Magyar Ujság, 1874. március (8. évfolyam, 49-72. szám)
1874-03-28 / 70. szám
Fölhívás előfizetésre a MAGYAR ÚJSÁG czmű politikai és nemzetgazdászati napilapra. Az előfizetési föltételek ezek: Apriltól—deczemiber végéig . . 12 frt — kr. Fél évre........................................8 frt — kr. Negyed évre...............................4 frt — kr. Két hóra....................................2 frt 80 kr. Egy hóra...............................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány útján legczélszerűbben eszközölhetők és Buda-Pestre egyetemuteza 4 szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hírlapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség. u 7. szám. Péntek. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-ső szám. 2. emelet. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok , levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendőa lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszol és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1874. Márcz. 27. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Egy évre . 16 frt. — kr Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilt tér: négy hasábos petitsor 30 kr. Buda-Pest, márczius 20. Külföldi szemle. A franczia nemzetgyűlés keddi ülésében Pelleton interpellációt jelentett be az iránt, hogy minő intézkedéseket szándékozik tenni a kormány a polgári temetéseket illetőleg. Az interpelláló tárgyalásának napja a jövő ülésben fog megállapíttatni. Ezek után elfogadtatik a megyei tanácsok hatalmának meghosszabbítására vonatkozó javaslat a kormány előterjesztése szerint, miután a bizottság javaslata 377 szóval 302 ellenében elvettetett. A nemzetgyűlés elhatározta, hogy márczius 28-tól május 12-ig elnapolja magát. — A jövő ülésben a megyei tanácsok teljhatalma fog tárgyaltatni, élénk vitát várnak. — Csütörtökön a párisi erődítések felett fog a nemzetgyűlés vitatkozni. A „Moniteur“ madridi távirata jelenti, hogy Alfonz alatt alkotmányos monarchiát szándékoznak felállítani. Izabella még nem állott reá, egyelőre kormányzóság állíttatik fel. Franciaországban e hó 29-én ismét két pótválasztás lesz, az egyik Gironde-, a másik Haute-Marne megyében. A republikánusok jelöltjei, az előbbi megyében Roudier, ■'tolt köztársasági ügyész, a főtanács és a megyei bizottság tagja; az utóbbi megyében. Danelle Bernardin, kohótulajdonos, a join villéi kézmű és művészeti társulat és a főtanács tagja. A carlisták e hó 18-án gyújtó golyókat szórtak Bilbaóba. Egész utczák égtek. A harcz után a carlisták elfoglalták a Nervion balpartján levő Albia külvárost. A spanyol ügyekre vonatkozólag a „Köln. Ztg.“ a következőket írja: Lamarcre franczia határhelységbe a carlisták Castelfullit mellett nyert csatájuk után való napon a Navarra és Cadiz nevű spanyol köztársasági ezredekből 206 katona és 17 tiszt szökevény érkezett és természetesen azonnal el is fogatott. A mint a tisztek mondják, Nouvillas tábornok, midőn Tortellából Ollott felé indult, 7000 carlista által Saballs vezénylete alatt megtámadtatok s öt órai harcz után, három oldalról szoríttatva, kénytelen volt magát megadni. A spanyol kormány Calleja tábornokhoz üdvözlő iratot intézett győzelme miatt, melyet Palacios fölött Minglanilla mellett vívott ki. Cuenca városa fényes fogadtatásban részesíti a győztest. A