Magyar Ujság, 1874. október (8. évfolyam, 223-249. szám)

1874-10-23 / 242. szám

fill. évfolyam. 242. szám. Péntek, 1874. Október 23. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házból küldve Egy hónapra . . I frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Félévre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — „ Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij ! Hat hasábos petit*­sor egyszeri hirdetése II kr, többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr.— Nyilttér : három hasábos petit­­sor 30 kr. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeháztér 9-dik szám ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok , levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős ke­zektől fogadtatnak el. Helyzetünk.­­­­ De hát történjék már valami! Az ország­gyűlés 12-ik órája közeleg immár, egy erkölcsileg és anyagilag hanyatló ország mellett, mely manda­­táriusaitól várja a tettet, hogy őt talpraállítsa le­­thergicus álmából. És mi ismételjük , hogy történ­jék hát már valami! Ismételhetjük mi ezt százszor, mint ismételtük 8 éven át, azok kik a tűz körül forgolódnak, mit törődnek az ország valódi érdekeivel; el van­nak ők foglalva nagyon azzal, hogy a „Koncz“ miként oszlassák fel, apa és fiú, testvér, sógor, ko­ma között, a többi ... a jó ég gondja. A magyar név jó hírneve tönkre van téve Európában, nincs barátunk, ellenségünk száma — légió. Államiságunk az 1867-iki kiegyezésben elfojtatott; önállóságunk addig terjed, hogy mó­dokról rendelkezhetünk, melyekkel az adót exe­­quáljuk,shogy önérdekeink szerint intézkedéseket tehetnénk, arról szó se lehet, hallani sem akarnak. Pang s pusztul az ipar , a földmivelő fuldoklik az uzsora körme között ; a vidéki pénzintézetek két­ségbeesésükben Bécsben koldulgatnak hitelükhöz segélyt. ------­Ugyan tegyék szívüket kezükre a jobboldalon, s kérdjék meg önmaguktól : mi okozta mind­ezt? Ugyan válaszoljanak arra tiszta lelkiismeret­tel , hogy a mai helyzet nem azon állam­rontó ki­egyezésnek eredménye-e , mely Magyarországot megfosztotta önálló államiságától s midőn az osz­trák tartományoknak nyilt zsákmányává tette, le­tépett róla minden tekintélyt, mely bent és kint egyaránt tiszteletet szerez az államoknak. Ugyan vallják meg őszintén, ez a mostani Ma­gyarország, az a magyar állam, mely összetett kézzel nézi népének nyomorát, s annyira nem képes, hogy fuldokló iparának hitel­forrást te­remtsen, hogy segítsen közgazdasága bajain — kit ragadhatna tiszteletre , elismerésre önmaga iránt? Egy hitvány ország, egy tartomány, az osztrák ipar gyarmata, melyet egy uzsorás bécsi bank halálra szekk­oz, s egy külföldi bankár mint valami gyer­mekkel bánik el — ugyan lehet-e lelkesedés, elis­merés, ragaszkodás tárgya, kint és bent? A magyar elem, pirul, s szégyenli helyze­tét, aggódik a jövőn, s tépelődik saját nyomorúsá­gán, melyet önkezével irt alá a 67-iki kiegyezés­ben, mely szebb hírnevének, régi dicsőségének, s emellett szabadsága s jólétének sírja jön. A más ajkú nép? Ugyan mit kívánhatunk tőlük ? Hogy lelkesedjék a hazáért, a magyar államért? Azt kérdi: hol van az a magyar haza, az a magyar állam, mely az ő lelkesedésének tár­gya legyen ? Hiszen nincs is magyar állam. Osz­­trák-magyar állam ez a föld, melyet a történe­lem Magyarországnak nevez, s melyről úgy beszél a krónika, hogy az Árpádok hazája. Hiszen egy ál­lam, mely érzékkel bír azon kötelességről, melylyel népe irányába viseltetni tartozik, nem tűrhetné azt, hogy hazai pénzintézetei, kívül e haza ha­tárán keressenek segélyt, hogy hiteligényeiket kielégíthessék, miután az állam kormányzata, saját tehetetlenségét bevallotta. Egy állam, mely feladata magaslatát ismerné, s joga tudatával bírna, nem hallgathatna az ország nyomora láttára. Ott vannak Európa többi államai, melyek önállók—cse­kélyebb bajok feltüntével is rögtön intézkednek, hogy a közgazdászat nyomorúságai orvosolva legye­nek. A magyar állam kormánya is intézkedik —az adófelemelés mesterségével, de palliativ orvoslatról, mely önállóságot mutatna s az érdekek szigorú megfigyelésén s gondozásán alapulna, nálunk szó sem lehet. Nincs magyar állam, úgy van, be kell ezt val­lanunk. És ha ezen korés valamiért, melyet osz­trák-magyar államnak neveznek, s mely tulajdon­képen nem más, mint egy osztrák provinczia, nem lelkesedik más