Magyar Ujság, 1874. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1874-01-14 / 10. szám

10. szám Szerda. Szerkesztői iroda: Barátok­ tere 1-fő szám, 2. emelet. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közle­mény. Kéziratok , levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közle­mény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli pa­naszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Vil­. évfolyam, mism&s* 1874. Jan. 14. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve. Egy évre . 16frt.-kr Fél évre8 »-- » Negyed évre. V-- » Egy hónapra. V40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr, többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. .Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Előfizetési fölhívás Juni ussae czimű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. ez. olvasóinkat, kiknek előfizetésük az év végével lejárt, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megújítani, hogy lapunk szétkül­dése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pár­tolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek január 1-től kezdve: Egész évre ..........................16 frt — kr. Fél évre.........................................8 frt — kr. Negyed évre...............................4 frt — kr. Két hóra....................................2 frt 80 kr. Egy hóra....................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány útján legczélszerűb­­ben eszközölhetők és Budapestre egyetemutcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hír­lapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség:­ ­ Budapest, január 13. Külföldi szemle. Cartagena elfoglaltatott. Ezt jelenti ma a tegnapi keletű távsürgöny. A részletes tudósítás még hiányzik. Murcia kormányzója távirati után azt tudatja, hogy a felkelők egy fregattja a tanácsosai és gályarabokkal együtt Cartagena partjait elhagyó, a haj­ócsapat és felkelők fregattja közt harcz fejlett ki. Mielőtt az eseményről a kimerítőbben szóló tudó­sítások megérkeznének, annyi már most is valószínűnek látszik, hogy az új spanyol kormány e fordulatot saját előnyére fogja fölhasználni, a­mi pedig korántsem az ő érdeme, mert Cartagena megvételére a kellő intéz­kedések már Castolar kormánya alatt meg voltak téve s ha e kormány még néhány napig tarthatja magát, ez eredmény gyümölcse nem esik másnak az ölébe. Cartagena elfoglalásával mintegy 15—30 ezer harczost a carlista lázadók ellen küldhet a kormány. Mindez a spanyol dolgokban gyors fordulatot idéz­het elő. Versaillesből is érdekes hír érkezett. Mac-Mahon kormánya annak idejében elégségesnek tartotta a 14 szavazattöbbséget, hogy Thiers helyét elfoglalja, mos­tanában pedig kevesli a negyvenkét szavazatot, hogy helyét másnak átengedje. Mac-Mahon és emberei min­dent elkövettek a tér elkészítésére, hogy továbbra is a kormányon maradhassanak. E tárgyban a nemzetgyű­lés jan. 12-ei üléséből a távirda a következőket jelenti: A baloldal azt kívánja, hogy a maire-törvény az alkot­­m­ánytörvényekkel együttesen tárgyaltassék. A nemzet­gyűlés a maire-törvényt a holnapi napirendre tűzi ki. Hírszerint a baloldal előleges kérdés tételét fogja indít­ványozni, vagy pedig megtagadja a maire-törvény tár­gyalását. Kerdrel (a jobboldalról) a minisztériumot a lemondás ügyében interpellálta. Broglie azt válaszolá, hogy miután a minisztérium ereje a nemzetgyűlés bizal­mára támaszkodik, a kormány a felmerült vélemény­kü­lönbség következtében kénytelen volt beadni lemondá­sát. A jobboldal oly napirendet indítványozott, mely azt nyilvánítja, hogy a minisztérium nem vesztette el a nemzetgyűlés bizalmát. Raoul­ Duval oly napirendet in­dítványozott, mely Mac-Mahont a parlamenti izgalmak fellett állónak jelenti ki és oly kormányt kiván, mely nem egy párt minisztériuma. A Picard által javasolt és a A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZÁJA. — Pest, 1874. január 13. — „Franklin élete.