carlisták ellenben azt írják, hogy ők voltak a győztesek ; szerintök Palacios tábornok 12,000 emberrel Madrid felé vonul, miután a köztársasági csapatok Calleja alatt vereséget szenvedtek. Azonban az első hír valószínű. A közös aktívák. A közös aktívákat, t. i. azon követeléseket, amelyekkel 1867 ben az osztrák kormány a magyar államháztartás irányában tartozásban maradt az 1872-iki zárszámadás 16.595.000 frtra teszi. Miért, hogyan olvadt ez ennyire le, holott az úgynevezett kiegyezés elsőbb éveiben a bevételek közt rendesen szereplő 3 millió a magyar államháztartáshoz be nem folyt s a magyar kormány végre is csupán azért mellőzte az ily behajthatlan bevételek előirányzatát, hogy a kegyes bécsiek jó szándékát pelengérre ne állítsa? Hogyan olvadt le ez a kiegyezéskor 30 — 35 millióra becsült összeg 161/5 millióra? Bizonyosan az újabb egyezségek s tárgyalások folytán, melyekről Magyarország nagy közönségének mi tudomása sincs. Erre tehát szintén „fátyolt“ kell vetnünk s most némi kárpótlásnak mondhatnánk, hogy legalább ezen összeg megmaradt az előzött években, amidőn t. i. a magyar kormány oly könnyedén bánt a milliókkal, mint a fillérekkel. Jelentékeny kárpótlásnak mondhatnók most ezen összeget, mert 16 *2 millió a mostani ínséges viszonyok közt nekünk többet érne, mint ért volna 2—3 év előtt ennek kétszerese. És ha az osztrák „testvérek“ valóban oly jó akarók és oly kész fizetők, mint amint merész és szigorú követelők voltak akkor, midőn ama közös aktívákat tőlünk elhódították és amint kérlelhetetlenek most, midőn a „közös államadósságok“ (!) vagy „közösügyi kiadások“ (!) fizetéséről van szó, talán egy papot sem késnének, hogy ezen összeget aka. A 21 -es bizottság tegnapi ülésében Széll K. előadó előterjesztette a 9-es albizottság munkálatát . Gár éve azon indítványt tette, hogy kérdezze meg a 21-es bizottság a képviselőházat aziránt, kívánja-e, hogy a 21-es bizottság ezen munkálatot áttárgyalja? Iványi D. ezen javaslatot nem fogadta el, mondván: „Előttem szóló 1. tagtársunk indítványát nem pártolom. Nem pártolom először azért, mert a képviselőház nem kilenct, hanem 21 tagot küldött ki azon megbízással, hogy az ország pénzügyeinek mikénti rendezése iránt tegyen javaslatot. Nem pártolom 2-or azért, mert a 9-es albizottság munkálatát, mi, kik ezen albizottság tagjai nem voltunk, mindeddig nem bírjuk, én pedig látatlanban sem a kormányhoz, sem a képviselőházhoz nem intézhetek jelentést. Amely jelentést én a képviselőházhoz intézni kívánok, azt mindenekelőtt magamnak ismernem kell. S itt, mellékesen legyen mondva, én fenakadok azon, hogy mielőtt a 9-es albizottság munkálata a 21-es bizottság tagjai közt kiosztatott, közöltetett a hírlapokkal, melyekkel helyesen közöltetett volna szintén, de nem anélkül, hogy egyszersmind a 21-es bizottság minden tagja annak birtokában legyen.“ „Az előttem szólott tagtársunk főleg azzal indokolta indítványát, hogy ha a 21-es bizottság részletesen tárgyalná az albizottság munkálatát, akkor kifogynánk az időből , illetőleg nem tehetnénk eleget a képviselőház határozata azon részének , mely szerint nemcsak egy munkálat beadására, hanem annak oly időben való beadására utasíttattunk, hogy azt a kormány még ezen ülésszak alatt az ez alapon beadandó törvényjavaslatai czéljából fölhasználhassa. Ámde a bizottság, ha az albizottság eléggé nem dicsérhető szorgalommal járt el a maga feladatában, nem látom át miért nem tesz félat, előttem szólott a 21-es bizottság minden tagjáról annyi buzgóságot, hogy mi hasonlóképen, félretéve a magunk kényelmét, ha kell az ünnepi szünnapok alatt is tárgyalni fogjuk szakadatlanul a munkálatot, míg azon keresztül menve, a háznak jelentést tehetünk.