Magyar Ujság, 1873. május (7. évfolyam, 100-124. szám)

1873-05-28 / 122. szám

«BggggMHggg» 122. #zani. ^ •ncc.'tiK.iake. r tstmbk. yimmtrssLjmxvf i»w­n,g£»­.fByBual.­Szerda. Szerkesztői iroda: Barátok-tera 1 -s. szám. II. emelet. [de intézendő a lap melkiui részét illető minden kőke­mény. Kéziratok s levelek viasza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utoz» 4-ik szám, földszint. Ida intézendő a lap anyafi réssát illető minden kiizle irány, a. m­. az pr nm,a kiadás körüli pl­­usszok ás a hirdetm­ények. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1873. Május 28. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve: Egy évre . 16 írt. — kr Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám $ kr. Hirdetési dij: kilenc* hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. több**éri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér, négy hasábos petitsor 80 kr. Pest, május S1-Külföldi szemle. Páriából az éjjel esik az a hír érkezett, hogy a csapatoknak tegnap elrendelt összpontosítása ismét abban hagyatott. A megyékben sehol sem fordult elő csendzavarás. Páris ismét a szokásos külsővel bír, min­den nyugodt. Hogy mi fog következni, azt még most korai volna jósolni. Minden a monarchisták további magatar­tásától függ. A veszély azonban e nyugalmat hirdető tudósítás daczára még korántsem mondható eltávolí­tottnak. A monarchisták cselszövényeik sikere által meglepve, tapogatódznak, hogy a helyzetet kikémlel­jék, mert nem akarnak korai mozgalmat előidézni, míg a hatalomban meg nem erősödtek. A párisi események az európai pénzpiaczokra nagy hatással voltak. A berlini börzén tegnap semmi üzlet nem volt. A német birodalom képviselője Párisban azon táv­irati utasítást nyert, mikép az uj kormánynyal azonnal a legbarátságosabb hivatalos viszonyba lépjen. Más jelek is arra engednek következtetést, hogy az uj for­dulat Francziaországban a berlini kormánykörökben rokonszenves felfogással találkozik. Nyilván a többi monarchikus udvaroknál is így lesz, hol a köztársaság úgyis rosz szemmel nézetett. A legutóbbi esemé­nyek folytán remélik, hogy a monarchia restauratiója sikerül. A pápa egészségi állapota, a „Daily News“ római tudósítója szerint nem enged tökéletes fölgyógyulásban hinni. A pápa egy nap jobban érzi magát, de aztán an­nál roszabbul van a következő napokon. Az angol lap levelezője azon eshetőségekről szólva, melyek legvaló­­színűleg követhetik a pápa halálát, előadja, hogy léte­zik egy ultramontán párt a pápai udvarnál, mely, ha ha­talmában állana, még ma elkeseredett harczot üzenne az olasz államnak ; e párt azonban csak kis számú s a levelező elismeri, hogy általánosságban az olasz papság rendkívüli nyugalommal viselte magát mindeddig az olasz kormány irányában s kivételt e részben csupán maga a pápa tett beszédeiben s néhány demagóg pap. Van egy másik párt a Vatikánban — mond a levelező — mely jobb szeretné IX. Pius politikáját követni, de még nagyobb mérsékeltséggel s a soká várt segítséget a gondviseléstől don Carlostól és V. Henriktől várja. E párt tagjai leginkább a sz. collegium idős tagjai, kik nem szeretnek diplomatiai cselszövényekhez folyamod­ni; van még egy harmadik párt is, mely e pillanatban kihaltnak látszik, s senki sem nevezheti meg a szemé­lyeket, kik e pártot képviselik. E párt tagjai nem táp­lálnak valami különös nagy szeretetet Olaszország irá­nyában, egységével, szabadságával mit sem gondolnak, de nem gyűlölik s azt hiszik, hogy az egyház egész bé­kével kijöhetne Victor Emanuellel a Quirinalban és a képviselő­házzal a citario hegyen. Ila valaha e párt, mely különben a legőszintébb