Magyar Ujság, 1874. július (8. évfolyam, 147-173. szám)

1874-07-10 / 155. szám

Vill. évfolyam. 155. szám. Péntek, 1874. Julius 10 Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeháztér 9-dik szám Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok 8 levelük vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve Egy hónapra . . 1 frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Fél évre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij : Hat hasábos petitsor egyszeri hirdetése 11 kr, többször 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetésért külön 30 kr. — Slyiktér , három hasábos petitsor 30 kr. Előfizetési felhívás! Tisztelettel kérjük az olvasóközönséget, hogy előfizetését lapunkra megújítani szíveskedjék. Kérjük különösen elvbarátainkat, lapunk barátait s pártfogóit, hogy körükben előfizetőket gyűjteni szíveskedjenek. Figyelmeztetjük egyszersmind, hogy az előfizetést legczélszerűbb postai utánvétel mellett megküldeni. Arra kérjük még a tisztelt közönséget, hogy méltóztassék megrendeléseit minél előbb megtenni, hogy a lap küldésében fennakadás, vagy késedelem ne történjék. Előfizetési feltételek a „Magyar Újság“-ra : Julius—szeptemberi évnegyedre 4 frt — kr. Julius—decemberi félévre . . 8 frt — kr. Egy hóra..................................1 frt 40 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok a „Magyar Újság“ kiadóhivatalához intézendők : Buda-Pest, Megyeház tér 9. szám. A válság Francziaországban Múlt hó 28-án Longchamp síkján, Mac-Mahon a köztársaság elnöke, nagy katonai szemlét tartván, egy kiáltványt bocsátott ki a hadsereghez, melyben többek között, a következő két monda : „Midőn a nemzetgyűlés, a végrehajtó hatalmat hét évre reám ruházta, egyszersmind ez időre a rend és közbéke fentartását is kezembe tette le. A reám ruházott feladat, ti reátok is háramlik. Egyesülten fogunk a feladatnak megfelelni, s a törvénynek tekintélyt és tiszteletet fogunk szerezni.“ Már akkoron, midőn e napiparancs kibocsáttatott, majdnem egyhangúlag kiáltották reá minden oldalról, hogy Mac-Mahon a bizonytalan jövő esélyeire számít, s 7 évi dictaturájának megvédésére, kész leend appellálni a rendelkezésére álló hadsereg fegyverére, úgy látszik, Mac-Mahon sejté , hogy valami van készülőben, ami állását veszélyezteti. Jól sejtett, mert pár napja megjelent Chambord gróf, a trónkövetelő kiáltványa, mely a franczia kormány élén állók, s különösen Mac- Mahon ellen, a következő nyitánynyal kezdetik : „annyi összetorlódott tévedéssel, annyi elszórt hazugsággal szemben, s annyi becsületes ember elámitása után, többé hallgatnom nem szabad.“ A kiáltványban követeli Chambord gróf, hogy a trón haladék nélkül szolgáltassák ki részére. Mac-Mahon 7 évi hatalma ellen nagy és merész támadás volt ez, s midőn abban elámított emberekről, sőt hazugokról s kalandor kormányokról van szó , Mac-Mahonnak nemcsak kormánya, hanem személye ellen is foglaltatik abban támadás. Hiteles tudósítások jelzik, hogy Mac-Mahon, a katona lát ebben éles személyes és becsületbeli megtámadást, s innen van, hogy minisztériumát, mely különben kék vérű legitimistákból áll, — egy pár kivételével — oda kényszerítő, hogy a kiáltványt közlő „Union“ czimű lapot két hétre felfüggesztesse. Ezzel a nyílt harcz megkezdetett, Mac-Mahon s a legitimisták között. A Mac-Mahon által Chambord gróf ellen dobott kesztyűt Lucien Brun legitimista vette fel, s a nemzetgyűlésben az „Union“ megbüntetését czélzó miniszteri rendelet miatt heves interpellációt adott be. „Tudni akarnám — mondá Brun — legitimistikus fensőséget affectáló hangon — váljon az „Union“ ,a Chambord gróf kiáltványának közlése végett büntettetett-e meg?