Magyar Ujság, 1874. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)

1874-09-12 / 208. szám

Till. évfolyam, 208. szám, Vasárnap, 1874- Szeptember 13. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házból küldve Egy hónapra . . . frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Félévre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — „ Egyes szám 6 kr. Hirdetési díj : Hat hasábos petri­tor egyszeri hirdetése 11 kr, többször 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetésért kü­lön 90 kr. —­­Vyu­tter : három hasábos petita­sor 30 kr. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeháztér 9-dik szám Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős ke­lektől fogadtatnak el. Melyik lesz a győztes ? Az osztrák kormány mint tudjuk a gabonavám kérdésében összeütközésbe jött a magyar kormány­nyal és törvényhozással, mely a gabonavámnak szeptember 1-től leendett helyreállítását, vagyis a vámmentesség megszüntetését határozta el, míg vi­szont az osztrák kormány függőben hagyta a vám­­mentesség kérdését s lépéseket akar tenni a reichsrathnál, hogy a gabonavámot végkép meg­szüntesse. . Szeptember 1-je már elmúlt s a vámmentes­ség tudomásunk szerint még nincs megszüntetve. Miért ? Mert az osztrák kormány azt megszüntetni nem akarja, sőt az osztrák kormány eziránt leg­felsőbb helyen is kérelmezett, minek következtében a „N. Fr. Presse“ pesti tudósítója folyó hó 10-én jelenté, hogy: „Banhaus osztrák miniszter a csá­szár tanácsára Pestre utazott, hogy a ma­gyar kormányt a gabonavám ügyében megnyerje.“ A „Pesti Napló“ mai száma következő sorok­kal akar fátyolt vetni e fontos tényre :“ „Az osztrák kereskedelmi miniszter Buda-Pestre utazása, mint a „N. Fr. Presse“ megjegyzi, ő felsége meghagyása folytán történt, hogy a két állam kormány­­férfiai, a hosszadalmas írásbeli közlekedés elmellőzésé­­vel, közvetlenül élő szóval értekezzenek egymással a gabonavám ügyében. Mint már tudva van, e szóbeli érintkezés sem vezetett megegyezésre s nem vezethe­tett. A magyar kormánynak nincs joga a gabonavám további felfüggesztésében megegyezni, ez irányban tör­vény intézkedik, s nem tekintve e rendszabályok üdvös vagy nem üdvös voltára, már a törvényre való tekintet­ből sem volt a felfüggesztés továbbra kiterjeszthető. A magyar vámhivatalok így október 1-sejétől fogva a ga­bonavámot szedni fogják, s reméljük, hogy az osztrák kormány is belátja azon okok fontosságát, melyek a gabonavám megszüntetését mostanra lehetetlenné te­szik.“ A magyar kormány tehát, bár a „P. N.“ sze­rint : „nincs joga a gabonavám további felfüggesz­tésébe beleegyezni“, — egy hónapot már mégis en­gedett. S igen hihető, hogy elengedi a többit is, — mert hát: nagy urak ám azok a bécsiek. A bécsiek megengedik, hogy a j­o­g, vagy mint magát a „N. Fr. Pr.“ kifejezi, a „formaszerinti jog“ Magyarország részén áll, mely mint szerződő fél (Compaciscent) határozathozatalra erővel nem kény­szeríthető. De figyelmeztet a császári tanácsra: „Már maga a császári tanácsadás egy bizonyíték arra, mondja, hogy a császár az ő alkotmányszerű be nem avatkozása korlátai közt is örömest látná az egyetértés létrejöttét ezen közös kérdésben.“ És ajánlja a magyaroknak, hogy jól gondolják meg, hogy az ország közvéleménye épen nem nyilatko­zott oly félremagyarázhatlanul, hogy a kormánynak arra s az országgyűlés hangulatára hivatkozása iga­zoltatnék. A magyar kormány, ha a vám helyreállí­tásának következményei a gabonabehozatalra, s főkép az átviteli forgalomra érezhetőkké lesznek, épen oly ellennyilatkozatoknak lehet kitéve, mint minek az osztrák kormányt kényszerítették, hogy álláspontját föladja, s a vámmentességet érvénye­­sítni igyekezzék. A bécsiek tehát ignorálják a fönnálló törvé­nyeket. A „N. Fr. Pr.