Magyar Ujság, 1873. május (7. évfolyam, 100-124. szám)
1873-05-28 / 122. szám
«BggggMHggg» 122. #zani. ^ •ncc.'tiK.iake. r tstmbk. yimmtrssLjmxvf i»wn,g£».fByBual.Szerda. Szerkesztői iroda: Barátok-tera 1 -s. szám. II. emelet. [de intézendő a lap melkiui részét illető minden kőkemény. Kéziratok s levelek viasza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utoz» 4-ik szám, földszint. Ida intézendő a lap anyafi réssát illető minden kiizle irány, a. m. az pr nm,a kiadás körüli plusszok ás a hirdetmények. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1873. Május 28. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Egy évre . 16 írt. — kr Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám $ kr. Hirdetési dij: kilenc* hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. több**éri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér, négy hasábos petitsor 80 kr. Pest, május S1-Külföldi szemle. Páriából az éjjel esik az a hír érkezett, hogy a csapatoknak tegnap elrendelt összpontosítása ismét abban hagyatott. A megyékben sehol sem fordult elő csendzavarás. Páris ismét a szokásos külsővel bír, minden nyugodt. Hogy mi fog következni, azt még most korai volna jósolni. Minden a monarchisták további magatartásától függ. A veszély azonban e nyugalmat hirdető tudósítás daczára még korántsem mondható eltávolítottnak. A monarchisták cselszövényeik sikere által meglepve, tapogatódznak, hogy a helyzetet kikémleljék, mert nem akarnak korai mozgalmat előidézni, míg a hatalomban meg nem erősödtek. A párisi események az európai pénzpiaczokra nagy hatással voltak. A berlini börzén tegnap semmi üzlet nem volt. A német birodalom képviselője Párisban azon távirati utasítást nyert, mikép az uj kormánynyal azonnal a legbarátságosabb hivatalos viszonyba lépjen. Más jelek is arra engednek következtetést, hogy az uj fordulat Francziaországban a berlini kormánykörökben rokonszenves felfogással találkozik. Nyilván a többi monarchikus udvaroknál is így lesz, hol a köztársaság úgyis rosz szemmel nézetett. A legutóbbi események folytán remélik, hogy a monarchia restauratiója sikerül. A pápa egészségi állapota, a „Daily News“ római tudósítója szerint nem enged tökéletes fölgyógyulásban hinni. A pápa egy nap jobban érzi magát, de aztán annál roszabbul van a következő napokon. Az angol lap levelezője azon eshetőségekről szólva, melyek legvalószínűleg követhetik a pápa halálát, előadja, hogy létezik egy ultramontán párt a pápai udvarnál, mely, ha hatalmában állana, még ma elkeseredett harczot üzenne az olasz államnak ; e párt azonban csak kis számú s a levelező elismeri, hogy általánosságban az olasz papság rendkívüli nyugalommal viselte magát mindeddig az olasz kormány irányában s kivételt e részben csupán maga a pápa tett beszédeiben s néhány demagóg pap. Van egy másik párt a Vatikánban — mond a levelező — mely jobb szeretné IX. Pius politikáját követni, de még nagyobb mérsékeltséggel s a soká várt segítséget a gondviseléstől don Carlostól és V. Henriktől várja. E párt tagjai leginkább a sz. collegium idős tagjai, kik nem szeretnek diplomatiai cselszövényekhez folyamodni; van még egy harmadik párt is, mely e pillanatban kihaltnak látszik, s senki sem nevezheti meg a személyeket, kik e pártot képviselik. E párt tagjai nem táplálnak valami különös nagy szeretetet Olaszország irányában, egységével, szabadságával mit sem gondolnak, de nem gyűlölik s azt hiszik, hogy az egyház egész békével kijöhetne Victor Emanuellel a Quirinalban és a képviselőházzal a citario hegyen. Ila valaha e párt, mely különben a