Magyar Ujság, 1873. november (7. évfolyam, 252-276. szám)

1873-11-22 / 269. szám

Szombat. Szerkesztői iroda: Barátok­ tere 1-fő szám. II. emelet. ide Intézendő a lap szellemi részét illető minden közle­mény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám. földszint Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közle­mény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli pa­naszok és a hirdetmények. 209. szám. Vll. évfolyam. 1873 Xov. 22. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve . Egy évre . 16 frt. — kr Fél évre 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér : négy hasábos petitsor 80 kr. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDASZATI NAPILAP. Előfizetési fölhívás „MAGYAR ÚJSÁG“ czímű­ politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétkül­dése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pár­tolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek november 1-től kezdve: Két hóra (nov.—decz.) . . . . 2 frt 80 kr. Egy hóra ....................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczélszerűb­­ben eszközölhetők és Budapestre egyetem utcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hír­lapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség. Budapest, november 21. Külföldi szemle. Francziaország kormányalakja végre meg van állapítva. Tegnapelőtt késő éjjel dőlt el a koczka Ver­­saillesban. A nemzetgyűlés royalista többsége a 15-ös bizottság kisebbségének indítványát, melyet Depeyre terjesztett elő, közel hetven szavazattöbbséggel elfo­gadta s ez által Mac Mahon hatalma hat évre ki van terjesztve minden más föltétel nélkül, mint csupán az, hogy egy harmincz tagból álló alkotmányozó bizottság fog választatni. E szerint Francziaországban tegnap óta a törvényes kormányalak a katonai dictatúra. E fontos tényről újabb tudósítások még eddig nem érkeztek. Föltűnt, hogy a hivatalos táviratok nem szól­nak Mac Mahon czíméről, sem azt a határozatot nem említik, hogy eddigi hatalmát az alkotmányos törvé­nyek megszavazásáig a mostani feltételek alatt gya­korolja. Míg e nemzetgyűlés az ország legnagyobb hatal­mát hét évre Mac-Mahon kezébe adja, az alatt a kö­zönség körében a marsallról nagyon különös hír kering. A szóbeszédhez való anyag Bazaine-per tárgyalásából került. Nem kevesebbről van szó, minthogy ama neve­zetes Bazaine-féle sürgönyöket, melyek elveszése oly nagy szerepet játszik a perben — maga Mac Mahon sikkasztotta el. A perből kitűnt s rá még Mies és Ra­­baese rendőrügynökök is azt vallották, hogy e sürgö­nyöket ők vitték Mac­ Mahon táborába, s ott d’Absac ezredesnek kézbesítették, ki Mac Mahon vezérkarának főnöke volt. D’Absac, a tanukkal szembesittetvén a hadi törvényszék előtt, tagadta, hogy ő azon sürgönyö­ket megkapta, vagy látta volna. A tanuk azonban egy­hangúlag fentartották vallomásaikat és még hozzá kö­rülményesen le is irták azon termet, melyben őket ne­vezett ezredes fogadta s hová őket Marescalchi futár­tiszt vezette. Ily ellenkező tanúvallomásokkal szemben Aumale hg. elnök nem tehetett egyebet az igazság ki­derítésére, minthogy fóruma elé akarta hivatni Mares­­calchit, de ez Birmániában van. Marescalchi e távollé­tét feltűnővé és jellemzővé teszi az a körülmény, hogy Marescalchi törzstiszt