Magyar Vasutas, 1969 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1969-12-03 / 23. szám
* „TELEVÍZIÓT MINDEN ISKOLÁNAK!" Hatéltóan a mozgalomhoz Szabó Antal főtitkár átadta a vasutasszakszervezet ajándékait A MOZGALOM IMMÁR ORSZÁGOS MÉRETŰ. Üzemek, gyárak, intézmények önzetlenül tették magukévá a jelszót: „Televíziót minden iskolának!” A mozgalom nyomán kitárul a világ a legeldugottabb környezetben élő gyermekek előtt is. Győr-Sopron megyében is naponta hallani a hírt: melyik üzem, gyár, intézmény hova vitte el az ajándékát. Győr-Sopron megye iskoláinak a vasutas-szakszervezet adta a legtöbb televíziót, öszszesen tíz darabot. Érdemes ezt megjegyezni, hiszen kevés vállalat, intézmény dicsekedhet ezzel. Péterháza, Cakóháza, Bezi, Rábcakapi, Zsebeháza, Sopronnémeti, Maglóm, Rábasebes, Rábaszentmiklós és tizedikként Rábaszentmihály község iskolájának tanulói kapták a szakszervezet ajándékát. Rábaszentmihályon a vendégeket: Szabó Antal főtitkárt, Peczár Istvánt, a vasutas-szakszervezet budapesti területi bizottságának titkárhelyettesét, Glázer Gézát, a Győr-Sopron megyei Szakszervezeti Tanács titkárát és a megyei pedagógus-szakszervezet képviselőit kéknyakkendős kisdobosok fogadták. A kis falu, Rábaszentmihály iskolája négyosztályos. A felső tagozatosok a szomszédos rábacsécsényi iskolába járnak. Az alsósokat Rábaszentmihályon Kiss Ernőné iskolavezető és férje tanítja. A 37 gyermek mind ott volt a televízió ünnepélyes átadásán. Szabó Antal főtitkár éppen az Iskolatelevízió műsorának kezdetén nyomta meg a „gombot”. Amikor megkérdezte, hogy hány gyerek nézi odahaza a televízió adását, sok kéz emelkedett a magasba, jelezvén, hogy nem ismeretlen a televízió Rábaszentmihályon. De mégis... S ezt akkor értettem meg, mikor a képernyőre figyelő tekinteteket láttam és vizsgáltam, így közösen, együtt, mint a játékban, jobb és többet mondó a televízió adása. A műsor után Szabó Antal elvtárs beszélt a kultúra felvirágoztatásáról a kis falvakban és tanyákon. Szólt arról, hogy ezt a munkát segíti az országos méretű mozgalom, a „Televíziót minden iskolának!”. Beszélt arról az áldozatos munkáról, amelyet a kis települések pedagógusai, nevelői vállalnak a gyermekek nevelésében, oktatásában. Pék Imre Nagyon örültek a televíziónak a palemnázapusztai iskolások is. (Nagy Eri felvétele) Az aktívak is megrendelhetik a „Brigádélet“ és a „Válaszolunk a dolgozók kérdéseire“ sorozatokat A központi terjesztés mechanizmusa eddig nem tette lehetővé, hogy e két sorozat füzetei megfelelő példányszámban és folyamatosan eljussanak mindazokhoz, akik számára készült, s akik — mint a tapasztalatok bizonyítják — igénylik is. Ezért vált szükségessé, hogy a Brigádélet és a Válaszolunk a dolgozók kérdéseire sorozatoknak személyes előfizetés lehetőségét biztosítsa a Táncsics Szakszervezeti Könyvkiadó Vállalat. Az 1970. évben új tartalommal és új formában megjelenő sorozatok segítséget adnak a szocialista brigádok, szakszervezeti bizalmiak, aktívák munkájának megkönnyítéséhez. A Brigádélet füzeteiben több téma is feldolgozásra kerül cikk formájában. Helyet kapnak termelési, kulturális, elméleti és munkamódszerbeli témák, politikai tájékoztatók, riportok, színes írások és a brigádok fóruma című tapasztalatcsere sorozat. Minden anyag szorosan kapcsolódik a szocialista brigádmozgalom aktuális kérdéseihez. A sorozat alapvető célja: segíteni és tájékoztatni a brigádok vezetőit, tagjait. A Brigádélet-sorozatban 1970-ben 12 füzet jelenik meg, előfizetési ára egy évre 36 forint. A Válaszolunk a dolgozók kérdéseire sorozat füzetei elsősorban az aktívak, különösképpen pedig a bizalmiak munkájának megkönnyítése érdekében jelennek meg. Tartalmi változása a témák sokrétűségével kerül megvalósításra. Olyan kérdéseket dolgoznak fel, melyek a bizalmiakon túl a dolgozók legszélesebb rétegeit is foglalkoztatják. A sorozatban 1970-ben 6 füzet jelenik meg, évi előfizetési ára 7 forint. Az előfizetési kampány mindenütt beindult. A Táncsics Szakszervezeti Könyvkiadó a