Magyar Ujság, 1873. november (7. évfolyam, 252-276. szám)

1873-11-08 / 257. szám

Előfizetési fölhívás „MAGYAR ÚJ­SÁG“ czimű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétkül­dése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pár­tolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek november 1-től kezdve: Két hóra (nov.—decz.) . . . . 2 frt 80 kr. Egy hóra....................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczélszerűb­­ben eszközölhetők és Budapestre egyetemutcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hír­lapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség­ azt tanácsolta a montenegrói uralkodónak, hogy üssön be a tétlen Szerbiába s ennek haderejével kezdje el a szabadsági harczot. Ha mindazonáltal ezen harcz ki nem tört és még sokáig nem kezdődik el, ennek oka nem keleten , hanem a nyugati Európában kere­sendő. — A 48-as kör november 7-én d. u. 5 órakor ülést tart uj helyiségében Ország-ut 44-ik sz. — Az osztrák hatóságok deczember 2-át mint Ferencz József ő felsége uralkodása 25-ik évfordulóját megünnepelni készülnek. Ez ellen semmi ellenvetésünk sem lehet. De hogy azt magyarországi hatóságok is akarják tenni, ez ellen igenis van kifogásunk, ő felsége ugyanis csak 1867. óta törvényesen koronázott magyar király, az 1848-as decz. 2-án történt trónváltozás nem jött alkotmányos uton létre. Magyarországon majd csak 1892-ben lehet megünnepelni a mostani magyar király huszonöt éves uralkodása emlékét. — A budaiak zokon veszik, hogy egyik polgár­m­­e­s­t­e­r­i hivatalra sem választatott budai jelölt. — Magunk is helyesebbnek tartottuk volna, ha az egyesí­tett főváros túlsó részére nagyobb tekintet leendett. * Reméljük, hogy legalább a többi hivatalok betöltésénél a budaiak kárpótoltatni fognak. — Vidliczkay József okt. 26-án tartott s teg­napi számunkban ismertetett beszédében a többi között azt mondja, hogy ha a bihari öt pont egyszerre nem valósítható, azoknak egymásután való érvényesítését is áldásnak tekintené. — Igenis, ha azt a jobboldal teszi, de a baloldalnak nem szabad programmjából engedni, legkevésbé pedig előre a leengedésre való készségét kijelenteni. Az ily nyilatkozat nem igen ér többet az „Ellenőr“ és „Hon“-ban napirenden levőknél, mert hisz Csernátony, Ghyczy, Jókai stb is mind fentartják elvben az egész programmot. Buda-Pest, november 7. Külföldi szemle. A franczia köztársaság elnökének izenetét alább közöljük. Mint Párisból távírják, a párisi lakosság az izen­etet a demokratikus és szabadelvű Francziaország ellen intézett hadüzenetnek tekinti. A kormány az üzenettel tüntetni akart s annak tar­talmát legelsőbben is a börzével tudata, azt hivén, hogy az által sikerül a papírok árfolyamát fölszöktetni, de roppantul csalódott, mert az oly megütközést keltett, hogy az emelkedés helyett az árfolyam jóval alább szóll.