Magyar Vasutas, 1969 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1969-12-03 / 23. szám

1969. DECEMBER 3. em fékezés !-fomán - J­a­tora Az illegalitás komor éveinek Fehér Orgonája, Hámán Kató, december 2-án lenne 85 éves. Emberi nagysága, kommunista hűsége a legnehezebb években sem hagyta el. 1884 december 2-án született Kompolton, s hamar anya nélkül­i maradt. A kemény vasúti szolgálatban fá­radt apa helyett nevelte három kisebb testvérét. Taní­tónő szeretett volna lenni, tanítani, nevelni akart. Nem­sokára azonban apja is meghalt, s az iskolát a munka­hely váltotta fel. A hatvani vasútállomáson tíz évig dol­gozott. 1918-ban már Pesten, a Nyugatiban folytatja munkás életét. A forradalmi megmozdulások, a forradal­mi munkásmozgalom eleven közelsége életének szerves része lett. Az 1918. június 20-i nagy vasutas sztrájknak, már lelkes szervezője, és részvevője. A forradalmak si­kereinek boldog részese. A KMP első soraiban van a Tanácsköztársaság idején, a IX. kerület Munká­s- és Katonatanácsának tagja. Ko­rán megismerte a fehérterrort, amely élete végéig elkí­sérte. Az internálás hónapjai után a Vegyészeti Mun­kások Szakszervezetének titkára. A börtön levegőjét meg­ismerve — 1923-ban — az illegális kommunista pártot szervezi. Tagja lesz az MSZMP vezetőségének, és 1925- ben részt vesz a KMP első kongresszusán, Bécsben. Ezután a magyar munkásmozgalom tragikus évei kö­vetkeznek. 1925. szeptemberében — a nagy lebukások, letartóztatások idején — Hámán Kató is a rendőrség ke­zei közé kerül. A bíróság előtt bátran viselkedik, s párt­jához, az eszméhez való hűsége, az érett forradalmár nagyságát példázza. Emberi nagysága túlélte magát a fizikailag megsemmisíthető embert. A megrongált egész­ség megrövidíti ugyan a kiszabott huszonnyolc hónapi börtönt, de a Vörös Segély — a „lebukottakat” segítő mozgalom — munkája lesz. A meggyilkolt Lőwy Sán­dor temetése idején tüntetést szervez, s a Csillag sötét celláiba továbbítja az élet, a mozgalom híveit. Nem lan­kad kommunista hite, akarata. Letartóztatás, börtönbün­tetések sora követi egymást. 1934-ben utoljára kerül kínzói kezébe, utoljára viszik börtönbe. Pontos adatokkal rendelkeznek, fedőnevén szólítják, de a Fehér Orgona hallgat. Hóhérai értették a módját a válogatott kínzásoknak! A hírhedt csendőrkü­lönítmény válogatott legényei, Baky László — a későbbi nyilas uralom ismert figurája — vezetésével mindent el­követtek, de a már ötvenéves asszony erejét nem tudták megtörni. Kínok és keservek között, összeszorított fog­gal, de hallgatott — nem lett árulója osztályának. Há­mán Katót az embertelen kínzás egészségileg tette tönk­re, s 1936-ban meghalt. Nem lehetett tanítónő, a kevesek tanítónénije, de har­cos élete mégis azzá tette, a munkásmozgalom vértanú­jává, kinek hősi példája tanít és nevel. Standovár Tibor ÉPÍTŐMUNKÁSOK KÖZÖT Szabó Antal főtitkár a kelenföldi munkásszálláson Közel 200 pálya- és magas­építő munkás hétközi otthona a kelenföldi­ munkásszállás, ide látogatott november 19-én Szabó Antal elvtárs, szakszer­vezetünk főtitkára, s tájékoz­tatta az itt lakókat a vasút helyzetéről, gondjairól és vála­szolt a dolgozókat érdeklő kér­désekre. Bevezetőben a technikai és műszaki forradalom vasúti ha­— A vállalatok ötnapos munkahétre való átállása strukturálisan is átalakítja, be­folyásolja a korábbi szállítási munkarendünket — mondotta. — Az áruszállítási munka zö­me öt napra zsúfolódik és je­lentősen növekszik a hétvégi személyforgalom. Ilyen körül­mények között a szállíttató vállalatokkal, gyárakk­al­ és üzemekkel való kapcsolat, jó