Magyar Ujság, 1873. július (7. évfolyam, 149-175. szám)
1873-07-10 / 157. szám
Csütörtök. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-só szám. II. emelet. (de intérendii a lap afelkml risszt illeti minden közlemény. Kéziratok a levelek viasza nem adatnak. — Bémentetlen levelak csak sameris kezekül fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ügyet« canton 4-ik azáta, földaamt. Ide intiaendi a lap anyagi rénadt illeti minden költemény, a. m. az elfefla«te» pens, a kiadás körüli papassok és a hirdeleníti y.k lél. szám. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1873. Julius 10. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve. Egy évre 16 írt. kr Fél évre . 8 * * Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 10 * Eilyes ssása : kr Hirdetési dij: kilenc* hasábos petítio; egyszeri hirdetése 12 kr többszöri 9 kr. Bélyegdij rondán hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér ! négy hasábot netizsor 80 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYAR 1JJSÁG“ czimű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. ez. olvasóinkat, kiknek előfizetésök folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétküldése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pártolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek julius 1-től kezdve: Évnegyedre (julius — szept.) . 4 frt — kr. Félévre (julius — decz.) . . . . 8 frt — kr. Három évnegyedre (juh —móré.) 12 frt — kr. Egy hóra.........................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczélszerűbben eszközölhetők és Budapestre egyetem utcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hírlapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast Gr.) intézendők. szerkesztőség: Pest, Julius 9. Külföldi szemle. Versaillesi tudósítások szerint az „erkölcsi rend"* kormánya figyelembe véve azon kedvezőtlen benyomást, melyet a kabinet legutóbbi intézkedései és a nemzetgyűlés határozatai a lakosságnál keltettek, szükségesnek látta a klerikális-legitimista-bonapartista-urleanista többséget mérsékletre inteni. Ez emberek merészsége már nem ismert határt. Már egy oly törvényjavaslatot is terveztek, mely a bíróságoknak kezébe adja azt az eszközt, ama meghaltak utódait, kik a vallás vigaszában nem részesültek, mint „lelki gyilkosokat“ megbüntetni. Ez és ehhez hasonló intézkedések azonban csak elnapoltalak, hogy a kedvező pillanatban ismét szőnyegre hozassanak. Különben a klerikálisok munkájukat erélyesen folytatják, habár nem is lépnek föl oly nyíltan, mint az előtt. Most már a nők is közreműködnek. Ugyanis a Faubourg St. Germain hölgyei fölkeresik a munkások vagy a kisebb polgárok nejeit, hogy azon fenyegetéssel, hogy a munkát megvonják tőlük, rávegyék őket azon írásbeli kötelezettségre, hogy minden vasárnap és Ünnepnap templomba mennek, s minden évben legalább egyszer meggyónnak, hogy minden befolyásukat érvényesitendik férjeiket rábírni, hogy vallásos kötelességüknek eleget tegyenek, s hogy csakis katholikus cselédeket fogadnak s ezeket vallásos kötelességük teljesítésére szorítják. Lyon városában a polgári temetkezések mostanában oly nagy számmal fordulnak elő, hogy miután eféle temetkezést reggeli hat órán túl tenni nem szabad néhányat huszonnégy órára többször el kell halasztani. Június 29-én Odin polgári asszony temetése volt. Közel négyezer ember kísérte a testet, utánuk pedig két rendőrbiztos és száz rendőr vonult, akik ez alkalommal nem tartottak tanácsosnak Ducros praefect azon rendeletének érvényt szerezni, mely szerint egy