Magyar Ujság, 1874. október (8. évfolyam, 223-249. szám)
1874-10-23 / 242. szám
fill. évfolyam. 242. szám. Péntek, 1874. Október 23. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házból küldve Egy hónapra . . I frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Félévre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — „ Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij ! Hat hasábos petit*sor egyszeri hirdetése II kr, többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr.— Nyilttér : három hasábos petitsor 30 kr. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeháztér 9-dik szám ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok , levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Helyzetünk. De hát történjék már valami! Az országgyűlés 12-ik órája közeleg immár, egy erkölcsileg és anyagilag hanyatló ország mellett, mely mandatáriusaitól várja a tettet, hogy őt talpraállítsa lethergicus álmából. És mi ismételjük , hogy történjék hát már valami! Ismételhetjük mi ezt százszor, mint ismételtük 8 éven át, azok kik a tűz körül forgolódnak, mit törődnek az ország valódi érdekeivel; el vannak ők foglalva nagyon azzal, hogy a „Koncz“ miként oszlassák fel, apa és fiú, testvér, sógor, koma között, a többi ... a jó ég gondja. A magyar név jó hírneve tönkre van téve Európában, nincs barátunk, ellenségünk száma — légió. Államiságunk az 1867-iki kiegyezésben elfojtatott; önállóságunk addig terjed, hogy módokról rendelkezhetünk, melyekkel az adót exequáljuk,shogy önérdekeink szerint intézkedéseket tehetnénk, arról szó se lehet, hallani sem akarnak. Pang s pusztul az ipar , a földmivelő fuldoklik az uzsora körme között ; a vidéki pénzintézetek kétségbeesésükben Bécsben koldulgatnak hitelükhöz segélyt. ------Ugyan tegyék szívüket kezükre a jobboldalon, s kérdjék meg önmaguktól : mi okozta mindezt? Ugyan válaszoljanak arra tiszta lelkiismerettel , hogy a mai helyzet nem azon államrontó kiegyezésnek eredménye-e , mely Magyarországot megfosztotta önálló államiságától s midőn az osztrák tartományoknak nyilt zsákmányává tette, letépett róla minden tekintélyt, mely bent és kint egyaránt tiszteletet szerez az államoknak. Ugyan vallják meg őszintén, ez a mostani Magyarország, az a magyar állam, mely összetett kézzel nézi népének nyomorát, s annyira nem képes, hogy fuldokló iparának hitelforrást teremtsen, hogy segítsen közgazdasága bajain — kit ragadhatna tiszteletre , elismerésre önmaga iránt? Egy hitvány ország, egy tartomány, az osztrák ipar gyarmata, melyet egy uzsorás bécsi bank halálra szekkoz, s egy külföldi bankár mint valami gyermekkel bánik el — ugyan lehet-e lelkesedés, elismerés, ragaszkodás tárgya, kint és bent? A magyar elem, pirul, s szégyenli helyzetét, aggódik a jövőn, s tépelődik saját nyomorúságán, melyet önkezével irt alá a 67-iki kiegyezésben, mely szebb hírnevének, régi dicsőségének, s emellett szabadsága s jólétének sírja jön. A más ajkú nép? Ugyan mit kívánhatunk tőlük ? Hogy lelkesedjék a hazáért, a magyar államért? Azt kérdi: hol van az a magyar haza, az a magyar állam, mely az ő lelkesedésének tárgya legyen ? Hiszen nincs is magyar állam. Osztrák-magyar állam ez a föld, melyet a történelem Magyarországnak nevez, s melyről úgy beszél a krónika, hogy az Árpádok hazája. Hiszen egy állam, mely érzékkel bír azon kötelességről, melylyel népe irányába viseltetni tartozik, nem tűrhetné azt, hogy hazai pénzintézetei, kívül e haza határán keressenek segélyt, hogy hiteligényeiket kielégíthessék, miután az állam kormányzata, saját tehetetlenségét bevallotta. Egy állam, mely feladata magaslatát ismerné, s joga tudatával bírna, nem hallgathatna az ország nyomora láttára. Ott vannak Európa többi államai, melyek önállók—csekélyebb bajok feltüntével is rögtön intézkednek, hogy a közgazdászat nyomorúságai orvosolva legyenek. A magyar állam kormánya is intézkedik —az adófelemelés mesterségével, de palliativ orvoslatról, mely önállóságot mutatna s az érdekek szigorú megfigyelésén s gondozásán alapulna, nálunk szó sem lehet. Nincs magyar állam, úgy van, be kell ezt vallanunk. És ha ezen korés valamiért, melyet osztrák-magyar államnak neveznek, s mely tulajdonképen nem más, mint egy osztrák provinczia, nem lelkesedik más ajkú polgártársunk, alig