Magyar Ujság, 1899. április (8. évfolyam, 91-119. szám)

1899-04-01 / 91. szám

1899. április 1. MAGYAR UJSÁG. Helytelennek mondja a Fremdenblatt a röpiratnak nevezetesen azt az állítását, hogy az elhunyt kül­ügyminiszter, Kálnok­y és Bánffy­ miniszterelnök kö­zött fenforgott differencziák, melyek Kálnoky vissza­lépésére vezettek, nem az egyházpolitikában, ha­nem a nemzetiségi politikára vonatkozó nézeteik külömbségében gyökereztek; valamint azt az állí­tást is, hogy Dumba nagykövetségi tanácsos már hét évvel ezelőtt követ volt Bukarestben és hogy Goluchowski gróf külügyminiszter, mikor Bukarest­ből eltávozott, voltaképen Kálnoky áldozata volt, és kijelenti, hogy Groluchowski saját kívánságára és nagyon is Kálnoky akarata ellen vált meg bukaresti állásától. Nem hihetjük, végzi a »Frem­­dehblatt«, hogy egy ilyen ember fecsegésére ko­moly politikusok oly kombinácziókat építhessenek, melyek egy kormány bukására, vagy épen a jól megokolt és úgy Románia, mint Ausztria- Magyarország közvéleménye által bölcsnek elismert és helyeselt külügyi politika megváltoztatására ve­zethetnének. Meg vagyunk győződve, hogy nemcsak a képviselőházi ellenzék, hanem a lapokban és az utczán űzött bujtogatás sem képes megrendíteni a bizalmat az iránt a politika iránt, melyet Sturdza bölcs és tapasztalt uralkodójának vezetése alatt követ. Obstr­ukczióról beszélnek, melyre az összes román ellenzéki frakc­iók el volnának tökélve. Ha Románia virágzó és rokonszenves népe csakugyan szükségét érezné annak, hogy az összes parlamenti intézmények e legmodernebbjét meghonosítsa, alig van oly tér, melyen ez az experimentum több kárt okozhatn­a, mint a külügyi politika terén. Budapest, márczius 31.­­ Belépés a szabadelvű pártba. Bethlen Bálint gróf, volt nemzetipárti képviselő, belépett a kormánypárti klubba.­­ A szerb püspöki zsinat királyi biztosa. Ő felsége a­z. évi április hó 6-án megtartandó görög keleti szerb püspöki zsinathoz királyi biz­tosává rudnai Nicolics Fedor valóságos belső tit­­tanácsost és főrendiházi tagot nevezte ki." 3 Vádak egy plébános ellen. — Havlicsek plébános ügye. — Budapest, márczius 31. A pozsonyi autonóm r. k. hitközség kegy­úri választmánya tegnap ülést tartott, melynek tárgya Havlicsek plébános ügye volt. A plébá­nos ugyanis 32 000 forint erejéig pert indított a hitközség ellen, azt állítva, hogy a plébániát ő a saját költségén építtette. A port tudomá­sára hozták a herczegprimásnak, ki leírt a patronátushoz, hogy a Havlicsek plébánosra bizott pénzeket és egyházi vagyont vizsgáltassa meg és az ügyet lehetőleg a katolikus egyház érdekeinek veszélyeztetése nélkül, simán ipar­kodjék elintézni. A patronátus a mai ülé­sen tárgyalta a leiratra adandó választ, melyben az van, hogy a vizsgálatot elvégezték és Havlicsek plébánosnál a rábízott egyházi va­gyonból csak 687 forintot találtak, 21.000 forint hiáat. Ezenkívül más egyházi alapokból és pénzekből ez idő szerint számszerűleg megálla­píthatatlan, nagy összegű pénzek hiányoznak. A feltevés az, hogy a hiány 70.000 forint körül van, de annál több is lehet. A felirat különösen kiemeli, hogy Havlicsek a vizsgálóbizottság előtt kijelentette, hogy a hiányzó pénzeket a saját czéljaira fordította. A hitközség elleni 32.000 forintos pert pedig azért indította, hogy a hiányzó összegek tekintetében magát fedezhesse. A patronátus arra kéri a herczegprímást, hogy a plébánost azonnal füg­­geszsze fel. A kínos ügyről ma a következő értesítést kapta a »F. H.