Magyar Ujság, 1872. október (6. évfolyam, 224-250. szám)

1872-10-23 / 243. szám

­43. szám. VI. évfolyam. Szerda. Szerkesztői iroda: Egyetem-utcza 4-ik szám. II. emelet. Me intézendő a lap sZellemi részét illető minden közle­mény. Kéziratok a levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza 4-ik Szám. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közle­mény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli pa­­naszok és a hirdetmények. 1872. októb. 23. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve. Egy évre .­­ fi frt. — kr. Fél évre . 8 »­­ » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilt tér: négy hasábos petitsor 30 kr. Figyelmeztetés MAGYAR ÚJSÁG czimű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésük októ­ber hó végével lejár, tisztelettel felkérjük, (hogy a la­pok küldetésében felakadás ne történjék), szíveskedje­nek az előfizetést mielőbb megújítani. Előfizetési föltételek novemb. 1-től kezdve: Nyolcz hóra (nov. —junius 1872—73) 10 frt 80 kr. Öt hóra (nov.—márczius 1872—73) 6 frt 80 kr. Három hóra (nov.—január 1872-73) 4 frt — kr. Két hóra (nov.—deczember) . . . 2 frt 80 kr. Egy hóra ........................................1 frt 40 kr. Egyszersmind felkéretnek a „Magyar Újság“ mind­azon t. előfizetői, kik október hóra 1 frt 40 kr. helyett 1 frt 70 krt küldöttek be, hogy a számukra jóváírt 30 krt (november hóra) 1 frt 10 krral pótolni szíveskedjenek. A .,Magyar Ujság“-ra az előfizetési pénzek Hecke­­n­ast Gusztáv hírlapkiadó-hivatalához, Pest, egye­­tem-utcza 4-dik szám intézendők. Az előfizetés legczélszerűbben posta utalvány­­ával eszközölhető. Pest, október 22. Politikai szemle. A franczia pótválasztásoknál a köztársasági párt győzött. A megválasztott hét képviselő közül öt köztár­sasági egy radikális és egy legitimista. Maurice Richard az Olivier-minisztérium volt tagja, levelet intézett Thiershez, melyben tiltakozott Napóleon hg. kiutasítása elén. E levél, mint az „Ave­nir Nat.“ írja, nagy ingerültséget keltett a franczia kor­mányban, mely ez incidensből azt határozta volna el, hogy az Olivier-minisztérium tagjait vád alá helyezi, miután Maurice Richard is, mint miniszter aláírta a hadüzenetet. A porosz kormány közelebb néptelenné vált schrimmi jezsuita kolostor priorát, Mycielsky Mihály grófot, ki támaszkodva belföldi születésére, nem hagyta még el eddig a várost, a kormány oda utasította, hogy hala­déktalanul hagyja el Posen tartományt. Boutnel amerikai pénzügyminiszter a novemberi kamatoknak leszámítolás mellett előre kifizetését rendelte el. A kereskedelmi ügyérség október havi je­lentése szerint az aratás átlag 6%-kal jobb eredményt mutat föl mint 1871-ben. A „Herald“ által Gubába kül­dött levelező, Henderson, ki ott elfogattatott, megint szabadságba helyeztetett. A petroleumforrások bezáratása óta a naponkénti aknázat 2255, a készlet 36,987 és a kivitel 73,892 hor­dóval keresbedett. A ferrori lázadás alkalmából Brequa tábornok Galiczia (Spanyolországban) kormányzója a felkelők­höz okt. 16-án következő kiáltványt intézett: „Egy visszhang nélküli lázadás tört ki Spanyolor­szág első arsenáljában, melyen a nemzeti zászló, dicső­ségünk e jelvénye helyett a vörös lobogó, a rombolás és felizgatott szenvedélyek jelvénye leng. A tekintélyes haderő, melyet a kormány rendelkezésemre bocsátott, s mely napról-napra nő a törvény kérlelhetlen szigora­ ! MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZÁJA. — Pest, 1872. október 