Magyar Ujság, 1899. július (8. évfolyam, 179-209. szám)

1899-07-29 / 207. szám

1899. július 29. MAGYAR UJSÁS: egy mód van rá, hogy a te igazi kedveseet fel­fedezzük. — No, mondd meg hamarosan! — Megmondom, mit tennék én a te helyze­tedben. Én egész egyszerűen nyolcz-tizennégy nap szabadságot kérnék és mesze-messze elutaznám. A távolban a legjobban tisztába jön az ember igaz érzelmeivel Utazzál az országban szanaszét, menj Délre a Riviera kék partjaira. És ott a tenger vize mellett elmélkedjél a te valódi évedről, csukd be szemeidet, idézd magad elé Madeleinet és Suzanne képét, gondolkozzál és hasonlítsd össze őket egész lelki nyugalommal. Esküszöm rá, hogy ha vissza­térsz, teljesen tisztában leszesz magaddal. — Igazad van, — felelte a hadnagy, de hogy kaphatom meg a szabadságot? — Hát nem vagyok én többé a világon, én, a te századosod, mint kezes ürügyünk igazságáért. Légy csak nyugodt, majd én elintézem az egészet. — Oh, ezer köszönet, édes századosom, — mondotta a hadnagy meghatottan, biztosíthatlak ... — Jó, jó, kedves barátom. Hisz azért va­gyunk a világon, hogy segítsünk egymáson. Két nap múlva csomagolt Servais s a Közép­tenger felé vette az útját, hogy attól csikarja ki elleplezett szerelmének titkát. Mialatt aztán Toulon és Nizza között kalan­dozott, Harmand százados és az alhadnagy nagy kitartással tette a látogatásokat Ronceray asszony­nál. A százados Madeleinenek udvarolt és az al­hadnagy Suzannet rajongta körül, mi mindkettőnél házassági ajánlattal végződött, mit azonban mind­ketten gondosan titkoltak egymás előtt. — Én tisztában vagyok a lelkiismeretemmel, — mondotta magában a százados. Ha a hadnagy visszatér, könnyű lesz meggyőznöm őt róla, hogy Suzanne az, a­kit ő szeret. — Semmi szemrehányást nem tehetek magam­nak, gondolta magában az alhadnagy. Ha Servais pajtás haza­jön, minden fáradság nélkül meggyőz­hetem róla, hogy Madeleinet kell nőül vennie. Szabadságának lejáratával ismét megjelent Servais a tiszti asztalnál. Sajátságos módon mindhárman nagyon zava­rodottak voltak. Nyilvánvaló volt, hogy az elke­rülhetetlen együttlétet egyik sem üdvözölte öröm­mel, szemmel látható tartózkodással közeledtek egymáshoz. Harmand százados végre megemberelte magát. Ő volt az első, a­ki megszólalt. — Tehát, — mondotta mély lélegzetvétellel, — világos, hogy Suzannet veszed el. — Nem, nem, Madelainet, — igazította őt helyre gyorsan az alhadnagy. — Suzannet! — Madeleinet! — De ördög és pokol! — pattant fel a szá­zados .— én már megkértem a Madeleine kisasszony kezét és birom a szavát. — És én meg Suzanne kisasszonyt kértem meg s én is igenlő választ kaptam, rukkolt ki az alhadnagy. — Oh barátom, mondotta Servais, kinek az arcza bámulatos gyorsan fel­derült, mily boldoggá tesztek engemet. Én ugyanis egy fiatal hölgyet találtam Cannesban, a kit imádok s négy hét múlva lesz az esküvőnk. — Pompás ! — vágott közbe a százados, h­­gy minden a legszebb rendben van, és most már nem vagyunk kénytelenek azon törni a fejünket, hogy: »Melyik?« , azonban ez idő szerint nem lehetséges, gon­doskodtam arról, hogy azon a magyar kor­mány képviselve legyen. Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Igaz hive Széli.* Wlassics Gyula kultuszminiszter Jókai Mórhoz irt levelében, melyben egyúttal válaszol a nagy költőnek a napokban hozzá intézett soraira — megrongált egészségével menti az ünnepről való távolmaradását s a többek között igy ir: »Szivem mélyéből köszönöm azt a levelet, melyet hozzám intéztél, s a melyet örök emlé­kül őrzök meg kegyelettel. Irántad érzett igaz szeretettel. Fogadd stb. mass*'«.