Magyar Ujság, 1873. november (7. évfolyam, 252-276. szám)
1873-11-22 / 269. szám
Szombat. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-fő szám. II. emelet. ide Intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám. földszint Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. 209. szám. Vll. évfolyam. 1873 Xov. 22. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve . Egy évre . 16 frt. — kr Fél évre 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér : négy hasábos petitsor 80 kr. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDASZATI NAPILAP. Előfizetési fölhívás „MAGYAR ÚJSÁG“ czímű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétküldése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pártolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek november 1-től kezdve: Két hóra (nov.—decz.) . . . . 2 frt 80 kr. Egy hóra ....................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczélszerűbben eszközölhetők és Budapestre egyetem utcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hírlapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség. Budapest, november 21. Külföldi szemle. Francziaország kormányalakja végre meg van állapítva. Tegnapelőtt késő éjjel dőlt el a koczka Versaillesban. A nemzetgyűlés royalista többsége a 15-ös bizottság kisebbségének indítványát, melyet Depeyre terjesztett elő, közel hetven szavazattöbbséggel elfogadta s ez által Mac Mahon hatalma hat évre ki van terjesztve minden más föltétel nélkül, mint csupán az, hogy egy harmincz tagból álló alkotmányozó bizottság fog választatni. E szerint Francziaországban tegnap óta a törvényes kormányalak a katonai dictatúra. E fontos tényről újabb tudósítások még eddig nem érkeztek. Föltűnt, hogy a hivatalos táviratok nem szólnak Mac Mahon czíméről, sem azt a határozatot nem említik, hogy eddigi hatalmát az alkotmányos törvények megszavazásáig a mostani feltételek alatt gyakorolja. Míg e nemzetgyűlés az ország legnagyobb hatalmát hét évre Mac-Mahon kezébe adja, az alatt a közönség körében a marsallról nagyon különös hír kering. A szóbeszédhez való anyag Bazaine-per tárgyalásából került. Nem kevesebbről van szó, minthogy ama nevezetes Bazaine-féle sürgönyöket, melyek elveszése oly nagy szerepet játszik a perben — maga Mac Mahon sikkasztotta el. A perből kitűnt s rá még Mies és Rabaese rendőrügynökök is azt vallották, hogy e sürgönyöket ők vitték Mac Mahon táborába, s ott d’Absac ezredesnek kézbesítették, ki Mac Mahon vezérkarának főnöke volt. D’Absac, a tanukkal szembesittetvén a hadi törvényszék előtt, tagadta, hogy ő azon sürgönyöket megkapta, vagy látta volna. A tanuk azonban egyhangúlag fentartották vallomásaikat és még hozzá körülményesen le is irták azon termet, melyben őket nevezett ezredes fogadta s hová őket Marescalchi futártiszt vezette. Ily ellenkező tanúvallomásokkal szemben Aumale hg. elnök nem tehetett egyebet az igazság kiderítésére, minthogy fóruma elé akarta hivatni Marescalchit, de ez Birmániában van. Marescalchi e távollétét feltűnővé és jellemzővé teszi az a körülmény, hogy Marescalchi törzstiszt Mac-Mahonnénak unokatestvére, a múlt őszszel egy kereskedelmi missióval Birmaniába küldetett és pedig leginkább Broglie hg. gondoskodása folytán. E körülmény magyarázhatná meg tán azt is, hogy miért áll Mac-Mahon előtt oly becsben Broglie , miért köti sorsát és állását az övéhez. A svájczi nemzeti tanács folytatólagosan tárgyalván a szövetségi javaslatot, a következő pontokkal fogadta el: 26. czikk. A vámügy a szövetséget illeti. Ennek jogköréhez tartozik a be- és kiviteli vámokat fölemelni. 27. czikk. A vámok fölemelésénél következő elemek tartandók szem előtt: 1. Behozatali illetékek: a) a belföldi ipar és gazdaság által szükségelt anyagok a vámtariffában a lehetőség szerint csekély összeggel rovandók meg; b) úgyszintén az élet fentartásához szükséges anyagok ; c) fényűzési tárgyaktól a legmagasabb dij fizetendő. Ez elvek, ha különös akadályok nem merülnek föl, a külfölddel kötendő kereskedelmi szerződéseknél is követendők. 