Magyar Ujság, 1899. május (8. évfolyam, 120-148. szám)
1899-05-02 / 120. szám
1899. május 2. MAGYAR ÚJSÁG. 3 reprodukálhatlan kifejezéseket röpítettek Olay felé, aki mellett némán ültek a párttársai. — Papgyalázó! — Eláll! Eláll! Nem beszélhet! — dübörgőit viharosan, Kálmán Károly pedig magánkívül kiabálta: — Ki vele! Ki kell dobni! Olay szava elvész a viharban. A középen halljukoznak, az elnök csönget; a zsivajból most kiválik Udrossy Gyula éles hangja: — Bánffy-csatlós! Olay szembe fordul vele és amint rekedt hangjától telik, kiáltja: — Czoki ! A fura szóra meghatványozódik a vihar. A néppártiak áthúzódnak a függetlenségiek padjaira és ököllel döngetik azt. — Rendre! — Rendre! kiáltják szakadatlan. — Paraszt! — hallatszik egy éles hang. — Ki mondta ezt? — kérdi Olay. Meszlény Pál fölemelkedik: — Én! Ugyanekkor Rakovszky is kiált valamit Olay felé, mire ez szembefordul vele és háromszor egymásután kiálltja: — Rakovszky úr hazudik! — Tiltakozom a jó ízlés nevében! — kiáltja megint Várossy, mialatt egyre zúg a kiáltás: — Rendre! Rendre! Végre egy pillanatra megtöri a zajt az elnöki csengő hangja. — Nem utasíthatok addig rendre senkit, amig nem hallom, mit mond. —szól Daniel Gábor elnök. — Azt mondta, hogy: czoki! — Igenis, amit mondtam, azt mondom is!... — erősítgeti Olay, — mert én férfi vagyok. — Még nem tudom! — kiáltja Rakovszky. — Önnek már megmondtam, hogy hazudik ! — kiáltja megint felé Olay. — Várossy azzal vádolt, hogy engem Bánffy választatott meg. Erre a komisz támadásra . . . — Rendre! Rendre! — viharzik megint. — Meg fogom nézni a gyorsírói jegyzeteket! — csitítja őket az elnök. — Nem szükséges, én állom a mit mondtam, — kiáltja Olay. — Hát mit mondott ? — kérdi az elnök. — Azt mondtam: czoki! «— A képviselő urat rendreutasítom! — Ki kell utasítani! — dörgi Kálmán Károly. — Rendezze az uzsorapereit, — kiáltja Olaynak Rakovszky. — Nem támogattam, sőt elleneztem az obstrukcziót, — folytatja Olay — mert féltem az abszolutizmustól és mikor Bánffy báró egyszer megkérdezett: miért tettem ezt, megmondtam neki. Mert félek, hogy behozza az abszolutizmust! Ezóta Bánffy még a köszönésemet se fogadta és itt mégis azzal gyanúsítanak, hogy az ő embere voltam. — Különben követelem a szakasz fentartását ! Ezt a kijelentését meghelyeselték. Rakovszky István pattant fel: — Én a Házban hazudni nem szoktam. Olay úr háromszor kiáltotta rám, hogy én hazudom! Én sértést el nem tűrök, de ezért a megtiszteltetésért csak köszönetet mondhatok Olay urnak! Csend volt egy darabig, azután derültségben tört ki a Ház. Most Várossy kért szót: — Tiltakozom az ellen, amit Olay úr mondott. Nem mondottam, hogy őt Bánffy választotta meg, de tiltakozom a katolikus papság nevében az ellen a gyanúsítás ellen, mintha mi Rómától politikai utasításokat fogadnánk el. Megint Olay Lajos állt fel: — Várossy szavai után nem tehetek mást, minthogy sajnálatomat fejezem ki a sértő szó miatt, melyet vele szemben használtam. Ő pap, a ki elégtételt se nem kérhet, se nem vehet és én, mint lovagias ember, tartozom neki ezzel a kijelentéssel. . . Vége lett a hirtelenül jött, de e miatt hevesebb viharnak. Zichy János grófot hívta a jegyző és a fiatal néppárti vezérszónok beszélt a maga rendes módján, simán, különösebb emócziók nélkül a szakasz ellen fél kettő utánig, amikor holnapra halasztották a vita folytatását. A képviselőház ülése május 1-én. — Délelőtt 10 órakor. — Elnök: Daniel Gábor. Jegyzők: Eszterházy Kálmán gr., Nyegre László, Lakatos Miklós. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, Plósz Sándor igazságügyi miniszter, Fejérváry Géza br. honvédelmi miniszter, Széchenyi Manó gr. a király személye körüli miniszter. Hitelesítették a múlt ülés jegyzőkönyvét. Következik: Az összeférhetlenségi bizottság jelentése. Apáthy Péter: T. Ház! Holló Lajos, Szluha István és Lepsényi Miklós képviselő urak ellen összeférhetlenségi eseteket jelentettek be. Ezeket az összeférhetlenségi bizottság letárgyalta és mindegyikben egyhangú határozattal kimondta, hogy összeférhetlenség esete nem forog fenn. Az erre vonatkozó jegyzőkönyvet és iratokat van szerencsém tisztelettel beterjeszteni. Elnök: A Ház a jelentést tudomásul veszi. Napirend előtt Vesztei Imre kért szót, hogy Rakovszky szombati támadására válaszoljon. Rakovszky azt vetette szemére, hogy Bánffy báró kormánya alatt a hasonló javaslatot nem támadta. Erre a vádra az a válasza, hogy ő akkor, mikor a javaslatot először tárgyalták, súlyos beteg volt. Azt állította Rakovszky, hogy a szóló plutokratikus vállalatokban vett részt. Ha ez alatt vicinális vasúti engedélyt értett, igaza volt . . . Polónyi Géza: Bár ne lett volna, ugye ? Vesztei Imre: De hát őszintén kívánja Rakovszkynak, hogy politikájával olyan sikereket érjen el, mint ő a plutokratikus vállalkozásával. Rakovszky István: Elismeri, hogy Veszteit erkölcsös életet folytat, ime még az ellen is felháborodott minapi felszólalása alkalmával, hogy az asszonyok a politikai mozgalmakban résztvesznek. Ő a minap konstatálta azt a tényt, hogy Veszteit elveit megváltoztatta. Konzekvencziákat azonban nem vont le e tényből, mert meg akarja várni Veszter politikai vonulásának alkonyát, hogy elvárja, mi is tulajdonképen Veszter utolsó elve. Elnök: következik a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. A 170-ik szakasznál folytatólag szól Kalocsay Alán, aki a szakasz törlését kivonja. (Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter a terembe lép. Élénk éljenzés jobbfelől.) Rakovszky István: Nem kecsegteti magát azzal a reményyel, hogy a szakasz ellen való felszólalása eredményre vezetne. Itt nem a jog, a törvény és igazság szerint fognak ítélni, hanem a politikai célszerűség szempontjából. Bűnbakra van szükség, melyet a haragvó istenek kiengesztelésére a háborgó hullámokba fognak vetni. A régi rendszer még emlékünkben van. Ma sem tudjuk még, várjon annak a múlt kormányelnöknek gonoszsága volt-e nagyobb vagy együgyűsége ,várjon a vádlottak padjára való-e vagy a színpadra operettalaknak. Ennek a kormányelnöknek uralma alatt ez a szakasz akadályozta meg a javaslat törvénynyé emelkedését és ime most mégis visszanyúlnak ez intézkedéshez. Nagy bátorság most kulturharczot felidézni hazánkban, amikor a nyugati államok az egyházellenes irányzatokkal régen felhagytak és ellenkezőleg a társadalmi bajok ellen az egyház támogatását keresik. De a szakasz szövegezése is olyan homályos, hogy ahhoz hozzájárulni nem lehet. A korteskedési tilalmat beterjeszti ez a szakasz arra is »aki egyházi állást visel« kit ért ez alatt ? A harangozót vagy a sírásót? Továbbá mit ért a javaslat vallási gyülekezet alatt. Ide tartozik-e például a keresztelő? Hosszasan bizonyítja azután, hogy a magyar papság a jelen javaslat meggyalázó intézkedéseire nem szolgált rá s hogy azonkívül a törvény czélhoz nem fog vezetni.