Magyar Ujság, 1873. október (7. évfolyam, 225-251. szám)
1873-10-23 / 244. szám
mmeamrssmm 244. IZául-VII. évfolyam. Csütörtök. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-fő szám. II. emelet. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám. földszint Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 187.? Okt. 23. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve : Egy évre . ..0 fit. — kr. Félévre 8 » — » Negyed évre 40 — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 80 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYAR IIJSIG“ CZimű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. ez. olvasóinkat, kiknek előfizetésök folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétküldése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pártolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek október 1-től kezdve: Két hóra (október — nov.) . . . 2 frt 80 kr. Három hóra (október decz.) 4 frt — kr. Egy hóra.........................................1 rt 40 kr. Az előfizetések postautalvány útján legczélszerűbben eszközölhetők és Budapestre egyetemutcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hírlapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség. Pest, október 22. Külföldi szemle. Paksból 18-ról ezeket írják : A royalista összeesküvés teljesen kész is van. A kormány, sőt Mac-Mahon is az alkuban megegyeztek. Még csak arról van szó, tudni, hogyan, mikor és hol kezdjék meg a cselekvést. Három nap előtt az orleanisták magukon kívül voltak , terveik dugába dőltek. A „Journa de Paris“ nagy lövegét, mely addig kizárólag Thiers ellen volt irányozva, ezért fordító szövetségeseire, a legitimistákra s árulóknak nevezte őket. Tegnap óta minden megváltozott ; Bonnedose bibornok küldetése a Vatikánban csodát művelt. Chambord engedelmeskedett a pápa parancsának s elhatározá magát lemondani a fehér zászlóról s absolut legitimistási elveiről. E pillanattól kezdték ügyüket a royalisták megnyertnek tekinteni. Legalább azt mutatták. A „Journa de Paris“ azonban mégis annyira heveskedik a kofák nyelvén, mintha ügyéről mégsem volna oly biztos, mint állítja. Különben az összeesküdtek oly kevesen vannak, komolyan gondolnak az államcsínyra. Sőt még a köztársaság kikiáltása után is határozottan el vannak tökélve, az első kedvező alkalmat megragadni a republikánusok tömeges száműzésére. Mac-Mahon, ki már régóta a royalisták táborában van, az időközi kormányzást mint altábornagy fogja átvenni. S a republikánusok? Ezek engedik magukat meglepetni, mint a második decz. idejében. A zászlókérdésre vonatkozólag a „République Frangaise“-ban egy figyelemre méltó közleményt olvasunk. A három szint zászló Chambord barátainak állítása szerint csak addig tartatnék meg, míg arra szükség lenne, hogy a hadsereg a netáni felkelés elnyomására használtathassák. Ha a nyugalom helyreállíttatott s Chambord hatalma meg lesz erősítve, a király híveinek beleegyezésével ismét a liliomos zászlót fogadná el. Néhány nap előtt a „Journa des Debats“ római tudósításában arra figyelmeztetett, hogy Fournier, az olasz udvarnál lévő franczia követ, noha szabadságideje lejárt, nem fog többé Rómába visszatérni. A tudósító szerint ez a franczia külügyminiszter kívánságára történt s az olasz kormány szintén indíttatva érezte magát párisi követét, Nigra lovagot, bizonytalan időre szabadságra bocsájtani.A versaillesi kormány külföldre szánt közlönye, az „Agence Havas“, ezt sietett megcáfolni, de se otthon, sem a külföldön nem talált hitelre. A „Jour, des Deb.