« Pozsonyból: Pozsony, márczius 31. A pozsonyi autonóm hitközség kegyúri vá­lasztmányának múlt esti üléséről kiszivárgott adatok leírhatatlan hatást tettek az egész város intelligencziájára. Havlicsek ugyanis nagy befo­­lyásu, ünnepelt férfia volt a pozsonyi társada­lomnak s szégyenével, a mely most napfényre jött, borzasztó kellemetlenül érinti a lakosság­uak épen azt a részét, a mely a magyarosítás ellen nyíltan dolgozott s a melynek Havlicsek valóságos bálványa volt. Havlicsek ezelőtt 10—12 évvel még a ma­gyarosodás h­ű sáfáraival tartott. A magyar párt segítette be őt a városi képviselőtestületbe, abban a reményben, hogy a nemzeti ügynek tántoríthatatlan, becsületes szószólója lesz ott is. A ravasz pap azonban nemsokára a faképnél hagyta a magyarokat. Pressburger Tagblatt czi­­men néppárti napilapot alapított, a melylyel a klerikális-német programja mellett tört lándzsát. Pártjával minden liberális és magyar irányzatú elemet kibuktatott azokból a testületekből, a melyekben grasszálni tudott s nagyrészben az ő pártjához tartozó egyének voltak azok is, a kik legutóbb a magyar színészet állandósításának ügyét megbuktatták. Most, hogy a sikkasztásait ő maga vallotta be a hitközségi küldöttség előtt, mely a vizsgá­latot teljesítette, előtérbe nyomul a virágvölgyi templom és papiak ügye is, a­melylyel a maga dolgait per útján tisztázhatni, vélte. Ennek az ügynek a története az, hogy ezelőtt 10 évvel a virágvölgyben fényes templomot építettek. Hav­­licsek akkor azt az ajánlatot tette a hitközség­nek, hogy adják át neki a régi, rozzant virág­völgyi templomot, ő ebből a saját költségén fényes paplakot építtet. A hitközség elfogadta ezt az ajánlatot és a paplak csakugyan fénye­sen fel is épült. Ekkor a hitközség Havlicsek Vinczének jegyzőkönyvi köszönetet szavazott s hálás elismerésül, meg az egyháznak hozott »anyagi áldozatai jutalmául elárasztotta őt bi­zalmával, szeretetével s annak minden elképzel­hető formában való nyilvánulásaival. Ezután történt, hogy Havlicsek a pozsonyi német párt apostolává lett és a magyar pártot, a­mely neki csak szolid városi képviselői man­dátumot és zajtalan becsülést tudott biztosítani, czudarul cserbenhagyta. Uj paplakját pazar fénynyel és pompával rendeztette be s az orfeumi alakokat is meg­szégyenítő orgiák egész sorozatát rendezte mind­addig, a mig a kezelésére bizott egyházi pénzek el nem úsztak. Csinosabbnál csinosabb hölgyeket tartott, a kik csak az ő passzióit voltak hivatva kielégitni s ezek egyike most Gráczban van, a hol Havlicsek kegyéből remek villája épült. Látnivaló ebből, hogy a virágvölgyi plébános, különösen az építkezések terén, igen épületes dolgokat művelt — a más vagyonával. A vizsgálat kiderítette, hogy a virágvölgyi paplak alig került pár ezer forintba. A rengeteg pénzt a mesés fényű berendezés, a sok költséges orgia, a fényes fogattartás és a hölgyek feje­delmi ellátása emésztette fel. És ez az ember nevezte »romlott«-nak a világot és szólította lapjával, szónoklatával a néppárti zászló alá a választókat, hogy meg­mentse velük­­ a hazát. Számoa bombázása. Budapest, márczius 31. Alig huszonnégy órája, hogy a Reuter­­ügynökség azt a táviratot küldte világgá, hogy a három nagyhatalom közt, mely 1889-ben a Számoa-szerződést megkötötte, kedvező irányban folynak a tárgyalások a még vitás kérdések elinté­zésére nézve. S nyomban reá ugyancsak a Reuter­­ügynökség azt jelentette, hogy A­siában, Számoa fővárosában újabb véres zavargások törtek ki s hogy e hó 15-ike óta, nyolcz napon át két ame­rikai, egy angol hadihajó bombázzák a várost és a körülötte levő falvakat. Az ellentmondást e két hír közt megoldja az a tény, hogy a táv­irati összeköttetés Szamoával nagyon hiányos, úgy, hogy az amerikai admirális, úgy látszik, egy korábbi szigorú utasítás szerint járt el. A mostani véres zavargások oki összefüg­gésben állanak a f. év január 1-én kitört zava­rokkal, a­melyeket a királyválasztás kérdése idé­zett elő. Már akkor tisztában volt vele a diplo­­máczia, hogy ez a kérdés túlmegy a tisztán belső kérdésen s hogy a háttérben az angol­­amerikai k­valitás lappang Németországgal szem­ben. Ez adja meg a Számoa-kérdésnek tulajdon­képpeni jelentőségét. Malietoa király halála után két trónköve­telő állt szembe egymással. Mataafa, a németek jelöltje és Tanú, Malietoa fia, a­kit az angolok és az amerikaiak támogattak s a­kihez Tama­­sese főnök is csatlakozott. Miután az apiai utczai harcrokban Mataafa lett a győztes, Tanú és