Magyar Ujság, 1872. október (6. évfolyam, 224-250. szám)

1872-10-22 / 242. szám

Előfizetési felhívás a­­Magyar Újság­ VI. évfolyamának október—dmemberi évnegyedére. Egy évre......................16 frt. Félévre........................8 frt. Évnegyedre .... 4 frt. Egy hóra.................. 1 frt. 40 kr. A „Magyar Újság“-ra az előfizetési pén­zek Heckenast Gusztáv hírlapkiadó-hiva­talához, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám, inté­­zendők. Az előfizetés legczélszerűbben posta u­tal­­ványnyal eszközölhető. Pest, október S1. Politikai szemle. Törökországban a haladás-párt nagyon rövid ideig volt képes magát a kormányon tartani. Mahmud pasa bukása után Midhad pasa lett nagy vezérnek kinevezve, kinek kormányra lépte, mint a reform korszak terem­tője üdvözöltetett. De alig, hogy Midhad pasa a mi­nisztériumot megalakítá, a régi cselszövények csakha­mar újra elkezdtődtek s Midhad pasa a napokban már átadta az annyi szép reménynyel kecsegtető nagy vezérsé­­get Mehemed Kusdi pasának. Ezzel ismét minden a régi kerék vágásba tér vissza. Az eddigi minisztérium megmaradása már csak idő kérdése s az uj nagyvezér, mint szigorú ó-török párti s minden reformnak ellensége, saját pártjából készül a kabinetet összeállítani. Az újabb válság oka iránt még nincsenek biztos tudósítások. Némelyek szerint Midhad pasa iránt a szultán ellenszenvet tanúsított, s hogy az orosz nagy­herczegnek a szultánnál tett látogatása sokat tett volna az Oroszország által gyűlölt államférfiú megbuktatá­sára. Mint mondják, Mehemed Busdi pasa szintén nem lesz sokáig nagyvezér s csak helyet készített Mahmud pasa számára, kit sikkasztás miatt mozdítottak el he­lyéről. E folytonos miniszterválságot Oroszország siet terve kivitelére fölhasználni s máris hallatszik, hogy Oroszország nem sokára egy fontos lépést készül tenni, mi a keleti ügy mostani helyzetét egészen megváltoz­tatja. Az Egyesült­ Államok jövedelmei a június 30-án lejárt 1872-diki pénzügyi évben következők voltak : vámokból 216,370,286 dollár, belföldi adókból 130 millió 642,177 d., államjavak eladásából 2.575,714 d., különböző forrásokból 24.518,680 dollár. Az összes jövedelem 373.106,867 dollárt tett. Kiadatott az állam­­háztartásra és egyebekre 60,984,757 dollár, nyugdí­jakra és az indiánokra 35.595,131 dollár, a hadseregre 35.372,157 dollár, a flottára 21.249,809 dollár, kama­tokra 124.316,106 dollár, összes kiadás: 277.517,962 dollár, a fölösleg tehát 96.588,305 dollárt tesz. Jövő évben a belföldi adók rovata nem fog a mostanihoz ha­sonló tekintélyes összeget felmutatni, mivel okt. 8-dika óta a kongresszus utolsó ülésszakában alkotott új bé­lyeg- és adótörvények léptek életbe. Ezek által a szövetségi adók csak dohányra és szeszes italokra vet­tetnek, s csak a bankutalványok és váltók bélyegei után jár adó. Az államadósság apadása s az adók csökken­tése e szerint igen megfogható bizonyítéka az állam rendküli jólétének. Mutatja ezt még a kincstári kimu­tatás azon része, mely szerint 1870-ben az Egyesült­ Államokban 252,148 gyár volt, melyekben 40,191 gőz­gép 1,215,771­­ és 51,017 vízműkerék 1,130,416 ló­erővel dolgozott. E tekintélyes szám az utóbbi időben hihetőleg még növekedett. Mindezen gyárakban dol­gozott átlag 2.053,988 munkás, ezek között 1.615,504 férfi és 323,768 tizenhat éven felüli nő. A többi mun­kások iigyermekek és 16 éven aluli nők voltak. A fel­használt nyers­anyagok 2.488,291,352 dollár, az abból készített áruk 4.282,625,892 dollár értéket képvisel­tek. Ebből New­ Yorkra 735.000,000, Pansylvaniára­ 712.000. 000, és Massachusetts 535.000,000 dollár értékű gyártmány esik. Díjak és fizetésekre kiadatott összesen 755.621,593 dollár. A gyárosok az említett év alatt, saját bevallásuk szerint kiadtak 3.263.000.000 dollárt, és készítettek 4.282.000. 000 értékű árut, miből következik, hogy 1.018.000. 000 dollár jövedelmük volt. Miután az ere­detileg befektetett tőke 2.118.000.000 dollárt tesz, a jövedelem, ha ide nem számítunk semmi javítási költ­séget, 48 százalékra megy. Mint távírják, Francziaország által hétfőn fog alá­íratni a kereskedelmi szerződés Angliával. E szerződés dec­ember 1-től kezdve egy évig fog érvénynyel bírni. — Bonned­ose bibornok megc­áfolja egy levélben azon hítt, mintha a pápa hajlandó volna Victor Emanuel királylyal alkudozni; a bíbornok megerősíti azonban, hogy a pápa Rómában szándékozik maradni mindaddig, míg a viszonyok ezt neki megengedik. Az „Union“ közzé teszi Chambord gróf levelét Larochette képviselőhöz, melyben kifejti, hogy a köz­társaság a társadalmi anarchiára vezet; a mérsékelt köztársaság a katholikus és monarchistikus Franczia­országra nézve illusio. Chambord mondja: A­mi a ha­gyományos monarchiára való visszatérést illeti, a diadal napja, még isten titka (?) . Végül bizalomra hr­tel Francziaország küldetése iránt, melyre Európának és a pápának szüksége van. A spanyol congressus f. hó 15. tartott ülésében Zorilla miniszterelnök tartott egy jelentékeny beszé­det a felirati vitában. Reflectálva a vita főbb pontjaira, a republikánusoknak azt monda, hogy a monarchia nem ellenkezik a szabadság érdekeivel, szemökre veti a türelmetlenséget és azt kérdő tőlök, hogy czéljaikat törvényes uton, vagy erőszakkal akarják-e elérni. A közelebb elhunyt svéd király végrendeletét okt. 16-án bontották fel Stockholmban, mely alkalommal a dániai trónörökös és neje jelen volt. A végrendelet 1. év febr. 3-tól van keltezve és az államot teszi az örökhagyó műgyűjteményeinek örökösévé, de a fest­ményekből csak azokra, melyek északi művészek ecse­tei alól kerültek ki. A gyűjtemények Ulriksdalban fog­nak tartatni, kivéve a most említett festményeket és a fegyvergyűjteményeket, melyek a nemzeti múzeumba szállitatnak. főkirálybirák, szászispán és személyzete s a vá­rosi főispánok 327,025 frt; a magyar határőrvi­dék közigazgatása 124,807 frt; átalános közigaz­gatási költségek 1.491,545 frt. Az átalános közigazgatási költségek tehát i. e. 1­0 millióig szerepelnek és ezek közt csak 20,870 frtig szerepel a közbiztonság, mely, köz­tudomás szerint országszerte nagyon rosz lábon áll. A betegápolási költségek ezen átalános költ­ségekben, szintén csak 745,000 frtra terjednek, holott az egészségügy országszerte el van ha­nyagolva. Egészségügyi szolgálat az előirányzat­ban csak a magyar határőrvidékre fordul elő 24,700 frttal; ehhez sorolhatjuk a himlőoltást 50,000, járványokra teendő költségeket 10,000 frt, mely kiadásokat azonban tetemesen megha­ladják a tébolydás kiadások. Meghaladja maga a lipótmezei tébolyda 199,380 frt kiadással, ho­lott az elmebajok csak kis részét szokták tenni a betegségeknek. És épen a lipótmezei rendszer az, melynek czélszerűségét kétségbe lehet vonni már csak azért is, mert minél több elmebeteg (500) szoríttatik együvé,annál nehezebbé válik a javu­lás. Ily arányok­­ a központi s főispáni stb. kiadá­sokhoz képest az egésségtelen államtartást jelzik. Az egésségügyi kiadások ugyan, mint tudjuk, előfordulnak a megyék körében is, de sehol,sem a megyékben, azok helységeiben és városaiban, sem a fővárosokban nem kielégítő mérvben. Mind közbiztonsági, mind közegészségügyi viszonyainkra néve méltán közmondássá vált már, hogy ázsiai állapotban élünk, nem épen a fővá­rosban, bár még itt is naponta előfordul egy s más panasz, de néhány városon kívül ország­szerte. S ez sajnos vád a belügyérség ellenében annyival inkább, mert láthatjuk, hogy nagyon is erélyes, nagyon is tevékeny tud lenni a politikai küzdelmek vagyis korteskedések terén. Sőt az egész belügyérség súlya, mint e költségvetésben is láthatjuk, inkább erre, a politikai térre szorít­kozik, mintsem saját feladatai teljesítésére. Az átalános közigazgatási költségek közt ta­láljuk még az elemi csapások által sújtottak se­gélyezését 10.000 frttal, holott néhány év óta, több mint tízezer család van az elemi csapások által következetesen sújtva, csupán a bánságban.­­ A koldusügy országszerte szabályzásának nyoma sincs. Ott találjuk a szül­házi kiadáso­kat 24,700, a lejen ezeket 3200 frttal. Szerencse, hogy Magyarország tehetős­ pol­gáraiban, kitűnő mérvben feltalálható még a mostani nyomott viszonyok, s politikai zsurlódá­­sok közt is a jótékonyság azon mérve, mely lehe­tővé teszi az államnak, miszerint a belügyér or­szágos költségként oly összegeket szerepeltessen, minek egyes jótékony intézetek fentartásához sem elegendők. Ez azonban nem menti fel a bel­ügyérséget azon feladatok teljesítésétől, melye­ket kivált a mostani társadalmi viszonyok sürgő­sen követelnek. Köztudomású dolog ugyanis, hogy Magyar­­országon az életbelépő gyermekek közel sem részesülnek oly ápolásban, mint más országok­ban, sőt a szülészeti szakma elhanyagolása miatt. Báró Amadé Tádé. B. Dessewffy Sámuel. B. Dőry Ferencz zempléni főispán. B. Révay Ferencz. B. Pejacsevics József. Jenkovics Antal, Horvátország követe. Tánczosnők­: Mária Anna, főherczegnő. Mária Christina, főherczegnő. Auersperg herczegné. Széchenyi grófné. Károlyi grófné. , Eszterházi grófné. Eszterházi herczegné. Özv. Eszterházi grófné. Forgách grófné. Pálffy János grófné. Tokay gróf kisasszony. Szirmay gr. kisasszony. A tánczok mind magyarok voltak, e szerint: Lengyel táncz. Cziczke táncz. Párolás táncz. Gombostű táncz. Kerék táncz. Varga táncz. Lapoczkás táncz. Czigány táncz. Magyar contra-táncz. Jaj, jajt jaj . . . énekes táncz. Gyertya táncz. Tót táncz. Régi magyar táncz. Mars-táncz. Solo czigány-táncz, melyet Ő felségek előtt tán­­czolt Janko­vics, Horvát-, Tót-, Dalmátországok követe, hisz magyar ruhában, melyen három ujjnyi széles ezüst kapcsoló volt, mente nélkül; a ki midőn czigány módra különböző tánczfordulatokat tett, a táncz hevében meg­­sikolván, majd hogy össze nem rogyott. Az esetet a ki­igen sokan egész életükre kiható bajokkal, sérü­lésekkel stb. lépnek életbe. A fővárosban, hol szintén legkedvezőbbnek mondhatjuk ezen viszo­nyokat , 100 újszülött közül az első évben majd­nem 1 /g (31 — 32°/0) az ötödik év elértéig majd­nem % (44 — 45°/0) elhal. Ujonczozási vizsgálat alkalmával pedig, csak 23 — 24% találtatik minden katonai szolgálatra teljesen képesnek, holott ezen arányok máskép állhatnának. Természetes következése ezen sok tökéletlen­ség a közegészségügy elhanyagoltatásának, a politikai súly, a kormányhatalom emelése tekin­tetéből. A hatalom terjesztése tekinteteiből ugyanis, nem oly szűkmarkú a belügyőrség előirányzata, mint a humanisticus dolgok emelése iránt. Ott vannak a főispánok, főkapitányok, főki­­rálybirák szász­ ispánok és városi főispánok 327 ezer 25 frttal, kiknek tulajdonképeni feladata nem más, mint nyomást gyakorolni a megye, vagyis bizottmányi és városi gyűléseken nyilvá­nulható eszmeáramlatok ellenében. — Érvényre emelni a feltétlen engedelmesség szellemét, s háttérbe szorítni az ellenzéket a gyűlési termek­ben , sőt vezetni a­mennyiben lehet, az ily módon meghamisított közvéleményt. Bizonyítja a belügyőrség ezen rendszere, hogy: „A magas­ értelemben vett közigazga­tási politika, engedelemmel legyen mondva, eddigelé nálunk tökéletesen elhanyagoltatok.