* Az Otthon titkársága figyelmezteti a tagokat, a kik a segesvári Petőfiünnepen való részvételre jelentkeztek, hogy jegyeiket holnap d. u. 3 órakor vehetik át a köz szolgájánál. Az országos kaszinó nevében Wekerle Sándor elnök-igazgató koszorút küld a segesvári Petőfi­­emlékszoborra. A budapesti szoczi­áld­emokrata munkáspárt tizenhármas vezetősége tegnap levelet intézett Bartók Lajoshoz, a Petőfi-társaság alelnökéhez és bejelenti, hogy a Petőfi-társaság által rendezendő ünnepi programmjának keretén kívül, de azt meg nem zavarva fog ünnepelni. A levélben kérik a munkások Bartók alelnö­­köt, hogy tegyen intézkedést arra nézve, hogy a szobor környéke 3 és 4 óra között ne legyen kordonnal elzárva, hogy a munkásság szabadon juthasson a szoborhoz. Huszk­ó Istvánnak, a kolozsvár­i 1848/9-iki múzeum megalapítójának és Kreith Béla grófnak a kezdeményezésére emléktáblával jelölik meg a Ko­­ronaherczeg-utczai Pilvax (most Schovanetz) kávé­ház termét, a­hol 1848. márczius 15-én Petőfi Sándor először szavalta a »Talpra magyar !«-t, me­lyet előző éjjel a lakásán irt. Az emléktáblát jövő január hó elején, Petőfi születésének évfordulóján fogják leleplezni. Az Emke torda-aranyosvármegyei választ­mánya Petőfi Sándor emlékére halálának 50. év­fordulója alkalmából Tordán 1899. évi julius hó 29.ikén (szombaton) esti 8 órakor a régi kaszinó helyiségében emlékünnepélyt rendez a következő műsorral: 1. Apotheosis, irta Jókai Mór, előadja Bölöni­­Vilmos; 2. Találkozásaim Petőfivel végnap­jaiban, irta Kőváry László, felolvassa Sándor Kál­mán ; 3. Szaval Pálff­y Anna k. a.; 4. Petőfi élete irta és felolvassa Zalányi János; 5. szaval László Endre; 6. Petőfi dalaiból énekel Bertalan Etelká­nek. De éppen hallom a jeladást, gyorsan lóra, uraim, később majd beszélünk róla, ebéd alatt. A gyakorlatok végével a lovasok visszatértek a laktanyába. Servais hadnagy kiadta parancsait az inasának . Harmand százados és Dubrulle al­hadnagy abban állapodtak meg, hogy ebéd után barátjukkal együtt látogatást tesznek Ronceray asszonynál. A hölgy a legszeretetreméltóbban fogadta a hadnagy által bemutatott tiszteket. Madeleine és Suzanne teát tettek elébek gyöngéd kezeikkel, melyek fehérebbnek látszottak a serrési csészék porczellánjánál. Csakhamar élénk társalgás indult meg. Az­tán Madeleine zongorához ült, míg Suzanne Dub­rulle alhadnagygyal, a­kinek szép tenor hangja volt, duettet próbált különböző operákból. — Bámulatos, nagyszerű ! — kiáltott fel a lelkesült százados. — Ezt az estét sohasem fogom feledni ! Az órák észrevétlenül röpültek. Már késő volt, mikor a tisztek búcsúzásra gondoltak. Csendes éj, mely mintegy teremtve látszott a sétára, valódi nyári éj. A holdsütötte fehér ország­úton gyorsan beszédbe eredt a három barát. — Nos, édes századosom, — kérdezte Servais, .— tudod-e, melyik tetszik nekem legjobban ? — Oh, oh, édesem, teljesen érzem a te gyöt­relmedet. Olyan szépek és annyira hasonlók egy­máshoz! Meg kell vallani, hogy Madeleine kitűnő zongorázó, de Suzanne viszont elragadóan dalol. — Oh igen, — erősítette az alhadnagy. — És valóban, Servais, meg kell vallanom, hogy engemet is cserbenhagy néha az éleslátá­som. Az én igénytelen véleményem szerint csak k. a. Kiséri a »Tordai műkedvelő és szinműpár­­toló egyesület« zeneszakosztálya; 7. Petőfi, irta: Endrődy Sándor, szavalja Veress Ilonka k. a.; 8. Sciepticon képek az 1848—29-iki szabadságharcz köréből bemutatja Péter Antal; 9. Petőfi, irta: Ábrányi Emil, szavalja Kovács Dániel; 10. Induló. Az emlékünnepély tiszta jövedelmét az Em­ke­­választr­ány saját területén magyar kulturális czá­­lokra használja fel. Az Eperjesi Széchenyi köz .igazgató-választ­mánya, Szinyei Merse István főispánnak elnöklete alatt tartott ülésében egyhangú lelkesedéssel fo­gadta a Petőfi-társaságnak a segesvári Petőfi­­ünnepélyre szóló meghívóját s elhatározta, hogy­­ az ünnepélyen úgy üdvözlőirat, mint díszes babér­­koszorú küldése és kiküldött felkérése által is résztvesz. Kecskemét t­. város folyó hó 26-iki bizottsági gyűlésén