2. A kiviteli díj minél kisebb összegre teendő. 3. A vámtörvényhozás által, a határ és városi közlekedés biztosításául alkalmas határozatok hozandók. A szövetségnek fenmarad azon joga rendkikivüli esetekben a fentebbi határozatoktól eltérni s ideiglenesen rendkívüli határozatokat hozni. A 28. czikk tárgyalása elhalasztatik. 29. czikk: A kereskedelem és ipar szabadsága a szövetség egész területén semmi által sem korlátoltatik. Kivételnek: a) a só- és lőporregula, a szövetségi vámok, a bor és más szeszes italok behozatali díjai, valamint a szövetség által elfogadott fogyasztási adók a 33. czikk mérve szerint ; b) az egészségrendőri szabályok a járványok és marhavész ellen, c) a kereskedelem és ipar fölötti rendelkezés, az iparüzlet megadóztatása s az utak használata. Ez intézkedéseknek azonban a kereskedelem és ipar szabadságának elvét korlátozni nem szabad. 30. sz. A kantonok joga marad a tudományos szak gyakorlatát a képesség kimutatásától tenni függővé. A szövetségi törvényhozás útján kell gondoskodni arról, hogy az ily kimutatások az egész szövetségre szóló érvényességgel szereztessenek. 31. ez. A játékbankok fölállítása tilos. A még fenálló játékházaknak 1876. decz. 31-én be kell záratj niok. Esetleg 1871. kezdetétől kiadott vagy meghoszszabbitott engedélyek érvénytelennek nyilváníttatnak. A szövetség a lottóra vonatkozólag szintén hozhat kellő rendszabályokat. A berlini spanyol követség azon nézetét nyilványttá, hogy a Virginius-ügy miatt nem kerülhet a dolog háborúra, mert az Egyesült Államokhoz érkezett jelentések az ügy állásáról túlzottaknak s nagyrészt téveseknek bizonyultak, s ezt az amerikai köztársaság magja is be fogja látni é s visszavonul. Berlinből újabb megerősítést nyer a hír, hogy a polgári házasságról szóló törvényjavaslat már a legközelebbi napokban az országgyűlés elé terjesztetik. Megcáfolják egyszersmind azt a hírt, mintha Bismarck ellene lett volna e javaslat előterjesztésének. Olaszországból azt jelentik Berlinbe, hogy Minghetti miniszterelnök a pénzügyi tárczát végleg átvette. Sella pénzügyi dolgokban Berlinben jár. Az angol lapok 17-ről szóló számaikban még nem szólnak arról, hogy a „Virginius“ ügyben néhány angol beavatkozásával életével lakott, mert akkor erről részletesen nem voltak értesülve. A „Times“ legelőször értesült, hogy a kivégzettek közt 18 angol van s ennek következtében a nevezett lap angol-amerikai együttes eljárásról, Havanna, Santiago és Matanzas occupatiójáról, a Cuba függetlenségének kimondása mellett nyilatkozik. A bosnyák ügyet illetőleg a „Moskov. Viedom.“ konstantantinápolyi levelezője ismételten azt állítja, hogy a bosnyák ügy gyors elintézése a többi között Ignatjev tábornok befolyásának köszönthető, ki mindenképen gondoskodik arról, hogy keleten a nyugalom és béke meg ne zavartassák. Ezután azon kérdést veti fel, várjon a bécsi külügyér eljárása eredményezett-e javulást a bosnyák keresztyének sorsában ? Erre tagadólag felel. Szerinte a kérdéses viszályban Ausztria dualistikus természete került a felszínre. Magyarország nézetei ellentétben állottak Ausztria czéljaival, Andrássy a magyar törekvések értelmében szívére vévén a bosnyák keresztyének helyzetét, ezáltal a törökországi szlávok iránt ellenséges indulattal viseltető osztrák érzületet sértette meg. Az osztrák hazafiak táborában elégületlenség zaja támadt amiatt, hogy Andrássy gr., kedvezve a szláv elemnek, kísérletet tett Boszniában a magyar politika érvényesítésére, s ő ezen zaj következtében azonnal gyorsan visszafordult. „Hogy a maga politikáját az osztrák sajtó támadásaitól megvédje, a portával sürgönyöket kezdett váltani a boszniai osztrák consulok eljárásáról, s kijelentette, hogy a török kormány közleményei alaptalanok. Következőleg Ausztriának keletre vonatkozó előbbi politikája teljes hatályban maradt s a bosnyák keresztyének állapota semmivel sem változott.