Magyar Ujság, 1874. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1874-01-14 / 10. szám
10. szám Szerda. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-fő szám, 2. emelet. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok , levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Vil. évfolyam, mism&s* 1874. Jan. 14. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve. Egy évre . 16frt.-kr Fél évre8 »-- » Negyed évre. V-- » Egy hónapra. V40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr, többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. .Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Előfizetési fölhívás Juni ussae czimű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. ez. olvasóinkat, kiknek előfizetésük az év végével lejárt, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megújítani, hogy lapunk szétküldése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pártolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek január 1-től kezdve: Egész évre ..........................16 frt — kr. Fél évre.........................................8 frt — kr. Negyed évre...............................4 frt — kr. Két hóra....................................2 frt 80 kr. Egy hóra....................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány útján legczélszerűbben eszközölhetők és Budapestre egyetemutcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hírlapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség: Budapest, január 13. Külföldi szemle. Cartagena elfoglaltatott. Ezt jelenti ma a tegnapi keletű távsürgöny. A részletes tudósítás még hiányzik. Murcia kormányzója távirati után azt tudatja, hogy a felkelők egy fregattja a tanácsosai és gályarabokkal együtt Cartagena partjait elhagyó, a hajócsapat és felkelők fregattja közt harcz fejlett ki. Mielőtt az eseményről a kimerítőbben szóló tudósítások megérkeznének, annyi már most is valószínűnek látszik, hogy az új spanyol kormány e fordulatot saját előnyére fogja fölhasználni, ami pedig korántsem az ő érdeme, mert Cartagena megvételére a kellő intézkedések már Castolar kormánya alatt meg voltak téve s ha e kormány még néhány napig tarthatja magát, ez eredmény gyümölcse nem esik másnak az ölébe. Cartagena elfoglalásával mintegy 15—30 ezer harczost a carlista lázadók ellen küldhet a kormány. Mindez a spanyol dolgokban gyors fordulatot idézhet elő. Versaillesből is érdekes hír érkezett. Mac-Mahon kormánya annak idejében elégségesnek tartotta a 14 szavazattöbbséget, hogy Thiers helyét elfoglalja, mostanában pedig kevesli a negyvenkét szavazatot, hogy helyét másnak átengedje. Mac-Mahon és emberei mindent elkövettek a tér elkészítésére, hogy továbbra is a kormányon maradhassanak. E tárgyban a nemzetgyűlés jan. 12-ei üléséből a távirda a következőket jelenti: A baloldal azt kívánja, hogy a maire-törvény az alkotmánytörvényekkel együttesen tárgyaltassék. A nemzetgyűlés a maire-törvényt a holnapi napirendre tűzi ki. Hírszerint a baloldal előleges kérdés tételét fogja indítványozni, vagy pedig megtagadja a maire-törvény tárgyalását. Kerdrel (a jobboldalról) a minisztériumot a lemondás ügyében interpellálta. Broglie azt válaszolá, hogy miután a minisztérium ereje a nemzetgyűlés bizalmára támaszkodik, a kormány a felmerült véleménykülönbség következtében kénytelen volt beadni lemondását. A jobboldal oly napirendet indítványozott, mely azt nyilvánítja, hogy a minisztérium nem vesztette el a nemzetgyűlés bizalmát. Raoul Duval oly napirendet indítványozott, mely Mac-Mahont a parlamenti izgalmak fellett állónak jelenti ki és oly kormányt kiván, mely nem egy párt minisztériuma. A Picard által javasolt és a A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZÁJA. — Pest, 1874. január 13. — „Franklin élete.