Magyar Ujság, 1873. december (7. évfolyam, 277-299. szám)

1873-12-03 / 278. szám

Szerda. 278­ szám. Szerkesztői iroda: Barátok*tere 1-ső szánt. II. emelet. Ide intézendő a lap Melleiül részét illető minden közle­mény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám. földszint. Ide intézendő a lap anyagi iratát illető minden közle­mény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli pa­naszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG (GYORSI-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. VII. évfolya­m 1M71 Decz. 3. ■Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve : Egy évre . 16 frt. — kr Félévre 8 » — » Negyed évre 4­0 — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Előfizetési fölhívás jik­usimir czimű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetéseke­t mielőbb megnyitni hogy lapunk szétkül­dése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pár­tolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek dec­ember 1-től kezdve: Három hóra ...............................4 frt 1 kr. Két hóra......................................... 2 frt 80 kr. Egy hóra ....................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczélszerűb­­ben eszközölhetők és Budapestre egyetemutaz a 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hír­lapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség: ■, Budapest, deczember 2. Külföldi szemle. Versaillesban az alkotmányjavaslat megvizsgálá­sával megbízandó 30 tagú bizottság megválasztása még most sincs be­végezve. Négyszeri választásnál huszon­­négy jelölt nyert általános többséget, de miután Larcy­s Desjardins időközben a kabinetbe léptek, még nyolc­ bizottsági tag választandó. A szélső jobbosainak eddig csak három jelöltjét sikerült megválasztatni. A legiti­misták mindinkább több és több tért veszítenek, a miért is Chambord lapja e fölötti haragjában nem is­mer határt. Az „Union“ azt mondja, hogy a jobbközép az oka, ha monarchikus restauratió meghiúsult s fe­nyegeti az orleanistákat, hogy a közvélemény itélő­­széke elé állítja őket s széttépi a fátyolt, a mely mögé bújni igyekeznek. A minisztériumban Decazesnek jutott a feladat, a középpártok egyesülését szép szavakkal elősegíteni. Míg Broglie egyfelől „konservatív köztársaságot“ em­leget, másfelől Decazes azt híreszteli, hogy a kabinetbe lépését azon föltételhez köti, hogy a monarchikus re­stauráló eszméjéről lemondjanak. Továbbá Pernelot képviselő egy nyilatkozatot tesz közzé, melyet Decazes tett volna előtte, s mely szerint az új miniszter meg volna győződve, hogy Mac-Mahon elnöksége kiindulási pontját képezi a köztársaságnak Francziaországban le­endő megállapításához. A republikánus választók múlt hó utolsó napján Versaillesben gyűlést tartottak s ez alkalommal Cal­­mon jelölt a köztársaság fentartása s a mellett szólt, hogy a mint lehetséges, a nemzetgyűlés föloszlattassék s e tekintetben hivatkozik a Laboulaye jelentésében foglalt eszmékre. Joky Albert azt mondja, hogy a gyülekezet, midőn elfogadja Calmon jelöltségét, a baloldaléval egyenlő nézeteit, a balközép politikájának nem akarja fel­áldozni, hogy azonban opportunitási és fegyelmi te­kintetből Thiers politikájának képviselőjét elfogadja. Erre Calmon jelöltsége egyhangúlag elfogadtatik. A spanyol kormánycsapatok komolyan hozzá fog­tak Carthagena ostromához, a­mint ezt tegnap egy táv­irat jelenté. A lázadók hadereje következő: a