Magyar Vasutas, 1969 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1969-08-19 / 16. szám

Húszéves az alkotmány 24 A A A augusztus 17-én, az országgyűlés ünnepélyesen 1/4# törvénybe iktatta népköztársaságunk új alkotmán­­ * ~ * * nyát. Azóta minden év augusztus 20-a, alkotmá­nyunk ünnepe. A hatalom kérdésének eldőlte után, szükségessé vált a népi demokrácia alaptörvényének megalkotása. Megérett az idő arra, hogy az állampolgárok jogait és kötelességeit, az ál­lami, gazdasági és társadalmi rend alapvető változásait tör­vényben rögzítsék. Az alkotmány természetesen nem program. Azt rögzítette, ami már megvolt, amit elértünk, amit kiharcoltunk. Minden pontja arra utal viszont, hogy új hazában, új körülmények között dolgozhatunk egy boldogabb jövőért, olyan országban, amelyben minden hatalom a dolgozó népé. S a hatalom birtokosai az alkotmány szellemében új ha­zát építettek az elmúlt két évtized alatt. A felszabadulást kö­vető néhány esztendő — az alkotmány megszületésének idején ■— még csak sejtetni engedte a munkáshatalom adta lehetősé­gekkel építő ország jövőjének távlatait. Most, húsz évvel az alkotmány törvénybe iktatása után, érdemes visszapillantani a megtett útra. S ha ez az út nem is volt mindig töretlen, ha néha akadozott is a fejlődés, a­­párhuzam mutatja azt a változást, amely szocializmust építő társadalmunkban végbement. A második világháború jórészt tönkretette azokat az ipa­ri létesítményeket is, amelyeket csekély mértékben, a kapita­lizmus létrehozott. Az ipari termelés csak 1948-ban érte el a háború előtti színvonalat. Az ország háború utáni iparosítá­sára jellemző, hogy 1949—1968. között az ipari termelés hat­szorosára, évi átlagban 10,1 százalékkal nőtt. A felszabadulás előtt hazánk, elmaradott agrárország volt, amit az is mutat, hogy az export 60 százalé­ka mezőgaz­dasági és élelmiszeripari termék volt. Az ipari készter­mék a kivitelnek csak 20 százalékára rúgott. Ma az exportban a gépeké és az ipari fogyasztási cikkeké a vezető szerep. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek a kivitelnek csak ötödét teszik ki. A vasút a háború alatt közismerten hatalmas károkat szenvedett. 1949-ben még szó sem lehetett modernizálásról. A korszerű vontatási nemek térhódítása csak az 1960-as években kezdődött. A fejlődésre jellemző, hogy a Diesel- és elektromos vontatás aránya eléri a 62 százalékot. Az áru- és személyszállítás volumene a két háború között lényegében változatlan volt. A rohamos fejlődést jelzi, hogy míg 1949-ben 25 millió tonna árut szállított a vasút, addig 1969, terve már 115 millió tonna. 1947—1968 között évente 6,9 százalékkal nőtt a személyszállítás, s 8,6 százalékkal a teher­szállítás volumene. A gazdasági fejlődésnek természetes velejárója volt a dolgozók életkörülményeinek javulása is. A munkások és al­kalmazottak reáljövedelme 1950-hez képest, 1968-ra több mint kétszeresére emelkedett. 1945-ben még a községek 60 százalé­kában nem volt villany. 1963-ban viszont, az utolsó község­ben is kigyulladt a fény. H­a az egészségügyi helyzetet vizsgáljuk, számottevő előre­haladásnak lehetünk tanúi. 1938-ban társadalombiztosí­tásban a lakosságnak csupán 31 százalékul részesült. Ma 97 százaléka. A 10 000 lakosra jutó orvosok száma 1938-ban 11,6 volt. 1968-ban ez a szám már 21,3-ra emelkedett. A kórházi ágyak száma az 1938. évi 47 000-ről 83 000-re gyarapodott. Az alkotmány szellemében fogant kultúrforradalom hatása mindenki előtt közismert. A művelődési lehetőség mindenki előtt nyitva áll, s a dolgozók élnek is a lehetőségekkel. A fel­­szabadulás időszakában a felnőtt lakosságnak több mint a fele nem rendelkezett az elemi iskola hatodik osztályának bi­zonyítványával. Ma az országban minden tizedik 18 éven fe­lüli lakos érettségizett és minden harmincadik 25 éven felüli egyetemet vezett. A kulturáltsági, művelődési színvonal emelését jelzi az a tény is, hogy a kiadott könyvek példányszáma harminc év­vel ezelőtt 9,2 millió, 1968-ban 48 millió volt. Jelenleg napon­ta, átlag 2,3 millió példányszámban jelennek meg a napilapok. A rádiókészülékek száma hazánkban elérte a szükségletek te­lítettségét. A televízió 1958-ban kezdett elterjedni. Ebben az évben 16 000 előfizetőt tartottak nyilván. 