Magyar Ujság, 1872. október (6. évfolyam, 224-250. szám)
1872-10-19 / 240. szám
Szerkesztői iroda: Egyetem-utcza 4-ik szám, II. emelet. Me intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. 1 240. szám, VI. évfolyam. Szombat. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. GYÁR ÚJSÁG (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1872. októb. 19. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Egy évre . 16 frt. — kr. Két évre . .3 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdi minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér: négy hasábo petitsor 30 kr. a .Magyar Ujság X VI. évfolyamának október— decemberi évnegyedére. Egy évre......................16 frt. Félévre .................. 8 frt. Évnegyedre .... 4 frt. Egy hóra.................. 1 frt. 40 fr. A „Magyar Ujság“-ra az előfizetési pénzek Heckenast Gusztáv hírlapkiadó-hivatalához, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám, intézendők. Az előfizetés legczélszerűbben posta utalványnyal eszközölhető. Pest, október 18. Politikai szemle. A „Gironde“ Napóleon hg. kiutasítása alkalmából közli Dolgorukow hgnek III. Napóleonhoz intézett levelét, kit ez Francziaországból szintén kiutasított. A levél igy hangzik : „III. Napoleon császárnak. Brrüsszel feb. 8. 1863. Sire jön, s még néhány, önhöz hasonló szintén tiszteletreméltó egyén, mint: Morny, Mocquart, Delangle, Chaix—d’Est— Auge, Devienne, Benoit-Champy arra kényszerítettek, hogy elhagyjam Francziaországot. Én Belgiumba húzódtam. De a leyális és tiszteletreméltó belga nemzet egy gyáva kormány alatt áll, melynek miniszteri megfeledkezve a nemzet méltóságáról, egyébre sem gondolnak, minthogy ennek tetszését és kegyét kinyerjék. E miniszterek engem méltatlan bosszantásokkal üldöztek és arra törekedtek, hogy engem elfogjanak. Ma már elhagyom Belgiumot is s rövid tartózkodás után Hollandiába, Angolországba fogok menni, hol alkalmam lesz önnek megköszönni tettét néhány év múlva, akkor t. i. midőn a francziák az önt megillető igazságot ki fogják szolgáltatni, azaz elkergetik önt földjükről. Azt hiszi ön, hogy a Bonaparték dynastiát képeznek? Nevetséges tévedés! A Bonaparték koronás rendőrbiztosok családját képezik, kiknek hivatása abban áll, hogy megtanítsák a francziákat azon politikai szabadságok becsére, melyeket a Bonaparték tőlök elvettek, de melyeknek újból birtokába fognak jönni akkor, mikor önt elűzendik. Fogadja, Sire, az ön erényei és kitűnő lojalitása iránt minden érzékeim hódolatát. — Dolgozukon Péter herczeg.“ Az Észak-Amerika és Mexikó közötti confliktus komoly jelleget ölt. A washingtoni kormány által a vitályos kérdésnek megvizsgálására kiküldött bizottság kártalanítást ajánl a mexikói csapatok által elkövetett határsértés miatt . Grant elnök hivatalos lapjai pedig a határok kiterjesztését sürgetik Rio-Grandetől Sierra- Madreig, tehát bekeblezését a következő mexikói tartományoknak: Tamaulipas, Neu-Leon, San-Louis és Cocahuilanak. Gneist a berlini egyetem rectora az egyetem ez évi folyamát f. hó 15-én következő beszéddel nyitotta meg: „Az, amivé lett az egyetem, meg fog maradni későbbre is, habár a világ körülöttünk más alakot fog is ölteni. Alapíttatása óta az ország, város és birodalom megnagyobbodott, s a polgárok szerény lakásait a világváros palotái és nyaralói váltják fel. Németország újból világhatalommá nőtte ki magát, míg Berlin a fejlődő világváros nehézségeit hordja magán. Az állam hatalmi állásából viszonyosan a gazdászati élet is fejlődött, mely minket a mostani kor értelmében vett civilisatio fényében és gazdagságában részesít. A lét harcza, valamint a jövedelem és elvekért támadt verseny foglalkoztatja kortársaink túlnyomó nagy részét és tereli az emberek gondolatmenetét új utakra. Állam és egyház, vallás és állami kötelem, tudomány és művészet érdekharcában állanak egymással. Azon kérdés megoldásánál, hogy