Magyar Vasutas, 1970 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1970-06-03 / 11. szám
2 Klub, változatos programmal AHOL SZÍVESEN SZÓRAKOZNAK A FERENCVÁROSI VASUTASOK A belváros felől ugyan nehezen közelíthető meg, de kétségtelen, hogy a IX., Péceli út 2. szám alatt központi helyen található a ferencvárosi vasutasok művelődési klubja. Földszintes épületét, háromszáz nézőt befogadó színháztermét a tél folyamán tatarozták, s az intézmény március 19. óta ismét kicsinosítva, új berendezéssel várja a környék lakóit, a csomópont dolgozóit. A központi elhelyezkedés központi feladatokat is jelent, a rendezvények sokaságát, hiszen kilenc főnökség több mint négyezer-ötszáz dolgozójának klubjáról van szó. Változatos, gazdag program — Nem sok sikerrel biztattak, amikor két éve ide kerültem — mondta Balázs Ákosné, klubvezető. — Sokan azzal biztattak, hogy itt bizony nem sok dolgom lesz, mert a klub nem nagyon vonzza az embereket. A vasutasok nem nagyon érnek rá szórakozni__ De azt is mondták, ha segítség kell, csak szóljak, szívesen támogatják a klubot. A változatos, gazdag program, Balázsné teleírt előjegyzési naptára, rendezvényeik látogatottsága mind arról tanúskodik, hogy a klubvezető, ez a vékony, törékeny fiatalasszony nem hiába kopogtatott az illetékesek ajtaján. Türelemmel, de szívós következetességgel dolgozott azon, hogy a klub betöltse hivatását a csomóponton, megváltozzék róla az emberek véleménye. — Eddig bármelyik főnökséghez fordultam, mindegyik segített — mondta mintegy a tapasztalatait összegezve Balázs Ákosné. — Elértük, hogy ma már a csomópont mozgalmi vezetőinek közreműködésével készül a klub programja. Szerény keretek között, de anyagilag is támogatják a klub működését és nagyon tevékenyen részt vesznek a rendezvények lebonyolításában. A klub működésének fontos területe a könyvtár. A tizenkétezer kötetes góckönyvtárukhoz 18 letéti könyvtár tartozik, megannyi lelkes könyvpropagandistával. Az állomáson Görög Imre, a vontatásnál Radó Mihály, a vasútőrségnél Szalmási Sándor, a pályafenntartásnál Madarász István és Kiss József különösen sokat tesz azért, hogy mind több vasutas dolgozó legyen a könyvtár rendszeres olvasója. Bár a rendszeres olvasók száma már meghaladja a félezret, a könyvtár propagandistái jól tudják, hogy ez kevés. Most azt szervezik, hogy a szocialista brigádok minden tagja a könyvtár olvasója is legyen. Elsősorban a részükre készítették el „25 éve történt” címmel a felszabadulás történetével kapcsolatos irodalom ajánló bibliográfiáját. Értékes segítséget jelentett ez a felszabadulási szellemi vetélkedőn részt vett szocialista brigádok felkészüléseihez. Hivatásos művészek is fellépnek Ahogy a könyvtári munkában keresik az új módszereket, ugyanezt teszik az ismeretterjesztés területén is. A csomóponton sok a fiatal, akiket nehéz volna iskolás módon leültetni egy-egy előadás meghallgatására. A „magnós klubest”, ahol nagy írók, művészek munkásságát ismertetik, nem ilyen. Az „ifjúsági filmszemináriumon” szórakoztató játékot jelent a szellemi totó, de még a műsoros táncesteken is, ahol a kitűnő Victors együttes játszik , s a zeneszámok között elhangzik egy-egy szép vers, rövid elbeszélés. Rangot is ad a ferencvárosiak klubjának az, hogy önálló szórakoztató rendezvényeiken ,irodalmi műsoraikon, vidám estjeiken hivatásos, neves művészek szerepelnek. A Lenin-centenárium alkalmával rendezett ünnepi estjük sikere további művészi műsorok megvalósítására is bátorítást adott. Lelkes segítőtársak Játéktermük és az olvasóterem a klubélet színtere. A játékklubnak, ahol rex- és biliárdasztal, sakk- és kártyajáték, de még rulett is található, mintegy kétszáz rendszeres látogatója van. Féléves program alapján működik az 55 tagot számláló nyugdíjasok klubja. S a klubélet, a látogatottság további fellendülését ígéri, hogy kisvendéglővé alakult át az eddigi büfé, ahol (harmadosztályú áron) meg is vacsorázhatnak a klub vendégei. A klubvezető legfőbb segítőtársai: Regös János, Pék Gabriella és a többiek, a csomóponti KISZ-bizottság lelkes vezetői, akik ott vannak csaknem valamennyi rendezvényen és mindent megtesznek azért, hogy a vasutas fiatalok a kulturált szórakozás örömeit találják meg művelődési klubban. S Balázs Ákosnét, a klub örökmozgó vezetőjét és „mindeneset” újabb szép, érdekes tervek megvalósítása foglalkoztatja. — Most készítjük elő — mondta — a pinceklubunk megnyitását. Felkészülünk arra is, hogy ősztől művelődési klubunk adjon otthont a csomóponton a dolgozók általános iskolájának és a gimnázium kihelyezett osztályainak L. J. 10 éves a vasutas-operabérlet A jó zene fejleszti érzésvilágunkat, frissíti szellemünket, s növeli kulturáltságunkat. A Magyar Állami Operaház igazgatósága a szakszervezettel egyetértésben ettől a gondolattól vezérelve adta ki 9 évvel ezelőtt az első vasutasopera bérletet. Kilenc év alatt több ezer vasutas tekintette meg a budapesti Erkel Színház vasutasbérleti előadásait. Nyíregyházától Zalaegerszegig sok dolgozóval sikerült megismertetni, megszerettetni az operát. A jubileumi évforduló alkalmából az 1970/71. évadban több, legnagyobb sikert megért opera, illetve balett kerül bemutatásra: Gershwin: Porgy és Bess, Donizetti: hammermani Lucia, Saint-Saens: Sámson és Delila, Krejn: Laurencia, Mascagni: Parasztbecsület, Leoncavalló: Bajazzók. A bérleti árak — a tízéves évforduló alkalmából — a napi pénztári árnál 20 százalékkal olcsóbbak. A bérleti előadások 1970 október, november, 1971 március, április és május hónapok harmadik vasárnapján délelőtt 11 órakor lesznek a budapesti Erkel Színházban. A bérleti igényeket a szakszervezeti bizottságok gyűjtik össze június 25-ig. Horváth Ferenc A budai önkéntes ezred harcosa volt Ismeretségünk 1947 tavaszán kezdődött. Ö már öreg vasutas volt, én csak néhány hónapos kezdő. Hozzá osztottak be. Ö szerettette meg velem a vasutat. Fegyelemre, rendre tanított. Ezért igyekeztem megismerni Tóth Istvánt, aki 1945 februárjában mint a budai önkéntes ezred harcosa vett részt fővárosunk felszabadításában. A felszabadulás után Dombóvár állomáson jelentkezett szolgálatra , majd Komlóra került. Ő is, mint sokan mások, élt a lehetőséggel, dolgozott, tanult, szakvizsgákat tett. Felfigyeltek rá. Pártiskolára küldték, majd függetlenített szb-titkár lett. Jelenleg Komló állomás párttitkára és egyben rakodási főnöke. 1953-ban érdemes vasutas és kiváló dolgozó, 1961-ben Komló város alapításának 10. évfordulója alkalmából Munka érdemérem kitüntetést kapott. De büszke tulajdonosa a Felszabadulási Érdeméremnek is. Jó egészséget, hosszú életet kívánunk Pista bácsinak! Szávasi József Komló Városi Pártbizottság prop. és műv. oszt. vezetője Nyílt levél egy kortársnőhöz! A rákosrendezői sorompó mellett pillantottam meg. Magas, vékony alakján jól állt a nyári egyenruha. Törékeny, érzékeny kis asszonyt láttam magában. Néhány perc múlva, amikor valósággal beviharzott a rákosrendezői feladási raktár irodájába, megváltozott a véleményem. A keresett személy nem