Magyar Vadász, 1962 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1962-03-10 / 3. szám
Vadgazdálkodásunk új törvényes szabályozásának főbb vonásait ÍRTA : DR. BALASSA GYULA MINISZTERHELYETTES, az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője Az elmúlt esztendő utolsó hónapjában ülésező parlamentünk megalkotta az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló törvényünket, mely az 1961. évi VII. törvényként került törvénytárunkba. Vadgazdálkodási szerveinket, az ország egész vadásztársadalmát, az ezzel foglalkozó igazgatási szerveket közvetlenül érintő törvényes szabályozásunk 1. §-ában megjelöli a törvény célját A törvény célja, a törvény szavai szerint (az erdőgazdálkodási célkitűzéseken felül) az, hogy „a vadgazdálkodás és a vadászat minél jobban megfeleljen népgazdasági rendeltetésének, illetve elősegítse vadgazdálkodási kultúránk továbbfejlesztését”. A törvény e tömör szövegezésében tulajdonképpen világos fogalmazást nyer a vadgazdálkodással és vadászattal foglalkozó szervek, intézmények, társaságok feladata is. Kifejezésre jut világosan, hogy feladatunk elsősorban a vadgazdálkodásra kell hogy irányuljon és másodlagos jelentősége van a vadászatnak, ami nézetünk szerint nem is egyéb, mint a vadgazdálkodás egyik része. Pontosan az a — nem vitás, kellemes — része, ami minden gazdálkodó és termelő tevékenység végső fázisaként szokott jelentkezni: a termés aratása, szüretelése. De az is kifejezésre jut ebben a mondatban, hogy a vadgazdálkodás nem lehet öncélú, hanem a népgazdaság érdekét kell, hogy szolgálja. A most ismertetett alapcélok megvalósítása érdekében a törvény a vadgazdálkodás és a vadászat, valamint a vadállomány hasznosításának egységes irányításával (az ország egész területén az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetőjét bízza meg, aki ezt a funkcióját az Országos Vadgazdálkodási és Vadászati Tanács által megállapított irányelvek alapján végzi. Törvényünk egyik új vonása tehát az, hogy a vadászat és vadgazdálkodás felső irányítását egységessé teszi és azt arra a szervre bízza, mely ennek az elvégzésére elsősorban hivatott, mint ahogy azt számtalan külföldi állam bevált példája is igazolja. A másik fő jellemző pedig az, hogy az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője ezt a feladatát olyan kollektív szerv közreműködésével látja el, melynek révén az elsődleges népgazdasági érdekek érvényesülése teljes biztosítást nyer. Az Országos Vadgazdálkodási és Vadászati Tanácsnak ugyanis 20 tagját az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője, illetve a Földművelésügyi Miniszter előterjesztésére a Minisztertanács a vadgazdálkodás, illetőleg a vadászat különböző érdekeltségű kiváló szakemberek közül nevezi ki. További új vonása törvényünknek, hogy a vadgazdálkodás fejlesztése céljára a vadgazdálkodással és a vadászattal kapcsolatos bevételekről Vadgazdálkodási Alap létesítésére nyújt módot, mellyel a törvény végrehajtása tárgyában kiadott 1/1962. M. T. számú kormányrendelet él is. A kormányrendelet el is rendeli ennek az alapnak a létesítését, melynek forrásait az országos vadkereskedelmi szerv által eladott élővad árából, a termelőszövetkezeti vadásztársaságok által fizetett vadgazdálkodás-fejlesztési hozzájárulásból, valamint a bérkilövési díjakból és egyéb pénzügyi forrásokból kell biztosítani. Mindjárt hozzá kell tennem azt is, hogy az alap felhasználásáról az Országos Vadgazdálkodási és Vadászati Tanács által megadott irányelvek szerint ugyancsak az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője dönt. A korábbi jogszabályunktól (a vadászatról és vadgazdálkodásról szóló 1957. évi 43. tvr.) alapvetően eltérő intézkedései az új szabályozásnak még a következők: Eltérő a vadászati jog hasznosításának szabályozása is. Az új rendelkezés szerint a mezőgazdasági termelőszövetkezet, ha a használatában levő területet vadászterületté minősítették és vadásztársaságot alakít, vadásztársasága részére az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetőjétől a vadászati jog átengedését igényelheti. A termelőszövetkezeti vadásztársaság az átengedett vadászati jog hasznosításáért azonban nem haszonbérleti díjat fizet, hanem vadgazdálkodás-fejlesztési hozzájárulást. Ennek mértékét az Országos Vadgazdálkodási és Vadászati Tanács által megállapított irányelvek alapján az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője határozza meg A vadgazdálkodás-fejlesztési hozzájárulás összege nem haladhatja meg a haszonbérlő vadásztársaság által a hasonló vadászterület után fizetett haszonbér egyharmad részét. További kedvezménye a termelőszövetkezeteknek, hogy a jogszabály abban az esetben, ha a termelőszövetkezet területén működő idegen vadásztársaság jogviszonya valamilyen oknál fogva megszűnik, a termelőszövetkezet elsősorban igényelheti (a már említett feltételek fennforgása esetén) területére a vadászati jog átengedését. A vadkár és a vadkártérítés állandó nézeteltérések forrása volt a múltban a vadászatra jogosított erdőgazdaságok, vagy a vadásztársaságok, és a mezőgazdasági termelők, elsősorban a termelőszövetkezetek között. Remélhetőleg a jövőben e viták, marakodások száma erősen le fog csökkenni, mert az új rendelkezések módot nyújtanak arra, hogy a nagyvadas vadászatra jogosított a mezőgazdasági termelővel (termelő szövetkezettel) előre kárátalány megfizetésében állapodhassék meg. Ilyen megállapodás hiányában a vadkárigény érvényesítésére továbbra is a régi vadkárbecslési eljárások maradnak érvényben, mégis azzal az eltéréssel, hogy a megyei mezőgazdasági szakigazgatási szerv vadkártérítési ügyben hozott határozata ellen államigazgatási úton fellebbezésnek már nincs helye. A határozatot azonban — jogszabálysértés esetén — — bíróság előtt lehet keresettel megtámadni. Új büntető törvényünk nem ismeri az orvvadászat bűntettét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vadgazdálkodással összefüggően és a vadászat során elkövetett bűncselekmények és szabálysértések nem maradnak megtorlás nélkül. Törvényünk ugyanis kimondja, hogy a vad az állam tulajdona, vagyis azt, hogy társadalmi tulajdon. Tehát a régi fogalom szerint orvvadászatot elkövető egyént ezentúl a társadalmi tulajdon védelmére alkotott rendelkezések szerint fogják nem kevésbé szigorúan megbüntetni. Azokat pedig, akik csak kisebb mértékben sértik meg a vadgazdálkodás törvényes rendjét, a kormányrendeletben felsorolt különféle szabálysértési cselekményeknek megfelelően 1000—3000 Ft pénzbírsággal sújtják. Egészen új a kormányrendelet 57. §-ában foglalt az a rendelkezés, amely a vadgazdálkodással kapcsolatban elkövetett bűntett vagy szabálysértés miatt induló eljárások során kötelességévé teszi a vadászatra jogosítottnak, hogy kárát bíróilag érvényesítse. Nem fordulhat elő tehát a jövőben az, hogy a tilalmi időben kilőtt szarvastehén eladási árának egy részéből mosolyogva fizette ki a szabályt sértő pénzbírságát, hanem az igen jelentős (Folytatás a 4. oldalon)