Magyar Ujság, 1872. október (6. évfolyam, 224-250. szám)

1872-10-19 / 240. szám

Szerkesztői iroda: Egyetem-utcza 4-ik szám, II. emelet. Me intézendő a lap szellemi részét illető minden közle­mény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. 1­ 240. szám, VI. évfolyam. Szombat. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közle­mény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli pa­naszok és a hirdetmények. GYÁR ÚJSÁG (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1872. októb. 19. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve: Egy évre . 16 frt. — kr. Két évre . .3 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdi minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér: négy hasábo petitsor 30 kr. a .Magyar Ujság X­ VI. évfolyamának október— dec­em­beri évnegyedére. Egy évre......................16 frt. Félévre .................. 8 frt. Évnegyedre .... 4 frt. Egy hóra.................. 1 frt. 40 fr. A „Magyar Ujság“-ra az előfizetési pén­zek Heckenast Gusztáv hírlapkiadó-hiva­talához, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám, inté­­zendők. Az előfizetés legczélszerűbben posta u­tal­­ványnyal eszközölhető. Pest, okt­óber 18. Politikai szemle. A „Gironde“ Napóleon hg. kiutasítása alkalmá­ból közli Dolgorukow hgnek III. Napóleonhoz intézett levelét, kit ez Francziaországból szintén kiutasított. A levél igy hangzik : „III. Napoleon császárnak. Brrüsszel feb. 8. 1863. Sire j­ön, s még néhány, önhöz hasonló szintén tiszte­letreméltó egyén, mint: Morny, Mocquart, Delangle, Chaix—d’Est— Auge, Devienne, Benoit-Champy arra kényszerítettek, hogy elhagyjam Francziaországot. Én Belgiumba húzódtam. De a leyális és tiszteletreméltó belga nemzet egy gyáva kormány alatt áll, melynek mi­niszteri megfeledkezve a nemzet méltóságáról, egyébre sem gondolnak, minthogy ennek tetszését és kegyét kinyerjék. E miniszterek engem méltatlan bosszantá­sokkal üldöztek és arra törekedtek, hogy engem elfog­janak. Ma már elhagyom Belgiumot is s rövid tartózko­dás után Hollandiába, Angolországba fogok menni, hol alkalmam lesz önnek megköszönni tettét néhány év múlva, akkor t. i. midőn a francziák az önt megillető igazságot ki fogják szolgáltatni, az­az elkergetik önt földjükről. Azt hiszi ön, hogy a Bonaparték dynastiát képez­nek? Nevetséges tévedés! A Bonaparték koronás ren­dőrbiztosok családját képezik, kiknek hivatása abban áll, hogy megtanítsák a francziákat azon politikai sza­badságok becsére, melyeket a Bonaparték tőlök elvet­tek, de melyeknek újból birtokába fognak jönni akkor, mikor önt elűzendik. Fogadja, Sire, az ön erényei és kitűnő lojalitása iránt minden érzékeim hódolatát. — Dolgozukon Pé­ter herczeg.“ Az Észak-Amerika és Mexikó közötti confliktus komoly jelleget ölt. A washingtoni kormány által a vitályos kérdésnek megvizsgálására kiküldött bizottság kártalanítást ajánl a mexikói csapatok által elkövetett határsértés miatt . Grant elnök hivatalos lapjai pedig a határok kiterjesztését sürgetik Rio-Grandetől Sierra- Madreig, tehát bekeblezését a következő mexikói tarto­mányoknak: Tamaulipas, Neu-Leon, San-Louis és Cocahuilanak. Gneist a berlini egyetem rectora az egyetem ez évi folyamát f. hó 15-én következő beszéddel nyi­totta meg: „Az, a­mivé lett az egyetem, meg fog