egyhangúlag elhatározta, hogy a segesvári Petőfi ünnepen háromtagú küldöttséggel képviselteti magát, gyűjtést indít a Petőfi-h­ázra s erre a czélra a város is jelentékeny összeget fog meg­szavazni. Baksay Sándor esperes ma a következő le­velet intézte Bartók Lajoshoz: Kedves Barátom! A Petőfi-ünnepi mozgal­mak kezdete­s fejlődése idején nem voltam itt­hon, csak tegnap érkeztem haza a Balatonról, így csak későn ébredtem és­e­tünk arra, hogy ebben nekünk is, kunszentmiklósiaknak illő volna részt venni. De az idő rövid, a kun arat s ha én nem járok utána, nincs, a­ki most mozdul­jon. Én pedig egy órára sem távozhatom ha­zulról, kötve tart a hivatalom. Czélunk egy csi­nos emléktáblával megjelölni Petőfi itteni nyo­mát,­­ és czélunk egy koszorút tenni az em­lékére, ha lesz, a­ki a koszorút nekünk meg­szerzi. Kétségkívül a legrövidebb útja volna ennek az, ha én valamelyik koszorú-üzletben közvetlenül megrendelném s utasítanám, hogy küldje el Bartók Lajosnak, vagy Segesvárra; de én — hála Istennek, egy ilyen üzlettel sem vagyok ismerős s ha lennék is, még sok quid tuno állam­­­ellőttem. Gondoltam, s a mit el­gondoltam ezennel cselekszem is, téged kérlek meg: rendelj egy díszes kojszorut s annak sza­lagjára ezt a felírást: »Kiskunsági Szentmiklós­­nak ifjú népe« és ha még valamit, pl. évszámot 1845. (a mikor P. a jelzett költeményt irta) vagy 1849., vagy 1899. stb. Baksay Sándor, esperes. Egyházmegyei közgyülés. (Saját tudósítónktól.) Budapest, julius 28. A pestmegyei ág. hí­­v. ev. egyházmegye ma tartotta meg évi rendes közgyűlését a Deák­­téri ev. gimnázium dísztermében, Fodmaniczky Géza báró valóságos belső titkos tanácsos, fel­ügyelő és Török József főesperes, czeglédi lel­kész együttes elnöklése alatt. A főesperes imája után, a­melyben az Isten áldását kérte a tanácskozásra, a királyra, hazára, és az egyházra, megnyitotta az elnöklő egyházmegyei felügyelő a közgyűlést és meg­emlékezett a lefolyt évben történt szomorú ese­ményről, királynénk váratlan haláláról; a köz­gyűlés az elhunyt nagyasszonyunk emlékezetét jegyzőkönyvében örökíti meg. Ezután Török főesperes előterjesztette évi jelentését, a­melyben az elmúlt közigazgatási év minden fontosabb, az egyházat érdeklő esemé­nyéről kimerítően beszámolt. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette és egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe fogja iktatni. Erre bemutatták az egyházmegye területén levő politikai közsé­geknek anyaegyházakhoz, illetve misszió-körök­höz való beosztásáról szóló kerületi tervezetet. A közgyűlés ezt némi módosítással helyben­hagyta. A lelkészválasztásról szóló szabályzatot is csekély módosításokkal elfogadták. Tárgyalás alá került a rákospalotai tanítói választások ügye. A közgyűlés Zábay G. tanítónak megvá­lasztását törvényesnek jelentette ki és jóvá­hagyta, Halász és Hoffmann jelöltek között pedig választást rendelt el. Melczer Gyula dr. alesperes ócsai pap az egyházmegyei tanügy állásáról referált a mely az előadó szerint igen kedvezőnek mondható. A tanítói kar példás buz­galma elismerésre méltó. Erre megválasztották az egyházmegyei törvényszék tagjait és a kerü­leti közgyűlésre küldendő követeket. Ugyanezen egyházmegye gyámintézete is tartotta ma rendes évi közgyűlését Jezsovics Pál czinkotai lelkész elnöklete alatt. Jezsovics elnök felolvasta évi jelentését, a­melyben részvétteljes szavakban emlékezik meg a bányakerületi gyám­intézet érdemes világi elnökéről, Radvánseky János báróról. A közgyűlés a buzgó és áldozat­kész protestáns főúrnak emlékezetét jegyzőköny­vében örökíti meg. Az elnök évi jelentésében konstatálta, hogy a gyámintézeti gyűjtések ered­ménye az elmúlt évben tetemesen leapadt. Az elnök által proponált, segélyfelosztási tervezetet egyhangúlag elfogadták. Ezzel a közgyűlés véget ért.

Next