ajkú polgártársunk, alig lehet rész néven venni. Az oláh vagy szerbajku, látva a bár kicsi, de önállóbb s nagyratörőbb Romániát és Szerbiát, bizony nem nagy büszkeséggel tekinthet magyar hazájára. Hiszen maga a magyar szé­gyenteljesen s­pirulva tekinti saját hazáját, kinek „e földön kívül nincs számára hely“ — mert ez az­­ egy hazája is idegen érdekek szabad konczcza,s kor­­­­mánya, játékszer az idegenek kezében, kiknek minden érdeke érvényesül itt, csak a magyaré nem, ugyan gondoljunk egy kissé, s fontoljuk meg, hogy ha van kifelé gravitálás e haza határán túlra, más ajkú népeinknél, vajjon az ok nem ott kere­sendő-e, hogy megfosztván Magyarországot m­a­­gyar állami jellegétől, jogkörétől, itt ál­lami s polgári biztosságot alig találhat valaki, itt sem az iparos, sem a földmivelő nem lel­­­­heti fel az állami jótékonyság támaszát, é­s így az emberi önzés oly tájék felé vonzza, mely ebbeli igényei kielégítését ígéri. Nemzetiségi kérdés, kifelé gravitálás------­ott a 67-es kiegyezésben találja alapját. Igen, úgy van, mint a „Pesti Napló“ is beis­meri, hogy „a mi állami zavaraink, a mi elzülöttsé­­günk, — a mi imponálni nem tudásunk“ az oka, hogy nincs tekintély se kint se bent, nincs barát, nincs testvér se kint se bent. Egy oly nép, mely állami tehetetlenségre kárhoztaja magát, vala­mint nem lesz irigyelt ellenfél, úgy nem lesz kere­sett barát sem sehol és senki előtt. Mi már régen hirdetjük azt, a­mit a „Pesti Napló“ a horvát egyetem megnyitása alkalmával tapasztalt „mellőzés“ alkalmára csupa keserűséggel mond : „A mi feladatunk itthon van : az anyaország bérczei és folyói közepette, s hogy itt a magyar állam megszilárdíttassék, hogy a béke évei kettőz­­tetett hévvel és buzgalommal a magyar alkotmány és magyar történeti jog megerősítése és fejlesztésére hasz­náltassanak fel : e feladat legyen vezércsillaga minden magyar párt­ és minden magyar hazafinak.“ Régen figyelmeztetjük mi már e szent igaz­ságra a jobboldaliakat; kérve-kértük, esdve-esedez­­tünk, hogy csak „Magyarország dicsősége és nagy czéljai hevítsék át mindnyá­junk lelkét, e dicsőség és e nagy czé­­lok egyedül.“ De önök urak ott a jobboldalon, Magyar­­ország dicsőségét és nagy czéljait alá­rendelték az idegenek érdekeinek, egy h­imericus nagy birodalom káprázatának feláldozták Ma­gyarországot, a magyar államot, mely most nincs, s mely után az önök lelkében is fel-fel­ébred a fájó sóhaj, mintegy drága elveszett kedves em­léke után . . . De hát legyen ama fent jelzett nagy feladat meggondolása s valósítása önök előtt is mindenek feletti. Minket hitársnak fognak ebben találni, kik mint eddig, úgy ezután is egész odaadással fo­gunk annak élni, annak munkálni. Legyen önök előtt a drága itthon, az anyaország, a magyar állam mindenek feletti. Ne rendeljék alá ennek érdekét, ellentétes érdekeknek, szűnjék meg önöknél az a folytonos har ez és támadás a magyar állam önálló államiságának feltételei ellen ; távolítsák el, szün­tessék meg a közös ügyeket, melyek hazánkat a bécsi érdekek sétahídjának oszlopaivá sülyesztet­­ték; ne engedjenek semmiféle közös minisztert delegátiozni a mi konyhánkon; önök szüntes­sék meg az idétlen közjogi rombolást hazánk államiságán, önök a támadók, a magyar állam s annak állami érdekei ellen; önök indították meg,s folytatják a harczot a haza ellen, melynek jogait, állami érdekeit mi védelmezzük, szüntessék meg önök e közjogi támadást, s meg fog szűnni a közjogi harcz . . . s akkor az összevetett vállal támogatott magyar állam nagy , dicső és virágzó , ellenségei előtt rettegett barátai előtt keresett és tisztelt leszen. — Ne zugolódjatok. A miniszteri apák elhelyezték már fiaikat, jut még hely a kortesek és egyéb jóbarátok­nak is. Itt a közjegyzői intézmény, mely ugyan még tör­vényesítve nincs, de már hirdeti a „P. Corr, “ hogy azon­nal a törvény szentesítése és kihirdetése után ki fognak hirdettetni a pályázatok és azok határidejének letelte után a közjegyzők a királyi törvényszékek részéről te­endő javaslatok alapján azonnal fognak kineveztetni. A közjegyzők számára és székhelyeik meghatározására vo­­­­natkozó javaslatok az összes törvényszékek részéről már a királyi igazságügyminisztériumhoz felterjesztettek. Ha tehát az illető törvényjavaslat november közepéig ki lesz hirdetve, a pályázatok kihirdetésére és a többi elő­munkálatokra szükséges idő pedig legfeljebb január vé­géig fog terjedni, úgy majdnem bizonyossággal arra le­het számítani, hogy a közjegyzői intézmény a jövő évi márczius elejéig életbe fog lépni.­­- A cseh választások már be vannak fejezve, s az eredmény, mint előrelátható volt, az ó-csehek névsorát juttató győzelemre, de mégis az ifjú-csehek és az alkot­mánypárt is tett némi előhaladást. Az ifjú­ csehek, kik január hóban csak egy kerületet nyertek, ma már két kerületben lettek győztesek, pedig a lelkészek és a cseh nemesség minden befolyásukat az ó-csehek érdekében használták föl.­­ Kőszegen a fennálló katonai főnevelő-intézet a reáliskola négy alsó osztályával egyenlő katonai képző­intézetté alakíttatik át e czím alatt: „Császári és ki­rályi katonai alreáliskola.“ E katonai tanintézet czélja: a katonai műszaki iskolába való felvételre alkalmas nö­vendékek képzése. A növendékek e katonai alreálisko­­lában elő fognak készíttetni arra, hogy a weisskircheni műszaki iskolát kitűnően végezhessék, és így képesek legyenek a bécsi műszaki katonai akadémiába átlépni, melyből rendesen, mint tisztek a tüzérséghez vagy a műszaki csapatokhoz osztatnak be. A kőszegi katonai alreáliskola rendes létszáma a négy osztályban 200 nö­vendékre van téve. Physikai alkalmasság esetén egészen és félig mentes katona­növendéki, továbbá alapítványi és fizetéses helyekre fogadtatnak be növendékek. Katona­­növendéki helyekre igénynyel bírnak azok, a­kik­­vala­mely katonai ösztöndíj élvezetére jogot formálhatnak. Árvák, vagy olyan folyamodók, a­kik már katonai ösz­töndíj élvezetében vannak, csak kivételesen és különö­sen tekintetbevételt érdemlő esetekben fogadhatók be. A fizetéses vagy alapítványi növendékek évenként 300 frt tartási díjat fizetnek, félmentes helyekért lep­ért fizetendő. — Azok kedvéért közöljük az alább következő mi­niszteri leiratot, kik minden hibát a megyéknél keres­vén, a miniszteri összpontosítás kedvéért, minden auto­nómiát megszüntetni akarnak. Szapáry belügyér bocsá­totta ki a következő körözvényt . A cs. kir. belügyminisztérium f. é. szeptember hó 28-án 14,859. sz. a. kelt átirata szerént : csehországi prachatitzi illetőségű, azonban már régibb idő óta mor­vaországi kremsieri lakos (mi a neve?) családjának hátrahagyása mellett munkakeresés végett Magyaror­szágba jött és 2 év óta semmi tudósítást sem küldött családjának. A nevezett egyén (nincs megnevezve) neje állítása szerint, az 1872. évben az erdélyi határszélen a Huszt és Crap melletti vasúti munkálatoknál mint ács dolgozott, a­honnan neki az utolsó segélyt küldötte és gyanítja, hogy ha csak valami szerencsétlenség nem érte férjét, más ácsok társaságában még most is vagy ott vagy Pesten tartózkodik. Miután a nevezett nő 3­/2 éves iker­gyermekeivel a legnagyobb nyomorban él, felhívom ennélfogva a tör­vényhatóságot, hogy a nevezett (dehogy nevezett) egyéni hatósága területén az alábbi személyleirás alap­ján szigorúan nyomoztassa s feltalálása esetén őt szólít­ — A „Pesti Napló“ előadván panaszát a felett, hogy mennyire nem respectálnak bennünket Horvátor­­­szágban, nyomban reá közli a következő szegénységi bi­­­­zonyitványt hazánkról. „Az első hazai takarékpénztár közvetítésével a vi­déki pénzintézeteknek nyújtandó viszleszámítolási hitel­összeget az osztrák nemzeti bank igazgatósága — úgy értesülünk — valószínűleg nem oly alakban fogja nyúj­tani, mint a hitelsegélyegyletnek, hanem egyelőre ha­tárhoz nem kötött ideig.“ Önálló bankot, önálló független pénzügyet hirdes­sen a „Pesti Napló“ s megfogja látni, lesz tisztelet s be­csület, így nem. _________ — A hivatalos lap közli a következő kinevezést: Ő császári és apostoli királyi felsége Schönbrunnban f. é. október hó 19-én kelt legfelsőbb elhatározásával József főherczeg altábornagy és magyar királyi honvédfőpa­rancsnok ő fenségét, jelenlegi alkalmazásában való meg­hagyása mellett, lovassági tábornokká legkegyelmeseb­ben kinevezni méltóztatott. — Ő cs. és apostoli kir. felségének f. é. augusztus hó 13-án kelt legmagasabb kir. leiratával az 1872— 1875-iki országgyűlés harmadik ülésszaka f. é. október hó 24-ére megnyitandónak nyilváníttatván,— a főrendi­ház f. évi október hó 24-én déli 12 órakor tartja e har­madik ülésszak megnyitó ülését, mirel a főrendiház tá­vollévő tagjai az elnökség által tisztelettel értesíttetnek.

Next