maradni későbbre is, habár a világ körülöttünk más alakot fog is ölteni. Alapíttatása óta az ország, város és biroda­lom megnagyobbodott, s a polgárok szerény lakásait a világváros palotái és nyaralói váltják fel. Németor­szág újból világhatalommá nőtte ki magát, míg Berlin a fejlődő világváros nehézségeit hordja magán. Az állam hatalmi állásából viszonyosan a gazdá­­szati élet is fejlődött, mely minket a mostani kor ér­telmében vett civilisatio fényében és gazdagságában részesít. A lét harcza, valamint a jövedelem és elvekért tá­madt verseny foglalkoztatja kortársaink túlnyomó nagy részét és tereli az emberek gondolatmenetét új utakra. Állam és egyház, vallás és állami kötelem, tudomány és művészet érdekharcában állanak egymással. Azon kérdés megoldásánál, hogy a tudomány ezen helyisége ily mozgalom hullámai között vájjon megma­radhat- e annak, a­mi két generatióra nézve volt, nem szabad feledni, hogy Németország azt, a­mivé lett, sokszor ócsárlott idealizmusának köszöni, s jövője is azon ellensúlytól függ, melyet ezen német jellemvonás a mostani társadalomnak kölcsönöz. A civilisatió jóté­konysága és fénye értéktelen marad, ha nem szolgál emeltg­ül a népszellem nemesítésére s az összesség er­kölcs-szellemi emelésére. A német egyetemeknek ma­gasztos szerep és hivatás jutott osztályrészül nemzeti nevelésrendszerünk fenntartásában és fejlesztésében! Ennek mintegy központját képezik philosophiai fakul­tásaink. Ezen központokon képezzük kis tanító testüle­tünket,­­ a különböző szellemi foglalkozású köröket, melyek fokonként hatolnak be a társadalom rétegei és érdekeibe, a tudományt értékesítik és az élet reális szükségleteivel kötik egybe. Nem előre, hanem hátra fogunk haladni, ha legjelesebb embereink által alkotott ezen organismust a fokozatok átrágása által megbont­juk. Bármennyire is megfelelne némelyek kívánságá­nak, az egyetemet nem tehetjük a felolvasások akadé­miájává, az akadémiai fiatalság teljes humanistikus elő­készítésétől nem állhatunk el, semináriumainkat és klinikáinkat nem terjeszthetjük ki az egyetem megnyo­­morítására, sem az iparszabadság rendszerét a szellemi munkára ki nem terjeszthetjük. Igaz az, hogy a szel­lemi munka körében alkalmazott szabad verseny külső­leg hasonló az iparszabadság nagy alapelvéhez, de nem kevésbé igaz, azon különbség is, a szellemi concurren­­tiának előfeltétele a megfelelő előképzettség, melyet semmiért sem szabad feláldoznunk.“ A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZÁJA. — Pest, 1872. október 18. — Az új emberek. Vígjáték 8 felvonásban. Irta: Dr. Toldy István. Csak az első — siker nehéz ; a többi önként követ­kezik. Ha a kritika agyon nem üt, a közönség megtap­sol, a pajtások kihinak s Gyulai és Vadnai nem ellenséged: örökös drámaíró vagy s akár szomoru víg­­játékot, akár szörnyű vígtrageodiát fabrikálsz: a nem­zeti színház sorompói nyitva állanak előtted a dicsőség és a tantiémekhez. Toldy István szintén e szerencsés halandók egyike s alig szorult kissé háttérbe félhivatalos zamattal fűsze­rezett első darabja , már itt nyomában a másik: „A­z uj emberek“... Pompás czim: az igaz, valóságos oroszlánbőr... annyira az, hogy mi magunk, bár a czifra ezégér nem igen szokott fölültetni — kíváncsiság, sőt érdekeltség­gel nyúltunk ez egyszer az új mű után, de