Magyar Ujság, 1873. szeptember (7. évfolyam, 201-224. szám)
1873-09-18 / 214. szám
214 szám. mmmmg «aa VII. évfolyam. Csütörtök. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-szt szám IL emelet.de intézendő a lap ma+II iui részét ülete minden kőkemény. K.é»irat'k h levelek via^r.a ntvo «(latnak. Bérmentetlau le* v«Uk Cí*ak ismerős keceket fogadtatusk el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utoza 4-ik szám, földszint. Ide intéseodő a lap anyagi részét illeti minden hősitmény, a. ra. az el£Qzeiési pénz,a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. iniuweg.iaarwilfscrettz 1873. Szept. 18. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben hátéhoz küldve. Egy évre . 16 írt. » Fél évre . 8 » * Negyed évre 4 » » Egy hónapra 1 » 40 • Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilenc» hasábos petitsor egyszeri hirdetése 13 kr. többszöri 9 kr. Bályogdij minden hirdetésért külön 80 kr. Ny 11 ttér : négy hasábos petitsor 80 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYAR ÚJSÁG“ czimű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétküldése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pártolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek szeptember 1-től kezdve: Két hóra (szept.— október) ... 2 frt 80 kr. Három hóra (szept. novemb.) . 4 frt — kr. Négy hóra (szept.—decz.) . . . 5 frt 40 kr. Egy hóra ...............................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány útján legczélszerűbben eszközölhetők és Budapestre egyetem utcza 4. szám a „Franklin-Társult“ magyar irodalmi intézet és hírlapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. .1 szerkesztőség. Pest, szeptemberi. Külföldi szemle. Francziaországban az ultramontán-royalista párt kifogyhatatlan azon eszközök kitalálásában, melyek által czélját elérhetni véli. Amint a „Köln. Zig“-nak írják, a vidéken jelenleg azt a tervet követi, a földművelő néppel elhitetni, hogy a köztársaság meghalt s a király már valóban Francziaország élén áll, habár még nem is jött el Párisba. E czélból keresztülvitték, hogy több megyében a lakosságnak szánt adóczédulákon nincs rajta a köztársaság bélyege, hanem a királyi korona a három liliommal, a mint az a restauratió alatt volt divatban. A „National“ két adóhivatali nyugtát közöl, mely a Meurthe- és Moselmegyékből küldetett be hozzá, s melyeken rajta van a liliomos korona. Egyúttal azt is jelenti, hogy a papság máj. 24-ke óta majd minden megyében elhagyta a „Domine Salvam fac Rempublicam“ szavak használatát s hogy több helyen már azt hiszik, hogy a köztársaság már hivatalosan is mellőzve van. Miután Francziaország földművelő népe politikai dolgokban nagyon kiskorú s mióta a vidéken majd minden szabadelvű lapot elnyomtak, nem igen tudja, hogy a helység határán túl mi történik s igy az oly jezsuita csínyek nagyon is érthetők. A Francziaországban jelenleg uralkodó állapotok a „Jour, des Debats“ a következő megjegyzésre készült : „Minden nap lehet hallani egy polgári temetésről s búcsúról. Tegnapelőtt Lot megyében Souillac-ban a maire kíséretével és a városi zenével polgári temetés tartatott: ugyanaz nap reggelén a Seine-et-Oise megyében zászlóval vagy a nélkül Sannois-ból bucsusok indultak el s estére Pottoise-ból ismét visszaérkeztek. Az ily jelenet csak leverőleg hathat s nézetünk szerint semmi tekintetben sem lehet