lehet rész néven venni. Az oláh vagy szerbajku, látva a bár kicsi, de önállóbb s nagyratörőbb Romániát és Szerbiát, bizony nem nagy büszkeséggel tekinthet magyar hazájára. Hiszen maga a magyar szégyenteljesen spirulva tekinti saját hazáját, kinek „e földön kívül nincs számára hely“ — mert ez az egy hazája is idegen érdekek szabad konczcza,s kormánya, játékszer az idegenek kezében, kiknek minden érdeke érvényesül itt, csak a magyaré nem, ugyan gondoljunk egy kissé, s fontoljuk meg, hogy ha van kifelé gravitálás e haza határán túlra, más ajkú népeinknél, vajjon az ok nem ott keresendő-e, hogy megfosztván Magyarországot magyar állami jellegétől, jogkörétől, itt állami s polgári biztosságot alig találhat valaki, itt sem az iparos, sem a földmivelő nem lelheti fel az állami jótékonyság támaszát, és így az emberi önzés oly tájék felé vonzza, mely ebbeli igényei kielégítését ígéri. Nemzetiségi kérdés, kifelé gravitálás------ott a 67-es kiegyezésben találja alapját. Igen, úgy van, mint a „Pesti Napló“ is beismeri, hogy „a mi állami zavaraink, a mi elzülöttségünk, — a mi imponálni nem tudásunk“ az oka, hogy nincs tekintély se kint se bent, nincs barát, nincs testvér se kint se bent. Egy oly nép, mely állami tehetetlenségre kárhoztaja magát, valamint nem lesz irigyelt ellenfél, úgy nem lesz keresett barát sem sehol és senki előtt. Mi már régen hirdetjük azt, amit a „Pesti Napló“ a horvát egyetem megnyitása alkalmával tapasztalt „mellőzés“ alkalmára csupa keserűséggel mond : „A mi feladatunk itthon van : az anyaország bérczei és folyói közepette, s hogy itt a magyar állam megszilárdíttassék, hogy a béke évei kettőztetett hévvel és buzgalommal a magyar alkotmány és magyar történeti jog megerősítése és fejlesztésére használtassanak fel : e feladat legyen vezércsillaga minden magyar párt és minden magyar hazafinak.“ Régen figyelmeztetjük mi már e szent igazságra a jobboldaliakat; kérve-kértük, esdve-esedeztünk, hogy csak „Magyarország dicsősége és nagy czéljai hevítsék át mindnyájunk lelkét, e dicsőség és e nagy czélok egyedül.“ De önök urak ott a jobboldalon, Magyarország dicsőségét és nagy czéljait alárendelték az idegenek érdekeinek, egy himericus nagy birodalom káprázatának feláldozták Magyarországot, a magyar államot, mely most nincs, s mely után az önök lelkében is fel-felébred a fájó sóhaj, mintegy drága elveszett kedves emléke után . . . De hát legyen ama fent jelzett nagy feladat meggondolása s valósítása önök előtt is mindenek feletti. Minket hitársnak fognak ebben találni, kik mint eddig, úgy ezután is egész odaadással fogunk annak élni, annak munkálni. Legyen önök előtt a drága itthon, az anyaország, a magyar állam mindenek feletti. Ne rendeljék alá ennek érdekét, ellentétes érdekeknek, szűnjék meg önöknél az a folytonos har ez és támadás a magyar állam önálló államiságának feltételei ellen ; távolítsák el, szüntessék meg a közös ügyeket, melyek hazánkat a bécsi érdekek sétahídjának oszlopaivá sülyesztették; ne engedjenek semmiféle közös minisztert delegátiozni a mi konyhánkon; önök szüntessék meg az idétlen közjogi rombolást hazánk államiságán, önök a támadók, a magyar állam s annak állami érdekei ellen; önök indították meg,s folytatják a harczot a haza ellen, melynek jogait, állami érdekeit mi védelmezzük, szüntessék meg önök e közjogi támadást, s meg fog szűnni a közjogi harcz . . . s akkor az összevetett vállal támogatott magyar állam nagy , dicső és virágzó , ellenségei előtt rettegett barátai előtt keresett és tisztelt leszen. — Ne zugolódjatok. A miniszteri apák elhelyezték már fiaikat, jut még hely a kortesek és egyéb jóbarátoknak is. Itt a közjegyzői intézmény, mely ugyan még törvényesítve nincs, de már hirdeti a „P. Corr, “ hogy azonnal a törvény szentesítése és kihirdetése után ki fognak hirdettetni a pályázatok és azok határidejének letelte után a közjegyzők a királyi törvényszékek részéről teendő javaslatok alapján azonnal fognak kineveztetni. A közjegyzők számára és székhelyeik meghatározására vonatkozó javaslatok az összes törvényszékek részéről már a királyi igazságügyminisztériumhoz felterjesztettek. Ha tehát az illető törvényjavaslat november közepéig ki lesz hirdetve, a pályázatok kihirdetésére és a többi előmunkálatokra szükséges idő pedig legfeljebb január végéig fog terjedni, úgy majdnem bizonyossággal arra lehet számítani, hogy a közjegyzői intézmény a jövő évi márczius elejéig életbe fog lépni.