volt ott, s ezért törékeny termetével, jól fésült hajával és csinos arcával ellentétben egy régi őrmestert is túllicitálva káromkodni kezdett. Összenéztünk... Én azt hittem, hogy „oda tartozik", ezért ő nagy közvetlenség. Később kiderült, hogy az állomás egyik kocsifelírója. Engedje meg, hogy lebeszéljem erről a lassan divatossá váló, durva hanghordozásról. A nő maradjon meg nőnek. Ne legyen ugyan mimózalelkű nebáncsvirág, de durva, huszárőrmester sem! Üdvözli: - lyí - MAGYAR VASUTAS Négy évtizede a vasút szolgálatában SZABADKA MELLETT egy pályaőri lakásban született Petrich Júlia. Mérgespusztán a vonat sem állt meg, és Sándorpusztán sem, ahová később költözött a család. A vasutasélethez mégis fiatalon kedvet kapott. — Mondják is rám, hogy óvodás korom óta vasutas vagyok. Valóban van benne valami. De én mégis inkább azért vallom magam vasutasnak, mert negyven évig dolgoztam a vasutasok közösségében. Petrich Júlia „furcsa” vasutas. Sohasem öltözött vasutas-egyenruhába, és a vasúti munkát is a nyomdában kezdte. A szabadkai vasutasnyomdában szabadult 1930. október 27-én. 1941-ben költözött Budapestre, ahogy mondja — hazajöttem Magyarországra, ahol a rokonaim s mindenkim volt. A fiatal lány nem félt országot változtatni, a vasúttól azonban nem vált meg. A budai leszámolóban folytatta a munkát. 1949-ben a politikai osztályra került. S 1952-ig ott dolgozott. A számviteli főnökségen 1957 óta ül az íróasztalnál, intézi a vasutasok ügyeit. — Nem vettem részt soha a forgalomban, de a vasutasok ügyeinek intézésével magam is vasutassá váltam. Negyven év egy munkahelyen sokat jelent. Egy kicsit szemléletet is formál. — És hogyan formálta az önét? — Gyerekkoromban is szerettem a fegyelmet és a fegyelmezett munkát. A vasút olyan terület, ahol ezekre a tulajdonságokra szükség van. Petrich Júlia a vasútnál töltött 40 éve alatt ilyen szellemben tevékenykedett. Vezetői megbízhattak pontosságában, munkáját mindig hivatástudattal látta el. Akkor is, amikor bérelszámoló volt, akkor is, amikor a vasutasok nyugdíjügyeit intézte, s akkor is, amikor az áruszállítás szervezésével foglalkozott. Most a Guszev utcai számviteli főnökség szűk irodájában mosolyogva mondja: — Nem csalódtam a vasútban. Ha újból kezdhetném az életem, akkor is ide jönnék dolgozni, pedig jól tudom, vannak ennél sokkal jobban fizető vállalatok is. A vasutasság azonban, s én nem érzem szólamnak, nagy család. Jó érzés közéjük tartozni. MÉG EGY ÉV VAN A NYUGDÍJIG. Petrich Júlia már tanítja az utódjait. Életerejét, munkaszeretetét látva azonban úgy tűnik, a 40 éves vasúti szolgálat után — ha megérdemelt is — még nem időszerű a nyugalomba vonulás. Szemléletére, tapasztalataira, munkájára még szükség lehet. 1970. JÚNIUS L. A vasutasszakszervezet 25 éves történetéből VIII. A III. kongresszust követő idő bérügyi intézkedéseit tekintve a szakszervezet legfőbb törekvése az volt, hogy a vasutasok és a többi tárcák dolgozói között levő túlzott fizetési különbségek megszüntetését elérjék, erre az illetékesek figyelmét felhívják. Az ebbeli törekvést különösen az SZKP XX. kongresszusa után kísérte némi siker. Először a pályafenntartási és az építőipari dolgozók béremelését sikerült keresztülvinni. 1955. május 1-én került bevezetésre az utazószemélyzetnél a kilométerpénzes rendszer, amely az előzőnél jobban serkentett a menetrend betartására. 