együttműködés különös jelen­tőségű. Megnövekedtek az építő és fenntartó munkával kapcsola­tos igények. A növekvő sebes­ség mellett a műszaki-szerve­zési intézkedéseknek, a tech­nológia korszerűsítésének kü­lönös jelentősége van. Részle­­tesen szólt arról, hogy nem­csak pályát és berendezéseket kell korszerűsíteni, hanem szükséges a dolgozók munka- és szociális körülményeit je­lentősen javítani. Cél: a szállás-centrumok kialakítása A szociális ellátás ma több tekintetben nincs összhangban a vasút korszerűsödésével, sem a munkások mai szociális igé­nyével. Az 1970—75 közötti időben éppen ezért a szak­szer­vezet központi vezetőségének közbenjárására a terv intenzí­vebb szociális fejlesztést irá­nyoz majd elő. Ennek során ki­terjesztett figyelmet kell bizto­sítani a kulturális feltételek biztosításának és vele együtt a művelődési igények sokoldalú kiegészítésének. A szociális és különösen a kulturális ellátott­tásáról, a vasút átalakulásáról szólt. A gazdasági mechaniz­mus kedvező népgazdasági eredményeiről szólva hangsú­lyozta, hogy a fokozódó minő­ségi követelmények mellett a szállítási idők csökkentésével, a sebesség növelésével, rugal­masabban, a szállító vállalatok szocialista versenyével össz­hangban kell fokozni eszkö­zeink jobb kihasználását. Mág javításában nagyobb ha­táskörre van szüksége, kellő öntevékenység mellett is a szolgálati főnökségeknek. Egy­szerűbb ügyvitellel, beszerzési és javítási eljárással kell biz­tosítani a szállások rádiókkal, televíziókkal való ellátását és üzemeltetését. A jelenlegi szétszórt, színvo­nal alatti szálláshelyek helyett a következő időszakban a szál­láscentrumok kialakítására kell törekedni. Az eddiginél több figyelmet kell fordítani a szálláshelyi közélet alakításá­ra, a művelődés tudatos irá­nyítására, hatékonyabb szerve­zésére is. A hét végi zsúfolt munkás­­vonatokon való utazással kap­csolatos panaszokra válaszolva a főtitkár hangsúlyozta, hogy lehetséges a zsúfoltságenyhí­tés, méghozzá úgy, hogy a munkáltató főnökségek az egyes távoli célállomások és vonalak szerint meghatározott vonatokon a vonatindító állo­másoknál gondoskodjanak helybiztosításról. A nyugdíjkorhatár csökken­tésével kapcsolatos kérdésekre válaszolva kijelentette, hogy e híresztelések nem egyebek, mint célzatos kísérletek, a munkahelyi hangulat rontásá­ra. Belátható időn belül a je­lenlegi nyugdíjkorhatár mér­séklése nem várható. Emlékez­tetett arra, hogy fejlett tőkés országokban, ahol a gazdaság magasabb fokú, a nyugdíjkor­határ 65—67 évnél nyitja meg a nyugdíj jogosultságot, így hazánk e téren példásan élen­jár. Nálunk az alacsony nyug­díjak rendezése a soron levő feladatok között a számontar­­tott. A lakáshiány megoldásával kapcsolatos kérdésre válaszol­va hangsúlyozta, hogy 1970- ben is folytatódik a kislakás építés és társasház építő akció vállalati szintű támogatása. Ugyanakkor fokozni kell gé­pek és egyéb eszközök rendel­kezésre bocsátását, az üzemi munka zavarása nélkül. Előny­ben kell részesíteni a társas­ház építőket. Más érdeklődő kérdésre vá­laszolva hangsúlyozta, hogy a törzsgárda megbecsülésének az iparvállalatoknál alkalmazott módszere a nagy létszám miatt a vasútnál sokkal bonyolul­tabb. A vezetőszervek a meg­oldás lehetőségét keresik, de a központi intézkedések előtt a szolgálati helyeken a korábbi­nál nagyobb figyelmet lehet és kell fordítani e témára. Az anyagi lehetőségek mellett az erkölcsi, közösségi megbecsü­lésnek lényegesen nagyobb sze­repet kell biztosítani. A szocialista brigádok anya­gi, erkölcsi elismerési rendsze­rének továbbfejlesztésével