“ Irta Sligliet, francziából fordította de Gerando Attila. Ily czím alatt fog rövid időn megjelenni a „Franklin“ társulat kiadásában egy jeles mű, melyet előre is ismertetni kedves kötelességünknek tartjuk, annyival inkább, mert annak úgy tárgya mint szerzője s maga a fordító is teljes rokonszenvünkre érdemes. Franklin Benjamin ugyanis egyike az újabb történelem legnagyobb embereinek, ki hazafisággal és szabadságszeretettel oly magasztos erényeket egyesített, melyek őt a világ csodálására teszik méltóvá, s kinek élete tanulmányozását és utánzását különösen ajánljuk honfitársainknak. A munka szerzője pedig Mignet, a franczia akadémiának tagja, az erkölcsi és politikai tudományok akadémiájának állandó titkára, alapos tanulmány és szép irálya által régen kivívta magának a közelismerést. Ami végre a fordítót illeti, ifjú barátunk egyaránt jól bírván a franczia és magyar nyelvet, a műnek hazai irodalmunkba átültetésére teljesen hivatva volt. S igy esik szerencsét kívánhatunk a „Franklin“ társulatnak, hogy annak életét, kitől nevét kölcsönző, ily tolmácsok által juttatja, és pedig olcsó áron, a magyar olvasóközönség birtokába. Legyen szabad abból, addig is míg az egész könyv megjelenik, néhány mutatványt közölnünk a „M. Ujs.“ olvasóival. A mai a Franklin életéből meríthető tanulságok czimű fejezetet foglalja magában. „Születésemnél fogva, s első éveimben (mondja Franklin emlékirataiban), szegény és ismeretlen főminisztérium által ellenzett egyszerű napirend 355 szóval 316 elvettetett, mire a bizalmi szavazat 379 szóval 321 szó ellen elfogadtatott. A hivatalos lap azt jelenti, hogy a nemzetgyűlés határozata következtében és Mac-Mahon kivonatára a kabinet lemondását visszavonta. A „République France“-nak a kormányválságról írt czikke nagyon alkalomszerű a nemzetgyűlés tegnapi szavazata után is. Az említett lap így szól: „Ha Broglie a maire-törvény elvetése után is megmarad kormányon, ez csak azt bizonyítná, hogy ez ember soha sem irtózott kizsákmányolni a nemzetgyűlés hiszékenységét, midőn az országot oly színbe tüntette fel, mintha a mostani községi törvény hatásai következtében oly helyzetbe jutott, hogy az kérdésessé, lehetetlenné teszi a rendet és kormányzást. Mindenesetre igen különös dolog volna, ha a kormány, mely eddig is csak ez ürügyből élt, továbbra is megmaradna, miután az ürügy megszűnt. Egyébiránt a január 8-án leszavazott kormány visszalépése úgy a miniszterek, mint a végrehajtó hatalom fejére nézve méltósági kérdés. A maire-törvényjavaslat elvettetett s vele azon kormánypolitika is, melynek Broglie a kifejezője. Az ország által már rég elítélt ezen politika a többség szavazata által is elítéltetett. A köztársaság elnöke, ha tekintélyét nem akarja kompromittálni, nem ismerheti félre e szavazat jelentőségét.“ Németországban folynak a birodalmi gyűlésbe a választások. Az eddigi eredmény azon föltevésre enged következtetni, hogy a nemzeti szabadelvű és haladópárti elem lesz többségben. A berlini oláh ügyvivővé kinevezett Crecsulesku helyébe kinevezett új miniszteren kívül még mások is fognak a kabinetbe belépni és pedig az „ifjú jobboldalról.