Magyar Ujság, 1899. január (8. évfolyam, 1-31. szám)

1899-01-01 / 1. szám

1899.január 1. MAGYAR UJSÁG.­ gyen olyan szemérmetes és ne legyen olyan tü­relmetlen. Neki nincs szüksége függönyre és a sürgetése is hasztalan. Mert Ő már­­ megmu­tatta magát. «» Uj titkos tanácsosok. A király folyó évi deczember hó 25-én kelt legfelső kéziratával Cseh Ervin horvát-szlavon-dalmát miniszternek Piret de Pillain, Béla bárónak, a magyar főrendiház tag­jának Szopdry László grófnak, Fiume és a ma­­gyar-horvát tengerpart kormányzójának, valamint Wodianer Albert bárónak, a magyar főrendiház tagjának, a titkos tanácsosi méltóságot díjmente­sen adományozta. · Helyreigazítás. Lapunk tegnapi számában Méltó befejezés czityen entrefiletben sajnálatos toll­­hiba folytán Szilágyi Dezső nevét irtuk Polonyi Gézáé helyet, A mit ezennel helyreigazítunk. · A Fremdenblatt a provizóriumokról. A Fremdenblatt egy entrefiletben ezt írja: A parla­mentáris tárgyalásokra mind a kvóta, mind a ki­egyezési provizórium tekintetében csupán hat hó­napot irányoztak elő, a­mi a képviselőházban be­nyújtott javaslatokból is kitűnik. Minthogy azon­ban ezek a javaslatok nem is kerültek parlamenti tárgyalás alá, a korona döntéséhez kellett folya­modni a kvótára nézve, a kiegyezési pro­vizórium egyéb részei pedig a 14. §. alap­ján lépnek életbe. Míg a kvótaprovizórium­nak parlamentáris úton való létrejövetele ese­tén a fél évi határidő leteltével annak újabb meg­hosszabbítása a parlament útján könnyen elkép­zelhető volna, abban az esetben, ha addig a két állam között nem jöhetne létre végleges megegye­zés a kvótára nézve, a kvótaprovizórium parlamen­ten kívül való meghosszabbításánál újra a korona közbelépéséhez kellene folyamodni, a­mit azonban a két provizóriumnak egész évre való meghosszab­bítása mellőzhetővé tesz. Azonkívül a két provizó­rium egyenlő tartama újra kifejezésre juttatja a kvóta és a vámszövetség között való kapcsolatot.­­ A horvát nemzeti párt üdvözlete. Erdfldy István gróf, a nemzeti párt elnöke, Podmaniczky Frigyes báróhoz, a szabadelvű pártkör elnökéhez Zágrábból a következő táviratot intézte: »A horvát nemzeti pártkör és a magam nevében van szerencsém Nagyméltóságodnak az 1899. év küszöbén tiszteletteljes és szivélyes szerencsekivánataimat kifejezni. Erdődy István gróf.«­­ Beszámoló. Mint Aranyos-Maróthról táv­iratozzék, Klobusiczky János országgyűlési képvi­selő ma tartotta beszámolóját, nagyszámú választó­közönség jelenlétében, tekintetük beszélt. Majd hirtelen megfogta Juon karját — ölelj meg Juon . . . ölelj meg szoro­san . . . szorosan . . . Juon magához szorította az asszonyt. Valami megzörrent. Juon és Maja ijedten tekintettek fel. — Semmi . . . semmi.. . . suttogta Maja . . . Nikolajevics Milán alszik . . . Nikolajevics Milán pedig ott feküdt a föl­dön, véresre harapta, az ajkát, hogy fel ne kiáltson. Mikor Juon az üzletbe lépett, meg­ismerte a hangját. Összeszedte minden erejét s kitápászkodott az ágyból. Nehezen, óriási kínok között odavánszorgott az ajtóhoz s az ablakon keresztül látta, mint öleli Juon a feleségét. Végigbukott a földön. Oak egy pillanatig tartott kábulása, azután lehűlt a vére Nem kiabált, hanem igyekezett vissza az ágyba. Mert okos ember volt Nikolajevics Milán nagyon. Okos és ravasz. Tudta, hogy ha elkergeti Maját, nem lesz se­nkije ezen a világon. Senki, a ki őt nyomorúságában ápolja. kiszakuszott az ágyba s onnét figyelt az üzletbe: — Már megy, Juan?