szakszervezeti bizottságoknak megfelelő számban biztosított megrendelő lapokat. Előzetes tapasztalatok azt mutatják, hogy megvan az érdeklődés a két igen hasznos kiadvány iránt Horváth Ferenc Nyelvtanfolyamul vasutasoknak A vasutas dolgozók nyelvtudása egyes munkakörökben beosztásból, hivatásból fakadó követelmény. A külföldi utasforgalom döntő többsége vasúton történik, s a jegyvizsgáló tehát hivatalból is kapcsolatba kerül a külföldi utassal. A külföldi, mint hivatalos személyhez kéréseivel és kérdéseivel elsősorban hozzá fordul. De más beosztásban is gyakran szükség van idegen nyelvtudásra, következésképpen nyelvtanulásra. Természetesen nem a tökéletes nyelvtudás szintjére, állami középfokú nyelvvizsga letételére gondolunk, hanem arra, hogy a dolgozók nagy részének elég lenne egy úgynevezett „nyelvi minimum” biztosítása, mely felöleli az udvariassági formákat, a legfontosabb szakmai eligazítást (menetrendi vonatkozások), az utazás során felmerülő kérdéseket és válaszokat. Tanfolyami formában mintegy 50 órát jelent ennek elsajátítása. A szegedi igazgatóság felismerve a nyelvtudás szükségességét, bejelentette igényét egy ilyen alapfokú tankönyv elkészítésére és tanfolyamok indítására. Az anyag elkészült és már meg is kezdődött az igazgatóság dolgozóinak 6 hónapos tanfolyama, heti két órás foglalkozással. Reméljük, hogy a szegedi igazgatóság hasznos kezdeményezése egy olyan mozgalmat indít meg a vasutas dolgozók nyelvtudására, mely sok örömet, a ,,kulturáltabb vasút" számára pedig szellemi hasznot fog biztosítani. Dr. Szabó Tibor a szegedi Központi Orosz Nyelviskola igazgatója MAGYAR VASUTÁS Módszeresebb segítséget a bizalminimálóhoz! Hozzászólás szakszervezeti munka alappillére** című cikkhez Az elmúlt években az Északi Járműjavító Üzem szakszervezeti bizottságának ülésein gyakran elemeztük a bizalmi hálózat tevékenységét, kerestük azokat a módszereket, melyekkel munkájuk színvonalát emelhetjük. A nálunk bevált módszer közül szeretnénk néhányat ismertetni. A bizalmiak, de a szakszervezeti tagok is többször kérték, hogy a műhelybizottság és a szakszervezeti bizottság tegye színvonalasabbá a tájékoztatást, mert a szóbeli információ a munkahelyi adottságok miatt Egy év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy érdemes volt ezt a módszert — a műhelybizottságok szóbeli tájékoztatója mellett — bevezetni. Az egységes információval egyidejűleg, nehézkes és hiányos. Különösen érezhető volt ez a területileg szétszórt munkahelyen és a több műszakban dolgozó bizalmiaknál. Felmérve a helyi lehetőségeket úgy döntöttünk, hogy a havi szakszervezeti bizottsági ülések után a bizalmiak részére aktíva tájékoztatót bocsátunk ki, melyben ismertetjük az ülésen kialakított állásfoglalásokat, határozatokat, továbbá olyan közérdeklődésre számot tartó híreket, melyeknek a tagság minden rétegéhez el kell jutni, körökkel is — biztosítani. A felsőbb szakszervezeti szervek által létrehozott helyi feltételekre építve, a bizalmiak személyes példamutatásán, erkölcsi, emberi magatartásán és politikai felkészültségén keresztül egyénileg kell kivívnia munkatársai, társadalmi és gazdasági vezetői előtt tekintélyét. Ennek további követelménye: a bizalmiak önképzése, felkészítésük jogaik gyakorlására, a törvények ismeretére stb. Mit tettünk ennek érdekében? Valamennyi bizalmi rendelkezésére bocsátottuk a Bizalmiak kézikönyvét, majd meghatározott idő eltelte után a műhelybizottságok titkárai alkalmanként két-három bizalmival konzultatív formában megvitatták a kézikönyv egyes részeit. Elértük azt, hogy a bizalmiak szükség esetén szakszerű választ tudnak adni, vagy megfelelő intézkedést foganatosítanak. Több év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy csak azok a bizalmiak képesek hatékonyan ellátni csoportjuk képviseletét, akik a szakszervezeti munka meghatározott területein, így elsősorban az egyéni érdekvédelemre vonatkozó kérdésekben, konkrét ismeretekkel, megfelelő tárgyi tudással rendelkeznek. Ez a tagság igénye is! Napjainkban