22. — A H­álom regénye. Irta : gróf Zichy Géza. (Mutatvány a 3-ik fejezetből.) (Folytatása és vége.) — Mi az alsóházban csak az absolut többséget akarjuk elérni; azért a részletes kimutatásban följegy­­zem a legkönnyebben betölthető kerületeket, különös tekintettel lévén a pártok gyöngítésére. A főpártok ve­zéreit kell hogy megválasztassuk, jelöltjeink pedig mindenben tartoznak nekik engedelmeskedni, míg mi másként nem rendelkezünk. A tőlünk nem függő kép­viselők száma minden pártnál egyenlő, sőt minekünk is arra ke­ll törekednünk, hogy a pártok — természe­tesen csak szinleg — ne sokat változzanak. Mily nagy­szerű argumentum lesz az, ha valódi közmeggyőződés által minden párt tagjaiból egyesül egy többség­ egy ily többség megdönthetien; a nép nem ismerendi ala­kultát, csak a nagy tény álland szemei előtt, s ezt ő egész erejével pártolni fogja. E parlamentáris egyesü­lést egy szabadelvű eszme, egy népszerű elszörnyükö­­dés szülendi; az egész mintegy fölzúdulása lesz az egyéni meggyőződésnek a pártfegyelem; erre alkalmas indító okot majd találunk. — Ez volna tervem az alsóházat illetőleg. Térjünk most a második kérdéshez. A felsőház regenerátiója napi kérdés; nyomasztó légköre javítására tőlünk akar­ják az előnyt venni. Befolyást ott mindenesetre fogunk gyakorolni, ha mit sem teszünk, de ezen befolyás nem elégséges. Elődeink bámulatos kitartással munkálko­dónak a nemesség vesztén, s hála legyen bölcsességük­nek, az alsó nemességet tönkre is tették; a főnemesség­­nél is örvendetes lendületet vesz az anyagi bukás, de mindamellett az elért eredmény még­sem tökéletesen megnyugtató. A főnemesség egy része nyers termelés­sel foglalkozik. Hála a bölcs kormánynak, hogy abbeli törekvéseket egy egészséges adó által szabályozta, mi fénüyükről megteszünk mindent, hogy e termények :b-­a Jrcv. MBUm *-« .M«ad£T?rjiuMM«)ns 3Jm­tIMM csak a mi kezeink között válhassanak pénzzé. Kivitel, erélyesség, munkaerő és heverő tőke hiánya miatt egész gazdálkodásuk mulatságnak sok és pénzszerzésnek ke­vés,sigy nekünk jutott a szép föladat, bérbevevés czime alatt e jószágok tulajdonába léphetni, s mi e lélekemelő hivatásnak a leglelkiismeretesebben felelünk meg. — Ha nyíltan kell nyilatkoznom, hát kijelentem, hogy aristokrata ellenségtől legkevésbé sem tartok ; e született törvényhozók ma már alig foglalkoznak mással, mint pénzköltéssel, és politikai szereplésük csak­is egyesek által képviseltetik. Lethargiájukban képtelenek erélyes föllépésre; nincsen vezéreszméjök, mely őket ellentállásra birná; egyetlen egyesülési pontjuk a falon és tánczterem, melyben áldommal unatkoznak. Ez osztály egyik része külföldre szalad, menekvést keresvén a kor­tesek borcsókjai előtt; másik része honn marad s a pa­pokkal egyetemben gátat emel a haladás folyamának ; az ifjú nemzedék pedig űzi kalandjait, kezét lábát töri futtatáson és czigányt tanit uj nótára. Ezen körülmé­nyek mind hasznunkra vannak; a szereplő a nemzedék megrögzött nézetében, az uj nemzedék épen nézettel sem bir; az népszerűtlen, ez csendzavaró; csak ki kell a gyékényt rántani alóluk, értem fekvő birtokukat, s békénk van örökre. Egyetlen támaszuk a nép aristo­­kratikus jellemében fekszik,de ezen támasz is ingadozó, mert nem élünk a században, melyben segélyt lelkese­désből s ingyen osztanak; ki áldozná föl életét napjain­­ban kasztért? Ellenük van a közvélemény, pénz, sajtó s megannyi szellemi közvitéz, ki alig várhatja, hogy kézbe véve a kormánypalotát