“ „Én ezen okoknál fogva t. bizottság nem fogadhatom el Gorove István t. tagtársunk indítványát és arra kérem a t. bizottságot, hogy a jelentést, melyet az albizottság élénkbe terjesztett,kinyomatni vagy kőre nyomatni méltóztassék és ez a tagok közt kiosztatván, a 21-es bizottság napirendjére tűzessék.“ Irányi beszédére Széll K. megjegyezte, hogy a munka annyira terjedelmes, mikép annak kinyomatása s a tagok közt szétosztása nem volt eszközölhető. Gorove és Péchy T. pedig az idő rövidségére utalt, mondván, hogy 3 hónapba telnék mig ezt a 21-es bizottság végig tárgyalná. Horváth B. Tisza Kálmán, Lónyay Menyhért és Péchy M. csatlakoztak Gorove indítványához s igy történt aztán, hogy ez ügyben a 21-es bizottság a képviselőházhoz ma kérdést intézett, szöben álló évnegyedre egészen folyóvá tegyék Magyarország számára. Ezen összegnek különben is az úgynevezett közös kincstárban kellene lenniök, melyből az osztrák urak rendesen kikapják azt, mihez Magyarország hozzájárul, holott Magyarország államháztartása, mint látjuk, magas kamatú kölcsönök útján van fentartva, amig a teher túlsúlya alatt össze nem roskad. Most a delegáltak is összejönnek s ha valamely „közös kérdés“ megoldása hátráltatná a leszámolást, ezek is segíthetnének... . Vártuk tehát a 21-es és 9-es bizottságoktól, hogy a közös aktívák kérdését ugyancsak előtérbe tolják s habár nem egészben, de legalább részletekben leendő lefizetése iránt jogosan, erélyesen fellépnek. A 21-es bizottság 9-es albizottsága mégis szólalt ez ügyben, mondván: „A közös aktívákra nézve felhívandónak tartja a minisztériumot, hogy egész erélylyel folytassa a közös követelések leszámítása iránt folyamatban levő tárgyalásokat, hogy azok, illetőleg azok „esedék részletei“ még 1875-ben folyóvá tétethessenek, és az ország mostoha pénzügyi helyzetében a hiány fedezésére fordítassanak.“ De hiszen uraim, most még nem 1875-ik évben élünk. Magyarországnak ezen összegekre nélkülözhetlen szüksége van a jelen évben s ha az adóhátralékok vagy bérhátralékok még a jelen évben is minden szigorral hajtatnak, hogyan engedhessük a gazdag Ausztriának s a papírpénzben soha sem szűkölködő bécsi kormányzatnak meg, hogy ezt ne tegye folyóvá? Nem a tárgyalások folytatása, hanem azok befejezése szükségeltetik tehát itt, hogy rögtön segíthessünk az égetőbb kiadások fedezése körül a máris mértéken túl haladt, évek óta visszatartott készpénzek folyóvá tétele által. De épen ez az mit a 9-es bizottság maga sem remél, mert az idézett szavak után rögtön ezt mondja: „Miután azonban, biztosan nem lehet (igenis, biztosan nem lehet) ezeknek folyóvá tételére számítani, a mérlegbe nem vett fel az albizottság semmit, így állunk a közös aktívákkal. A közös ügyes kiadások leszállítását még szóba sem lehet hozni, a közös kincstárból járó készpénz folyóvá tételére azonban annyira biztosan nem lehet számítni, hogy ezek részleteit sem lehet számadásba venni! -y— A központi ellenzéki körben szerdán délután