Magyar Ujság, 1872. december (6. évfolyam, 276-299. szám)

1872-12-03 / 277. szám

petitsor 30 kr.m Figyelmeztetés „MAGYAR ÚJSÁG“ czimű­ politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Pest, deczember 2. Politikai szemle. Deczember 2-ka, úgy látszik, határozottan neveze­tes napot képez a történelemben. 1848, 1852. s 1872. években decz. 2-kán oly események gazdagítják a tör­ténet lapjait, hogy fent mint alant egyiránt bő anyagul szolgálhat a gondolkozásra. A távol múltban történtek átnyúlnak a jövőbe. Ki alaposan ismeri a múlt történe­tét, az látni fogja, hogy mily elkerülhetlenül bekövet­keznek bizonyos dolgok. A franczia nemzetgyűlés tegnapelőtti ülésében a jobboldal által indítványozott napirend, mely a belügy­minisztert a törvény foganatosítására inti, mert a muni­­czipális tanácsok által kibocsátott feliratokat, mint vét­kes nyilatkozatokat be nem tiltotta, 209 ellen elfogad­tatott. — Mint az „Alg. Haw.“ jelenti, Lefranc belügy­miniszter a mai szavazás eredménye folytán lemondott. Utódját még nem ismerik. Francziaországban oly kedvező a hangulat Thiers magatartása iránt, hogy a „Rep. fr.“ szerint néhány nap alatt 40,000-re fog menni a Versaillesbe érkezett bi­zalmi feliratok száma. A hivatalos lap jelenti, hogy a belügyminiszter le­mondása elfogadtatott, és a belügy vezetésével ideig­lenesen Remusát bízatott meg. Tegnap jelente a távirat, hogy G­r­e­e­l­y Horácz, a néhány nap előtt még Grant ellenjelöltje, meghalt. Greely 1811-ben született; szegény szülei 15 éves korában nyomdába adták tanoncznak. A fiatal Greely azonban magasabbra tört, minthogy életét a sze­­dőszekrény mellett töltse; vágyainak czélja volt: egy­kor maga szerkeszteni lapot, melynek most betűit szedé. E czél felé tartott ő vasakarattal, ernyedetlen kitartás­sal; minden szabad idejét szellemi kiképzelésére for­­dítá, és néhány év alatt roppant sok ismeretet gyűjtött, így dolgozott ő 1833-ig; akkor tulajdonul szerzett egy kis nyomdát, és rögtön csak kis lapot alapított, melynek természetesen ő volt a szerkesztője. E lap, a „The Mor­ning Post“, nemsokára megszűnt; 1834—1840-ig egy más lapot adott ki, „The New-Yorker‘-t, mely már bizonyos tekintélyre tett szert. Gerely mindig a repub­likánus párttal tartott és e párt legkiválóbb férfiúinak közremunkálása mellett 1841-ben a „New­ York Tri­­bune“-t alapította, melyet 31 éven át, haláláig, maga szerkesztett, és mely legnagyobb virágzása idején 35­­ ezer napi, és 12,000 heti példányban jelent meg. Greely meggyőződésében független, szeplőtlen­­ jellemű ember és tiszta hazafi volt, ki a nagy polgár­háború alatt mindig a békülés érdekében emelt szót, de mert legkisebb politikai belátással sem bírt, a legna­gyobb következetlenségekbe, ellenmondásokba esett, hol az unionistáknak, hol a délieknek fogta pártját, sőt annyira ment, h­­gy a polgári háború befejezése után Lee tábornok vád k­­­i helyeztetése ellen tiltakozott, és Jefferson Dávidért kezességet vállalt. Ezen fordulat bírta a demokratákat arra, hogy az utolsó elnökválasz­tásnál őt léptessék fel jelöltükül Grant ellen. Az unió szerencséjére azonban nem választotta meg, mert bár önzetlensége, hazaszeretete, becsülete minden kifogá­son fölül állt, de jelleme ingatlanságánál fogva csak akaratnélküli eszköz lett volna a demokraták kezében. Az „Indep“-nek jelentik Berlinből, hogy a német császár egy decretumot írt alá, melylyel 25 magasabb­­rangú államhivatalnok, tábornok és nagybirtokos az urakháza tagjaivá neveztetnek ki. Az „Econ d‘ St.