legőszintébb keresztyén győzedelmeskednék, sohasem törődnék a világi hatalommal, hanem inkább az egyház szellemi ereje fejlesztése után nézne s a helyett, hogy alkudozásokat kezdene különböző államok képviseletével, munkáját új oecumenicus tanács összehívásával kezdené, s itt indítványba hozná az egyház és a papság reformját. Azt mindenki tudja, hogy a jezsuitáknak legkisebb gondjuk a reform, s nem is ez volt czéljuk, midőn a legközelebbi zsinatot összehívták, hanem egyszerűen, hogy a pápa csalhatatlanságát kikiálthassák, s ha az olasz seregek sohasem léptek volna Rómába, a jezsuiták, kik jelenleg azt adják elő, hogy a zsinat miatt nem jöhet össze Romában, találtak volna okokat és czimeket, mikkel a zsinat összejövetelét a végtelenig elodáztathatták volna. Spanyolországból kedvezőtlen hírek érkeznek. A barcellonai kormányzó komoly munkás-összeütközéstől tart, s a kormányhoz táviratozott, hogy a rendért jót nem állhat. Sevillában mintegy 16.000 ember beszüntette a munkát. -- A kincstár ürességén segítendő, a kormány elhatározó örökségi adót vetni ki, mely szerint a fiúk 10%, a távolabbi rokonok a hagyatéknak 20%-ját fizetnék adóként az állami kincstárba. Mint hírlik az új nemzetgyűlés csak kevés ülést fog tartani; egy állandó bizottságot szándékozik választani, mely őszig alkotmányjavaslatot készítene, ő maga pedig szünidőkre oszlanék. Az új alkotmány a köztársaság elnökének választását közvetlenül a népre bízná. Poroszországban a választási mozgalmak előkészületei vannak napirenden. Minden párt igyekszik jó előre megszilárdítani központját. A klerikálisok ép úgy, mint a nemzeti szabadelvűek mozognak kitelhetőleg, de legtöbb élénkséget a reorganizált conservativ párt fejt ki. E pártnak nehéz állása volt a múlt ülésszakok alatt. — Összeütközésbe jött múltjával, a kormánynyal és a haladási áramlattal egy és ugyanazon időben. Az 1866-ki nagy átalakulás új helyzetet teremtett Poroszországban , —s az 1870-iki nagyszerű vívmányok e helyzetnek csak még praecisebb körvonalazását eredményezték. A hajdani porosz conservativ párt, mint ilyen, fölbomlását jelenti a programmban, melyben az új conservativ párt politikája van körvonalazva. A politikán nem érezik már a kizárólagos porosz tendentia, az általános német érdekek lépnek előtérbe. Az új conservativ párt ez irányban s az adott alapon reconstituálja magát. A többi párt is lényeges módosításoknak vetette alá, ha nem is elveit, de eljárási módját, taktikáját mindenesetre. A porosz lapok sok jót várnak e körülménytől. hár s ha a Páriából érkezett hírek nem csalnak, a tőzsdeválságoknak még csak kezdetén állunk, mert a túllépett hitelválságot politikai válságok is fokozhatják. A berlini tőzsde is túl volt terhelve értékpapírokkal, új vállalatokkal, melyek egyszerűen a jóhiszeműségre alapítvák, mint Bécsben. A párisi tőzsdére, a franczia nemzeti bankra soha nem nehezültek oly nagymérvű hitelműveleti feladatok, mint most, a franczia-porosz háború következtében. Európa minden pénzpiacra, minden tőzsdéje sietett résztvenni a 6 milliárdnyi kölcsönben: a hitel, a bizalom soha nem ismert mérvet öltött egy év előtt Európa minden népei, minden tőzsdéi közt s ez a hitel most Európaszerte meg van rázkódtatva: a bizalmat gyanú, bizalmatlanság váltja fel, s igy az ígéretek, kötelezettségek nem teljsithetők, annyival inkább, mert nem tudjuk, mely ponton állanak meg a devalvált értékek s a készpénz birtokosai még a névszerinti értéket sem hajlandók többé kölcsönözni oly értékpapírokra, melyekre ezelőtt % forgalmi értéket kölcsönöztek. Bécsi lapok egyaránt