Simonyi Ernő elnöklete alatt rendkívüli választmányi ülés tartatott. A tagok nagy számmal megjelentek. Az értekezlet főtárgyát az képezte: legyen-e s mikor legyen népgyűlés az önálló magyarbank ügyében, amily programmal ? Hosszabb eszmecsere után, mlyben Simonyi, Szederkényi, Majoros, Mezei stb. többször fölszólaltak, — végül abban történt megállapodás, hogy hivatkozva az 1872. junius 12-én a redoute nagytermében megtartott népgyűlésre, mlynek az országgyűléshez intézett föliratát Ghyczy Kálmán benyújtás és támogatás végett elfogadni szíveskedett, miután ő most miniszter lett s ez ügy megoldása tisztán tőle függ: husvét másodnapján a megyeház nagy termében újabb népgyülés fog összehivatni pártkülönbség nélkül. — E népgyülésen két fölirat fog fölolvastatni: egyik Ghyczy, másik az országgyűléshez s mig az előbbit küldöttség fogja kézbesíteni a pénzügyérnek, a másik benyújtására valamelyik képviselő fog felkéretni. A föliratokat Simonyi Ernő és Szederkényi szerkesztik s szombat este fogja tárgyalni azokat a központi ellenzéki kör választmánya. — A 21-es bizottság pénteken reggel 1/210 órakor ülést tart. Az országházról. Buda-Pest, márcz. 26 -án. A mai ülésről el lehet mondani, hogy páratlan a maga nemében. Parlament még úgy sehol és soha ki nem gúnyoltatott, mint azt téve Pulszky Ferencz, a 21-es bizottság részéről Zsedényi által beterjesztett kérdés tárgyában. De menjünk sorrendben, úgy a mint az esemény lefolyt. Jegyzőkönyv hitelesítés,kérvények, interpellációk előterjesztése, szokott módon. Gaál Mihály terjedelmesebb interpellációt intézett a minisztériumhoz. Ezután csakhamar felkelt Zsedényi, s a 21 es bizottság megbízásából előterjeszti, hogy a ház adna utasítást arra, hogy a 9-es albizottság munkálata, egyenesen adassék át tanulmányozás végett a minisztériumnak. Irányi terjedelmesen kifejti erre, hogy ezt a ház nem teheti. Előadja, hogy már a 21-es bizottságban ellenezte azt, hogy ez irányban keressék utasítás a háztól. A ház kiküldötte a bizottságot az ismert czélból tenni előterjesztést, illetőleg jelentést. Tegye meg jelentését a bizottság, a ház arra határozzon. Kifejti, hogy maga a 21-es bizottság sem ismeri a 9-es albizottság munkálatát, s igy hogy mit ad ki a kormánynak, nem is tudja. Olyat kiadni, amiről a ház ismerettel sem bír, ellenkezik minden helyes eljárással. Utána Pulszky állott fel, s ecseteli a 21-es bizottság kiküldetésének történetét, karikírozva oly módon, amint azt csak egy életlap teheti. Előadja, hogy mily titkos intenziókat fedezett e kiküldetés. Hogy ez tulajdonképen egy coalitionális kormány alakításának tervezetére volt kiküldve. A tervezett coalitio azonban nem sikerült, mert nem voltak képesek egy oly nevet kitalálni, melynek tág leple alatt elférhettek vola a coalitióra törekvő pártok. Nem volt philológus, ki egy ily nevet lett volna képes felfedezni. Miután szerinte a coalitió nem sikerült, fölösleges továbbá a 21-es bizottság is, s Zsedényi kérdése arra czélozván, hogy tisztességesen el is temettessék, ő a kántori szerepet rögtön átvéve, hatalmas orra alól el is énekelte felette a halotti dallamot. Ilyen gunyoros, s a parlament határozatát nevetségessé tevő módon beszélt Pulszky úr, jobboldali társai mosolyával kisérve, s tanúságát adva annak, hogy valóban elég lelkiismeretlenség van benne, a ház határozatát a ház