“ Irta Sligliet, francziából fordította de Gerando Attila. Ily czím alatt fog rövid időn megjelenni a „Frank­lin“ társulat kiadásában egy jeles mű, melyet előre is ismertetni kedves kötelességünknek tartjuk, annyival inkább, mert annak úgy tárgya mint szerzője s maga a fordító is teljes rokonszenvünkre érdemes. Franklin Benjamin ugyanis egyike az újabb történelem legnagyobb embereinek, ki hazafiság­­gal és szabadságszeretettel oly magasztos erényeket egyesített, melyek őt a világ csodálására teszik mél­tóvá, s kinek élete tanulmányozását és utánzását külö­nösen ajánljuk honfitársainknak. A munka szerzője pe­dig Mignet, a franczia akadémiának tagja, az erköl­csi és politikai tudományok akadémiájának állandó tit­kára, alapos tanulmány és szép irálya által régen ki­vívta magának a közelismerést. A­mi végre a fordítót illeti, ifjú barátunk egyaránt jól bírván a franczia és magyar nyelvet, a műnek hazai irodalmunkba átülteté­sére teljesen hivatva volt. S igy esik szerencsét kíván­hatunk a „Franklin“ társulatnak, hogy annak életét, kitől nevét kölcsönző, ily tolmácsok által juttatja, és pedig olcsó áron, a magyar olvasó­közönség birtokába. Legyen szabad abból, addig is míg az egész könyv megjelenik, néhány mutatványt közölnünk a „M. Ujs.“ olvasóival. A mai a Franklin életéből merít­hető tanulságok czimű fejezetet foglalja ma­gában. „Születésemnél fogva, s első éveimben (mondja Franklin emlékirataiban), szegény és ismeretlen fő­minisztérium által ellenzett egyszerű napirend 355 szó­val 316 elvettetett, mire a bizalmi szavazat 379 szóval 321 szó ellen elfogadtatott. A hivatalos lap azt jelenti, hogy a nemzetgyűlés határozata következtében és Mac-Mahon kivonatára a kabinet lemondását visszavonta. A „République France“-nak a kormányválságról írt czikke nagyon alkalomszerű a nemzetgyűlés tegnapi szavazata után is. Az említett lap így szól: „Ha Broglie a maire-törvény elvetése után is meg­marad kormányon, ez csak azt bizonyítná, hogy ez em­ber soha sem irtózott kizsákmányolni a nemzetgyűlés hiszékenységét, midőn az országot oly színbe tüntette fel, mintha a mostani községi törvény hatásai követ­keztében oly helyzetbe jutott, hogy az kérdésessé, le­hetetlenné teszi a rendet és kormányzást. Mindenesetre igen különös dolog volna, ha a kor­mány, mely eddig is csak ez ürügyből élt, továbbra is megmaradna, miután az ürügy megszűnt. Egyébiránt a január 8-án leszavazott kormány visszalépése úgy a miniszterek, mint a végrehajtó hatalom fejére nézve méltósági kérdés. A maire-törvényjavaslat elvettetett s vele azon kormánypolitika is, melynek Broglie a ki­fejezője. Az ország által már rég elítélt ezen politika a többség szavazata által is elítéltetett. A köztársaság elnöke, ha tekintélyét nem akarja kompromittálni, nem ismerheti félre e szavazat jelentőségét.“ Németországban folynak a birodalmi gyűlésbe a választások. Az eddigi eredmény azon föltevésre enged következtetni, hogy a nemzeti szabadelvű és haladó­párti elem lesz többségben. A berlini oláh ügyvivővé kinevezett Crecsulesku helyébe kinevezett új miniszteren kívül még mások is fognak a kabinetbe belépni és pedig az „ifjú jobboldal­ról.