a szerzői, nem a mi hibánk miatt folyton lankadó figyelemmel be­tűzhettük csak végig a reklám zajos kíséretében jelen­­kező vígjátékot. Ah, e mulatság nem érte meg a negyven krajczárt, a mibe került! . . . Az „Uj emberek“-ben csupa régi, nagyon régi ismerősökre bukkantunk s bár szegények kézzel-lábbal tiltakoztak a fölismerés ellen, s mindent elkövettek, hogy incognito maradhassanak — lépten­­nyomon kitűnt a „valódi alak“ s vége lett azzal a tré­fának, vége az illusionak, vége mindennek s — Der Spiritus war bei’m Teufel, Das Phlegma ist geblieben. * * * * Mióta Tóth Kálmán színpadra hozta a „Nőket az alkotmányban“ s Bánfalvi és környezetében köz- és társadalmi életünk legújabb ferdeségeit egészséges hu­morral és eredeti fölfogással nevetségesekké tette: a fiatalság csoportosan tódul az új ösvényre, melyet ép oly ügyesen mint szerencsésen ő nyitott és tört meg s a régi conventionális alakok és helyzetek helyett napike­lettel biró motívumokat és actualiter létező egyéneket hajhász s igyekszik fölhasználni mindenikek. Csakhogy a „velle és posse“ rettenetesen külön­* * * Az „Uj emberek“ kitűnő és gazdag anyag egy vígjátékhoz, akár pro, akár contra foglal állást irá­nyokban a költő. . . . E választás jó érzékre mutat hát Toldynál s kedvező vagy sújtó ítéletünk most már attól fog függni, „mennyiben“ lesznek és „milyen“ újembe­­rek azok, kiknek inspiratiója életet fog kölcsönözni? Válaszul egyenként bemutatom önöknek az egész personalét . . . Színhely : valamelyik hazai fürdő. Csipkés Kelemen (Szigethi József) és leánya Me­­tella (Prielle Kornélia) ott töltik a nyarat. Hasonlóan: Kövesdy Irma (Molnárné) és 16 éves fivére Oszkár (Szigligeti Jolán), nagybátyjuk : gróf Csetnekyvel egyetemben.... Ráadás: Tarczal Ábris és Darlay Viktor sírtlik, s az obligat Peti és Erzsi, inas és szoba­­ezizeus minőségben. A cselekvény központját: Metella, a fiatal, szép és gazdag özvegy képezi, kiért különböző (s négyszemközt legyen mondva . Tarczal ur részéről nyíltan bevallott gyalázatos­ czélból, de egyenlő hév­vel versenyez a fürdői triumvirátus, a­nélkül, hogy Metella kegyeinek mérlegében avagy egy unéziával nyomna is többet egyik, mint a másik. Ekkor megér­kezik Irma fivére, Ervin (Nádai)orsz. képviselő és híres demokrata s faut de mieux fölcsap udvarlóul ő is. Sze­rencsétlenségére rég ismeri Metellát látásból, sőt a menyecske szavai szerint, szemtelenül üldözte már ezt utczáról-utczára nem egy izben Pesten, s hogy most visszaadja a tromfot, Metella (a­ki nem naiv leányka, hanem­­ özvegy asszony) brutális bizalmaskodással „a legkellemetlenebb embernek“ deklarálja őt mind­azok közt, kikkel valaha találkozott. Ervin urat bántja e lefőzés de nagyon ő megfogadja, hogy kerülni fogja ezentúl az özvegyet mindaddig, mig ez maga nem kiált rá, hogy — Ob'st hergelist ! . . . Derék! — gondolom magamban — megindul hát végre a cselekmény s lesz mulatságos bonyodalom, lesz A tárczaczikk után vezérczikk.... Aristophanes ta­nítványa után a Ludasi növendéke !... Ervin nem sze­relmeskedni jött ide, hanem — jelöltet keresni oly kerü­let számára, hol „befolyása mindenható!