panaszkodnak, hogy az értékpapírok elzálogítása (kosztba adás) teljes lehetlenség még akkor is, ha csak a már devalvált értékeket veszik alapul. Viszont némely bank szekrényei telték pénzzel, bankjegyekkel, de nem merészelnek kölcsönözni, mert nem tudják , kiben mennyiben bízhatnak. Sőt nem merészült kölcsönben vagy betétesképen elfogadni az ajánlott összegeket sem, mert nem remélik, hogy biztos helyre, jó (magas) kamatra kiadhatnák. A kamatláb pedig nemhogy alábbszállana, sőt emelkedik Európaszerte s most ily viszonyok közt lepik meg a párisi hírek Európa pénzpiacait. Pedig nemcsak a magánosok, hanem az állam hitelét is megtámadta a tőzsdeválság. Az osztrák államadóssági papír jövedékek 68-ról 67-re, az ezüstben fizetendők 71-ről 71-re; a magyar vasúti kölcsön 99-ről 97-re; az úrbéri válság 79-ről 76-ra; a sorsjegykölcsön 92-ről 91-re stb. a vasúti részvények még jelentékenyebben alászállottak. Az államparkok értékének csökkenése maga után vont minden közvállalatot, intézetet s átalában az iparrészvényeket, melyek szintén oly nagy mérvű gyors sülyedésnek indultak, mint a szükségen feletti bankok vagy a reális alapot még inkább nélkülöző más vállalatok. Nem tulajdoníthatunk közgazdasági jelentőséget az oly társulati hitelpapírok sülyedésének, melyek valódi értéküket túllépték s most azt sem tudják, hol állanak meg; a devalvatio ezen neme csak javulást idézhet elő a pénzpiac mesterkélt viszonyai közt. Az államkölcsönök, államvasutak s az állam által biztosított kamatokat élvező vasúti társulatok értékpapírainak hanyatlása azonban már az állam hitelének csökkenését jelzi s miután ezt nemcsak a pesti, bécsi, hanem a berlini, sőt most már a párisi tőzsdén is észlelhetjük, miután egy napi zavar Párisban megzavarhatja Európa minden pénzpiaczain, kivált a franczia kölcsönnel szorosan egybefüggő értékpapírok árát, megzavarhatja egyszersmind Európa érdeklett államainak hitelét s oly válságot idézhet elő még hazánkban is, melyről előre nem lehet gondoskodni, melytől, illetőleg a bécsi tőzsdétől s osztrák német banktól hazai pénzpiaczunkat s közgazdasági pénzforgalmunkat lehetően nem biztosítani, helyrepótolhatlan veszteség, kiszámithatlan kár volna; mindinkább érthetlenné, mindinkább kárhozatossá válik a magyar pénzügyér azon politikája, miszerint pénzpiacunk függetlenítése iránt, legalább láthatólag, mai napig sem tett semmi lépést, semmi intézkedést. Annyival inkább szükséges és lehető Magyarországnak az átalános válság piaczaitól elszige- telése, mert nálunk a tőke nem hever, hanem forog a termelés, — ipar és kereskedelem mezején. — Nálunk heverő tőkék nincsenek, s nem is voltak. Ezért nem vettünk majdnem semmi részt a franczia nagy kölcsönben. És ezen elszigeteltségünk a nagy világ pénzpiaczaitól, most csak előnyünkre válhatnék : ha megóvhatnánk közgazdasági életünk tápnedvét, a közfor- i galomra szolgáló összegeket a válság oly nemé- tel, minő Bécsben mutatkozik, hol már sokan megtagadják a nagyobb bankok s megtagadta maga az osztrák n. bank is a hitelt érdemlő váltók leszámítolását, megtagadják a betétek elfogadását s forgalomba bocsátását. Kivált a termelő, birtokos gazdaközönségre nézve évtizedek folytán csak kivételkép mutatkozik oly szorult helyzet, mint a jelenlegi, mert kivitelünk 3 év óta nem volt; a készlet majd mindenféle terményből végkép elfogyott; a nélkülözhető házi s gazdasági állatok el vannak adva; az államterhek, a rendkívül drága munkadíjak s iparczikkek igénybe vettek minden készpénzt. A mezei gazda most már kaszáláshoz lát, aratáshoz készül, Magyarország ezen időszakban általában