­­ Republikánus körökben ama 16 szavazat többsé­get, melylyel Dufaure indítványa elvettetett, nem te­kintik mérvadónak a jövőre nézve. Mac Mahon ismét azonosítja magát a jobboldallal és jobbközéppel. Az ingadozó képviselőkkel tudatta, hogy ha nem Buffet, ha­nem Léon Say a bal­közép vezére vá­­lasztatik a kamra elnökévé, e vereséget olyannak fogná tekinteni, mely őt személyesen érinti. A jobb és jobbkö­zép elhatározza, hogy indítványozni fogja Mac Mahon felhatalmazásának tíz évre meghosszabítását. Spanyolországi hírek szerint don Carlos a telet Estellában szándékozik tölteni. E hely nagy terje­delmű erődítési művekkel fog elláttatni, mire az olaj­fákkal borított halmok nagyon alkalmassá teszik. Sőt egészen Puenta la Reina felé fognának a védsánczok terjedni. A bask kerületben lévő carlista csapatokat szándékoznak itt összpontosítani. Mariones nagyon lassan halad előre, mint mond­ják azért, mert erősítést vár. A román kormány hivatalos lapja, a „Pressa“ egy heves czikkben felel a „Románul“-nak a vaskapu tárgyában s állítja , hogy az osztrák kormány részéről Románia előleges beegyezése csakugyan kikéretett, aztán igy folytatja : Önállásunk sértetlen maradt s va­lóban nem tudjuk eléggé üdvözölni az osztrák kor­mányt, jelesen Andrássy urat azon jogérzet s tapinta­tos eljárásért, mely szerint egy barátságos szomszéd­állam jogait s tekintélyét figyelembe vette A török kormány nem ily politikával járt el, kormánya szeren­csétlenségre nem hajlandó területünk függetlenségét elismerni. Azonban létezik ez tényleg és jogszerűen s örvendünk, hogy a török kormány nem túlozott addig, hogy területünkre előleges beegyezzésünk nélkül ta­nulmányozó mérnököket is küldött volna, mert ezek egész illendőséggel, de minden bizonynyal a határon túl létettek volna. Románia a nélkül, hogy zavart akarna előidézni, védeni fogja jogait bárki ellen ! A „Birzev, Viedomosti“ Montenegrónak Oroszor­szághoz való barátságos viszonyairól beszél s azt erő­siti, hogy Szerbia kikerekitésének eszméje Montenegro jelenlegi fejedelme lelkében az orosz befolyás alatt mély gyökeret vert; s mig Mihály szerb fejedelem élt, ő tettleg kész volt a szabadsági harczot Szerbiával együtt felvenni, de az első­nek halála után Szerbiában fényes változás történt. Az ,,Omladina“ és hazafiak Montenegró urát szerették volna a szerb trónra ültetni, a régensek pedig önző czélokból más és kiskorú feje­delmet választottak. Ezen időtől fogva a két szerb­­szláv fejedelem között felfogható versenykedés foglalt helyet. Az „Omladina“ még mindig a montenegrói fejedelemhez szól, s ezen előszeretete két év előtt zajos tüntetésben nyert kifejezést, midőn az „Omladina“ emberei Szerbia­ és Vojvodinából a határőrvidékről és Dalmácziából Czetinjében gyűltek össze a fejede­lem fia születésének ünnepelésére. Tény még az is, hogy Milan fejedelemnek a montenegrói uralkodóval való találkozástéli vonakodása sokat ártott a szerbek szemében. Nem kevésbé rosz benyomást tett rájuk nézve az, hogy nem akarta Bécsben a bosnyákokat és a szerb egyházközség küldöttségét fogadni, holott mégis az „izraelita szövetség“ képviselőivel a szerbiai zsidók helyzetéről sokáig értekezett. Nehéz még most meghatározni, a szerb-montenegrói viszonyok további átalakulását; annyi azonban bizonyos, hogy Szerbiában egy erős nemzeti párt létezik, mely hazájuknak köze­ledését Ausztriához nem helyesli és Montenegró s Szerbia Nikita fejedelem alatti egyesítése után sóvárog. Magától értetik, hogy ezen esetben a közös szerb poli­tika Oroszország részére dőlne el. Midőn nem régen a bosnyák ügy felmerülése folytán keleten a nagy vi­harnak kitörését várták, Miletics közlönye a „Zastava“ Budapest hot. 7. Majthényi Dezső úr czikkének tegnap meg­kezdett bírálatát ma folytatva, azt annál rövi­debben végezhetjük el, minél