“ (Igaz.) Nem a baloldalról hangzott fel a közigazga­tás ellenében eme súlyos vád, azon megjegyzés­sel, hogy pedig: „Ez az, a­mely előkészíti és ter­mékenyíti a reformok talaját“ — mire egész ház szintén reá mondta az „igaz“-at. Mennyire el van hanyagolva nálunk már az alkotmányosság fogalma, külszíne is a közigaz­gatásban? Bizonyítja Erdély állapota. Erdély kivételesen szerepel a belügyéri költ­ségvetésben. Szerepel az erdélyi királyi biz­tosság 12,000 frtig. Az erdélyi rendőrség (750 fő) 386,000 frt. Hasonlóan vagyunk a határőrségre nézve. A magyar határőrvidék közigazgatása czime alatt ott szerepel a királyi biztosság 20 ezer 68 frttal, a közigazgatási hatóságok 69,679 frttal. Itt szerepel a belügyi osztálynál 1 ezredes, 1 százados, 1 főhadnagy stb. a közigazgatási ha­tóságnál 2 alezredes, 2 őrnagy, 4 százados stb. A magyar királyi kormány 5 és 7 év óta tartó független működése alatt tehát mai nap sem jutottunk oda, hol az első évben kellett, s lehetett volna állanunk, ha t. i. a bécsi körök részéről is őszinte volt a kiegyezés. S ez a határ­­őrvidéki „polgárosítási bizottmány“ soha sem is fogja visszaadni a határőrséget Magyarországnak s társországainak, hanem épen csak abban találja feladatát, hogy e szép nagy területből egy elkü­­lönzött, sehova sem tartozó országrészletet­ ala­kítson. Azokhoz a milliókhoz, százmilliókhoz képest, melyeket Magyarország a lefolyt 5 év alatt fize­rályné kegyesen megmosolyogta, a nézők pedig meg­tapsolták. A császár a cancelláriust kezénél megfogván, tánczra ösztönözte; azután meg Károlyi Antal tábor­nokot szólította fel, hogy tánczoljon egy oláhot. Míg a várbeli királyi palotában ez a tánczvigalom, mely Albert szász herczeg és a palatínus születési napjáért is ünnepeltetett, folyam­ó királyi felségeik egész vidám­sággal szemlélték a tánczokat, s a főrendekkel és statu­sokkal, a­kik jelen voltak, a legnyájasabb leereszkedés­sel társalkodtak. A császár ide­s­tova sétálván, minden jelenlevővel vidáman beszélgetett. József, a római ki­rály , az öcscse Leopold, valamint a főherczegnők egy tánczot sem mulasztottak el, s midőn a rendek mellett állván, azok által térdhajtással köszöntettek, ők azt fő­­­hajtással fogadták. A királyné, midőn a baldachinumos királyi tró­nusra leült, jobbja felől maga mellé ültette a passaui püspököt, balja felől a palatínust, valamint az eszter­gomi érseket is, a­kik azelőtt állottak, majd a püspök­kel, majd a palatínussal s érsekkel beszélgetett huza­mosan. A tánczosokat és tánczosnőket jókedvvel szem­lélte. A palota alsó kapuinál, valamint a lépcsőkön min­denütt kettős gyalog fegyveres őrség volt felállítva , a királyi terem ajtajainál pedig fegyverbe öltözött gár­disták állottak őrt, mindenütt kettesével. A külső ka­pukon a német gárda vigyázott. Süvegét mindenki föltette. A zenészek mindnyájan az esztergomi érsek ma­gyar zenészei voltak. Másnap, 26-dikán, délután egy órakor a felségek, hajón, mely dúsan volt zászlókkal felékesitve, Budára elutaztak. Kiséretökhez még 40 hajó csatlakozott. A MAGYAR ÚJSÁG VARGHÁJA. — Pest, 1872. október 21. — Hajdan és most. „Királyi tánczvigalom Pozsonyban 1764-ben“ czim alatt a „V. U.