“ tudósítását fentartó s tegnapelőtt ama brit a milánói „Perseveranza“ is megerősíté, mely lapot nem lehet franczia ellenességgel vádolni. A „Perseveranza“ elmondja az okokat is, melyek Brogliet arra birták Fournier-t a Rómába való visszatéréstől visszatartani. Broglie Chambord alatt is külügyminiszter akar maradni s miután Rómába mást akar kinevezni, nem tartja érdemesnek, hogy e rövid időre Fournier Rómába menjen. A monarchisták ügyüket annyira bizonyosnak tartják, hogy már a kikiáltási szöveg szerkesztésével foglalkoznak. Hogy a népjogot az isteni jogokkal összeegyeztessék, erre nézve a következő szöveget gondolták ki. A nemzetgyűlés által képviselt népszuverainitás kijelenti, hogy a monarchia ismét helyre van állítva. Ennek következtében V. Henrik ősei trónjára visszahivatik. Párisból e hó 20-tól ezeket távírják . A versaillesi elnöki palotában s a miniszterek között nagy izgatottság uralkodik. Ugyanis több prófet táviratilag jelenti, hogy illető megyéikben a bourgeoisie s a városi és a vidéki lakosság ellenséges állást foglalt el a monarchia irányában, s el van tökélve, hogy Chambord restaurátiójának minden eszközzel ellene fog szegülni. A roglisták ostromolják Mac-Mahont: használja fel minden befolyását arra, hogy a tábornokok, a tisztek és a hadsereg, felkelés mozgalma ellen támadjanak, s megoltalmazzák a restaurátiót. Tegnap a minisztertanács ülést tartott az ide vonatkozó rendszabályok megállapítása végett; határozat azonban nem jött létre. Ezt mára várják. A szabadságon levő prófet-k és alpréfetk-hez rendelet ment, hogy legfeljebb okt. 25-ére állomásaikat elfoglalják. Chanzy tábornagy Algírból távirati úton Páriába hivatott; szerdára, vagy csütörtökre várják. A „Messe de Paris“ valótlannak mondja a lapoknak Magne pénzügyminiszter közelebbről való visszalépéséről szóló hírét. Ha azonban a monarchia kikiáltatik, lehetséges, hogy Magne V. Henrik első minisztériumának tagja leend. A balcentrumbeli képviselőktől ismét jelentek meg nyilatkozatok a köztársaság érdekében. Ezen nyilatkozatok leginkább oly képviselőktől erednek, akik május 24-én Thiers mellett szavaztak. Míg több más képviselők, köztük Target, Johnston, Marquis de Ploeuc és Saissert admiral, a néhány választó által hozzájuk intézett felhívásokra kijelentik, hogy senkinek sem ismerik el azon jogát, hogy jövőben való szavazásukat megszabja; ők csak lelkiismeretük szerint fognak szavazni. A Bazaine per e hó 20-kán folyt tanúkihallgatása alkalmával kinyilatkoztatá Leboeuf tábornagy, hogy Bazaine főparancsnoksága csak aug. 12-én reggel kezdődött. Bazaine előbb nem volt felelős, és tanúsíta is elégedetlenségét amiatt, hogy aug. 12-ig alárendelt parancsnok volt. Ő egyébiránt nem is tett lépéseket a végett, hogy főparancsnokká kineveztessék. Lebrun tábornok, nyilatkozatában, kárhoztatja az elégtelen készülődéseket és azon halogatást, mely a borny-i csata által okoztatott. A védők erre kimutatják, hogy ezen rászólás nem érheti Bazainet. Jarras azt mondja, hogy aug. 12-én d. u. neveztetett ki Bazaine táborkarának főnökévé. Bazaine már ekkor meg volt bizva a főparancsnoksággal. Erre egy közbejött eset keletkezett. Bazaine és Jarras közt, ki panaszolja, hogy Bazaine által háttérbe szorittatott. Kératry Bazaine nejének látogatásáról tesz említést, ki a végett járt, hogy Bazainera bízassák a főparancsnokság. — Jules Favre kifejti a Bazaine kineveztetésénél őt illető közbenjárást. Palikao tábornok vitatja Kératry szavainak valóságát. Az angol lapok táviratai részleteket közölnek Lobo tengernagy sajátságos visszavonulásáról. Ez abban a pillanatban történt, mikor a hajólázadók kitörtek a kikötőből s új tengeri csatára hivták fel az ostromzároló hajórajt. Lobo eleinte szintén megindult ellenük, de hirtelen megfordult , teljes erővel kezdett el igyekezni a támadók lőtávolától. A lázadók űzőbe vették, de csakhamar belátták erőlködésük sikertelenségét — s lemondván arról, hogy a futásnak eredt hajórajt valaha utolérhessék, néhány lövést eresztettek utána s felvonván az öröm lobogókat, visszatértek a révbe, hol az üdvözlő sokaság örömriadala fogadta az ily könnyű szerrel diadalmaskodókat. Lobo tengernagy pedig meg sem állt Gibraltárig, hol már vált rá a kormány felmentő rendelete. A hadügyminiszter már eddig átvette a hajóraj parancsnokságát s haladéktalanul visszatér Cartagena alá. Lobo tengernagy pedig, megmagyarázhatatlan magaviseletéért hadi törvényszék elé fog állítatni. A kormány hajórajának e gyáva megfutamodása nem maradt hatás nélkül úgy az ostromlottakra, mint az ostromlókra nézve. Amazokat felbátorította, itt pedig csüggedést idézett elő. A lázadók hajói most ismét szabadon portyáznak a part hosszában s zsarolják a védtelen városokat. Az ostromzár teljesen felbomlott, s csak nagy erővel és sok fáradsággal lesz visszaállítható. A „Fernando el Catolico“ táviratilag jelzett elsülyesztéséről az az újabb hír érkezett, hogy a hajó nem ment egészen tönkre. Ez a baleset alkalmasint azon kirándulás alkalmával érte, melyet Poznan felé tett. Ott azonban erős állást foglalt ellenében Carmona dandárnok egy osztály lovassággal s herreriasi önkénytesekkel, úgy hogy a lázadók nem mertek zsákmányolás végett partra szállni s beérték azzal, hogy egy élelmiszerekkel megrakott bárkát magukkal vittek a kikötőből. Az a hir, hogy a lázadók közt sok éjszak amerikai polgár visel tengerészszolgálatot, a többi közt, hogy ott volna Vinas régi kapitány is s egy fregat vezénylet volna reá bizva, alaptalan. — Moriones tábornok ez idő szerint Tudélában táboroz, don Carlos pedig Estellában van. Hir szerint Carlos elfogta Marionesnek a kormányhoz intézett egyik sürgönyét, melyben Castellar azon parancsára, hogy Estellát minden áron hatalmába kerítse, azt adja válaszul, hogy arra, hogy azt tehesse, még 10,000 harcrosra volna szüksége. Barcellona és franczia határállomás között a vasút helyre van állítva. Yeda mellett 400 karlista szenvedett vereséget. 20 halottjuk s több sebesültjük maradt a csatatéren. Az Oroszország s a khivai khán között létrejött békekötés a „Moszk. Red.“ szerint következő határozatokat tartalmazza : Az Amu Darja jobb partján fekvő összes khivai birtokok, az ezen folyam torkolatával együtt, egészen Taddykáig Oroszországhoz csatoltatnak. A folyam ezen ágától a határvonal Urga hegyfokig terjed, Uszty-Urt déli lejtőségén futva, az Amu régi medrénél végződik. Kungrad és Kuna-Urgencs városok ezentúl is a khivai khán birtokában maradnak. Hadikárpótlás fejében Khiva Oroszországnak 2.200.000 rubelt köteleztetik fizetni és pedig tekintettel a khivai kincstár szegény állapotára, husz évi határidő alatt oly képen, hogy a hátralevő részletektől 5%-nyi kamat fizetendő. Orosz alattvalók szabadon űzhetnek kereskedést Khivában, s a rsakett vámilleték fizetésétől mentesek. Khiva magát Oroszország hűbéresének fogja vallani. — A „Mosk. Red.“ ezen feltételeket a mindkét oldalú béke és nyugalom szem-frontjából igen kielégítőnek találja, mert ezek következtében Oroszország Krriva fővárosától most már csak körülbelül 60 versztnyi távolságban fekszik, s az Ainu- Darja jobb partján állomásozó orosz helyőrségek puszta fenyegetése, hogy az öntözési rendszert elrontják, elégséges lesz a khivai népet folytonos hódolati viszonyban tartani. Más hírek szerint Kaufmann tábornok Khivából kivonulása alkalmával a khán rendelkezésére, ki őket 10 versztnyi távolságra kisérte s tőle látszólag barátságos szivélyességgel búcsút vett, tekintélyének és a rendek fentartása czéljából, 19 (valószínüleg khivai öntetű) ágyút és 500 puskát hagyott hátra. Egy lakoma alkalmával, mely e hó 17-én Hertforban tartatott, az elnöklő Salisburg a conservativ párt nézeteit és reményeit tolmácsold. A toryk embere inte a conservativ pártot, hogy ne hagyja magát tévútra vezetni, mintha nem volna készen a szabadelvű törvényhozást fölforgatni vagy valamely ifjabb szerves változást indítványozni. Az írországi római kath. hyerarchia a felsőbb okta A balközép novemberi értekezletének feladata i. Tisztelt szerkesztő úr! Midőn én is mint vendég helyet kérnék a „Magyar Újság“ hasábjain, nem tehetem ezt minden aggodalom nélkül. Czélom tisztán a balközép elveinek szellemében s a balközép eredeti program zajának szempontjaiból bírálat alá venni a pártnak jelen helyzetét s a jelen helyzetének a múltban gyökerező okait. De jelenleg ezt csak oly közlönyben lehet tennem, mely nem fogadta el soha sem a balközép álláspontját, s azért félnem kellene, hogy talán túlságos mértékben használom fel a vendégnek nyújtott szabadalmakat. Mert hogy magán a balközépen nem történik igaztalanság, ha úgy mondott házi vitáit a nyilvánosságnak tőle idegen közegeibe ültetjük át, azt, elég szomorú dolog, indokolnom is felesleges. Sajátságos időket értünk. A balközép pártviszonyainak teljes fölfordultságát mi sem jellemzi jobban, mint azon képtelen helyzet, melyben journalistikája leledzik. Az ami természetes viszonyok között leginkább volna képes egy szó következetességére árnyat vetni, az a balközépen ma a szigorú következetességnek lehet kényszerű folyománya. Más párt lapjaihoz kell fordulni annak, kit meggyőződése várhatlanul a balközép zászlója alá sorakoztatott s a balközép fővárosi lapjaiban csak az szerepelhet, ki nyílt hozzájárulással vagy legalább néma hallgatással mozdítja elő az ephialtesi árulás művét, mely kerülő után csempészi be a pártnak gondolkozásába az ellenfélnek legbélyegzettebb és hajthatlanul visszautasított tanait. Láttuk, hogy a pártnak tekintélyes is, ha a képtelenségek bachanaliája ellen föltámadt bennök a józan ész reactiója, többnyire csak a vidéki lapok fojtott hangjain nyilatkozhattak. Igaz, hogy a balközép fővárosi közlönyei között csak az „Ellenőr“ futotta meg szokott pályáját a kalózhajóknak, melyek a diplomatiailag elfogadott lobogó alatt kiindulva csak a sík tengeren mutatják fel hirtelen az áruló fegyverzetet és gyanús dugárut. A „Hon“-ról csak annyit lehetne mondanunk, hogy a legutóbbi időkig is megtartotta a félénk passivitás természetét, melylyel az események fejlődését bevárni szokta. De az idők nem mindig engedik meg a hallgatást, és a „Hon“ néma óvatosságát nem lehetett arra magyarázni, hogy megszűnt a pártnak közlönye lenni, úgy azon másik következtetésre kelle jutnunk, hogy maga a párt csendesen elnyugodott az urban. Talán kelleténél hosszasabban időztem amaz eléggé ismeretes körülmények recapitulatiójánál, melyekről el lehet mondani, hogy politikai elveink irodalmi emigratióját eredményezték. Journalistikai viszonyainkból kívántam igazolni a vendégjog igénybevételét. Másrészt azt hiszem, nem tértem nagyon tova a tárgytól s a balközépi sajtónak helyzete metsző élességgel illustrálja magának a pártnak abnormis és bomlott viszonyait. Ha képtelen dolognak kell találnunk,hogy a párt elveinek hivatott orgánumát találhatta az „Ellenőriben, mely ma az elvek megtagadásából csinál veszett propagandát, voltaképen be kell vallanunk, hogy maga a merő képtelenség uralja a pártnak egészen elzsibbadt beléletét. Az absurditás a sajtóból visszahatott a pártra, Cservátony fölvetett egy szörnyeszmét s az eszme uralmat tudott nyerni. Hatása olyan volt, mint a Meduza-képé, a párt öntudatát látszott veszteni, mintha gyors megmerevülés vett volna rajta erőt. Mert a novemberi értekezlet komoly vitatás alá fogja venni azt a gondolatot, mely szerint ne is tekintse feladatának a legünnepélyesebb ígéretek teljesítését, ne törődjék semmit a legmagasztosabb elvek megvalósításával és ön kezeivel játsza ki a legbuzgóbb törekvések sikerét! Ez valóban példátlan látvány lesz, milyent még nem mutatott fel soha és sehol az alkotmányos küzdelmek crónikája. A párt tagjai tanácskozni fognak a fölött, váljon hihetnek-e létjogukban és czéljuknak tarthatják-e az elvek tényleges megvalósítását, melyeket ismételten megpecsételtek a választók előtt , melyekért egyedül alkották meg a pártnak keretét, és melyeket programmjuk teljessége gyanánt akarnak vallani jövőre is. Mert ne ámítsuk magunkat a legegyszerűbb dolgok fölött : Csernátonynak indítványa egyenesen ezt a tendentiát követi. Ha a párt elfogadná az elméletet, hogy kormányra jutását nem köti az ország önálló,ságára vonatkozó követeléseinek fejedelmi helyben hagyásához, mi egyebet mondana ki annál, hogy az elvek küzdelmének csak platonikus jelentőséget tulajdonít, hogy más a programmja, ha az ellenzéken ül és más ha a kormányon van, hogy hirdetni akarja ugyan az igét, de meggátolni fogja azt, hogy az ige benne és általa testté is válhassék. Kormányzásra egy alkotmányos pártnak jogosultságot csak az adhat, hogy a gyakorlati megvalósítás felé vigye azt, mit az ország életérdeke változhatlan lételvel tűzött elő. Törekednie kell is minden pártnak a kormányra, mert csak a kormányon nyerheti el a pozitív tevékenység hatalmát. De a hatalomnak az elvek hatalmát kell jelentenie, aminek épen ellenkezője történnék, ha a párt programmja nélkül vállalná el a kormányzás feladatát. Csak a személyek jutnának hatalomra és az elvek pusztán mint lényegtelen phantomok, tartalmatlan vágyak és óhajtások élnének tovább az elmékben. Képzelhetni e pártra nézve absurdabb helyzetet, mintha arra kényszerül, hogy vitatkozásba bocsátkozzék létének legtermészetesebb alapjai fölött? A novemberi értekezlet hasonlítani fog a görög bölcsészek amaz iskolájához, mely a scepticismust a legszélsőbb túlzásig vitte, olyannyira, hogy jogosultnak tartotta a kételyt egyéniségünk való létezése fölött. Csakhogy a görög metaphisicusok könnyen engedhették meg maguknak az elmének ily különös firzamait. Ők bizonyosan meghódoltak