keresztyén győzedelmes­kednék, sohasem törődnék a világi hatalommal, hanem inkább az egyház szellemi ereje fejlesztése után nézne s a helyett, hogy alkudozásokat kezdene különböző ál­lamok képviseletével, munkáját új oecumenicus tanács összehívásával kezdené, s itt indítványba hozná az egy­­ház és a papság reformját. Azt mindenki tudja, hogy a jezsuitáknak legkisebb gondjuk a reform, s nem is ez volt czéljuk, midőn a legközelebbi zsinatot összehívták, hanem egyszerűen, hogy a pápa csalhatatlanságát ki­kiálthassák, s ha az olasz seregek sohasem léptek volna Rómába, a jezsuiták, kik jelenleg azt adják elő, hogy a zsinat­­ miatt nem jöhet össze Romában, talál­tak volna okokat és czimeket, mikkel a zsinat összejö­vetelét a végtelenig elodáztathatták volna. Spanyolországból kedvezőtlen hírek érkeznek. A barcellonai kormányzó komoly munkás-összeütközéstől tart, s a kormányhoz táviratozott, hogy a rendért jót nem állhat. Sevillában mintegy 16.000 ember beszün­tette a munkát. -- A kincstár ürességén segítendő, a kormány elhatározó örökségi adót vetni ki, mely sze­rint a fiúk 10%, a távolabbi rokonok a hagyatéknak 20%-ját fizetnék adóként az állami kincstárba. Mint hírlik az új nemzetgyűlés csak kevés ülést fog tartani; egy állandó bizottságot szándékozik választani, mely őszig alkotmányjavaslatot készítene, ő maga pedig szünidőkre oszlanék. Az új alkotmány a köztársaság elnökének választását közvetlenül a népre bízná. Poroszországban a választási mozgalmak előkészü­letei vannak napirenden. Minden párt igyekszik jó előre megszilárdítani központját. A klerikálisok ép úgy, mint a nemzeti szabadelvűek mozognak kitelhetőleg, de leg­több élénkséget a reorganizált conservativ párt fejt ki. E pártnak nehéz állása volt a múlt ülésszakok alatt. — Összeütközésbe jött múltjával, a kormánynyal és a ha­ladási áramlattal egy és ugyanazon időben. Az 1866-ki nagy átalakulás új helyzetet teremtett Poroszország­ban , —­s az 1870-iki nagyszerű vívmányok e helyzet­nek csak még praecisebb körvonalazását eredmé­nyezték. A hajdani porosz conservativ párt, mint ilyen, föl­bomlását jelenti a programmban, melyben az új conser­­vativ­ párt politikája van körvonalazva. A politikán nem érezik már a kizárólagos porosz tendentia, az álta­lános német érdekek lépnek előtérbe. Az új conserva­tiv párt ez irányban s az adott alapon reconstituálja magát. A többi párt is lényeges módosításoknak ve­tette alá, ha nem is elveit, de eljárási módját, taktikáját mindenesetre. A porosz lapok sok jót várnak e körül­ménytől. hár s ha a Páriából érkezett hírek nem csalnak, a tőzsdeválságoknak még csak kezdetén állunk, mert a túllépett hitelválságot politikai válságok is fokozhatják. A berlini tőzsde is túl volt terhelve értékpa­pírokkal, új vállalatokkal, melyek egyszerűen a jóhiszeműségre alapítvák, mint Bécsben. A pá­risi tőzsdére, a franczia nemzeti bankra soha nem nehezültek oly nagymérvű hitelműveleti felada­tok, mint most, a franczia-porosz háború­ követ­keztében. Európa minden pénzpiacra, minden tőzsdéje sietett résztvenni a 6 milliárdnyi kölcsönben: a hitel, a bizalom soha nem ismert mérvet öltött egy év előtt Európa minden népei, minden tőzs­déi közt s ez a hitel most Európaszerte meg van rázkódtatva: a bizalmat gyanú, bizalmatlanság váltja fel, s igy az ígéretek, kötelezettségek nem telj­sithetők, annyival inkább, mert nem tudjuk, mely ponton állanak meg a devalvált értékek s a készpénz birtokosai még a névszerinti értéket sem hajlandók többé kölcsönözni oly értékpapí­rokra, melyekre ezelőtt % forgalmi értéket köl­csönöztek. Bécsi lapok egyaránt panaszkodnak, hogy az értékpapírok