“ utolsó száma annyira érdekes adatokat közöl „a kormányzás nehéz mesterségéről“, hogy mi is átveszszük azokat tanulságul egyfelől, fölvilágosításul másfelől azon polgártársaink részére, kik csodálkozni szoktak : miért kez­dett Andrássy a (s nyomában most Lónyai gróf is) minden nagyobb állam ad­ást diszebé­­dek, estélyek, udvari és miniszteri bálok s más ily elő­­készitő és­­ capacitáló mulatozással . . . A statustudományi rebusznak ime históriai meg­fejtése . Az 1764-diki pozsonyi országgyűlés igen kemé­nyen tartotta magát a királyi kívánalmak irányában. Adófölemelés kivántatott a katonaság tartására, a­melyet a rendek az előterjesztett mennyiségben sehogy sem akartak megszavazni. A nádor, gr. Batthyány Lajos, s a personalis, báró Koller mindent elkövettek, hogy en­gedékenységre bírják a renitenseket. Majdnem két hó­nap alatt sem mehettek semmire. Végre is az udvar­nak személyes leutazása látszott az egyetlen szernek, a­mely még fordulást adhat az ügyek menetelének. A fejedelemn­ő, Mária Terézia, le is jött aug. hó közepén Pozsonyba, s ott mintegy tíz napot töltött, egész 26-káig. Egy „Magán Napló“ van birtokomban, melyet az országgyűlésen jelen volt egy tag (kicsoda ? nincs meg­nevezve) vezetett. Ebben az említett fejedelmi tartóz­kodás különösen is kiemeltetvén, föl van jegyezve, hogy azon idő alatt hét tánczvigalom tartatott a pozsonyi vár­palotában, melyek mindegyikét a királyné adta. A latin nyelvű följegyzés magyar fordításban itt követ­kezik : I. Királyi tánczvigalom aug. 20. A pozsonyi várban királyi tánczvigalom (saltus regius) tartatott Szent István ünnepén, aug. hó 20-án, II. Királyi tánczvigalom aug. 25. Augusztus 25-dikén, Lajos nevenapján, t. i. pala­tínus gr. Batthyány Lajos nevenapján Ő királyi felsé­gük bált, vagyis nyilvános tánczvigalmat tartottak a várban, a hol ő felségeik a tánczvigalmat nagy gyö­nyörűséggel s vidámsággal szemlélték. A beosztás következő volt : Nézők : Mária Terézia, Magyarország királynéja. A császár, I. Ferencz. Az érsek, gr. Barkóczy Ferencz. A passaui püspök. A kalocsai érsek, gr. Batthyány József. A nádorispán, gr. Batthyány Lajos. Horvátország bánja, gr. Nádasdy Ferencz. A personalis, b. Koller X. Ferencz. Több mágnás. A statusok közül 30. Nemes magyar urhölgyek vegyesen. Tánczosok: József, római király. Leopold, főherczeg. A szász herczeg, Albert. Auersperg herczeg. A cancellarius, gr. Eszterházy Ferencz. Gróf Eszterházy Imre tábornok. Gróf Széchenyi tbk. Gr. Károlyi Antal tbk. Hg. Auersperg tbk. Gr. Keglevich József. Gr. Eszterházi Gábor. Gr. Csáky György. Gr. Cziráky. Gr. Klobusiczky. — Gr. Pálffy János. Önként értetődik, hogy az adófölemelés megsza­vaztatott a deákpárti — pardon , — a leyális akkor­­béli többség által. Az államköltségvetés. m­. (Belügyminisztérium.­) A belügyminisztérium rendes szükséglete 6 mill. 784,046 frt; nyugdijak 626,610 frt; rend­kívüli szükséglet 579,818 frt. A rendes szükségletek közt, következő feltűnő aránytalanságokkal találkozunk: központi igaz­gatás 829,985 frt, megyék, kerületek, vidékek és székek közigazgatási, árva- és gyámhatósági ki­adásai 4.510,684 frt, főispánok, főkapitányok, mely tartott délutáni 6 órától éjjeli 11 óráig. Csupa német tánczokat produkáltak, mást nem. A tánczokat, valamint a tánczvigalom nézőit a következő lajstrom­ban láthatod olvasó barátom. ./ ■ WM­szám Szerkesztői iroda: Egyetem-utcza 4-ik szám, II. emelet. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közle­mény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közle­mény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli pa­naszok és a hirdetmények. (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. VI. évfolyam Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve: Egy évre . 16 frt. — kr. Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4­0 — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr.

Next