kevesebb érvet ta­lálunk abban az általa ajánlott megalkuvás tá­mogatására. Azt mondja ugyanis t. képviselőtársunk, hogy azért kell a balközépnek programmjától eltérve a kormányra más alapon is törekednie, hogy az országot jelen sanyarú helyzetéből kisegíthesse. Hogy „az által még nem követ el köpenyforga­­tást, ha munkára szólittatván, abban a köntös­ben, a melyet kényelmetlennek, szűknek tartot­tunk s tartunk ma is, s a melyet, a­hogy módunk­ban lesz, egy jobbal fogunk felcserélni, végezzük, már a mennyire a köntös is engedi, a reánk eső munkát, és nem állunk ott némán, mozdulatla­nul mint a fancsali feszület.“ A baloldal — folytatja Majthényi — akkor, mikor programmját felállította, nem is sejtette, hogy a belreformok nem úgy fognak megoldatni a jobboldal által, mint a­hogy ő is óhajtja. Azt kellett inkább hinnie, hogy a baloldalnak, mint külön pártnak, hivatása egyedül abban öszpon­­tosul, fennen lobogtatni a közjogi reform zászló­ját. De miután szép álmából máig semmi sem teljesült, miután anyagilag és erkölcsileg tönkre megyünk egy könnyelmű és lélekismeretlen kormány és többség miatt, a közjogi reform lé­tesítése nem maradhat többé egyedüli hivatá­sunk. A legsürgősebb teendő most,úgymond, az, hogy ragadjuk ki a nemzetet az Örvényből, a­melybe sodortatik. Azon ellenvetés, hogy a bal­közép szavát adta választóinak, hogy kormány­futása s a nemzet függetlensége egy leszen, Majthényi előtt nem bir nyomatékkal, mert,úgy­mond, „mi a nemzet nem egy, de valamennyi jogának esküdtünk védelmet mind halálig.“ Ezen nyilatkozatból világosan kitűnik, hogy annak szerzője a Csernátony álláspontjára lépett, mely szerint t. i. a balközépnek a mostani ala­pon is kell vállalkozni a kormányra. A „kényel­metlen köntösben való vállalkozás a munkára“ más értelmezést alig enged meg. Ám tegyen Majt­hényi úgy a hogy jónak látja, s a hogy választói cselekedni hagyják őt. Ez az ő és választóinak dolga. De azt nem engedhetjük meg, hogy elvváltoztatását oly okokkal támo­gassa, melyek a valósággal nem egyeznek meg. Mert nem áll az, mintha a baloldalnak pro­­grarm­mját csupán és kizárólag a bihari öt pont képezte volna, és a belreformoknak a közös ügyes alapon helyesen leendő megoldását várta volna a jobboldali kormánytól. Nem csak a 48-as pártnak, a balközépnek is voltak és vannak a belreformok miként leendő létesítésére is megállapodott nézetei, melyeket úgy a válaszfeliratokban mint egyes törvényja­vaslatok tárgyalásánál világosan előadott. És ezen reformoknak leendő helyes megoldását an­nál kevésbé remélte a jobboldaltól, minél bizo­nyosabb, hogy elejétől egészen a legújabb időkig ellenkezően azt vitatta mindig, hogy azokat a mostani (közösügyes) alapon a nemzet igényei­nek megfelelő módon megoldani lehetetlen. Nem is állott a baloldal eddig sem tétlenül és mozdulatlanul „mint a fancsali feszület“, sőt in­kább folytonosan ostromolta úgy a közjogi alapot, melyet rosznak tartott, mint a kormánynak ká­ros intézkedéseit. Hozzá, számos esetben maga is kezdeményezett üdvös reformokat. Az, hogy a jobboldal és az ennek kebeléből való kormány igen szomorú helyzetbe jutatta az országot, tagadhatlanul igaz, de annak, sok egye­ben kívü­l, épen a hibás közjogi alap az oka- S mikor azt immár a jobboldaliak egy része is be­látja, akkor nyilatkozik késznek Csernátony s