1956. augusztus 1-én került sor a személypénztárosok és a pénztárosok régi jogos sérelmét orvosló mankópénzek első ízbeni kifizetésére. A pályafenntartási munkahelyek egy részénél a heti 48 óra mellett a szakszervezet javaslatára bevezették az ötnapos munkahetet, a járműjavítókban pedig a szombati csökkentett munkaidőt. Az ellenforradalmat megelőző időszakban szorgalmazta a szakszervezet az utazószemélyzet szolgálati órái számának csökkentését, a rangfokozati és a munkaköri bérek közötti feltűnő aránytalanság megszüntetését, valamint az ösztönzőbb szénprémiumrendszert. Eljuttatta a szakszervezet a javaslatát a legfelsőbb szervekhez a balesetet szenvedettek és a foglalkozásból kifolyólag megrokkantak helyzetén való javítás érdekében is. Sajnos a tervek nagyrészének végrehajtását az ellenforradalom elodázta. De a kezdeményezés minden esetben azt mutatta, hogyha szakszervezetnek időről időre megvoltak a tervei a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására. Nem a szakszervezeti vezetők, aktivisták hozzáállásán múlott, hogy erélyes, határozott fellépésük gyakorta nem járt eredménynyel. TÖBB MILLIÓ FORINT MUNKAVÉDELEMRE A szakszervezet következetesen harcolt, hogy a vasút korszerűtlen üzemeinek szó1954. augusztus 1-én megtörtént az alkalmazotti bérrendszer bevezetése a vasúton is. Ez az intézkedés 87 668 dolgozót érintett. Ezt megelőzően 1954 első negyedében megszűnt a munkaköri bértáblázat időbéres és teljesítménybéres bértételei közötti különbség, amely 52 000 dolgozót érintett. 1955. február 1-én megszűnt a fizikai dolgozóknál a régóta sérelmezett második területi bércsoport, ciális létesítményeit fokozottabb ütemben építsék újjá. Nem kis harc árán sikerült elérni, hogy az 1952. évi 2 millió forintos munkavédelmi és 1,2 millió forintos munkásellátási beruházással szemben 1954-ben 10 millió forint volt a munkavédelmi és 3,5 millió a munkásellátási beruházási összeg. Hiba volt azonban, hogy az 1952—55. között tervezett 18,5 millió forintból csak 14 millió forint nyert felhasználást, s ez az összeg az akkori gazdálkodási rend szerint később már ilyen címen nem állhatott rendelkezésre. A két kongresszus közötti időben sokat fáradozott a szakszervezet a dolgozók munka-, védő- és egyenruha-problémáinak megoldásáért. Szívós harc folyt az 1953—54. évi különösen nagyfokú lemaradások megszüntetéséért némi eredménnyel. 1950-ben a kormány határozata értelmében sor került a társadalombiztosítási intézetek egybeolvasztására (kivéve a MÁV BBI-t) és a biztosító intézetek jellegének alapvető megváltoztatására. Ezzel egyidőben a szakszervezetekre bízták a társadalombiztosítás ügyeinek intézését. Létrejött a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ, vasutas vonatkozásban pedig a vasutas szakszervezeti társadalombiztosítás. Ettől az időtől egységes törvény szabályozza az igényjogosultak körét, a szolgáltatások mértékét és időtartamát. Az alapelv, hogy minden munkaviszonyban álló dolgozó kötelezően biztosított. A biztosítás ezenkívül a dolgozó által eltartott valamennyi családtagra kiterjed. ÚJ EGÉSZSÉGÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK ... 