“ jelenti, hogy az utóbbi napokban e­­y nyilatkozat íratott alá Német- és Olaszország kö­zött mely szerint az olasz hajók a német kikötőkben, a német hajók pedig az­­olasz kikötőkben a szál­ad part­hajózás jogát nyerik. Trieszt, decz. 1. A ,,Juno‘ Lloyd közös a keleti i­­­diai-chinai postával ma reggel 3 órakor ideérkezett. műveltség, államférfiul tapintat és bölcsesség,­­ a­mi a legfőbb, a Deák-párt kormányké­p­e a, csaknem mindegyik tagja egy-egy született kor­­mányférfin, így hangzanak a frázisok, de a tények egészen másként beszélnek. A tények azt beszélik, hogy az egész Deák­­pártból nem kerül ki annyi bőr, hogy belőle új csizmát lehessen szabni, s nincs más mód, mint folyton a régit fejelni, noha már annyira elko­pott, hogy még szép időben is alig lehette már benne járni, hát, még ily­en nyakig érő sárban ! Andrássy felbukott Bécsbe, Tóth, Szlávy, Kerkapoly stb. beadták lemondásukat, jött uj minisztérium, azaz, Tóth, Kerkapoly, Szlávy stb. Lónyay lebukott a limbusba, jön egy uj minisztérium, t. i. Szlávy­, Kerkapoly, Tóth Vilmos stb. Hát hol vannak a deák-párti kapacitások? — kérdi jogos kíváncsisággal a közönség — hol bujkál az a sok értelmiség, az a nagy­ államböl­­csesség? miért nem veszitek elő azt a sok kor­mányképes férfiút, kivel folyton dicsekedtek, de a­kit soha senki se lát ? Minekünk, am­int mindenki könnyen elképzel­heti, tökéletesen mindegy, hogy a Deák-párt, minő tagjai képviselik és létesítik a kormányon a kö­zösügyi politikát, s így senki sem vádolhat av­val, hogy valami ellen­állhatlan vágyat érzünk, új deák-párti embereket látni a kormányon, ha­nem­ csak tény gyanánt konstatáljuk, hogy e foly­tonos fejelés, a leghitelesebb szegénységi bizo­nyítvány, melyet a Deák-párt maga magáról ki­állít. Hogy mit várhat Magyarország az új minisz­tériumtól? erre kimerítőleg válaszol a múlt; tud­juk mit bírnak tenni, Szlávy, Tóth, Kerkapoly stb. A változott helyzet nem fogja őket sem oko­sabbá, sem szabadelvűbbé tenni. Alles bleibt beim Alten. Két jó oldalát e combinatiónak azonban szí­vesen elismerjük. Az első az, hogy Lónyay kívánsága és érdeme szerint teljes el­é­gt­é­t­e­lt nyert pártjától. Ha az egész minisztérium rálusít,, a­ elégtétes csak középszerű, igy azonban teljes és t­ökéletes, a­mennyiben megértették a gr. úrral, hogy egye­dül ő a botránykő, melyet el kell távolítani min­den áron, tehát takarodjék, még­pedig rögtön. Ennél teljesebb elégtételt képzelni is alig lehet. Második jó s hasznos oldala e combinatiónak az, hogy reményt ny­újt legalább arra, hogy Ló­­nyayval együ­tt az azéri szellem is kipusz­tul a kormány köréből, a­mi lehetővé teendi me­gint a tisztán politikai harcz folytatását. Egyébiránt várjuk be Szlávy programmját. — A miniszterválság lefolyásáról a „Pesti Naplót, a következőket írja: A miniszter­válság véget ért. Ő felsége elfogadta a Lónyay kormány lemondását, és Szlávy volt keres­kedelmi minisztert bizta meg az új kabinet alakításá­val. Szlávy tárczavállalásra felhivta volt miniszter­tár­sait, kik a felhivást, Tisza Lajos kivételével, elfogad­ták. A kormányból kiléptek tehát: Lónyay Menyhért és Tisza Lajos. Ifj. Zichy József gr. lesz keres­kedelmi miniszter, Szapáry Gyula gr. közlekedésügyi miniszter; a többi tárczák azok előbbeni