Magyar Vadász, 1965 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1965-02-10 / 2. szám
Élő nyúl befogása háromráhajtásos int ismeretes, az élő nyúl befogása legtöbbször a naponta két egyenes irányú, 2 X 2 = 4 ráhajtással történik, mihez kb. 70 ember (hajtó és zsákos) szükséges. A tapasztalatok szerint ez a befogási módszer nem felel meg teljesen a követelményeknek, mert egyrészt a munkaidő nincs megfelelően kihasználva, másrészt a felhajtott nyulakból aránylag kevés kerül a hálóba, illetve befogásra, ami növeli a befogási költségeket. A befogási idő hosszúra nyúlik és a háló sincs megfelelően kihasználva, különös tekintettel a befogásra kedvező időjárás kihasználására is. A fentiekben röviden vázolt befogási mód hátrányainak kiküszöbölésére, illetve előnyösebb befogási eredmények elérése céljából kidolgoztam — többszöri kipróbálás után — egy új módszert, melyet az alábbiakban szeretnék ismertetni és ajánlani. Az új befogási mód lényege az, hogy nem egyenes irányú, két ráhajtásos, hanem háromágú csillag alakú háromráhajtásos hálóállítással hajtjuk végre a befogást és így a napi (2 x 2) négy ráhajtás helyett (2 x 3) hat ráhajtást tudunk eszközölni ugyanazon költség és munkaidő alatt. Ezen új hálóállítási módszert az 1. sz. ábra szemlélteti és levezetése az alábbiak szerint történik: Munkaerő-szükséglet: Az irányító vadászszemélyzeten kívül elegendő 56 ember (16 zsákos és 40 hajtó), de vegyünk 60 embert (16 zsákos és 44 hajtó), tehát 10 emberrel kevesebbet, mint az eddig szokásos egyirányú hálóállítási módnál a legkisebb létszám. A hajtók és zsákosok közösen, de két csoportra osztva építik a hálószárnyakat. Feladatuk, illetve a hálóállítási munkájuk ugyanaz, mint az egyenes irányú hálóállításnál, azzal a különbséggel, hogy most 16 hálóval közösen (tehát mind a két csoport hajtója és zsákosa) építik az első „a” szárnyat. Lehet úgy is, hogy egy-egy csoport 8—8 hálót állít fel. Egyik a szárny kezdőpontjától kezdve szegőhálóval, a másik meg 180 méterre (240 lépésre) kereszthálóval kezdve, illetve folytatva építi a hálót. A központtól kezdve pedig külön-külön állítják 17—17 hálóval (minthogy ez idő szerint, mint ez ismeretes, a hálógarnitúra 50 db hálóból áll, tehát 16 + 17 + 17 db jut egy-egy szárnyra). Ezután következik a zsákosok elhelyezkedése a szokásos módon és a hajtók felvonulása az „a” szárnytól balra az I. hajtáshoz, majd ugyancsak az „a” szárnytól, de jobbra a II. és utoljára a „b” és „c” szárnyak közt a III. hajtáshoz, illetve a három hajtás lebonyolítása úgy, hogy a hajtások befejezése után minden csoport az általa állított hálószárnyhoz jut, s kezdi azt azonnal bontani. Az első szárnyat ugyanolyan beosztással bontják, mint ahogy állították. Az így befejezett első hálóállítás és a három ráhajtás után mindnyájan átvonulnak a következő, előre meghatározott hálóállítás területének kezdőpontjához, mely természetesen az első hálóállítás szomszédságában lett kijelölve. Az egész új hálóállítási és befogási eljárás kb. ugyanannyi időt vesz igénybe, mint a régi. Időbeni eltérés mindkettőnél lehetséges, azért is írtam, hogy „kb”, mert az elsősorban az embereken múlik, hogy hogyan dolgoznak.Láttam olyan munkamenetet is a régi módszernél, hogy a második hálóállításra már alig jutott idő és három hajtást is alig tudtak elvégezni, mert rájuk esteledett. De láttam olyat is, mikor még világosban értek haza,pedig két háromráhajtásos hálóállítást, tehát hat hajtást bonyolítottak le.) Rendes menetben a háromráhajtásos hálóállítással történő befogás kb. az alábbiak szerint alakul időt illetőleg: Az első „a” szárny állítása, minthogy azt együtt végzi mindkét csoport 20 perc, a második „b” és a harmadik „c” szárny állítása, melyet egy-egy csoport külön-külön, de egyidőben végez 40 perc, felvonulás a hajlandó I., II. és III. terület körülzárására és lehajtására (3 x 50 perc) 150 perc, hálófelszedés hajtások után 30 perc, átvonulás a második hálóállítás területére 30 perc, a második hálóállítás és befogás ideje van, mint az első, 240 perc, összes munkaidő-szükséglet 510 perc, vagyis 8 óra 30 perc, mely idő alatt hat ráhajtás nyugodtan elvégezhető. Az elmondottakból látható tehát, a háromráhajtásos háromágú csillag alakú, hálóállítással rendezett befogás rendes munkamenet mellett: 1. megfelelő munkaidő-felhasználással jár, 2. minthogy négy hajtás helyett hatot tudunk végezni, magától értetődően több nyulat is lehet fogni, hiszen a hajtások számaránya is 50 százalékkal többet ígér, 3. tehát a magasabb befogási eredmény alacsonyabb munkaköltséget jelent és 4. a befogási idő is kb. egy harmadrésznyivel rövidül le, ami szintén jelentős tényező. De beszéljenek az eddigi kipróbálások során nyert számok. Először az összehasonlító befogások (háromráhajtásos és kétráhajtásos) során nyert eredményeket értékelem ki (A. alatt), majd pedig a háromráhajtásos befogások során a felhajtott és befogott nyulak kiszázalékolásával (B. alatt), s az alábbiak szerint alakultak az eredmények: