Magyar Ujság, 1873. november (7. évfolyam, 252-276. szám)
1873-11-08 / 257. szám
Előfizetési fölhívás „MAGYAR ÚJSÁG“ czimű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétküldése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pártolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek november 1-től kezdve: Két hóra (nov.—decz.) . . . . 2 frt 80 kr. Egy hóra....................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczélszerűbben eszközölhetők és Budapestre egyetemutcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hírlapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség azt tanácsolta a montenegrói uralkodónak, hogy üssön be a tétlen Szerbiába s ennek haderejével kezdje el a szabadsági harczot. Ha mindazonáltal ezen harcz ki nem tört és még sokáig nem kezdődik el, ennek oka nem keleten , hanem a nyugati Európában keresendő. — A 48-as kör november 7-én d. u. 5 órakor ülést tart uj helyiségében Ország-ut 44-ik sz. — Az osztrák hatóságok deczember 2-át mint Ferencz József ő felsége uralkodása 25-ik évfordulóját megünnepelni készülnek. Ez ellen semmi ellenvetésünk sem lehet. De hogy azt magyarországi hatóságok is akarják tenni, ez ellen igenis van kifogásunk, ő felsége ugyanis csak 1867. óta törvényesen koronázott magyar király, az 1848-as decz. 2-án történt trónváltozás nem jött alkotmányos uton létre. Magyarországon majd csak 1892-ben lehet megünnepelni a mostani magyar király huszonöt éves uralkodása emlékét. — A budaiak zokon veszik, hogy egyik polgármesteri hivatalra sem választatott budai jelölt. — Magunk is helyesebbnek tartottuk volna, ha az egyesített főváros túlsó részére nagyobb tekintet leendett. * Reméljük, hogy legalább a többi hivatalok betöltésénél a budaiak kárpótoltatni fognak. — Vidliczkay József okt. 26-án tartott s tegnapi számunkban ismertetett beszédében a többi között azt mondja, hogy ha a bihari öt pont egyszerre nem valósítható, azoknak egymásután való érvényesítését is áldásnak tekintené. — Igenis, ha azt a jobboldal teszi, de a baloldalnak nem szabad programmjából engedni, legkevésbé pedig előre a leengedésre való készségét kijelenteni. Az ily nyilatkozat nem igen ér többet az „Ellenőr“ és „Hon“-ban napirenden levőknél, mert hisz Csernátony, Ghyczy, Jókai stb is mind fentartják elvben az egész programmot. Buda-Pest, november 7. Külföldi szemle. A franczia köztársaság elnökének izenetét alább közöljük. Mint Párisból távírják, a párisi lakosság az izenetet a demokratikus és szabadelvű Francziaország ellen intézett hadüzenetnek tekinti. A kormány az üzenettel tüntetni akart s annak tartalmát legelsőbben is a börzével tudata, azt hivén, hogy az által sikerül a papírok árfolyamát fölszöktetni, de roppantul csalódott, mert az oly megütközést keltett, hogy az emelkedés helyett az árfolyam jóval alább szóll. Republikánus körökben ama 16 szavazat többséget, melylyel Dufaure indítványa elvettetett, nem tekintik mérvadónak a jövőre nézve. Mac Mahon ismét azonosítja magát a jobboldallal és jobbközéppel. Az ingadozó képviselőkkel tudatta, hogy ha nem Buffet, hanem Léon Say a balközép vezére választatik a kamra elnökévé, e vereséget olyannak fogná tekinteni, mely őt személyesen érinti. A jobb és jobbközép elhatározza, hogy indítványozni fogja Mac Mahon felhatalmazásának tíz évre meghosszabítását. Spanyolországi hírek szerint don Carlos a telet Estellában szándékozik tölteni. E hely nagy terjedelmű erődítési művekkel fog elláttatni, mire az olajfákkal borított halmok nagyon alkalmassá teszik. Sőt egészen Puenta la Reina felé fognának a védsánczok terjedni. A bask kerületben lévő carlista csapatokat szándékoznak itt összpontosítani. Mariones nagyon lassan halad előre, mint mondják azért, mert erősítést vár. A román kormány hivatalos lapja, a „Pressa“ egy heves czikkben felel a „Románul“-nak a vaskapu tárgyában s állítja , hogy az osztrák kormány részéről