temetésen háromszáz embernél többnek megjelenni nem szabad. Ezen temetéssel egyidejűleg egy más is volt, amelyre szintén négyezer ember jelent meg, de itt a rendőrök a háromszázan felül levőket már széthajtották. A franczia kormány gondosan kitér minden oly kérdés elől, mely a coalitiót megtörhetné, így történt ez nemrégiben az alkotmányjavaslatok napirendre kérdésével s tegnapelőtt, midőn Lány a párisi és megyei ostromállapot tárgyában interpellációt intézett a kormányhoz. A nemzetgyűlés többsége az a fölötti vitát nov. 15-re halasztá. E határozattal ki lett mondva, hogy az ostromállapot fentartása a közelebbi fél év alatt szükséges. Páris újabb megerősítését tervezik. Két terv van kidolgozva, az egyik Frossard tábornoké, mely a délnyugati oldalon a körfaltól 8 - 10 kilométerre tervez új erődöket, úgy hogy a várost ne érhesse bomba, és de Riviére tbk. terve, mely még sokkal nagyobb körben akarja elhelyezni az erődöket, úgy hogy ne csak lövetni, de elzárni se lehessen a várost. Arról is van szó, hogy Páris új municzipális törvényt kapjon, mely szerint a képviselő testület egy része a legtöbb adót fizetők sorából lenne választandó. A jövő hóban ismét több búcsú lesz, így augusztus 30-ára nagy búcsújárást rendeznek Notre Dame d’ Aurayba, s ugyanaznap 5000 ember fog vándorolni a szent szűz Dijon melletti templomába, hol Mária egy fán jelent volt meg. Szent Lajos napján augusztus 25. Nantesben a katholikus munkásegyletek kongresszusa lesz és fog tartani öt napig. A versaillesi községtanács, melyek tagjai nagyobbrészt republikánusok, elhatározta a persa sahot a község nevében üdvözölni. A minisztérium azt akarta, hogy a fogadtatás a kormány nevében történjék, Mac- Mahon a községtanács határozatát helyben hagyta. Az angol alsóházban Newdegate indítványozta bilijének másodszori fölolvasását, mely szerint vizsgálati szükség esetében a kath. zárdákra nézve az állam ellenőrzése elrendeltessék. Indokoló beszédében fölhozta, hogy Anglia és Amerika az egyedüli civilizált államok, hol a zárdák nincsenek kormány felügyelet alatt, fölhozta, hogy Olasz-, Spanyol- és Németországban a zárdajavak több esetben elvétettek s indítványát azon állítással indokolja, hogy az által az egyéni szabadságot biztosítani akarja s korántsem kivánja a vallási türelem elvét megsérteni. Indítványának lényege röviden abból áll, hogy egy bizottság küldessék ki, mely a biliben körvonalazott vizsgálatot teljesítse és hogy e bizottság tagjai közül egyetlen egyet a lordkanczellár, a ház elnöke, a Queens Bench főbírája, a jótékony egyletek felügyelője s az őrültek házának bizottsága, más kettőt pedig a kath. szegény iskolák bizottsága nevezzen ki. Pease viszonzására, hogy a létező törvények a netáni zárdás visszaélések megtorlására elégségesek,a ház a bilit 131 szavazattal 96 ellenében elveté. A szabadelvű lapok nyilatkozatai szerint egy újabb vizsgálat ép oly eredménytelen lenne, mint volt az utóbbi sozonkívül a pápa érzelmű Írországban újabb izgalom idéztetnék elő. A madridi kormánycsapatok győzelme Lecumberi mellett Castanon carlista vezér csapatjai fölött a harcz kimenetelére valószínűleg fontossággal fog bírni. 