a tudomány ezen helyisége ily mozgalom hullámai között vájjon megmaradhat- e annak, ami két generatióra nézve volt, nem szabad feledni, hogy Németország azt, amivé lett, sokszor ócsárlott idealizmusának köszöni, s jövője is azon ellensúlytól függ, melyet ezen német jellemvonás a mostani társadalomnak kölcsönöz. A civilisatió jótékonysága és fénye értéktelen marad, ha nem szolgál emeltgül a népszellem nemesítésére s az összesség erkölcs-szellemi emelésére. A német egyetemeknek magasztos szerep és hivatás jutott osztályrészül nemzeti nevelésrendszerünk fenntartásában és fejlesztésében! Ennek mintegy központját képezik philosophiai fakultásaink. Ezen központokon képezzük kis tanító testületünket, a különböző szellemi foglalkozású köröket, melyek fokonként hatolnak be a társadalom rétegei és érdekeibe, a tudományt értékesítik és az élet reális szükségleteivel kötik egybe. Nem előre, hanem hátra fogunk haladni, ha legjelesebb embereink által alkotott ezen organismust a fokozatok átrágása által megbontjuk. Bármennyire is megfelelne némelyek kívánságának, az egyetemet nem tehetjük a felolvasások akadémiájává, az akadémiai fiatalság teljes humanistikus előkészítésétől nem állhatunk el, semináriumainkat és klinikáinkat nem terjeszthetjük ki az egyetem megnyomorítására, sem az iparszabadság rendszerét a szellemi munkára ki nem terjeszthetjük. Igaz az, hogy a szellemi munka körében alkalmazott szabad verseny külsőleg hasonló az iparszabadság nagy alapelvéhez, de nem kevésbé igaz, azon különbség is, a szellemi concurrentiának előfeltétele a megfelelő előképzettség, melyet semmiért sem szabad feláldoznunk.“ A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZÁJA. — Pest, 1872. október 18. — Az új emberek. Vígjáték 8 felvonásban. Irta: Dr. Toldy István. Csak az első — siker nehéz ; a többi önként következik. Ha a kritika agyon nem üt, a közönség megtapsol, a pajtások kihinak s Gyulai és Vadnai nem ellenséged: örökös drámaíró vagy s akár szomoru vígjátékot, akár szörnyű vígtrageodiát fabrikálsz: a nemzeti színház sorompói nyitva állanak előtted a dicsőség és a tantiémekhez. Toldy István szintén e szerencsés halandók egyike s alig szorult kissé háttérbe félhivatalos zamattal fűszerezett első darabja , már itt nyomában a másik: „Az uj emberek“... Pompás czim: az igaz, valóságos oroszlánbőr... annyira az, hogy mi magunk, bár a czifra ezégér nem igen szokott fölültetni — kíváncsiság, sőt érdekeltséggel nyúltunk ez egyszer az új mű után, de a szerzői, nem a mi hibánk miatt folyton lankadó figyelemmel betűzhettük csak végig a reklám zajos kíséretében jelenkező vígjátékot. Ah, e mulatság nem érte meg a negyven krajczárt, a mibe került! . . . Az „Uj emberek“-ben csupa régi, nagyon régi ismerősökre bukkantunk s bár szegények kézzel-lábbal tiltakoztak a fölismerés ellen, s mindent elkövettek, hogy incognito maradhassanak — léptennyomon kitűnt a „valódi alak“ s vége lett azzal a tréfának, vége az illusionak, vége mindennek s — Der Spiritus war bei’m Teufel, Das Phlegma ist geblieben. * * * * Mióta Tóth Kálmán színpadra hozta a „Nőket az alkotmányban“ s Bánfalvi és környezetében köz- és társadalmi életünk legújabb ferdeségeit egészséges humorral és eredeti fölfogással nevetségesekké tette: a fiatalság csoportosan tódul az új ösvényre, melyet ép oly ügyesen mint szerencsésen ő nyitott és tört meg s a régi conventionális alakok és helyzetek helyett napikelettel biró motívumokat és actualiter létező egyéneket hajhász s igyekszik fölhasználni mindenikek. Csakhogy a „velle és posse“ rettenetesen külön* * * Az „Uj emberek“ kitűnő és gazdag anyag egy vígjátékhoz, akár pro, akár contra foglal állást irányokban a költő. . . . E választás jó érzékre mutat hát Toldynál s kedvező vagy sújtó ítéletünk most már attól fog függni, „mennyiben“ lesznek és „milyen“ újemberek azok, kiknek inspiratiója életet fog