“ fölhívja azon magyar testü­leteket, köröket s egyleteket, melyek a szabad ke­reskedelem elvét elfogadták, hogy mindenféle tör­vényes eszközökkel protestáljanak a kormány „gyámkodása“ ellen. Sőt egy jó oldalvágást ad a közös ügyeknek, midőn ezt mondja: A magyar kormány, kifogások útján, melyek tarthatlanságát gyakran kimutattuk már annyira ment, hogy feh­et­­lennek tartja azon egyezséget, miszerint a vám legalább az osztrák határokon megszüntetnék és épen e­z­e­n magatartása idézte elő a legnagyobb mérvű kedvetlenséget. Na édes jó uraim, ha már önök is megunták a közös ügyeket, hogyan kívánhatják önök, hogy azokat tiszteletben tartsuk mi, kiknek ártalmára lettek életbe léptetve. Akarnak önök létrehozni oly egyezséget, mi­szerint Magyarország megengedje, hogy Ausztria határain vámmentesen vitessék be egy s más oly czikk, melynek vámmentessége Ausztriára nézve előnyös ? Szívesen ! Tessék intézkedniük saját terüle­tükön saját érdekeikhez képest. De aztán ne avatkoz­zanak viszont abba, hogy mit eszik, mit nem eszik, mibe öltözködjék és mibe ne öltözködjék a magyar ember, hanem engedjék meg, hogy Magyarország is önállóan intézkedhessék saját területén, saját szükségeihez képest. Ekkor aztán nem lesz perpat­var, melybe önök végre a császár tekintélyét is bele­vonják. Csakis ez után lehet pedig megszüntetni a vi­­szálkodást, mert a vámkérdésekben nem elméleti nézetekről, nem egyik s másik tudományos rend­szer elfogadásáról, hanem valóságos kézzelfogható köznapi érdekekről, táp és öltözéki czikkekről stb. van szó, melyek forgalmának hiánya befolyással van a népek élelmezésére, ruházkodására, kiélhetésére, anyagi jólétére. És nagyon csalatkozik a „P. N.“ ha reményű, hogy „az osztrák kormány belátja azon okok fontosságát, melyek a gabonavám megszün­tetését mostanra lehetlenné teszik.“ Beláthatja Magyarországra nézve. De nem láthatja be Ausztriára nézve, mert ennek élelme­zési érdeke a vámmentességet követeli, így állnak a dolgok. Ily ellentétben áll a ma­gyar kormány az osztrák kormánynyal, s méltán kíváncsisággal várhatjuk most már, ugyan: melyik lesz a győztes? Mert egyiknek, saját országa érde­kei elbuktatása mellett, meg kell hajolnia; vagy ez ügyben a vámközösségnek kell megszűn­nie, mi valóban óhajtandó első lépés lenne a többekhez. —..— — A gabnavám kérdésében a „N. P. J.“ a követ­kezőket írja: „A gabnavám kérdése komoly bonyodal­mak tárgyává kezd lenni. Az osztrák minisztertanács ő felsége fóruma elé vitte a kérdést, és a király annak idején utasította a magyar minisztériumot, hogy ez ügy­gyel újólag foglalkozzék. Minthogy e legfelsőbb intés daczára a magyar kormány megint csak „non possumus“­­sal felelt, ő felsége meghagyta az osztrák kereskedelmi miniszternek, hogy ez ügyben a magyar kabinettel sze­mélyesen értekezzék. Mellőzve magát a vitás kérdést, az osztrák minisztérium eljárását merőben megfoghatatlan­­nak kell nyilvánítani. A magyar kabinet ismételten ki­jelentette, hogy a gabnavám megszüntetéséért nem vál­lalhatja el a felelősséget; a minisztertanács nem nem­zetgazdasági, hanem főleg politikai okokból hozta e ha­tározatot. Ily körülmények között mivel indokolható az osztrák minisztérium lépése, melylyel ő felségét hívta fel a vitás kérdés kiegyenlítésére? Itt nem capacitatió­­ról van szó; itt fontos nemzetgazdasági érdekek és ki­­válólag politikai viszonyok forognak szóban, melyeket senki sem képes jobban megítélni, mint épen a magyar kabinet.