elzálogítása (kosztba­ adás) teljes lehetlenség még akkor is, ha csak a már deval­vált értékeket veszik alapul. Viszont némely bank szekrényei telték pénzzel, bankjegyekkel, de nem merészelnek kölcsönözni, mert nem tud­ják , kiben mennyiben bízhatnak. Sőt nem me­részült kölcsönben vagy betétesképen elfogadni az ajánlott összegeket sem, mert nem remélik, hogy biztos helyre, jó (magas) kamatra kiad­hatnák. A kamatláb pedig nemhogy alábbszállana, sőt emelkedik Európaszerte s most­ ily viszo­nyok közt lepik meg a párisi hírek Európa pénz­­piac­ait. Pedig nemcsak a magánosok, hanem az állam hitelét is megtámadta a tőzsdeválság. Az osztrák államadóssági papír jövedékek 68-ról 67-re, az ezüstben fizetendők 71­-ről 71-re; a magyar vasúti kölcsön 99-ről 97-re; az úrbéri válság 79-ről 76-ra; a sorsjegykölcsön 92-ről 91-re stb. a vasúti részvények még jelentékenyebben alá­­szállottak. Az állampark­ok értékének csökkenése maga után vont minden közvállalatot, intézetet s átalában az iparrészvényeket, melyek szintén oly nagy mérvű gyors sülyedésnek indultak,­­ mint a szükségen feletti bankok vagy a reális alapot még inkább nélkülöző más vállalatok. Nem tulajdoníthatunk közgazdasági jelentő­séget az oly társulati hitelpapírok sülyedésének, melyek valódi értéküket túllépték s most azt sem tudják, hol állanak meg; a devalvatio ezen neme csak javulást idézhet elő a pénzpiac­ mesterkélt viszonyai közt. Az államkölcsönök, államvasutak s az állam által biztosított kamatokat élvező vasúti társulatok értékpapírainak hanyatlása azonban már az állam hitelének csökkenését jelzi s miután ezt nemcsak a pesti, bécsi, hanem a berlini, sőt most már a párisi tőzsdén is észlel­hetjük, miután egy napi zavar Párisban megza­varhatja Európa minden pénzpiaczain, kivált a franczia kölcsönnel szorosan egybefüggő érték­papírok árát, megzavarhatja egyszersmind Eu­rópa érdeklett államainak hitelét s oly válságot idézhet elő még hazánkban is, melyről előre nem lehet gondoskodni, melytől,­­ illetőleg a bécsi tőzsdétől s osztrák német­ banktól hazai pénz­­piaczunkat s közgazdasági pénzforgalmunkat le­hetően nem biztosítani, helyrepótolhatlan vesz­teség, kiszámithatlan kár volna; mindinkább ért­­hetlenné, mindinkább kárhozatossá válik a ma­gyar pénzügyér azon politikája, miszerint pénz­piac­unk függetlenítése iránt, legalább látható­lag, mai napig sem tett semmi lépést, semmi in­tézkedést. Annyival inkább szükséges és lehető Magyar­­országnak az átalános válság piaczaitól elszige-­­ telése, mert nálunk a tőke nem hever, hanem fo­­­­rog a termelés, — ipar és kereskedelem meze­­­­jén. — Nálunk heverő tőkék nincsenek, s nem is voltak. Ezért nem vettünk majdnem semmi részt a franczia nagy kölcsönben. És ezen elszigeteltségünk a nagy világ pénzpiaczaitól, most csak előnyünkre válhatnék : ha megóvhat­nánk közgazdasági életünk tápnedvét, a közfor- i galomra szolgáló összegeket a válság oly nemé-­­ tel, minő Bécsben mutatkozik, hol már sokan­­ megtagadják a nagyobb bankok s megtagadta­­ maga az osztrák n. bank is a hitelt érdemlő vál­­­­tók leszámítolását, megtagadják a betétek elfo­gadását s forgalomba bocsátását. Kivált a termelő, birtokos gazdaközönségre nézve évtizedek folytán csak kivételkép mutat­kozik oly szorult helyzet, mint a jelenlegi, mert kivitelünk 3 év óta nem volt; a készlet majd mindenféle terményből végkép elfogyott; a nél­külözhető házi s gazdasági állatok el vannak adva; az államterhek, a rendkívül drága munka­díjak s iparczikkek igénybe vettek minden kész­pénzt. A mezei gazda most már kaszáláshoz lát, aratáshoz készül, Magyarország ezen időszakban általában az