kölcsönözni? Válaszul egyenként bemutatom önöknek az egész personalét . . . Színhely : valamelyik hazai fürdő. Csipkés Kelemen (Szigethi József) és leánya Metella (Prielle Kornélia) ott töltik a nyarat. Hasonlóan: Kövesdy Irma (Molnárné) és 16 éves fivére Oszkár (Szigligeti Jolán), nagybátyjuk : gróf Csetnekyvel egyetemben.... Ráadás: Tarczal Ábris és Darlay Viktor sírtlik, s az obligat Peti és Erzsi, inas és szobaezizeus minőségben. A cselekvény központját: Metella, a fiatal, szép és gazdag özvegy képezi, kiért különböző (s négyszemközt legyen mondva . Tarczal ur részéről nyíltan bevallott gyalázatos czélból, de egyenlő hévvel versenyez a fürdői triumvirátus, anélkül, hogy Metella kegyeinek mérlegében avagy egy unéziával nyomna is többet egyik, mint a másik. Ekkor megérkezik Irma fivére, Ervin (Nádai)orsz. képviselő és híres demokrata s faut de mieux fölcsap udvarlóul ő is. Szerencsétlenségére rég ismeri Metellát látásból, sőt a menyecske szavai szerint, szemtelenül üldözte már ezt utczáról-utczára nem egy izben Pesten, s hogy most visszaadja a tromfot, Metella (aki nem naiv leányka, hanem özvegy asszony) brutális bizalmaskodással „a legkellemetlenebb embernek“ deklarálja őt mindazok közt, kikkel valaha találkozott. Ervin urat bántja e lefőzés de nagyon ő megfogadja, hogy kerülni fogja ezentúl az özvegyet mindaddig, mig ez maga nem kiált rá, hogy — Ob'st hergelist ! . . . Derék! — gondolom magamban — megindul hát végre a cselekmény s lesz mulatságos bonyodalom, lesz A tárczaczikk után vezérczikk.... Aristophanes tanítványa után a Ludasi növendéke !... Ervin nem szerelmeskedni jött ide, hanem — jelöltet keresni oly kerület számára, hol „befolyása mindenható!“ (a nép, a választó tehát semmi!) Bizalma Csipkey felé fordul, — miért? . . . mert egy osztályt s egy eszmét képvisel, a munkát! . . . Egyéni értékét, egyéni érdemeit nem kutatja! . . mily módon lett gazdaggá : bliktri!... hogy nemességet vett és diplomájára kevélyebb mint vagyonára: még ez sem derogál az eszmének ! . . neki „új ember“ kell minden áron ! Csipkey a milliomos exburger és friss nemes, ideál e tekintetben — ő előtte! Tervének egyszerre akadálya támad azonban — Csemnetkyben, ki ellenjelölt gyanánt lép föl... Se baj .. Ervin nem tágít... A vendégek sorakoznak .... A java Csetneky körül... a Metella kezére spekulálók Ervin mellé .. . Kiüt a háború, foly a harcz tüzesen, midőn (megint váratlanul) megérkezik Lajos urfi, a Csipkey junior s mint a lóverseny alkalmával a gyepen többször megesik — egy fejhoszszal előzi meg a többit a cselekvény menetében és fejlesztésében. • • • Ervin ur sekundánsai tudniillik nem akarnak potyára korteskedni s biztosításul megkérik apjától — Metella asszonyt .... Generalis kosár! . . . Darlay dühbe lő... gorombáskodik... Ervin rendreutasitja... Lajos kibirja és — megszabdalja.... Csipkey elájul, később meg majd kiugrik a bőréből örömében . . . Metella szive szintén ellágyul s miután leesett a lóról s Ervin ölében viszi fel a szobába — összekelnek ? Vidonc! ez nem genialis befejezés volna! előbb kiönt hát az Oppoly s koldussá tesz egy csomó embert . .. Ezek felsegítésére bár rendeztetik, melyen pénzért tánczolnak a dámák, őrültek házába illő zűrzavar, lihegés, ful• * * Szép, nagyon szép — sőt megindító történeti — mondják talán sokan, de lássuk már most a — medvét vagyis — az „Új eraberek“-et! . . . Ezer bocsánat ! nem szolgálhatok velük ! . . . Tessék magához a szerzőhöz fordulni. . . Ha szépen kérik , megsúgja alkalmasint nagy titokban neveiket . . . Én nem birtam fölfedezni! Olyalak, ki politikai vagy társadalmi uj eszmét, uj elvet, uj irányt, uj törekvést képviselne, méltólag képviselne: egy sincs a darabban ! Ervin színtelen, Csipkey inconsequens, Lajos — zérus, az, hogy megtanult jól vívni, egyátalán nem qualificálja még őt sem képviselő, sem új emberré . . . A mese szintén régi; a helyzetek