­­ Megengedjük, hogy az ily sajátszerűen al­kotott szervezetben, minő az osztrák-magyar monarchia, a két állam feje nem ritkán jut azon helyzetbe, hogy közvetítőleg hasson és az országainak kormányai között fenforgó különbözeteket kiegyenlítse. Ott azonban, hol kiválólag, vagy mint ez esetben, kizárólag azon kérdés áll fenn : az illető rendszabályért a minisztérium elvál­lalhatja-e a parliementáris felelősséget vagy nem ? — — Ott megbocsáthatlan hiba a koronát belevonni a kérdésbe, és ezt a hibát követte el az osztrák minisz­térium.“ — A földhitelintézet köréből a mai „Reform“ a következőket tudatja: A földhitelintézet s a Credit-An­­stalt és a darmstadti bank között létesült szerződés tényleg öt millióról szól, ez összeget a nevezett bankok átveszik, s ha egyelőre ebből csak két millió vétetett át fix áron, s a másik három millióra optió tartatik fönn, ennek oka csak az, hogy a szerződő bankok remélik, hogy a többinek elárusításánál már sikerülni fog a mostaninál kedvezőbb árfolyamot elérni.­­ Jelentő­sége az üzletnek azonban abban rejlik, hogy a két nagy­­hitelű és összeköttetésű bank állandó viszonyba lépett a földhitelintézettel, s magára vállalta, hogy a mérsékelt fél százalék provisió fejében három évig a földhitelinté­zet bizományában ennek minden további, érezkamatra szóló jelzálogleveleinek vevőket szerez a német piac­on, azontúl pedig újra három évre, tehát összesen hat évre megköti a viszonyt, ha a mutatkozó igényeknek kölcsö­nös megelégedésre megfelelni képes lesz. Ilyen módon tehát remélhető, hogy a német tőkék, melyek a jelzálog­­levelek iránt előszeretettel viseltetnek, állandóan meg fognak nyeretni a magyar földhitel szükségletének, s ki­látásunk van rá, hogy ha közviszonyaink rendeztetnek, földbirtokosaink 5 vagy 5 és fél százalék kamatra ren­desen kölcsönhöz fognak juthatni. A Bécsben kötött szer­ződés alapján, a földhitelintézet igazgatósága gr. Lónyay Menyhért elnöklete alatt tegnap tartott gyűlésében máris megszavazott három millió kölcsönt 80 földbirtokosnak. — A magyar-román határról. A „Reform“ tegnapi számában egy távirat jelent meg, mely szerint Csikszék határán 600 moldvai tört volna be, s az alispán távirati­lag a honvédség kirendelését kérte a belügyértől. Teljesen megbízható forrásból közölhetjük, — mondja viszont a „P. N.“ — hogy Csikszék alispánjától érkezett ugyan egy távirat, melyben a Csikszék területé­hez tartozó Apahavason 400—500 moldvai megjelenése jeleztetett, oly szándékkal, hogy egy állítólag vitás terü­leten levő füvet lekaszáltassák, de ezen incidensből hon­védség kirendelése nem szorgalmaztatok. Egyébiránt értesülésünk szerint az Apahavason fölmerült esemény folytán a magyar alattvalók érdekei­nek megvédése végett a bukaresti osztrák-magyar fő­­consul útján a kellő lépések azonnal megtétettek.­­ A fővárosi közmunkák tanácsának csütörtöki ülésében alelnök tudomására hozza a tanácsnak, hogy Reisz Károly, a VII. kerületi váczi­ útoa 1127/101 Gutterer Henriette a budai kültelken, és Schachner W. A. az I. kerületi János-utczában 39. sz. alatt részint minden en­gedély nélkül, részint pedig a megadott engedély elle­nére h­atvályellenes építkezéseket eszközöltettek.