elővásárlások színhelye: leendő ter­ményei jelentékeny részét árusítja el a bérlő s birtokos. Azaz: elárusítaná, mert más eladni va­lója nincs, de vevője nem találkozik, mivel a tőzsde s kivált a bécsi tőzsde elnyel minden forgó pénzt. Elnyelték a tőzsdék s záz alatt tart­ják a tőzsérek azon több mint száz millióra menő összeget, mely máskor ily időtájban Ma­gyarország terményeire előlegezve az ország te­rületén szétoszlott s lehetővé tette a mezei mun­kák folytatását, a jövő termés bevárását s beta­karítását. Ily viszonyok közt sürgős kötelességévé vált a magyar pénzügyminiszternek, hogy az önálló jegybank törvényjavaslatát benyújtsa s közgaz­dasági életünket a nyugatról jövő válság ellené­ben az állam­kincstár érdekeltségénél fogva is lehetően biztosítsa, m­ert­ hol a hitelválság a közgazdasági térre is átcsap, ott az állam jöve­delmei nem folyhatnak be rendesen.­­* —— A 48-as kör szerdán d u. 4 órakor ülést tart. — A képviselőház IV-ik osztálya f. hó 29-én, csü­törtökön, délutáni 4 órakor ülést tart. Tárgy : a határ­őrvidék polgárosítására vonatkozó négy törvényjavaslat. Elnöki megbízásból Molnár Antal, az osztály jegyzője: A bécsi hitelválság. A bécsi hitelválságnak még nics vége s kö­vetkezményei mindinkább kihatnak az ipar­i ke­reskedelemre, a fizetési eszközök forgalmának akadályozására Ausztriában és Magyarországon egyaránt. A bécsi hitelválság szoros összefüggésben van a­ berlini , párisi tőzsdéken keletkezett válságok­. A képviselőház V-ik és IX-ik osztálya f. hó 29-én d. e. 10 órakor, a VII-ik osztálya pedig d. u. 4 órakor ülést tart. Tárgy : a határőrvidék polgárosítására vonatkozó 4 rendbeli törv. javaslat. — A határőrvidék polgárosítása. A képviselőház tegnapi ülésében osztottak szót a katonai határőrvidék polgárosítására vonatkozó trv.­javaslatok, melyek tárgya­lását a képv. ház osztályai csütörtökön kezdik meg s a ház csak az ünnepek után. A törvényjavaslatok száma négy, és czimek a következő : „Törvényjavaslat a bán­sági határőrvidék és titeli zászlóalj polgárosításának törvénybe iktatásáról és a polgárosítás folytán szüksé­gessé vált más intézkedésekről.“ „Törvényjavaslat a ház­közösségek rendezése tárgyában 1872. junius 9-én a bánsági határőrvidék és a titeli zászlóalj számára ki­bocsátott, s némely közigazgatási intézmény megvál­toztatására czélzó királyi rendelet törvénybe iktatásá­ról.“ „Törvényjavaslat a magyar koro­na országai közös törvényhozása alá tartozó viszonyoknak a polgárosított határőrvidéki részekben való rendezéséről.“ „Tör­vényjavaslat a határőrvidéki lakosokat az ottani ál­lamerdőségekben illető erdei szolgalmak megváltá­sáról.“ A javaslat 25 §-ból áll. E javaslat az említett ré­szeket kormányzati és törvényhozási tekintetben Ma­gyarországhoz tettleg visszacsatolja s megteszi a szük­séges intézkedéseket e részek beosztása, közigazgatási és törvénykezési rendezése, valamint a törvényhozás­ban való képviseltetése iránt. E törvényjavaslat elren­deli Szörény megye megalkotását, az említett határ­őrvidéki területek egyéb részeinek Temes-, Torontál-, Krassó- és Bácsmegyékhez való beosztását, s megszabja a képv. választó kerületeket.­­ A zárai „Zemlyák“ („Földi“) a bukovinai ér­sekség betöltésére vonatkoz­ólag jelenti, hogy Hackman utódjául nem Knezsevics a dalmát püspök van kisze­melve, mint ezt a lapok híresztelték, hanem Vendela Teofil bukovinai szentszéki archimandrita. Ez utóbbi kombináció pedig annyival természetesbb, miután a Cis­lajbhán görö­kel­ érsekség alapításakor határozottan kimondották, hogy a bukovinai főegyházi méltóságokat nem töltik be dalmáthoniakkal és viszont a dalmátho­­niakat nem a bukovinaiakkal.