“ Midőn Thiers megbuktattatott, akkoron emelkedett ily hang s ily modor Thierssel szembe, melynek következménye lön Thiersnek visszalépése. A legitimista összeesküvés megbuktatta Thierst, most az nyílt hadat üzent Mac- Mahonnak, ki katonái előtt kiáltotta ki 7 évi elnökségének sérthetetlen hatalmát, melyet Chambord gróf kiáltványa, kalandor kormánynak bélyegez. A nemzetgyűlésben Lucien Brun vezérlete alatt megkezdett harcz, tegnap folyt le. Az eredményt a távirat nagyon rövid szavakban tudatja, melyből bővebb tudósítás nem lévén előttünk, csak combinative az előzményekkel összevetve gyaníthatjuk a lefolyt csata körülményeit. A távirat igy szól : Versailles, jul. 8. A nemzetgyűlés 379 szóval 80 ellen elvetette Brun napirendjét, a november 20-iki törvény feletti vitát mellőzte, sajnálatát fejezte ki az „Union“ elleni kormányintézkedések felett, elvetette a Páris által előterjesztett és a kormány részéről is pártolt napirendet, mely így szólott: „A nemzetgyűlés el van határozva a septematust megvédeni, fentartja azonban magának az alkotmányi törvények vizsgálatát.“ Végül 339 szóval 315 ellen elfogadtatott az egyszerű napirend. A kormány az ülés után beadta lemondását, melyet azonban Mao Mahon nem fogadott el; e szerint a kabinet megmarad. Híre jár, hogy Mac-Mahon ma üzenetet fog intézni a nemzetgyűléshez , melyben kijelenti, hogy hét évi hatalmát megtartja, és szükségesnek látja hatalmát szervezni. Egy bizonyos, hogy a válság tetőpontját érte el. A kormány vereséget szenvedett, mert az általa kívánt s pártolt napirendet nem fogadta el a nemzetgyűlés többsége, s ez beadta lemondását. E kormány vereség mennyire érinti Mac- Mahon 7 évi hatalmát, kitűnik onnan, hogy a kormány által pártolt azon napirend, melyben a „septenatus megvédésére“ volt fősúly helyezve, egyszerűen elvettetett. E szavazás véleményünk szerint érinti Mac- Mahon állását is, s hogy Párisban is így fogják fel, kitűnik onnan, hogy a parlament feloszlatását mint bizonyosat állítják az események folytán előtérbe, sőt jeleket mutogatnak, hogy Mac-Mahon el van készülve az erő jogával feloszlatni a parlamentet. Íme ide jutott a monarchikus makacsság, s a közvélemény szándékos s erőszakos elnyomásának mestersége , midőn a nemzet igazi érdeke, s java ellenére, oly dolgot erőszakolnak a nemzetre, mely csak zűrzavart rejt keblében. Elérkezett a kétszínű franczia kormány is a zűrzavar országához; elérkezett oda, hogy erőszakkal veressék széjjel, mely az erőszaknak kütforrása volt. A válság rendkívüli fontos Francziaország jövendőjére. Mi a köztársaság javát látjuk abból kiemelkedni, s ha kombinációnk nem fog csalni: azt véljük, hogy a kormány megbuktatását a köztársasági párt döntötte el. Lucien Brun interpellációja a kormány ellen volt intézve, a sajtószabadság megsértéséért, mert a kormány az „Union“ lapot felfüggeszti. A köztársasági párt, rég szenvedi a kormány erőszakoskodását a sajtó ellen. A köztársasági pártnak tehát nem volt oka, pártfogása alá venni Mac-Mahont és kormányát, Lucien Brun, s legitimista társai támadása ellen. Ma csak jelezni óhajtottuk a nagyfontosságú válságot, melynek részletes ismertetését a bővebb felvilágosításoktól várjuk. — A mai ülésben folytattatok, minden fontosabb előzmény nélkül, a választási törvényjavaslat részletes tárgyalása. A 2-ik szakasz tárgyaltatott, csaknem az egész ülésen át. Irányi indítványozta, hogy módosítassék a szakasz a szerint, hogy csak az 1848-ik évig kiváltság czimen jogokat gyakorlóknak engedtessék szavazati jog a 48-iki törvények értelmében. Tisza Kálmán az 1872-ik évig kiváltság czimen összeirottaknak kíván szavazatjogot adni. Még egy csomó indítvány adatott be, s hevesen folyt a vita a 48-iki törvények által eltemetett privilégiumok felett. Szavazásnál a szerkezet fogadtatott el, 5 mondat szótöbbséggel. A 3-ik szakasz hogy mily rendkívüli vitára ad alkalmat, kitűnik onnan, hogy most ez ideig is már mintegy 20 szónok jelentkezett szólásra. _____ — A szerb congressus megnyitási ünnepélyességéről az „Ung. Lloyd“ mai számában ezeket írja: „Huebert e hó 10-én a karloviczi kikötőben a katonai és polgári hatóságok fogják ünnepélyesen fogadni, a mely alkalommal a felállított diszőrség megteszi az üdvlövéseket s három ágyulövés szól. A bevonulás ünnepélyes harangzúgás közt történend s a kir biztos az érseki palotába száll, a mely előtt őrség lesz. A congressus megnyitása vasárnap 12-én történend. Ez alkalommal a kir. biztos felolvassa a kir. összehivő iratot magyarul és szerbül, s üdvözli a congressust először, magyarul, mire a voltaképi (?) megnyitó beszéd fog szerbül tartatni. 