Magyar Ujság, 1873. december (7. évfolyam, 277-299. szám)
1873-12-03 / 278. szám
Szerda. 278 szám. Szerkesztői iroda: Barátok*tere 1-ső szánt. II. emelet. Ide intézendő a lap Melleiül részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám. földszint. Ide intézendő a lap anyagi iratát illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG (GYORSI-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. VII. évfolyam 1M71 Decz. 3. ■Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve : Egy évre . 16 frt. — kr Félévre 8 » — » Negyed évre 40 — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Előfizetési fölhívás jikusimir czimű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetéseket mielőbb megnyitni hogy lapunk szétküldése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pártolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek december 1-től kezdve: Három hóra ...............................4 frt 1 kr. Két hóra......................................... 2 frt 80 kr. Egy hóra ....................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczélszerűbben eszközölhetők és Budapestre egyetemutaz a 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hírlapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség: ■, Budapest, deczember 2. Külföldi szemle. Versaillesban az alkotmányjavaslat megvizsgálásával megbízandó 30 tagú bizottság megválasztása még most sincs bevégezve. Négyszeri választásnál huszonnégy jelölt nyert általános többséget, de miután Larcys Desjardins időközben a kabinetbe léptek, még nyolc bizottsági tag választandó. A szélső jobbosainak eddig csak három jelöltjét sikerült megválasztatni. A legitimisták mindinkább több és több tért veszítenek, a miért is Chambord lapja e fölötti haragjában nem ismer határt. Az „Union“ azt mondja, hogy a jobbközép az oka, ha monarchikus restauratió meghiúsult s fenyegeti az orleanistákat, hogy a közvélemény itélőszéke elé állítja őket s széttépi a fátyolt, a mely mögé bújni igyekeznek. A minisztériumban Decazesnek jutott a feladat, a középpártok egyesülését szép szavakkal elősegíteni. Míg Broglie egyfelől „konservatív köztársaságot“ emleget, másfelől Decazes azt híreszteli, hogy a kabinetbe lépését azon föltételhez köti, hogy a monarchikus restauráló eszméjéről lemondjanak. Továbbá Pernelot képviselő egy nyilatkozatot tesz közzé, melyet Decazes tett volna előtte, s mely szerint az új miniszter meg volna győződve, hogy Mac-Mahon elnöksége kiindulási pontját képezi a köztársaságnak Francziaországban leendő megállapításához. A republikánus választók múlt hó utolsó napján Versaillesben gyűlést tartottak s ez alkalommal Calmon jelölt a köztársaság fentartása s a mellett szólt, hogy a mint lehetséges, a nemzetgyűlés föloszlattassék s e tekintetben hivatkozik a Laboulaye jelentésében foglalt eszmékre. Joky Albert azt mondja, hogy a gyülekezet, midőn elfogadja Calmon jelöltségét, a baloldaléval egyenlő nézeteit, a balközép politikájának nem akarja feláldozni, hogy azonban opportunitási és fegyelmi tekintetből Thiers politikájának képviselőjét elfogadja. Erre Calmon jelöltsége egyhangúlag elfogadtatik. A spanyol kormánycsapatok komolyan hozzá fogtak Carthagena ostromához, amint ezt tegnap egy távirat jelenté. A lázadók hadereje következő: a Thomassék-féle csapat 30 ember, Galvez 150 murciai embere, az 540 mendigorrai vadász, a 