épületes, mert a nagy terméjü ágyuk s páncélos hajók fölfedözőire emlékeztet. Az egyik kigondol egy golyót, melynek nagy ereje van, a másik mindjárt egy érczlemezzel felel, melynek nagy az elszállási ereje. Minél erősebb lesz az ágya, annál vastagabb lesz az érczlemez s az utolsó szó egyiké sem. De e verseny mellett ki szenved? Az állam pénzügye, anélkül, hogy a gyilkolás mestersége valmit nyerne. Ép igy van ez a polgári temetések és bucsusok küzdelmében. A szabadgondolkozók a maguk módja szerint felelnek a vallási rajongóknak, a katholikusok a viszonzást szintén a maguk módja szerint teszik. Az utolsó szó egyike sem s nem is lesz, míg mind a két fél szabadsága tiszteletben tartatik. Ki fog e mellett szenvedni ? A türelmesség eszméi, a rábeszélés mestersége az embereket egymáshoz közelebb hozni e melett semmit sem fog nyerni. Egyedüli reményünk az, hogy Francziaországban minden lejárja magát; az asztaltánczoltatási szenvedélynek is meg volt a maga ideje.“ Parisból írják, hogy a republikánusok s különösen a republikánus unió csoportja azon különös képzelődésben ringatja magát, melyet a fusionisták fölbomlásának neveznek. A fusionisták pedig mostanában inkább,mint valaha, el vannak határozva, mindent kockáztatni. Igaz, hogy Francziaország mindent határozottan viszszautasítani látszik, ami Frohsdorfból, vagy a Versailles monarchisták táborából jönne. Ily körülmények közt Broglie meg lesz erősítve azon hitében,hogy hasznos lenne a lakosság érzületé és a helyszínen szerezni mggyőződést. E végből Párist és Versailist múlt pént ken negyedízben elhagyta. Tanulmánya tárgyává ismét Normandiai választói s nyilván kevésbé fog vonakodni Mac-Mahon hatalmának meghosszabbításába vagyis a köztársasági kormányzat föntartásába beleegyezni, ha látni fogja, hogy Normandia is, a reactió ez ősi fészke, a köztársasághoz pártolt. E dologban az a legkülönösebb, hogy a herczeget ez útjában Beauvoir, az Orleans herczegek legbensőbb barátja kiséri. Brogliet kirándulásából szerdára várják vissza. A Bouches du Rhone megye tanácsának elnöke párbeszédében elismerőleg emlékezett meg Thiersről s azután igy szólt: „Nagyon különös játéknak vagyunk tanúi. A republika elleneinek minden meg van engedve, a republikánusoknak minden el van tiltva. A demokratikus sajtó még a napóleoni császárságáért és hallatlan szigorral üldöztetik. A republikánus és szabadelvű hivatalnokok kímélet nélkül elmozdittatnak. A község és kormányzóság tagjai,kik el nem mozdittatnak, kénytelenek a harcz kormányának eszközül szolgálni . — A prefect szólót félbenszakitani akaró, de a megyetanács elnöke a prefectől megvonta a szót,amit a gyűlés egyhangúlag helyeselt. Mint Párisból távirják daczára minden cáfolatnak, való azon tudósítás, hogy Broglie Romában a párisi érsek nyilatkozatát illetőleg Faverney által fölvilágosítást adatott. Cartegenaból a helyzetre vonatkozólag e hó 11-ről Londonba a következőket távírták : A lázadók Campos tábornok elutazását felhasználva, Las Herreinas felé kirohanást tettek. Salcedo tábornok kémei által ideje korán értesítve, a fenyegetett pontra egy erős csapatot helyezett el. A lázadók két csapatja Galvez vezérlete alatt előre nyomult s az ostromlókkal néhány lövést váltottak. E csapatok egyike 700, a másik 400 emberből állt. Ezután Escombrerasból néhány szarvasmarhát magukkal vive, visszavonultak. Salcedo tábornok 4000 emberből álló csapat fölött rendelkezik, ezek azonban a támadó vonal födözésére elégtelenek. Campos tábornok új hivatala átvételekor Castillon, Valencia, Murcia s Alicante tartományokban az ostromállapotot kihirdeté.