Thomas­­sék-féle csapat 30 ember, Galvez 150 murciai embere, az 540 mendigorrai vadász, a 700 ibériai lövész, 220 cartagenai miliz-vadász, 100 tengerész, 100 tüzér, 40 tengerész sergeant, 1300 önkénytes, 1000 fegyencz, összesen 4180. Az ostromlóknak van 6 ütegük 21 ágyú­val s 11 mozsárral. A „Virginius“-ügy legújabb stádiumára vonatko­zólag november 26-ki kelettel a „Times“ következő sürgönyt közöl Philadelphiából: „A béke biztosítva van. Az amerikai ultimátum­nak megfelelőleg a madridi kormány oda utasította washingtoni követét, Polo de Bernabe tengernagyot, hogy tudósítsa Fish államtitkárt, hogy Spanyolország kész is el van határozva kiadni a „Virginiust“ és ele­get t­eni az Egyesült Államok más követeléseinek is azon feltétel alatt, ha ki lesz mutatva és bebizonyítva, hogy a „Virginius“-nak teljes joga volt igény­t tartani az ameri­kai lobogót megillető uralomra. Az államtitkár meg­­maradt a mellett, hogy egyedül az Egyesült Államokat il­leti jog és nem Spanyolországot is, hogy döntsön a felett, hogy váljon átlépte-e a „Virginius“ ama jogát, hogy amerikai lobogó alatt evezzen és hogy annak fedélze­tén levő legénység megsértette- e az Egyesült­ Államok törvényeit. Követelte továbbá azt is, hogy a szabály­­szerűleg kiállított amerikai papírok vezetése szembe­tűnő bizonyíték arra, hogy a „Virginius“ amerikai hajó volt és hogy a „Virginius“ kiadása a még életben levő foglyokkal együtt minden tárgyalást meg kell hogy előzzön.“ Egy másik, Washingtonból, nov. 26-án keltezett távirat szerint az amerikai senatus bizottsága kimondá, hogy a „Virginius“ visszaadása meg fog szüntetni min­den okot a háborúra és lehetségessé teendi az Egye- I­sült­ Államokra nézve, hogy diplomatiai tárgyalásokba bocsátkoztak. Az olasz képviselőház gyorsan tárgyalja a költ­ségvetést, hacsak a határozatképtelenség ismét meg nem akasztja. A közmunka miniszter budgetjét egy ér­dekes évkönyv illustrálja. E minisztériumnak ez az első évkönyve; a többi minisztériumoknál már régen szokásban van a megvilágítás ezen módja. Ez évkönyv kimutatja, mennyit költött e tárcza 1­60. év óta, tesz pedig összesen 1263 milliót. Ebben 635 millió a rendes és 627 millió a rendkivüli kiadások rovatába tartozik. Vasutakra 814 millió fordittatott. 1859 végén Olaszor­szágnak 1829 kilométer hosszú vasúti hálózata volt. Mostani vaspályái 6778 kilométer hosszúságúak, 1118 még építés alatt, s ezenkívül 728 tervezetben. Londonban jövő hó 27. fog a többször említett nagy protestáns gyűlés megtartatni, mely Anglia rokonszen­­vét fejezi ki a német császár és nép irányában az ul­­tramontanok ellen folytatót küzdelmükért. Russel Ká­roly fog elnökölni s a parlament számos tagja jelen le­­en­. Valószínűleg a yorki érsek fog egy határozati ja­vaslatot előterjeszteni. Több felekezet lesz képviselve. Egy ó-katholikus szintén beszélni fog. Minden nagyobb angol város legkevesebb két képviselőt fog küldeni, hogy a tüntetést egészen nemzetivé tegyék. Az aranypart-vidékről érkező újabb hírek, melyek október 31-ig terjednek, némileg devalválják a gyors és biztos győzelem reményét. Az aslantikat ugyan kiszorí­totta állásaikból sir Farnet Wolseley, de nem aknáz­hatja ki győzelmét, mert nincs elegendő hadereje az elő­nyomulásra. „Helyzetem - írja hivatalos jelentésében — némileg megalázó. Az ellenség főhadoszlopa egy napi járó földre van hadi­szállásomhoz, s nincs had­erőm, melylyel megtámadnom lehetne. A benszülött szövetséges hadak hasznavehetlenek; a napról-napra jobban belátom, hogy ily hadakkal teljes lehetetlen döntő csapást mérni az aslantiakra, s hogy e háború csak rendes fegyelmezett európai csapatokkal lesz be­fejezhető.