Magyar Vasutas, 1969 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1969-08-19 / 16. szám
Húszéves az alkotmány 24 A A A augusztus 17-én, az országgyűlés ünnepélyesen 1/4# törvénybe iktatta népköztársaságunk új alkotmán * ~ * * nyát. Azóta minden év augusztus 20-a, alkotmányunk ünnepe. A hatalom kérdésének eldőlte után, szükségessé vált a népi demokrácia alaptörvényének megalkotása. Megérett az idő arra, hogy az állampolgárok jogait és kötelességeit, az állami, gazdasági és társadalmi rend alapvető változásait törvényben rögzítsék. Az alkotmány természetesen nem program. Azt rögzítette, ami már megvolt, amit elértünk, amit kiharcoltunk. Minden pontja arra utal viszont, hogy új hazában, új körülmények között dolgozhatunk egy boldogabb jövőért, olyan országban, amelyben minden hatalom a dolgozó népé. S a hatalom birtokosai az alkotmány szellemében új hazát építettek az elmúlt két évtized alatt. A felszabadulást követő néhány esztendő — az alkotmány megszületésének idején ■— még csak sejtetni engedte a munkáshatalom adta lehetőségekkel építő ország jövőjének távlatait. Most, húsz évvel az alkotmány törvénybe iktatása után, érdemes visszapillantani a megtett útra. S ha ez az út nem is volt mindig töretlen, ha néha akadozott is a fejlődés, apárhuzam mutatja azt a változást, amely szocializmust építő társadalmunkban végbement. A második világháború jórészt tönkretette azokat az ipari létesítményeket is, amelyeket csekély mértékben, a kapitalizmus létrehozott. Az ipari termelés csak 1948-ban érte el a háború előtti színvonalat. Az ország háború utáni iparosítására jellemző, hogy 1949—1968. között az ipari termelés hatszorosára, évi átlagban 10,1 százalékkal nőtt. A felszabadulás előtt hazánk, elmaradott agrárország volt, amit az is mutat, hogy az export 60 százaléka mezőgazdasági és élelmiszeripari termék volt. Az ipari késztermék a kivitelnek csak 20 százalékára rúgott. Ma az exportban a gépeké és az ipari fogyasztási cikkeké a vezető szerep. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek a kivitelnek csak ötödét teszik ki. A vasút a háború alatt közismerten hatalmas károkat szenvedett. 1949-ben még szó sem lehetett modernizálásról. A korszerű vontatási nemek térhódítása csak az 1960-as években kezdődött. A fejlődésre jellemző, hogy a Diesel- és elektromos vontatás aránya eléri a 62 százalékot. Az áru- és személyszállítás volumene a két háború között lényegében változatlan volt. A rohamos fejlődést jelzi, hogy míg 1949-ben 25 millió tonna árut szállított a vasút, addig 1969, terve már 115 millió tonna. 1947—1968 között évente 6,9 százalékkal nőtt a személyszállítás, s 8,6 százalékkal a teherszállítás volumene. A gazdasági fejlődésnek természetes velejárója volt a dolgozók életkörülményeinek javulása is. A munkások és alkalmazottak reáljövedelme 1950-hez képest, 1968-ra több mint kétszeresére emelkedett. 1945-ben még a községek 60 százalékában nem volt villany. 1963-ban viszont, az utolsó községben is kigyulladt a fény. Ha az egészségügyi helyzetet vizsgáljuk, számottevő előrehaladásnak lehetünk tanúi. 1938-ban társadalombiztosításban a lakosságnak csupán 31 százalékul részesült. Ma 97 százaléka. A 10 000 lakosra jutó orvosok száma 1938-ban 11,6 volt. 1968-ban ez a szám már 21,3-ra emelkedett. A kórházi ágyak száma az 1938. évi 47 000-ről 83 000-re gyarapodott. Az alkotmány szellemében fogant kultúrforradalom hatása mindenki előtt közismert. A művelődési lehetőség mindenki előtt nyitva áll, s a dolgozók élnek is a lehetőségekkel. A felszabadulás időszakában a felnőtt lakosságnak több mint a fele nem rendelkezett az elemi iskola hatodik osztályának bizonyítványával. Ma az országban minden tizedik 18 éven felüli lakos érettségizett és minden harmincadik 25 éven felüli egyetemet vezett. A kulturáltsági, művelődési színvonal emelését jelzi az a tény is, hogy a kiadott könyvek példányszáma harminc évvel ezelőtt 9,2 millió, 1968-ban 48 millió volt. Jelenleg naponta, átlag 2,3 millió példányszámban jelennek meg a napilapok. A rádiókészülékek száma hazánkban elérte a szükségletek telítettségét. A televízió 1958-ban kezdett elterjedni. Ebben az évben 16 000 előfizetőt tartottak nyilván. 