az elővásárlások színhelye: leendő terményei jelentékeny részét árusítja el a bérlő s birtokos. Azaz: elárusítaná, mert más eladni valója nincs, de vevője nem találkozik, mivel a tőzsde s kivált a bécsi tőzsde elnyel minden forgó pénzt. Elnyelték a tőzsdék s záz alatt tartják a tőzsérek azon több mint száz millióra menő összeget, mely máskor ily időtájban Magyarország terményeire előlegezve az ország területén szétoszlott s lehetővé tette a mezei munkák folytatását, a jövő termés bevárását s betakarítását. Ily viszonyok közt sürgős kötelességévé vált a magyar pénzügyminiszternek, hogy az önálló jegybank törvényjavaslatát benyújtsa s közgazdasági életünket a nyugatról jövő válság ellenében az államkincstár érdekeltségénél fogva is lehetően biztosítsa, mert hol a hitelválság a közgazdasági térre is átcsap, ott az állam jövedelmei nem folyhatnak be rendesen.* —— A 48-as kör szerdán d u. 4 órakor ülést tart. — A képviselőház IV-ik osztálya f. hó 29-én, csütörtökön, délutáni 4 órakor ülést tart. Tárgy : a határőrvidék polgárosítására vonatkozó négy törvényjavaslat. Elnöki megbízásból Molnár Antal, az osztály jegyzője: A bécsi hitelválság. A bécsi hitelválságnak még nics vége s következményei mindinkább kihatnak az ipari kereskedelemre, a fizetési eszközök forgalmának akadályozására Ausztriában és Magyarországon egyaránt. A bécsi hitelválság szoros összefüggésben van a berlini , párisi tőzsdéken keletkezett válságok. A képviselőház V-ik és IX-ik osztálya f. hó 29-én d. e. 10 órakor, a VII-ik osztálya pedig d. u. 4 órakor ülést tart. Tárgy : a határőrvidék polgárosítására vonatkozó 4 rendbeli törv. javaslat. — A határőrvidék polgárosítása. A képviselőház tegnapi ülésében osztottak szót a katonai határőrvidék polgárosítására vonatkozó trv.javaslatok, melyek tárgyalását a képv. ház osztályai csütörtökön kezdik meg s a ház csak az ünnepek után. A törvényjavaslatok száma négy, és czimek a következő : „Törvényjavaslat a bánsági határőrvidék és titeli zászlóalj polgárosításának törvénybe iktatásáról és a polgárosítás folytán szükségessé vált más intézkedésekről.“ „Törvényjavaslat a házközösségek rendezése tárgyában 1872. junius 9-én a bánsági határőrvidék és a titeli zászlóalj számára kibocsátott, s némely közigazgatási intézmény megváltoztatására czélzó királyi rendelet törvénybe iktatásáról.“ „Törvényjavaslat a magyar korona országai közös törvényhozása alá tartozó viszonyoknak a polgárosított határőrvidéki részekben való rendezéséről.“ „Törvényjavaslat a határőrvidéki lakosokat az ottani államerdőségekben illető erdei szolgalmak megváltásáról.“ A javaslat 25 §-ból áll. E javaslat az említett részeket kormányzati és törvényhozási tekintetben Magyarországhoz tettleg visszacsatolja s megteszi a szükséges intézkedéseket e részek beosztása, közigazgatási és törvénykezési rendezése, valamint a törvényhozásban való képviseltetése iránt. E törvényjavaslat elrendeli Szörény megye megalkotását, az említett határőrvidéki területek egyéb részeinek Temes-, Torontál-, Krassó- és Bácsmegyékhez való beosztását, s megszabja a képv. választó kerületeket. A zárai „Zemlyák“ („Földi“) a bukovinai érsekség betöltésére vonatkozólag jelenti, hogy Hackman utódjául nem Knezsevics a dalmát püspök van kiszemelve, mint ezt a lapok híresztelték, hanem Vendela Teofil bukovinai szentszéki archimandrita. Ez utóbbi kombináció pedig annyival természetesbb, miután a Cislajbhán görökel érsekség alapításakor határozottan kimondották, hogy a bukovinai főegyházi méltóságokat nem töltik be dalmáthoniakkal és viszont a dalmáthoniakat