1969 elején 1,4 millió készülék volt üzemben, tehát majdnem minden második csa­ládnak van televíziója. Sorolhatnánk tovább a számokat, az összehasonlításokat. De úgy véljük, a leírtak is önmagukért beszélnek. Beszélnek a megváltozott társadalmi és gazdasági körülményekről. Be­szélnek arról, hogy a saját sorsának irányítását kezébe vevő nép jól sáfárkodott a lehetőségekkel. A­z alkotmány törvénybe iktatásakor az újjáépítés időszakát, a vasúton például a régi konzerválásának idejét éltük. S ma, húsz évvel később, eredményeink lehetővé, a körül­mények pedig szükségessé tették, hogy rátérjünk társadalmi rendszerünk gazdasági, kulturális és szociális továbbfejleszté­sére, a gazdaságirányítás új rendszerére. S egy olyan ország­ban, ahol alkotmány rögzíti a munkához, a művelődéshez való jogot, ahol a legfőbb érték az ember, e nagy távlatú tervek sikerre vitele sem lehet kétséges. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A VASUTASOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM 1969. AUGUSZTUS 19. Átadták a vándorzászlót az első félé­­zben legjobb eredményt elért szegedi vasútigazgatóságnak A vasútigazgatóságok mun­kaversenye, a szolgálati he­lyek vezetőitől a vasútigazga­­tóig, a legkisebb egységtől a legnagyobbig, az irányító szer­vek mindegyikét érdekeltté te­szi az eredmények fokozásá­ban. Az 1969. első félévi telje­sítmények alapján a vasút­üzem gazdálkodása kielégítő volt. Lehetőségeink jobb ki­használása révén azonban be­vételeinket tovább fokozhat­tuk volna.­­Míg az első ne­gyedévben bizonyos szállítási kapacitásfelesleggel rendelke­zünk, a második negyedévben A szegedi vasútigazgatóság 102,45 százalékos eredményé­vel a legkiemelkedőbben tel­jesítette célkitűzéseit. Ezáltal az első helyre került. A vas­útigazgatóság területén nem volt az elmúlt félévben olyan közfeltűnést keltő baleset sem, amely kizárná a leg­jobbnak járó jutalmazásból. Mindezek alapján a szegediek elnyerték a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium és a Vasutasok Szakszervezete központi vezetősége vörös vándorzászlaját a vele járó 200 000 forint jutalommal. A szegedi vasútigazgatóság dolgozói az év első hónapjá­tól kezdve céltudatosan ké­szültek, s hónapról-hónapra minden célkitűzésüket túltel­jesítették. Rendszeresen eleget tettek a kocsikiegyenlítési feladatoknak is. A fuvarszerzői tevékeny­ség hatékonyságának fo­kozásával mintegy 200 000 tonnával túlteljesítették az áruszállítás előirány­zott mennyiségét. A vasútigazgatóság területére egységes intézkedési tervet­­készítettek, melyben megha­tározták azokat a feladatokat, már előfordult, hogy nem tudtunk minden áruhoz idő­ben a kért teherkocsikat kiál­lítani. Az üzemeltetési költségek felhasználása az 1. félévi képzett tonnakilométer telje­sítmény függvényében kedve­zően alakultak. Az 1090 képzett tonnaki­lométerre eső fajlagos költség 1,1 százalékkal csökkent, amely mintegy 50 millió forint megtaka­rítást eredményezett. A vasútigazgatóságok össze­sített számszerű eredményei az alábbiak szerint alakultak, amelyek biztosították a leg­jobb eredmények elérését. A vándorzászlót augusztus 11-én, ünnepélyes külsőségek között adták át a szegediek­nek. A szegedi MÁV Petőfi Sándor kultúrotthonban ren­dezett ünnepséget Acsai Mi­hály, a területi bizottság tit­kára nyitotta meg, majd Kiss Károly, az igazgatóság veze­tője részletesen ismertette: hogyan dolgoztak, milyen eredményeket értek el az első félévben. Az igazgatóság vezetőjének beszéde után Harmati Sándor vezérigazgató-helyettes mél­tatta a szegedi vasútigazgató­ság első félévi kitűnő teljesít­ményét. Ezután a vasút előtt álló közvetlen feladatokról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaságban jók a ter­méskilátások. Az őszi hónapokban fel­tétlenül számolni kell az­zal, hogy a fuvaroztatók nagyobb igényt támaszta­nak a vasúttal szemben. A szolgálati helyeken gondo­san fel kell készülni az áru fogadására és gyors elszállí­tására. Szakszervezetünk központi vezetőségének elismerését