Románia előleges beegyezése csakugyan kikéretett, aztán igy folytatja : Önállásunk sértetlen maradt s valóban nem tudjuk eléggé üdvözölni az osztrák kormányt, jelesen Andrássy urat azon jogérzet s tapintatos eljárásért, mely szerint egy barátságos szomszédállam jogait s tekintélyét figyelembe vette A török kormány nem ily politikával járt el, kormánya szerencsétlenségre nem hajlandó területünk függetlenségét elismerni. Azonban létezik ez tényleg és jogszerűen s örvendünk, hogy a török kormány nem túlozott addig, hogy területünkre előleges beegyezzésünk nélkül tanulmányozó mérnököket is küldött volna, mert ezek egész illendőséggel, de minden bizonynyal a határon túl létettek volna. Románia a nélkül, hogy zavart akarna előidézni, védeni fogja jogait bárki ellen ! A „Birzev, Viedomosti“ Montenegrónak Oroszországhoz való barátságos viszonyairól beszél s azt erősiti, hogy Szerbia kikerekitésének eszméje Montenegro jelenlegi fejedelme lelkében az orosz befolyás alatt mély gyökeret vert; s mig Mihály szerb fejedelem élt, ő tettleg kész volt a szabadsági harczot Szerbiával együtt felvenni, de az elsőnek halála után Szerbiában fényes változás történt. Az ,,Omladina“ és hazafiak Montenegró urát szerették volna a szerb trónra ültetni, a régensek pedig önző czélokból más és kiskorú fejedelmet választottak. Ezen időtől fogva a két szerbszláv fejedelem között felfogható versenykedés foglalt helyet. Az „Omladina“ még mindig a montenegrói fejedelemhez szól, s ezen előszeretete két év előtt zajos tüntetésben nyert kifejezést, midőn az „Omladina“ emberei Szerbia és Vojvodinából a határőrvidékről és Dalmácziából Czetinjében gyűltek össze a fejedelem fia születésének ünnepelésére. Tény még az is, hogy Milan fejedelemnek a montenegrói uralkodóval való találkozástéli vonakodása sokat ártott a szerbek szemében. Nem kevésbé rosz benyomást tett rájuk nézve az, hogy nem akarta Bécsben a bosnyákokat és a szerb egyházközség küldöttségét fogadni, holott mégis az „izraelita szövetség“ képviselőivel a szerbiai zsidók helyzetéről sokáig értekezett. Nehéz még most meghatározni, a szerb-montenegrói viszonyok további átalakulását; annyi azonban bizonyos, hogy Szerbiában egy erős nemzeti párt létezik, mely hazájuknak közeledését Ausztriához nem helyesli és Montenegró s Szerbia Nikita fejedelem alatti egyesítése után sóvárog. Magától értetik, hogy ezen esetben a közös szerb politika Oroszország részére dőlne el. Midőn nem régen a bosnyák ügy felmerülése folytán keleten a nagy viharnak kitörését várták, Miletics közlönye a „Zastava“ Budapest hot. 7. Majthényi Dezső úr czikkének tegnap megkezdett bírálatát ma folytatva, azt annál rövidebben végezhetjük el, minél kevesebb érvet találunk abban az általa ajánlott megalkuvás támogatására. Azt mondja ugyanis t. képviselőtársunk, hogy azért kell a balközépnek programmjától eltérve a kormányra más alapon is törekednie, hogy az országot jelen sanyarú helyzetéből kisegíthesse. Hogy „az által még nem követ el köpenyforgatást, ha munkára szólittatván, abban a köntösben, a melyet kényelmetlennek, szűknek tartottunk s tartunk ma is, s a melyet, ahogy módunkban lesz, egy jobbal fogunk felcserélni, végezzük, már a mennyire a köntös is engedi, a reánk eső munkát, és nem állunk ott némán, mozdulatlanul mint a fancsali feszület.“ A baloldal — folytatja Majthényi — akkor, mikor programmját felállította, nem is sejtette, hogy a belreformok nem úgy fognak megoldatni a jobboldal által, mint ahogy ő is óhajtja. Azt kellett inkább hinnie, hogy a baloldalnak, mint külön pártnak, hivatása egyedül abban öszpontosul, fennen lobogtatni a közjogi reform zászlóját. De miután szép álmából máig semmi sem teljesült, miután anyagilag és erkölcsileg tönkre megyünk egy könnyelmű és lélekismeretlen kormány és többség miatt, a közjogi reform létesítése nem maradhat többé egyedüli hivatásunk. A legsürgősebb teendő most,úgymond, az, hogy ragadjuk ki a nemzetet az Örvényből, amelybe sodortatik. Azon ellenvetés, hogy a balközép szavát adta választóinak, hogy kormányfutása s a nemzet függetlensége egy leszen, Majthényi előtt nem bir nyomatékkal, mert,úgymond, „mi a nemzet nem egy, de valamennyi jogának esküdtünk védelmet mind halálig.