Mac-Mahonnénak unokatest­vére, a múlt őszszel egy kereskedelmi missióval Birma­­niába küldetett és pedig leginkább Broglie hg. gondos­kodása folytán. E körülmény magyarázhatná meg tán azt is, hogy miért áll Mac-Mahon előtt oly becsben Broglie , miért köti sorsát és állását az övéhez. A svájczi nemzeti tanács folytatólagosan tárgyal­ván a szövetségi javaslatot, a következő pontokkal fo­gadta el: 26. czikk. A vámügy a szövetséget illeti. En­nek jogköréhez tartozik a be- és kiviteli vámokat föl­emelni. 27. czikk. A vámok fölemelésénél következő ele­mek tartandók szem előtt: 1. Behozatali illetékek: a) a belföldi ipar és gazdaság által szükségelt anyagok a vámtariffában a lehetőség szerint csekély összeggel ro­­vandók meg; b) úgyszintén az élet fentartásához szük­séges anyagok ; c) fényűzési tárgyaktól a legmagasabb dij fizetendő. Ez elvek, ha különös akadályok nem me­rülnek föl, a külfölddel kötendő kereskedelmi szerző­déseknél is követendők. 2. A kiviteli díj minél kisebb összegre teendő. 3. A vám­törvényhozás által, a határ és városi közlekedés biztosításául alkalmas határozatok hozandók. A szövetségnek fen­marad azon joga rendki­­kivüli esetekben a fentebbi határozat­októl eltérni s ideiglenesen rendkívüli határozatokat hozni. A 28. czikk tárgyalása elhalasztatik. 29. czikk: A kereskedelem és ipar szabadsága a szövetség egész te­rületén semmi által sem korlátoltatik. Kivételnek: a) a só- és lőporregula, a szövetségi vámok, a bor és más szeszes italok behozatali díjai, valamint a szövetség által elfogadott fogyasztási adók a 33. czikk mérve sze­rint ; b) az egészségrendőri szabályok a járványok és marhavész ellen, c) a kereskedelem és ipar fölötti ren­delkezés, az iparüzlet megadóztatása s az utak haszná­lata. Ez intézkedéseknek azonban a kereskedelem és ipar szabadságának elvét korlátozni nem szabad. 30. sz. A kantonok joga marad a tudományos szak gyakorlatát a képesség kimutatásától tenni függővé. A szövetségi törvényhozás útján kell gondoskodni ar­ról, hogy az ily kimutatások az egész szövetségre szóló érvényességgel szereztessenek. 31. ez. A játékbankok fölállítása tilos. A még fenálló játékházaknak 1876. decz. 31-én be kell zárat­j niok. Esetleg 1871. kezdetétől kiadott vagy meghosz­­­­szabbitott engedélyek érvénytelennek nyilváníttatnak.­­ A szövetség a lottóra vonatkozólag szintén hozhat­­ kellő rendszabályokat. A berlini spanyol követség azon nézetét nyilvá­­nyttá, hogy a Virginius-ügy miatt nem kerülhet a do­log háborúra, mert az Egyesült­ Államokhoz érkezett jelentések az ügy állásáról túlzottaknak s nagyrészt té­veseknek bizonyultak, s ezt az amerikai köztársaság magja is be fogja látni é s visszavonul. Berlinből újabb megerősítést nyer a hír, hogy a polgári házasságról szóló törvényjavaslat már a legkö­zelebbi napokban az országgyűlés elé terjesztetik. Meg­­c­áfolják egyszersmind azt a hírt, mintha Bismarck el­lene lett volna e javaslat előterjesztésének. Olaszországból azt jelentik Berlinbe, hogy Min­­ghetti miniszterelnök a pénzügyi tárczát végleg átvette. Sella pénzügyi dolgokban Berlinben jár. Az angol lapok 17-ről szóló számaikban még nem szólnak arról, hogy a „Virginius“ ügyben néhány angol beavatkozásával életével lakott, mert akkor erről részletesen nem voltak értesülve. A „Times“ legelő­ször értesült, hogy a kivégzettek közt 18 angol van s ennek következtében a nevezett lap angol-amerikai együttes eljárásról, Havanna, Santiago és Matanzas occupatiójáról, a Cuba függetlenségének kimondása mellett nyilatkozik. A bosnyák ügyet illetőleg a „Moskov. Viedom.