Magyar Ujság, 1899. április (8. évfolyam, 91-119. szám)
1899-04-01 / 91. szám
1899. április 1. MAGYAR UJSÁG. Helytelennek mondja a Fremdenblatt a röpiratnak nevezetesen azt az állítását, hogy az elhunyt külügyminiszter, Kálnoky és Bánffy miniszterelnök között fenforgott differencziák, melyek Kálnoky visszalépésére vezettek, nem az egyházpolitikában, hanem a nemzetiségi politikára vonatkozó nézeteik külömbségében gyökereztek; valamint azt az állítást is, hogy Dumba nagykövetségi tanácsos már hét évvel ezelőtt követ volt Bukarestben és hogy Goluchowski gróf külügyminiszter, mikor Bukarestből eltávozott, voltaképen Kálnoky áldozata volt, és kijelenti, hogy Groluchowski saját kívánságára és nagyon is Kálnoky akarata ellen vált meg bukaresti állásától. Nem hihetjük, végzi a »Fremdehblatt«, hogy egy ilyen ember fecsegésére komoly politikusok oly kombinácziókat építhessenek, melyek egy kormány bukására, vagy épen a jól megokolt és úgy Románia, mint Ausztria- Magyarország közvéleménye által bölcsnek elismert és helyeselt külügyi politika megváltoztatására vezethetnének. Meg vagyunk győződve, hogy nemcsak a képviselőházi ellenzék, hanem a lapokban és az utczán űzött bujtogatás sem képes megrendíteni a bizalmat az iránt a politika iránt, melyet Sturdza bölcs és tapasztalt uralkodójának vezetése alatt követ. Obstrukczióról beszélnek, melyre az összes román ellenzéki frakciók el volnának tökélve. Ha Románia virágzó és rokonszenves népe csakugyan szükségét érezné annak, hogy az összes parlamenti intézmények e legmodernebbjét meghonosítsa, alig van oly tér, melyen ez az experimentum több kárt okozhatna, mint a külügyi politika terén. Budapest, márczius 31. Belépés a szabadelvű pártba. Bethlen Bálint gróf, volt nemzetipárti képviselő, belépett a kormánypárti klubba. A szerb püspöki zsinat királyi biztosa. Ő felsége az. évi április hó 6-án megtartandó görög keleti szerb püspöki zsinathoz királyi biztosává rudnai Nicolics Fedor valóságos belső tittanácsost és főrendiházi tagot nevezte ki." 3 Vádak egy plébános ellen. — Havlicsek plébános ügye. — Budapest, márczius 31. A pozsonyi autonóm r. k. hitközség kegyúri választmánya tegnap ülést tartott, melynek tárgya Havlicsek plébános ügye volt. A plébános ugyanis 32 000 forint erejéig pert indított a hitközség ellen, azt állítva, hogy a plébániát ő a saját költségén építtette. A port tudomására hozták a herczegprimásnak, ki leírt a patronátushoz, hogy a Havlicsek plébánosra bizott pénzeket és egyházi vagyont vizsgáltassa meg és az ügyet lehetőleg a katolikus egyház érdekeinek veszélyeztetése nélkül, simán iparkodjék elintézni. A patronátus a mai ülésen tárgyalta a leiratra adandó választ, melyben az van, hogy a vizsgálatot elvégezték és Havlicsek plébánosnál a rábízott egyházi vagyonból csak 687 forintot találtak, 21.000 forint hiáat. Ezenkívül más egyházi alapokból és pénzekből ez idő szerint számszerűleg megállapíthatatlan, nagy összegű pénzek hiányoznak. A feltevés az, hogy a hiány 70.000 forint körül van, de annál több is lehet. A felirat különösen kiemeli, hogy Havlicsek a vizsgálóbizottság előtt kijelentette, hogy a hiányzó pénzeket a saját czéljaira fordította. A hitközség elleni 32.000 forintos pert pedig azért indította, hogy a hiányzó összegek tekintetében magát fedezhesse. A patronátus arra kéri a herczegprímást, hogy a plébánost azonnal függeszsze fel. A kínos ügyről ma a következő értesítést kapta a »F. H.