“ Ezen nyilatkozatból világosan kitűnik, hogy annak szerzője a Csernátony álláspontjára lépett, mely szerint t. i. a balközépnek a mostani alapon is kell vállalkozni a kormányra. A „kényelmetlen köntösben való vállalkozás a munkára“ más értelmezést alig enged meg. Ám tegyen Majthényi úgy a hogy jónak látja, s a hogy választói cselekedni hagyják őt. Ez az ő és választóinak dolga. De azt nem engedhetjük meg, hogy elvváltoztatását oly okokkal támogassa, melyek a valósággal nem egyeznek meg. Mert nem áll az, mintha a baloldalnak prograrmmját csupán és kizárólag a bihari öt pont képezte volna, és a belreformoknak a közös ügyes alapon helyesen leendő megoldását várta volna a jobboldali kormánytól. Nem csak a 48-as pártnak, a balközépnek is voltak és vannak a belreformok miként leendő létesítésére is megállapodott nézetei, melyeket úgy a válaszfeliratokban mint egyes törvényjavaslatok tárgyalásánál világosan előadott. És ezen reformoknak leendő helyes megoldását annál kevésbé remélte a jobboldaltól, minél bizonyosabb, hogy elejétől egészen a legújabb időkig ellenkezően azt vitatta mindig, hogy azokat a mostani (közösügyes) alapon a nemzet igényeinek megfelelő módon megoldani lehetetlen. Nem is állott a baloldal eddig sem tétlenül és mozdulatlanul „mint a fancsali feszület“, sőt inkább folytonosan ostromolta úgy a közjogi alapot, melyet rosznak tartott, mint a kormánynak káros intézkedéseit. Hozzá, számos esetben maga is kezdeményezett üdvös reformokat. Az, hogy a jobboldal és az ennek kebeléből való kormány igen szomorú helyzetbe jutatta az országot, tagadhatlanul igaz, de annak, sok egyeben kívül, épen a hibás közjogi alap az oka- S mikor azt immár a jobboldaliak egy része is belátja, akkor nyilatkozik késznek Csernátony s utána Majthényi Dezső ezen veszedelmes alapra lépni. Sőt, miután a balközép, nem birván többséggel, egymaga nem képes kormányt alakítani, azon jobboldallal kézz szövetségre lépni, s talán beléolvadni, amely szerinte is az örvény szélére sodorta az országot. Ha ebben egy mákszemnyi logika van, akkor mi nem tudjuk mi a hibás észjárás. A nagyhangú phrasisok, a hazafias kötelesség emlegetése nem képesek sem az ellenmondást elenyésztetni, sem a következetlenséget eltakarni. Önök, mondja ön, a nemzet nem egy, de valamennyi jogának esküdtek védelmet mindhalálig. S íme, az eskünek hetedik évében is már készek a nemzet legfőbb, leglényegesebb jogainak érvényesítését cserben hagyni. Reméljük, hogy e térre nem fogja követni önöket a nemzet, nem tulajdon maguk választóik sem. Mert bármennyire érezze is a nemzet a vállaira nehezedő terhek súlyát, bízom annak nemcsak fenkölt hazafiai lelkében, de belátásában is, hogy az anyagi javaknál, — melyeket a jelen alapon különben sem szerezhetne meg önök által sem — a szellemieket, az ország önállóságát, s fenmaradása biztosítékait lényegesebbeknek tekinti, s őseinek örökéről egy tál lencséért — ha még oly éhes s ha önök nyújtják is neki — nem fog lemondani. — Az országos középtanodai tanáregylet újonnan megválasztott választmánya tegnap délben tisztelgett Trefort közoktatásügyi miniszternél. A miniszter ez alkalommal elmondá tapasztalatait, melyekkel Magyarország néhány vidékeiről visszatért. A miniszter által fölhozott tények az országos tanáregylet tagjai előtt eléggé ismeretesek, de a nagyközönség alig ismeri azokat annyira, hogy a középtanodai törvény elkészülését oly mérvben óhajtsa, mint a tanférfiak, így egyebek között említi a miniszter, hogy nem tekintve az alkalmas tanórák fogyatkozását, a könyvtárak és tanszerek teljes hiányát, még oly helyeken is