kezelőinél maradnak. Ha a hírekhez még föl­mu­tjük, hogy valószínüleg Vécsey József b. lesz fiumei kormányzó Zichy József helyett, s a honvédelmi tárcza betöltése ügyében tárgyalások folytattatnak, elősoroltuk a nap nevezetes híreit. Lónyay Menyhért, mint nagy sajnálatra látható volt, nem ismerte kellőleg a situatiót. Majdnem, mint a régi tragoediák hőseit, úgy őt is a vak végzet sodorta lépésről-lépésre, s a­mit az utóbbi hét alatt tett, a hű­den lépés rontott positióján. Régi tragoediákról szó­lunk , pedig az, a mi szemeink előtt lefolyt, igen mo­dern szabású cselekvény volt. Ez, minden leplezés nélkül megnevezve a dolgot, egy miniszteri s­t­ri­k­e, mely a chef bukásával végződött. Hogy ez ily modorban történt, a­mint bekövetke­zett, azt csak­is az említett, körülmény, t. i. annak tu­lajdoníthatni, hogy Lónyayt elámították a valódi hely­zet felett. Ezt mélyen fájlaljuk, és pedig az ő érdekében szintúgy, mint a Deák párt érdekében. — Ránk nézve fájdalmas, hogy a Férfi­­t, ki a kiegyezési mű megköté­sekor s egyéb alkalmaknál a hazának oly sok szolgála­tot tett, ki a Deák-párt vezérfér­fiainak megegyezésé­vel lett miniszterelnök, a kit a párt mindvégig támoga­tott, ily dicstelenül bukni látjuk.­­— Régséget sem szenved ugyan, hogy az alkotmányos élet tágas terén, ama nagy tehetségek és szívós erély mellett, minőkkel Lónyay rendelkezik, ő távolról sem tartozhatik ma sem ama bukott nagyságok sorába, kik megtörve vonulnak félre;de bizonyos az is, hogy mindenki érdekében fe­küdnék, hogy ha ama kínos látvány, melyet e bukás nyújt, ne következett volna be. Az események lefolyása következő volt: Lónyay a koronánál fölvetette a bizalmi kérdést a nélkül, hogy a párt befolyásos, férfiai véleményét ki­kérte volna. Ő felsége biztosította a miniszterelnököt, hogy részéről semmi ok sem forog fenn, a­miért bizal­­mát a kormány iránt megváltoztatta volna, minthogy azonban a miniszterelnök a pártra hivatkozik, állítván, hogy ez a jelen kormányt nem oly önfeláldozással tá­mogatja, minőt a mi pártviszonyaink között, parlamen­­táris kormány nem nélkülözhet, a király tudata a mi­niszterelnökkel, hogy a helyzet felől informáltatni fogja magát. Ez volt Lónyay bécsi útjának eredménye. Pestre visszaérkezve, egy nyilvános conferentiában akarta megkérdezni a pártot, és egyszersmind nyilat­kozat­tételre hív­ta fel minisztertársait. Ezzel megvolt adva a hely­zet acut jellege, melynek ily modorban való felidézését Lónyaynak nem lett volna szabad koc­káz­­tatni, a­nélkül, hogy a reá nézve kedvező eredményéről biztosítva ne legyen. Nem volt. Az első minisztertanácsokban a minisztereknek csak többsége nyilatkozott határozottan a demissió mellett, midőn azonban e rész tudata, hogy minden körülmény között megmarad a lemondás mellett, a kisebbség is hozzácsat­lakozott. A párt­conferenczia magatartása nem látszott op­­portunusnak. Lónyay gr. új kabinetet tervezett, de csakhamar meggyőződött ennek kivihetetlenségéről. () is benyújtó lemondását. Ekkor kereste fel Deák Ferenczet, és pedig szom­baton délután. Tudata vele egyszersmind a felség óha­ját, hogy másnap 11 órakor a budai kir. palotában fo­gadja a czélból, hogy a király meghallja Deák Ferencz véleményét a helyzetről. A Deák és Lónyay között folyt társalgás jellem­zésére talán elég lesz annyi, hogy ezután Deák Szlávyt fogadta. Tegnap (vasárnap) reggel Lónyay átnyújtá ő fel­ségének