“ Madridból e hó 9-ről az új kormányról a következőket írják : Az új kabinet, melyet elnöke tegnap mutatott be a nemzetgyűlésnek, mint táviratilag jeleztetett, következő tagokból áll: elnök tárcza nélkül: Castelar, külügy : Carvajal, igazságügy: Del Rios, pénzügy: Pedregal, tengerészet: Oreiro, hadügy: Bregua Sanchez, belügy: Maisonnave, gyarmatok : Soler y Pia, közlekedés: Gil Berger. Carvajal egészen ki akart maradni s a végrehajtó halom feje táviratilag fordult Sevillába, hol Calzado képviselő és bankár az időben ép tartózkodott, neki ajánlván fel a pénzügyminiszteri tárczát. Calzado elutasította. Ha az embernek magának van vagy 50 millió pesetája, amit kezeljen, nem igen van kedve egy üres tárcza mellé állni. Miért maradt meg végre is Carvajal, ez óráig nincs tudva, már is azonban egy jegyzéken dolgozik. Pedregal, mint a kortes alelnöke szélesebb körökben ismeretes, s jó hírben álló santanderi ügyvéd. Mint emlékszem, már Pi y Margal minisztériumába be kellett volna lépnie, de az ellenzék demonstrált ellene, óriási plakátokat faggattatván az utczaszegletekre, ily szavakkal: „Ki az a Pedregal ?“ Nem ezen, de más indokokból akkor nem fogadta el a tárczát. Del Rios híres sevillai ügyvéd, ki a többség tevékeny tagja volt, már szintén több combinátióban ben volt. Sanchez Bregua, ki már O’Dunnel s később Prim alatt a törzskarban nagy szerepet játszott, legújabban a legrondi intermezzoban vett részt. A többi miniszter ismert név. ,# A bankügy. Soha nem volt Magyarországnak oly átalános és égető szüksége egy „magyar“ leszámítoló és kereskedelmi bankra,mint mostanában kivált június óta, midőn a bécsi hitelválság, üzletpangás, az értékek csökkenése, a fizetőeszközök forgalmának akadozása, a „rozsda“ a rosztermés ijesztő hirével együtt kezdett az országban szétterjedni s kezdte nálunk is az ipar s kereskedelem minden viszonyait megrontani. A magyar leszámítoló és kereskedelmi bankra égető szüksége volt s lenne most is nemcsak a nemzetnek, hanem a kormánynak is, mert annak tervében jelentékeny segélyforrások ígértetnek a kormány részére is. A bank alapszabályaiban meg van • Ígérve hogy : 1. §• Mint bankintézet a kereskedelmet és ipart elősegítse és ezeknek pénzforrásul szolgáljon ; 65. §: ellátja a m. k.kormány mindazon bankműveleteit, melyek nem láttatnak el az állam pénztárai által. Ha a kormány pénzintézetektől kölcsönöket vesz fel, vagy azokkal másnemű hitelműveletekbe bocsátkozik — erre felhívandó. Teljesítendő a kormány számára a külföldi váltók, pénzek és értékpapírok bevásárlását és eladását s az értékpapírokra való kölcsönök felvételét stb. És hogy az ország s a minduntalan pénzhiányban szenvedő s evégett újabb meg újabb kölcsönöket tervező kormány igényeit ezen bank jelentékeny mérvben kielégíthetné, onnan világos, mert alaptőkéje az igazgató tanács indítványára, közgyűlési határozattal 25 millióról 50 millióra szaporítható s szabadságában áll a részvénytőke erejéig 50 frtos s ezen felüli értékpapírokat u. m. „pénztári utalványokat“ bocsátni forgalomba, melyek a kormány által kijelölendő állami pénztáraknál vidékszerte beválthatók lennének stb. Mi akadályozta s mi akadályozhatja tehát eme