Magyar Ujság, 1899. szeptember (8. évfolyam, 241-270. szám)

1899-09-01 / 241. szám

1899. szeptember 1. MAGYAR ÚJSÁG. A gyakorlatok fővezetősége mint a két fél felettes parancsnoksága szerepel; a fővezetőséggel való érintkezést a hadgyakorlat terepén, a mennyiben a fővezetőség az ellenfél közelében van, parla­­mentariek közvetítik. A fővezetőség közegei, a döntnökök és a haditudósítók minden időben és minden irányban szabadon közlekedhetnek. A hadgyakorlatok terve: Reichstadt, augusztus 31. A mai napon mind a két fél parancsnoka megtette a felderítő szolgálat tekintetében szükséges r­endelkezéseket. A távolabbi felderítő szolgálat czéljára a 8. hadtestnek a 7. dragonyos-ezred,­ a 9. had­testnek a 8. dragonyos-ezred áll rendelkezésére, mindegyik ezred hat lovas-századdal, az utász­szakaszokkal és egy-egy nyolcz lovasból álló, teljesen felszerelt távíró-őrssel. Ezenkívül ugyane szolgálatra használják a csapat-hadosztályokhoz beosztott hadosztályai lovasságot is. A 7. számú dragonyos ezrednek az volt a parancsa, hogy reggel 7 órakor induljon Reh­­dörfelből Brennen át Niemes felé és innen egy­­egy hírszolgálati osztályt Hühnerwasseren át Münchengrätzre, illetőleg Wartenberg-Oschitzon át Böhmisch-Richaba. Egy hírszolgálati osztály­nak Neugartentől Hirschbergen át Bakow­ felé kellett vonulnia. A hadosztály-lovasságoknak megparancsolták, hogy gyorsan előretörhessenek és a brenn-sandaui vonalon foglalják el a Potzen-folyó átjáróit. A 8. dragonyos-ezredet hadtestparancsnok­sága reggel 6 órakor Höflitzről Niemes-Reich­­stadton át a 296. magassági pont felé küldötte, hogy ott készenlétbe helyezkedjék. Ennek az ezrednek a wartenberg-haida-böhmisch-kamnitzi vonalig északra és a dauba-auscha-weronstadti vonalig délre eső területet kell felderítenie. Ki­küldettek különösen : egy lovasszázad Böhmisch- Leipaba azzal a parancscsal, hogy a wolfsthal­­strausswützi vonalon a polzeni hidakat foglalja el és vegye védelmébe; előőrsök voltak kül­dendők a stein-schönau-koseli vonalra ; egy lovas­századot a brenni átjáró elfoglalására rendelték ki, hogy innen egyúttal a Wolfsthaltól a Brennig létező többi polzeni átjárókat is kisérje figye­lemmel. A 29. gyaloghadosztály 2 századból és 10 lovasszázadból álló hírszolgálati osztályt Kümmeren át a brenni átjáróhoz küldött, egy másik hírszolgálati osztályt, a­mely egy század­ból és fél lovasszázadból állott, Habhsteinba kül­dött hátvédnek. Az előrenyomuló felderítő lovasság szol­gálata tekintetében a 9. hadtest akképen rendel­kezett, hogy egy zászlóalj a Wachbergre menjen Niemes mellett, a­melynek délelőtti 10 órakor kellett odaérkeznie. A 8. hadtest parancsnok­sága ezzel szemben egy gyalogdandárt, egy lovasszázadot, s egy üteget küldött a brenni magaslatok elfoglalására. Ezek a rendelkezések általában a következő­leg hajtottak végre. A nyugati fél (8. hadtest) részéről: A 7. dragonyos-ezred parancsnoka, hogy biztosítsa magának a Polzen folyón idejében való átkelést, Neugartenből egy-egy osztályt küldött a brenni és kummeri hidak elfoglalására. Az első átjárót rövid tüzelés után, az utóbbit ellentállás nélkül elfoglalták. Az ezred maga reggeli 8 óra felé­ elérte a Niemestől nyugatra elterülő magaslato­kat, ott készenlétbe helyezkedett és elővédjével a nevezett helység keleti bejáratát foglalta el. Abban az időpontban, a­midőn a keleti hadtest részéről a Wachbergbe, Niemestől ke­letre irányított gyalogsági zászlóalj e pontot elfoglalta, a dragonyos-ezrednek délelőtti 10 óra felé a gyalogsági tűz elől ki kellett térnie és további akc­ióba nem léphetett; az első délutáni órákban saját hadtestének időközben Brennbe érkezett, előretolt csapatja Leskenthalt utalta ki részére éjjeli szállásul. A keleti fél (9. hadtest) részéről­. A 8. dragonyos-ezred r­eggeli 8 óra körül érte el a Reichstadtól nyugatra fekvő 296-os magassági pont körüli felállítási helyet. Midőn az ezred­parancsnok nemsokára érkezése után azt a hírt vette, hogy nagyobb lovassági osztályok köze­lednek a Polzen folyó balpartján, ezredét a Wolfsthaltól északra elterülő magaslatokra tolta át és ott arézvonallal dél felé