Magyar Vadász, 1953 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-10 / 1. szám
A dolgozó nép ma már nem rabja, hanem ura az erdőnek A régi, sötétemlékű időikben a gyönyörű és gazdag romániai erdők dús kincsükkel és bő állatállományukkal együtt a népnyúzók tulajdonában voltak. A dolgozó népnek, a szegényes iköziápi paraisztságnak pár hasábjáért napokig kellett dolgozniok. Az erdőkben az uraké volt a fa, az urak vadásztak, a parasztok csak mint hajtók vehettek részt a mágnások és gazdag bojárok vadász-passzióiban. Pár hasáb fa és pár sörét volt a verük, amit az úri kocavadászok beléjük lőttek. De már Romániában is örökre letűntek azok az idők, amikor a dolgozó népet sötétségben tarthatták a burzsoá földesúri rendszer ingyenélői. Ma a román dolgozó parasztcsaládok ezrei és ezrei egyesítették földjeiket kollektív gazdaságokban és mezőgazdasági társulásokban. A romániai vadásztársaságoknak sem monoklis mágnások és kamásnis dzsentrik a tagjai, hanem a dolgozó nép széles rétegei. omániában nemrégiben megtartott nagy nemzetgyűlési választások napjának tiszteletére tett felajánlásokból a román vadásztársaságok tagjai is kivették részüket. A vadászok felajánlásokkal és vadbeadási kötelezettségeik túlteljesítésével köszöntötték e napot, hogy ezzel is elősegítsék a Román Népköztársaság felvirágoztatását.A tőkés rendszer idején a munkást és parasztot kizsákmányoló kapitalisták az egyéni haszonért folytatott tülekedésben valósággal letarolták az erdőket, de nem volt érdekük, hogy újra fásítsák azokat« — írja a Román Munkáspárt Kolozsvár Tartományi V^e,t$gége és a To jomÁAVl Néptanács Lapja. De azóta a külföldi és belföldi nagytőkéseket, a mágnásokat és bojárokat kiseperték az erdőből a dolgozók. Az erdő ma már nem az urak vadászterülete, hanem a dolgozó nép tulajdona. A romániai munkás és paraszt már nem rabja, hanem ura az erdőnek. A mai Romániában nem az erdőirtás a programm, hanem az erdőültetés. A Román Népköztársaság ötéves terve során nagykiterjedésű erdőket ültetnek 390.000 hektáron. Aománia gazdag és hatalmas vadász 1 területei bő lehetőséget nyújtanak a legváltozatosabb vadfajtákra való vadászatra. A román vadászok élnek is ezzel a lehetőséggel. Pillanatra sem tévesztve szem elől azt, hogy mivel tartoznak a nép államának. A román vadásztársaságok tagjai a népből, a dolgozók soraiból kerültek ki, természetes tehát, hogy jó munka után jó vadászattal segítik elő a román népgazdaság fejlődését. Ahonnan a vadászkutya elvitte a kitömött görényt Mezőigazdasági kiállítás Nyíregyházán Nemrég rendezték Nyíregyházán a megyei mezőgazdasági kiállítást melyen a Nyersbőrgyűjtő- és Készletező Vállalat is bemutatta a bőrök helyes fényűzését, kezelését, tartósítását és azt a rengeteg iparcikket, amit üzemeink ebből a fontos ipari alapanyagból készítenek. A kiállításra eljöttek a szabolcsi vadászok is, így történt, hogy a termeik csendjét egyik nap éktelen kutyaugatás verte fel. Az egyik látogató vizslája felfedezte a művészien elrendezett sziklacsoport tetején kitömött rókát, görényt, hörcsögöt. Az állatok olyan élethűen álltak a kövek között,hogy a kutyában felébredt a vadászszenvedély és már csak az utcán tudták szájából a kitömött görényt kiszabadítani. Nád fedelű számiló, gépszíj, futballabda A kiállítás vadászati részében bemutatták a helyes nyúlfejtést és szárítást, a helyes sózást, nevezetesen, hogy a nyersbőrt a bőrsúly egyharmadának megfelelő tiszta sóval kell lesózni. Egyik sarokban nádfedelű szárítót láttunk, ami megvédi a száradó bőrt a napsugarak káros hatásától. A feliratok megmagyarázták a vadászoknak, hogy az elejtett vad- és szőrmésállatok bőre az ipar fontos alapanyaga, a kész termékek pedig valutát jelentenek, hiszen a világhírű magyar bőripar áruit a földgolyó minden országában megtaláljuk. Konzervált állapotban láthattunk juh-, kutya-, macskabőröket. A panofahulladékból kiállított művészi ,szőrmetakarókkal leterített dobogókon futballabdákat, gépszíjakat, bundákat. A’e dobjuk el a nyúlbőrt Fényképünk a kiállítás egyik részletét mutatja. A sarokban házinyúlból készült bunda, szífutánzat. Mellette a dobogón kikészített macska-, és kutyabőrök. A falra helyesen szárított nyers kutyabőrt szögeltek. A vadbőrtablón mókus, nyest, vidra, róka, görény és menyét lefejtett gereznái]a. Mellette a mesterséges táj, amely még a vadászkutyát is becsapta. Ma, amikor már messze túl vagyunk az első hó leesésén, a nyúlszezon derekán járunk, ne felejtsük el, hogy minden egyes nyúlbőr elvesztése kárt jelent népgazdaságunknak. A jóízűen elfogyasztott nyúlpecsenye is emlékeztessen arra, hogy az állat bőrét ne dobjuk el. Húzzuk deszkára vagy villaalakú galyra, húsos oldalával kifelé és juttassuk el a légszáraz bőrt minél hamarabb a begyüjtőhelyre. Nyersbőrgyüjtő és Készletező Vállalat