Magyar Ujság, 1899. szeptember (8. évfolyam, 241-270. szám)
1899-09-01 / 241. szám
1899. szeptember 1. MAGYAR ÚJSÁG. A gyakorlatok fővezetősége mint a két fél felettes parancsnoksága szerepel; a fővezetőséggel való érintkezést a hadgyakorlat terepén, a mennyiben a fővezetőség az ellenfél közelében van, parlamentariek közvetítik. A fővezetőség közegei, a döntnökök és a haditudósítók minden időben és minden irányban szabadon közlekedhetnek. A hadgyakorlatok terve: Reichstadt, augusztus 31. A mai napon mind a két fél parancsnoka megtette a felderítő szolgálat tekintetében szükséges rendelkezéseket. A távolabbi felderítő szolgálat czéljára a 8. hadtestnek a 7. dragonyos-ezred, a 9. hadtestnek a 8. dragonyos-ezred áll rendelkezésére, mindegyik ezred hat lovas-századdal, az utászszakaszokkal és egy-egy nyolcz lovasból álló, teljesen felszerelt távíró-őrssel. Ezenkívül ugyane szolgálatra használják a csapat-hadosztályokhoz beosztott hadosztályai lovasságot is. A 7. számú dragonyos ezrednek az volt a parancsa, hogy reggel 7 órakor induljon Rehdörfelből Brennen át Niemes felé és innen egyegy hírszolgálati osztályt Hühnerwasseren át Münchengrätzre, illetőleg Wartenberg-Oschitzon át Böhmisch-Richaba. Egy hírszolgálati osztálynak Neugartentől Hirschbergen át Bakow felé kellett vonulnia. A hadosztály-lovasságoknak megparancsolták, hogy gyorsan előretörhessenek és a brenn-sandaui vonalon foglalják el a Potzen-folyó átjáróit. A 8. dragonyos-ezredet hadtestparancsnoksága reggel 6 órakor Höflitzről Niemes-Reichstadton át a 296. magassági pont felé küldötte, hogy ott készenlétbe helyezkedjék. Ennek az ezrednek a wartenberg-haida-böhmisch-kamnitzi vonalig északra és a dauba-auscha-weronstadti vonalig délre eső területet kell felderítenie. Kiküldettek különösen : egy lovasszázad Böhmisch- Leipaba azzal a parancscsal, hogy a wolfsthalstrausswützi vonalon a polzeni hidakat foglalja el és vegye védelmébe; előőrsök voltak küldendők a stein-schönau-koseli vonalra ; egy lovasszázadot a brenni átjáró elfoglalására rendelték ki, hogy innen egyúttal a Wolfsthaltól a Brennig létező többi polzeni átjárókat is kisérje figyelemmel. A 29. gyaloghadosztály 2 századból és 10 lovasszázadból álló hírszolgálati osztályt Kümmeren át a brenni átjáróhoz küldött, egy másik hírszolgálati osztályt, amely egy századból és fél lovasszázadból állott, Habhsteinba küldött hátvédnek. Az előrenyomuló felderítő lovasság szolgálata tekintetében a 9. hadtest akképen rendelkezett, hogy egy zászlóalj a Wachbergre menjen Niemes mellett, amelynek délelőtti 10 órakor kellett odaérkeznie. A 8. hadtest parancsnoksága ezzel szemben egy gyalogdandárt, egy lovasszázadot, s egy üteget küldött a brenni magaslatok elfoglalására. Ezek a rendelkezések általában a következőleg hajtottak végre. A nyugati fél (8. hadtest) részéről: A 7. dragonyos-ezred parancsnoka, hogy biztosítsa magának a Polzen folyón idejében való átkelést, Neugartenből egy-egy osztályt küldött a brenni és kummeri hidak elfoglalására. Az első átjárót rövid tüzelés után, az utóbbit ellentállás nélkül elfoglalták. Az ezred maga reggeli 8 óra felé elérte a Niemestől nyugatra elterülő magaslatokat, ott készenlétbe helyezkedett és elővédjével a nevezett helység keleti bejáratát foglalta el. Abban az időpontban, amidőn a keleti hadtest részéről a Wachbergbe, Niemestől keletre irányított gyalogsági zászlóalj e pontot elfoglalta, a dragonyos-ezrednek délelőtti 10 óra felé a gyalogsági tűz elől ki kellett térnie és további akcióba nem léphetett; az első délutáni órákban saját hadtestének időközben Brennbe érkezett, előretolt csapatja Leskenthalt utalta ki részére éjjeli szállásul. A keleti fél (9. hadtest) részéről. A 8. dragonyos-ezred reggeli 8 óra körül érte el a Reichstadtól nyugatra fekvő 296-os magassági pont körüli felállítási helyet. Midőn az ezredparancsnok nemsokára érkezése után azt a hírt vette, hogy nagyobb lovassági osztályok közelednek a Polzen folyó balpartján, ezredét a Wolfsthaltól északra elterülő magaslatokra tolta át és ott arézvonallal