“ A szerb miniszterváltozás okairól következőleg ír a „Birz. Vsad.“ Szerbia a legutóbbi évek alatt, nevezetesen Milán fejedelem trónralépése óta, politikai vonzalmában folytonosan ingadozott Ausztriai és Oroszország között. Egy éve múlt már, mióta a szerb politika Ausztria részére kezdett hajolni, s Ristics kénytelen volt Bécsbe utazni; a többit magának a fejedelemnek utazása végezte el, mely után kitűnt, hogy Risztics, ki még mindig vonakodott teljesen Ausztria pártjára állani, Andrássy gróf nézeteinek meg nem felelő miniszter. Kívánták tehát Marinovicsnak — Ausztria régi s állandó barátjának — kineveztetését. Kérdés támad azonban, nem hamarkodta-e el Milan fejedelem a dolgot? Kétségtelenül neki sokat ígértek Bécsben, de ezen ígéretek beváltása előtt Ausztria és Törökország, valószínűleg a régi barátok lesznek ismét. Szerbiában nem igen elégedettek az új korránynyal s ennek osztrák érzelmeivel. A „Jedinstvo“ nevű szerb lap kijelentette már, hogy hű marad Risztics politikájához s nem akarja támogatni az új kormányt. Ezen lap pedig közlönye egy igen népszerű szerb pártnak, mely a fejedelemség önálló politikájáért küzd, Montenegróval szövetséget követel, s Oroszországgal barátságot óhajt. kitartó küzdelem jutalmául kapták és kapják a szabadság és jólét azon áldásait, melyeket a természet örök törvénye jelölt részekre. „A szabadság és függetlenség, melyek jelenben boldogénak benneteket, müvei a közös tanácskozásoknak és erőködéseknek, s gyümölcsei az egyesülve viselt terhek, szenvedések és egyesülve kiállott veszélyeknek“ —irá Washington, Amerika függetlenségének, s jóléte megalapítójának halhatatlan bajnoka, 1796-ban polgártársaihoz, midőn az elnöki székről másod ízben vonult, hazája hála kíséretében, csendes nyugalomra. Ismeri az olvasó Amerika függetlenségi küzdelmeinek történetét. A kitartásban megingathatatlan, a küzdelemben bátor, önfeláldozásában önzetlen volt a nép, mert tudta, hogy jövendője, szabadsága, jóléte forog koczkán. De hát miért nem állott meg e nép a küzdelem perezeiben , és Washington, az önzetlen vezér, miért nem tanácsolta nekik , hogy bocsátkozzanak alkuba az angolokkal s a mi keveset nyerhetnek alku, egyezség útján, ne kockáztassák a bizonytalan jövő esélyeivel? Hát midőn a bélyegrendelet, mely első felkavará Amerika népének nyugalmát, visszavonatott : miért nem nyugodott meg e nép, s miért merészelt többet is megkisérleni,szembe a nagy és hatalmas Angliával? Merészelt Amerika népe érzett jogánál fogva többet is s követelte maga részére az állami életet, hogy megalapíthassa alkotmányának alapfeltételeit; s e követelményét hosszú, s nehéz küzdelme árán sikerült megnyerni, s megszilárdítani népének valóban irigyelt szabadságát s jólétét, hogy példájául álljon az európai államok és országok népének, méltó követésre. Amerika hosszú és súlyos küzdelmek után nyerhette meg állami életét s csak nagy kitartásának eredménye, hogy most már megingathatatlan alkotmányának alapfeltételeivel dicsekedhetik. Hasonló nehéz és súlyos küzdelmek árán érhetett el az angol nép is, jeles, szintén irigyelt állásához. A történet lapjai tartalmazzák az angol forradalom eseményeit, melyek az alkotmány alapfeltételei körül lefolyt véres drámát jellemzik. „De hát miért fokozta a parlament követelését szembe a királylyal, még a polgárháború veszélyével is, midőn már a király, oly sok reformba beleegyezett s a sérelmes előjogokról lemondott ? — Miért nem haladt czélja felé a béke és szabályszerűség eszközeivel? Miért űzte el Jakabot trónjáról ? Miért nem tartotta meg azon feltételek mellett, melyeket Jakab ígért és fogadott?