700 ibériai lövész, 220 cartagenai miliz-vadász, 100 tengerész, 100 tüzér, 40 tengerész sergeant, 1300 önkénytes, 1000 fegyencz, összesen 4180. Az ostromlóknak van 6 ütegük 21 ágyúval s 11 mozsárral. A „Virginius“-ügy legújabb stádiumára vonatkozólag november 26-ki kelettel a „Times“ következő sürgönyt közöl Philadelphiából: „A béke biztosítva van. Az amerikai ultimátumnak megfelelőleg a madridi kormány oda utasította washingtoni követét, Polo de Bernabe tengernagyot, hogy tudósítsa Fish államtitkárt, hogy Spanyolország kész is el van határozva kiadni a „Virginiust“ és eleget teni az Egyesült Államok más követeléseinek is azon feltétel alatt, ha ki lesz mutatva és bebizonyítva, hogy a „Virginius“-nak teljes joga volt igényt tartani az amerikai lobogót megillető uralomra. Az államtitkár megmaradt a mellett, hogy egyedül az Egyesült Államokat illeti jog és nem Spanyolországot is, hogy döntsön a felett, hogy váljon átlépte-e a „Virginius“ ama jogát, hogy amerikai lobogó alatt evezzen és hogy annak fedélzetén levő legénység megsértette- e az Egyesült Államok törvényeit. Követelte továbbá azt is, hogy a szabályszerűleg kiállított amerikai papírok vezetése szembetűnő bizonyíték arra, hogy a „Virginius“ amerikai hajó volt és hogy a „Virginius“ kiadása a még életben levő foglyokkal együtt minden tárgyalást meg kell hogy előzzön.“ Egy másik, Washingtonból, nov. 26-án keltezett távirat szerint az amerikai senatus bizottsága kimondá, hogy a „Virginius“ visszaadása meg fog szüntetni minden okot a háborúra és lehetségessé teendi az Egye- Isült Államokra nézve, hogy diplomatiai tárgyalásokba bocsátkoztak. Az olasz képviselőház gyorsan tárgyalja a költségvetést, hacsak a határozatképtelenség ismét meg nem akasztja. A közmunka miniszter budgetjét egy érdekes évkönyv illustrálja. E minisztériumnak ez az első évkönyve; a többi minisztériumoknál már régen szokásban van a megvilágítás ezen módja. Ez évkönyv kimutatja, mennyit költött e tárcza 160. év óta, tesz pedig összesen 1263 milliót. Ebben 635 millió a rendes és 627 millió a rendkivüli kiadások rovatába tartozik. Vasutakra 814 millió fordittatott. 1859 végén Olaszországnak 1829 kilométer hosszú vasúti hálózata volt. Mostani vaspályái 6778 kilométer hosszúságúak, 1118 még építés alatt, s ezenkívül 728 tervezetben. Londonban jövő hó 27. fog a többször említett nagy protestáns gyűlés megtartatni, mely Anglia rokonszenvét fejezi ki a német császár és nép irányában az ultramontanok ellen folytatót küzdelmükért. Russel Károly fog elnökölni s a parlament számos tagja jelen leen. Valószínűleg a yorki érsek fog egy határozati javaslatot előterjeszteni. Több felekezet lesz képviselve. Egy ó-katholikus szintén beszélni fog. Minden nagyobb angol város legkevesebb két képviselőt fog küldeni, hogy a tüntetést egészen nemzetivé tegyék. Az aranypart-vidékről érkező újabb hírek, melyek október 31-ig terjednek, némileg devalválják a gyors és biztos győzelem reményét. Az aslantikat ugyan kiszorította állásaikból sir Farnet Wolseley, de nem aknázhatja ki győzelmét, mert nincs elegendő hadereje az előnyomulásra. „Helyzetem - írja hivatalos jelentésében — némileg megalázó. Az ellenség főhadoszlopa egy napi járó földre van hadiszállásomhoz, s nincs haderőm, melylyel megtámadnom lehetne. A benszülött szövetséges hadak hasznavehetlenek; a napról-napra jobban belátom, hogy ily hadakkal teljes lehetetlen döntő csapást mérni az aslantiakra, s hogy e háború csak rendes fegyelmezett európai csapatokkal lesz befejezhető.