“ Teli közoktatási miniszter helyére Maiorescu, Macrogeni pénzügyér helyébe pedig Gradisteau volna kiszemelve. — A külföldi hatalmakkal kötendő szerző­dés joga iránt a Porta és Oláhország között — tudva­levőleg — fenforgó viszály egyelőre pihen, de, mint Bukarestből írják, akuttá fogja magát kinőni akkor, midőn a magyar és oláhországi vasutak csatlakozásá­nak kérdése tárgyalásra fog kerülni. A krakkói „Czas“ a panaszlávismusról szólva, kö­vetkezőkép nyilatkozik : „A szerbek, a­mint látszik, valamennyi szláv közt (t. i. a lengyeleken kívül) leg­elsők voltak, a kik a panslavismus ábrándjából kijóza­nodtak. Ezen kijózanodás a horvátokra is roppant be­folyást gyakorolt, minek következménye az volt, hogy az utóbbiak a magyarokkal kiegyezésre jutottak.Most már a csehek is kezdenek magukhoz jönni: a prágai „Pokrok“, „Posel Prahy“, „Politik“ stb. nyilvános szónoklatokat tartanak Oroszország ellen. Lehet, hogy még a többi szlávok a panslavismus nyavalyájából nincsenek még gyökeresen kigyógyulva; de ez sem fog sokáig tartani. Senki sem fogja nemzetiségét ábrándok kedvéért felál­dozni. A mi az oroszokra nézve játék tárgya, nálunk az által életünk van koczkára téve. A vám- s kereskedelmi enquete. Az 1867-iki XVI. t. czikkben Ausztria s Magyarország közt, Magyarország kiszámíthat­­lan kárára kötött úgynevezett vám- és kereske­delmi szövetség tárgyában ide­s­tova három­negyed éve Irányi Dániel indítványt tett, mely­­szerint ezen szerződés hatása iránt a képviselő­ház egy kiküldendő szakbizottság által magának tájékozást szerezzen. Ez Deák Ferencz azon mó­dosításával , hogy az ezügyben kiküldendő enquétet a kormány nevezze ki, el is fogad­tatott. Ennek folytán az illető miniszter úr, ezügy­ben többi között az ipar­ s kereskedelmi kama­rákat hívta fel nyilatkozatra. Egy s más­ ipar s kereskedelmi kamarától csakugyan jelent meg a lapokban némely közlemény, melyek közt a soproni tűnt ki mint olyan, mely szemben a gyakorlati élet tapasztalataival, ama szerződéste­temre, gazdagságra vergődtem, s némi hírnevet sze­reztem magamnak az emberek közt. Minthogy a szerencse folytonosan kedvez nekem, még éltem elő­haladott korában is, utódaim talán örömest fogják megtudni, micsoda eszközökkel voltam képes a gond­viselés segítségével annyi sikerre jutni, s ez int p­éldául szolgálhat közülük azoknak, kik hasonló örülmények közt, helyesnek vélnék hasonló eszkö­zökkel élni.“ A­mit itt Franklin gyermekeihez intéz, min­denkinek használhat. Élete követni való példa. Min­denki meríthet belőle tanulságot, szegény és gaz­dag, tudatlan és tudós, egyszerű polgár és állam­­férfiú. Főleg azoknak nyújt buzdítást és reményt, a­kik alacsony helyen születvén, támasz és vagyon nélkül, érzik magukban az óhajt javítani sorsukon, s kiemelni magukat társaik közül. Látni fogják itt, miként tudott egy szegény mesterember, ki sokáig saját keze mun­kájával tartotta fen életét, gazdagsághoz jutni, folytonos igyekezet, óvatosság és takarékosság által; miként ido­­mította önmaga eszét, korának legelőbbre haladt isme­reteihez, s szoktatta lelkét az erényhez, annyi gonddal él rendszerrel, hogy a követett utat meg akarta mu­tatni másoknak is; miként használta fel találékony tudományát és tiszteletet gerjesztő becsületességét, az emberi nem haladására és saját hazájának boldogi­­tására. Kevesen futottak oly tevékeny, oly erényes, oly dicső pályát mint ő, ki egy bostoni­­ruhafestőnek fia lé­vén, avval