13- tól 15-ig lesznek az igazolások, úgy hogy 16-án ismét nyilvános ülés fog tartathatni, amelyen a kir. biztos először elnök s azután patriarcha választására hivja fel a congressust. Erre a püspökökkel elhagyja a termet, a választási eljárás zárt ajtók mellett történend. Hogy e tervezett tények igy fognak-e végbemenni, nagyobbára a congressus magatartásától függ. — A kir. biztost congressusi actuárius minőségben Kiss, cultusminiszteri fogalmazó fogja kisérni, ki már előbb is e minőségben volt az újvidéki kir. biztosságnál alkalmazva.“ E tárgyban a „Reform“ a következőkről értesül: „A szerb congressus, nem szombaton, hanem csak vasárnap délelőtt mise után fog megnyílni, mivelhogy nem remélik, hogy szombat reggelre kellő számban legyenek ott a képviselők. Érdekelt körökben azt remélik, hogy a congressus ülései igénybe veendik a júliust s augusztusra ismét hazatérhetnek a képviselők. Mileticsről az a hir volt elterjedve, s a hir maga Miletics nyilatkozataiból kelt, melyeket barátjai körében tett, hogy megválasztatja ugyan magát a congressusba, de azután lemond s a congressus munkáiban nem fog résztvenni. Ezzel ellenkezőleg most arról értesülünk, hogy igenis résztveend Miletics úr a congressus minden dolgában. A congressusnak 75 tagja van. Ezek közül a patriarchaválasztáson 62—65 szavazatra számít Stojkovics, ki azonban nem fog megerősíttetni. Valószínű, amint információnk szól, hogy Gruics püspök fog e méltósággal fölruháztatni. A királyi biztos Hueber ur Mandits úr kíséretében holnap (csütörtökön) indul el a fővárosból s Karloviczon a városházában veend szállást, ahol egyszersmind a congressusi ülésekre szolgáló alacsony terem is van. Ez intézkedés arra való, hogy kikerültessenek az ünnepélyes bevonuláskor szokásos szertartások, melyek már 1872-ben oly összeütközésre szolgáltak okul, hogy e miatt a congressus meg sem nyittatott.“ A karloviczi szerb congressus (s cli) A szerb congressus e hó 12-én fog Karloviczon a kinevezett Hueber József királyi biztos által a szokásos ünnepélyességgel megnyittatni. A közvélemény a szerb ügyek felől hallott különféle hírek által már jóformán ki van fárasztva. A sok huzavona után a közehajtás az, vajha egyfelől a higgadt gondolkozás adna helyet a hiábanvaló tüntetéseknek s ez által másfelől az eszély komolysága mi akadályt se igyekeznék a békés megoldás útjába gördíteni. Nagyon rosz szolgálatot tettek vagy tesznek a szerb egyházi ügynek s egyátalában a szerb nép mivelődési ügyének azok, kik e kiválóan egyházi ügyet a politikával hozzák kapcsolatba, még pedig a legtöbbször oly módon, hogy a magyar államiság ellen tüntessenek. Ez nem mutat az illetők részéről sem hazafiságra, sem politikai tapintatra. Ha e színezet megszűnt volna, a súrlódásoknak hiszszük már rég nyoma sem lenne, mert nagyon helyes nézet, hogy a szerbek vagyis a g. n. vallásnak intézzék fennálló egyházi autonómiájuk szerint egyházi ügyeiket, de csakis szigorúan a megszabott körre szorítkozva, mert amint azon átlépnek s bármily szín alatt az államiság kötelékének lazítását megkísérlik, a törvény szigora kíméletlenül alkalmaztassák az izgatókra, épen úgy, mint bármely vallásfelekezetre alkalmazni kell azt, a mint jogkörén túl, az állam jogaiba vágott. Aszerb pátriarchaszéknek 1870 óta nincs gazdája. Ez sok tekintetben hátrányos volt. A szerb egyházi és iskolai ügyek ettől várnak rendezést, ezenkívül két püspöki szék is betöltendő s egy harmadik kerület püspöke fölszentelésre vár. Mindez a patriarcha nélkül nem történhetik meg a szerb egyházi törvények szerint törvényesen. Egy más fontos jelentősége van azon befolyásnak is, melyet a szerb patriarcha a szerb népre gyakorol s ez kölcsönöz ez ügynek oly nagy érdekeltséget, mert rendszerint a patriarcha vezetésétől függ nagy részben, hogy az izgatásoknak vége szakadjon. Mindamellett a választásoknak szabadmenetet kellene engedni s legfölsőbb helyen nem kellene élni azon joggal, hogy a nem tetsző egyén nem erő-