“ E sürgönynek következménye máris mutat­kozik. A kormány új csapatok szállítására tesz gyors előkészületeket s e czélra két gőzöst bérelt ki ismét. Cap-Coast Casselből jelentik nov. 11-től. Nov. 3-án Dankaránál csata volt, melyben az angolok és benszülött szövetségeseik halottakban és sebesültek­ben mintegy 40 embert vesztettek. Nov. 5-én az asan­­tik Abba-Krempe mellett megtámadták az angolok hadállásait, azonban három órai harcz után visszave­rettek. Az asantik teljes visszavonulásban vannak Pra­­chin felé. A badeni nagyherczegség országgyűlése elé igen fontos egyházi törvényeket terjesztett a herczegség kor­mánya. Az előterjesztések egészen a porosz egyházpo­litika színvonalán állanak s az ultramontán ellenállás gyökeres orvoslására fognak szolgálni. Az egyik javas­lat szerint minden egyházi tisztség érvényességéhez okvetlen kellék az előleges államvizsga. A freiburgi érsekségnek a gyakorlati papi pályára képező szeminá­rium kivételével nem lesz jogában több nevelőin­tézetet fentartani; új theologiai egyetemi convictuso­­kat s ír­ szemináriumokat nem lesz szabad felállítania sem a meglevőkbe új növendékeket felvennie. A bün­tető eljárás papok ellen nem sokban különbözik a po­roszországitól. Oly egyházi személyek, akik két évig törvényellenes magatartást követnek, hivataluktól megfoszthatók lesznek. Erre az indítványt a belügymi­niszter fogja megtenni; az állam­minisztérium és 3 tör­vényszéki tag dönt együttes ülésben. — Kis Czellről a következő táviratot vettük: A vasmegyei baloldali kör ma tartott értekezle­tet és egyhangúlag elhatározta, hogy szemben a mai ellenzéki párt változatokkal 1868-ban val­lott elveihez továbbra is ragaszkodni fog. Boda Márton: Uj kényszerhelyzet előkészítése. A magyar kir. kormány alig hogy szeren­csésen átesett az ő részéről, (de nem az ország javára) a kölcsönkérdés kényszerű megoldásán, kényszerhelyzetet készit elő makacs halogatása által a jegybankügyben is. Az ország minden vidékéről halmozódnak már a megyék, városok, testületek kérvényei a jegybank ügyében; az osztrák n.-bank emberei már ugyancsak szövik-fonják a hálót, melybe Magyarországot bonyolítni akarják a bank ki­váltságának kiterjesztése által; a képviselőház tegnapi ülésében ismét előfordult néhány kérvény, mely a bankügy megoldását szorgalmazza, s ez alkalomból Horn Ede képv. indítványozta, hogy az ide vonatkozó kérvények ne halmoztassanak már tovább is a pénzügyminisztériumnál egybe, mely úgy látszik róluk tudni sem akar, hanem adassanak át a kormánynak azon utasítással, hogy ez még ez évben terjeszszen elő javaslatot a bankügyben, nehogy az ország az osztrák n. bank ellenében kényszerhelyzetbe jusson; és inné­n a kormány és pártja ezen sürgős ügyet ismét leszavazta, beérvén a kormány azon minapi ígé­retével, hogy még a jelen ülésszak alatt — a­mi a jövő nyáron is lehet — fog tenni előterjesztést. Illik ez egy parlamenthez, mely azért ül együtt, hogy az ország sürgős szükségleteit ki­elégítse, jogát idegen nyerészkedők zsarolásától megóvja? Illik az ily eljárás egy törvényhozó testülethez, mely az ország jogainak s érdekei­nek megőrzésével s egy kormányhoz, mely ezen jogok s érdekek érvényesítésével van megbízva ? Nem mást mint világosan azt mutatja a