színe előtt nevetségessé is tenni. Hogy az ily eljárás használ-e a ház tekintélyének, azt ítélje meg mindenki. Mi részünkről Pulszky Ferencz úr előadását oly sértőnek tartjuk a ház méltósága iránt, milyen tudtunkkal e házban még el nem követtetett. És ők, a többség tagjai, beszélnek kötelességekről, melyek mindenek felett respektálandók. A ház ezután alelnök, s a delegátió tagjai megválasztásához fogott. A 48-as párt, s a baloldal egy része nem szavazott. Az eredmény holnap hirdettetik ki. A jobboldal következő névsorra szavazott, mely valószínűleg érvényre is emelkedik. Bánó József, Beöthy Ákos, Bittó Kálmán, Bujanovics Sándor, Dániel Ernő, Domahidy Ferencz, Ernuszt Sándor, Éber Nándor, Fáik Miksa, Gorove István, Házmán Ferencz, Hollán Ernő, Horvát Boldizsár, Horváth Lajos, Horn Ede, Karácsonyi Guidó gr., Kemény Gábor br., Lészay Lajos, Muzslay Sándor, Paczolay János, Papp Lajos, Péchy Manó gr., Pólya József, Prileszky Tádé, Pulszky Ágost, Rudics József br., Sennyey Pál br., Szentpály Jenő, Széll Kálmán, Szögyényi László, Ürínényi Miksa, Wahrmann Mór, Wächter Frigyes , Wodiáner Albert báró , Wodiáner Béla, Zsedényi Ede, Horvát Mirkó, Mrazovics Mátyás, Tombor Iván, Voncsina Iván. VHL évfolyam. Póttagok: Brogyányi Vincze, Hunyady László gr., Huszár Imre, Ivánka Imre, Lukács Béla, Máday Sándor, Stoll Károly, Taray Endre, Toszt Gyula, dr. Brke Ignácz. Eredeti levelek: Jász-Apáti, márcz. 21. Tisztelt szerkesztő úr! Szíveskedjék becses lapjában a „Magyar Ujság“-ban, az itt következő soraimnak tért nyitni. Városunk mintegy másfél évvel ezelőtt rák módjára nagy községgé alakult át, azon jó reményben, hogy kiadásait könnyebben fedezheti, mintha rendezett tanácsú város marad, annálfogva az 1871-ki községi törvény 136-ik §-át felhasználva most nem város, hanem nagy község vagyunk! Ezen műtét után nemsokára bekövetkezett a tisztújítás, és a képviselőválasztás, azonban fájdalom ez utóbbi úgy, mint az előbbi fúzió útján létre is jött, épen étévkor múlt egy éve, s viriliseink is elfoglalták a törvényadta helyüket, de mindezekben nincs köszönet. Ugyan miért? Még rendezett tanácsú város voltunk, s a 48-ki törvény szerinti vizilió nélküli képviselet működött városunk s népe felett, addig bírtuk kiadásainkat, a 15 ezer forint bevételből évenként fedezni, de már nem bírjuk , sőt 20 ezer forintunk volt oskolaépítésre készen. Egy év alatt az iskolát felépítették, tehát van iskolánk, csakhogy felekezeti, hanem az már mégis csak furcsa dolog, hogy a képviselő testület, múlt év december 20-iki határozatában egy évi működése után 12 ezer forint deficittel áll elő , amelyről az előbbi költségvetésben szó sincs! ugyebár, ez egy kissé savanyás gyümölcs. Node község atyáink gondolkoztak, a 12 ezer forint törlesztéséről hivatkozott határozatban, igen ám, de hogyan, hát úgy, hogy 2500 frt pótadót róttak szét a községi, és tanyai lakosságra felekezeti különbség nélkül évenként. Azonban a szétvetésnél, a virilis képviselőknek eszébe jutott a községi törvény illető szakasza, hogy ez minekünk terhes lesz, hát szépen kisütötték, hogy kereszteljék meg, adjanak neki más nevet. Valóban úgyis tettek, és a községi pótadó név helyett, mely törvényen alapszik, adtak neki törvénytelen nevet, (értsd Par bér) ezen czimen vetették szét egyenlő arányban a 2500 frt, a koldusra, és úgy 1 frt 