5.800 fölkelő támadta meg egy szűk völgyben a 900 főből álló kormánycsapatokat s négy órai küzdelem után, amikor ezeknek már lőszerük is elfogyott, szétverte őket. A kormánycsapatok egy ágyút is vesztettek. Ekkor jött segítségükre több kormánycsapat s visszanyomta a karlistákat, kik Navarra felé vonultak és elfoglalták a vasutat, miglen Castanon, Nouvillas és Marty csapataival egyesült. A csatában nem volt pardon és mindkét részről százakra megy a halottak és sebesültek száma. A karlisták részéről elesett két ezredes, a cabecilla Radica, Viralet tábornok fia Callamuro őrgróf és Barrot egy franczia legitimista önkénytes. Dorregaray Madridba küldötte menlevéllel egyik tisztét, hogy a kormánynyal a foglyok kicserélése fölött alkudozzék. Csak Pampeluna és San Sebastianban több mint 700 karlista van bezárva, köztük több pap. A karlisták foglyaikat magukkal czipelik a hegyekbe s legalább Navarrában igen jól bánnak velők. Dorregaray legújabban 300 ujonczot szedett a baszk tartományokban. Cabrera tábornokot várják, hogy átvegye a karlisták fölött a főparancsnokságot. Az alfonzisták is mozognak. Remélik, hogy az ország megunva a republikánusok és karlisták garázdálkodását, mellettök fog nyilatkozni. Az alfonzista emigratio a franczia határon tanyáz és Serrano körül gyülekezik. Cabalerro de Rodas a másik vezérük. Tervek az: Montpensier bg gyámsága alatt ültetni a trónra Alfonsót. Kelet-Indiában a földművelők föllázadtak. A putnai kerület földművelői vonakodnak a bért másnak,mint a hatóságnak lefizetni és pedig azon föltétel alatt, hogy a földtulajdonosokat vegye rá, hogy a haszonbért nem fogják emelni. A birtokosok mohamedánusok, a bérlők pedig indusok. Eddigelé több fegyveres csapat alakult. Mint Cettinjebről írják, miután a montenegrói fejedelem és Andrássy közt a két állam közti viszonyt illetőleg megállapodás jött létre. Miklós fejedelem Szundecsics János, eddigi kabineti titkárt Zárában diplomatiai ügynöknek s consulnak kinevezte. Ez első montenegrói ügynök Dalmátiában, Imoskban született s mielőtt montenegrói szolgálatba lépett volna, Zárában a görög keleti hittan tanára volt, s egyúttal a hivatalos „Osszervator Dalmato“ lapot szerkeszté. Délszláv czikkei miatt Schmerling alatt állásából elmozdittatott. 1866-ban Miklós fejedelem meghívta titkárjának. Szundecsics a szláv irodalomban mint költő ismertté tévé nevét. Ausztria legközelebb fogja Cettinjébe ügynökét kinevezni. Az osztrák kormány, hirszerint, az országgyűléseket még ez évben össze fogja hívni. Ezt azonban a reichsrath összejövetele fogja megelőzni. A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZÁJA. — Pest, 1S73. julius 10. — Fracasse kapitány. Regény a XVII-ik századból, melyben a nagy fordalom óta egészen eltűnt franczia világ megismertetik. Irta Gaulier Théophile. Francziából fordította G. T. Ant. II-dik KÖTET. XI. Az uj hid Parisban. (74. Folytatás.) Hosszadalmas és unalmas lenne Hérode színész társulatának szekerét egész Parisig követni. Semmi rendkívüli esemény nem történt az után. Színészünk erszénye tömve volt és sebesen haladhattak előre, mert volt módjuk jó lovakat bérelni. Toursban és Orleansban újra megállapodott a társaság és néhány előadást adott, melyeknek jövedelme igen kielégítette Hérode uramat, ki mint kincstárnok legjobban örvendett a pénzbeli sikernek. Blasius nyugodtabb kezdett lenni és maga nevetett Vallombreuse boszúálló természete miatt való félelmén. Izabella azonban még mindig reszketett, midőn eszébe jutott azon rablási merénylet, mely majdnem sikerült, és bár mindig Zerline-el egy szobában hált a fogadóban, sokszor éjjel látni vélte Chiquita vad és rémes fejét, mely sötét kerek ablakon bújt ki, fehér fogait mutatva. Megrettenve ezen látvány által, kiáltozva ébredt fel, társnője csak nagy bajjal csillapíthatta le. Sigognac mellette hált mindig, felöltözve, kardjával párnája alatt új éjjeli esemény esetére. Nappal rendszerint gyalog járt a szekér