dél felé helyezte készenlétbe, majd, midőn arról értesült, hogy a hírszolgálattal megbízott azt a lovasszázadot, mely Böhmisch-Leipa felé nyomult előre, két ellenséges lovasszázad megtámadta és visszavetette, az ezred Leipa felé nyomult előre, visszaszorította az ellent, de dél felé ki kellett térnie az ellenfél túlnyomó gyalogsági ereje elől és Lindenau felé vonult vissza, saját hadtestének jobbszárnya irányában, így mind a két hadtestparancsnok elegendő tájékozást nyert ellenfele hadereje zömének, a gyalogságnak miként való megoszlásáról és ennek következtében a holnapi napra éles összetűzés várható. A király a hadgyakorlatokon. Reichstadt, augusztus 31. Ő Felségét a tegnapi útnak nagy fáradalmai éppen nem viselték meg. A küldöttségek irányában, amelyeket az uralkodó tegnap fogadott, oly kegyes érdeklődést és leereszkedést tanúsított, hogy az eredetileg csupán egy órára megállapított fogadási határidő közel harmadfél órára nyúlt. Ma reggel 7 órakor ő Felsége, aki kitűnő színben van, Wexfort nevű gyönyörű barna angol lovára ült és Rainer főherczeg társaságában Beck báró táborszernagygyal, a vezérkar főnökével, a hadgyakorlati fővezetőséggel, a külföldi katonai attaséval és nagyszámú fényes kíséretével kilovagolt a kastély kapuján és elsősorban az Izrael hegy magaslataira ment és onnan fogja kíséretével az első ütközetek kifejlődését szemmel tartani. Hadgyakorlatok Magyarországon. Az Ausztriában és Csehországban lefolyandó császárgyakorlatokon kívül Magyarországon nagy lovassági hadgyakorlatok lesznek szeptember hónapban, amelyeknek végső ütközeteinél Ő Felsége is jelen lesz. A nagyszabású lovassági hadgyakorlatok már megkezdődtek Komárom tájékán, egyelőre Mócsa és Igmánd közt al-ső lovasbrigád (9. és 11. számú huszárezredek és egy lovas tüzérüteg) végzett gyakorlatokat, amelyeknél kedden Frigyes főherczeg, az ötödik hadtest parancsnoka is jelen volt. Az ezredek gyakorlataik közepett két attakot is bemutattak a főherczeg előtt, mely alkalommal, a sűrü porfelhő és a rendkívül gyors mozdulatok következtében, nyolcz lovas föl is bukott, kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedvén. A gyakorlatok kitűnően sikerültek s Frigyes főherczeg a látottak fölött megelégedését fejezvén ki, folytatta szemléjét s ma, szerdán, Komáromba érkezett, ahol a 14-ik gyalogsági hadosztály bevonulási gyakorlatát szemlélte meg. ma folytatják a Mócsa és Igmánd között megkezdett lovassági hadgyakorlatokat, mától kezdve nagyobb lovassági csapattestek kezdik meg a gyakorlatokat, amennyiben két lovassági hadosztály fog egymással szembe kerülni, azaz 8 lovasezred, amelyeknek utolsó és döntő összeütközésük Csóth körül lesz ő Felsége jelenlétében, aki már szeptember 13-án Pápára érkezik. A csóthi attaknál négy közös- és négy honvédhuszárezred fog egymással szembe kerülni, két-két lovas tüzérüteggel. E nagyszabású lovassági hadgyakorlatoknál, a minő a kisczelli lovassági hadgyakorlat óta nem volt Magyarországon, ő Felsége kíséretében részt vesznek Ottó és Frigyes főherczegek és Paar gróf lovassági főfelügyelő is. A két ütköző lovassági hadosztálynak előreláthatólag Krandenberg és Klobacsár altábornagyok lesznek a parancsnokai. Az angolokról. — Saját tudósitónktól. — Budapest, augusztus 25. Anglia lakosainál az ősök arczvonásai még nem mosódtak el. Ezek a szögletes, izmos alakok, melyek mintha bronzból lennének öntve, ezek az erélyesen metszett sovány arczok, ezek a bátran tekintő kék szemek az ősöktől maradt örökség. S ha az ember az angol ifjakat őszszel és télen lóháton, vagy pedig a Regent Streeten látja, azt hiszi, hogy azok a keresztes vitézek támadtak föl, kiknek büszke márványszobrai a a St. Mary’s Churchban állanak, vagy azok a királyok, grófok és püspökök elevenedtek meg, kiknek képmásai a canterbury-i, worcesteri vagy salisbury-i székesegyházak sírlapjain vannak kifaragva. Az antik római és görög karakterek elvesztek, legfeljebb, ha szórványosan merülnek fel itt-ott napjainkban. A mai angol nép azonban a maga egészében teljesen hasonló az angol ősökhöz. A