méregdrágán, a sikertelen kísérletekre. Egy bécsi lap Magyarországot érdeklő több fontos dologról értesül. Ugyanis a dalmatiai olasz párt elhatározta volna, hogy az országgyűlés közelebbi ülésszakának megkezdésével követelni fogja, hogy uialmazta a magyar koronához visszacsatoltassék, miután a szláv túlsúly ellen, ebben látja az egyedüli óvszert. — E hir nem először szárnyal, nem Tyasul, hogy mostanában bir-e valami alappal. Vasúti dolgokban a bécsi lapot arról tudósítják, hogy a magyar kormány több tervet dolgoztatott ki, melyek alapján, némely vasutak kamatbiztosítása fölemeltetnék , minek folytán a biztosítási időtartam 15—20 fogna leszállíttatni. Ugyancsak a magyar kormány, a magyar keleti vasút igazgatóságához kérdést intézett az iránt, váljon hajlandó e a Vulkán szoroson átmenő román összekötő vasutak kiépítését, magyar és román területen, átvenni, ez ügyben a közelebb tartandó igazgatótanács-ülés határoz. Dalula ország, Dalmátország, melynek bányái Plinius idejében naponta 24 font aranyat adtak, melynek őserdői századok óta a legjobb hajóépitési anyagul szolgálnak, s melynek borai vetélkednek a magyar borokkal, fügéje s olaja finomabb és kapósabb a levanteinél — a magyar országgyűlés elébe terjesztett 5 rendbeli felirat egyikéből sem maradt ki. Dalmátország visszacsatoltatását, Magyarország 4-et. Ön személyét bárminemű, a társaság által követelt szolgálatra leköti. — Ha a legkisebb árulást követi el, a milliót huszas kamatjával együtt behúzom, s az Eörs-ügyben követett philantropikus experimentatiót az örökös, a kormány s az egész világ előtt felfedezem. Ne kutassa társaságunk czélját, ha megbízhatóság s ügyesség által érdemeket szerzend magának, annak vezérei közé is juthat, hogy a haszon akkor el nem maradand, mondanom szükségtelen. Utoljára kinyilatkoztatom, hogy kész vagyok leányomat önnek feleségül adni, és most a váltó kiállításához foghatunk. Kaldai meglepetésében szóhoz sem jutott; ily emberrel még nem volt dolga; akaratlanul érzé Goldfi fölényét s még kérdést sem mert e nagytervű emberhez intézni. Mindenre igenlőleg bólintott fejével s hallgatott. Goldfi kivett íróasztalából egy üres váltólapot, és szabályszerűen kiállitá az egy millióról szóló fizetési határidő nélküli váltót s mosolyogva mondd Kaldainak : — Reményem, hogy a határidőt nem leszek kénytelen kitölteni. Kaldai aláirá a nagyjelentőségű irományt s átadá Goldfinak. Ez becsukva a váltót iró asztalába, egy darab papirt adott át neki, melyen következő szavak valának följegyezve: Fizessen az átadónak egy milliót. Goldfi. — Gróf ur, ez összeget pénztárnokomtól tüstént fölveheti; irodám földszint van. Üdvözlöm önt s reményem, hogy ez összeget nemsokára háromszorosával fogom megadhatni. Viszontlátásra! Kaldai távozott, kiérve a lépcsőre, mormogá: — Én ezt az embert rá akartam szedni,------nagyot sóhajtva folytatá: — a milliót, tudom, meg kell szolgálnom, hja, nem minden componista Eörs gróf. Goldfi szobája lassanként minden zugában megtelt; társulati gyűlés volt; negyven milliomos foglalt helyet a zöld asztal körül, közöttük egészen ismeretlen arczok, más városok, sőt országok lakói. Goldfi elfoglalván az elnöki széket, a következő beszédet tart : (Folytatása következik.)