nem a bukovinaiakkal. A horvát kérdés ügyében, írja a „Pesti Napló“ valószínűleg már legközelebb történik döntő lépés. A regnikoláris bizottság magyar része szombaton újra megalakult, és felhívta a min. elnököt, hogy a differencziák egyik leglényegesebb pontja : a horvát miniszter állásának kérdésében tegye magát érintkezésbe a horvát biz. tagokkal. A miniszterelnök ezt legközelebb megteszi, és e pourpirler-k eredményéhez képest fog a bizottság végleges határozatra jutni. Azt reményük, hogy ez még e hét folyamában megtörténik. ORSZÁGGYŰLÉS. Póttudósítás a főrendiház máj. 26-ai üléséből. Napirenden van a közlekedési miniszter tárczája részére 1872-ben megszavazott, de igénybe nem vett kölcsönnek ez évben igénybe vehetéséről szólójavaslat. Cziráky János gr. kérdi a minisztertől, létetett-e ezen megmaradt kölcsönről említés az idei költségvetés alkalmával, s ha nem tétetet, mi okból nem ? Miután leghelyesebb lett volna szerinte e maradékot mindjárt a költségvetéskor beszámítani. Tisza Lajos közlekedési miniszter már magát ez eljárást szokatlannak találja, mert eddig valóban úgy jártak el mint Cziráky gr. mondá, az idén a pénzügyi bizottság azonban zavar elkerülése szempontjából e külön előterjesztést látta jónak. Cziráky gróf meg van elégedve a válaszszal, de mégsem helyeselheti ez eljárást, mert így az idei budget, mivel nincs benne e kölcsönmaradvány, nem valóságos budget. Tisza miniszter felvilágosításul megjegyzi, hogy a szóban forgó kölcsönmaradvány nem póthitel s ennek fedezete már a múlt évi költségvetésben benfoglaltatik, ennélfogva a 73-iki budgetnek ezzel való emelkedése csak látszólagos. Cziráky gróf azt tartja, hogy legalább meg kellett volna említeni. Szapáry Antal gróf helyesnek találja az eljárást, csak az ellen van kifogása, hogy a miniszter a múlt évben többet kért, mint amennyit elkölthet; ez rontja a hitelt. Tisza miniszter, az előirányzatnál a már megkötött szerződések által igazgattatik, s a miniszter kevesebbet nem vehet fel a költségvetésbe, mint amennyire szerződve van az állam; arra számítani nem lehet, hogy a vállalkozók nem készülnek el munkájokkal. Szapáry gróf megnyugodnék ez okoskodásban, ha kisebb összegről volna szó ; — a ház azonban elfogadta a törvényjavaslatot a részletes vita alapjául, mely aztán részleteiben is elfogadtatott. — Ezután a pénzügyi és közlekedési bizottság véleménye olvastatott fel a galacziai vasút építéséről szóló törvényjavaslatra vonatkozólag. A közlekedési miniszter rövid beszédben ajánlá a javaslatot, mire az úgy átalánosságban, mint részleteiben elfogadtatott. Ezzel az ülés véget ért. A Magyar Tudományos Akadémia ünnepélyes közgyűlése Budapest, május 25. Az akadémikusok emelvényén csekély számú rendes és levelező tag mellett az igazgató és tiszteletbeli tagok egész sora foglalt helyett; a főpapok közül csak Haynald Lajos kalocsai érsek és akadémia tag, a miniszterek közül pedig csak Pauler Tivadar jelent meg. A karzaton csinos női közönség ült, a termet pedig nagyobbára a fővárosi ifjúság töltötte meg. Lónyay Manyhért gróf akadémiai elnök a közülést terjedelmes beszéddel nyitotta meg, melyből kiemeljük a következendőket: Folytonosan rokonszenvvel kisérte az egész közönség, sőt az egész nemzet az akadémia működését. Azon mostoha korszakban, midőn hazánkban a nyilvános élet szünetelt, minden szó, mely az akadémia termeiben kimondatott, egy jobb jövő zálogául tekintetett; minden eszme, mely itt megfogamzott, átvetítette a nemzetet és életet nyert. Kazinczy nevét elég volt megemlíteni, és születésének százados évfordulóját az egész hazában