* ■■ Ő a szóló ismeri e szakasz rugóit. Hiába nevet Molnár Béla . . . Molnár Béla: Csak csudálkozom! Rakovszky István: Még sokszor fog csudálkozni! Bánffy nem mondott igazat a királynak, amikor elhitette vele, hogy ezt a szakaszt a nemzeti párt követeli. Helyesen tenné a függetlenségi párt is, ha ő sem követelné. Kossuth Ferencznek fel kellett volna szólalni, hogy megvédje azoknak a mártír katolikus papoknak emlékét, akik 1848-ban vértanuságot szenvedtek az ő atyja szavára. Felszólítja a miniszterelnököt, hogy vagy jelentse ki, hogy a régi szellemben akar kormányozni s akkor tartsa fenn a szószéki szakaszt vagy pedig kormányoz azon szellemben, melynek jelszavait1 zászlójára tűzte s akkor mellőzze a szakaszt. Határozati javaslatot nyújt be, mely szerint a javaslat 170., 171. és 172-ik szakaszát kihagyatni kívánja. Elnök az ülést felfüggeszti. Vihar. Szünet után: Olay Lajos: Nem volt szándéka felszólalni, de Rakovszky nyilatkozatai után igazolni akarja álláspontját. Igaza van Rakovszkynak abban, hogy maga Tisza Kálmán kérte Róma támogatását, ő hozzáteszi azt is, hogy nagy eredménynyel. Ebből az következik, hogy Rómának a papokra feltétlen befolyása van. Ez a hierarchia olyan tökéletes, hogy összetör mindenkit, aki ellene szegül. És Róma nemcsak lelkiekben parancsol, hanem politikát is űz, így például a hármas szövetséget sem pártolja. Ha tehát Róma olyan utasítást adna papjainak, mely hazájuk érdekével ellenkezik, a papoknak engedelmeskedniük kellene. (Nem áll kiáltások a néppárton.) Példa kell, mondok. Emlékezzenek vissza, hogy a fővárosnak erőszakkal kellett kinyitni a katholikus templomokat, hogy harangozzanak bennük, amikor Kossuthot temették. Ki meri Magyarországon gyalázni Kossuth Lajosemlékét ? A katolikus papság. (Óriási zaj a néppárton.) Felkiáltások: Nem hallgatjuk! Ki vele! Várossy Gyula: Bánffy*csatlósa! Olay Lajos: Czoki. Felkiáltások: Rendre! Ki vele! (Óriási zaj.) Olay Lajos: Várossy azt mondta, hogy Bánffy révén jöttem be, jogom van e komisz támadást visszautasítani! Meszlényi Pál: Gaz paraszt! Várossy Gyula: Nem hallgatom! A jó ízlés nevében tiltakozom a czoki szó ellen. Kálmán Károly: Ez az ember nem fog beszélni ! Rendre! Rendre! Elnök: Nem hallottam, hogy a szónok valakit inzultált volna, különben rendreutasítottam volna. Ezért kérem az urakat legyenek csendben, hadd hallja az elnök, hogy a szónok mit beszél. Buzátfi Ferencz: Azt mondta, hogy czoki! Elnök: Meg fogom vizsgálni a gyorsírói jegyzeteket, ha a szónok rászolgált, rendre fogom őt utasítani. ..Olay Lajos: Kérem, én nem tagadom, hogy amikor Várossy Gyula azzal gyanúsított, hogy Bánffy pénzén kerültem ide, azt feleltem neki: czoki. (Derültség.) Elnök: E kifejezésért rendreutasitom a képviselő urat. (Helyeslés.) Kérek csendet! Kálmán Károly: Nem hallgatom! Elnök: Kálmán képviselő urat rendreutasítom ! Rakovszky István: Uzsorás! Olay Lajos: Rakovszky úr hazudik! Azt mondja Várossy, hogy ő Bánffy embere. Elmondja a históriáját. Ő Bánffyt politikailag a legveszedelmesebb embernek tartotta Magyarországon. Rakovszky István : Hát egyénileg ? Olay: Egyént nem támadok. Rakovszky István: Csak orozva mint Lepsényit ! Olay Lajos: íme önnek is szemébe mondtam, hogy hazudik! Ő megmondta Bánffynak magának is, hogy őt veszedelmes embernek tartja. Itt történt a Ház folyosóján! Azóta rám se nézett Bánffy’‘nem is köszönt vissza s most önök gyanúsítanak! Kijelenti, hogy ha ezt a leglényegesebb sza