“ (a nép, a vá­lasztó tehát semmi!) Bizalma Csipkey felé fordul, — miért? . . . mert egy osztályt s egy eszmét képvi­sel, a munkát! . . . Egyéni értékét, egyéni érdemeit nem kutatja! . . mily módon lett gazdaggá : bliktri!... hogy n­eme­sséget vett és diplomájára kevélyebb mint vagyonára: még ez sem derogál az eszmének ! . . neki „új ember“ kell minden áron ! Csipkey a milliomos ex­­burger és friss nemes, ideál e tekintetben — ő előtte! Tervének egyszerre akadálya támad azonban — Csemnetkyben, ki ellenjelölt gyanánt lép föl... Se baj .. Ervin nem tágít... A vendégek sorakoznak .... A java Csetneky körül... a Metella kezére spekulálók Ervin mellé .. . Kiüt a háború, foly a harcz tüzesen, midőn (megint váratlanul) megérkezik Lajos urfi, a Csipkey junior s mint a lóverseny alkalmával a gyepen többször megesik — egy fejhoszszal előzi meg a többit a cselekvény menetében és fejlesztésében. • • • Ervin ur sekundánsai tudniillik nem akarnak po­tyára korteskedni s biztosításul megkérik apjától — Metella asszonyt .... Generalis kosár! . . . Darlay dühbe lő... gorombáskodik... Ervin rendreutasitja... Lajos kibirja és — megszabdalja.... Csipkey elájul, később meg majd kiugrik a bőréből örömében . . . Me­tella szive szintén ellágyul s miután leesett a lóról s Ervin ölében viszi fel a szobába — összekelnek ? Vidonc! ez nem genialis befejezés volna! előbb kiönt hát az Oppoly s koldussá tesz egy csomó embert . .. Ezek felsegítésére bár rendeztetik, melyen pénzért tánczol­­nak a dámák, őrültek házába illő zűrzavar, lihegés, ful­• * * Szép, nagyon szép — sőt megindító történeti — mondják talán sokan, de lássuk már most a — medvét vagyis — az „Új eraberek“-et! . . . Ezer bocsánat ! nem szolgálhatok velük ! . . . Tes­sék magához a szerzőhöz fordulni. . . Ha szépen kérik , megsúgja alkalmasint nagy titokban neveiket . . . Én nem birtam fölfedezni! Oly­alak, ki politikai vagy tár­sadalmi uj eszmét, uj elvet, uj irányt, uj törekvést kép­viselne, m­él­t­ó­l­ag képviselne: egy sincs a darabban ! Ervin színtelen, Csipkey inconsequens, Lajos — zérus,­­ az, hogy megtanult jól vívni, egyátalán nem qualifi­­cálja még őt sem képviselő, sem új emberré . . . A mese szintén régi; a helyzetek elhasználtak; a fejlődés lassú és leleményszegény; a dialog üres és hétköznapi! . . Alles schon da gewesen, csakhogy — besser ! . . . Uj csupán — a reklám a kormány mellett, mit Darlay ajkaira ad a szerző, midőn köztudomású tények eltagadásával azért kél ki ez a minisztérium ellen, mivel — válogat s bizonyítványokkal igazolt képesség nélkül senkit sem tesz meg főispánná . . . továbbá a cynismus és erkölcsi nihilismus, a Pressbureau méreg­világa, mely durva szójáték vagy szemtelen kétértel­műséggel provocálja a kaczajt és a külső sikert a szellem és a költészet hiányának leplezése végett..........így könyű ezélt érni s tapsot aratni.... Offenbach operet­­teseiben is igy győzi le a meztelen látványosság a tisztességes művészetet. De hadd álljon itt egy két idézet is erre nézve. . . . * *• 1. D­a­rl­ay : Pajtás! én bizony kutyául vagyok! Ervin: Méltóan magadhoz. 2. Csetneki. Hát hiszitek, hogy ez a tündér (Metella) leánya legyen annak a vizi lónak (Csipkey­­nek)? T­arc­zal. Mit mondasz? Csetneki. Én nem akarok senkit rágalmazni, de Spitzerné (Csipkeyné) asszonyom erényéért nem tenném tűzbe a kezem. Ervin. No már mit beszélsz ? Csetneki. Fogadni mernék, hogy valaki a mieink közöl. ... Ervin. Az államköltségvetés. 