tartanak fen gymnasiumot, ahol négy osztály növendékei nem két szobában, hanem valósággal két ketreczben kénytelenek tanulni. Amily sajnos, hogy ily tanintézetek létezhetnek, és államérvényes bizonyítványokat állítanak ki, habár semmiféle eszközzel sem rendelkeznek, hogy növendékeikkel a gymnasiumi oktatás czélját elérjék; oly szomorú az, hogy a jelenlegi törvényhozás alapján lehetetlen a hiányokat orvosolni, azért mindenekelőtt a középtanodai törvény létrejöttét kell sürgetni, hogy e mélyreható bajnak eleje vezessék. (P. N.) Ketem, az őszi vetőmag beszerzésére vonatkozólag az illetőket a magánhitel igénybe vételére kell utasítanom. — Nehogy az őszre vetőre szoruló gazdaközönség a kormányilag nem nyújtható segély utáni várakozásában a vetés idejét elmulaszsza, a hatóságnak teendője leend a közönséget a helyzetről felvilágosítani s különösen azokat, kik kölcsön vetőmagra vagy kölcsönre szorulnak, magán hitelnek igénybe vételére azzal figyelmeztetni , hogy a pesti magyar hitel segélyegylettel, mely a magyar korona országainak pénzügyi, kereskedelmi és gazdasági érdekei előmozdítására ideiglenesen alakíttatott, ily nemű kölcsönök nyújtására, illetőleg a hitelnek közvetítésére, s a rendelkezésére levő összegnek a gazdaközönségre leendő kiterjesztése iránt, a kormány részéről alkudozások vannak folyamatban, melyek eredményét, a további lépések megtétele végett a megye közönségével közlendem. Budapesten, 1873. évi okt. hó 22-én. Gr. Szapáry s. k. 237. szám. VII. évfolyam Szám Imr. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-s. szám. II. emelet. Ide Intézendő a lap szelleni részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-nifceza 4-ik szám. földszint Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1871. Nov. 8. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve : Egy évre . 16 frt. — kr. Félévre8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyílt tér : négy hasábos petitsor 30 kr. — Az osztrák képviselőház nov. 5 én tartó első ülését d. Elvert korelnök elnöklete alatt déli 1 órakor. Ez ülésben egyes képviselők teték le az esküt és sorsoltattak ki az egyes osztályok. Összesen 9 osztály van, 8 osztályra 45—45 képviselő esik, a 9-ikre 40. Ezután az ülés véget ért. Legközelebbi ülés jövő hétfőn, nov. 10-én lesz, melyben a ház elnöksége fog megválasztatni. Az „Osten“ szerint az anticentralista pártok következő pontokban állapodtak meg : 1. A birodalmi tanácsba való választások kérdése nem elvi kérdés, hem csak az opportunitás és taktika kérdése és az ellenzék egyes töredékeinek e tekintetbeni felfogása nem csak nem akadály a solidáris eljárásra, sőt kívánatos egy nyomatékos ellenzéki actio tekintetéből. 2. Ugyanazért az ellenzék egyes töredékeinek teljesen szabad kéz engedtetik arra nézve, hogy a birodalmi tanácsba való választások kérdését az illető tartomány kívánságai és érdekei szerint döntsék el, egyszersmind kötelességül tétetik mindazoknak, kik a kir. tanácsba lépnek, hogy a Hochenwart gróf és Czartoryszki hg. által vezetett pártszervezetbe sorakozzanak. 3. A csehek, kik elhatározták, hogy az eddigi állásponton megmaradnak, egy állandó delegátiv által a Hochenwart és Czartoryszki által vezetett kir. tanácsi kisebbséggel szakadatlan összeköttetésben állnak és esetről esetre, a szükséghez képest fognak közreműködni. 