“ Teli közoktatási miniszter helyére Maiorescu, Macrogeni pénzügyér helyébe pedig Gradisteau volna kiszemelve. — A külföldi hatalmakkal kötendő szerződés joga iránt a Porta és Oláhország között — tudvalevőleg — fenforgó viszály egyelőre pihen, de, mint Bukarestből írják, akuttá fogja magát kinőni akkor, midőn a magyar és oláhországi vasutak csatlakozásának kérdése tárgyalásra fog kerülni. A krakkói „Czas“ a panaszlávismusról szólva, következőkép nyilatkozik : „A szerbek, amint látszik, valamennyi szláv közt (t. i. a lengyeleken kívül) legelsők voltak, a kik a panslavismus ábrándjából kijózanodtak. Ezen kijózanodás a horvátokra is roppant befolyást gyakorolt, minek következménye az volt, hogy az utóbbiak a magyarokkal kiegyezésre jutottak.Most már a csehek is kezdenek magukhoz jönni: a prágai „Pokrok“, „Posel Prahy“, „Politik“ stb. nyilvános szónoklatokat tartanak Oroszország ellen. Lehet, hogy még a többi szlávok a panslavismus nyavalyájából nincsenek még gyökeresen kigyógyulva; de ez sem fog sokáig tartani. Senki sem fogja nemzetiségét ábrándok kedvéért feláldozni. A mi az oroszokra nézve játék tárgya, nálunk az által életünk van koczkára téve. A vám- s kereskedelmi enquete. Az 1867-iki XVI. t. czikkben Ausztria s Magyarország közt, Magyarország kiszámíthatlan kárára kötött úgynevezett vám- és kereskedelmi szövetség tárgyában idestova háromnegyed éve Irányi Dániel indítványt tett, melyszerint ezen szerződés hatása iránt a képviselőház egy kiküldendő szakbizottság által magának tájékozást szerezzen. Ez Deák Ferencz azon módosításával , hogy az ezügyben kiküldendő enquétet a kormány nevezze ki, el is fogadtatott. Ennek folytán az illető miniszter úr, ezügyben többi között az ipar s kereskedelmi kamarákat hívta fel nyilatkozatra. Egy s más ipar s kereskedelmi kamarától csakugyan jelent meg a lapokban némely közlemény, melyek közt a soproni tűnt ki mint olyan, mely szemben a gyakorlati élet tapasztalataival, ama szerződéstetemre, gazdagságra vergődtem, s némi hírnevet szereztem magamnak az emberek közt. Minthogy a szerencse folytonosan kedvez nekem, még éltem előhaladott korában is, utódaim talán örömest fogják megtudni, micsoda eszközökkel voltam képes a gondviselés segítségével annyi sikerre jutni, s ez int például szolgálhat közülük azoknak, kik hasonló örülmények közt, helyesnek vélnék hasonló eszközökkel élni.“ Amit itt Franklin gyermekeihez intéz, mindenkinek használhat. Élete követni való példa. Mindenki meríthet belőle tanulságot, szegény és gazdag, tudatlan és tudós, egyszerű polgár és államférfiú. Főleg azoknak nyújt buzdítást és reményt, akik alacsony helyen születvén, támasz és vagyon nélkül, érzik magukban az óhajt javítani sorsukon, s kiemelni magukat társaik közül. Látni fogják itt, miként tudott egy szegény mesterember, ki sokáig saját keze munkájával tartotta fen életét, gazdagsághoz jutni, folytonos igyekezet, óvatosság és takarékosság által; miként idomította önmaga eszét, korának legelőbbre haladt ismereteihez, s szoktatta lelkét az erényhez, annyi gonddal él rendszerrel, hogy a követett utat meg akarta mutatni másoknak is; miként használta fel találékony tudományát és tiszteletet gerjesztő becsületességét, az emberi nem haladására és saját hazájának boldogitására. Kevesen futottak oly tevékeny, oly erényes, oly dicső pályát mint ő, ki egy bostoniruhafestőnek fia lévén, avval kezdte,hogy fagyot öntött gyertyamintákba; azután