országszerte szükséges s a kormányt bajaiból kisegíteni ígérő intézet létrejöttét? Miért alkotott a törvényhozás oly nagy zajjal és sietséggel a „drága időben“ egy nagy jelentőségű törvényt, ha ezt a kormány létesítni nem bírja vagy nem akarja? Elsőben legnagyobb akadály volt, mint tudjuk az osztrák nemzeti bank embereinek azon scrupulusa, miszerint ez a „magyar“ bank kivenne némely üzletágat az osztrák n. bank magnopóliuma alól. Mi ennek csak örvendhetnénk. De az osztrák urak eme scrupulusa mint láttuk csakugyan nagyon megfélemlítette a mi magyar kormányunkat, melynek pénzügyére érjen a dozafic flemelését s aztán a válság beálltával, a „kisegitőbank“ létesítését kérelmezgette az osztrák n. banktól az osztrák miniszter kegyes támogatása mellett. Érdekes dolog volna most tudni, ugyan: a magyar leszámítoló és kereskedelmi bank életbe nem léptetése mennyiben függött össze az osztrák n. bank jó (?) akaratának kiérdemlésével ? Az osztrák n. bank, mint láttuk, csakugyan emelte fiókjai dotatióját, 4 millióval javult, a kisegítő bank támogatásához. Hanem hát eme nagyszerű kegyességeknek a közéletben eddigelé érezhető nyomait nem találunk. Közgazdaságunk minden ágazata, minden viszonya folytonosan desorganizálódik: pénz nincs; ami van, az nem forog; hitel nincs, csak azok részére kiknek arra szükségük nincs; a vállalatok, az építkezések megszűntek vagy alább szállított reményekkel, szárnyaszegetten működnek ; az értékpapírok minden fajtája devalválódott és devalválódik folyvást a munka, a munkabér, a ház- és földbirtok vagy szóval „mindaz, mi nem enni való“ míg viszont az új aerával beállott értékemelkedés eme ipar- és pénzszegény és most egyszersmind gabona szegény hazánkban csakis arra terjed ki, a mi „enni való.“ Másik igen fontos akadálya volt a magyar leszámítoló és kereskedelmi bank életbe nem léptetésének kétségkívül azon kis pontocska, melyet az alapszabályokban Deák Ferencz segélyé-/ vel az ellenzék emelt érvényre. Eme pontocska a 26-ik §. végén igy szól: „Az igazgatótanács tagjai a magyar törvényhozás tagjai nem lehetnek; amennyiben főrendiházi tag ily állást elfogadna, hivataloskodásának tartama alatt, a főrendi házban őt megillető ülés- és szavazati jogot nem gyakorolhatja.“ Már ha egy országban ily czikkecske lehangolja, úgyszólván rögtön lehűti az alapítási lelkesültséget mikép ezt láthattuk, ha ily tendentia miatt nem léphet életbe az átalánosan óhajtott és szükséges pénzintézet, ott a törvényhozás sollerje, kétségkívül nem a régi, nem a hazafias áldozatkész, hanem inkább a haszonlesés szelleme, mely jót, üdvöset alkotni nem képes. Mit mondjunk ily előzmények után azon bankügyi tárgyalásokhoz, melyekről mint alább látható a „Pesti Napló“ értesül. Mit várhatunk a „magyar jegybank“ ügyében azon kormánytól és országgyűlési többségtől, mely a magyar leszámítoló és kereskedelmi bank ügyét, melynek alapszabályai tavaszkor kidolgoztatván már június hóban a törvénykönyvbe lettek beczikkelyezve — úgyszólván elevenen eltemette. Mit várhatunk ily állami tényezőktől a „jegybank“ ügyében az osztrák nemzeti bank ellenében ? E kérdésekre megfelel a kormány és országgyűlési többség eddigi magatartása, mely a bank ügyét habár soha egy szóval sem mondva is, mert óvakodott titkát elárulni, de tényleg bebizonyította, hogy Ausztriával közös ügynek tartja, közös ügynek akarja tartatni és felavatni s moczczani