“ E sürgönynek következménye máris mutatkozik. A kormány új csapatok szállítására tesz gyors előkészületeket s e czélra két gőzöst bérelt ki ismét. Cap-Coast Casselből jelentik nov. 11-től. Nov. 3-án Dankaránál csata volt, melyben az angolok és benszülött szövetségeseik halottakban és sebesültekben mintegy 40 embert vesztettek. Nov. 5-én az asantik Abba-Krempe mellett megtámadták az angolok hadállásait, azonban három órai harcz után visszaverettek. Az asantik teljes visszavonulásban vannak Prachin felé. A badeni nagyherczegség országgyűlése elé igen fontos egyházi törvényeket terjesztett a herczegség kormánya. Az előterjesztések egészen a porosz egyházpolitika színvonalán állanak s az ultramontán ellenállás gyökeres orvoslására fognak szolgálni. Az egyik javaslat szerint minden egyházi tisztség érvényességéhez okvetlen kellék az előleges államvizsga. A freiburgi érsekségnek a gyakorlati papi pályára képező szeminárium kivételével nem lesz jogában több nevelőintézetet fentartani; új theologiai egyetemi convictusokat s ír szemináriumokat nem lesz szabad felállítania sem a meglevőkbe új növendékeket felvennie. A büntető eljárás papok ellen nem sokban különbözik a poroszországitól. Oly egyházi személyek, akik két évig törvényellenes magatartást követnek, hivataluktól megfoszthatók lesznek. Erre az indítványt a belügyminiszter fogja megtenni; az államminisztérium és 3 törvényszéki tag dönt együttes ülésben. — Kis Czellről a következő táviratot vettük: A vasmegyei baloldali kör ma tartott értekezletet és egyhangúlag elhatározta, hogy szemben a mai ellenzéki párt változatokkal 1868-ban vallott elveihez továbbra is ragaszkodni fog. Boda Márton: Uj kényszerhelyzet előkészítése. A magyar kir. kormány alig hogy szerencsésen átesett az ő részéről, (de nem az ország javára) a kölcsönkérdés kényszerű megoldásán, kényszerhelyzetet készit elő makacs halogatása által a jegybankügyben is. Az ország minden vidékéről halmozódnak már a megyék, városok, testületek kérvényei a jegybank ügyében; az osztrák n.-bank emberei már ugyancsak szövik-fonják a hálót, melybe Magyarországot bonyolítni akarják a bank kiváltságának kiterjesztése által; a képviselőház tegnapi ülésében ismét előfordult néhány kérvény, mely a bankügy megoldását szorgalmazza, s ez alkalomból Horn Ede képv. indítványozta, hogy az ide vonatkozó kérvények ne halmoztassanak már tovább is a pénzügyminisztériumnál egybe, mely úgy látszik róluk tudni sem akar, hanem adassanak át a kormánynak azon utasítással, hogy ez még ez évben terjeszszen elő javaslatot a bankügyben, nehogy az ország az osztrák n. bank ellenében kényszerhelyzetbe jusson; és innén a kormány és pártja ezen sürgős ügyet ismét leszavazta, beérvén a kormány azon minapi ígéretével, hogy még a jelen ülésszak alatt — ami a jövő nyáron is lehet — fog tenni előterjesztést. Illik ez egy parlamenthez, mely azért ül együtt, hogy az ország sürgős szükségleteit kielégítse, jogát idegen nyerészkedők zsarolásától megóvja? Illik az ily eljárás egy törvényhozó testülethez, mely az ország jogainak s érdekeinek megőrzésével s egy kormányhoz, mely ezen jogok s érdekek érvényesítésével van megbízva ? Nem mást mint világosan azt mutatja a kormány s országgyűlési többség ez ügyben