kezdte,hogy fagyot öntött gyertyamintákba; azután nyomdában szerzett magának alkalmazást; az első amerikai újságot szerkesztette; az első papírgyára­kat alapította, egyszerre fejlesztvén a gyarmatok anyagi mivelődését és felvilágosodását; a villám és vil­lanyos folyam azonosságát felfedezte ; tagja lett a pá­risi tudományos akadémiának s Európa majd minden melyet pedig némely osztrák politikusok sem tartanak, legalább a külfölddel szemben, Ausz­triára nézve mindenben kedvezőnek, jónak s fen­­tartandónak találta. A vám- és kereskedelmi enquete azonban, úgy mint az az országházban ígérve volt, eddig tud­­tunkkal létre nem jött, nem működik, pedig mű­ködésének halogatása veszélylyel jár. Az említett törvény XXII-ik czikke szerint ugyanis : „A szerződési idő öt első évének eltel­tével mindenik f­él­nek (t. i. Magyarországnak úgy mint Ausztriának) szabadságában álland­ó határozmányok megváltoztatására alkudozást indítványozni.“ Az első 5 év pedig már eltelt, a hatodikban vagyunk, s minden év, minden hó­nap megkívánja a maga áldozatát Magyaror­szágtól, úgy a külföld, mint Ausztria irányában mindaddig, míg teljesen fel nem bontatik vagy legalább némely lényeges­ pontokra nézve meg nem változtatik. Helyesen teszi a kormány, hogy meghall­gatja az ipar s kereskedelmi kamarák vélemé­­nyét. Ezek figyelmeztethetik a kormányt szá­­­mos hibára, hiányra. Ausztriában szorgalmazták ezek a gabonavám eltörlését s szorgalmaznak számos korszerű intézkedést, a vámolást, vámke­zelést illetőleg, mely a nemzetközi kereskedel­met akadályozza s a csempészetnek tág tért nyit stb. Csupán a kereskedelmi s iparkamarák je­lentéseiből is meggyőződhetik tehát a kormány arról , hogy a mostani vámrendszer hibás, hiányos. De nem tekintheti ám döntő érvényű­nek ezen kamarák jelentését vagy javaslatait a kormány számos oly dolgokban, melyekben a kamarák tagjai saját ügyeik felett mondanak íté­letet. Nem tekintheti feltétlenül illetékesnek Magyarország kormánya azon testületek ítéletét, melyekben főképen azon kereskedők ülnek, kik a bécsi pénzpiacztól s az osztrák gyárosoktól nem függetlenek, kik a bécsi gyár-, ipar- és hitelvi­szonyoktól magukat emanczipálni nem képesek. Ezek tehát nem adhatnak oly véleményt, mely az ország s kivált a gyárosok s iparosok, vala­mint az iparczikkek fogyasztó közönségének ér­dekét kellően kifejezné, igényeit kielégitni terem­-­ kednék. Mi tehát kívánjuk, hogy a kereskedelmi s iparkamarák, illetőleg a nagyobb iparosok és kereskedők szava mellett hallgassa meg a kor­mány a gyárosok, kisebb iparosok sőt a gazda­közönség nevében a gazdasági egyletek képvi­selőit s más szakértőket is. Kívánjuk, hogy a vám- s kereskedelmi en­­quéte oly mérvű legyen, mint minőnek lennie kell egy oly értekezletnek, melyben az ország külön­féle anyagi érdekei n. m. a nemzetközi s az ettől sok részben függő belkereskedelem, mint szintén a külföldi czikkekkel élő nagy­közönség s viszont a külföld számára termelő gazdaközönség érdekei kellő kifejezést nyerjenek. Ilyen enquétet várunk már ide stova 9 hó­napja a kormánytól. De úgy látszik itt is a halo­gatás politikája által akarja maradandóvá tenni a kormány s jobboldali többség azon gyökeres hibákat, melyek alapját az 1867-iki szerződések­ben letette. Közös ügyeknek akarta tekinteni — közös ügyekké tette a vám- s kereskedelmi kér­déseket a lefolyt öt évre. Akarata beteljesedett. A lefolyt öt év azonban világosan bebizonyította, hogy ha vám- s kereskedelmi, mint szintén hitel­tudós testületeinek , a