1969 elején 1,4 millió készülék volt üzemben, tehát majdnem minden második családnak van televíziója. Sorolhatnánk tovább a számokat, az összehasonlításokat. De úgy véljük, a leírtak is önmagukért beszélnek. Beszélnek a megváltozott társadalmi és gazdasági körülményekről. Beszélnek arról, hogy a saját sorsának irányítását kezébe vevő nép jól sáfárkodott a lehetőségekkel. Az alkotmány törvénybe iktatásakor az újjáépítés időszakát, a vasúton például a régi konzerválásának idejét éltük. S ma, húsz évvel később, eredményeink lehetővé, a körülmények pedig szükségessé tették, hogy rátérjünk társadalmi rendszerünk gazdasági, kulturális és szociális továbbfejlesztésére, a gazdaságirányítás új rendszerére. S egy olyan országban, ahol alkotmány rögzíti a munkához, a művelődéshez való jogot, ahol a legfőbb érték az ember, e nagy távlatú tervek sikerre vitele sem lehet kétséges. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A VASUTASOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM 1969. AUGUSZTUS 19. Átadták a vándorzászlót az első félézben legjobb eredményt elért szegedi vasútigazgatóságnak A vasútigazgatóságok munkaversenye, a szolgálati helyek vezetőitől a vasútigazgatóig, a legkisebb egységtől a legnagyobbig, az irányító szervek mindegyikét érdekeltté teszi az eredmények fokozásában. Az 1969. első félévi teljesítmények alapján a vasútüzem gazdálkodása kielégítő volt. Lehetőségeink jobb kihasználása révén azonban bevételeinket tovább fokozhattuk volna.Míg az első negyedévben bizonyos szállítási kapacitásfelesleggel rendelkezünk, a második negyedévben A szegedi vasútigazgatóság 102,45 százalékos eredményével a legkiemelkedőbben teljesítette célkitűzéseit. Ezáltal az első helyre került. A vasútigazgatóság területén nem volt az elmúlt félévben olyan közfeltűnést keltő baleset sem, amely kizárná a legjobbnak járó jutalmazásból. Mindezek alapján a szegediek elnyerték a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium és a Vasutasok Szakszervezete központi vezetősége vörös vándorzászlaját a vele járó 200 000 forint jutalommal. A szegedi vasútigazgatóság dolgozói az év első hónapjától kezdve céltudatosan készültek, s hónapról-hónapra minden célkitűzésüket túlteljesítették. Rendszeresen eleget tettek a kocsikiegyenlítési feladatoknak is. A fuvarszerzői tevékenység hatékonyságának fokozásával mintegy 200 000 tonnával túlteljesítették az áruszállítás előirányzott mennyiségét. A vasútigazgatóság területére egységes intézkedési tervetkészítettek, melyben meghatározták azokat a feladatokat, már előfordult, hogy nem tudtunk minden áruhoz időben a kért teherkocsikat kiállítani. Az üzemeltetési költségek felhasználása az 1. félévi képzett tonnakilométer teljesítmény függvényében kedvezően alakultak. Az 1090 képzett tonnakilométerre eső fajlagos költség 1,1 százalékkal csökkent, amely mintegy 50 millió forint megtakarítást eredményezett. A vasútigazgatóságok összesített számszerű eredményei az alábbiak szerint alakultak, amelyek biztosították a legjobb eredmények elérését. A vándorzászlót augusztus 11-én, ünnepélyes külsőségek között adták át a szegedieknek. A szegedi MÁV Petőfi Sándor kultúrotthonban rendezett ünnepséget Acsai Mihály, a területi bizottság titkára nyitotta meg, majd Kiss Károly, az igazgatóság vezetője részletesen ismertette: hogyan dolgoztak, milyen eredményeket értek el az első félévben. Az igazgatóság vezetőjének beszéde után Harmati Sándor vezérigazgató-helyettes méltatta a szegedi vasútigazgatóság első félévi kitűnő teljesítményét. Ezután a vasút előtt álló közvetlen feladatokról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaságban jók a terméskilátások. Az őszi hónapokban feltétlenül számolni kell azzal, hogy a fuvaroztatók nagyobb igényt támasztanak a vasúttal szemben. A szolgálati helyeken gondosan fel kell készülni az áru fogadására és gyors elszállítására. Szakszervezetünk központi