helyezte készenlétbe, majd, midőn arról értesült, hogy a hírszolgálattal megbízott azt a lovasszázadot, mely Böhmisch-Leipa felé nyomult előre, két ellensé­ges lovasszázad megtámadta és visszavetette, az­­ ezred Leipa felé nyomult előre, visszaszorította az ellent, de dél felé ki kellett térnie az ellen­fél túlnyomó gyalogsági ereje elől és Lindenau felé vonult vissza, saját hadtestének jobbszárnya irányában, így mind a két hadtestparancsnok elegendő tájékozást nyert ellenfele hadereje zömének, a gyalogságnak miként való megoszlásáról és ennek következtében a holnapi napra éles össze­tűzés várható. A király a hadgyakorlatokon. Reichstadt, augusztus 31. Ő Felségét a tegnapi útnak nagy fáradal­mai éppen nem viselték meg. A küldöttségek irányában, a­melyeket az uralkodó tegnap foga­dott, oly kegyes érdeklődést és leereszkedést tanúsított, hogy az eredetileg csupán egy órára megállapított fogadási határidő közel harmadfél órára nyúlt. Ma reggel 7 órakor ő Felsége, a­ki kitűnő színben van, Wexfort nevű gyönyörű barna an­gol lovára ült és Rainer főherczeg társaságá­ban Beck báró­ táborszernagygyal, a vezérkar főnökével, a hadgyakorlati fővezetőséggel, a kül­földi katonai attaséval és nagyszámú fényes kí­séretével kilovagolt a kastély kapuján és első­sorban az Izrael hegy magaslataira ment és onnan fogja kíséretével az első ütközetek kifej­lődését szemmel tartani. Hadgyakorlatok Magyarországon. Az Ausztriában és Csehországban le­folyandó császárgyakorlatokon kívül Magyar­­országon nagy lovassági hadgyakorlatok lesz­nek szeptember hónapban, a­melyeknek végső ütközeteinél Ő Felsége is jelen lesz. A nagy­szabású lovassági hadgyakorlatok már megkez­dődtek Komárom tájékán, egyelőre Mócsa és Igmánd közt a­l-ső lovasbrigád (9. és 11. számú huszárezredek és egy lovas tüzér­üteg) végzett gyakorlatokat, a­melyeknél kedden Frigyes főherczeg, az ötödik had­test parancsnoka is jelen volt. Az ezre­­dek gyakorlataik közepett két attakot is bemutattak a főherczeg előtt, mely al­kalommal, a sűrü porfelhő és a rendkívül gyors mozdulatok következtében, nyolcz lovas föl is bukott, kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedvén. A gyakorlatok kitűnően sikerültek s Frigyes főherczeg a látottak fölött megelégedését fejez­vén ki, folytatta szemléjét s ma, szerdán, Komá­romba érkezett, a­hol a 14-ik gyalogsági had­osztály bevonulási gyakorlatát szemlélte meg. ma folytatják a Mócsa és Igmánd között megkezdett lovassági hadgyakorlatokat, má­tól kezdve nagyobb lovassági csapattestek kezdik meg a gyakorlatokat, a­mennyiben két lovassági hadosztály fog egymással szembe kerülni, azaz 8 lovasezred, a­melyeknek utolsó és döntő össze­ütközésük Csóth körül lesz ő Felsége jelenlété­ben, a­ki már szeptember 13-án Pápára érke­zik. A csóthi attaknál négy közös- és négy hon­védhuszárezred fog egymással szembe kerülni, két-két lovas tüzérüteggel. E nagyszabású lovas­sági hadgyakorlatoknál, a minő a kisczelli lo­vassági hadgyakorlat óta nem volt Magyaror­szágon, ő Felsége kíséretében részt vesznek Ottó és Frigyes főherczegek és Paar gróf lovassági főfelügyelő is. A két ütköző lovassági hadosz­tálynak előreláthatólag Krand­enberg és Kloba­­csár altábornagyok lesznek a parancsnokai. Az angolokról. — Saját tudósitónktól. — Budapest, augusztus 25. Anglia lakosainál az ősök arczvonásai még nem mosódtak el. Ezek a szögletes, izmos ala­kok, melyek mintha bronzból lennének öntve, ezek az erélyesen metszett sovány arczok, ezek a bátran tekintő kék szemek az ősöktől maradt örökség. S ha az ember az angol ifjakat őszszel és télen lóháton, vagy pedig a Regent­ Streeten látja, azt hiszi, hogy azok a keresztes vitézek támadtak föl, kiknek büszke márványszobrai a a St. Mary’s Churchban állanak, vagy azok a királyok, grófok és püspökök elevenedtek meg, kiknek képmásai a canterbury-i, worcesteri vagy salisbury-i székesegyházak sírlapjain vannak kifaragva. Az antik római és görög karakterek el­vesztek, legfeljebb, ha szórványosan merülnek fel itt-ott napjainkban. A mai angol nép azonban a maga egészében teljesen hasonló az angol ősök­höz. A