nyomdában szerzett magának alkalmazást; az első amerikai újságot szerkesztette; az első papírgyárakat alapította, egyszerre fejlesztvén a gyarmatok anyagi mivelődését és felvilágosodását; a villám és villanyos folyam azonosságát felfedezte ; tagja lett a párisi tudományos akadémiának s Európa majd minden melyet pedig némely osztrák politikusok sem tartanak, legalább a külfölddel szemben, Ausztriára nézve mindenben kedvezőnek, jónak s fentartandónak találta. A vám- és kereskedelmi enquete azonban, úgy mint az az országházban ígérve volt, eddig tudtunkkal létre nem jött, nem működik, pedig működésének halogatása veszélylyel jár. Az említett törvény XXII-ik czikke szerint ugyanis : „A szerződési idő öt első évének elteltével mindenik félnek (t. i. Magyarországnak úgy mint Ausztriának) szabadságában állandó határozmányok megváltoztatására alkudozást indítványozni.“ Az első 5 év pedig már eltelt, a hatodikban vagyunk, s minden év, minden hónap megkívánja a maga áldozatát Magyarországtól, úgy a külföld, mint Ausztria irányában mindaddig, míg teljesen fel nem bontatik vagy legalább némely lényeges pontokra nézve meg nem változtatik. Helyesen teszi a kormány, hogy meghallgatja az ipar s kereskedelmi kamarák véleményét. Ezek figyelmeztethetik a kormányt számos hibára, hiányra. Ausztriában szorgalmazták ezek a gabonavám eltörlését s szorgalmaznak számos korszerű intézkedést, a vámolást, vámkezelést illetőleg, mely a nemzetközi kereskedelmet akadályozza s a csempészetnek tág tért nyit stb. Csupán a kereskedelmi s iparkamarák jelentéseiből is meggyőződhetik tehát a kormány arról , hogy a mostani vámrendszer hibás, hiányos. De nem tekintheti ám döntő érvényűnek ezen kamarák jelentését vagy javaslatait a kormány számos oly dolgokban, melyekben a kamarák tagjai saját ügyeik felett mondanak ítéletet. Nem tekintheti feltétlenül illetékesnek Magyarország kormánya azon testületek ítéletét, melyekben főképen azon kereskedők ülnek, kik a bécsi pénzpiacztól s az osztrák gyárosoktól nem függetlenek, kik a bécsi gyár-, ipar- és hitelviszonyoktól magukat emanczipálni nem képesek. Ezek tehát nem adhatnak oly véleményt, mely az ország s kivált a gyárosok s iparosok, valamint az iparczikkek fogyasztó közönségének érdekét kellően kifejezné, igényeit kielégitni terem- kednék. Mi tehát kívánjuk, hogy a kereskedelmi s iparkamarák, illetőleg a nagyobb iparosok és kereskedők szava mellett hallgassa meg a kormány a gyárosok, kisebb iparosok sőt a gazdaközönség nevében a gazdasági egyletek képviselőit s más szakértőket is. Kívánjuk, hogy a vám- s kereskedelmi enquéte oly mérvű legyen, mint minőnek lennie kell egy oly értekezletnek, melyben az ország különféle anyagi érdekei n. m. a nemzetközi s az ettől sok részben függő belkereskedelem, mint szintén a külföldi czikkekkel élő nagyközönség s viszont a külföld számára termelő gazdaközönség érdekei kellő kifejezést nyerjenek. Ilyen enquétet várunk már ide stova 9 hónapja a kormánytól. De úgy látszik itt is a halogatás politikája által akarja maradandóvá tenni a kormány s jobboldali többség azon gyökeres hibákat, melyek alapját az 1867-iki szerződésekben letette. Közös ügyeknek akarta tekinteni — közös ügyekké tette a vám- s kereskedelmi kérdéseket a lefolyt öt évre. Akarata beteljesedett. A lefolyt öt év azonban világosan bebizonyította, hogy ha vám- s kereskedelmi, mint szintén hiteltudós testületeinek , a békés gyarmatok erélyes megbízottja