követett eljárása, hogy Magyarország népeinek jogos kérelmét meghallgatni, érdekeinek kielégítését eszközölni nem akarják, hanem még mindig azon szerencsétlen álláspontot tartják érvényesnek, melyet ma 25 éve a bécsi camarilla inaugurált. Magyarország nemcsak jogilag, hanem tényleg birtokában volt már a magyar önálló bankügynek 1848—1849-ben. Az osztrák hatalom azonban, mások segélyével elvette az ország pénzét és fegyverét, megégette bank és államjegyeit, Bécsbe vitte a bank alapját stb. stb. És ha mindezek után a „kiegyezés“ őszinte volt a bécsiek részéről is, ha az alkotmány feltételeinek visszaadása őszintén volt szándékba véve. Ausztria, vagy az osztrák kormány nem vonhatja meg többé Magyarországtól az őt megillető önállást az osztrák n. bank pedig nem monopolizálhatja tovább a bank ügyét s a magyar kormány első kötelességei egyike, hogy az ország pénzügyi önállását eszközölje. Menthetlen mulasztás volt a magyar kormánytól és törvényhozási többségtől már 1867- ben, hogy vissza nem követelte az ország pénzügyét, holott tudhatta, hogy e nélkül élnie nem lehet. Évek előtt sürgette már ezt és pedig erélyesen a 48-as párt. Irányi Dániel 1870-ben interpellálta ez ügyben a kormányt. Simonyi Ernő buzgó tevékeny részt vett ezután a bankügy kérdéseinek megoldásában, az e czélra egybehitt, hosszas értekezlet alkalmával. Számtalanszor ismételtetett már az országházban is, hogy ezen ügy megoldása halasztást nem szenvedhet. Simonyi határozati javaslata a múlt hóban tárgyalásra lett kitűzve és nem tárgyaltatott. Most pedig az ezügyben érkezett kérvények elutasíttatnak. Mit akar ezen eljárással s átalában mit akar a bankügygyel tenni vagy nem tenni a kormány ? Hanyagságnak ez már menthetlen vétkes hanyagság; halogatásnak pedig bűn, mely megerősíti azon gyanút, hogy újabb kényszerhelyzetbe akarja hozni a képviselőházat, az országot az osztrák n. bankkal szemben s talán majd csakis akkor lép elő tervével midőn annak elfogadását a deákpárti többség ismét „állami életünk“ fentartására szükségesnek véli. Az ország eme sajnos helyzetében majdnem botrányosnak mondhatjuk ama felfogást, mely tegnap Csengery úr által nyert kifejezést a képviselőházban, miszerint es az öt éljenző többség egyenlő színvonalra akarja állítani az egyes kormányférfiak és bankárok állását és érdekeit az ország állásával s érdekeivel oly formán, hogy : ha már választani kellene, melyik jusson inkább kényszerhelyzetbe , a kormányt féltené inkább mintsem az országot vagy a törvényhozást. Ezen álláspontot fogadta el tegnap a képviselőház többsége. A kormány tehát nem ad számot még arról sem , mit tett vagy nem tett s mit akar tenni és kerülni a bankügyben, holott épen a pénzügyér úr bölcsen tudhatja, hogy ha 1867-ben, vagy csak 1870—-72-ben „az alapítások korszakában“ létesíttetett volna egy önálló magyar n.-bank, tehát épen a kormány vette volna legjobb hasznát már csak azért is, mert a pénzforgalom nem akadt volna végképen meg Magyarországon; azaz, most nem lenne 80 milliónyi adóhátralék, hanem fizetésképes lenne az ország sok polgára, községe s testülete, ki és mely most adóelengedésért vagy halasztásért folyamodik. Enyhítette volna ez Magyarországon a hitelválságot, enyhítené az ínséget, melyben ismét csak azért nem segédkezhetik kellően, mert idegen segélyekre van szorulva önmaga is. Nem gondoskodott vetőmagról eddig a kormány s most