sem merészel az osztrák kormány és osztrák n bank beleegyezése nélkül. Azt, hogy államférfiaink jelenleg az osztrák állami szellemtől áthatva s vezettetve a magyar jegybankot úgy, mint az az ország érdekeinek s közjogi álláspontjának megfelelne létrehozni nem képesek, kétségkívül teszi saját álláspontjuk s ezen elkövetett működésük, miszerint a bankügyből mint látjuk egy új közös ügyet akarnak terenteni, mintha nem látnák, hogy minden közösnek declarált vagy bár közösnek nem declarált, de tényleg közös ügy minek a vám s kereskedelem és iparüzlet (iparüzleti adóztatás és monopólium) terén napi kérdést képező ügyek : mindmegannyi Pandora-szelencséje , a visszavonás, versenygés, mondhatnánk dulakodás előidézői, mely erőmérkőzésben mindig Magyarország érdekei suttatnak s nyomatnak az osztrák érdekek alá. Elhiszszük, hogy a bankügyre nézve könnyen létesül némely közös megállapodás a magyar s osztrák kormány közt, mert hiszen mint említők egy s ugyanazon uralkodó szellemtől vannak áthatva Elhiszszük, hogy az osztrák s magyar kormányférfiak közt kötendő szerződések mindkét szerződő felet s ezen kívül a keletkezendő bank embereit is ki fogja elégíteni. De Magyarországot nem, mert oly a jegybank a mely eme szerződő felek alkudozásainak folytán „az osztrák nemzeti bank érezalapjának megosztása alapján“ jönne létre, valódi „magyar“ jegybank, Magyarország érdekeinek s jogainak megfelelő intézet nem lehet. Kissé furcsa is, hogy a jobboldali urak oly nagy reményeket kötnek az ilyféle alkudozásokhoz, s mint valamely nagy jótéteményt hangoztatják, hogy a magyar banknak már lehet, lesz érczalapja, t. i. megosztjuk az osztrák n. bankot, mely megosztás ellen jogszerűen tiltakozhatnak a részvényesek, kiknek az magánvagyonát képezi. Most vigasztalnak az „érczalap“ könnyű módon leendő beszerzésével, midőn már látják, hogy Magyarország vagyonszegény polgárai önmaguk erejéből is össze tudnák adni azt, ha remélhetnék, hogy a rajta állítandó bank képes leend megfelelni hivatásának, azaz, nem leend alárendelve az osztrák urak szeszélyeinek s befolyásának, Ausztria érdekeinek s az osztrák kabinet-politikának. Nem hiszszük pedig, hogy a bankügy kilátásban tett rendezése kielégíthetné Magyarország igényeit s jogi állását, már csak azért sem, mert az osztrák n. bank igazgatósága bizonyára soha sem fogna beleegyezni az osztrák n. bank alapjának megosztásában, ha a tervezett intézet nem főkép az osztrák érdekek emelését és kielégítését tenné kilátásba. Emlékezzünk csak azon nyilatkozatokra, melyeket az osztrák n. bank kiváltságai mellett kardoskodó urak a magyar kereskedelmi s leszámítoló bank tervezgetésekor tettek — emlékezzünk csak államférfiaink azon meghunyászkodására, mely által ezen bank ügyét, midőn már megszületett, elejtették — s bővebb értesülések nélkül is tisztában lehetünk azzal, mennyire nem képes a jelenlegi kormány s országgyűlési többség a bankügyben Magyarország igényeinek s érdekeinek megfelelő lépéseket tenni. —y — — A bankügyi tárgyalásokról a ,,Pesti Napló“nak Bécsből, szeptember 15-ről írják: „A napokban várják viszza de Pretis pénzügyminisztert Wartenbergből s Lucamot a nemz bank vezértitkárát Carlsbadból, s a bank köreiben azt hiszik, hogy a magyar banktárgyalások még e hónapban újra megindittatnak és pedig ezúttal úgy, hogy addig be sem fejeztetnek, míg eredményhez nem jutnak. Itt átalános a