elhasználtak; a fejlődés lassú és leleményszegény; a dialog üres és hétköznapi! . . Alles schon da gewesen, csakhogy — besser ! . . . Uj csupán — a reklám a kormány mellett, mit Darlay ajkaira ad a szerző, midőn köztudomású tények eltagadásával azért kél ki ez a minisztérium ellen, mivel — válogat s bizonyítványokkal igazolt képesség nélkül senkit sem tesz meg főispánná . . . továbbá a cynismus és erkölcsi nihilismus, a Pressbureau méregvilága, mely durva szójáték vagy szemtelen kétértelműséggel provocálja a kaczajt és a külső sikert a szellem és a költészet hiányának leplezése végett..........így könyű ezélt érni s tapsot aratni.... Offenbach operetteseiben is igy győzi le a meztelen látványosság a tisztességes művészetet. De hadd álljon itt egy két idézet is erre nézve. . . . * *• 1. Darlay : Pajtás! én bizony kutyául vagyok! Ervin: Méltóan magadhoz. 2. Csetneki. Hát hiszitek, hogy ez a tündér (Metella) leánya legyen annak a vizi lónak (Csipkeynek)? Tarczal. Mit mondasz? Csetneki. Én nem akarok senkit rágalmazni, de Spitzerné (Csipkeyné) asszonyom erényéért nem tenném tűzbe a kezem. Ervin. No már mit beszélsz ? Csetneki. Fogadni mernék, hogy valaki a mieink közöl. ... Ervin. Az államköltségvetés. 1. Az 1873-ik évre előirányzott államköltségvetés legfőbb tételei egymás ellenébe állítva következők : 1. Rendes szükséglet közös ügyes kiadásokon kivül (melyek a múlt évben 23.983.714 forintot tettek, jelen évre azonban néhány millióval többre vannak előirányozva) 150.265,004 forint. Rendes fedezet, melyből a m. e. 28 milliónyi közösügyi kiadás is fedezendő lenne 170.809,264 frt. 2. Rendkívüli szükséglet: 74.939,677 forint. Rendkívüli bevétel: 15.522,005 frt. Közö két valami, pedig az utóbbi nélkül kárba vesz a jóakarat, kárba még a jó — eszme is, kivált a drámairodalom terén, hol a — hivatás mindent pótol, de őt viszont semmi sem pótolja, még a routin és — a bátorság sem! íme a cáfolhatlan példa. 3. Hitel- és pénztárm műveleti kiadások 31 mill. 745,372 frt. Bevételek 38.455,312 frt. Ezek a száraz tények, számok. És ezek ellenében, mondja, állapotunkat megnyugtatónak a pénzügyei,! mert olyan ügyesen összebonyolíta eme számtételeket, hogy senki sem vehette észre, mily óriási deficitek mutatkoznak a háttérben, midőn végre a rendes kiadásokra ezt mondá: „A végeredmény az, hogy a rendes kiadásaink és rendes bevételeink közti egyensúly megzavarásától tartani semmi ok, ha t. i. megmaradunk az eddigi ösvényen, méginkább pedig, ha törvényhozási reformokkal, s nem az adóláb emelésével, hanem adóink okszerűbbé tételével közreműködünk, a helyzet javításán.“ A rendkívüli kiadásokra nézve pedig oly homályosan nyilatkozott, mintha azt mondaná: csak tőlünk függ, hogy legyen-e deficit, vagy ne, mert hisz ezen kiadások nagy része „befektetés“, mely a jövedelmeket csak növelni fogja, mely befektetéseket azonban megtagadhatjuk magunktól, ha nem akarunk jól gazdálkodni. A rendkívüli kiadásokra előirányzott 74 mill. 939,677 forintra ugyanis még megelőzőleg ezt mondá: „Fenmarad 28.287.000 forint fedezetlen szükséglet azon esetre, ha a közlekedési minisztérium az általa irányzott 44 (azaz negyvennégy) millió frtot felépíteni nem képes.“ De hát kérjük szépen, mi jogon terjeszthetne a közlekedési minisztérium alkotmányos megszavazás végett az országgyűlés elé 44 millió oly szükségletet, mely tulajdonkép nem szükséglet. Melyet t. i. még akkor sem tudna elépiteni, ha már birtokában volna. A közlekedési minisztérium pedig sehol sem mondja azt, hogy ilyes tetszés szerinti szükséglete volna. Sőt, összes szükségletét 48 771,539 írtra teszi, melyben hitelmaradványszim alatt 21.819,972 frt, új hitel gyanánt pedig 17.449,017 frt irányoztatik elő, melyet természetesen csak drága kölcsönök útján lehet fedezni. S nem tehetjük fel, hogy ily drága kölcsönök létrehozását még azon esetben is szorgalmazná a közlekedési