békés gyarmatok erélyes megbí­zottja volt az anyaországban, s a fellázadt gyarmatok szerencsés ügynöke, Franczia- és Spanyolországban, mint függetlenségek megalapítója, magát Washington György mellé helyezte ; végre, miután nyolc­vannégy évig gyakorolta volna a jót, meghalt két világrész tisz­­teletnyilvánításai közt, melyek benne a bölcset, ki a vi­lágegyetem törvényei ismeretét tágította volt, és a nagy embert tisztelték, ki hozzájárult volt hazája fel­szabadítása és felvirágoztatásához , s érdemes lett arra, hogy ne csak egész Amerika viselje gyászát, de hogy abban a franczia Assemblée Constituante nyilvános rendelet által részesítse magát. Bizonyára, még azoknak sem lesz könnyű Franklint elérni, kik legjobban fogják ismerni. A lángész nem utánozható. Arra, hogy valaki embertársai vezére le­gyen, s hogy oly nagy mértékben befolyjon hazája sor­sára, bírnia kell a természettel az ész legszebb adományait, a jellem legerélyesebb tulajdonait. Azonban nemcsak lángész volt Franklin, de egyszersmind józan ész is; nem­csak erényes, de egyszersmind egyszerűen becsületes; nemcsak ,dicső államférfit­, de egyszersmind elszánt köz­polgár. És jellemének ezen oldala: a józan ész, a becsü­letesség, az elszántság, ebből tanulhatják meg azok, kik fogják olvasni életét, miként kell hasznát venni az Isten által nekik ajándékozott értelemnek arra, hogy a hibás nézetek tévedéseit elkerüljék, s miként kell hasznát venni az Isten által szívükbe helyzett jó­indu­latoknak arra, hogy a szerencsétlenség és szegénységhez vezető szenvedélyeket és hibákat legyőzzék. Mily jóltevő a munka, mily szerencsés eredmé­nyeket ad a takarékosság, mily üdvös, hogy bölcs meggondolás előzze meg és vezesse mindig a cseleke­deteket; ezt tanulhatja mindenki ezen olvasmányból, valamint azon dicséretes óhajt, hogy jót tegyen az em­berekkel, mi­által a legédesebb örömet s a leghaszno­s pénzügyünket az osztrák pénzkirályoktól füg­­getlenné tenni képesek nem leszünk, akkor Ma­gyarországnak, illetőleg a magyar nemzetnek az osztrák pénz-, ipar- s kereskedelem nyomása alatt nemsokára a végelszegényedés dísztelen enyésze­tével kell kimúlnia a nemzetek sorából.­­ Most tehát már a revisio szükségességét kétségbe sem lehet vonnunk. Mi pedig a revisio módját il­leti, arra nézve határozottan szól a törvény. Az említett törvény idézett pontja ugyanis továbbá azt mondja: „Az alkudozást a másik fél (t. i. Ausztria) vissza nem utasíthatja, s ha ez után az egyezség hat hónap alatt el nem érhető, mindkét fél szabadságában áll egy évi felmon­dással élni.“ Vagyis a kitűzött 10 évet tetemesen megrövidíthetjük az egész szerződésre nézve (mi igen kívánatos) ha most az alkudozást bár csu­pán egyes pontokra nézve megkezdvén, azt az osztrák urak sikeretlenné akarnák tenni. Mindenek előtt tehát az enquétet kellő mérv­ben összehívni, szervezni, kihallgatni s ennek alapján az alkudozást a bécsi urakkal megkez­deni: ez halaszthatlan teendője a kormánynak, melylyel a törvényhozás múlt évi határozata kö­vetkeztében is tartozik. Gy.a­sabb jutalmat készíti el maga számára: az önmegelé­gedést, embertársai becsülését. De azon erőteljes és nemes természetek, melyek hivatva vannak az emberek rendes sorsa fölébe emel­kedni, azok is szép példákat meríthetnek Franklin éle­téből. Küzdenie kellett, hogy kifejleszsze lángeszét, erőlködnie, hogy az erényt megszokja; ernyedetlenül munkálkodnia, hogy használjon honának s a világnak. Megérdemli,hogy azok, kiket nagy embereknek hívunk, a gondviselés ama választottjai, az