“ konstantantinápolyi levelezője ismételten azt állítja, hogy a bosnyák ügy gyors elintézése a többi között Ignatjev tábornok befolyásának köszönthető, ki min­denképen gondoskodik arról, hogy keleten a nyugalom és béke meg ne zavartassák. Ezután azon kérdést veti fel, várjon a bécsi kü­lügyér eljárása eredményezett-e javulást a bosnyák keresztyének sorsában ? Erre taga­­dólag felel. Szerinte a kérdéses viszályban Ausztria dualistikus természete került a felszínre. Magyarország nézetei ellentétben állottak Ausztria czéljaival, An­­drássy a magyar törekvések értelmében szívére vévén a bosnyák keresztyének helyzetét, ezáltal a törökországi szlávok iránt ellenséges indulattal viseltető osztrák ér­zületet sértette meg. Az osztrák hazafiak táborában elégületlenség zaja támadt amiatt, hogy Andrássy gr., kedvezve a szláv elemnek, kísérletet tett Boszniában a magyar politika érvényesítésére, s ő ezen zaj következ­tében azonnal gyorsan visszafordult. „Hogy a maga po­litikáját az osztrák sajtó támadásaitól megvédje, a por­tával sürgönyöket kezdett váltani a boszniai osztrák consulok eljárásáról, s kijelentette, hogy a török kor­mány közleményei alaptalanok. Következőleg Ausztriá­nak keletre vonatkozó előbbi politikája teljes hatályban maradt s a bosnyák keresztyének állapota semmivel sem változott.“ A szerb miniszterváltozás okairól következőleg ír a „Birz. Vsad.“ Szerbia a legutóbbi évek alatt, ne­vezetesen Milán fejedelem trónralépése óta, politikai vonzalmában folytonosan ingadozott Ausztriai és Oroszország között. Egy éve múlt már, mióta a szerb politika Ausztria részére kezdett hajolni, s Ristics kény­telen volt Bécsbe utazni; a többit magának a fejede­lemnek utazása végezte el, mely után kitűnt, hogy Risztics, ki még mindig vonakodott teljesen Ausztria pártjára állani, Andrássy gróf nézeteinek meg nem fe­lelő miniszter. Kívánták tehát Marinovicsnak — Ausz­tria régi s állandó barátjának — kineveztetését. Kérdés támad azonban, nem hamarkodta-e el Milan fejedelem a dolgot? Kétségtelenül neki sokat ígértek Bécsben, de ezen ígéretek beváltása előtt Ausztria és Törökor­szág, valószínűleg a régi barátok lesznek ismét. Szer­biában nem igen elégedettek az új korr­ánynyal s en­nek osztrák érzelmeivel. A „Jedinstvo“ nevű szerb lap kijelentette már, hogy hű marad Risztics politikájához s nem akarja támogatni az új kormányt. Ezen lap pe­dig közlönye egy igen népszerű szerb pártnak, mely a fejedelemség önálló politikájáért küzd, Montenegróval szövetséget követel, s Oroszországgal barátságot óhajt. kitartó küzdelem jutalmául kapták és kapják a szabadság és jólét azon áldásait, melyeket a természet örök törvénye jelölt részekre. „A sza­badság és függetlenség, melyek jelenben boldo­génak benneteket, müvei a közös tanácskozások­nak és erőködéseknek, s gyümölcsei az egyesülve viselt terhek, szenvedések és egye­sülve kiállott veszélyeknek“ —­irá Washington, Amerika függetlenségének, s jóléte megalapítójának halhatatlan bajnoka, 1796-ban