Magyar Vasutas, 1977 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1977-10-21 / 20. szám
6 Százéves a ferencvárosi pályaudvar Az állomás a teherforgalomnak épült A kiegyezést követően pénzügyi zavarok léptek fel a pest-losonczi vonalat építtető Magyar Északi Vasúttársaságnál. Ezért a vonal hamarosan a magyar állam tulajdona lett, így a Losonczi pályaudvar, a mai Józsefváros volt a legelső magyar vasútállomás. Ebben az időben öt állomás bonyolított le teheráruforgalamat Pest-Budán. Az öt állomást három gazda birtokolta: az Osztrák Államvasúttársaság, a Déli Vasút és a Magyar Északi Vasút. A vasút széttagoltsága miatt, Pest- Buda áruellátása szempontjából, a helyzet már tűrhetetlenné vált Az 1868. évi országgyűlés — szükségszerűen — nagyarányú vasútfejlesztést határozott el. A déli összekötő vasút fejlesztése volt az elsődleges feladat. Józsefváros periférikus, rossz helye sürgette a megoldáskeresést, az újabb pályaudvarok építésének gondolatát. Ilyen törekvések közepette épült Újbuda (később Kelenföld) és az öszszekötő vasúti híd építése kapcsán (IS77) Budapest—Ferencváros, majd Duna-part, a Fővámház, a Sertéshizlalda és Marhavásártér állomás. Ferencváros és Újbuda állomás kizárólag teherforgalom céljából épült, szoros összefüggésben az 1876. március 1-re átadott Déli összekötő vasúti híddal és a Körvasút továbbfejlesztésével. Néhány év múltán (1882), amikor a pécsi vasútvonal is elkészült és már épült a Keleti pályaudvar, Ferencvárost személyforgalom számára is berendezték. Új vágányokkal, épületekkel, szogálati helyekkel bővült az állomás. Ebben az időben a Körvasút főállomása Duna-part állomás volt, amely a „Stáczió utcai” állomást, (a mai Józsefvárost) mentesítette. Ferencváros állomás léte és fejlődése szorosan összefügg a Körvasút építésével. Egyrészt azért, mert ebben az összefüggésben nőtt naggyá, másrészt a Dunántúl, a Duna jobb partján létesített vasútvonalak is hatással voltak fejlődésére. Ferencváros igazi jelentősége azonban Rákosrendező és Rákos-állomások megnövekedett szerepkörében kezdett kibontakozni, pontosabban az Osztrák Államvasutak, később az Osztrák Magyar Államvasutak 1891-ben magyar, azaz MÁV tulajdonba történő átvétele után. A Balparti Körvasút, illetve Ferencváros ezeken az állomásokon keresztül került összeköttetésbe Rákosrendező, Angyalföld, Lipótváros, Vizafogó állomásokkal. Az 1896- ban átadott Északi Összekötő Duna-híd nemcsak Angyalföld állomás és a körvasút, hanem Ferencváros szerepét is növelte. Ezáltal a dorogi szénmedence terméke szabadutat kapott az ország minden irányába. A rendező az első világháború alatt épült. A háborút követő években tovább nőtt Ferencváros jelentősége. Előtérbe került az állomás bővítése, átépítése. Újabb vágányok, őrhelyek létesültek. Háromszorosára nőtt az állomás vonatfogadó, indító és átbocsátó kapacitása. Elkezdődött a gurítással történő kocsirendezés. Először nagyon szerény viszonyok között, majd külföldi tapasztalatok felhasználásával szabályozták a gurítódomb és az irányvágányok esésszögét. 1928-ban a „Vasgyár utca”, Kőbánya,Kispest és Ferencváros között elkészült a vágánykapcsolat. Ezzel szabad út nyílt Debrecen és Szeged irányába. A Duna és Tiszántúl között meggyorsult az áruforgalom. A harmincas évek elején a Csepel kikötőt összekötötték a nagy vasúttal. Ezzel a kapcsolattal a vízi és szárazföldi viszonylatban jelentősen rövidült a fuvarozási határidő. Ferencváros és Soroksári út állomás jelentősége tovább növekedett, ugyanakkor Duna-part állomásé csökkent. Figyelemre méltó még akkor is, ha ellentmondásosnak tűnik, Káin Alfáért szakíró 1902-ben fogalmazott megállapítása: „A budapesti teherpályaudvarok — így Budapest—Ferencváros is — a fejlődő forgalom követelményéhez képest számos átépítésen, bővítésen mentek keresztül, amelyek azonban nem valamely előre megállapított terv vezérfonala nyomán, hanem esetről esetre keletkeztek és részlettervek szerint végeztettek, amint azt az esetről esetre felmerült szükséglet megkívánta.” Még néhány érdekes adat idekívánkozik. A harmincas évek elején, a 17 budapesti teherpályaudvar közül kilenc 300 ezer tonnát meghaladó áruforgalmat bonyolított le, azaz az összes vasúti teherforgalom 77 százalékát. Fontossági sorrendben akkor még Józsefváros, Duna-part, Sorok, sári út, Kelenföld és a Nyugati pályaudvar után következett csak Ferencváros, jóllehet az állomás átbocsátó és rendező szerepét illetően már a legnagyobb volt Budapesten. Gergely József (Folytatjuk) ... Százados szokásainkat