nagyság, erély és szellem Angliában csak átváltozik: a szászok és normanok harcz­­vágya és zsákmányoló kedve átalakult világ­kereskedelemmé és világpolitikává, anélkül, hogy az ősi energiából vesztett volna valamit. A középkor tengeri rablóiból tág látkörű keres­kedők, derék földbirtokosok, éleslátású állam­férfiak és komoly tudósok lettek. A­mi Londont illeti, ez a hat millió lakost számláló város nem is város már, hanem egye­nesen csoda. Minden hatalmas látvány nyugta­lanítja a lelket, úgy, hogy első tekintetre teljes lehetetlenség áttekinteni. A­ki Michelangelo Utolsó ítéletét látta a Listinában, az nem érti meg első tekintetre, nem érti meg napok, sőt tán hónapok múltával sem. így van az ember Londonnal is. Végtelen háztengerében, pompás boltjai, színházai, a művészet, tudomány és emberszeretet csarnokai közt az ember csak­hamar elveszti a mértéket, a melyhez szokva van s ennek az a következménye, hogy önmagát tartja végtelen kicsinynek. Jó időbe kerül, m­íg az ember ezt az érzést leküzdi, m­ig önbizalma visszatér s szeme befogadóképességgel fog bírni az objektiv szemlélődésre, összehasonlításra és kritikára. Egy idegen városban a figyelem legköze­lebbi tárgya az ember. London nyugati részének előkelő utczáin meglepi az embert az ott mozgó elegáns tömegnek üde, viruló, egészséges kiné­zésű. Ily arezokhoz nálunk csak hadgyakorlato­kon van szerencséje az embernek. Lehet, hogy vadászat s más testgyakorlás teszi az angolok arczát barnapirossá, de bizonyosan hozzájárul a bőséges, erős táplálék és az üde tengeri levegő is, mely ez óriás város minden utczáját be­járja. A másik körülmény, mely az idegennek nyomban föltűnik, a gondos és jó ruházkodás. Kifogástalan fehérnemű, elegáns és modern sza­bású kabát még Angliában sem teszi ugyan az előkelő embert, de a gentlemanséghez mégis szükséges bizonyos gondosság a ruházkodásban. Gentleman! Hányszor visszaélnek a kon­tinensen ezzel a szóval s mily komplikált a gentlemannek lénye! Lehetetlen elemeire bon­tani, mert még a leglelkiismeretesebb elemzés után is marad valami, mit szavakkal nem lehet kifejezni. A­mi a kontinensen tisztességes, mű­velt, előkelő gondolkozású ember, az Angliában még távolról sem gentleman. Angliában ehhez még hozzá kell gondolni testgyakorlat által kiképzett testet, önálló, szilárd politikai véle­ményt s némelyes vagyont. Az angol arisztokrácziának elvitathatatlanul nagyobb érdemei vannak, mint a kontinens arisz­­tokrácziájának. Az angol arisztokráczia taní­totta meg a nemzetet élénk részt venni a köz­ügyekben s megszeretni a sportot; az angol arisztokráczia a megteremtője a golfnak, cricket­­nek, lóversenynek, evezősversenynek, melyek az angolok előtt becsesebbek a világ minden kin­csénél, — az aranyat természetesen kivéve. De az angol nemességnek még más nagy érdeme is van. Akár vétel útján, akár rablással (az most nem kérdés), de a tudomány és a mű­vészet óriási múzeumává tette Londont. A fő­város számos palotái közt majdnem mindegyik­ben van régiség- vagy képgyűjtemény, finom műérzékkel berendezve. Egész festőcsoportokat, főképp pedig a hollandi iskolát a maguk teljes­ségében csakis ezekben a magánmúzeumokban lehet tanulmányozni. Jan van Steentől például, a hollandi életképek nagy mesterétől több kép látható itt, mint egész Európában együttvéve, Van der Veldét, Hobbemát, Isaac van Oktaveot s az aranyos zománczó Cuypot csak itt lehet igazán tanulmányozni. S a­mily buzgalommal gyűjtik a képeket, épp oly buzgalommal gyűjtik s méregdrágán vásárolják a szobrokat, drága könyveket, metszeteket s a műiparnak remekeit. De mivel ezek a dolgok sokkal ismerete­sebbek, hogysem bővebben kellene írni róluk, térjünk vissza az utczai élethez. Nem valami változatos az a kép, mely itt a nappali órákban föltárul. A nők öltözékei ízlésesek, kitűnő szabásúak, de nem valami föltűnők, nincsenek távoli hatásra számítva. Az angol tisztek színpompás egyenruhájával majd­nem sohasem találkozni, mert a tisztek a szol­gálat végeztével, a kaszárnyában hagyják a tarka jelmezt. A férfiak is mind egyenlők, azaz hogy mindnyájan kifogástalan finom öltözékek­

Next