mindenütt megülték; elég volt az elnöki székből kimondani, hogy az akadémiának a fővárosban nincs háza, és e díszes palota emelkedett egyesek nagylelkű adományaiból, sőt az alapítványok is mgkétszereztettek ugyanezen utón. Azóta szintén nem múlik el egy év, hogy ezen alap egyesek nemesüzlkű adományai által ne növeltetnék. És ha keressük ezen részvét okát, ezt abban találják fel, hogy az akadémia mindazon intézkedésekben, melyek a hon és a nemzet előmenetelére irányozvák, hatásköréhez képest mindig és minden körülmények közt buzgón résztvenni igyekezett. Az akadémia 40 éves működésének berekesztésénél a múltakról és annak eredményeiről megemlékeztünk, megültük a múlt évben a magyar irodalom újjászületésének százados évfordulóját, és ma ismét megfogunk emlékezni az emberi találmányok legnagyobbikáról, mely a műveltség és tudomány terjesztésének leghatalmasabb eszköze és a szabadság biztosítója , a könyvnyomtatásról, mely most négy százada hozatott be hazánkba. (Ezután röviden ismételé azon férfiak életrajzát s tevékenységét, kik a magy. tudom, akadémia létrehozásában kitűnő részt vettek. Kiválóiig gr. Széchenyi Istvánét és gr. Andrássy Györgyét.) Mikor a nagy és véres küzdelem után (folytatá) a nemzet kimerülten látta egyszerre romba dőlni mindazt, a mi legdrágább kincse volt, és a mi iránt kegyelettel viseltetett; midőn alkotmányos intézményei, ősi törvényei felfüggesztettek, politikai nemzetisége eltöröltetett, szabad tevékenysége megköttetett; midőn mindenkit mély hazafias bánat fogott el, és keleti néphez illő fatatistikus tétlenség érzete ólomsulylyal nehezedett a legbátrabbakra és legtevékenyebbekre; midőn Széchenyi hazafi lelke nemzete sorsa felett érzett mély fájdalmában megtörött, — és ő a tudományos akadémia alkotója, Döbling falai között talált menedéket, gr. Teleky József, az akadémia első elnöke, az 1848-iki kolozsvári országgyűlésen tanúsított hazafisága miatt a gyanúsok és igy a tétlenek közé soroztatott, b. Eötvös József a külföldön tartózkodott, gr. Károlyi György fogva volt , akkor az akadémia az ostrom állapot alatt tudományos téren működni megszűnt, forradalmi irányzatokkal ok nélkül gyanúsíttatott, sőt teljesen alaptalan feladások tétettek aziránt is, mintha az akadémia alapja forradalmi czélokra fordíttathatott volna. Mindennap attól lehetett tartani, hogy az akadémiát feloszlatják, vagy ha meghagyják is, magyar jellegéből kivetkőztetek. Ekkor gr. Andrássy György, ki pedig természeténél és hajlamánál fogva nem tartozott a merész úttörők közé, a ki gondolkozási módja, modoránál és jelleménél fogva a vizsgálódó véralkatuak közé volt sorozható, ki mint országgyűlési követ ismeretes volt arról, hogy mielőtt valamiben megállapodott, azt a logika szabályai szerint több oldalról megvizsgálni szerette, ő az átalános levertség ezen korszakában elhatározott akarattal megragadta az erősek kezéből kihullott zászlót, és a megmaradt kevés hívekkel kitartással és a viszonyok súlyosságához mért ügyességgel megmentette az akadémiát a minden pereben bekövetkezendőnek rebesgetett feloszlatástól, és kivitte, hogy az akadémia nemsokára eredeti rendeltetéséhez képest, megkezdhete tudományos munkásságát, és midőn minden rendben és biztosítva volt, szerényen visszavonult, hogy erősebb kezekbe tegye le az akadémia tovább vezetését. Azon férfiakról szólván (mondá alább) kik a Széchenyi korszakban éltek, és a kik a nemzet javára sikerrel közreműködtek, önkénytelenül össze kell hasonlítanunk a múlt és jelen kor irányát és jellemét a múlt és a jelen nemzedék törekvéseit, és önkénytelenül tesz.