fel­sőbb szakszervezeti és kor­mányzati szervek foglalkoznak — mondotta —, szabályozás e kérdésben 1970-re várható. Mi a helyzet a fizetésrendezés körül A tervmódosítások gyakori­ságával kapcsolatos kérdések­re és bírálatokra válaszolva e módosítások nemegyszer je­lentkező káros hatásáról szólt. Azokról a hatásokról, amelyek a műszaki, szervezési, techno­lógiai folyamatokat kereszte­zik, kapkodást, zavart, társa­dalmi munkafecsérlést ered­ményeznek nemegyszer. Éppen ezért hangsúlyozta, a beruhá­zók, a tervezők és a szakszer­vezeti szervek olyan együtt­működésének jelentőségét, amely e káros gyakorlatot, a tervmódosításokat megelőzi. Fokozni kell e téren a szak­­szervezet ellenőrző szerepének érvényesítését. S ezzel együtt indokolatlan tervmódosítások, későn kiadott tervekért a fe­­lelősségrevonást. Végül a bérintézkedést érin­tő kérdésre válaszolva hang­súlyozta, hogy a szakszervezet központi vezetőszerve tud ar­ról a sok zavart keltő híreszte­lésről, amely dátumhoz és meg­határozott pénzösszegekhez kö­ti a fizetésrendezést. E hamis jólértesültségek zavart keltőek. A szakszervezet központi ve­zetőszerve és vezetősége kellő felelősséggel kezeli a mai bér­­ellentétek­et, a jelentős bérügyi panaszokat és ellentmondáso­kat. Az idei gazdasági év sike­reitől, a pénzügyi realizálás le­hetőségeitől függ a javítás mértéke és időpontja is. Erről a szakszervezeti testületek kel­lő időben kapnak tájékoztatást. Befejezésül arra kérte a szak­szervezet vezető szerve ne­vében a hallgatóságot a szak­­szervezet főtitkára, hogy a vas­út jelenlegi gondjai megoldá­sára, az őszi forgalom sikeres lebonyolítására, a fegyelmezett helytállásra fordítsák a figyel­müket, energiájukat a vasuta­sok. Ez növeli a szociális, mun­kaügyi és bérügyi kérdések rendezésének lehetőségeit is. Kovács János Az ötnapos munkahét változást hozat­ a vasút munkájába is MAGYAR VASUTAS ÜNNEPI ELŐZETES Téli könyvvásár Egyik legszebb ajándék a könyv, amivel különösen ak­kor tudunk örömet okozni, ha ismerjük annak ízlését, akit meg akarunk lepni vele. A vá­laszték óriási, nem hagyat­kozhatunk csak az eladók ajánlásaira. Különösen nem a karácsonyi csúcsforgalom ide­jén. Az elmúlt évek hagyomá­nyait folytatva, az idei Téli könyvvásár listáján is minden könyvbarát megtalálja ked­venceit. Ajánlatainkat a 131 művet tartalmazó, jegyzékből vesszük, megkönnyítve a vá­logatás gondját Házi könyvtárunknak nem­csak kiállításában dísze nagy élő íróink életműsorozata Darvas József új kötete (A legnagyobb magyar falu, Egy parasztcsalád története, Város az ingoványon) szociográfiai hitelessége, Illés Endre (Sza­kadékok) novelláinak művészi komponáltsága, Németh László (Az én katedrám) tanulmányai egy-egy darabja a megkezdett sorozatoknak. Élő irodalmunk nagy egyéniségének — Illyés Gyulának sorozatnyitó kötete (Drámák I.—II.) gazdagítja a nagy értékű könyvek sorát A magyar és a világiroda­lom regényei közül olyan mű­veket emelünk ki, melyeknek szinte külön olvasótábora van. Benedek István (Párizsi szalo­nok) történelmi regénye a francia felvilágosodás korába kalauzot értő kézzel, Szűcs Sándor (Betyárok, pandúrok és egyéb hírességek) régi his­tóriákat idéz fel. J. Heller (A 22-es csapdája) az amerikai világháborús irodalmat gazda­gítja, míg a neves francia író­nő, S. de Beauvoir (A második nem) a nőt állítja mondandó­ja középpontjába. Akik a novellát szeretik, az Égtájak 1969. kötetben a múlt év legszebb külföldi novelláit találják, míg a Mindennap más c. antológia fiatal próza­íróink seregszemléje. A fiatal költőket — a Költők egymás közt