polgártársaihoz, midőn az elnöki szék­ről másod ízben vonult, hazája hála kíséretében, csendes nyugalomra. Ismeri az olvasó Amerika függetlenségi küz­delmeinek történetét. A kitartásban megingat­hatatlan, a küzdelemben bátor, önfeláldozásá­ban önzetlen volt a nép, mert tudta, hogy jö­vendője, szabadsága, jóléte forog koczkán. De hát miért nem állott meg e nép a küzdelem per­­ezeiben , és Washington, az önzetlen vezér, miért nem tanácsolta nekik , hogy bocsátkozzanak alkuba az angolokkal s a mi keveset nyerhetnek alku, egyezség útján, ne koc­káztassák a bizonytalan jövő esélyei­vel? Hát midőn a bélyegrendelet, mely első felkavará Amerika népének nyugalmát, visszavonatott : miért nem nyugodott meg e nép, s miért merészelt többet is megkisérleni,szembe a nagy és hatalmas Angliával? Merészelt Ame­rika népe érzett jogánál fogva többet is s köve­telte maga részére az állami életet, hogy megalapíthassa alkotmányának alapfel­tételeit; s e követelményét hosszú, s nehéz küzdelme árán sikerült megnyerni, s megszilár­dítani népének valóban irigyelt szabadságát s jólétét, hogy példájául álljon az európai államok és országok népének, méltó követésre. Amerika hosszú és súlyos küzdelmek után nyerhette meg állami életét s csak nagy kitar­tásának eredménye, hogy most már megin­gathatatlan alkotmányának alapfel­­tételeivel dicsekedhetik. Hasonló nehéz és súlyos küzdelmek árán ér­hetett el az angol nép is, jeles, szintén irigyelt állásához. A történet lapjai tartalmazzák az an­gol forradalom eseményeit, melyek az alkot­mány alapfeltételei körül lefolyt véres drámát jellemzik. „De hát miért fokozta a parlament követelését szembe a ki­­rálylyal, még a polgárháború veszé­lyével is, midőn már a király, oly sok re­formba beleegyezett s a sérelmes előjogokról le­mondott ? — Miért nem haladt czélja felé a béke és szabályszerűség eszközeivel? Miért űzte el Jakabot trónjáról ? Miért nem tartotta meg azon feltételek mellett, melyeket Jakab ígért és foga­dott?“ Mindezt Macaulay kérdi Miltonról írt értekezésében — mintha mondaná: miért nem állott meg e nép félúton, s a félnyeremény leírá­sát miért koc­káztatta azzal a további küzdelem bizonytalan eredményével? Azaz Macaulay nem ezt mondja, hanem ősei kitűnő dicséretére s bölcsességének magasztalásával emeli ki, hogy a szabadság épületének betetőzése, csak a for­radalom egész vívmányának biztosí­tásával volt elérhető, a­mi a hűtlen, szó­­szegő Jakabbal nem történhetett volna. Angliában úgy mint Amerikában mindaz, a­mi akár az állami lét, akár az alkot­mány alapfeltételei körül oly magasz­tos látványt nyújt a szemlélőnek, hosszú és ne­héz kitartó küzdelem eredménye. Az angol forradalmak története, az alkot­mány alapfeltételei körül lefolyt pártküzdelmek eseményét sorolja elő, melyből azt tanuljuk, hogy Anglia jelen állása csakis e hosszú for­radalom kitartó küzdelmének eredménye, mely nem alkudott a kör­ü­l­m­ény­ek­kel, j­o­­gai árán, habár a veszély ép oly tá­tongó örvény­nyel fe­nyeg­e­t­őd­z­ött ott is, mint bárhol. Az angol nép, idején belátta azt, hogy Jakab kormánya vészt és állandó szerencsétlenséget táplál keblében az országra nézve, s nem késett a forradalom zászlóját idejében megragadni; s ha­bár Jakab minden kívánalmat is teljesített volna, a forradalom vezérférfiai a