1953-ban kormányszintű intézkedésre megszűnt a 12 százalékos Önkéntes Támogatási Alap, amely 1930 óta működött. Az eddig akkumulált összegből megépítették a 130 ágyas Péceli Továbbkezelő Kórházat, a szombathelyi rendelőintézetet, a Jávor utcai Éjjeli Szanatóriumot. Elkészült az ország egyik legkorszerűbb 250 ágyas tüdőszanatóriuma Budakeszin. Új rendelőintézetet kapott Pécs és rendelőintézethez jutott Debrecen. A MÁV Kórház fejlesztésére is nagy összegeket fordítottak és felszerelték az ország legmodernebb röntgenosztályával. Az alap kényszerű szüneteltetése alatt a dolgozók éppen a legnagyobb megpróbáltatás — betegség, rokkantság — idején estek el számottevő támogatástól. Része van a szakszervezetnek az 1954. évi nyugdíjtörvény kidolgozásában, amely előrehaladást jelentett az 1951. évihez viszonyítva. A nyugdíj folyósítását ez a törvény 10 éves munkaviszonyhoz és 55, illetve 60 éves korhatárhoz kötötte. A nyugdíj alapját képező beszámítható javadalmazás összegét, illetve magát a törzsnyugdíjat lényegesen felemelte egyévi átlagkereset havi 50 százalékára és ezt az öszszeget kellett pótlékolni a felszabadulás óta munkaviszonyban eltöltött minden év után 1 százalékkal. A PÁLYAFENNTARTÁSNÁL ÖTNAPOS MUNKAHÉT Kik igényelhetik a felvételt a nevelőintézetekbe A MÁV Hivatalos Lap (1970 március 14) 11. számában megjelent a MÁV Nevelőotthonokba 1970/71-es tanévre történő felvételi hirdetmény. A középiskolába jelentkező tanulóknál a pályázat beküldési határideje: 1970 május 15. volt. Azt tapasztaljuk, hogy a szolgálati főnökségek elmulasztották a dolgozók tájékoztatását, mert a határidő lejárta után is érkeznek be felvételi kérelmek. Sajnos azonban ezek az utólagos kérelmek nem az előírt formanyomtatványon, hanem levélben érkeznek és nem tartalmazzák a felvétel elbírálásához szükséges adatokat Az óvodáskorú és általános iskolába járó gyermekek pályázati kérelmének beküldési határideje: 1970. június 15. Felvételre igényjogosultak (4-től 6 éves korukig) az óvodás, az iskolaköteles korú gyógypedagógiai oktatásra nem szoruló, orvosilag egészségesnek minősülő és közösségi nevelésre alkalmas gyerekek közül: 1. Az elhalt MÁV dolgozó árvái (mindkét szülő elhalt). Árvának minősülnek azok a félárvák is, akiknek élő szülője munkaképtelen, gyógyíthatatlan beteg. (E tényről hatósági orvosi bizonyítványt kell csatolni.) 2. Az elhalt MÁV dolgozók félárvái (ha élő szülője dolgozik). 3. Az utazó, vagy fordulószolgálatot teljesítő, egyedülálló MÁV dolgozók gyermekei (özvegyek, elváltak, leányanyák.) Továbbá, ha mindkét szülő forduló- vagy utazószolgálatot teljesít és a gyermek gondozása csak nevelőotthoni elhelyezéssel oldható meg. (E tényről a szolgálati jövök igazolását csatolni kell.) 4. Azoknak a MÁV dolgozóknak gyermekei, akiknek lakóhelyén nincs olyan iskola, amelybe a gyermek jár, vagy járhatna, illetve általános iskolásoknál, ha az iskolába naponta történő bejárás következtében a szükséges tanulási és pihenési idők nem biztosíthatók. (A fenti tényeket a szolgálati főnök igazolja.) Tájékoztatásul közöljük az általános iskolás korú MÁV nevelőotthonokat: Kőszeg: óvodáskorú gyermekek, fiú-lány, 4—6 éves korig. Általános iskola I—VIII osztályos fiú. Répceszentgyörgy: Általános iskola V—VIII. osztályos fiú. Bodrogolaszi: Általános iskola V—VIII. osztályos fiú és I. osztályos fiú. Kaposvár: Általános iskola I—VIII. osztályos leány. Kérjük a szakszervezeti tisztségviselőket, hogy tájékoztassák fenti lehetőségről dolgozótársaikat, illetve árvák, félárvák esetében volt dolgozótársaik családját. P. R Két hónap Uljanovszkban A KISZ Központi Bizottsága szervezésében 1970 március 1 és április 28 között magyar fiatalokból álló építőbrigád vett részt Uljanovszkban Leninemlékhelyek építésén. A vasutas fiatalokat Hajdú-Bihar megyéből Szarvas István, a Debreceni Építési Főnökség kőművese, a KISZ Végrehajtó Bizottságának tagja képviselte. Munkáját Uljanovszikban is a szorgalom és lelkesedés jellemezte. B. Tóth József Debrecen