kor­mány s országgyűlési többség ez ügyben követett eljárása, hogy Magyarország népeinek jogos ké­relmét meghallgatni, érdekeinek kielégítését esz­közölni nem akarják, hanem még mindig azon szerencsétlen álláspontot tartják érvényesnek, melyet ma 25 éve a bécsi camarilla inaugurált. Magyarország nemcsak jogilag, hanem tény­leg birtokában volt már a magyar önálló bank­ügynek 1848—1849-ben. Az osztrák hatalom azonban, mások segélyével elvette az ország pénzét és fegyverét, megégette bank és államje­gyeit, Bécsbe vitte a bank alapját stb. stb. És ha mindezek után a „kiegyezés“ őszinte volt a bé­csiek részéről is, ha az alkotmány feltételeinek visszaadása őszintén volt szándékba véve. Ausz­tria, vagy az osztrák kormány nem vonhatja meg többé Magyarországtól az őt megillető ön­állást az osztrák n. bank pedig nem monopolizálhatja tovább a bank ügyét s a magyar kormány első kötelességei egyike, hogy az ország pénzügyi önállását eszközölje. Menthetlen mulasztás volt a magyar kor­mánytól és törvényhozási többségtől már 1867- ben, hogy vissza nem követelte az ország pénz­ügyét, holott tudhatta, hogy e nélkül élnie nem lehet. Évek előtt sürgette már ezt és pedig eré­lyesen a 48-as párt. Irányi Dániel 1870-ben in­terpellálta ez ügyben a kormányt. Simonyi Ernő buzgó tevékeny részt vett ezután a bank­ügy kérdéseinek megoldásában, az e czélra egy­behitt, hosszas értekezlet alkalmával. Számta­lanszor ismételtetett már az országházban is, hogy ezen ügy megoldása halasztást nem szen­vedhet. Simonyi határozati javaslata a múlt hó­ban tárgyalásra lett kitűzve és nem tárgyalta­tott. Most pedig az ezügyben érkezett kérvények elutasíttatnak. Mit akar ezen eljárással s átalában mit akar a bankügygyel tenni vagy nem tenni a kormány ? Hanyagságnak ez már menthetlen vétkes ha­nyagság; halogatásnak pedig bűn, mely megerő­síti azon gyanút, hogy újabb kényszerhelyzetbe akarja hozni a képviselőházat, az országot az osztrák n. bankkal szemben s talán majd csakis akkor lép elő tervével midőn annak elfogadását a deákpárti többség ismét „állam­i életünk“ fentar­­tására szükségesnek véli. Az ország eme sajnos helyzetében majdnem botrányosnak mondhatjuk ama felfogást, mely tegnap Csengery úr által nyert kifejezést a kép­viselő­házban, miszerint e­s az öt éljenző több­ség egyenlő színvonalra akarja állítani az egyes kormányférfiak és bankárok állását és érdekeit az ország állásával s érdekeivel oly formán,­ hogy : ha már választani kellene, melyik jusson inkább kényszerhelyzetbe , a kormányt féltené inkább mintsem az országot vagy a törvény­­hozást. Ezen álláspontot fogadta el tegnap a képvi­selőház többsége. A kormány tehát nem ad számot még arról sem , mit tett vagy nem tett s mit akar tenni és kerülni a bankügyben, holott épen a pénzügyér úr bölcsen tudhatja, hogy ha 1867-ben, vagy csak 1870—-72-ben „az alapítások korszakában“ létesíttetett volna egy önálló magyar n.-bank, tehát épen a kormány vette volna legjobb hasz­nát már csak azért is, mert a pénzforgalom nem akadt volna végképen meg Magyarországon; azaz, most nem lenne 80 milliónyi adóhátralék, hanem fizetésképes lenne az ország sok polgára, köz­sége s testülete, ki és mely most adóelengedésért vagy halasztásért folyamodik. Enyhítette volna ez Magyarországon a hitel­válságot, enyhítené az ínséget, melyben ismét csak azért nem segédkezhetik kellően, mert ide­gen segélyekre van szorulva önmaga is. Nem gondoskodott vetőmagról eddig a