kitűzött czél­­tól, hogy más dinastiát alapítsanak trónjukon, mely egyedüli biztosítéka a forradalom vív­mányainak , egy perezre sem engedték magu­kat még a békés alakulás czéljával sem eltékítetni. Az alkotmány alapfeltételei körül fel­merült kérdést csak egészben lehetett megol­dani, nem tűrt ez meg semmiféle egyezményt, s habár még 1688 után mintegy 45 évig volt ki­téve a rázkódásoknak, melyeknek forraló elemei a Jakobiták levének — az erős kitartással kez­dett küzdelem, a mai irigyelt s példányképül állított helyzetben hozta meg jutalmát. Mindkét állam , Amerika épen úgy mint Anglia, a forradalom teremtménye s az állami lét és alkotmány alapfeltételei körüli küzdelme intő példa a többi népeknek, hogy a legnagyobb jót csak a legnagyobb küzdelemmel és kitartással lehet elérni, nem pedig az elvek azon időközbeni abdicátiójával, mely a haza rovására történvén, a politikában taktikának , tulaj­don­képen áru­lás­nak jellemezhető. Mindenki Éjszak-Amerika és Angliára mutat, még Ghyczy Kálmán is, mint példára, mely követésre méltólag áll előttünk. Ghyczy Kálmán abdicátiójáruk indoko­lására tekint Anglia és Éjszak-Amerikára. Ő­abdical eddig vallott közjogi elveitől, azt a ha­zára károsnak és veszélyesnek tartja , mert sze­rinte ,,a párt­küzdelmek üdvösek, elkerülhetle­­nek az alkotmányos életben, de csak akkor, h­a nem az állami élet, az alkotmány alap­feltételei felett, hanem a megszilárdult al­kotmányos alaponi tovább fejlődés kérdései kö­rül folytattatnak; miként ezt egyrészről Angol­honnak és Éjszak-Amerikának dicső— más rész­ről Spanyol- és Francziaországoknak szomorú példái igazolják “ Mennyi csalódás fekszik a hivatkozás­ban, mert másokra nézve tiszta és világos e hivatkozás ferdített tendentiája. Anglia és Észak-Amerikában, igaz, hogy már megszűnt az állami lét és az alkotmány alapfeltételeiért a küzdelem. Igen, mert mindkét állam az alkotmány alapté­teleiért kezdett küzdelmét kitartással vezé­relte győzelemre egyik 1688-ban, a másik 1775-ben. És ha mindkét államnak jelene dicső, — milyennek azt Ghyczy is mondja — dicső azért, mert az alkotmány alapfelté­telei miatt tartott küzdelmük idejében vezé­reik a döntő pillanatokban nem capi­­tuláltak, hanem kitartó kebellel állottak párt­juk élén, mig kitartásuk meg nem hozta a siker jutalmát, hazájuk népe hálájában, s a jövendő örökre dicső emlékében. Némuljon el Ghyczy Kálmán, midőn Anglia és Amerikáról van szó, hiszen e két állam nagy férfiainak, s az alkot­mány alapfeltételeiért vezérlett küzdelem­nek története, örök szemrehányás leszen dicste­len lemondására, mely után ama általa is d­i­­csőnek nevezett államokban, ha példányképét keresi, nem a Washingtonok elvhű sorában, ha­nem az utókor által is megbélyegzett abdicálók sorában fogja feltalálni. Ghyczy Kálmán az állami lét­ és az alkotmány alapfeltételei felett a küzdelmet károsnak és veszélyesnek mondja. Ugyan hol volna most a dicső Anglia és Amerika, ha nagy vezére 1688 ban és 1775-ben ugyanezt vallották volna? Váljon mutathatna-e reájuk Ghyczy Kálmán, mint olyanokra, hol a párt­küzdelmek most már a megszi­lárdult alkotmányos alapon a to­vább­fejlődés kérdései körül folytat­tatnak ? Másrészről, a szomo­r­ú példáknak ne­vezett Spanyol- és Francziaország történetei mit igazolnak? Talán igazolják