már azt mondják, nem is szükség, majd csak tavaszkor, holott sok helyen vetetlen maradt a föld. De gondoskodhatik kellő mérvben akkor is, ha segédeszközei nicsenek ? A felvidéken már nagy mérvet öltött az ínség. Galiczia határos vidékein mondják már a füvet kezdik ételpótlékul használni a lakosok. Az Ínség ily mérvű jelentkezése ellenében az Ínség enyhítése végett teendő munkálatok javaslatát a kormány a pénzügyi bizottsághoz utasíttatja, a bankügyét pedig függőben hagyja. Ezen eljárás uraim nem alkotmányos, az ország érdekeit, szükségleteinek kielégítését szándékosan mellőző halogatás s a bankügyét illetőleg oly titkolózás, melyet lehetlen éles gyanúval nem fogadni. Vegye haladék nélkül tárgyalás alá a bankügyét a képviselőház tekintet nélkül arra, hogy ez tetszik-e vagy nem a kormánynak. Ne halogassa az ország osztatlan kívánságának, szükségérzetének kielégítését. A kényszerhelyzettől melybe a kormány ezután jutna, visszaléphet és jól teszi, ha minél előbb visszalép oly kérdéstől, melyet kellően megoldani nem tud vagy nem akar, de az ország nem léphet vissza s nem is rendelheti saját életérdekeit a pénzügyérek és bankárok gyakran nagyon is téves számítgatásainak alá. A Deákpárt vasárnapi értekezletének azon szerintünk csak múlékony s kényszerhelyzetbeli bizalomszavazaton kívül, melyet a Szlávy-kormánynak adott, az az eredménye is lett a „P. Napló“ szerint, hogy először a balközép által ajánlott c o ai t io eszméje elejtetett, másodszor, hogy a conservativek hihetőleg ki fognak a Deákpártból válni. A nevezett lap e két dologra vonatkozólag így nyilatkozik: „Bizonyos félreértések tisztába hozattak, bizonyos új alakulási mozgalmak egyelőre elcsillapodtak. A coalitió „zászlója“ újra betekertetett s félreétetett oda, ahonnan előkerült, a szemkápráztató csecsebecsék közé. Elismerék, belátták, hogy politikai háztartásunk eszközei között e zászlónak nincs szerepe.“ „Ennyire tehát eljutottunk. Ennyiben már tisztább a helyzet, mint napok és hetek előtt vala. De nemcsak ennyiben. — Kitűnt, hogy az úgynevezett „conservativek“ törekvéseik számára a Deákpárt keretét szűknek kezdik találni. A hiteles okmány erről már megírva van, talán már alá is íratott. Hátra van a pecsétet ütni rá, ami valószínűleg nem sokáig várat magára. Ha kell conservativ párt az ellenzéknek, valószínűleg telhetik benne gyönyörűsége rövid idő múlva.“ Azonban G h y c z ynek a cabinetbe lépését a deákpárti közlöny más is óhajtja s reméli. Nesze neked balközép, igy fogadták annyit ajánlgatott közreműködésedet. Úgy kell ! — Tegnapi lapunkban adtuk a mezőtúri ellenzéki kör bizalmi szavazatát Csávolszky Lajos azon kerületbeli képviselő iránt. Ma az ugyanazon választókerülethez tartozó Dévaványa városából kelt levél fekszik előttünk, melyben derék képviselőjük iránt hasonlóképen a legteljesebb bizalom nyilvánittatik. Kiemeljük abból a következő sorokat : „Mi itten, midőn ön eljárását minden részleteiben egyhangúlag helyeseltük és helyeseljük, csakis keblünk legszentebb meggyőződésének adtunk és adunk be kifejezést, s hiszszük, hogy ott, hol hazánk jobb jövőjéről van szó, ön ingadozni nem is tudna. Bevalljuk, bár keserűséggel tölt el, hogy a beállott események megrendítettek, mert az előzmények daczára is hinni nem tudtuk, s midőn szemeink felnyittattak, nem tehettük, hogy fel ne kiáltsunk , kiben bizzunk, kiben higgjünk tehát, ha ilyenek