utána Majthényi Dezső ezen veszedelmes alapra lépni. Sőt, miután a balközép, nem birván több­séggel, egymaga nem képes kormányt alakítani, azon jobboldallal kézz szövetségre lépni, s talán beléolvadni, a­mely szerinte is az örvény szélére sodorta az országot. Ha ebben egy mákszemnyi logika van, akkor mi nem tudjuk mi a hibás észjárás. A nagyhangú phrasisok, a hazafias kötelesség emlegetése nem képesek sem az ellenmondást elenyésztetni, sem a következetlenséget eltakarni. Önök, mondja ön, a nemzet nem egy, de valamennyi jogának es­küdtek védelmet mind­halálig. S íme, az eskünek hetedik évében is már készek a nemzet legfőbb, leglényegesebb jogainak érvényesítését cserben hagyni. Reméljük, hogy e térre nem fogja követni önöket a nemzet, nem tulajdon maguk választóik sem. Mert bármennyire érezze is a nemzet a vál­­laira nehezedő terhek súlyát, bízom annak nem­csak fenkölt hazafiai lelkében, de belátásában is, hogy az anyagi javaknál, — melyeket a jelen alapon különben sem szerezhetne meg önök által sem — a szellemieket, az ország önállóságát, s fenmaradása biztosítékait lényegesebbeknek te­kinti, s őseinek örökéről egy tál lencséért — ha még oly éhes s ha önök nyújtják is neki — nem fog lemondani. — Az országos középtanodai tanár­egylet újonnan megválasztott választmánya tegnap délben tisztelgett Trefort közoktatásügyi miniszternél. A miniszter ez alkalommal elmondá tapasztalatait, melyekkel Magyar­­ország néhány vidékeiről visszatért. A miniszter által fölhozott tények az országos tanár­egylet tagjai előtt eléggé ismeretesek, de a nagy­közönség alig ismeri azo­kat annyira, hogy a középtanodai törvény elkészülését oly mérvben óhajtsa, mint a tanférfiak, így egyebek között említi a miniszter, hogy nem tekintve az alkal­mas tanórák fogyatkozását, a könyvtárak és tanszerek teljes hiányát, még oly helyeken is tartanak fen gym­­nasiumot, a­hol négy osztály növendékei nem két szo­bában, hanem valósággal két ketreczben kénytelenek tanulni. A­mily sajnos, hogy ily tanintézetek létezhet­nek, és államérvényes bizonyítványokat állítanak ki, habár semmiféle eszközzel sem rendelkeznek,­­ hogy növendékeikkel a gymnasiumi oktatás czélját elérjék; oly szomorú az, hogy a jelenlegi törvényhozás alapján lehetetlen a hiányokat orvosolni, azért mindenekelőtt a középtanodai törvény létrejöttét kell sürgetni, hogy e mélyreható bajnak eleje vezessék. (P. N.) Ketem,­­ az őszi vetőmag beszerzésére vonatkozólag az illetőket a magán­hitel igénybe vételére kell utasíta­nom. — Nehogy az őszre vetőre szoruló gazdaközönség a kormányilag nem nyújtható segély utáni várakozásá­ban a vetés idejét elmulaszsza, a hatóságnak teendője leend a közönséget a helyzetről felvilágosítani s külö­nösen azokat, kik kölcsön vetőmagra vagy kölcsönre szorulnak, magán hitelnek igénybe vételére azzal figyel­meztetni , hogy a pesti magyar hitel segélyegylettel, mely a magyar korona országainak pénzügyi, kereske­delmi és gazdasági érdekei előmozdítására ideiglenesen alakíttatott, ily nemű kölcsönök nyújtására, illetőleg a hitelnek közvetítésére, s a rendelkezésére levő összeg­nek a gazdaközönségre leendő kiterjesztése iránt, a kor­mány részéről alkudozások vannak folyamatban, melyek eredményét, a további lépések megtétele végett a me­gye közönségével közlendem. Budapesten, 1873. évi okt. hó 22-én. Gr. Szapáry s. k.