az anyagi világ törvényeinek és teljesítették a phisikai élet követelményei, ha saját testök létezésének csak mint vélelmezett hypothezisnek adtak is helyet. Minthogy nem mulasztották el sem az evést vagy ivást, sem az alvást, az a kétségbevont egyéniség kényelemben érhette el az emberi kor természetszabta határait. De hogy egy párt, melyet teljes meggyőződésünkből a nemzet históriai életében nélkülözhetlen tényezőnek tartunk, úgy akarhassa az elvállalt s a programmjaiban továbbra is fentartott missiót betölteni, hogy merőben üres feltevésekké alacsonyítja le azon teremtő és fentartó elveket, melyek nélkül létezésének semmi értelme: ez valami oly képtelen gondolat, melynek akár pillatnyi érvényesítése a nemzet egészséges öntudatának felfüggesztését jelentené. Az a pyrrhói kétkedés, mely az egyes ember életphilosophiájában kissé eszelős mulatságnak válnék be, egy pártnak küzdelmeire és törekvéseire alkalmazva a hóbortnak oly foka volna, hol a szertelen komikum már egyértelmű a leggyászosabb tragikummal is, mert okvetlen felidézi a nevetségesség leggyilkolóbb hatásait. Egy pártnak megvan az a szerencsétlen képessége, melylyel nem bír az egyén , hogy cselekedeteit és eljárását az öt alkotott életprinczipiumtól elválaszsza és azért nála az önmagáról vallott sceptheismus nem kevesebb az öngyilkosság tényénél. A történelem nem mutat fel arra példát, hogy egy párt valaha az ily elméleteket elfogadta volna; nem is fog felmutatni soha, mert az a phisiologia törvényeivel áll ellentétben. Az életnek és önfentartásnak természetes ösztöne tart attól vissza minden pártot a a pyrrhói tervezet felmerülését nálunk is csak az emberi értelem teljes decompositiójából lehet magyarázni. Nehéz számot adni azon körülményekről, melyek a balközép párt kebelében lehetségessé tették azt, hogy folyton nagyobb tért nyerjen az absurdumnak hirdetése, hogy azt oly különös és szívós methodussal űzzék, amilyent Polonius keresett Hamlet őrültségében, és hogy ma már látszólag egész komolyan fenyegethessék a nemzet enyészhetlen követeléseinek fentartását, amire a pártnak ismételt programm nyilatkozatai oly ünnepélyes zálogot nyújtottak. Olyanok előtt, kik nem puszta dilettantismusból vallanak politikai elveket, kezdettől fogva nem lehetett kétség tárgya, hogy azon új tanok és utólagos commentárok, melyek az „Ellenőr“ kathedrájáról hangzottak el az országba, az ellenzéki hitvallásnak lényegével egyátalán össze nem egyeztethetők és ha Csernátonyt egyedül a meggyőződés vezérelte volna, haladék nélkül felfogja a kötelezettséget, mely a pártból való kilépését kívánta tőle. Magatartása, s az a modor, melylyel mások tetteinek indokait fürkészni szokta, azt mutatják, hogy ő egyátalán nincs nagy véleménynyel a politikai meggyőződések befolyásáról az emberi cselekvésre. De különben sem lehet csodálkoznunk, hogy amikor épen az egész pártnak osztogatta a tanácsokat, mint kell a gyakorlati működést függetlenné tenni az elvek követelményeitől, akkor magára nézve sem tartotta irányadónak a véleményhűség férfias fegyelmét. Egy balközépi tást illetőleg programmját közzé téve. Ennek lényege az, hogy a püspökök kötelezik magukat befobásukat a parlamentben és a választásoknál arra használni, hogy egy felekezeti nevelési rendszer léptettessék életbe. — Kerkapoly pénzügyminiszter jelenleg Bécsben időz, s mint a „N. Fr. Presse“ jelenti, Bleirödt berlini bankár szintén Bécsbe érkezett.