“ Mindezt Macaulay kérdi Miltonról írt értekezésében — mintha mondaná: miért nem állott meg e nép félúton, s a félnyeremény leírását miért kockáztatta azzal a további küzdelem bizonytalan eredményével? Azaz Macaulay nem ezt mondja, hanem ősei kitűnő dicséretére s bölcsességének magasztalásával emeli ki, hogy a szabadság épületének betetőzése, csak a forradalom egész vívmányának biztosításával volt elérhető, ami a hűtlen, szószegő Jakabbal nem történhetett volna. Angliában úgy mint Amerikában mindaz, ami akár az állami lét, akár az alkotmány alapfeltételei körül oly magasztos látványt nyújt a szemlélőnek, hosszú és nehéz kitartó küzdelem eredménye. Az angol forradalmak története, az alkotmány alapfeltételei körül lefolyt pártküzdelmek eseményét sorolja elő, melyből azt tanuljuk, hogy Anglia jelen állása csakis e hosszú forradalom kitartó küzdelmének eredménye, mely nem alkudott a körülményekkel, jogai árán, habár a veszély ép oly tátongó örvénynyel fenyegetődzött ott is, mint bárhol. Az angol nép, idején belátta azt, hogy Jakab kormánya vészt és állandó szerencsétlenséget táplál keblében az országra nézve, s nem késett a forradalom zászlóját idejében megragadni; s habár Jakab minden kívánalmat is teljesített volna, a forradalom vezérférfiai a kitűzött czéltól, hogy más dinastiát alapítsanak trónjukon, mely egyedüli biztosítéka a forradalom vívmányainak , egy perezre sem engedték magukat még a békés alakulás czéljával sem eltékítetni. Az alkotmány alapfeltételei körül felmerült kérdést csak egészben lehetett megoldani, nem tűrt ez meg semmiféle egyezményt, s habár még 1688 után mintegy 45 évig volt kitéve a rázkódásoknak, melyeknek forraló elemei a Jakobiták levének — az erős kitartással kezdett küzdelem, a mai irigyelt s példányképül állított helyzetben hozta meg jutalmát. Mindkét állam , Amerika épen úgy mint Anglia, a forradalom teremtménye s az állami lét és alkotmány alapfeltételei körüli küzdelme intő példa a többi népeknek, hogy a legnagyobb jót csak a legnagyobb küzdelemmel és kitartással lehet elérni, nem pedig az elvek azon időközbeni abdicátiójával, mely a haza rovására történvén, a politikában taktikának , tulajdonképen árulásnak jellemezhető. Mindenki Éjszak-Amerika és Angliára mutat, még Ghyczy Kálmán is, mint példára, mely követésre méltólag áll előttünk. Ghyczy Kálmán abdicátiójáruk indokolására tekint Anglia és Éjszak-Amerikára. Őabdical eddig vallott közjogi elveitől, azt a hazára károsnak és veszélyesnek tartja , mert szerinte ,,a pártküzdelmek üdvösek, elkerülhetlenek az alkotmányos életben, de csak akkor, ha nem az állami élet, az alkotmány alapfeltételei felett, hanem a megszilárdult alkotmányos alaponi tovább fejlődés kérdései körül folytattatnak; miként ezt egyrészről Angolhonnak és Éjszak-Amerikának dicső— más részről Spanyol- és Francziaországoknak szomorú példái igazolják “ Mennyi csalódás fekszik a hivatkozásban, mert másokra nézve tiszta és világos e hivatkozás ferdített tendentiája. Anglia és Észak-Amerikában, igaz, hogy már megszűnt az állami lét és az alkotmány alapfeltételeiért a küzdelem. Igen, mert mindkét állam az alkotmány alaptételeiért kezdett küzdelmét kitartással vezérelte győzelemre egyik 1688-ban, a másik 1775-ben. És ha mindkét államnak jelene dicső, — milyennek azt Ghyczy is mondja — dicső azért, mert az alkotmány alapfeltételei miatt tartott küzdelmük idejében vezéreik a döntő pillanatokban nem capituláltak, hanem kitartó kebellel állottak pártjuk élén, mig kitartásuk meg nem hozta a siker jutalmát, hazájuk népe hálájában, s a jövendő örökre dicső emlékében. Némuljon el Ghyczy Kálmán, midőn Anglia és Amerikáról van szó, hiszen e két állam nagy férfiainak, s az alkotmány alapfeltételeiért vezérlett küzdelemnek története, örök szemrehányás leszen dicstelen lemondására, mely után ama általa is dicsőnek nevezett államokban, ha példányképét