a kabinet lemondási kérvényét, é­s délben Deák F. fogadtatott a király által. Deák fogadtatása mintegy háromnegyed órát vett igénybe, s a m­int Deák eltávozott, a király Szlávyt hi­­vatá­s megbízta a kormány alakításával. Az ezután történteket föntebb tudatjuk. Még csak néhány megjegyzést kell tennünk. Szlávy miniszterelnökségéről, mint tudva van, már Andrássy Bécsbe menetelekor szó volt, s Lónyay foly­tonosan őt tartó praesumtiv utódjának. Midőn azonban jelenleg a miniszterválság fölmerült, a deákpárti körök egy részében az a nézet kapott túlsúlyra, hogy leghe­lyesebb volna, ha a miniszterelnöki széket azon férfiak egyike foglalná el, kik már a 67-ki kiegyezés előtt Deák Ferencz zászlója alatt működtek, kik a Deákpárt libe­rális részének harczosaiul tekinthetők. Ily férfiúnak te­kintetett az utolsó napokon is Trefort. Másként történt, és pedig Deák Ferencz ajánla­tára. Andrássy Gyula gróf is a legmelegebben Szlávy jelöltségét pártolá, s a decz. 2-diki minisztérium — a kinevező kéziratok ma várhatók — Deák Ferencz s Andrássy legsajátosb auspiciumai alatt lép életbe. Föltehetjük tehát, hogy e kormány az egyes reform-szervesekben ceák nézeteit fogja tolmácsolni, s bizonyos, hogy Szlávy az egész eljárásra nézve meg­nyerte Deák Ferencz helybenhagyását. A válságnak ily lebonyolítása a Deák-párt egy részénél természetesen bizonyos keserű érzelmeket kelt fel. De nem hiszszük, hogy ezek nagyobb válságokban fognak nyilvánulni. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésök novem­ber hó végével lejár, tisztelettel felkérjük, (hogy a la­pok küldetésében felakadva ne történjék), szíveskedje­­nek az előfizetést mielőbb megújítani. Előfizetési föltételek deczemb. 1-től kezdve: Hét hóra (dec.- -juni 1872-73). . 9 frt 40 kr. Négy hóra (dec.—marc. 1872 — 73) 5 frt 40 kr. Három hóra (dec.—febr. 1872—73) 4 frt — kr. Egy hóra ....................................1 frt 40 kr. A „Magyar Ujság“-ra az előfizetési pénzek Hecke­­nast Gusztáv hírlapkiadó-hivatalához, Pest, egye­tem-uteza 4-dik szám intézendők. Az előfizetés legczélszerű­bben posta utalván­­­nyal eszközölhető. Pest, november 1872. A kiadó-hivatal. Fejelés. A czim­ nem igen poetikus; ámde mit tehet róla a hirlapíró, ha a pereznyi helyzetnek épen e czim felel meg? A Deák-párt, — hányszor kell e frázist halla­nunk, s olvasnunk! — képviseli az ország értel­miségét, az ellenzék csak a nyers tömeget; a Deák-párt soraiban központosul a tudomány, -- — 1 "I11■......— " .3 '» VI. évfolyam. I. szatu. Kedd. Szerkesztői iroda: Egyetem-u­teza 4-ik szám, II. emelet. Ide intézendő a lap szellemi részét illető mindet­ kSz.le­­mély. Kéziratok a levelek vies/a nem adatnak. — Bérmenteten le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szán, földszint. Ida intézendő a lap anyagi részét illető minden közle­mény, b. m. az elő­zetési pénz, a kiadás körüli pr esszék és a hirdetmények. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1872. decz. 3. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve: Egy ívre . 