4. További határozatok a legközelebbi solidáris lépésekre nézve, úgyszintén a csehek által a kir. tanácshoz intéztetni javasolt manifestum későbbi időre halasztatnak. — Az Ínség és a kormány, Zala megye egy feliratára a belügyminisztertől a következő választ vette: Folyó évi September 4059. szám alatt az Ínség tárgyában tett felterjesztés folytán, a hatóságnak tudomás, és saját hatáskörében sürgősen teendő további czélszerű intézkedésében tájékozásul egyelőre válaszolom, hogy egyesek s községek részéről kért őszi vetőmagnak vagy ennek beszerzésére kölcsön összegnek a kormány részéről való utalványozását, miután a törvényhozás részéről ily célokra megfelelő alap ez idő szerint még rendelkezésemre nem áll, sajnálatomra nem eszközöl a határőrvidéki erdőüzlet. Észrevételek s megjegyzések nélkül közlöttük a határőrvidéki társulat igazgatóságának nyilatkozatát, mert vártuk, reméltük, hogy azok lényeges részét meg fogja cáfolni a kormány. Kijelentettük, hogy fentartjuk észrevételeinket akkorra, mikor a kormány nyilatkozatát megolvastuk. Ez időpont óta azonban több mint egy hét múlt el s a kormány nyilatkozatára úgy látszik hiába várunk, holott kétségkívül sietett vagy sietnie kellett volna az ellenében felhozott vádak megcáfolására, ha azok alaptalanságát bebizonyíthatja. Nem mondhatjuk tehát, legalább a mai napig teljesen alaptalannak a kormány hanyagsága iránt felhozott vádakat, illetőleg tényeket, melyek páratlan üzleti gyarlóságokkal vádolják ugyan egyrészt magát a szerződő consortiumot, másrészt azonban a kormányt, mert mindinkább kétségkívül helyhezik azon könnyelmű eljárást, miszerint egyik fél nem tudta mit vesz s mégis kötelezte magát 33.300.000 frt lefizetésére, másik fél pedig nem tudta mit ad el, és még utólagosan sem igyekezett az eladott erdők mennyiségéről s minőségéről magának határozott fogalmakat szerezni, holott kötelezte magát, hogy felméreti, vagy, mi már ismét más, az 1840-iki méréseket revideáltatja s leszámítja a terület (hold) számra eladott erdőségekből az üres helyeket stb. Vaktában eladni az állam vagyonából 33 millió értéket és ekkor nem tartani meg a szerződésben kikötött feltételeket, mint szintén megvásárolni 30,000 hold erdőt holdszámra, holott benne jelentékeny tisztásak vannak s belőle 60,000 db. válogatott tölgy eladatott. Ez kétségkívül elhamarkodott dolog mindkét részről, mely felett az előadottak nyomán ítéletet hozni nem lehet. Nem is akarjuk eldönteni azt sem : elegendő oka volt-e felmondani a szerződést a consortiumnak s nem javasoljuk, hogy az némi kárpótlás mellett bontassék fel vagy ujittassék meg , mint javasolják némelyek. A jogi szempontok felett ítélni fog a bíróság s itt csupán azon politikai fontosságot emeljük ki mint főszempontot, mit a „P. N.“ is] érintett, hogy : a kormány kötelessége gondoskodni s módozatokat találni fel aziránt, hogy a határőrvidéknek ígért beruházások, vasutak stb. biztosíttassanak. Az eddig közlöttekből azonban két szempont tűnik ki, mire figyelmeztetjük a közönséget, úgyszintén a kormányt és törvényhozást. 1. A tények állása ugyanis oda látszik mutatni, hogy a kormány nem teljesítette a szerződésben kikötött feltételeket, azok módosítása után sem. Ebből pedig súlyos felelősség háramlik reá, és ha a hanyagság vádját a bíróság a kormány ellen itéletileg megállapítja, s a felmondást jogosnak nyilatkoztatja, akkor beáll az anyagi felelősség esete is a kormány részéről az állam irányában. Természetes, hogy a kormány védni fogja magát s nem lehetlen, hogy a bíróság a consortiumnak nem fog igazat adni. De feltéve ezt, a hanyagság vádját, mely mint a vasúti vállalatoknál úgy ezen vállalatnál is kiszámíthatlan bonyodalmak előidézője lett, nem moshatja teljesen le a kormányról a kedvező ítélet sem. Tény hogy érzékenyen sújtva lett az állam hitele mint a vasúti ügy ezen erdőüzleti szerződések által. A tőkepénzesek s vállalkozók Európaszerte kezdenek idegenkedni a magyar kormánynyal szerződéseket kötni, bár kétség kívüli az is, hogy a szerződő consortiumok nagyrészt vaktában s a részvényeseknek aranyhegyeket ígérve írták alá szerződéseiket, melyeket a beállott pénz- s hitelválság miatt, de rendes viszonyok közt sem lehetett volna beváltani. 2. Ugy látszik az erdőüzleti consortium is kapott azon alkalmon, melyet némely vasúti társulat előnyösen kiaknázott t. i. azon, hogy a zavarosban halászhasson s a határt nem ismerő szédelgést saját javára fordítsa. De a kormány késedelmezett az erdők felméretésével s átadá-