c. kötetében — nem ki­sebb egyéniségek mutatják be, mint Benjamin László, Ju­hász Ferenc, Nagy László, Si­mon István, Weöres Sándor, hogy csak néhányat említsünk. Elsőként találkozhatunk a Lengyel költők antológiájá­ban a rangos lengyel költé­szettel, a közelmúlt nagyjai közül ismét kapható Áprily Lajos (Akarsz-e fényt?), és Radnóti Miklós (eszes versei és műfordításai). A karácsonyt legizgatottab­­ban várók — a gyerekek — is válogathatnak, s a hosszú téli vakációra lesz mit olvasni! A kedvelt kifestőkönyveken, le­porellókon túl ismét megtalál­ható a Micimackó, egy kötet­ben Verne három regénye, Kipling: A dzsungel könyve, a Lányok és a Fiúk évkönyve é­s a többi kedvelt Móra-so­­rozat egy-egy szép darabja. Aki művészeti könyvvel akar kedveskedni, a Corvina művészi albumai között válo­gathat, a lexikont gyűjtőknek újdonság a Világirodalmi Lexikon I. kötete és a Ki ki­csoda? nemzetközi életrajzi lexikon. A téli könyvvásáron nem­csak új könyveikkel találko­zunk, de régi barátokkal is, kiket jó viszontlátni. Igyekez­zünk új ismeretségeket is köt­ni! S. T. NE CSAK HELYJEGGYEL... Az utazóközönség egyre töb­bet panaszkodik a helyjegyek miatt. Gyakran előfordul, hogy ugyanarra a helyre több je­gyet is kiadnak. Megtörtént olyan eset is, hogy egy család különböző fülkébe kapta a helyjegyét. A kocsi egyik sza­kaszában csak egyetlen utas utazott, de a jegyvizsgáló nem engedte, hogy a helyeket elcse­réljék. Nem is az ellen szólok, hogy ne legyen helybiztosítás, ha­nem inkább azt javasolnám: legyenek olyan kocsik is, ame­lyekre nem kötelező a hely­jegy, ugyanis nem mindenki tudja napokkal előbb, hogy utaznia kell. Jelenleg, akinek nincs helyjegye, nem utazhat, ugyanakor a vonat üres he­lyekkel közlekedik. Nem be­szélve arról, hogy akinek iga­zán sürgős dolga van, állva is vállalná az utazást. Hiszen gyorsvonaton például Miskolc­ra két óra alatt el lehet érni. Úgy vélem, a helyjegyel­­adásból eredő zavarokat a fa­kultatív helybiztosítással meg lehetne szüntetni. Jablonkay Géza Bakonyszín László Kié legyen a vietnami háború? Talán sohasem volt ilyen éles és tömeges arányú a viet­nami háború elleni tiltakozás világszerte, mint most, novem­berben. Washingtonban mil­liók napja lett az M-nap, a moratórium napja. Lejárt a haladék — a moratóriurrt — ezt hirdették azok, akik az ameri­kai fővárosban a „szennyes háború" befejezését követelték. A megmozdulásokon nemcsak washingtoni békeharcosok vet­tek részt. Százezrek utaztak a fővárosba, az Egyesült Álla­mok minden részéből. S ami nem kevésbé figyelemre mél­tó: jelentős politikai személyi­ségek, képviselők, szenátorok, Fulbright és Lindsay, a most újraválasztott New York-i pol­gármester álltak a tiltakozó mozgalom élén, vagy legalább­is csatlakoztak hozzá. Az ame­rikai megmozdulásokkal pár­huzamosan több nyugati fővá­rosban is nagy tüntetések zaj­lottak le, munkások, diákok vonultak az Egyesült Államok követségei elé. Éppen ezért óriási várako­zás előzte meg Nixon elnök Vietnammal kapcsolatos beszé­dét. Jelképnek hat, hogy a be­széd kettős évfordulón hang­zott el: két évvel ezelőtt, ugyancsak novemberben jelen­tette be Johnson, akkori elnök a Vietnami Demokratikus Köz­társaság bombázásának felfüg­gesztését. Egy évre rá, ugyan­csak novemberben az ameri­kai választópolgárok többsége Nixont jelölte elnökké, legfő­képpen azért, mert a republi­kánus párti politikus választá­si hadjárata során azt ígérte: véget vet a vietnami háború­nak. Nixon néhány héttel ezelőtt elhangzott beszéde a választá­si ígéret megszegését bizonyít­ja. Nem vitás, hogy az elnök az