volt az anyaországban, s a fellázadt gyarmatok szerencsés ügynöke, Franczia- és Spanyolországban, mint függetlenségek megalapítója, magát Washington György mellé helyezte ; végre, miután nyolcvannégy évig gyakorolta volna a jót, meghalt két világrész tiszteletnyilvánításai közt, melyek benne a bölcset, ki a világegyetem törvényei ismeretét tágította volt, és a nagy embert tisztelték, ki hozzájárult volt hazája felszabadítása és felvirágoztatásához , s érdemes lett arra, hogy ne csak egész Amerika viselje gyászát, de hogy abban a franczia Assemblée Constituante nyilvános rendelet által részesítse magát. Bizonyára, még azoknak sem lesz könnyű Franklint elérni, kik legjobban fogják ismerni. A lángész nem utánozható. Arra, hogy valaki embertársai vezére legyen, s hogy oly nagy mértékben befolyjon hazája sorsára, bírnia kell a természettel az ész legszebb adományait, a jellem legerélyesebb tulajdonait. Azonban nemcsak lángész volt Franklin, de egyszersmind józan ész is; nemcsak erényes, de egyszersmind egyszerűen becsületes; nemcsak ,dicső államférfit, de egyszersmind elszánt közpolgár. És jellemének ezen oldala: a józan ész, a becsületesség, az elszántság, ebből tanulhatják meg azok, kik fogják olvasni életét, miként kell hasznát venni az Isten által nekik ajándékozott értelemnek arra, hogy a hibás nézetek tévedéseit elkerüljék, s miként kell hasznát venni az Isten által szívükbe helyzett jóindulatoknak arra, hogy a szerencsétlenség és szegénységhez vezető szenvedélyeket és hibákat legyőzzék. Mily jóltevő a munka, mily szerencsés eredményeket ad a takarékosság, mily üdvös, hogy bölcs meggondolás előzze meg és vezesse mindig a cselekedeteket; ezt tanulhatja mindenki ezen olvasmányból, valamint azon dicséretes óhajt, hogy jót tegyen az emberekkel, miáltal a legédesebb örömet s a leghasznos pénzügyünket az osztrák pénzkirályoktól függetlenné tenni képesek nem leszünk, akkor Magyarországnak, illetőleg a magyar nemzetnek az osztrák pénz-, ipar- s kereskedelem nyomása alatt nemsokára a végelszegényedés dísztelen enyészetével kell kimúlnia a nemzetek sorából. Most tehát már a revisio szükségességét kétségbe sem lehet vonnunk. Mi pedig a revisio módját illeti, arra nézve határozottan szól a törvény. Az említett törvény idézett pontja ugyanis továbbá azt mondja: „Az alkudozást a másik fél (t. i. Ausztria) vissza nem utasíthatja, s ha ez után az egyezség hat hónap alatt el nem érhető, mindkét fél szabadságában áll egy évi felmondással élni.“ Vagyis a kitűzött 10 évet tetemesen megrövidíthetjük az egész szerződésre nézve (mi igen kívánatos) ha most az alkudozást bár csupán egyes pontokra nézve megkezdvén, azt az osztrák urak sikeretlenné akarnák tenni. Mindenek előtt tehát az enquétet kellő mérvben összehívni, szervezni, kihallgatni s ennek alapján az alkudozást a bécsi urakkal megkezdeni: ez halaszthatlan teendője a kormánynak, melylyel a törvényhozás múlt évi határozata következtében is tartozik. Gy.asabb jutalmat készíti el maga számára: az önmegelégedést, embertársai becsülését. De azon erőteljes és nemes természetek, melyek hivatva vannak az emberek rendes sorsa fölébe emelkedni, azok is szép példákat meríthetnek Franklin életéből. Küzdenie kellett, hogy kifejleszsze lángeszét, erőlködnie, hogy az erényt megszokja; ernyedetlenül munkálkodnia, hogy használjon honának s a világnak. Megérdemli,hogy azok, kiket nagy embereknek hívunk, a gondviselés ama választottjai, az