­­ Mindhárom ügyre vonatkozólag fölhivatni rendeltetett a fővárosi hatóság, hogy szigorú vizsgálatot rendeljen el, s annak eredményét a közmunkák tanácsának mielőbb be­jelentse. Jelentetett továbbá a tanácsnak, hogy a budai külsőségben, a zugligetben a Hirschler-féle nyaraló tő­­szomszédságában szintén egy épület minden hatósági en­gedély nélkül fölépíttetett. Miután ezen építkezésnél azonban még egyéb visszaélések, például helytelen tér­rajz bemutatása is fölmerültek, a fővárosi hatóságtól az ez ügyre vonatkozó összes adatok és iratok bekéretvén, az ügy a közmunkatanács és építési bizottság küldöttei­ből álló vegyes bizottság által fog a helyszínen megvizs­gáltatni. A cs. kir. szab. osztrák államvaspálya-társaság a külső nádor­ utczában egy kétemeletes lakház építé­sére, valamint az ugyanott létező vízgépházának kibőví­tésére engedélyért folyamodván, a lakház fölépítése el­len­­i ellenvetés sem hozatott föl, a 15 lóerejű vízmű fölállítása azonban a fővárosi hatóság, valamint a középí­­tési bizottság javaslata következtében csakis tekintettel azon körülményre, hogy a városi vízmű a társaságnak óriási forgalma következtében származó nagy igények­nek megfelelni képtelen, jön engedélyezve egyelőre 15 évi időtartamra. A fővárosi hatóság az első kerü­letben fölállítandó vízvezetéki mű­ terveit és költ­ség előirányzatát mutatja be. Miután erre vonatkozó­lag a hatóság és a kebelbeli műszaki osztály között úgy a tervezetre valamint a költségekre nézve eltérő nézet­­különbségek merültek fel, az egész ügy azon határozat­tal adatott ki a műszaki osztálynak, hogy a fővárosi víz­vezetéki igazgatóság és egyéb szakközegek meghallga­tása mellett ezen ügyet még a legközelebbi hét folyama alatt behatóan vizsgálja által és az eredményről jelen­tését mutassa be.­­ A Gizella térnek asphalt burkolat­tal leendő kitalajozására valamint a Lipótmezőben egy kőhidnak építésére vonatkozó tervek és költségveté­sek helybenhagyatván, azok a fővárosi hatóságnak kia­datni rendeltettek.­­ A budai állami főiskolának épít­kezése annyira előrehaladván, hogy a felolvasások már a jövő évben megkezdhetők lesznek, a vallásügyi miniszt­ felszólalása következtében az Albrecht útnak a bécsi ka­puig leendő meghosszabbítására vonatkozó tervek és költségvetések elkészíttettek. Ezen körülbelül 160.000 forintra terjedő útnak megnyitása azonban csak olyké­­pen lészen eszközölhető, hogy ha az annak útjában eső József bástya eltávolíttatik. Ennek következtében a ter­vek bemutatása mellett felkéretni rendeltetett a minisz­ter, hogy ezen bástyának eltávolítását kieszközölni szí­veskedjék.­­ Az adóhátralékosok legutabbi összeállításánál a pénzügyi közegek azon tapasztalatot tettek, hogy álta­lában a hanyag és makacskodó adófizetők között az ügy­védek igen jelentékeny számban szerepelnek. Nemcsak hogy valamennyi liberális professiók közt legkevesebb jövedelmet vallanak, hanem ahol csak a törvény egy kis részt enged a kibúvásra, ott először ők bújnak ki, azután feleiket bujtatják ki. Hogy ezen „esprit de corps“ némi­leg megtéríttessék, az illetékes körökben azon indítvány merült föl, hogy a főrendiházban tárgyalás alatt levő ügyvédi rendtartásban egy pont vétessék föl, melynek értelmében minden ügyvéd az évenkénti ügyvédi név­jegyzék összeállítása alkalmával a kamara elnöke előtt azt is igazolni tartozik, hogy adóját lefizette s az állam iránti kötelezettségeinek minden tekintetben eleget ten. Több oldalról azon javaslat is létezett, hogy Anglia és Francziaország példájára a magyarországi ügyvédek ré­szére az úgynevezett „patenta“ meghatározott adó ho­zassák be. Ez­­által lehető volna különböző fokozatok fölállítása mellett oly egyéneket is az adósok sorába vonni, kik eddig az állam iránti kötelezettség alól igen könnyen menekülhettek. (M. P.) — A magyar váltótörvényjavaslat mint a „P. L.“ értesül a legfelsőbb helybenhagyási záradékkal ellátva e napokban érkezett vissza. Ezen törvényjavaslat egyike azoknak, melyek a jövő őszi ülésszak kezdetén a parla­mentnek be fognak terjesztetni, és minthogy ez nem más mint nagyban és egészben az átalános német váltó­rendszabály átültetése, bízvást reményelhető, hogy e

Next