nagyság, erély és szellem Angliában csak átváltozik: a szászok és normanok harczvágya és zsákmányoló kedve átalakult világkereskedelemmé és világpolitikává, anélkül, hogy az ősi energiából vesztett volna valamit. A középkor tengeri rablóiból tág látkörű kereskedők, derék földbirtokosok, éleslátású államférfiak és komoly tudósok lettek. Ami Londont illeti, ez a hat millió lakost számláló város nem is város már, hanem egyenesen csoda. Minden hatalmas látvány nyugtalanítja a lelket, úgy, hogy első tekintetre teljes lehetetlenség áttekinteni. Aki Michelangelo Utolsó ítéletét látta a Listinában, az nem érti meg első tekintetre, nem érti meg napok, sőt tán hónapok múltával sem. így van az ember Londonnal is. Végtelen háztengerében, pompás boltjai, színházai, a művészet, tudomány és emberszeretet csarnokai közt az ember csakhamar elveszti a mértéket, a melyhez szokva van s ennek az a következménye, hogy önmagát tartja végtelen kicsinynek. Jó időbe kerül, míg az ember ezt az érzést leküzdi, mig önbizalma visszatér s szeme befogadóképességgel fog bírni az objektiv szemlélődésre, összehasonlításra és kritikára. Egy idegen városban a figyelem legközelebbi tárgya az ember. London nyugati részének előkelő utczáin meglepi az embert az ott mozgó elegáns tömegnek üde, viruló, egészséges kinézésű. Ily arezokhoz nálunk csak hadgyakorlatokon van szerencséje az embernek. Lehet, hogy vadászat s más testgyakorlás teszi az angolok arczát barnapirossá, de bizonyosan hozzájárul a bőséges, erős táplálék és az üde tengeri levegő is, mely ez óriás város minden utczáját bejárja. A másik körülmény, mely az idegennek nyomban föltűnik, a gondos és jó ruházkodás. Kifogástalan fehérnemű, elegáns és modern szabású kabát még Angliában sem teszi ugyan az előkelő embert, de a gentlemanséghez mégis szükséges bizonyos gondosság a ruházkodásban. Gentleman! Hányszor visszaélnek a kontinensen ezzel a szóval s mily komplikált a gentlemannek lénye! Lehetetlen elemeire bontani, mert még a leglelkiismeretesebb elemzés után is marad valami, mit szavakkal nem lehet kifejezni. Ami a kontinensen tisztességes, művelt, előkelő gondolkozású ember, az Angliában még távolról sem gentleman. Angliában ehhez még hozzá kell gondolni testgyakorlat által kiképzett testet, önálló, szilárd politikai véleményt s némelyes vagyont. Az angol arisztokrácziának elvitathatatlanul nagyobb érdemei vannak, mint a kontinens arisztokrácziájának. Az angol arisztokráczia tanította meg a nemzetet élénk részt venni a közügyekben s megszeretni a sportot; az angol arisztokráczia a megteremtője a golfnak, cricketnek, lóversenynek, evezősversenynek, melyek az angolok előtt becsesebbek a világ minden kincsénél, — az aranyat természetesen kivéve. De az angol nemességnek még más nagy érdeme is van. Akár vétel útján, akár rablással (az most nem kérdés), de a tudomány és a művészet óriási múzeumává tette Londont. A főváros számos palotái közt majdnem mindegyikben van régiség- vagy képgyűjtemény, finom műérzékkel berendezve. Egész festőcsoportokat, főképp pedig a hollandi iskolát a maguk teljességében csakis ezekben a magánmúzeumokban lehet tanulmányozni. Jan van Steentől például, a hollandi életképek nagy mesterétől több kép látható itt, mint egész Európában együttvéve, Van der Veldét, Hobbemát, Isaac van Oktaveot s az aranyos zománczó Cuypot csak itt lehet igazán tanulmányozni. S amily buzgalommal gyűjtik a képeket, épp oly buzgalommal gyűjtik s méregdrágán vásárolják a szobrokat, drága könyveket, metszeteket s a műiparnak remekeit. De mivel ezek a dolgok sokkal ismeretesebbek, hogysem bővebben kellene írni róluk, térjünk vissza az utczai élethez. Nem valami változatos az a kép, mely itt a nappali órákban föltárul. A nők öltözékei ízlésesek, kitűnő szabásúak, de nem valami föltűnők, nincsenek távoli hatásra számítva. Az angol tisztek színpompás egyenruhájával majdnem sohasem találkozni, mert a tisztek a szolgálat végeztével, a kaszárnyában hagyják a tarka jelmezt. A férfiak is mind egyenlők, azaz hogy mindnyájan kifogástalan finom öltözékek