előtt, vigyázva, különösen mikor az út valamely sötét bokor mellett vezetett el. Midőn gyanús utasokat pillantott meg, a szekér mellé húzódott, hol a Zsarnok, Scapin, Blazius, és Leander elég tisztességes kis csapatot képezett, bár az első öreg az utolsó pedig nyúl félénkségű volt. Néha, mint ahogy jó vezérhez illik, ki az ellenség cseleit kitalálja és kijátsza, a szekér mögött járt, mert a veszély onnan is fenyegethetett. De ezen elővigyázat szükségtelen jön. Senki sem támadta meg a csapatot, vagy azért, mert a herczegnek nem volt elég ideje a támadást előkészíteni, vagy azért, mert ezen egész szeszélyéről lemondott, vagy mert sebe még annyira fájt, hogy nem volt kedve semmihez. A tél beköszöntött ugyan már, de még nem volt nagyon hideg. Különben is a színészek jó meleg ruhákkal voltak ellátva, melyeket könnyen megszerezhettek maguknak, és melyek többet értek, színpadi lepleiknél, továbbá jól táplálkozva, épen nem szenvedtek a hidegtől, a szélnek már rosz következése nem volt, csak hogy élénkebb szint csak a színésznek arczára, meg finom orraik is pirosak lettek néha. De ezen téli rózsák, nem állottak roszul nekik, szép nőknél minden szép. Ami pedig Leonarda asszonyt illeti, 40 évi festés által elkopott arezszine változhatlan volt. Se fagy, sem szél nem látszott meg rajta. Végre egy este megérkeztek a nagy városba, a Bievre felől,melynek hidacskáján átkelve a Szajnát követték, azon híres folyót, mely habjaival oly sok világhírü épületet, annyi kitűnő ember lakhelyét mosta. A kéményekből felszálló füst, barna felhőt képezett felette, mely mögött a nap véresen nyugodott le. Ezen világos háttéren emelkedtek fel szürkés violaszinűen a számtalan köz, magán és egyházi épületek, melyeket azon helyről látni lehetett. Meg lehetett már pillantani a folyó másik partján a fegyvertárt, a Celestinusok zárdáját, és szemben a Notre Dame szigetét. Amint a saint Bernard kapun átmentek, a látvány elragadtató lett. A Notre Dame gyönyörű temploma mutatkozott pompájában két négyszögű tornyával és hegyes csúcsával, mely a hajók egyesülésén emelkedik. Más szerényebb tornyok is látszottak a háztenger közt a kék ég boltozatján, de a székesegyház vonta magára egyedül Sigognac figyelmét, ki Párisban még soha sem járt volt és nagyon bámulta ez épület nagyságát. A kocsik folytonos zörgése, az eleségekkel megrakott szekerek tömegesen haladtak a folyó partján, vagy a mellékút irányában, a sok kiabálás, zaj elkábították őt, ki a landes-ok nagyszerű pusztaságához, és kastélya halálos csendjéhez szokott volt. Azt képzelte, hogy malomkő forog fejében, és majdnem tántorgott, mintha részeg lett volna. Nemsokára megpillantották a Sainte Chapelle egekig érő könnyű tornyát, mely a leáldozó nap utolsó sugarai által világított paloták közt emelkedett fel. A házak ablakai véresen égő pontoknak látszottak és e fény még a vízben is hosszan elnyúlva visszatükrözött. Ezután a Szajnaparton Szent Ágoston temploma és zárdájához értek. Az új híd közepén Sigognac a mindig növekedő sötétség daczára lovas szobor alakot ven észre. A ló IV. Henrik szobra volt az, mely most is a Pont-Neufon van; azonban a szekér az újonnan épült Dauphine utczába befordulván, nemsokára eltűnt a szobor és a lovas is. A Dauphine-utcza végében, a ha°onnovü kapu mellett, tágas fogadó volt akkor, hol a képzelet országából kiküldött követek is leszállhattak. Ez a fogadó váratlanul is igen számos vendégeket volt képes befogadni. A lovak mindig kaptak elég szénát, és az urak kész ágyakat. Ezt szemelte volt ki Hérode a társaság megállapodása helyéül. A