is történhetnek ! — ha már azon férfiak is, kik eddig fáklyavivőink valónak, kikre esküdtünk politikai hitvallásainkban, jónak látják a húsos fazekak mellé leendő telepedést, s hazánk érdekeit csak másodrangunak vagy épen mellékes dolognak tekintik, igy küldetésüket magán czéljaikra használják fel stb. — A szabadkai Deákkör, az elnök, Parcsetics Félix indítványára, táviratilag üdvözlé Ghyczy Kálmánt, és Ghyczy programmja alkalmából magyar és bunyevácz nyelven felhívást intéz a szabadkai lakossághoz. (Ide jutott Ghyczy !) — A keleti vasút tárgyában a kormány pótjelentést adott azon bizottságnak, mely a kérdés előzetes megvizsgálására a pénzügyi s vasúti bizottság által kiküldetett. Ezen irományok kiterjednek azon ujabbi pénzbeszerzésre, melyre a társulat önfentartása s munkálatainak bevégzése czéljából szorult; vonatkoznak továbbá azon ajánlatra, melyet a társulat igazgatósága újabb 78 mfldnyi csatlakozási vonalak engedélyezése iránt fölterjesztett, amely ajánlatot mondja a ,,P. N.“ a kormány nem fogadta el. — Már közlöttük ugyan röviden tegnapi számunkban a Deák-kör vasárnapi értekezletének eredményét, mindamellett jónak látjuk ma a tanácskozás egész lefolyását olvasóinkkal megismertetni. A Deák-kör ma délelőtt 10 órakor tartott értekezlete, melyen a kormány egy tagja által sem volt képviselve, nem volt jelen b. Jzennyey sem — délutánra halasztván el az állam és egyház közti viszonyok rendezése tárgyában kiküldendő bizottság tagjainak kijelölését, tüzetesen és kizárólag a kormányválság ügyével foglalkozott. Perczel Béla : Köztudomású dolog — úgymond — hogy egy hír tartja főn magát, mely szerint Szlávy József kormányelnök el volna határozva lemondásának benyújtására. Súlyos bajainkat csak tetézni volna képes e hírnek megvalósulása. A helyzet legkevésbé sem alkalmas arra, hogy egy ily általános miniszterválság következzék be. Szóló elérkezettnek látja az időt, melyben a pártnak komolyan kell foglalkoznia a helyzettel, s gondoskodni annak javításáról. Kéri az értekezlet tagjait, nézzenek egész higgadtsággal szemébe a helyzetnek, s mondják el arra vonatkozólag teljes őszinteséggel véleményeiket. Bánó József: Attól, amit teendők vagyunk, függ igen nagy részben az ország jövő sorsa. Nagy felelősség nehezedik vállainkra, de midőn a haza megmentése forog kérdésben, legyünk a magunk részéről minden áldozatra készek, tárgyilagosan, minden szenvedély nélkül, sine ha et odio vegyük vizsgálat alá a dolgokat s legyünk őszinték, mert ez az első lépés a gyógyításra. E szempontokból szól a kérdéshez; visszautasítja azon itt-ott hangzó vádat, miszerint ily párttal nem lehetne kormányozni, alkotmányos államban még soha sem volt legálisabb és kompaktabb párttöbbség, mint a miénk volt hét éven át. A baloldaan épen most folyó dekompozicionális processzusból sem lehet igazolni a mi pártunk zilálttá válását. A baj oka nézetem szerint másutt rejlik. A jelen kormánynak már alakulása is visszatetszéssel találkozott a párt egy részénél; már akkor föl volt nagy részben halmozódva az anyag, mely a mai súlyos helyzetet előidézte. Ha ily körülmények közt a kormány kellő erélyt fejtett volna ki, s legalább az eszméket kimondja vala, melyek szerint reformkérdéseinket megoldandóknak véli, meggyőződése szerint mindig kompakt többség támogatta volna eljárását. Mi csak ennyit kívánunk, mi férfias erélyt óhajtunk a kormányban. A