­ ­ 237. szám. VII. évfolyam Szám Imr. Szerkesztői iroda: Barátok­ tere 1-s. szám. II. e­melet. Ide Intézendő a lap szellen­i részét illető minden közle­mény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-nifceza 4-ik szám. földszint Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közle­mény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli pa­naszok és a hirdetmények. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 187­1. Nov. 8. Elő­fizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve : Egy évre . 16 frt. — kr. Félévre­­8 » — » Negyed évre 4 » — » Eg­y hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyíl­t tér : négy hasábos petitsor 30 kr. — Az osztrák képviselőház nov. 5 én tartó első ülését d. Elvert korelnök elnöklete alatt déli 1 órakor. Ez ülésben egyes képviselők teték le az esküt és sor­­soltattak ki az egyes osztályok. Összesen 9 osztály van, 8 osztályra 45—45 képviselő esik, a 9-ikre 40. Ezután az ülés véget ért. Legközelebbi ülés jövő hétfőn, nov. 10-én lesz, melyben a ház elnöksége fog megválasztatni. Az „Osten“ szerint az anticentralista pártok kö­vetkező pontokban állapodtak meg : 1. A birodalmi tanácsba való választások kérdése nem elvi kérdés, h­­em csak az opportunitás és tak­tika kérdése és az ellenzék egyes töredékeinek e tekin­­tetbeni felfogása nem csak nem akadály a solidáris el­járásra, sőt kívánatos egy nyomatékos ellenzéki actio tekintetéből. 2. Ugyanazért az ellenzék egyes töredékeinek tel­jesen szabad kéz engedtetik arra nézve, hogy a biro­dalmi tanácsba való választások kérdését az illető tar­tomány kívánságai és érdekei szerint döntsék el, egy­szersmind kötelességül tétetik mindazoknak, kik a kir. tanácsba lépnek, hogy a Hochenwart gróf és Czarto­­ryszki hg. által vezetett pártszervezetbe sorakozzanak. 3. A csehek, kik elhatározták, hogy az eddigi állásponton megmaradnak, egy állandó delegátiv által a Hochenwart és Czartoryszki által vezetett kir. taná­csi kisebbséggel szakadatlan összeköttetésben állnak és esetről esetre, a szükséghez képest fognak közre­működni. 4. További határozatok a legközelebbi solidáris lépésekre nézve, úgy­szintén a csehek által a kir. ta­nácshoz intéztetni javasolt manifestum későbbi időre halasztatnak. — Az Ínség és a kormány, Zala megye egy felira­tára a belügyminisztertől a következő választ vette: Folyó évi September 4059. szám alatt az Ínség tárgyá­ban tett felterjesztés folytán, a hatóságnak tudomás, és saját hatáskörében sürgősen teendő további czél­­szerű intézkedésében­ tájékozásul egyelőre válaszolom, hogy egyesek s községek részéről kért őszi vetőmagnak vagy ennek beszerzésére kölcsön összegnek a kormány részéről való utalványozását, miután a törvényhozás részéről ily c­élokra megfelelő alap ez idő szerint még rendelkezésemre nem áll, sajnálatomra nem eszközöl­ a határőrvidéki erdőüzlet. Észrevételek s megjegyzések nélkül közlöt­­tük a határőrvidéki társulat igazgatóságának nyilatkozatát, mert vártuk, reméltük, hogy azok lényeges­ részét meg fogja c­áfolni a kormány. Kijelentettük, hogy fentartjuk észrevételeinket akkorra, mikor a kormány nyilatkozatát megol­vastuk. Ez időpont óta azonban több mint egy hét múlt el s a kormány nyilatkozatára úgy látszik hiába­ várunk, holott kétségkívül sietett vagy sietnie kellett