közös pénztár fényes állapota megengedte e kis fényűzést, mely különben hasznos fényűzés volt, mivel a színészek hírnevét fentartotta és bizonyitotta, hogy nem kóborló bohóczok, de becsületes művészek, kik szép tehetségeikkel elég jövedelmet szerezhetnek maguknak. A konyha, melybe utasaink letelepedének míg szobáikat elkészitették, oly tágas volt, hogy kényelmesen meg lehetett volna főzni Gargantua ebédjét. Az óriás kandallóban, mely vöröses lángja, egész fák égtek. Különféle, egymás fölébe helyezett nyársakon, melyeket egy kutya forgatott, sültek a libasérgek, csirkék, kappanok, meg bélpecsenyék, bornya darabok, nem számítva a fogolymadarakat, fürjeket és más apróbb vadakat; egy kis kukta, ki maga is már félig meg volt sütve, s kivül csurgóit a verejték, bár csak vászon ingbe volt, öntözte folytonosan a sülteket, merítő kanalával. Valóságos danaid-i munka, mert az elöntözött lé, innét újra lecsorgott. Nagy tölgyfaaszal körül, mely el volt lepve készülőben levő étkekkel,egész sereg szakács, kukta, daraboló forgolódott; kezükből kapták a segédek az elkészített szalonnával spékelt darabokat,melyeket aztán a kemenczébe tettek, melyek inkább hasonlítottak Vulcan vashámoraihoz ; úgy szikrázott bennök a tűz. A falak vörös és sárga rézedények lepték el, különféle formájúak, nagyságúak, halfőző hosszú tálak, süteményekhez való minták, kúpok, templomocskák, turbánok, sisakok, szóval gaster isten minden fegyveres. Minden lépten érkezett a kamrából egy egy piros képű izmos szolgáló, fején vagy csipőjén hozva élelmiszerekkel tölt kosarakat. — Adjon nekem szerecsendiót — kiáltá az egyik! Egy kis fahéjat — ordította a másik — erre fele a fűszereket! Sőt a sótartóba! szegfűt, babérlevelet, kis szelet szalonnát, vékonyát kérem a lássan! Fújják ott a tüzet abban a kemenczében , nem ég! oltsák el azt a másikat, korommá fog benne minden égni. Higítsák, a rántás igen sűrű lett! Verjék babra ezen tojásfehért derékban, hogy habzók! Hintsék be gyorsan e kis sonkát kenyér morzsával! Vegyék le a kappant a nyársról, épen jól sikerült! Még öt-hatszor kell megforgatni e csirkét, aztán jó lesz. Hamar, hamar vegyék le a bélpecsenyét. Kissé véres kell hogy legyen. A bornyuhús még maradhat. A nyers bornya és csirke utaztatnak temetőbe. Tarsd azt eszedbe ficzkó! Nem mindenki tud sütni. Vigyék ezen királynő levest a hatodik számhoz. Ki kért fürjet ? Borítsák ki díszesen ezen nyúl vagdalékot! így hallatszottak vigzai közt a parancsok és tréfák, melyek mind a konyhára vonatkoztak. (Folytatása következik.) ^Magyarország pénzszükséglete. Magyarországon a fizetési eszközök mennyisége a szükséglethez képest kevés és rosz. Kevés már csak azért is, mert érezpénz nincs forgalomban, nemzetközi csereviszonyunk a rosz termések következtében is csekély mérvű, de az érezpénz jobb időben is Bécsben marad vagy külföldre megy. Bécsben marad a magyar gabonakereskedést közvetitő osztrák urak kezében s külföldre megy az osztrák államadósságok és az uj magyar adósságok s vasutak kamatai és törlesztése fejében. Kevés és rosz, mert Magyarország mint termelő, de évek óta termékekben is szűkölködő gyarmatország áll szemben az iparos, a világtárlaton kérkedő Ausztriával, mely nemcsak terményeink árának javát, hanem államháztartási költségeinknek is nagy részét saját javára fordítja. És mert: Magyarország fizetési eszközeinek egyetlen forrása az osztrák nemzeti bank; pénz-és hitelintézeteink főforrása a bécsi pénz- és hitelintézeteknél van; e magas kamatok és törlesztések oda vándorolnak, s ha egyszer a bécsieknek