16 írt. — kr. F-51 évre 8 »­­ . Negyed évre 4 » » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij : kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyílttéri négy hasábos A válság maradandó okai. Alkotmányos országban, hol a népképviselet a közbizodalom meghamisitatlan kifolyása s a kormány ugyanezen közbizalom alapján áll s támogattatik a népképviselet többsége által: a kormány rendithetlen, mert a trón is csak oly kormányban találhatja legbiztosabb támaszát, mely a valóságos közbizalommal összeütközésbe nem jött. Nem jöhet pedig alkotmányos országban összeütközésbe a kormány a közbizalommal mind­addig, míg a közérdekek iránt helyes tájékozott­sággal, kellő átérzéssel intézi teendőit, mert ha még ekkor is megrendíttetnék állása akár felül­ről, akár benső szervezete miatt , ez már gonosz jel lenne, mely azt tenné, hogy nem a népek érdekei a mérvadók, hanem aprólékos személyes indokok uralkodnak közvetlenül a kormányban s közvetve általa egész ország felett, mit szóval: absolut uniómnak nevezünk. Hol a kormányt láthatlan indokok vagy csel­­szövények buktathatják meg, ott az alkotmá­nyosság csak el ég, melynek színe alatt absolu­­tizmus uralkodik. S nem csoda, hogy a mostani kormány ásságot­ óvják e színezet elnyerésétől a jobboldali lapok. De még­sem merészük beval­lani a válság, a bukás valódi okait. Azt mondják, hogy a válság okai a kabinet összealkotásának módozatában rejlett. Hogy: „a kormány egyes tagjai ferde helyzetben voltak műküdésök első pillanatától fogva, mert kivéve az egy­en törtöt, mind gróf Andrássy által ajánl­­tattak ő felségének, gr. Lónyay miniszterelnök­sége alatt csak feltételesen tartották meg tárczá­­jukat: az öszhang nem­ volt meg e kabinetben annak alakulásakor. De azt hitték, hogy meg fog­ják találni ! Csalódtak !“ stb. Tehát személyes sün- és antipathiák ? Ott, hol egy ország közérdekeiről van szó. És ezek elegendők arra, hogy a minisztérium legsürgő­sebb teendőit félbehagyva, beadja lemondását? ! Boldogtalan ország, melynek ily kormány­­rendszere, ily kormányférfiai vannak s nem al­kotmányos állapot az, melyben ily indokok miatt kormányválság állhat elő. Mi végre volt hát az a rémitő költséges s erkölcsrontó választás, melyet a kormánypárt csak most végzett be. Mi czélja volt ennek, ha nem az, hogy­ a volt országgyűlési többség s a­­ létező kormány fenállását biztosítsa? Mi végre lett megkísértve a választási idő meghosszabbí­tása s a választási szabadság megszorítása ? Oly kormánynak, mely léte alapját nem a közvéleményben keresi, felesleges dolog millió­kat szórni a nép közé, s felesleges volt létéhez kötnie az államhivatalnokok ezredeinek állását. Mit tesznek most ezek ? Ha elhagyatnak ama kor­mánytól, melyért annyit áldoztak?! A válság okai tehát mélyebbre hatók : magá­ban Magyarország ferde, tarthatlan helyzetében keresendők, mint azt már érintettük is. Eleget tenni Bécsnek, de eleget tenni Pest- Budának is. Eleget tenni Ausztria nagyhatalmi szereplésének, de az odafordított áldozatokat a légből teremteni elő, vagyis Magyarországból, mely évtizedek folytán minden eszközzel kizsa­rolt­atott. Eleget tenni az osztrák érdekeknek, úgy, hogy Magyarország érdekei fel ne áldoztas­­sanak, nem lehet. Jöhet ide erős kormány, csinálhat megállapí­tott programm­ot, mint mikép a „Pesti Napló“ óhajtja, s óhajtja mindenek felett a pénzügyek rendezését. De hogyan ? Melyik pénzügyminiszter az, ki 150 millióból 260 —280 milliót kiadhat a nélkül, hogy az or­szágot tönkre tegye. Melyik földmivelési minisz­ter az, ki az ország részére jónál jobb termése­ket biztosítson, míg a sík alföld vízrendszere sza­bályozva nem leend, holott most ismét egy or­szágos csapás napjait éljük: a vetések országszerte romlásnak indultak. Sőt: „a szabadság érdekeinek legmelegebb felkaroltatását“ is sürgeti a „P. N.