kor­mány s most már azt mondják, nem is szükség, majd csak tavaszkor, holott sok helyen vetetlen maradt a föld. De gondoskodhatik kellő mérv­ben akkor is, ha segédeszközei nicsenek ? A fel­vidéken már nagy mérvet öltött az ínség. Gali­­czia határos vidékein mondják már a füvet kez­dik ételpótlékul használni a lakosok. Az Ínség ily mérvű jelentkezése ellenében az Ínség enyhí­tése végett teendő munkálatok javaslatát a kor­mány a pénzügyi bizottsághoz utasíttatja, a bankügyét pedig függőben hagyja. Ezen eljárás uraim nem alkotmányos, az or­szág érdekeit, szükségleteinek kielégítését szán­dékosan mellőző halogatás s a bankügyét illető­leg oly titkolózás, melyet lehetlen éles gyanúval nem fogadni. Vegye haladék nélkül tárgyalás alá a bank­ügyét a képviselőház tekintet nélkül arra, hogy ez tetszik-e vagy nem a kormánynak. Ne halo­gassa az ország osztatlan kívánságának, szük­­ségérzetének kielégítését. A kényszerhelyzettől melybe a kormány ezután jutna, visszaléphet és jól teszi, ha minél előbb visszalép oly kérdéstől, me­lyet kellően megoldani nem tud vagy nem akar, de az ország nem léphet vissza s nem is rendel­heti saját életérdekeit a pénzügyérek és banká­rok gyakran nagyon is téves számítgatásainak alá.­­ A Deákpárt vasárnapi értekezletének azon szerin­tünk csak múlékony s kényszerhelyzetbeli bizalomsza­vazaton kívül, melyet a Szlávy-kormánynak adott, az az eredménye is lett a „P. Napló“ szerint, hogy először a balközép által ajánlott c o a­­­i t i­o eszméje elejtetett, másodszor, hogy a conservativek hihetőleg ki fognak a Deákpártból válni. A nevezett lap e két dologra vo­natkozólag így nyilatkozik: „Bizonyos félreértések tisztába hozattak, bizonyos új alakulási mozgalmak egyelőre elcsillapodtak. A coa­­litió „zászlója“ újra betekertetett s félre­étetett oda, a­honnan előkerült, a szemkápráztató csecsebecsék közé. Elismerék, belátták, hogy politikai háztartásunk eszkö­zei között e zászlónak nincs szerepe.“ „Ennyire tehát eljutottunk. Ennyiben már tisz­tább a helyzet, mint napok és hetek előtt vala. De nemcsak ennyiben. — Kitűnt, hogy az úgynevezett „conservativek“ törekvéseik számára a Deákpárt ke­retét szűknek kezdik találni.­­ A hiteles okmány er­ről már megírva van, talán már alá is íratott. Hátra van a pecsétet ütni rá, a­mi valószínűleg nem sokáig várat magára. Ha kell conservativ párt az ellenzéknek, valószínűleg telhetik benne gyönyörűsége rövid idő múlva.“ Azonban G h y c z ynek a cabinetbe lépését a deák­párti közlöny más is óhajtja s reméli. Nesze neked balközép, igy fogadták annyit ajánl­­gatott közreműködésedet. Úgy kell ! — Tegnapi lapunkban adtuk a mezőtúri ellenzéki kör bizalmi szavazatát Csávolszky Lajos azon kerületbeli képviselő iránt. Ma az ugyanazon választó­­kerülethez tartozó Dévaványa városából kelt levél fekszik előttünk, melyben derék képviselőjük iránt ha­sonlóképen a legteljesebb bizalom nyilvánittatik. Ki­emeljük abból a következő sorokat : „Mi itten, midőn ön eljárását minden részletei­ben egyhangúlag helyeseltük és helyeseljük, csakis keblünk legszentebb meggyőződésének adtunk és adunk be ki­fejezést, s hiszszük, hogy ott, hol hazánk jobb jövőjéről van szó, ön ingadozni nem is tudna. Bevalljuk, bár keserűséggel tölt el, hogy a beállott események megrendítettek, mert az előzmények daczára is hinni nem tudtuk, s midőn szemeink felnyittattak, nem tehettük, hogy fel ne kiáltsunk , kiben bizzunk, kiben higgjünk tehát, ha ilyenek