« Pozsonyból: Pozsony, márczius 31. A pozsonyi autonóm hitközség kegyúri választmányának múlt esti üléséről kiszivárgott adatok leírhatatlan hatást tettek az egész város intelligencziájára. Havlicsek ugyanis nagy befolyásu, ünnepelt férfia volt a pozsonyi társadalomnak s szégyenével, a mely most napfényre jött, borzasztó kellemetlenül érinti a lakosságuak épen azt a részét, a mely a magyarosítás ellen nyíltan dolgozott s a melynek Havlicsek valóságos bálványa volt. Havlicsek ezelőtt 10—12 évvel még a magyarosodás hű sáfáraival tartott. A magyar párt segítette be őt a városi képviselőtestületbe, abban a reményben, hogy a nemzeti ügynek tántoríthatatlan, becsületes szószólója lesz ott is. A ravasz pap azonban nemsokára a faképnél hagyta a magyarokat. Pressburger Tagblatt czimen néppárti napilapot alapított, a melylyel a klerikális-német programja mellett tört lándzsát. Pártjával minden liberális és magyar irányzatú elemet kibuktatott azokból a testületekből, a melyekben grasszálni tudott s nagyrészben az ő pártjához tartozó egyének voltak azok is, a kik legutóbb a magyar színészet állandósításának ügyét megbuktatták. Most, hogy a sikkasztásait ő maga vallotta be a hitközségi küldöttség előtt, mely a vizsgálatot teljesítette, előtérbe nyomul a virágvölgyi templom és papiak ügye is, amelylyel a maga dolgait per útján tisztázhatni, vélte. Ennek az ügynek a története az, hogy ezelőtt 10 évvel a virágvölgyben fényes templomot építettek. Havlicsek akkor azt az ajánlatot tette a hitközségnek, hogy adják át neki a régi, rozzant virágvölgyi templomot, ő ebből a saját költségén fényes paplakot építtet. A hitközség elfogadta ezt az ajánlatot és a paplak csakugyan fényesen fel is épült. Ekkor a hitközség Havlicsek Vinczének jegyzőkönyvi köszönetet szavazott s hálás elismerésül, meg az egyháznak hozott »anyagi áldozatai jutalmául elárasztotta őt bizalmával, szeretetével s annak minden elképzelhető formában való nyilvánulásaival. Ezután történt, hogy Havlicsek a pozsonyi német párt apostolává lett és a magyar pártot, amely neki csak szolid városi képviselői mandátumot és zajtalan becsülést tudott biztosítani, czudarul cserbenhagyta. Uj paplakját pazar fénynyel és pompával rendeztette be s az orfeumi alakokat is megszégyenítő orgiák egész sorozatát rendezte mindaddig, a mig a kezelésére bizott egyházi pénzek el nem úsztak. Csinosabbnál csinosabb hölgyeket tartott, a kik csak az ő passzióit voltak hivatva kielégitni s ezek egyike most Gráczban van, a hol Havlicsek kegyéből remek villája épült. Látnivaló ebből, hogy a virágvölgyi plébános, különösen az építkezések terén, igen épületes dolgokat művelt — a más vagyonával. A vizsgálat kiderítette, hogy a virágvölgyi paplak alig került pár ezer forintba. A rengeteg pénzt a mesés fényű berendezés, a sok költséges orgia, a fényes fogattartás és a hölgyek fejedelmi ellátása emésztette fel. És ez az ember nevezte »romlott«-nak a világot és szólította lapjával, szónoklatával a néppárti zászló alá a választókat, hogy megmentse velük a hazát. Számoa bombázása. Budapest, márczius 31. Alig huszonnégy órája, hogy a Reuterügynökség azt a táviratot küldte világgá, hogy a három nagyhatalom közt, mely 1889-ben a Számoa-szerződést megkötötte, kedvező irányban folynak a tárgyalások a még vitás kérdések elintézésére nézve. S nyomban reá ugyancsak a Reuterügynökség azt jelentette, hogy Asiában, Számoa fővárosában újabb véres zavargások törtek ki s hogy e hó 15-ike óta, nyolcz napon át két amerikai, egy angol hadihajó bombázzák a várost és a körülötte levő falvakat. Az ellentmondást e két hír közt megoldja az a tény, hogy a távirati összeköttetés Szamoával nagyon hiányos, úgy, hogy az amerikai admirális, úgy látszik, egy korábbi szigorú utasítás szerint járt el. A mostani véres zavargások oki összefüggésben állanak a f. év január 1-én kitört zavarokkal, amelyeket a királyválasztás kérdése idézett elő. Már akkor tisztában volt vele a diplomáczia, hogy ez a kérdés túlmegy a tisztán belső kérdésen s hogy a háttérben az angolamerikai kvalitás lappang Németországgal szemben. Ez adja meg a Számoa-kérdésnek tulajdonképpeni jelentőségét. Malietoa király halála után két trónkövetelő állt szembe egymással. Mataafa, a németek jelöltje és Tanú, Malietoa fia, akit az angolok és az amerikaiak támogattak s akihez Tamasese főnök is csatlakozott. Miután az apiai utczai harcrokban Mataafa lett a győztes, Tanú