1. Az 1873-ik évre előirányzott államköltségve­tés legfőbb tételei egymás ellenébe állítva kö­vetkezők : 1. Rendes szükséglet közös ügyes kiadásokon kivül (melyek a múlt évben 23.983.714 forintot tettek, jelen évre azonban néhány millióval többre vannak előirányozva) 150.265,004 forint. Rendes fedezet, melyből a m. e. 28 milliónyi közösügyi kiadás is fedezendő lenne 170.809,264 frt. 2. Rendkívüli szükséglet: 74.939,677 forint. Rendkívüli bevétel: 15.522,005 frt. Közö két valami, pedig az utóbbi nélkül kárba vesz a jóakarat, kárba még a jó — eszme is, kivált a dráma­irodalom terén, hol a — hivatás mindent pótol, de őt viszont semmi sem pótolja, még a routin és — a bátor­ság sem! íme a c­áfolhatlan példa. 3. Hitel- és pénztárm műveleti kiadások 31 mill. 745,372 frt. Bevételek 38.455,312 frt. Ezek a száraz tények, számok. És ezek elle­nében, mondja, állapotunkat megnyugtatónak a pénzügyei,! mert olyan ügyesen összebonyolíta eme számtételeket, hogy senki sem vehette észre, mily óriási defic­itek mutatkoznak a háttérben, midőn végre a rendes kiadásokra ezt mondá: „A végeredmény az, hogy a rendes kiadásaink és rendes bevételeink közti egyensúly megzavará­sától tartani semmi ok, ha t. i. megmaradunk az eddigi ösvényen, méginkább pedig, ha törvény­hozási reformokkal, s nem az adóláb emelésével, hanem adóink okszerűbbé tételével közreműkö­dünk, a helyzet javításán.“ A rendkívüli kiadásokra nézve pedig oly ho­mályosan nyilatkozott, mintha azt mondaná: csak tőlünk függ, hogy legyen-e defic­it, vagy ne, mert hisz ezen kiadások nagy része „befekte­tés“, mely a jövedelmeket csak növelni fogja, mely befektetéseket azonban megtagadhatjuk magunktól, ha nem akarunk jól gazdálkodni. A rendkívüli kiadásokra előirányzott 74 mill. 939,677 forintra ugyanis még megelőzőleg ezt mondá: „Fenmarad 28.287.000 forint fedezetlen szükséglet azon esetre, ha a közlekedési minisz­térium az által­a irányzott 44 (azaz negy­ve­n­­n­é­gy) millió frtot f­elépíteni nem képes.“ De h­át kérjük szépen, mi jogon terjeszthetne a közlekedési minisztérium alkotmányos megsza­vazás végett az országgyűlés elé 44 millió oly szükségletet, mely tulajdonkép nem szükséglet. Melyet t. i. még akkor sem tudna elépiteni, ha már birtokában volna.­­ A közlekedési minisztérium pedig sehol sem mondja azt, hogy ilyes tetszés szerinti szükség­lete volna. Sőt, összes szükségletét 48 771,539 írtra teszi, melyben hitelmaradvány­szim alatt 21.819,972 frt, új hitel gyanánt pedig 17.449,017 frt irányoztatik elő, melyet természetesen csak drága kölcsönök útján lehet fedezni. S nem tehet­jük fel, hogy ily drága kölcsönök létrehozását még azon esetben is szorgalmazná a közlekedési minisztérium, ha annak elkerülhetlen szükséges voltát sem érezné. Átalában szokatlan, s ferde álláspontunkat nagyon sajnálatos színben tünteti elő az ily ál­lamköltségvetés. Első rendben is mutatja, hogy van bizonyos nagyhatalmi hódolati adó-féle, melyet nem az országgyűlés határoz meg, hanem egy testület ró reá, végrehajtás végett, mely pedig nem oly el­engedhető, hogy azt a közös hadügyet „elépí­teni“ — vagy elkölteni ne tudna! Mutatja továbbá, hogy a rendetlen kiadások megközelítik a rendes kiadásokat, holott elvégre mindazon kiadás, melyet az állam saját jövedel­meiből fedezni nem képes, legyen az akár vas­útba, akár