minisztérium, ha annak elkerülhetlen szükséges voltát sem érezné. Átalában szokatlan, s ferde álláspontunkat nagyon sajnálatos színben tünteti elő az ily államköltségvetés. Első rendben is mutatja, hogy van bizonyos nagyhatalmi hódolati adó-féle, melyet nem az országgyűlés határoz meg, hanem egy testület ró reá, végrehajtás végett, mely pedig nem oly elengedhető, hogy azt a közös hadügyet „elépíteni“ — vagy elkölteni ne tudna! Mutatja továbbá, hogy a rendetlen kiadások megközelítik a rendes kiadásokat, holott elvégre mindazon kiadás, melyet az állam saját jövedelmeiből fedezni nem képes, legyen az akár vasútba, akár sorsjátékba, akármiféle üzlet, vagy vállalatba fektetve, mitől az államnak már csak azért is óvakodnia kellene, mert átláthatcsattanó megoldás a mindennapi színezetű, de nem egész érdektelen szerelmi históriából! . . . S lett volna is — talán, ha a szerzőnek véletlenül eszébe nem jut, hogy — „Uj emberek“-et ígért a publikumnak s supsz ! egy fordulattal — más mederbe, politikai térre nem ugrik át meséstől, szereplőstül s minden czókmékostul együtt pillanat alatt . .. lanná teszi a hitel és pénzműveleteket: mindaz terhére válik, terhére rovandó most és mindaddig, mig ki nem fizette magát. Mindaddig, mig vissza nem adta a belé fektetett milliókat. Nem is valami kedvező dolgot mondott a pénzügyér ezen befektetések iránt, midőn nyilvánitá, hogy.: „Vagy 400 mérf.~ddiy:— épített az ország garancia mellett, s felfogásom szerint, arra készen kell lennünk, hogy 100 millióra felmenend azon összeg, melyet a biztosítás folytán fizetnünk kell, mielőtt a visszatérítés csak megkezdődik.“ Fizetnünk százmilliót, nem saját jövedelmeinkből, hanem nagy kamaton vett pénzekkel, mielőtt a visszatérítés megkezdődik? És ekkor várni , hány évtizedig? Ily államháztartási rendszert még nem látott Európa. Majdnem 75 millió rendkívüli szükségletet teremteni. Eme szükségletet a pénztári és hitelműveletekkel összesen 106.685.049 írtra fokozni, oly országban, melynek rendes bevétele a múlt évben, 157.030,597 frt, „nettó“ bevétele csak 113.353,000 frt volt, holott a jelen év gazdasági terményeinkre nézve egy a legmostohábbak közül : ez már mégis sok. — Ezt soha nem vártuk volna, egy „magyar“ minisztériumról, mely tudhatná, hogy jelen évben épen a magyar elem van kiválólag sújtva, s ez van számos idők óta leginkább leszorítva az ipari kereskedelem teréről. Nem tehettük fel, már csak azért sem, mert a kormány bizonyára legbehatóbban értesülhet arról: minő pénzszükség uralkodik most Magyarországon, s mily mesterfogásokra képes az osztrák kormány, kezet fogva az osztrák nemzeti bankkal egyrészt arra, hogy a bank kiváltságos állását, Magyarországon biztosítsák ; másrészt arra, hogy a közöttük függőben maradt 80 millió teher viselésébe, Magyarországot bevonják. A felmutatott államköltségvetésből tehát kivált előterjesztése, részletezése s biztató szavai után nem lehet tisztán meghatározni az állam valódi szükségleteit. Nem jövedelmei maximumát sem, annyival inkább, mert az, hogy a jelen évi rendes bevételeknél, a jövő évi rendes bevételek 12.289.215 írttal többre vannak téve, az említett körülményekkel szemben csak azt tanúsítja, hogy azokat nem vette figyelembe a pénzügyér. A rendkívüli kiadások és bevételek, s a hítel és pénztári műveletek pedig oly egyiptomi homályba borítják az egész államháztartást, mi-sjt a minőnek eddig felé azt a gyakorlat mutatta. Mág most sem tudjuk a folytonosan egymásba szövődő adások, vevések, kölcsönzések, befektetések s bérbe és részletes elárusításba bocsátások miatt: mennyi volt összes bevételünk és kiadásunk, mennyi volt összes jövedelmünk és költségünk, mennyi volt összes vagyon állapoti veszteségünk a lefolyt öt év alatt ? doksás és verítékkel s csak miután igy pár ezer frt öszszegyült s Csetneky és Csipkey az ifjú hős: Lajos javára leköszönnek, válik Metellából — Kövesdyné.