volna az ellenében felhozott vádak megc­áfolására, ha azok alaptalanságát bebizo­nyíthatja. Nem mondhatjuk tehát, legalább a mai na­pig teljesen alaptalannak a kormány hanyagsága iránt felhozott vádakat, illetőleg tényeket, me­lyek páratlan üzleti gyarlóságokkal vádolják ugyan egyrészt magát a szerződő consortiumot, másrészt azonban a kormányt, mert mindinkább kétségkívül helyhezik azon könnyelmű eljárást, miszerint egyik fél nem tudta mit vesz s mégis kötelezte magát 33.300.000 frt lefizetésére, má­sik fél pedig nem tudta mit ad el, és még utóla­gosan sem igyekezett az eladott erdők mennyi­ségéről s minőségéről magának határozott fogal­makat szerezni, holott kötelezte magát, hogy felméreti, vagy, mi már ismét más, az 1840-iki méréseket revideáltatja s leszámítja a terület (hold) számra eladott erdőségekből az üres he­lyeket stb. Vaktában eladni az állam vagyonából 33 mil­lió értéket és ekkor nem tartani meg a szerző­désben kikötött feltételeket, mint szintén meg­vásárolni 30,000 hold erdőt holdszámra, holott benne jelentékeny tisztásak vannak s belőle 60,000 db. válogatott tölgy eladatott. Ez kétség­kívül elhamarkodott dolog mindkét részről, mely felett az előadottak nyomán ítéletet hozni nem lehet. Nem is akarjuk eldönteni azt sem : elegendő oka volt-e felmondani a szerződést a consortium­­nak s nem javasoljuk, hogy az némi kárpótlás mellett bontassék fel vagy ujittassék meg , mint javasolják némelyek. A jogi szempontok felett ítélni fog a bíróság s itt csupán azon politikai fontosságot emeljük ki mint főszempontot, mit a „P. N.“ is] érintett, hogy : a kormány köteles­sége gondoskodni s módozatokat találni fel az­iránt, hogy a határőrvidéknek ígért be­ruházások, vasutak stb. biztosíttassanak. Az eddig közlöttekből azonban két szempont tűnik ki, mire figyelmeztetjük a közönséget, úgy­szintén a kormányt és törvényhozást. 1. A tények állása ugyanis oda látszik mu­tatni, hogy a kormány nem teljesítette a szerző­désben kikötött feltételeket,­­ azok módosítása után sem. Ebből pedig súlyos felelősség háram­lik reá, és ha a hanyagság vádját a bíróság a kormány ellen itéletileg megállapítja, s a fel­mondást jogosnak nyilatkoztatja, akkor beáll az anyagi felelősség esete is a kormány részéről az állam irányában. Természetes, hogy a kormány védni fogja magát s nem lehetlen, hogy a bíróság a consor­­tiumnak nem fog igazat adni. De feltéve ezt, a hanyagság vádját, mely mint a vasúti vállala­toknál úgy ezen vállalatnál is kiszámíthat­lan bonyodalmak előidézője lett, nem moshatja telje­sen le a kormányról a kedvező ítélet sem. Tény hogy érzékenyen sújtva lett az állam hitele mint a vasúti ügy ezen erdőüzleti szerződések által. A tőkepénzesek s vállalkozók Európaszerte kezde­nek idegenkedni a magyar kormánynyal szerződé­seket kötni, bár kétség kívüli az is, hogy a szer­ződő consortiumok nagyrészt vaktában s a rész­vényeseknek aranyhegyeket ígérve írták alá szerződéseiket, melyeket a beállott pénz- s hitel­válság miatt, de rendes viszonyok közt sem le­hetett volna beváltani. 2. Ugy látszik az erdőüzleti consortium is ka­pott azon alkalmon, melyet némely vasúti tár­sulat előnyösen kiaknázott t. i. azon, hogy a za­varosban halászhasson s a határt nem ismerő szédelgést saját javára fordítsa. De a kormány késedelmezett az erdők felméretésével s átadá-

Next