emberiség ama nemeslelkű szolgái, kalauzul vegyék. A nagy emberek viszik mindig közelebb az emberiséget a tudomány- és a boldogsághoz. Ha előbb is állanak a többi embereknél, mi eleinte azok gyűlöletét vonhatná reájuk, csakhamar betöltik ezen hézagot azáltal, hgy eszméiket nekik ajándékozzák, hogy jótékony találmányokat fedeznek fel, hogy gazdag eredményű mozgalmakat teremt elő szellemük hatalma, így részesítenek mindenkit azon előnyökben, melyeket üdvös felsőbbségeknek köszönnek, és ezen felsőbbségek csakhamar elenyészik, a magasabb színvonalra emelt összes emberiségre terjeszkedvén ki. Néhány nemzedékkel később ugyanis, ami egy embernél lángész volt, már csak józan ész lett mindenkinél,s egy merész nyitás már általános szokássá vált. Minden században a bölcs és az ügyes szakadatlanul növeszti a közös kincset, melyből merít az emberiség; nélkülök ez eredeti ínségében, azaz tudatlanságában és tehetetlenségében maradt volna. Akarjuk tehát a valódi tudomány haladását, mert minden lépés az igazság felé egy lépéssel hátráltatja a nyomort, és egyúttal a romlottságot. Tiszteljük a nagy embereket és tűzzük előképül, mert így hozzájuk hasonlók fognak létre jönni, és soha sem kellettek inkább a világnak, mint most. — A pesti népoktatási kör tegnapi ülésében megütközéssel értesült arról Baja Gergely tanfelügyelő úr által, hogy a közoktatási miniszter hozzá valamint a többi tanfelügyelőkhöz oly tartalmú rendeletet intézett, mely szerint a felnőttek oktatása illetőleg a tanítóknak ezért az államtól járó díjazása 1874-ben felfüggesztetik. Annál nagyobb megütközést szült pedig ezen értesítés, mert a közhasznú, intézmény oly szép eredményt hozott máris létre kevés költséggel s rövid idő alatt. Fel is kéretett azért a jelenlevő tanfelügyelő úr, hogy ezen rendeletnek viszszavétele végett a köz nevében felterjesztést tegyen. Mi részünkről meg nem foghatjuk, mikép érezhette magát a miniszter ily intézkedésre jogosítva azon törvénynyel szemben, melyhez képest a felnőttek oktatására 1874-re is 60.000 főt szavaztatott meg. Különben megemlítjük egyúttal azt is, hogy a felnőttek oktatása Budán és Ó - Budán is megindult, ámbár Budán eddigelé csak a Tabánban, ahol közel 50 nő vesz abban részt, ezek között egy 38 éves. A férfiak —s ezt sajnosan jegyezzük fel — nem igen vették figyelembe a felhívást. Első napon hárman jelentek csak meg, a másikon ketten, végre a harmadikon egy sem, úgy hogy a tanítást folytatni nem lehetett. A pénzügyi minisztérium s a főváros közt az új vámház ügyében folyó alkudozások, mint az „Ung. Corr.“ értesül, kielégítő eredménynyel befejezésre jutottak. A vámház előtt levő rakpartrészek, melyekről szó volt, a pénzügyminisztériumnál maradnak haszonélvezetül a nélkül, hogy a minisztérium a tulajdonjogot megszerezné. A minisztérium a telkekért a fővárosi alapnak rendes illetéket fog fizetni s arról gondoskodni, hogy az megfeleljen ama jövedelemnek, melyet a szomszédos pártrészek hoznak. Ezzel az oly elkeseredett folyamot vevő vitás kérdés el van intézve. A pancsovai képviselőválasztásnál a törvény-és hazaellenes izgatások oly mérvet öltöttek, hogy a választás befejezése legnagyobb részt ezek következtében hiúsult meg. A mint megbízható forrásból értesülünk, az ezen választásnál elkövetett törvényellenes cselekvények megtorlására a kormány részéről a kellő lépések már megtétetnek, és várható, hogy az a részbeni vizsgálat gyangn és szigorúan fog foganatosíttatni. (P. N.)