Gu­lyás János titkár tolmácsolta, majd Harmati Sándor vezér­igazgató-helyettessel átadták a vándorzászlót Kiss Kárály­nak, az igazgatóság vezetőjé­nek. Összesített kifizetett eredmény szabad prémium Budapesti Vasútigazgatóság 100,03 856 000,— Ft Debreceni Vasútigazgatóság 101,38 399 600,— Ft Miskolci Vasu­tigazgatóság 100,07 367 000,— Ft Pécsi Vasútigazgatóság 101,90 430 000,— Ft Szegedi Vasútigazgatóság 102,45 400 000,— Ft Szombathelyi Vasútigazgatóság 100,92 449 000,— Ft Mennyit ér a határozat? (2. oldal) Beszélhetünk-e kulturált utazásról? (3. oldal) Ahol az utas felhúzza az ablakot (3. oldal) Guruló falu Kelenföldén Érdeklődjön vezényléséről (4. oldal) „A keresetemet édesanyának adom" (3. oldal) A magyar—szovjet vasúti műszaki—tudományos együ­ttműödési munkacsoport ülése Augusztus 11—14-én tartotta harmadik ülését Budapesten a magyar—szovjet vasúti gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos állandó munkacsoport, amely a két ország közöt­ti legmagasabb szintű vasúti együttműködési szerv. Az ülé­sen magyar részről Rödönyi Károly miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója elnö­költ. A szovjet delegáció ve­zetője Vladimir Szemjono­­vics Gavrilov közlekedési mi­niszterhelyettes, a szovjet ta­gozat vezetője volt. Az állandó munkacsoport Magyarország és a Szovjetunió közötti áruforgalom lebonyo­lításának továbbfejlesztését szolgáló időszerű kérdések­kel, a friss gyümölcs, zöldség- és gyümölcskonzerv szállítá­sok biztosításával, a szállító­tartályos és rakodólapos áru­forgalom kiszélesítésével, a tranzitszállítások volumené­nek növelésével foglalkozott. Értékelték a munkacsoport irányítása alatt álló műszaki­tudományos együttműködési és szállítási volumenegyeztető értekezletek munkáját is. JELENTŐS MŰTÁRGYAKKAL ÉPÜL SALGÓTARJÁN MEGÁLLÓHELY Az utóbbi években teljesen átalakult Salgótarján belvá­rosa. Modern lakóépületek, 9—10 emeletes toronyházak emelkednek a régiek helyén. A nagy átalakulásból termé­szetesen nem maradhatott ki Salgótarján megállóhely sem. A MÁV Budapesti Építési Főnökségének dolgozói tavasz óta végzik a megállóhely re­­­­konstrukcióját, amelynek so­rán mintegy 40 000 köbméter földet mozgatnak meg és 2,7 méterrel megemelik itt a pá­lya szintjét. Dömperekkel hordják a földet, amit azután gépekkel terítenek szét és a talaj tömörítését is gép vég­zi. A megállóhely rekonstruk­ciójával kapcsolatosan a leg­nehezebb feladatokat a MÁV Hídépítési Főnökség 19. számú építésvezetőségének dolgozói végzik. Tavaly a ceglédi vonal villamosításával kapcsolatos munkálatoknál tűntek ki és a főnökség húsz építésvezetősé­gének versenyében a harma­dik helyet megszerezve elnyer­ték a Kiváló építésvezetőség kitüntető címet. Három fontos műtárgy megépítésével bízták meg Salgótarjánban ezt az építés­­vezetőséget. A megállóhely belváros felőli oldalán 115 méter hosszú vasbeton súly­támfalat kell megépíteni, hogy a helyhiány miatt megtaka­rítható legyen a hagyomá­nyos töltésrézsű. A Litköi úti szintbeni kereszteződést autó­pályás aluljáró váltja fel, amelynek nyílásszélessége 15 méter, hossza 45 méter lesz. A Tanácsköztársaság térről 20 méter hosszú aluljáró vezet majd a peronra és megépítik a három méter nyílású Ka­­rancs utcai aluljárót is. A mintegy 12 millió forint be­ruházási értéket képviselő műtárgyakhoz 5000 köbméter betont használnak fel. — Nagyon sürgős munkát kaptunk, hiszen 1970. május 31-re át kell adnunk a megál­lóhely kész műtárgyait — mondotta Hegedűs István épí­tésvezető. — Igyekeztünk jól felkészülni. A szükséges 500 literes betonkeverő gépek, transzportőrök rendelkezé­sünkre állnak. A támfalat máris betonozzuk, mert an­nak október 31 az átadási ha­tárideje. Ami az aluljárókat illeti, nagy feladatot jelent, hogy azokat már az idén, de­cember 15-ig félszélességben meg kell nyitnunk a forgalom számára. Anyagellátásunk fo­lyamatos és az építésvezető­ség tapasztalt munkásgárdájá­val arra törekszünk, hogy ha­táridőre, kiváló minőséggel végezzük el szép salgótarjáni munkáinkat. (l. j.) Másodszor is Dieter Mickein Rajtol a mezőny az 1-es kilométerkőtől (Riport a 6. oldalon.)

Next