emberiség ama nemeslelkű szolgái, kalauzul vegyék. A nagy emberek viszik mindig közelebb az emberiséget a tudomány- és a boldogsághoz. Ha előbb is állanak a többi embe­reknél, mi eleinte azok gyűlöletét vonhatná reájuk, csakhamar betöltik ezen hézagot azáltal, h­­gy eszméi­ket nekik ajándékozzák, hogy jótékony találmányokat fedeznek fel, hogy gazdag eredményű mozgalmakat teremt elő szellemük hatalma, így részesítenek min­denkit azon előnyökben, melyeket üdvös felsőbbségeknek köszönnek, és ezen felsőbbségek csakhamar elenyé­szik, a magasabb színvonalra emelt összes emberiségre terjeszkedvén ki. Néhány nemzedékkel később ugyanis, ami egy embernél lángész volt, már csak józan ész lett mindenkinél,s egy merész nyitás már általános szokássá vált. Minden században a bölcs és az ügyes szakadatlanul növeszti a közös kincset, melyből merít az emberiség; nélkülök ez eredeti ínségében, azaz tudatlanságában és tehetetlenségében maradt volna. Akarjuk tehát a valódi tudomány haladását, mert minden lépés az igazság felé egy lépéssel hátrál­tatja a nyomort, és egyúttal a romlottságot. Tiszteljük a nagy embereket és tűzzük előképül, mert így hozzájuk hasonlók fognak létre jönni, és soha sem kellettek in­kább a világnak, mint most. — A pesti népoktatási kör tegnapi ülésé­ben megütközéssel értesült arról Baja Gergely tanfelügyelő úr által, hogy a közoktatási miniszter hozzá valamint a többi tanfelügyelőkhöz oly tartalmú rendeletet intézett, mely szerint a felnőttek okta­tása illetőleg a tanítóknak ezért az államtól járó dí­jazása 1874-ben felfüggesztetik. Annál nagyobb meg­ütközést szült pedig ezen értesítés, mert a közhasznú, intézmény oly szép eredményt hozott már­is létre ke­vés költséggel s rövid idő alatt. Fel is kéretett azért a jelenlevő tanfelügyelő úr, hogy ezen rendeletnek visz­­szavétele végett a köz nevében felterjesztést tegyen. Mi részünkről meg nem foghatjuk, mikép érez­hette magát a miniszter ily intézkedésre jogosítva azon törvénynyel szemben, melyhez képest a felnőttek okta­tására 1874-re is 60.000 főt szavaztatott meg.­­ Kü­lönben megemlítjük egyúttal azt is, hogy a felnőttek oktatása B­u­d­á­n és Ó - B­u­d­á­n is megindult, ámbár Budán eddigelé csak a Tabánban, a­hol közel 50 nő vesz abban részt, ezek között egy 38 éves. A férfiak —­­s ezt sajnosan jegyezzük fel — nem igen vették figye­lembe a felhívást. Első napon hárman jelentek csak meg, a másikon ketten, végre a harmadikon egy sem, úgy hogy a tanítást folytatni nem lehetett.­­­ A pénzügyi minisztérium s a főváros közt az új vámház ügyében folyó alkudozások, mint az „Ung. Corr.“ értesül, kielégítő eredménynyel befejezésre ju­tottak. A vámház előtt levő rakpartrészek, melyekről szó volt, a pénzügyminisztériumnál maradnak haszon­élvezetül a nélkül, hogy a minisztérium a tulajdonjogot megszerezné. A minisztérium a telkekért a fővárosi alapnak rendes illetéket fog fizetni s arról gondoskodni, hogy az megfeleljen ama jövedelemnek, melyet a szom­szédos pártrészek hoznak. Ezzel az oly elkeseredett fo­lyamot vevő vitás kérdés el van intézve.­­ A pancsovai képviselőválasztásnál a törvény-és hazaellenes izgatások oly mérvet öltöttek, hogy a válasz­tás befejezése legnagyobb részt ezek következtében hiúsult meg. A mint megbízható forrásból értesülünk, az ezen választásnál elkövetett törvényellenes cselekvények megtorlására a kormány részéről a kellő lépések már megtétetnek, és várható, hogy az a részbeni vizsgálat gyan­gn és szigorúan fog foganatosíttatni. (P. N.)

Next