keresi, nem a Washingtonok elvhű sorában, hanem az utókor által is megbélyegzett abdicálók sorában fogja feltalálni. Ghyczy Kálmán az állami lét és az alkotmány alapfeltételei felett a küzdelmet károsnak és veszélyesnek mondja. Ugyan hol volna most a dicső Anglia és Amerika, ha nagy vezére 1688 ban és 1775-ben ugyanezt vallották volna? Váljon mutathatna-e reájuk Ghyczy Kálmán, mint olyanokra, hol a pártküzdelmek most már a megszilárdult alkotmányos alapon a továbbfejlődés kérdései körül folytattatnak ? Másrészről, a szomorú példáknak nevezett Spanyol- és Francziaország történetei mit igazolnak? Talán igazolják Ghyczy abdicatióját, hogy csakugyan káros és veszélyes az állami élet és az alkotmány alapfeltételeiért kezdett pártküzdelem. E szerint Castellar dobja oda hazáját a carthagenai lázadóknak, abdicáljon Don Carlos előtt, hiszen káros és veszélyes az állami élet és az alkotmány alapfeltételeiért a küzdelem. Thiers abdicáljon Chambord grófnak, s hagyja abba hazája jólétét és szabadságát biztosító végezélját. Francziaország balközépi pártja vonja be a köztársasági lobogót s dobja oda Broglie hg. lábaihoz, mert az alkotmány alapfeltételeiért a küzdelem káros és veszélyes — Ghyczy tana szerint, melyet azonban sem Castellar, sem Thiers nem követ, s általában ismeretlen van a nagy eszmék küzdelmében megedzett államférfiak előtt. Az alkotmány alapfeltételeiért és az állami létért folytatni kényszerült küzdelem szomorú volt annak idejében a most már dicsőnek nevezett Anglia és Észak-Amerikában épen úgy, mint Spanyol- és Francziországban. De hogy Spanyol-és Francziaországban a példák szomorúak, — ugyan melyik ország e nembeli példái örömteljesek? — ezekből épen nem következik, hogy már most itt az ideje, hogy tegyük le a fegyvert Ghyczyvel, s áljunk azok sorába, kik Ghyczy szerint is a nemzetet valóban megrövidítették jogaiban. Ugyan nem bélyegezné meg a világ örökre Thierst vagy Caste Hart, a szomorú példája Franczia- és Spanyolországban is, ha az évek hosszú során mutatott elvhűséggel kiérdemelt bizalmat most egy oly dicstelen abdicátióval hálálnák meg, a hűtlen fiúk által kínpadra, s nyomorba dobott hazának, mint amilyennel most Ghyczy Kálmán jutalmazta meg pártját? Képzelje a világ most Thierst a republikánust, aki már évekkel ezelőtt hirdeté, hogy csak a köztársaságban lehet az alkotmány alapfeltételeit biztosítani a haza javára, mint épen Ghyczy Kálmán hirdeté, hogy csak a baloldal . A 48 as párt pénteken esti 5 ómkor ülést tart. — Folytatva a Ghyczy elleni polémiát, Csernátony, miután előrebocsátotta, hogy minden egyébre nézve egyetért a lelépett pártvezérrel, azt mondja, hogy csak azt nem hagyhatja jóvá, miszerint a balközép elveit még csak ne is tartsa fen s azokról lemondjon. Aludni hagyni a jogot is lehet, mondja, de ne kívánják, hogy azt megöljük. Ne tessék feladást s lemondást követelgetni, s meg lehetnek győződve, hogy a „tartogatható“ kérdéseket nem fogják bolygatni csak azon párt emberei, amely az afféle szájaskodó bolygatásból él stb. Vagyis ők — a Tisza-párt — nem akarják ugyan többé emlegetni Magyarország elidegeníthetlen jogait, ezt a „szájaskodó“ szélsőbalnak hagyván ezután, s készek, mint Mocsáry mondá, spiritusba tenni az elveket, csak azt ne kivánják tőlük, hogy azokat még csak szóval vagy betűkben, a papiroson ne tartsák fenn Ghyczy Kálmán lemondása. A történet tanulságai fők és irányadók előttünk, legszentebb hazafias vágyaink magasra törő röptében az egyensúlyt, ezek igazgatják; törekvéseink göröngyös ujján világitó fáklyával szolgálnak; meggyőződéseink tápláló gyümölcsét érlelik; küzdelmünkhöz a kitartás erejével istápolnak. Hiszen a történet az élet mestere, és a mestert tisztelni tanultuk mi is, s bölcs intéseit tanulékony kebellel fogadjuk. Az élet e nagy mesterétől tanultuk és tanuljuk azt, hogy államok és országok népei csak a