sorsjátékba, akár­miféle üzlet, vagy vállalatba fektetve, mitől az államnak már csak azért is óvakodnia kellene, mert átlát­hat­csattanó megoldás a mindennapi színezetű, de nem egész érdektelen szerelmi históriából! . . . S lett volna is — talán, ha a szerzőnek véletlenül eszébe nem jut, hogy — „Uj emberek“-et ígért a pu­blikumnak s supsz ! egy fordulattal — más mederbe, politikai térre nem ugrik át meséstől, szereplőstül s minden czókmékostul együtt pillanat alatt . .. lanná teszi a hitel és pénzműveleteket: mindaz terhére válik, terhére rovandó most és mindaddig, mig ki nem fizette magát. Mindad­dig, mig vissza nem adta a belé fektetett mil­liókat. Nem is valami kedvező dolgot mondott a pénzügyér ezen befektetések iránt, midőn nyil­­vánitá, hogy.: „Vagy 400 mérf.~ddiy:— épített az ország garanc­ia mellett, s felfogásom szerint, arra készen kell lennünk, hogy 100 mil­lióra felmenend azon összeg, melyet a biztosítás folytán fizetnünk kell, mielőtt a visszatérí­tés csak megkezdődik.“ Fizetnünk százmilliót, nem saját jövedelme­inkből, hanem nagy kamaton vett pénzekkel, mi­előtt a visszatérítés megkezdődik? És ekkor várni , hány évtizedig? Ily államháztartási rendszert még nem látott Európa. Majdnem 75 millió rendkívüli szükségletet teremteni. Eme szükségletet a pénztári és hitel­műveletekkel összesen 106.685.049 írtra fokozni, oly országban, melynek rendes bevétele a múlt évben, 157.030,597 frt, „nettó“ bevétele csak 113.353,000 frt volt, holott a jelen év gazdasági terményeinkre nézve egy a legm­ostohábbak kö­zül : ez már mégis sok. — Ezt soha nem vártuk volna, egy „magyar“ minisztériumról, mely tud­hatná, hogy jelen évben épen a magyar elem van kiválólag sújtva, s ez van számos idők óta legin­kább leszorítva az ipar­i kereskedelem teréről. Nem tehettük fel, már csak azért sem, mert a kormány bizonyára legbehatóbban értesülhet arról: minő pénzszükség uralkodik most Magyar­­országon, s mily mesterfogásokra képes az osz­trák kormány, kezet fogva az osztrák nemzeti bankkal egyrészt arra, hogy a bank kiváltságos állását, Magyarországon biztosítsák ; másrészt arra, hogy a közöttük függőben maradt 80 millió teher viselésébe, Magyarországot bevonják. A felmutatott államköltségvetésből tehát ki­vált előterjesztése, részletezése s biztató szavai után nem lehet tisztán meghatározni az állam valódi szükségleteit. Nem jövedelmei maximu­mát sem, annyival inkább, mert az, hogy a jelen évi rendes bevételeknél, a jövő évi rendes bevé­telek 12.289.215 írttal többre vannak téve, az említett körülményekkel szemben csak azt tanú­sítja, hogy azokat nem vette figyelembe a pénz­ügyér. A rendkívüli kiadások és bevételek, s a hítel és pénztári műveletek pedig oly egyiptomi ho­­­mályba borítják az egész államháztartást, mi-­sjt a minőnek eddig felé azt a gyakorlat mutatta. Mág most sem tudjuk a folytonosan egymásba szövődő adások, vevések, kölcsönzések, befekte­tések s bérbe és részletes elárusításba bocsátások miatt: mennyi volt összes bevételünk és kiadá­sunk, mennyi volt összes jövedelmünk és költsé­günk, mennyi volt összes vagyon ál­lapoti veszte­ségünk a lefolyt öt év alatt ? doksás és verítékkel s csak miután igy pár ezer frt ösz­­szegyült s Csetneky és Csipkey az ifjú hős: Lajos ja­vára leköszönnek, válik Metellából — Kövesdyné.

Next