­­ A horvát kérdés ügyében, írja a „Pesti Napló“ valószínűleg már legközelebb történik döntő lépés. A regnikoláris bizottság magyar része szombaton újra megalakult, és felhívta a min. elnököt, hogy a differen­­cziák egyik leglényegesebb pontja : a horvát miniszter állásának kérdésében tegye magát érintkezésbe a hor­vát biz. tagokkal. A miniszterelnök ezt legközelebb megteszi, és e pourpirler-k eredményéhez képest fog a bizottság végleges határozatra jutni. Azt reményük, hogy ez még e hét folyamában megtörténik. ORSZÁGGYŰLÉS. Póttudósítás a főrendiház máj. 26-ai üléséből. Napirenden van a közlekedési miniszter tárczája részére 1872-ben megszavazott, de igénybe nem vett kölcsönnek ez évben igénybe vehetéséről szóló­­javaslat. Cziráky János gr. kérdi a minisztertől, létetett-e ezen megmaradt kölcsönről említés az idei költségve­tés alkalmával, s ha nem tétetet, mi okból nem ? Mi­után leghelyesebb lett volna szerinte e maradékot mindjárt a költségvetéskor beszámítani. Tisza Lajos közlekedési miniszter már magát ez eljárást szokatlannak találja, mert eddig valóban úgy jártak el mint Cziráky gr. mondá, az idén a pénzügyi bizottság azonban zavar elkerülése szempontjából e kü­lön előterjesztést látta jónak. Cziráky gróf meg van elégedve a válaszszal, de mégsem helyeselheti ez eljárást, mert így az idei bud­get, mivel nincs benne e kölcsönmaradvány, nem való­ságos budget. Tisza miniszter felvilágosításul megjegyzi, hogy a szóban forgó kölcsön­maradvány nem póthitel s ennek fedezete már a múlt évi költségvetésben benfoglaltatik, ennélfogva a 73-iki budgetnek ezzel való emelkedése csak látszólagos. Cziráky gróf azt tartja, hogy leg­alább meg kellett volna említeni. S­z­a­p­á­r­y Antal gróf helyesnek találja az eljárást, csak az ellen van ki­fogása, hogy a miniszter a múlt évben többet kért, mint a­mennyit elkölthet; ez rontja a hitelt. Tisza miniszter, az előirányzatnál a már megkö­tött szerződések által igazgattatik, s a miniszter keve­sebbet nem vehet fel a költségvetésbe, mint a­mennyire szerződve van az állam; arra számítani nem lehet, hogy a vállalkozók nem készülnek el munkájokkal. Szapáry gróf megnyugodnék ez okoskodásban, ha kisebb összeg­ről volna szó ; — a ház azonban elfogadta a törvényja­vaslatot a részletes vita alapjául, mely aztán részletei­ben is elfogadtatott. — Ezután a pénzügyi és közlekedési bizottság véleménye olvastatott fel a galacziai vasút építéséről szóló törvényjavaslatra vonatkozólag. A közlekedési mi­niszter rövid beszédben ajánlá a javaslatot, mire az úgy átalánosságban, mint részleteiben elfogadtatott. Ezzel az ülés véget ért. A Magyar Tudományos Akadémia ünnepélyes közgyűlése Budapest, május 25. Az akadémikusok emelvényén csekély számú ren­des és levelező tag mellett az igazgató és tiszteletbeli tagok egész sora foglalt helyett; a főpapok közül csak Haynald Lajos kalocsai érsek és akadémia tag, a mi­niszterek közül pedig csak Pauler Tivadar jelent meg. A karzaton csinos női közönség ült, a termet pe­dig nagyobbára a fővárosi ifjúság töltötte meg. Lónyay Manyhért gróf akadémiai elnök a köz­ülést terjedelmes beszéddel nyitotta meg, melyből kie­meljük a következendőket: Folytonosan rokonszenvvel kisérte az egész kö­zönség, sőt az egész nemzet az akadémia működését. Azon mostoha korszakban, midőn hazánkban a nyilvá­nos élet szünetelt, minden szó, mely az akadémia ter­meiben kimondatott, egy jobb jövő zálogául tekintetett; minden eszme, mely itt megfogamzott, átvetítette a nemzetet és életet nyert. Kazinczy nevét elég volt meg­­említeni, és születésének százados évfordulóját az egész hazában