már nem lehet szakszervezeti munkát „általánosan” végezni. A bizalmi munkája nem merülhet ki a tagsági díjak összeszedésében, mert feladatának ez csak egy részét képezi. Elsődleges feladata: csoportjának képviseletét ellátva, a tagok igényeinek, követeléseinek — tárgyilagos véleményével kiegészített — továbbítása a felsőbb szervekhez, a tagok ügyes-bajos dolgainak lelkiismeretes intézése, a tagság nevelése és a közvélemény formálása. Az október 18-i Magyar Vasutasban megjelent hozzászólás egyik megállapításával viszont vitába kívánok szállni. A központi vezetőség megállapítását, mely szerint: „a felső- és középszervek figyelmét, tevékenységét az alapszervezeti munka megjavítására, segítésére kell összpontosítani”, a cikk írója úgy értelmezi alapszervezeti szintre, hogy döntési jogot a bizalmiak számára is biztosítani kell.” Javult a bizalmi munka Ha ezt valóban így fognánk fel, akkor ellentmondásba kerülnénk a szakszervezeti demokrácia alapelveivel és a szakszervezetek alapszabályában a szakszervezeti csoport részére biztosított döntési jogkörüket csorbítanánk. Helyszűke miatt nincs lehetőség arra, hogy a bizalmi munka megjavításával összefüggő valamennyi kezdeményezésünket, kísérletünket ismertessük. Számos gonddal, problémával küzdünk még jelenleg is, keressük az újabb és újabb formákat. A bizalmiakkal való rendszeres foglalkozás előbb-utóbb meghozza gyümölcsét és ennek elsősorban szakszervezeti tagságunk élvezi hasznát. Jó példa erre üzemünknél az a tény, hogy a szakszervezet lapját, a Magyar Vasutast 1700 dolgozónk fizeti elő és olvassa. Ebből többek között azt a következtetést vonhatjuk le, hogy üzemünk szakszervezeti vezető szerveinek következetes munkája nyomán javult bizalmi hálózatunk közvélemény-formáló ereje, mert sikerült felkeltenie tagságunk érdeklődését és információ-igényét a szakszervezet mindennapi munkája iránt. Befejezésül még annyit kívánok megjegyezni, hogy az elnökség tárgyilagosan állapította meg az alapszervezetek felelősségét a bizalmi munka fejlesztésében. Lényeges javulást azonban csak úgy érhetünk el, ha felsőbb szakszervezeti szerveink — más helyeken már bevált — módszerbeli útmutatást adnak és gyorsan reagálnak minden olyan kérdésre, amely a dolgozókat foglalkoztatja. Baranyai Zoltán szb-titkár Bizalmi naplót rendszeresítettek megoldottuk azoknak a bizalmiaknak is a problémáját, akiknek csoportjában a hónap folyamán „nem történt semmi”, de a szakszervezetek alapszabályában előírt tájékoztatási, beszámolási kötelezettségüknek eleget kívántak tenni. A bizalmiak egyéni munkájának világos és áttekinthető rögzítésére, a bizalmi értekezleteken elhangzottak feljegyzésére, a csoporton belül segélyben, üdülésben, kitüntetésben stb. részesültek nyilvántartására, a csoport életében történt eseményei megörökítésére valamennyi bizalmit Bizalmi Naplóval láttunk el Mi tette indokolttá ennek bevezetését? A legutóbbi választásokon tapasztaltunk olyan jelenséget is, hogy a bizalmi kétéves munkájáról — feljegyzés hiányában — ötperces beszámoló összeállítására is képtelen volt. A kezdeti tartózkodás után a bizalmiak felismerték a napló jelentőségét, s ma már nem vitatják célszerűségét. A jogokat gyakorolni kell A bizalmiak közt járva — nem általánosan — találkoztunk olyan gondokkal is, hogy nem tudták, milyen formában bonyolítsanak le például egy csoportértekezletet? Erre nem is lehet általános receptet adni! Sok függ a bizalmi leleményességétől, a munkahelyi adottságoktól, a gazdaságivezetéssel kialakított kapcsolattól stb. Nem az lényeg, hogy a bizalmi a munkakezdés előtt öltözőben, vagy az ebédszünetben hívja össze csoportját, hanem az, hogy a szakszervezeti csoport tagjai tudatában legyenek, most egy új munkatársuk szakszervezetbe való felvétele ügyében döntenek, vagy egy másik munkatársuk kitüntetési javaslata felett hoznak határozatot, vagy éppen közvetlen munkahelyük gazdasági vezetőjének tevékenységét véleményezik, tehát jogaikat gyakorolják. Gyakran a merev formalitások eredménytelen keresése