idén is sokat beszélt a bé­kéről, s arról, hogy ő, személy szerint is óhajtja a békét. Ám azt is kijelentette, hogy hosszú távon a háborúval kell számol­ni. Beszédének két lényeges mozzanata volt. Az első az, hogy — elődjéhez, Johnson­­hoz hasonlóan — feltételekhez kötötte, nem is a háború befe­jezését, hanem az amerikai részvétel csökkentését is. Meg­ismételte azt a régi propagan­dafogást, hogy az amerikai részvétel attól függ, mennyire csökkenti a VDK a dél-vietna­mi szabadságharcosok támoga­tását. Ha a segítség fokozódna, mondta Nixon, úgy az Egye­sült Államoknak is fokoznia kellene háborús tevékenységét. Tehát szó sincs békéről, csu­pán a háború „vietnamizálásá­­ról”, aminek lényegét Bunker saigoni amerikai nagykövet tö­mören így fogalmazta meg: „Nekünk azon kell változtatni, hogy a halottak ne fehérek, ha­nem sárgák legyenek.” Vietnami Oradour A Newsweek november 24-i száma döbbenetes összeállítást közölt. Sőt, mielőtt az ameri­kai hetilap az utcára került volna, a szerkesztőség a nagy hírügynökségek rendelkezésére bocsátotta az anyagot. Azóta milliók tudták meg világszerte, hogy­ 1968-ban, több mint két évtizeddel a második világhá­ború befejezése után, Dél- Vietnamban megismétlődött a franciaországi Oradour és a cseh Lidice tragédiája. My Lai falucskában amerikai katonák, lehettek vagy ötvenen, össze­terelték a lakosokat, férfiakat, nőket, gyermekeket és vala­mennyiüket legéppuskázták. A félezer lakosból alig néhány ember élte túl a borzalmas mészárlást. Azok, akiket, a Newsweek szavai szerint, „a rájuk zúduló holttestek meg­mentettek”. Az „akcióban” részt vevő amerikai katonai egység másik része közben fel­gyújtotta a falut. Egy ameri­kai fiatalember, aki Vietnam­ban teljesített katonai szolgá­latot, már akkor tudomást szerzett a történtekről, de csak hónapokkal később, leszerelése után merte jelenteni a bűntet­tet. Most az amerikai hatósá­gok kénytelenek vizsgálatot in­dítani egy főhadnagy ellen, aki feltehetőleg az akció parancs­noka volt. A megdöbbenés és a tiltakozás hulláma elemi erő­vel söpört végig a világon. Az emberek milliói My Lai falu­ban újabb tragikus jelképet látnak: nem borzalmas kivé­telt, hanem az agresszív, nép­irtó imperialista háborúk kö­telező velejáróját. Nemcsak a két felet érinti November második felében Helsinkiben olyan értekezlet kezdődött, amelynek szüksé­­gességéről a világ békeszerető közvéleménye már régóta meg van győződve: a Szovjetunió és az Egyesült Államok magas szintű küldöttségei megkezd­ték előzetes megbeszéléseiket a stratégiai fegyverek gyártásá­nak korlátozásáról, vagy a fegyverkezési verseny csök­kentéséről. A két fél csaknem háromévi előkészület után ült a tárgyalóasztalhoz, s a mosta­ni, helsinki megbeszélések is még csupán előzetes jellegűek. Jelenleg arról folyik a tanács­kozás, hogy a későbbiekben — a megbeszélések minden bi­zonnyal hosszú hónapokat vesznek igénybe — milyen té­mákról, milyen fegyverzeteid­ről tárgyaljanak. Megfigyelők úgy vélik, hogy a több robbanófejjel ellátott, több célpont felé is irányítható támadó- és az elhárító raké­tákról, illetve rakétarendsze­rekről folynak majd a többi között érdemi tárgyalások. A nemzetközi közvélemény tisz­tában van azzal, hogy az a milliókat és milliárdokat fel­emésztő fegyverkezési verseny, amely a nagyhatalmak között, de mindenekelőtt a két „szu­per” nagyhatalom között fo­lyik, nem csupán az illető or­szág békés fejlődését, gazdago­dását fékezi, de kihat más or­szágok, egész földrészek életé­re. Szécsi Éva ÜNNEPEKRE - AJÁNDÉKOT M UTASELLAfff—* PAVILONJÁBÓL- — — - a

Next