Rapcsányi Jakab: Magyar városok monográfiája 14. Baja és Bács-Bodrog vármegye községei (Budapest, 1934)
Ötödik rész - Kelebia - Kisszállás - Vág István: Kunbaja
ozáson ment keresztül, így lett belőle Kumbaja, Kun-Baja, Kunbaja, míg a legutóbbi helységnév felülvizsgálatkor az eredeti Kunbaja nevet kapta vissza. Almási Rudics Máté intézkedésére 1819 tavaszán 80 szabványos ház állt készen, amikor a közeli német községekből megindult a telepítés II. József 1782. évi híres pátensében biztosított feltételek szerint. Legtöbb család Csátaljáról jött. Jöttek még Őrszállásról, Garáról, Vaskútról, de néhány család közvetlenül Würtenbergből is. Az első telepesek között előforduló még ma is élő családnevek: Beck, Berger, Brandt, Gärtner, Krisztmann, Lutz, Rettich, Szuyer. Az első nevek között előforduló magyar nevek: Árvai, Fekete, Hajas, Rostás, Sovány, Szőnyi, Tamás Újvári. A magyar nevű családok közvetlenül az uraság szolgálatában állottak, bizonyságául annak, hogy Rudics Máté e fajhoz tartozónak érezte és vallotta magát. Az alapítás évében önálló község jellegét nyerte Kunbaja. Egy biró és hat esküdt képezte elöljáróságát. A biró háza volt az ideiglenes faluháza. A jegyzői teendőket eleinte az uraság rudicsházai kasznárja végezte, aki tisztségéért a várm. szabályrendeletben előirt javadalmazásban részesült. Még 1819- ben fölállították az önálló r. k. lelkészséget mely a bácsalmási plébános hatáskörébe tartozott. Az anyakönyvek az első évtől teljesen ép állapotban megvannak. Ez év dec. havában elkészült a r. k. kápolna (imaház) is s dec. 14-én ideköltözöttSzuknovics Jakab helyi lelkész. Az 1820. év tanúskodik a község rohamos fejlődéséről, amikor a kereszteltek anyakönyve szerint 109 gyermek kereszteltetett meg. A letelepedett lakosság főfoglalkozása a földmivelés és állattenyésztés volt. Utóbbit megkönnyítette a nagy kiterjedésű közös legelő. 1826-ban épült a községháza és iskola. 1836-ban épült a plébánia, melynek hatalmas falai évszázados ellenállásra emeltettek, egyszerű nemes kivitele pedig örök modernséget sugároz a késő utókorra is. Ez évben megkezdődött a homoki szőlők telepítése is. 1838-ban kolera járvány pusztított a községben, mely tetemes áldozatot követelt. Ennek emlékére épült szent Rókus tiszteletére a kápolna. 1848-ban sokan önként álltak be a magyar honvéd hadseregbe s a szerbek elleni harcokban az egész község kivette részét, amikor a Szabadka és Bajmok közötti tavankuti érnél, a híres kaponyai csárdánál döntő ütközetben megtörték az elhatalmasodott rácokat. Különösen a hadsereg élelmezésében, hadianyag és sebesültszállításból vették ki részüket a kunbajaiak. Az elnyomatás idején magas adókkal és külön hadiadóval sújtották a lakosságot magyar érzelme miatt. A kiegyezés után megindult föllendülés Kunbaján is éreztette hatását. 1878. év ápr. 24.-én volt alapkőletétele a román stílusban épült szép, nagy templomnak, mely 1877-ben lett fölszentelve. A templom építésénél báró Rudics Máté kegyuraságon kívül Freidinger Antal plébános hozott nagy anyagi és erkölcsi áldozatot. Báró Rudics Máté és Freidinger Antal plébános bőkezűségéből alapították 1880-ban a zárdát, mely leányintézet Bácskában ez időben az elsők közé tartozott. Kunbaja 1912-ig a Szabadkától távoleső Tavonkut és Csikéria anyaegyháza s a tanyavilág sok ezer hive ide tartozott. Ünnep és vasárnap a templom nagy tere egész kocsitábor, melyen a hívők százai jöttek templomba ,és más dolgaik elintézésére. Szerdán ugyanez asokaság ellepi a hetipiacot, mely valóságos országos vásárra emlékeztette. 1903-ban tagosítás volt, melynek áldása csakhamar jelentkezett. A gaz 505