versekben irt ukázokat bocsát­hasson szét az országban; a lyrikusokat majd lehűtjük. A szellemnek meg kell határozni irányát, másként a csillagokba tévedő meteorrá lesz s beüti házunk födelét; ősi törvény, hogy a szépnek a hasznost kell szolgálnia. — A főnemességnél a főpapságról is meg kell em­lékeznünk. Ennek egész nimbusa szintén csak a pénz­ben fekszik. E kettőnek alkatrészeire való fölbontása a financz-chemiának legérdekesebb műtéte volna, s igen könnyen foganatosítható; nem kell ez aranyat tartal­mazó mészköveket retortákban megfőznünk, filtriroz­­nunk s mindenféle savakkal csapadékká tennünk, s­oh nem­ egy népszerű autonómia,mely a pénzügyi kérdést a kormány ellenőrzése alá helyezi, s a kísérlet sikerült. s­át, de a népnevelést és szakoktatás ügyét tör­­pén hagyja. Ily közoktatási rendszer mellett nem emel­­kedhetik a közművelődés azon vonalra, melyen népünk lépést tarthatna Nyugat-Európa népeivel. Nem biztosíthatja ez még öntételét sem, mert az oly népet, mely létfeltételei kivívásában gyenge, ha netalán megbirná is óvni külellenségeitől egy írni, olvasni nagyrészben nem tudó hadsereg, nem mentheti meg a belső elgyengüléstől s feloszlás­tól a kormány hatalma­t semmi emberi ha­talom. Ott, hol az összes kormányzati politika hibás, ferdének kell lenni a közoktatás ösuszes rendsze­rének, mi­kép ezt az államköltségvetések is iga­zolják. — Hód-Mező-Vásárhely tisztán magyar ajkú város polgárságának többsége a szabadság s függetlenség zászlóját juttató győzelemre, midőn a hónapok óta foly­tatott pártoskodások ellenére Németh Albertet a másodszori szavazásnál országgyűlési képviselővé vá­lasztó.­­ A bécsi lapok s a pesti kormánypárti közlönyök versenyezni látszanak annak bebizonyításában, hogy szükségtelen az önálló magyar bank fölállítása. Hanem míg az utóbbiak csak azért akarják az osztrák bank uralmát Magyarországon minden áron továbbra is fen­­tartani, hogy az általuk készített dualizmus köteléke meg ne lazuljon, a bécsi lapok oly súlyos argumentumot hoznak föl a magyar bank ellen, melyre nagyon jó volna a kormánypárti lapoknak felelni. Ugyanis a „N­­fr. Presse“ azt mondja, hogy a magyar bank részvé­nyeseinek közgyűlése azon helyzetbe juthat, 20—50 magyar részvényes közül olyanokat választani, kik kö­zül egyik sem bírja a többség bizalmát. Tehát a német lap okoskodása szerint, Magyarországban nem volna annyi megbízható ember található, kikre a magyar nemzeti bank vezetését bízni lehetne. Hogy a németeket mi indítja arra, Magyarország­ról ily véleményt nyilvánítani, ennek kitalálását a kor­mánypárti lapokra bízzuk, mert az ellenzék ehhez nem tud. .. Duschek Ferencz, egykori magyar pénzügy­miniszter, 76 éves korában, f. hó 17-kén meghalt. Jel­lemző körülmény, hogy halála csak napok múlva jut köztudomásra, úgy elfelejték őt a közönség és kortár­sai. . . A történet azonban foglalkozni fog vele, de ez alig lesz előnyére nevének és emlékezetének. Duschek 1797-ben született a csehországi Radvicz­­nícz faluban. Iskoláit Egerben és Pesten végezte.­­ 1819-ben a magyar kamaránál alkalmaztatott, s itt volt 1848-ig. Az első magyar minisztériumban államtitkár jön Kossuth mellett , 1849-ben pedig Kossuth alatt magyar pénzügyminiszter. Júliusban a kormánynyal Debreczenbe ment, s nagy tevékenységet fejtett bár a pénzsajtó körül. A világosi fegyverletétel előtt Görgey táborában megjelent. Jelentés létetett ugyanis Kossuthnak, hogy az orsz. kincstár Radnán a kormányzó rendelkezésére áll, mely jelentés folytán a kincstárral Duschek Vilá­gosra rendeltetett. Itt a vert pénzt és papirt átadá; az érez rudak pedig nála hagyattak, s ő azokkal az ősz­* • • • k utóbbira különös súlyt fektetek; hazai iparvállalatok megbuktatására jobb eszközt nem is találhatunk , eze pedig megsemmisítendők, mert minden ellenünk mű­­ködő tőke veszélyes. Mi fogjuk képviselni az ország összes vagyonát, s minden haladás tőlünk jövend. A nép keleti jelleménél fogva a tunyaságra hajlandó, azon­kívül a munkaerő csekély; csak kevés hónapig tartsuk ki a strikelő munkást, s az általános tönkrejutás elma­­radhatlan, az elégedetlenség pedig eléri tetőpontját s a kormány bukik. — Tisztelt gyülekezet ! Kimutatám, mily eszközök által valósítható századunk egyik legnagyobb terve, kimutatám, hogy a közvélemény, tőke, sajtó és nép egyesülése egy megdönthetően nagyhatalom, mely csak általunk bukhatik. Igen, általunk, ha a terv köztudo­­másossá válik, s ha a tavasztól követelünk termést, hallgatás és türelem, e kettő vezet eredményhez. Legyen szabad reménylenem, hogy önök e szerény tulajdonsá­gokat erényeik büszke gyöngysorához fűzendik. A meg­­számlálhatlan munkások, kik pantheonunk fölépítésén fáradozandnak, nem fogják tudni, min építenek, tem­plom lesz-e vagy fegyenczház; önök, tisztelt elvbarátim, tudják azt, föltártam eszméimet nyíltan, férfihoz illően, koronázzák meg fejemet bizalmukkal ! Oh hallgassuk meg századunk hatalmas szavát, mely bennünket hí a dicsőséghez! oh ne forduljunk el hidegen Fortuna mo­solyától ! asszony ő, lehet, hogy későbben reánk sem tekint. „Adjátok nekem a jelent, a jövőt megalkotom magamnak“ ; ez legyen jelszavunk, s bátran ragadjuk meg az idő üstökét! — Minden osztálynak van fénykora ; a miénk meg­jött, s büszkén mondhatjuk, hogy mi még a napot is fölragasztók sorsunk egére, értem az aranyat. E nap sugarai csak bennünket érnek és melegítenek egyedül, mert századokon keresztül szedtük össze a világ minden részéből, görnyedezve hordtuk egy rakásra; most elké­szült a mű,a­mi büszke szemmel nézhetünk a jövő elébe. És ők, kik csúfosan űztek háztól házhoz, még megve­tésünket sem érdemelték ki, mert bőszünk e szavakban nyilatkozik : Hála nektek elnyomóinknak ! Rajta tehát, elvbarátim ! A fizetés órája bekövetkezett! Követeljetek mindent, s mindent meg fogtok kapni, mert a mit mi akarunk, az lehet és lesz!­nak fog titeket átszolgáltatni, melyet ti, elöljáróitok ellen elkövetett lázadások által lábbal tiportatok. Ha rögtön fel nem adjátok magatokat föltétlenül, bünhö­­déstek annál szigorúbb reend, minél hosszasabban foly­tatjátok hiú ellenállásokat a hű katonákkal szemben, kik a nemzeti zászló alá csoportosulva elősiettek, hogy Spanyolország legelső arsenáljára, melyhez annyi hazafi emlék és érdek van fűzve, újból feltűzzék a nemzeti lobogót . Egy okt. 17-ki távirat szerint a csapatok, miután a lázadók nem várták be a támadást és elillantak, el­foglalták a fegyvertárt s 500 felkelőt ejtettek fogságba. Az államköltségvetés. tv. (Közoktatásügy.) A vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetése 1873-ra e következő tételekből áll: központi igazgatás 253,684; tanulmányi ügyek igazgatása 281,380; tanintézetek 3,306,131; ösz­töndíjak és egyéb tanulmányi czélok 55,091; közművelődési szükségletek 223,544 frt; nyug­dijak 31,000 frt; és 759,490 frt rendkívüli szük­séglet, melyből 310,000 frt egyházi czélokra, a többi főkép újabb tanintézetekre s a magy. nemz. múzeumra s más közművelődési