vezetőségének elismerését Gulyás János titkár tolmácsolta, majd Harmati Sándor vezérigazgató-helyettessel átadták a vándorzászlót Kiss Kárálynak, az igazgatóság vezetőjének. Összesített kifizetett eredmény szabad prémium Budapesti Vasútigazgatóság 100,03 856 000,— Ft Debreceni Vasútigazgatóság 101,38 399 600,— Ft Miskolci Vasutigazgatóság 100,07 367 000,— Ft Pécsi Vasútigazgatóság 101,90 430 000,— Ft Szegedi Vasútigazgatóság 102,45 400 000,— Ft Szombathelyi Vasútigazgatóság 100,92 449 000,— Ft Mennyit ér a határozat? (2. oldal) Beszélhetünk-e kulturált utazásról? (3. oldal) Ahol az utas felhúzza az ablakot (3. oldal) Guruló falu Kelenföldén Érdeklődjön vezényléséről (4. oldal) „A keresetemet édesanyának adom" (3. oldal) A magyar—szovjet vasúti műszaki—tudományos együttműödési munkacsoport ülése Augusztus 11—14-én tartotta harmadik ülését Budapesten a magyar—szovjet vasúti gazdasági és műszaki-tudományos állandó munkacsoport, amely a két ország közötti legmagasabb szintű vasúti együttműködési szerv. Az ülésen magyar részről Rödönyi Károly miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója elnökölt. A szovjet delegáció vezetője Vladimir Szemjonovics Gavrilov közlekedési miniszterhelyettes, a szovjet tagozat vezetője volt. Az állandó munkacsoport Magyarország és a Szovjetunió közötti áruforgalom lebonyolításának továbbfejlesztését szolgáló időszerű kérdésekkel, a friss gyümölcs, zöldség- és gyümölcskonzerv szállítások biztosításával, a szállítótartályos és rakodólapos áruforgalom kiszélesítésével, a tranzitszállítások volumenének növelésével foglalkozott. Értékelték a munkacsoport irányítása alatt álló műszakitudományos együttműködési és szállítási volumenegyeztető értekezletek munkáját is. JELENTŐS MŰTÁRGYAKKAL ÉPÜL SALGÓTARJÁN MEGÁLLÓHELY Az utóbbi években teljesen átalakult Salgótarján belvárosa. Modern lakóépületek, 9—10 emeletes toronyházak emelkednek a régiek helyén. A nagy átalakulásból természetesen nem maradhatott ki Salgótarján megállóhely sem. A MÁV Budapesti Építési Főnökségének dolgozói tavasz óta végzik a megállóhely rekonstrukcióját, amelynek során mintegy 40 000 köbméter földet mozgatnak meg és 2,7 méterrel megemelik itt a pálya szintjét. Dömperekkel hordják a földet, amit azután gépekkel terítenek szét és a talaj tömörítését is gép végzi. A megállóhely rekonstrukciójával kapcsolatosan a legnehezebb feladatokat a MÁV Hídépítési Főnökség 19. számú építésvezetőségének dolgozói végzik. Tavaly a ceglédi vonal villamosításával kapcsolatos munkálatoknál tűntek ki és a főnökség húsz építésvezetőségének versenyében a harmadik helyet megszerezve elnyerték a Kiváló építésvezetőség kitüntető címet. Három fontos műtárgy megépítésével bízták meg Salgótarjánban ezt az építésvezetőséget. A megállóhely belváros felőli oldalán 115 méter hosszú vasbeton súlytámfalat kell megépíteni, hogy a helyhiány miatt megtakarítható legyen a hagyományos töltésrézsű. A Litköi úti szintbeni kereszteződést autópályás aluljáró váltja fel, amelynek nyílásszélessége 15 méter, hossza 45 méter lesz. A Tanácsköztársaság térről 20 méter hosszú aluljáró vezet majd a peronra és megépítik a három méter nyílású Karancs utcai aluljárót is. A mintegy 12 millió forint beruházási értéket képviselő műtárgyakhoz 5000 köbméter betont használnak fel. — Nagyon sürgős munkát kaptunk, hiszen 1970. május 31-re át kell adnunk a megállóhely kész műtárgyait — mondotta Hegedűs István építésvezető. — Igyekeztünk jól felkészülni. A szükséges 500 literes betonkeverő gépek, transzportőrök rendelkezésünkre állnak. A támfalat máris betonozzuk, mert annak október 31 az átadási határideje. Ami az aluljárókat illeti, nagy feladatot jelent, hogy azokat már az idén, december 15-ig félszélességben meg kell nyitnunk a forgalom számára. Anyagellátásunk folyamatos és az építésvezetőség tapasztalt munkásgárdájával arra törekszünk, hogy határidőre, kiváló minőséggel végezzük el szép salgótarjáni munkáinkat. (l. j.) Másodszor is Dieter Mickein Rajtol a mezőny az 1-es kilométerkőtől (Riport a 6. oldalon.)