remény, hogy oly megegyezés fog létesülni, melyben mindkét fél, vagy a bankot is hozzá számítva, mindhárom fél megnyugodhatik. Sőt a vérmesebbek azt tartják, hogy már nincs is másról szó, mint azon pourparlerk eredményeit positív formába önteni, melyek ez ügyben Szlávy mint elnök és Kerkapoly pénzügyminiszter és az osztrák kormányférfiak között néhány héttel ezelőt tartottak. Még ma korai volna a beszélgetés egyes részleteit nyilvánosságra juttatni, de ha arról biztosítom, hogy a két kormány között megállapodás létesült arra nézve, hogy a valuta mily időköz alatt és mily pénzügyi operatiok segélyével állíttassák helyre, s hogy a bankkérdés megoldására nézve a nemzeti bank és ez alapjának megosztása is nem épen a lehetetlen dolgok közé soroztatott: némi támpontot velek nyujtatni e tárgyalások főirányzatának megismerésére.“ — Az országgyűlés összehivatása. Az „Ellenőr“ híre szerint néhány miniszter ama nézetben van, hogy az országgyűlés már októberre összehivattassék , megállapodás azonban még nem létesült. A „Pesti Napló“ erre megjegyzi: „Mi valószínűnek tartjuk, hogy az országgyűlés a jövő hónapban összehivattatik.“ Különös, hogy a „Napló“ most valószínűnek, tehát lehetségesnek tartja a kormány részéről is az országgyűlés összehívását és eddig képtelenségnek, szükségtelennek tarta azt. Vagy talán most a kormánynak fogja elmondani azon argumentumokat, melyeket eddig az eszme megpendítői ellen felhozott ? Kérdi a „Hon“. — Az új kölcsönről a „M. P.“ következőket hozza: „Mi úgy értesültünk, hogy a kölcsönösszeg névszerinti kétszáz millióért, hogy az azt eszközlő házak a világpiaczon elsőrendűek, névszerint Rottschildék, Sina, Wodianer, s ezeknek rendszerint érdektársai; tehát a legtisztességesebb társaság, melytől kölcsönt kapni a kölcsönvevőnek is emeli hitelét. — A részletek, föltételek iránti megállapodások mennyire jutottak már ? nem tudjuk; — de a dolog természetéből kombináljuk, hogy a kormánynak nem lévén az egész összegre azonnal szüksége , annak folyóvá tétele 2—8 év alatt bizonyos időszakban fog történni. Mint mondok, tisztességes emberekkel van ezúttal a kormánynak dolga, de azért nem kecsegtethetjük magunkat azzal, hogy a jelen pénzviszonyok közt a kölcsön olcsó lesz. Számításba vevén tehát a név szerinti 200 millió forintnál probabilis tőkeveszteséget, s körülbelül fölszámítván, mi szintén nem nehéz — a kincstár legközelebbi szükségletét, a még meg nem állapított, de fenyegető új terhekkel (p. o. a keleti vasút megmentése stb.) azon eredményre jutunk, hogy ezen kölcsönösszeg nagynak , vagyis a kellőnél többnek nem mondható.“ Erre a „P. Napló“ következő szerkesztői megjegyzést teszi: „Mi azt hallottuk, hogy egyelőre körülbelül 30 millió fog igénybe vétetni, a következő évek szükségleteinek fedezésére pedig a kölcsönt adó consortiumnak fentartatik az optio. Egészben véve 200 millióról azonban nem igen lesz szó, hanem kisebb összegről. — Igen örülnénk, ha e kölcsön rente adósság alakjában köttetnék.“ — A „Debreczen“ szept. 15-ki számában „balközépiek és az alántik“ fölirattal Budapestről keltezett következő czikket közöl: Domahidynek igaza volt. ők többen vannak, mint gondoltam és kevesebben mint ő véli; vezérük is van, akit legkevésbé hittem. A sedáni fegyverletétel napján tartott értekezlet, mely közölhetőnek találta Tisza Kálmánnak Csernátonyt semmiben meg nem cáfoló, inkább helyeslő le-