szükségük van, vagy tetszik megvonni hitelüket, akkor hiában nyomtatja jegyeit az osztrák n. bank , azok csak Ausztria igényeinek kielégítésére, a bécsi kielégithetlen pénzszomj oltására fordittatnak — melyet pedig minőségüknél fogva sem képesek eloltani, mert oly papírpénz, melynek hitelét a kényszer tartja fen, a közgazdasági forgalom igényeit kielégitni nem képes, kivált ott, hol az alapítási roham túlragadta az ipari kereskedelmi, sőt még a reichsrathi körök nagy részét is. Ily viszonyok közt tartotta folyó hó 2-án a magyar pénzügyminiszter azon beszédjét, melyben a bankkérdésben hozzá intézett interpellátióra felelt. Beismerte abban, hogy Magyarországon, ezen állapot tarthatlan, mert a legkegyetlenebb hitelválságokat, közgazdasági zavarokat fogja előidézni; beismeri, hogy fizetési eszközeink kevesek és nélkülözik a közgazdasági élet fejlesztéséhez kellő nemzetközi hitelalapot; beismeri, hogy ezekből amit eddig kaptunk az is nagyrészben Bécsbe rohant, oda vonatott ki az ottani válságok enyhítésére és valahára pozitív javaslattal lép fel Magyarország érdekei s elvitázhatlan jogai alapján. A Pénzügyminiszter úr azonban mellőzte a dolog elejét: Tarnóczy képviselő június hó 6-án tett kérdésére szorítkozott, melyben azt kérdezte tőle a képviselő úr: figyelmeztette-e az osztrák nemzeti bankot arra, hogy ha az eddig tényleg élvezett kizárólagos pénzjegykibocsátási szabadalmat Magyarországon ,addig is élvezni kívánja, míg ez iránt intézkedés fog történni, úgy Magyarország fiókjait a hitel azon arányában kell részesítenie, melyben Magyarország az összmonarchia terheit viseli ? Ezen egyoldalú s az ország közjogi alapja érdekének, igényeinek kellően meg nem felelő kérdésre a pénzügyminiszter egyoldalúsággal következőleg válaszolt: „Az én meggyőzésem is az, hogy ámbár a közös költségekhez való járulás aránya egészen más szempontból és más czélból lett megállapítva, mint ami itt föntorog, mindamellett annak oka, hogy Magyarország 30, és a túlsó fél 706/6-kal járul a közös terhekhez, az, mert az erők arányát ezen számok fejezik ki, a pénzbeli szolgáltatás aránya pedig körülbelül a gazdászati tevékenység és a gazdászati munkásság arányával azonos.“„De minden ily tevékenységhez, minden ily munkássághoz pénz, illetőleg hitel kívántatik. Amely arányban tehát az egyik és másik félnek pénzbeli ereje áll, olyan arányban áll körülbelől termelő munkássága, oly arányban áll tehát a forgalmi eszközökre és az azokat pótló hitelre való szükséglete.“ „Ugyanazért tekintve a jövő combinatióját, én azt hiszem, hogy körülbelől oly mérvű hitelre lenne nekünk, szükségünk, amely ezen aránynak megfeleljen. Ez azonban a jövő dolga.“ A pénzügyminiszter úr ezen elmélkedése azonban hibás alapelvekre van fektetve, mert megfeledkezett azon lényeges különségekről, melyek Ausztria és Magyarország közgazdasági viszonyai közt léteznek s nem a közgazdasági viszonyokat, nem a köztevékenységet, nem a hitelviszonyokat, nem a kereskedelmi s üzleti öszszeköttetéseket, hanem az adózást a 30 : 70 es quótát vette Magyarország pénzszükségletének megfelelő mérvül, holott épen az adózást illetőleg is jól tudhatja a miniszter úr, hogy Magyarország nem épen önmagának, hanem nagyrészben Ausztriának adózik. Bécsbe megy s ott marad a pénz az államháztartás csatornáján is oly mérvben, hogy abból a 30-as aránymennyiségből, mely Magyarország nevére iratik nagyon csekély rész az, mi nálunk valóban forog s mielőtt még a termelés vagy értékesítéshez járulna Bécsbe vissza nem folyik. Nem áll tehát az, hogy Magyarország pénz-