— kérdezte Mája. — Megyek. De visszajövök. — Holnap, mindennap. — Mindennap... Mikor Mája kipirult arczczal a hátsó szo­bába lépett, Nikolajevics Milán mélyen aludt. Mája fölébe hajolt s arczába nézett; egy izma sem rándult meg. Szép csendesen megigazította a vánkosokat s odaült az ágy lábához. Nikolajevics Milán nyugodtan aludt tovább... Szóló nem akar kitérni a Tisza-lex értelme­zése elől, ő az utolsónak irta alá­ azt a javaslatot és igy volt ideje annak tartalmát megfontolni. Ezen javaslatnak csak az volt a rendeltetése, hogy figyelmeztesse az ellenzéket alkotmányellenes mun­kájára, az volt a czélja, hogy elkerülje a törvé­nyen kívüli állapotot. Ezen javaslat dokumentálni kívánta a parlamenti többséget, melyet a disszi­­densek kilépése különben kétségessé tehetett volna. A javaslat aláírói annyira óvatosak voltak, hogy azzal káros prec­edenst alkotni nem akartak, mert a meghatalmazást csakis ezen kormánynak kíván­­ták megadni, mely önhibáján kívül jutott azon helyzetbe, hogy költségvetési törvény nélkül kény­telen az ország el nem ejthető érdekeit gondozni, de ez a meghatalmazás nem lépte át a fennálló törvények kereteit. Ha szóló nem írta volna alá a javaslatot, hitelen lenne pártjához és olyannak tűnnék fel, ki azt nehéz viszonyok között hagyta el. Az ellenzék azért gyűlöli a kormányelnököt, mert fél tőle, ismerve erélyét, a­melylyel nem tud megbirkózni. Nekik gyengébb kormány kellene, hogy azzal könnyebben elbánjanak. Lelkiismerete azt sugallja, hogy azt a zászlót, a­mely alatt eddig küzdött, ebben a válságos helyzetben nem szabad elhagynia és ő azt a zászlót nem is fogja elhagyni. Kéri választóit, nyilatkozzanak, helyeslik-e politikai meggyőződését és állásfoglalását. A zajos tetszéssel fogadott beszéd elhangzása után a választók egyhangúlag bizalmat szavaztak a képviselőnek, az obstrukc­iót pedig a leghatáro­zottabban elítélték. Végső reménykedés: Budapest, deczember 31. Nem használt semmit sem a düh, sem a gyűlölet vad tombolása, nem használt a parla­ment­árizmus felforgatása sem, a kívánt czélt, hogy Bánffyt s vele együtt a többséget megbuk­tassák, nem sikerült. Az ország holnaptól kezdve törvényen kívüli állapotba jut és Bánffy meg nem hátrál a kisebbség személyes haj­szája elől. Kétségbeejtő tudat az az ellenzékre nézve, hogy ime,feláldozták a nemzet legdrágább javait, a parlamentarizmust és az alkotmányt azért az egyetlen czélért, hogy a kormányt megbuktassák s ez ádáz személyes hajszával, ily rettentő ál­dozatok daczára sem érték el azt, a­mire töre­kedtek. Hasztalan akarják a pusztításért a kormányt tenni felelőssé, hasztalan ordítoznak és feneked­nek: a nemzet közvéleménye tisztában van vele, hogy kik azok, kik az országot a törvényen­­kívüliségbe taszították. Sőt ők maguk is tisztá­ban vannak vele, hogy a­mit tettek, az mind az ő lelkiismeretüket terheli. De ha legalább el volna érve a czél, az a lelkendezve és epekedve óhajtott czél, a­miért fel­adoztak mindent! Nem értek el semmit! Elpusztítottak mindent, a­mi elpusztítható volt, abban a hitben, hogy ezzel Bánffyt is elpusztít­ják. És Bánffy nem pusztult el. Odaszögezte állásához a kötelesség parancsoló szava, a haza legdrágább érdekei. Nem mehetett, nem dob­hatta oda magát áldozatul a személyes gyűlö­letnek és boszúnak, mert ha meghátrál, na­gyobb csapás zúdul az országra, mint a minő a törvényen kívüli állapot. Érzik, hogy elvesztették a játszmát; érzik hogy nem segíthet rajtuk csak valami nem várt rendkívüli változás, valami deus ex machina­­féle villámcsapás. Most, ez utolsó perc­ekben ezt várják kétségbeesett reménykedéssel. Ezt a kétségbeesett reménykedést vannak hivatva táplálni már napok óta némely ellenzék lapban váltakozva felmerülő ama hírek, hogy a szabadelvű párt immár megért egy második sze­czesszióra. Mintha mondanák: ne csüggedjetek zsákmány nélkül nem tértek vissza e rablóhad­járatból! Vannak még a szabadelvűpártban tit­kos párthívek, a­kik lesik az alkalmat, hogy­­ mi kátyúba jutott szekerünk kivonszolására