Magyar Ujság, 1874. november (8. évfolyam, 250-274. szám)
1874-11-02 / 250. szám
Ul. évfolyam 250. szám. Vasárnap, 1874. November 1. Szerkesztőségi iroda és Eiadó hivatal. Megyeháztér 9-dik szám ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok ■ levelek vaza nem adatnak. — Bémentetlen levelek csak ismerős kelektől fogadtatnak el Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben kiehve kidldva Egy hónapra . . 1 frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Fél évre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — „ Egyes szám 6 kr. Hirdetési díj : Hat hasábos petitsor egyszeri hirdetése 19 kr, többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. — stylttér : három hasábos petitsor 30 kr. Államadósságok. E czim alatt: „Államadósságok“ az 1875. évre szóló költségvetés részletezése e következő tételeket írja elő: 1) Az 1867. XV. t. czikkben elvállalt államadóssági járulék 30.702,987 frt. 2) Földtehermentesités és örökváltságok 18.913,456 frt. 3) Az 1867. XIII. t. ez. alapján felvett vasúti kölcsön 4.910,340 frt. 4) Az 1871. XXXVII. t. czikk alapján felvett gömöri vasut-záloglevél-kölcsön 405,607 frt. 5) Az 1871. XLV. t. ez. alapján felvett 30 millió ezüst frtnyi kölcsön 1.998,885 frt. 6) Az 1872. XXXII. t. ez. alapján felvett 54 millió ezüst frtnyi kölcsön 3.673,149 frt. 7) Az 1873. XXXIII. t. ez. alapján felvett 7672 millió ezüst frtnyi kölcsön 4.833,743 frt. 8) Az 1874. XIV. t. ez. alapján felvett 76/1 millió ezüst frtnyi kölcsön 4.833,743 forint. 9) Függő adósság 557,600 forint. Összesen 70.829,510 frt. Eme költségvetés szerint tehát az osztrák államadósságok utáni járulék egybevegyíztetik a magyar kormány a törvényhozás által csinált adósságokkal, mintha Ausztria és Magyarország valami egységes állam-complexumot képezne. Pedig még, isten kegyelméből nem olvadtunk egészen össze s ezen osztrák államadósságok oly módon voltak elvállalva, hogy azokat örök időkre szólóknak nem tarthatjuk s nem ismerhetjük igazságosnak két szempont miatt. Nem tarthatjuk örök időkre szólóknak ezen osztrák államadóssági járulékot Magyarországra nézve már csak azért sem, mert a reá vonatkozó törvényekben ez világosan, határozottan megmondva nincs. De nem tartanánk igazságosnak sem ezen járulék megörökítését, azért, mert ezt a magyar törvényhozás csupán Ausztria nyomorult viszonyai iránti tekintetekből vállalta el, mint oly ország, melynek adósságai nincsenek (t. i. akkor nem voltak,) s mely megszánva szomszédját, segíteni akar annak sorsán. Tessék csak megolvasni az erre vonatkozó törvényeket u. m. Az 1867. XV. t. ez. már első sorában hivatkozik arra, hogy eme járulékot az 1867-ik évi XII. t. ez. 53 és 54 § ban föltétel alatt vállalja el. Az idézett 53 §. pedig világosan ezt mondja: „Az államadósságot illetőleg, Magyarországot, alkotmányos állásánál fogva, oly adósságok, melyek az ország törvényszerű beleegyezése nélkül tétettek, szorosan jogilag nem terhelhetik.“ Ne menjünk tovább: itt ki van mondva, hogy az osztrák absolut kormány által csinált adósságok Magyarországot jogilag nem terhelhetik. Ha már most, a következő 54. §, mégis : „a törvény szabta kötelesség mértékén túl is, méltányosság alapján,a politikai tekintetekből 30 — 32 millió járulékot elvállalt, ezen nagylelküsködő vállalkozás természetéből folyik, hogy mihelyt a méltányosság alapja, a politikai tekintetek megszűntek, meg kell szűnnie az erre alapított vállalkozásnak is. Megszűntek pedig a méltányossági szempontok, mert a gyakorlati élet bebizonyította, hogy 1867 óta Ausztria közös kormánya, iparosai, kereskedői, bankárai s kivált bankárai s az osztrák n. bank Magyarországot a közös ügyek ürügye alatt sokkal behatóbban s nagyobb mérvben szivattyúzták ki, mint azelőtt. Megszűntek az 1867-ben hangoztatott méltányossági szempontok, illetőleg megfordultak a viszonyok úgy s annyira, hogy most már nem Ausztria, nem az osztrák kincstár hever levert állapotban , hanem Magyarország s a magyar pénzügyőrség. Fenhangon dicsekesznek a bécsi lapok, hogy ime 1867 óta Ausztria államháztartásában, hol évtizedekig évenkint óriási deficitek mutatkoztak, eme deficitek teljesen megszűntek s jelentékeny összeg készpénzzel rendelkezik a kormány. Magyarországon viszont, melynek kormánya Lónyay Menyhért szerint 6 milliónyi felesleggel kezdte meg az „alkotmányos aerát“ évről évre mindinkább nagy deficitekbe merült. Ebből tehát, ha ugyan a „kiegyeztetéskor“ hangoztatott „méltányosság“ a törvényhozó testületeknek elég erős, igazságos alapul szolgálhatna arra, hogy milliókkal adóztassák meg az országot, melynek érdekeit szigorúan megóvni kötelességük, most az következnék, hogy fordítsuk meg a tételt s az osztrák reichsrab legyen szives, nemcsak saját adósságait, hanem Magyarország államadósságaiból is egy jókora quótát elvállalni. f.v A tények ezen állása mutatja, hogy a „méltányosságra“ és tülvérmes reményekre alapított nagy ígéreteket meg kell nyirbálni s az osztrák járulékot jelentékeny mennyiséggel alább kell szállítani, így kívánja azt az „igazság“ Magyarország részére, melynek érdekeit az 1867-iki egyezők félreismerték, ignorálták, sőt kivált a pénzügyekben szándékosan alárendelték az osztrák üzérkedésnek. Nem kevésbbé alkalmatlan és terhes a birtokos közönségre nézve a 18.913,456 frt évi földtehermentesítési örökváltság. Nincs már oly birtokos, ki kétszeresen meg ne fizette volna azon kárpótlás féle összeget, melyet urbériségeiért „valóban“ kapott. És ha ezen váltságrendszer, mint mondva van, még 40—50 évig fog így tartani: tízszeresen fizeti meg a birtokos uzsorásainak azon 60—62 frtot, mit száz helyett kapott. Ezen rendszer tehát igazságtalan és tarthatlan mint szintén tarthatlanok a mostanában vállalt 3—4 milliós ezüst kamatok, melyek az államadósságok összegét 70 millióra emelik. Ennyi kamatot és törlesztést Magyarország nem bír el, ha az ily meddő terheken kívül még saját fentartására, a közművelődési, közlekedési, igazságügyi stb. czélokra csak valamely minimumot is szándékozik fordítani. Így állunk az államadósságokkal szemben, s egy pénzügyminiszternek, ki jelentékeny reformokat s könnyebbülést szándékozik az ország sorsán eszközölni, ezek máskint alakítása lett volna az első feladat, nem az adók szaporítása, eddigi hibás alapjukon. Míg Magyarországot 70 millió adóssági évi fizetés terheli, addig remélni sem lehet, hogy kielégíthesse azon szükségleteit, melyek pedig bőven meghozzák a beléjök fektetett filléreknek néhol kamatát, néhol épen tőkéjét. Az államadósságokról szóló költségvetés ezek szerint tarthatlanabb most, mint volt ezelőtt. Javulást nem, csak tehernövekvést tanúsít, holott mint említettük , van mód és lehetőség, hogy ezektől az ország jelentékeny részben megkönnyíttessék. — — — A képviselőház VI. osztálya alakulás és tárgyalás végett hétfőn november 2-án de 10 órakor ülést tart, melyre az osztály tagjai okvetlenül megjelenni keretnek. — Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság ma d. e. 10 órakor tárgyalta a választási törvényjavaslat egyes pontjaira szóló főrendiház módosításait. Az erdélyi censusra szóló főrendiházi módosítást, csak két osztály, az 1-ső és 2-ik pártolta. A többség mellőzi. Nevezett osztályok különvéleményt nyújtanak be. A 13-ik §-ra tett közbeszúrása a főrendiháznak, hogy „választható a ki valamely választói lajstromba beírva van“ szintén többséggel mellőztetik; a pótlék azonban, többséggel elfogadtatott, mi ellen a IX. osztály különvéleményt jelentett be. Még egyéb stiláris módosítások forogtak fenn, melyek nem annyira elvi jelentőségűek. A központi bizottság előadója, az 1 órakor tartott képviselőházi ülésben bemutatta a bizottság jelentését, mely kinyomatni rendeltetett. Ugyanekkor a IX osztály különvéleménye is bejelentetett. * A IX. osztály különvéleménye következőleg szól: Miután a kérdéses toldalék, mely igy szól: „ki továbbá ezen törvény hatályba lépte után gyilkosság, rablás, gyújtogatás, lopás, orgazdaság, okmányhamisitás, csalás, hamis bukás, hamis eskü miatt jogerejű marasztaló ítéletet nem nyert“, mélyen belenyúl a büntetőtörvény alapelveibe, amennyiben a sújtó igazság alkalmazható mértékét tekintetbe sem véve, egyenlően örök megbélyegzésként fenmaradó büntetést mond ki a társadalom előtt is nem egyenlő beszámítás alá vehető és veendő bűntényekre , miután a kérdéses toldalék ellenkezésben áll a polgáriasult világ elfogadott büntetési alapelveivel, melyek a büntetés mellett a javítást czélozzák s a javulást érvényre emelik, már