“, holott Bécs államférfiainak oly nagy horderejű befolyást nyi­tottak a közös ügyek, mind a kormányra, mind a közigazgatás és igazságszolgáltatás s más életér­dekek mozgalmaira, minővel soha ezelőtt nem birtak. Nem egyes, aprólékos mozzanatok, hanem az eddig következetesen űzött, s most már tarthat­lan önámítás teszi lehetetlenné az egyes minisz­terek állását. És lehetlenné teszi mindinkább a rendszer, a közösügyes kormányzat, melynél fogva Magyarország mindinkább képtelenné te­­szidik arra, hogy a reá­locg terheket elbírja, mert ez a rendszer, ez a kormányzat nem bir az ország érdekei s jogai iránt helyes tájékozottsággal; nem tartja szemei előtt az ország érdekeit, adózási képességét s önállása fő kellékeit. Egy oly kormány, mely ezeket szem előtt tartja, rendithetlen alapot bir a közbizalomban. De mely ezt nélkülözni kénytelen, mely a válasz­tásoknál hatalmával visszaélt s magát a közvé­leményt is meghamisította, az, ha mostani buká­sából helyreállittatik is, minduntalan újabb vál­ságoknak leend kitéve. Annál maradandóvá vál­nak a válság okai, s csakis mesterséges uton tart­ható fel tétele — addig, a­meddig a körülmények lehetővé teszik az önámitást. —..—­­ Hogyan bukott meg Lónyay ? Erre a kérdésre a kormánypárti lapok még most tartózkodnak leplezet­lenül felelni. Nem sokára azonban e példa nélküli kor­mányelnöki elmozdításról a „pikáns“ részletek valószí­nűleg köztudomásra jutandnak. Egyelőre registrálják azon híreket, melyek a mi­­niszterválságnak finnosus oldalát tüntetik föl. A miniszterek múlt szerdán tudatták visszalépésü­ket a miniszterelnökkel, ki, habár tudta, hogy a fejede­lem csütörtökön Budára érkezik, föl­ment Bécsbe. A kihallgatáson a miniszterelnök a visszalépő miniszterek ügyét jelentéktelennek mondta volna. A fejedelem az elhatározást elhalasztó. A miniszterelnök visszasietett Pestre, hogy társai előtt kijelentse, hogy a fejedelem teljes bizalmát bírja. A deákpártban Lónyay érdekében kezdett néhány képviselő luizgólkodni, s aláírásokat akartak gyűjteni. Ez a pártban roszalással fogadtatott. Ez eljárást elne­vezték „birka olvasásinak, így azután az egész abban maradt. Ekkor látta Lónyay, hogy neki menni kell. Lónyay miniszterelnöksége alatt tegnap tartatott az utolsó minisztertanács, mely alkalomnál tudata, hogy a fejedelem lemondásukat elfogadá. Ennek követ­keztében egy levelet intézett a képviselőház elnökéhez, melyben fölszál­ta, hogy a ház ma ne tartson ülést. Ez volt Lónyaynak mint kormányférfinak utolsó műve. A ház elnöke e kívánatnak hajlandó is volt eleget tenni, mennyiben az ülés elhalasztására a szükséges lépéseket már meg is téve , de a késő esti órákban e szándék meg­változtattatott, mert az elnöknek nincs joga a már előre kihirdetett ülést minden alapos ok nélkül, saját akaratjából, elhalasztani, így lett azután a mai ülés megtartva. c. A baloldal a­l­áássa, a baloldal tönkreteszi a parliament tekintélyét: Íme a stereotip vád, melyet a jobboldali sajtó s első­sorban a „Reform“ a színpadon látott álharag szerencsés utánzásával mindannyiszor el­­recitált, valahányszor a helyzet s annak nemzetölő egyes mozzanatai a szokottnál élesebb szavakat sajtoltak ki egyik másik ellenzéki szónok elkeseredett kebeléből..... Alapos volt-e, jogos volt-e a följajdulás , ítélje meg .

Next