Magyar Vadász, 1965 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1965-02-10 / 2. szám

Élő nyúl befogása háromráhajtásos int ismeretes, az élő nyúl befogása legtöbbször a naponta két egyenes irányú, 2 X 2 = 4 ráhajtással történik, mihez kb. 70 ember (hajtó és zsákos) szükséges. A tapasztalatok szerint ez a befogási módszer nem felel meg teljesen a követelményeknek, mert egy­részt a munkaidő nincs megfelelően kihasználva, más­részt a felhajtott nyulakból aránylag kevés kerül a háló­ba, illetve befogásra, ami növeli a befogási költségeket. A befogási idő hosszúra nyúlik és a háló sincs megfele­lően kihasználva, különös tekintettel a befogásra kedvező időjárás kihasználására is.­­ A fentiekben röviden vázolt befogási mód hátrányainak kiküszöbölésére, illetve előnyösebb befogási eredmények elérése céljából kidolgoztam — többszöri kipróbálás után — egy új módszert, melyet az alábbiakban szeretnék ismertetni és ajánlani. Az új befogási mód lényege az, hogy nem egyenes irányú, két ráhajtásos, hanem háromágú csillag alakú háromráhajtásos hálóállítással hajtjuk végre a befogást és így a napi (2 x 2) négy ráhajtás helyett (2 x 3) hat ráhajtást tudunk eszközölni ugyanazon költség és munka­idő alatt. Ezen új hálóállítási módszert az 1. sz. ábra szemlélteti és levezetése az alábbiak szerint történik: Munkaerő-szükséglet: Az irányító vadászszemélyzeten kívül elegendő 56 ember (16 zsákos és 40 hajtó), de ve­gyünk 60 embert (16 zsákos és 44 hajtó), tehát 10 em­berrel kevesebbet, mint az eddig szokásos egyirányú hálóállítási módnál a legkisebb létszám. A hajtók és zsákosok közösen, de két csoportra osztva építik a háló­szárnyakat. Feladatuk, illetve a hálóállítási munkájuk ugyanaz, mint az egyenes irányú hálóállításnál, azzal a különbséggel, hogy most 16 hálóval közösen (tehát mind a két csoport hajtója és zsákosa) építik az első „a” szár­nyat. Lehet úgy is, hogy egy-egy csoport 8—8 hálót állít fel. Egyik a szárny kezdőpontjától kezdve szegőhálóval, a másik meg 180 méterre (240 lépésre) kereszthálóval kezdve, illetve folytatva építi a hálót. A központtól kezdve pedig külön-külön állítják 17—17 hálóval (minthogy ez idő szerint, mint ez ismeretes, a hálógarnitúra 50 db hálóból áll, tehát 16 + 17 + 17 db jut egy-egy szárnyra). Ezután következik a zsákosok elhelyezkedése a szokásos módon és a hajtók felvonulása az „a” szárnytól balra az I. hajtáshoz, majd ugyancsak az „a” szárnytól, de jobbra a II. és utoljára a „b” és „c” szárnyak közt a III. hajtáshoz, illetve a három hajtás lebonyolítása úgy, hogy a hajtások befejezése után minden csoport az általa állított hálószárnyhoz jut, s kezdi azt azonnal bontani. Az első szárnyat ugyanolyan beosztással bontják, mint ahogy állították. Az így befejezett első hálóállítás és a három ráhajtás után mindnyájan átvonulnak a követ­kező, előre meghatározott hálóállítás területének kezdő­pontjához, mely természetesen az első hálóállítás szom­szédságában lett kijelölve. Az egész új hálóállítási és befogási eljárás kb. ugyan­annyi időt vesz igénybe, mint a régi. Időbeni eltérés mindkettőnél lehetséges, azért is írtam, hogy „kb”, mert az elsősorban az embereken múlik, hogy hogyan dolgoz­nak.­­Láttam olyan munkamenetet is a régi módszernél, hogy a második hálóállításra már alig jutott idő és há­rom hajtást is alig tudtak elvégezni, mert rájuk esteledett. De láttam olyat is, mikor még világosban értek haza,­­pedig két háromráhajtásos hálóállítást, tehát hat hajtást bonyolítottak le.) Rendes menetben a háromráhajtásos hálóállítással tör­ténő befogás kb. az alábbiak szerint alakul időt illetőleg: Az első „a” szárny állítása, minthogy azt együtt végzi mindkét csoport 20 perc, a második „b” és a harmadik „c” szárny állítása, melyet egy-egy csoport külön-külön, de egyidőben végez 40 perc, felvonulás a hajlandó I., II. és III. terület körülzárására és lehajtására (3 x 50 perc) 150 perc, hálófelszedés hajtások után 30 perc, átvonulás a második hálóállítás területére 30 perc, a második háló­állítás és befogás ideje van, mint az első, 240 perc, összes munkaidő-szükséglet 510 perc, vagyis 8 óra 30 perc, mely idő alatt hat ráhajtás nyugodtan elvégezhető. Az elmondottakból látható tehát, a háromráhajtásos háromágú csillag alakú, hálóállítással rendezett befogás rendes munkamenet mellett: 1. megfelelő munkaidő-felhasználással jár, 2. minthogy négy hajtás helyett hatot tudunk végezni, magától értetődően több nyulat is lehet fogni, hiszen a hajtások számaránya is 50 százalékkal többet ígér, 3. tehát a magasabb befogási eredmény alacsonyabb munkaköltséget jelent és 4. a befogási idő is kb. egy harmadrésznyivel rövidül le, ami szintén jelentős tényező. De beszéljenek az eddigi kipróbálások során nyert szá­mok. Először az összehasonlító befogások (háromráhajtá­sos és kétráhajtásos) során nyert eredményeket értékelem ki (A. alatt), majd pedig a háromráhajtásos befogások során a felhajtott és befogott nyulak kiszázalékolásával (B. alatt), s az alábbiak szerint alakultak az eredmények:

Next