pedig a feltirt toldalék az egyszer bűntényt elkövetőre, ez örök büntetés kimondásával a javulás érvényre emelését teljesen kizárja, miután átalában a büntetőtörvény feladata tü— A képviselőház kedden veszi tárgyalás alá a főrendiház módosítványait a választási törvényen. Figyelmeztetjük elvtársainkat, hogy az ülésen megjelenni és ne mulaszszák. — Ghyczy törvényjavaslatai, mint értesülünk — nagy megdöbbenést keltettek a jobboldal soraiban is. Különösen az adóvégrehajtásra vonatkozó javaslat esik igen erős kifogásuk alá. Az adóbehajtás módja, úgy a mint Ghyczy tervezi az adót, valóságos s arcz jelleművé teszi. Hogy mások hibái s mulasztásai végett, ártatlanok is szenvedjenek, — ez valóban példátlan eljárás lenne, békés időben. Valóságos sarczczá leszen e javaslat szerint az adó. Hogyne! A muszkatábor épen igy cselekedett. Kivetette a sarczot a községre, vagy városra, hogy például 50,000 ftot fizet. A jó muszkahatalom teljesen a községi önkormányzat jogkörére ruházta át, hogy miképen szedi be. — Ez volt a nagyszerű jog. — Ilyen jogot ad Ghyczy is a községeknek, — az adóexequálásra nézve. Köszönjük alássan ezt az önkormányzatot, de ezt úgy nevezik, s az ez szedés. Mert ha a község képtelen lesz beexequálni a sarozot egyeseken, fizeti maga a község és azok, a kiknek még van. — Én, ha e törvényjavaslat érvényre emelkedik, kénytelen vagyok kivándorolni községemből, más hazát keresni. — mondá egy jobboldali. — És miért? — Mert a községben csak magam vagyok még fizetésképes állapotban, s igy az egész község adóhátraléka reám fog nehezedni. Ilyen ez a „bölcseséggel hódított vívmány“ — melyről oly lélekemelő (!) ritkmusokat penget most is a Deákkör. — Érdekes curiai döntvény. Csiky Sándor pert inditott a kincstár ellen, azon nyugták alapján, melyeket a kincstár, az önkéntesen adott kölcsönre kiállított, oly tartalmú kötelezettséggel, hogy azt a kincstár visszatéríteni fogja. A per a Pest belvárosi járásbíróság előtt indíttatott meg, s a járásbíróság illetőségét megalapítván, a kincstárt fizetésre elmarasztalta. Azonban ez felebbeztetett a semmitőszékhez. A semmitőszék, a járásbirósági ítéletet megsemmisítette, s a keresetlevelet felperesnek visszaadatni rendelte, következő indokokból: „mert a kereset alapját az 1848-as minisztérium ténye s az államkincstárra abból származható kötelezettség képezi; az 1848. évi minisztérium azonban az 1847/ évi azon közjogi törvényekkel együtt, amelyeknek azon minisztérium kifolyása volt, az 1848/. évi későbbi események folytán, habár jogilag nem, de tényleg megszűnvén, az ország törvényei, törvényhozási s kormányzati függetlensége csak az 1847/8. évi közjogi törvényeket részben módosító, részben kiegészítő 1867. évi I. II. III. VI. VIII. X. XI. XII. XIV. XV. XVI. törvényczikkek megalkotásával kapcsolatosan állíttattak vissza;zetesen meghatározni azt, hogy mely bűntény mily anyagi s erkölcsi büntetéssel sújtandó: a IX. osztály ezen indokokból a fentjelölt toldalék mellőzését ajánlja. Kelt Buda Pesten, október 31-én. Szederkényi Nándor, a IX. osztály különvéleményének előadója. — A budapesti ügyvédegylet, kérvényt intézett a képviselőházhoz, melyben az ügyvédek fegyelmi bírósága tekintetében hozott főrendiházi módostást — vegyes bíróság javasoltatik itt — mellőztetni kéri. — A román congressus üléséről a következő távirat érkezett Nagy-Szebenből:A román metropolita-választó gyűlésen a verificatió még mindig nincs befejezve és nagy elkeseredést szül a két — inkább személyi mint elvi — párt között. A dolgok mostani állása szerint a holnap megejtendő választásnál valószínűleg Popasu neve kerül ki az urnából, bár a szavazás titkos volta miatt ezt biztosan nem tudhatni. — A képviselőház VI. osztálya ma’sem alakulhatott meg. A kellő szám nem volt meg. Hiányoztak ezek: — Bánffy Görgy gr. Berényi Ferencz gr. Bogyó Sándor, Bujanovics Sándor, Csáky Tivadar gr. Császár Bálint, Czóbel Albert, Dálnoky Barna, Dobsa Lajos, Jeney József, Kemény Kálmán br. Kemény István br. Lehóczky Egyed, Matkovics Tivadar, Molnár István, Péchy Tamás, Pissuth István, Pólya József, Popovics Deseanu János, Taray Endre, Tisza Lajos, Vidliczkay József, Zichy Manó gr. A horvátok közül: Kviring Ferencz, Muszler József, Pejacsevich Péter gróf.