meg­jelenjenek — az utolsó pillanatban. Mindennap tudnak szabadelvűpárti képvise­lőkről, a­kik így vagy amúgy nyilatkoztak arra az esetre, ha a törvényen kívüli állapot végső pillanata elkövetkezik. Szóról-szóra czitálják an­nak a szabadelvűpárti korifeusnak a szavait, de valamennyien óvakodnak megnevezni az illetőt. Épen így járnak el a szabadelvűpárt belső for­rongásáról szóló hírekkel is. Hallik, — mond­ják — hogy ez meg az fog történni, ennyien és annyian lesik az alkalmas pillanatot a ki­lépésre , de gazdáját nem tudják adni a hírnek­. Mit bujkálnak, mit alakoskodnak ? Miért nem nevezik meg azt a képviselőt, a­ki frontot akar csinálni a kormánynak? Kit akarnak azzal a névtelen szabadelvűpárti politikussal becsapni ? Miért nem elégítik ki, ha nem is a mi, de a saját olvasóik kíváncsiságát azzal, hogy meg­nevezzék azt, a­ki előttük nyilatkozott? A felelet erre igen könnyű. Mert ilyen szabadelvűpárti képviselő nincs s az a nyilat­kozat, melyet a névtelen duzzogó szájába ad, egyedül a czikkíró fantáziájában él. Hazugság, melyben az az óhaj fejeződik ki: vajha így volna! Ne ámítsák ezzel se magukat, se olvasóikat. A szabadelvű párt ma sokkal egységesebb és tömörebb, mint valaha volt. Kész felvenni a küzdelmet, melyet reákényszeritettek s ez elha­tározásával meg fogja menteni, a mi megment­hető a parlamentarizmusból és az alkotmány­ból. Tegyenek le e végső reménykedésükről! Bizalom a kormánynak. — Saját tudósítónktól.— Budapest, deczember 31. Podmaniczky Frigyes báróhoz, mint a szabad­elvű párt elnökéhez a következő táviratok ér­keztek : Bars vármegye szabadelvű pártja tegnap Klobusiczky János képviselő beszámolója alkalmából egyhangú­lag és nagy lelkesedéssel hozott határozatával az alkotmányra veszedelmes obstrukc­iót elítélte és az országos szabadelvű pártnak és a kormánynak bizal­mat szavazott. Kosztolányi Aurél elnök. A trencsénmegyei szabadelvüpárt tegnap tartott gyűlésében az obstrukcziót elitélte és az országgyűlési szabadelvüpárt iránt rendithetetlen bizalmának adott kifejezést. Midőn ezt Nagyméltó­ságodnak bejelenteni szerencsések vagyunk, egy­szersmind kérjük, hogy ezen bizalmi nyilatkozatot az országgyűlési szabadelvűpártnak tudomására hozni méltóztassék. Boross Jusztin pártelnök, Petrás Károly főjegyző, Krassó-Szörény vármegye szabadelvű pártja a tegnap tartott értekezletéből hálás érzelemmel üdvözli Nagy méltóságodat s az országos szabadelvű­­pártot azon szilárd kitartásért, melylyel a szabad­elvűség zászlaját a vakmerő támadásokkal szemben férfias elszántsággal megvédve, fennen lobogtatja. Midőn tántoríthatatlan ragaszkodásunkról biztosít­juk, kérjük, hogy a veszélyeztetett szabadelvűséget, mint erős védvárunkat továbbra is oltalmazza. BÖ­SZ Helvig pártelnök, Szlaby György pártelnök, MiskoICZ, deczember 30. A miskolczi szabadelvűpárt végrehajtó bizott­sága Szemere Attilához és Lánczy Leóhoz, Miskolcz város képviselőihez a következő táviratot intézte: A miskolczi szabadelvűpárt végrehajtó bizott­sága mai értekezletén helyeslését és ragaszkodását fejezte ki azon magatartásáért, a­melyet a t. kép­viselő úr a jelen nehéz helyzetben tanúsít. Az itteni szabadelvűpárt teljes bizalommal van kép­viselői iránt, a­kik bizonyára úgy mint eddig, a jövőben is rendíthetetlenül fognak harczolni a haza és alkotmány érdekeiért. B­eszterczebánya, deczember 30. A beszterczei szabadelvűpárt Podmaniczky Frigyes báróhoz, mint az orsz. szabadelvűpárt elnökéhez, a következő iratot intézte: A szabadelvűpártot az egyesült ellenzék következményeiben kiszámíthatatlanul vészes, és azért hazafias és nemzeti szempontból eléggé el nem ítélhető obstrukc­iója emberfeletti munkára hívta fel. Már hónapok óta kísérjük a regaggaBZ- t

Next