czélokra szolgál. Ezen, mintegy 8 milliónyi összegből a nép­nevelési szükségletekre, egy millió sem esik: 500,000 frt kell a községi iskolák építésére, bő­vítésére, átalakítására; 250,000 frt a községi iskolák felszerelésére; 60,000 frt a néptanítók segélyezésére; 50,000 frt taneszközökre, stb. — összesen 990,000 frt a közvetlen szükségletekre. Továbbá 70,000 frt a felnőttek oktatására; 30 ezer frt a népnevelési lap kiadására; 50 ezer frt a felsőbb fi- és nőnépiskolákra; 56,800 frt a polgári iskolákra; 23,160 frt a határőrvi­­déki polg. iskolákra és 36,000 frt a k­a­t­o­n­a­i fegyvergy­a­­k­orló­k­­tanítóinak. A katonai szellem tehát már a közoktatás terére is behatolt. Kezdi igénybe venni ennek filléreit, holott a fegyveres békerendszere külön­ben is nagyrészt megsemmisíti mindazt, mit a közoktatás épített.. A hagyományos bécsi poli­tika, melyet kormányunk öröklött, most sem látja be, mily erkölcsi túlsúlylyal harczoltak Königgratznél és Sadowánál azon seregek, me­lyeknek csak 4°/0 nem tudott írni és olvasni, azok ellen, melyeknek 85% v°lt az írás és olva­sás tudományában járatlan. Meg kell gondolnunk, hogy a magyar biro­dalomban nem kevesb, mint 2­2 millió tanköte­les gyermek oktatásáról van szó, kiknek azonban alig fele jár iskolába, áe­m egy millió és egy-két százezer. A gyermekek, ha akarnának sem jár­hatnak iskolába mind, mert 166 —170 gyermek jutna egy-egy iskolára, 128—134 jutna egy-egy oktatóra, mi már úgy az iskola terjedelmét, mint az oktató phisikai erejét túlhaladná. A közoktatásü­gyér tehát olyformán áll ezen egy millió frttal, két és fél millió gyermek vagyis az országos közoktatás irányában, mint állott volna a görög bölcs Archimedes, emelő rúdjával a földgömb sarka ellenében. Igaz, hogy Magyarországon az intézetek na­gyobb része még a felekezetek kezében van. Ezek ingó­s ingatlan vagyonaiból s adományai­ból és adakozásaiból, mint szintén a még mindig szükséges (!) tanpénzekből majdnem 4 millió frt fordíttatik a népoktatásra. Ez azonban még ösz­­szesen is mind igen távol van attól, hogy a köz­oktatást kellő hatalommá, a népek erkölcsi s értelmi fejlődésének sikeres tényezőjévé tehetné A közös ügyes költségek, a 31 — 32 millióra menő osztrák államadóssági kamat s majdnem ennyire tehető u. n. közös hadsereg kiadásai, mint látjuk, lehetlenné teszik, hogy kellő ará­nyokat hozzunk államháztartásunkba. Lehetlenné teszik a népoktatás kellő fejtését, mely pedig leginkább emelné a véderőt , védképességet. A népoktatás forrásaira szorítkozik még az egyházak egy része is, mint láttuk, 310.000 fo­rinttal. S ha keressük, mi esik a magasabb szak­iskolákra? Ismét törpe számokkal találkozunk az égető szükséglethez képest. Sőt, a szakrend­szernek csakis kezdetleges nyomait látjuk az államköltségvetésben. A felsőbb és szaktanodákra előkészítő közép­iskolák, 147 fő- és algymnasium, 28 fő- és alreál­­tanoda 36—37 ezer növendéknek adnak kiképez­­tetést ; a reálpályákon azonban csak 6 — 7 ezer növendéket találunk. S végeredménykép említ­hetjük, hogy a felsőbb intézzetekből 1500 — 2000 tanuló a hittani, 3500—4000 tanuló a jogtani, 800 — 900 az orvosi, s 4—5 száz a bölcsészeti és műegyetemi s 4 — 5 száz a gazdasági téren nyer, szakszerű kiképeztetést. A milliókból, a 21­ 2 millió növendékből tehát 40—50 ezerre megy a pályavégzettek száma, s itt is a legnagyobb rész azon meddő szak­pályákra lép, melyek közgazdasági életünk rovására na­gyon is kifejlődtek. Működnek, ahogy Isten tud­­niok adta