20 krt, mint a húsra. Holott ha a hivatkozott községi törvény, minden arra vonatkozó számait, bárki is elfogulatlanul olvasgatja, arra a meggyőződésre jön, hogy államadó arányában kellene szétvezni a 2500 forintot, nem pedig pár- vagy főszámra, hogyha csakugyan van deficit, melyet én kétlek, hajdmit nekik a törvény, amely világosan tiltja valami elavult, vagy középkori szabályt életbe léptetni a képviselőknek, épen saját érdekükben, és a törvény tisztán parancsolja a törvényhatósághoz- felterjesztést, jóváhagyás végett; mindezekre ők mit sem hederítnek, hanem zsarnoki szigorral hajtják be, a sok szegény cseléd, napszámos, szegény iparos, és az apró birtokosoktól , úgy a dohányosoktól, ez egy forint húsz krajezárt. És ők is csak annyit fizetnek, holott ha törvény szerint államadó arányában vetnék szét, esnek reájuk és az őket követő tehetsekre, 5, 10, 20, 30 frt évenként, az ő cselédjeikre, vagyis az érintett sok szegényekre 10, 20, 50 krajezár évenként, ilyen gyümölcsöt szült nálunk egy év alatt a virillis fa ! igaz egy kissé kesernyés, és törvénytelen ízű, a sok szegénységre nézve, de ők annak oda sem néznek. Csakhogy a névelkeresztelés által elbújhattak a teher vagy fizetés elől, a lelki sötétség várában és onnét szemlélik miképen fizeti a sok szegény az ő fizetni valójukat, holott már nagy részének most sincs kenyere. Hogy a tisztelt olvasó tájékozhassa magát, a mi viriliseink, vagyis hatóságainkról, lesz azok mind a régi rendszer emberei, még a fusiót rendelő, vagy előidéző főjegyzőnk is, azért nem akarják iskolánkat is községinek avatni, félnek az iskolai törvény 35. számától, mely órájok, s mindnyájunkra 5 százalék adót ró, de attól ők úgy félnek épen, mint a községi adótól, mert államadó irányában ők fizetnék nagyrészét, és itt nem bújhatnának a holt kéz várában, hát nem is akarják községivé alakítni. Node mindezek ellenében különösen a párbér ellen, e sorok ízóta felfolyamodtam a törvényhatósághoz, folyó év jan. 16 án, azonban úgy látom, hogy ott sem nagyon sietnek, az érintett sok szegény népet, törvénytelenül az apáti képviselők által felesleg fizetésre kárhoztatott fizetés alól felmenteni, mint a törvény parancsolja; azonban mielőtt a törvényes fórumhoz a belügyminisztériumhoz fellebbeznék, bízom a törvényhatóság nagy lelkűségében, hogy a jászapáthi képviselőtestület fent érintett határozatát, mely minden jogalapot nélkülöz, a törvényes kerékvágásban fogja terelni, s azon sok száz, sőt ezer szegény polgártársunkat megvigasztalja, vagyis felraonti, azon törvénytelen fizetéstől, melynek viselését ők csupán 5., 6-od részben tartoznak törvény szerint fizetni. Oh ! törvényes igazság, száld meg községi társadalmunkat, űzd ki közülünk a törvénytelenséget és igazságtalanságot, különben mind szellemileg, mind anyagilag tönkre jutunk! Tajthy István, 48 as. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház márcz. 26-iki ülése. (Délelőtt 10 órakor.) Elnök: Perczel B., Jegyzők : Huszár, Beöthy Alg., Széll, Wächter F. A kormány részéről jelen vannak : Szende, Pauler, Zichy gr., Szapáry gr. Elnök bemutatja Liptó m. Győr v., F.-Fehér-J és Esztergom m. s Gyulafehérvár kérvényét — melyek a bizottsághoz utasittatnak. A szegedi kir. törvényszék több rendbeli sikkasztás s csalás bűnterhével vádolt Éder István országgyűlési képviselő kiadatását kéri.