Ta­masese a »Porpoise« nevű angol hadihajóra mene­kültek. Addig is, míg a fent említett szerződéses ha­talmak végleg rendezik az ügyet, a konzulok ideiglenes kormányt állítottak fel, élén az apjai községtanácsossal, a német Raffel drral. Mataafa volt tehát az ideiglenes király. Azonban Raffel és Chambon főbíró (amerikai ember) közt pár nap múlva nézeteltérések merültek fel, a­melyek arra vezettek, hogy az ideiglenes kormány felfüggesz­tette a felsőbíróságot. Maxie angol konzul ezt a brit lobogó megsértésének nyilvánította és erő­szakkal feltörette a főbíróság üléstermének ajtait. Egyúttal azzal fenyegetőzött, hogy három óra múlva az angol hadihajó bombázni fogja a vá­rost. Január 7-dikén Chamben az angol és az amerikai konzulok hozzájárulásával kiáltványt bocsátott ki, a­melyben kijelenti, hogy főbíróság létesült, a­mely teljesen független az ideiglenes kormánytól. Azóta állandók a súrlódások. Most aztán nyíltan kitört a konfliktus, a­mely annyiban komolyabb jellegű, mivel a harcrokban nemcsak benszülöttek estek el, hanem Mataafa emberei angol és amerikai matrózokat is meggyilkoltak. Közvetlen okot az újabb harczokra az adott, hogy Mataafa ideiglenes kormányát az amerikai admirális dezavuálta és felszólította Mataafát, hogy embereivel távozzék Apiából. Miután a német konzul erre egy ellenkiáltvány­­nyal felelt, Mataafa és emberei behatol­tak a városba, azt körülsánczolták és kezükbe ragadták a kormányzást. Erre ultimátumot kap­tak a távozásra. Mataafa vonakodott ennek ele­get tenni s ekkor az angol és amerikai konzul utasítására megkezdődött a bombázás, melynek igen sok ember esett áldozatul. Ez a helyzet képe jelenleg, a­mi a politikai vonatkozásokat illeti. Az eseményekről az alábbi táviratok adnak számot: Berlin, márczius 30. A legutóbbi számoas eseményekről eddig a következő távirat érkezett: Apja, márczius 30. A bombázás még egyet tart. Katonai rendeletre sok fehér lakos kiköl­tözött a lakásából. A Tanu-párt vezéreit, a­kiket a többi szigetre száműztek, visszahozták Upoluba. Tanú hívei visszakapták fegyvereiket és lövőszereiket. London, márczius 30. A Reuter-ügynökség a következő jelentést kapta Apiából márczius 23-iki kelettel: Kantz tengernagy a konzulokat és a legidő­sebb tengerésztiszteket értekezletre hívta össze a »Philadelphia« hajóra azzal a megokolással, hogy Mataafa és vezérei tovább is a berlini szerző­dés ellenére cselekszenek. Az értekezleten elha­tározták, hogy az ideiglenes kormányt dezavuálják. E határozat alapján Kantz tengernagy kiáltványt bocsátott ki, a­melyben felszólítja Mataafát és hí­veit, hogy lakásaikba visszatérjenek. Mataafa el­ment Mulinuból és az ország belseje felé vonult. A német konzul ellenkiáltványt bocsátott ki. Ma­taafa és hívei harczszerűen összegyűltek és körül­vették a várost. A »Royalist« angol czirkálóhajó Malietoának fogva tartott híveit visszahozta a többi szigetekről. Az arabiakaiak megerősítették Mulinut, ahová 2000 benszülött, mindannyi Malietoának híve, menekült. Mataafa emberei eltorlaszolták az utczá­­kat és több britt házat megszálltak. Erre Mataafa embereinek ultimátumot küldtek, a­melyben felszó­lították őket, hogy a municipalitás területé­ről távozzanak, mert különben márczius 15-én egy órakor megkezdődik a bombázás. Mataala emberei nem törődtek az ultimátummal és megrohanták a várost. Az amerikai és britt konzul utasítására a »Philadelphia« és a »Royalist« megkezdték a távolabb fekvő falvak ágyúzását, még­pedig fél órával az ágyúzás megkezdésére kitűzött határidő előtt. Az erdőségek miatt fölöttébb nehéz volt az ellenséges párt állását megítélni. Néhány partmenti falu csakhamar lángba borult. A­­Philadelphiai­nak egy hibás lövedéke az amerikai konzulátus mellett robbant fel, a­minek következtében az ott felállított ten­gerészkatonák életveszélyben forogtak. Egy tengerészkatonának a lába zúzódott össze. A német konzulátuson egy szilánk összetörte a konyha­­szereket. A németek erre a »Falke« hajóra ment

Next