is történhetnek ! — ha már azon férfiak is, kik eddig fáklyavivőink való­nak, kikre esküdtünk politikai hitvallásainkban, jónak látják a húsos fazekak mellé leendő telepedést, s hazánk érdekeit csak másodrangunak vagy épen mellékes do­lognak tekintik, igy küldetésüket magán czéljaikra használják fel­ stb. — A szabadkai Deákkör, az elnök, Parcsetics Fé­lix indítványára, táviratilag üdvözlé G­h­y­cz­y Kál­mánt, és Ghyczy programmja alkalmából magyar és bunyevácz nyelven felhívást intéz a szabadkai lakos­sághoz. (Ide jutott Ghyczy !) — A keleti vasút tárgyában a kormány pótjelen­tést adott azon bizottságnak, mely a kérdés előzetes megvizsgálására a pénzügyi s vasúti bizottság által ki­küldetett. Ezen irományok kiterjednek azon ujabbi pénzbeszerzésre, melyre a társulat önfentartása s mun­kálatainak bevégzése czéljából szorult; vonatkoznak továbbá azon ajánlatra, melyet a társulat igazgatósága újabb 78 mfldnyi csatlakozási vonalak engedélyezése iránt fölterjesztett, a­mely ajánlatot mondja a ,,P. N.“ a kormány nem fogadta el. — Már közlöttük ugyan röviden tegnapi számunk­ban a Deák-kör vasárnapi értekezletének eredményét, mindamellett jónak látjuk ma a tanácskozás egész lefo­lyását olvasóinkkal megismertetni. A Deák-kör ma délelőtt 10 órakor tartott érte­kezlete, melyen a kormány egy tagja által sem volt képviselve, nem volt jelen b. Jzennyey sem — délutánra halasztván el az állam és egyház közti viszonyok ren­dezése tárgyában kiküldendő bizottság tagjainak kijelö­lését, tüzetesen és kizárólag a kormányválság ügyével foglalkozott. P­e­r­c­z­e­l Béla : Köztudomású dolog — úgymond — hogy egy hír tartja főn magát, mely szerint Szlávy József kormányelnök el volna határozva lemondásának benyújtására. Súly­os bajainkat csak tetézni volna képes e hírnek megvalósulása. A helyzet legkevésbé sem alkal­mas arra, hogy egy ily általános miniszterválság követ­kezzék be. Szóló elérkezettnek látja az időt, melyben a pártnak komolyan kell foglalkoznia a helyzettel, s gondoskodni annak javításáról. Kéri az értekezlet tag­jait, nézzenek egész higgadtsággal szemébe a helyzet­nek, s mondják el arra vonatkozólag teljes őszinteség­gel véleményeiket. Bánó József: Attól, a­mit teendők vagyunk, függ igen nagy részben az ország jövő sorsa. Nagy felelős­ség nehezedik vállainkra, de midőn a haza megmen­tése forog kérdésben, legyünk a magunk részéről min­den áldozatra készek, tárgyilagosan, minden szenve­dély nélkül, sine h­a et odio vegyük vizsgálat alá a dolgokat s legyünk őszinték, mert ez az első lépés a gyó­gyításra. E szempontokból szól a kérdéshez; vissza­utasítja azon itt-ott hangzó vádat, miszerint ily párttal nem lehetne kormányozni, alkotmányos államban még soha sem volt legálisabb és kom­paktabb párttöbbség, mint a miénk volt hét éven át. A balold­aan épen most folyó dekompozic­ionális pro­­c­esszusból sem lehet igazolni a mi pártunk zilálttá vá­lását. A baj oka nézetem szerint másutt rejlik. A jelen kormánynak már alakulása is visszatetszéssel találko­zott a párt egy részénél; már akkor föl volt nagy rész­ben halmozódva az anyag, mely a mai súlyos helyze­tet előidézte. Ha ily körülmények közt a kormány kellő erélyt fejtett volna ki, s legalább az eszméket ki­mondja vala, melyek szerint reformkérdéseinket meg­­oldandóknak véli, meggyőződése szerint mindig kom­pakt többség támogatta volna eljárását. Mi csak ennyit kívánunk, mi férfias erélyt óhajtunk a kormányban. A

Next