Ghyczy abdicatióját, hogy csakugyan káros és veszélyes az ál­lami élet és az alkotmány alapfelté­teleiért kezdett pártküzdelem. E szerint Cas­­tellar dobja oda hazáját a carthagenai lázadók­nak, abdicáljon Don Carlos előtt, hiszen káros és veszélyes az állami élet és az alkot­mány alapfeltételeiért a küzdelem. Thiers abdicáljon Chambord grófnak, s hagyja abba hazája jólétét és szabadságát biztosító vég­­ezélját. Francziaország balközépi pártja vonja be a köztársasági lobogót s dobja oda Broglie hg. lábaihoz, mert az alkotmány alapfeltételeiért a küzdelem káros és veszélyes — Ghyczy tana szerint, melyet azonban sem Castellar, sem Thiers nem követ, s általában ismeretlen van a nagy eszmék küzdelmében megedzett ál­lamférfiak előtt. Az alkotmány alapfeltételeiért és az állami létért folytatni kényszerült küz­delem szomorú volt annak idejében a most már dicsőnek nevezett Anglia és Észak-Ameriká­­ban épen úgy, mint Spanyol- és Franczior­­szágban. De hogy Spanyol-és Francziaországban a pél­dák szomorúak, — ugyan melyik ország e nem­beli példái örömteljesek? — ezekből épen nem következik, hogy már most itt az ideje, hogy te­gyük le a fegyvert Ghyczyvel, s áljunk azok sorába, kik Ghyczy szerint is a nemzetet való­ban megrövidítették jogaiban. Ugyan nem bélyegezné meg a világ örökre Thierst vagy Caste Hart, a szomorú pél­­dája Franczia- és Spanyolországban is, ha az évek hosszú során mutatott elvhűséggel kiérde­melt bizalmat most egy oly dicstelen abdicátió­­val hálálnák meg, a hűtlen fiúk által kínpadra, s nyomorba dobott hazának,­­ mint a­milyen­nel most Ghyczy Kálmán jutalmazta meg pártját? Képzelje a világ most Thierst a re­publikánust, a­ki már évekkel ezelőtt hirdeté, hogy csak a köztársaságban lehet az alkotmány alapfeltételeit biztosítani a haza javára, mint épen Ghyczy Kálmán hirdeté, hogy csak a baloldal . A 48 as párt pénteken esti 5 ómkor ülést tart. — Folytatva a Ghyczy elleni polémiát, Cserná­­tony, miután előrebocsátotta, hogy minden egyébre nézve egyetért a lelépett pártvezérrel, azt mondja, hogy csak azt nem hagyhatja jóvá, miszerint a balközép el­veit még csak ne is tartsa fen s azokról lemondjon. Aludni hagyni a jogot is lehet, mondja, de ne kí­vánják, hogy azt megöljük. Ne tessék feladást s lemon­dást követelgetni, s meg lehetnek győződve, hogy a „tartogatható“ kérdéseket nem fogják bolygatni csak azon párt emberei, a­mely az afféle szájaskodó bolyga­tásból él stb. Vagyis ők — a Tisza-párt — nem akarják ugyan többé emlegetni Magyarország elidegeníthetlen jogait, ezt a „szájaskodó“ szélsőbalnak hagyván ezután, s ké­szek, mint Mocsáry mondá, spiritusba tenni az el­veket, csak azt ne kivánják tőlük, hogy azokat még csak szóval vagy betűkben, a papiroson ne tartsák fenn Ghyczy Kálmán lemondása. A történet tanulságai fők és irányadók előt­tünk, legszentebb hazafias vágyaink magasra törő röptében az egyensúlyt, ezek igazgatják; tö­rekvéseink göröngyös ujján világitó fáklyával szolgálnak; meggyőződéseink tápláló gyümöl­csét érlelik; küzdelmünkhöz a kitartás erejével istápolnak. Hiszen a történet az élet mestere, és a mestert tisztelni tanultuk mi is, s bölcs inté­seit tanulékony kebellel fogadjuk. Az élet e nagy mesterétől tanultuk és tanul­­juk azt, hogy államok és országok népei csak a

Next