mindenütt megülték; elég volt az elnöki szék­ből kimondani, hogy az akadémiának a fővárosban nincs háza, és e díszes palota emelkedett egyesek nagy­lelkű adományaiból, sőt az alapítványok is m­gkétsze­­reztettek ugyanezen utón. Azóta szintén nem múlik el egy év, hogy ezen alap egyesek nemesüz­lkű­ adományai által ne növeltetnék. És ha keressük ezen részvét okát, ezt abban találják fel, hogy az akadémia mindazon in­tézkedésekben, melyek a hon és a nemzet előmenetelére irányozvák, hatásköréhez képest mindig és minden körülmények közt buzgón résztvenni igyekezett. Az akadémia 40 éves működésének berekesztésé­nél a múltakról és annak eredményeiről megemlékez­tünk, megültük a múlt évben a magyar irodalom újjá­születésének százados évfordulóját, és ma ismét meg­fogunk emlékezni az emberi találmányok legnagyob­bikáról, mely a műveltség és tudomány terjesztésének leghatalmasabb eszköze és a szabadság biztosítója , a könyvnyomtatásról, mely most négy százada hozatott be hazánkba. (Ezután röviden ismételé azon férfiak életrajzát s tevékenységét, kik a magy. tudom, akadémia létre­hozásában kitűnő részt vettek. Kiválóiig gr. Széchenyi Istvánét és gr. Andrássy Györgyét.) Mikor a nagy és véres küzdelem után (folytatá) a nemzet kimerülten látta egyszerre romba dőlni mind­azt, a mi legdrágább kincse volt, és a mi iránt kegye­lettel viseltetett; midőn alkotmányos intézményei, ősi törvényei felfüggesztettek, politikai nemzetisége eltö­röltetett, szabad tevékenysége megköttetett; midőn mindenkit mély hazafias bánat fogott el, és keleti nép­hez illő fatatistikus tétlenség érzete ólom­sulylyal ne­hezedett a legbátrabbakra és legtevékenyebbekre; mi­dőn Széchenyi hazafi­ lelke nemzete sorsa felett érzett mély fájdalmában megtörött, — és ő a tudományos akadémia alkotója, Döbling falai között talált menedé­ket, gr. Teleky József, az akadémia első elnöke, az 1848-iki kolozsvári országgyűlésen tanúsított hazafi­­sága miatt a gyanúsok és igy a tétlenek közé sorozta­tott, b. Eötvös József a külföldön tartózkodott, gr. Károlyi György fogva volt , akkor az akadémia az ostrom állapot alatt tudományos téren működni meg­szűnt, forradalmi irányzatokkal ok nélkül gyanúsítta­­tott, sőt teljesen alaptalan feladások tétettek aziránt is, mintha az akadémia alapja forradalmi czélokra fordítta­­thatott volna. Mindennap attól lehetett tartani, hogy az akadémiát feloszlatják, vagy ha meghagyják is, magyar jellegéből kivetkőztetek. Ekkor gr. Andrássy György, ki pedig természeténél és hajlamánál fogva nem tarto­zott a merész úttörők közé, a ki gondolkozási módja, modoránál és jelleménél fogva a vizsgálódó véralkatuak közé volt sorozható, ki mint országgyűlési követ isme­retes volt arról, hogy mielőtt valamiben megállapodott, azt a logika szabályai szerint több oldalról megvizs­gálni szerette, ő az átalános levertség ezen korszakában elhatározott akarattal megragadta az erősek kezéből kihullott zászlót, és a megmaradt kevés hívekkel kitar­tással és a viszonyok súlyosságához mért ügyességgel megmentette az akadémiát a minden pere­ben bekövet­­kezendőnek rebesgetett feloszlatástól, és kivitte, hogy az akadémia nem­sokára eredeti rendeltetéséhez képest, megkezdhete tudományos munkásságát, és midőn min­den rendben és biztosítva volt, szerényen visszavonult, hogy erősebb kezekbe tegye le az akadémia tovább vezetését. Azon férfiakról szólván (mondá alább) kik a Szé­chenyi korszakban éltek, és a kik a nemzet j­avára si­kerrel közreműködtek, önkénytelenül össze kell hason­lítanunk a múlt és jelen kor irányát és jellemét a múlt és a jelen nemzedék törekvéseit, és önkénytelenül tesz.

Next