riasztotta el a bizalmit attól, hogy csoportjánál biztosítsa a szakszervezeti demokrácia feltételeit. A szakszervezet elnöksége határozatában utalt arra, hogy gondoskodni kell a bizalmiak tevékenységének „rendszeres értékeléséről, anyagi és erkölcsi megbecsülésükről.” Szakszervezeti bizottságunk hatásköri irányelvei ezt a kérdést a műhelybizottságok feladatává tette. Műhelybizottságaink többsége érvényesíti is ezt a jogát, a legkülönbözőbb alkalmakkor szép számmal találunk a jutalmazottak, kitüntetettek között szakszervezeti bizalmit. A szakszervezeti bizottság javaslatára az elmúlt évben az üzem gazdasági vezetése 32 bizalmit részesített két-két nap jutalomszabadságban munkájuk és tízéves mozgalmi tevékenységük elismeréseként. Képzett bizalmikra van szükség A vitaindító cikkhez hozzászólók egyike felvetette a „bizalmi tekintély” problémáját és véleményem szerint helyesen állapította meg ennek kritériumát. Gyakorlati oldalát tekintve szeretném még kiegészíteni azzal, hogy a bizakrr tekintélyének helyi feltételei elsősorban a műhelybizottságoknak, illetve a szakszervezeti bizottságnak kell — ha szükséges adminisztratív esz Propagandisták a Tapolcán A TAPOLCAI BATSÁNYI MŰVELŐDÉSI HÁZBAN kétnapos munkaértekezletet tartottak a kulturális, agitációs, propaganda- és sportbizottságok vezetői. A tanácskozás részvevői értékelték az év eredményeit, s megállapították, hogy a gondok ellenére is az alapszervezetek eredményesen működtek. A vasút eredményeiben érződik a tudatformálás hatása, az a tény, hogy emelkedett az általános és a szakmai műveltség, azaz hatékonyabb a kultúrmunka. Mindezek az eredmények további tennivalókra is ösztönöznek, s az elkövetkezendő 1970-es évben sok munka vár az agitáció társadalmi munkásaira. A kétnapos eszmecserén hat területi bizottság vezetője szólt hozzá, mondotta el tapasztalatát, s beszámoltak arról is, hogy az egyes területi bizottságok milyen programokkal készülnek az elkövetkezendő jubileumi évfordulók megünneplésére. Az elhangzottak sok jó kezdeményezést tartalmaztak, amelyeket más területeken is felhasználhatnak az értekezlet résztvevői. A KULTÚRNEVELÉSI ÉS SPORTOSZTÁLY munkaértekezlete eredményesen zárult, s hasznos kezdeményezésnek bizonyult. Ezért a jövőben ismét sor kerül ilyen tapasztalatcserére, s akkor Budapesten találkoznak majd a propagandisták. Vígh Jánosné Kilences névadó ünnepség a Vasúti Főosztályon Szép kivitelű, nyomtatott meghívó tudatta, hogy november 19-én kilences névadó ünnepséget tartanak. Az idén immár a 18. kis állampolgár névadóját a Vasúti Főosztály kultúrtermében. Az ünnepségen jelen volt Rödönyi Károly miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója, a mozgalmi szervek vezetői és a VI. kerületi tanács részéről Ruzsalyi Gyuláné anyakönyvvezető. A VI. kerületi zenei általános iskola gyermekkórusa nyitotta meg az ünnepséget, majd Ruzsalyi Gyuláné anyakönyvvezető köszöntötte az ünnepeiteket. — A legnevesebb és a legemberibb hivatás a szülői hivatás — mondotta, s befejező szavaiban az ünnepélyes fogadalomtételre kérte fel a szülőket Majd az úttörők pajtásokká avatták a gyermekeket Az esemény nem hétköznapi s talán Kiss Vendelné kilenchónapos Attila gyermekét karján tartva,, szavait ismételhetném: — Nem gondoltam volna arra, hogy ilyen szép egy névadó. Most már örülök a gondolatnak, hogy ezt választottuk. Majd ismételten az úttörők következtek: kis ajándékcsomagokat adtak át a szülőknek és néhány szál piros szegfűt Az ünnepség befejező részeként fehér asztal mellett vendégelték meg a mozgalmi szervek a meghívottakat — Ezek már a mi gyerekeink — mondotta az ünnepség alatt Rödönyi Károly miniszterhelyettes — s ez valóban így van. Kívánunk mi is minden jót Brezai Évának, Joó Szilviának, Kiss Attilának, Kertai Katalinnak, Pap Istvánnak, Szabó Krisztinának, Szőke Emerenciának, Szuda Erzsébetnek és Wathutka Klárának, társadalmunk új állampolgárainak. — b — Ruzsalyi Gyulánné anyakönyvvezető köszönti a megjelenteket. (Laczkó Ildikó felvétele) 1969. DECEMBER 3.