- A cseh választások már be vannak fejezve, s az eredmény, mint előrelátható volt, az ó-csehek névsorát juttató győzelemre, de mégis az ifjú-csehek és az alkotmánypárt is tett némi előhaladást. Az ifjú csehek, kik január hóban csak egy kerületet nyertek, ma már két kerületben lettek győztesek, pedig a lelkészek és a cseh nemesség minden befolyásukat az ó-csehek érdekében használták föl. Kőszegen a fennálló katonai főnevelő-intézet a reáliskola négy alsó osztályával egyenlő katonai képzőintézetté alakíttatik át e czím alatt: „Császári és királyi katonai alreáliskola.“ E katonai tanintézet czélja: a katonai műszaki iskolába való felvételre alkalmas növendékek képzése. A növendékek e katonai alreáliskolában elő fognak készíttetni arra, hogy a weisskircheni műszaki iskolát kitűnően végezhessék, és így képesek legyenek a bécsi műszaki katonai akadémiába átlépni, melyből rendesen, mint tisztek a tüzérséghez vagy a műszaki csapatokhoz osztatnak be. A kőszegi katonai alreáliskola rendes létszáma a négy osztályban 200 növendékre van téve. Physikai alkalmasság esetén egészen és félig mentes katonanövendéki, továbbá alapítványi és fizetéses helyekre fogadtatnak be növendékek. Katonanövendéki helyekre igénynyel bírnak azok, akikvalamely katonai ösztöndíj élvezetére jogot formálhatnak. Árvák, vagy olyan folyamodók, akik már katonai ösztöndíj élvezetében vannak, csak kivételesen és különösen tekintetbevételt érdemlő esetekben fogadhatók be. A fizetéses vagy alapítványi növendékek évenként 300 frt tartási díjat fizetnek, félmentes helyekért lepért fizetendő. — Azok kedvéért közöljük az alább következő miniszteri leiratot, kik minden hibát a megyéknél keresvén, a miniszteri összpontosítás kedvéért, minden autonómiát megszüntetni akarnak. Szapáry belügyér bocsátotta ki a következő körözvényt . A cs. kir. belügyminisztérium f. é. szeptember hó 28-án 14,859. sz. a. kelt átirata szerént : csehországi prachatitzi illetőségű, azonban már régibb idő óta morvaországi kremsieri lakos (mi a neve?) családjának hátrahagyása mellett munkakeresés végett Magyarországba jött és 2 év óta semmi tudósítást sem küldött családjának. A nevezett egyén (nincs megnevezve) neje állítása szerint, az 1872. évben az erdélyi határszélen a Huszt és Crap melletti vasúti munkálatoknál mint ács dolgozott, ahonnan neki az utolsó segélyt küldötte és gyanítja, hogy ha csak valami szerencsétlenség nem érte férjét, más ácsok társaságában még most is vagy ott vagy Pesten tartózkodik. Miután a nevezett nő 3/2 éves ikergyermekeivel a legnagyobb nyomorban él, felhívom ennélfogva a törvényhatóságot, hogy a nevezett (dehogy nevezett) egyéni hatósága területén az alábbi személyleirás alapján szigorúan nyomoztassa s feltalálása esetén őt szólít — A „Pesti Napló“ előadván panaszát a felett, hogy mennyire nem respectálnak bennünket Horvátországban, nyomban reá közli a következő szegénységi bizonyitványt hazánkról. „Az első hazai takarékpénztár közvetítésével a vidéki pénzintézeteknek nyújtandó viszleszámítolási hitelösszeget az osztrák nemzeti bank igazgatósága — úgy értesülünk — valószínűleg nem oly alakban fogja nyújtani, mint a hitelsegélyegyletnek, hanem egyelőre határhoz nem kötött ideig.“ Önálló bankot, önálló független pénzügyet hirdessen a „Pesti Napló“ s megfogja látni, lesz tisztelet s becsület, így nem. _________ — A hivatalos lap közli a következő kinevezést: Ő császári és apostoli királyi felsége Schönbrunnban f. é. október hó 19-én kelt legfelsőbb elhatározásával József főherczeg altábornagy és magyar királyi honvédfőparancsnok ő fenségét, jelenlegi alkalmazásában való meghagyása mellett, lovassági tábornokká legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. — Ő cs. és apostoli kir. felségének f. é. augusztus hó 13-án kelt legmagasabb kir. leiratával az 1872— 1875-iki országgyűlés harmadik ülésszaka f. é. október hó 24-ére megnyitandónak nyilváníttatván,— a főrendiház f. évi október hó 24-én déli 12 órakor tartja e harmadik ülésszak megnyitó ülését, mirel a főrendiház távollévő tagjai az elnökség által tisztelettel értesíttetnek.