és Tamasese a »Porpoise« nevű angol hadihajóra menekültek. Addig is, míg a fent említett szerződéses hatalmak végleg rendezik az ügyet, a konzulok ideiglenes kormányt állítottak fel, élén az apjai községtanácsossal, a német Raffel drral. Mataafa volt tehát az ideiglenes király. Azonban Raffel és Chambon főbíró (amerikai ember) közt pár nap múlva nézeteltérések merültek fel, amelyek arra vezettek, hogy az ideiglenes kormány felfüggesztette a felsőbíróságot. Maxie angol konzul ezt a brit lobogó megsértésének nyilvánította és erőszakkal feltörette a főbíróság üléstermének ajtait. Egyúttal azzal fenyegetőzött, hogy három óra múlva az angol hadihajó bombázni fogja a várost. Január 7-dikén Chamben az angol és az amerikai konzulok hozzájárulásával kiáltványt bocsátott ki, amelyben kijelenti, hogy főbíróság létesült, amely teljesen független az ideiglenes kormánytól. Azóta állandók a súrlódások. Most aztán nyíltan kitört a konfliktus, amely annyiban komolyabb jellegű, mivel a harcrokban nemcsak benszülöttek estek el, hanem Mataafa emberei angol és amerikai matrózokat is meggyilkoltak. Közvetlen okot az újabb harczokra az adott, hogy Mataafa ideiglenes kormányát az amerikai admirális dezavuálta és felszólította Mataafát, hogy embereivel távozzék Apiából. Miután a német konzul erre egy ellenkiáltványnyal felelt, Mataafa és emberei behatoltak a városba, azt körülsánczolták és kezükbe ragadták a kormányzást. Erre ultimátumot kaptak a távozásra. Mataafa vonakodott ennek eleget tenni s ekkor az angol és amerikai konzul utasítására megkezdődött a bombázás, melynek igen sok ember esett áldozatul. Ez a helyzet képe jelenleg, ami a politikai vonatkozásokat illeti. Az eseményekről az alábbi táviratok adnak számot: Berlin, márczius 30. A legutóbbi számoas eseményekről eddig a következő távirat érkezett: Apja, márczius 30. A bombázás még egyet tart. Katonai rendeletre sok fehér lakos kiköltözött a lakásából. A Tanu-párt vezéreit, akiket a többi szigetre száműztek, visszahozták Upoluba. Tanú hívei visszakapták fegyvereiket és lövőszereiket. London, márczius 30. A Reuter-ügynökség a következő jelentést kapta Apiából márczius 23-iki kelettel: Kantz tengernagy a konzulokat és a legidősebb tengerésztiszteket értekezletre hívta össze a »Philadelphia« hajóra azzal a megokolással, hogy Mataafa és vezérei tovább is a berlini szerződés ellenére cselekszenek. Az értekezleten elhatározták, hogy az ideiglenes kormányt dezavuálják. E határozat alapján Kantz tengernagy kiáltványt bocsátott ki, amelyben felszólítja Mataafát és híveit, hogy lakásaikba visszatérjenek. Mataafa elment Mulinuból és az ország belseje felé vonult. A német konzul ellenkiáltványt bocsátott ki. Mataafa és hívei harczszerűen összegyűltek és körülvették a várost. A »Royalist« angol czirkálóhajó Malietoának fogva tartott híveit visszahozta a többi szigetekről. Az arabiakaiak megerősítették Mulinut, ahová 2000 benszülött, mindannyi Malietoának híve, menekült. Mataafa emberei eltorlaszolták az utczákat és több britt házat megszálltak. Erre Mataafa embereinek ultimátumot küldtek, amelyben felszólították őket, hogy a municipalitás területéről távozzanak, mert különben márczius 15-én egy órakor megkezdődik a bombázás. Mataala emberei nem törődtek az ultimátummal és megrohanták a várost. Az amerikai és britt konzul utasítására a »Philadelphia« és a »Royalist« megkezdték a távolabb fekvő falvak ágyúzását, mégpedig fél órával az ágyúzás megkezdésére kitűzött határidő előtt. Az erdőségek miatt fölöttébb nehéz volt az ellenséges párt állását megítélni. Néhány partmenti falu csakhamar lángba borult. APhiladelphiainak egy hibás lövedéke az amerikai konzulátus mellett robbant fel, aminek következtében az ott felállított tengerészkatonák életveszélyben forogtak. Egy tengerészkatonának a lába zúzódott össze. A német konzulátuson egy szilánk összetörte a konyhaszereket. A németek erre a »Falke« hajóra ment