a hittani pályán, a­nélkül, hogy emel­nék, javítnák a közerkölcsi életet. Működnek a jog terén, a­nélkül, hogy javítnák közigazgatási s igazságszolgáltatási viszonyainkat. Mások böl­­cselkednek, de hazánk nagyon kevés eredményt mutathat fel akár a bölcselet, akár a természet­tudományok fejlesztéséből. S a közéletben szük­séges más pályákat nagyrészt idegenek foglalják el, kikre ezért néha neheztelünk, holott a közok­tatás ügyet majdnem teljesen elejtjük, főkép a nagyhatalmi szerep követelései miatt. Közoktatásügyünk egyik béklyója a tandíj, melynek eltörlése már többször szóba hozatott. Ez azonban 4—5 százezer frtra megy. A had­­ügyérségnek 4—5 százezer frt kisérletekre is kevés. Neki 4 —5 millió kell, hogy az ő embereit kissé szabatosabban begyakorolja azon mozgá­sokba, melyekhez igen kevés gyakorlat kellene, ha a hadügyér keze alá jövő tömeg nem „nyers tömeg“ volna. És a delegációk készségesen meg­szavazzák eme milliókat, melyeknek elsőrendben kell fedeztetniök. A közoktatási miniszter aztán ezt tudva, gon­­dolni sem merészel gyökeres javításokra: törpe, gyenge eszközökkel lép nagyjelentőségű felada­tai teljesítéséhez. A központi s a tanulmányi ügyek igazgatásától ugyan nem kíméli a fél mit-Nincsen népszerűbb eszme a vagyon­fölosztásnál, külö­nösen oly osztály vagyonának fölosztásánál, mely any­­nyira népszerűtlen, mint a főpapság. Tisztelt gyüleke­zet ! A legmerészebb átalakítás lehetséges, ha a közvé­lemény pártolja; a közvélemény viendi véghez e refor­mot, mi csak a jogc­ímet adandjuk hozzá. Az alsó papság örülni fog, mert nyomorán segítve lesz; a sajtó örülni fog, mert e vívmányt befolyásának tulajdonítandja, a Protestantismus örülni fog, mert valahára megélte a főpapság megaláztatását, egy szóval oly örömlángok lesznek ezek, hogy mi igen jól fogunk mellettök mele­gedhetni. A főpapság és főnemesség képviselik nálunk a hírneves siami ikerpárt; nem kell őket egyenként agyonütnünk; vágjuk el az összekötő kapcsot, értem a pénzt, s mindkettőjüktől egyszerre megszabadultunk A nemesi vagyon óriási része már kezeink között van ; a főnemesség oktalan pazarlása által már csak igen rövid ideig bir életképességgel; ha egyesülünk s kölcsönzé­sek, bérbevétel, a kivitel megnehezítése és a nyers ter­mények árának lenyomása által gyöngítjük őket, vész­tők elkerülhetlen.­­ Végre megemlítem, hogy használható egyéne­ket, ha tetemes áldozatokkal is, kell e két osztályból megvásárolnunk. Örömmel jelenthetem, hogy néhány ily befolyásos férfit tervünk pártolására már le is kötöt­tem. Nem tudom, vá­jon az események fejlődésével nem lesz-e a két kamarai rendszer megbuktatása czélszerűbb és olcsóbb; ezt a jövő mutatandja; egyelőre tartsuk szemünk előtt a főnemesség megbuktatását discreditirá­­nás és vagyoni gyöngítés, a főpapságét pedig autonómia által. A kormányhoz jutásra elég az általános többség; mindamellett szükségesnek tartok némi előleges intéz­kedéseket, melyek egész tervünk megvalósítására elő­nyösek lesznek. — Egy országban fejlődő elégedetlenség mindig a kormányt terheli; a nép istentől kér esőt s ha nem jön meg, a kormányt okozza; hanyatlásának közvetlen oko­zóit nem ismeri, mert ezek hatalomként nem nyilatkoz­tak előtte. A mi feladatunk tehát ez elégedetlenség nö­velése; ez pedig legelőbb elérhető, ha az ellenzék bujto­­gatásait előmozdítjuk, a nemzetiségeket egymásra uszít­juk, kommunistikus elveket terjesztetünk, a munkás­­mozgalmat teljes erőnkből pártoljuk s föntartjuk. Ez

Next