megtagadva nem készülünk hetedhét országra szóló ünnepségsorozatra, nem tartunk több napos tudományos szimpoziumt, nem hívtuk vendégül — egy tévhitet tovább tartósítandó — Eiffel Gusztáv kései leszármazottait, talán még egy pezsgőspohár sem telik meg e centenárium alkalmából. Pedig mi, magyarok, szeretünk ünnepelni: megünnepeljük a jegyesünkkel való megismerkedés első évfordulóját, majd a hónapfordulót, az évfordulókat és végül a szakítást is. Ünnepelnénk most is — nem kertelek tovább, kimondom: az idén száz esztendős Nyugati pályaudvarról van szó —, ha az ünnepelt nem lenne olyannyira száz esztendős. De az. A teteje lebontva, s az egykori üveglapok helyén becsurog az őszi eső, körötte légkalapácsok döngetik az aszfaltot, hogy lenn a mélyben is legyen egy másfajta — föld alatti — pályaudvar. A pestiek manapság nem gyögyörködni mennek a Nyugati környékére. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Hej, pedig akkortájt, amikor e korszerű vasúti csarnok még újszülött volt: százak és százak igyekeztek e látványosság csodálására! Nézték a füstokádó lokomotívokat, s irigykedve tekintgettek a kényelmetes kupékban távoliba — netán a télből a nyárias időjárású országokba — utazókra. Dehát mondom: ma már az indóház sem csoda, meg az sem, ha valaki a távolba utazik. A füstokádó lokomotívok is eltűntek onnan, s a vasút környezetvédőinek arra kell ügyelniük, hogy minél kevesebb füstgáz jöjjön be az üvegfalú csarnokba a Nagykörút forgatagából. imiiiiiiiiiiiiNitiiiiiitiimiiiiiiiiimtiiiii Az ünneplésről mégse mondunk le , csak elhalasztjuk. Mikorra? Amikor kétszeres okunk lesz a pezsgőbontásra. Ha majd az öreg pályaudvar — a már készülő tervek alapján — visszanyeri eredeti formáját, a környéke pedig teljesen megújul. Lesz a ma vidéken aluljáró meg felüljáró, teraszos éttereim és áruház, mozgólépcső, de talán szökőkút is, mivel, hogy az idén ismét polgárjogot nyert Budapest utcáin terem. S hogy néhány, ugyancsak öreg épület eltűnik a tájról, ki bánja! Épül helyettük ott, és másutt sokkalta szebb, korszerűbb, a közelgő harmadik évezredhez illőbb. ... És én, a Nyugati környékén felnőtt egykori kissrác mégis vegyes érzésekkel nézem , mostanság kezdődött, s hétről hétre fokozódó sürgést. Mert nekünk, terézvárosi diáknebulóknak, húszvalahány évvel ezelőtt eme ezerarcú környék helyettesítette a grundot (mert grund, játszótér Budapest talán legzsúfoltabb — hatodik — kerületében másutt nincs). Ezerarcút írok? Nincs benne túlzás, ha nem ezer sorban is, sorolom hát menten. Az egyik arc: a viszonylag csendesebb Hámán Kató udvar. Oda jártunk snóblizni, s onnan néztük a postai szerelvények indulását. A másik arc: az immár vak ablakú, de még elbontatlan cukrászsarok, ahol 50 fillérért is készségesen mérték a fagylaltot. Szemben a Szikra mozi, amelynek átépítése — úgy tűnik — tovább tart, mint amennyit az egész Marx téri megújulás igényel: ott láttam először Chaplin-bohózatot, s ott lépett fel élő mivoltában, csaknem élőnek tűnő bábfiguráival a bábzsonglőr Szergej Obraczov, valamikor az ötvenes évek elején. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Aztán „troli-trolibuszra vártam én”, de sokszor és milyen sokáig, mert, hogy a táncdal második sorát meghazudtoló módon dehogy „jött is gyorsan, könnyedén”. Álltam a 72-es végállomásán, szorongattam a nehéz iskolatáskát, s mikorra feltülekedtem, az öt megállónyira levő iskolában már órakezdést jelzett a harsány hangú csengő. Megszűnt a trolivégállomás (helyén lesz majd az áruház, a felső emeleteken pedig a MÁV néhány hivatala), mély munkaárok jelzi az építkezés kezdetét. S jó ideje nincs már ott az Ilkovics, amelyről anynyi rosszat mondtak, hogy kötelességemnek érzem védelmében is szót ejteni: a korhelyek szomszédságában, egy kisebb teremben laktató bablevest meg jó ízű paprikás krumplit is mértek, árukat a diákzsebhez méretezve, mármár fillérekért. iiiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiiiiii S hogy honnan teremtődtek elő a pótebédhez szükséges fillérek? Elárulom azt is — hát a pályaudvarról. Becsületes munkával. Megérkeztek a sok csomagú nénikék, s mi tizenéves karizmainkat megfeszítve siettünk segítségükre, vállalva, hogy a hordárok — ha észrevették az alkalmi konkurrenciát — megkergettek. Megragadtuk a pakkot és sebesen lépdeltünk a közeli villamosmegállóhoz (emlékszem, egyszer még egy kerek ötforintos is dukált érte; azt mondják, ma kelendő kincs — ezüstöt tartalmazott). Hogy helyén marad-e a villamosmegálló, nem tudom. Miként azt sem: milyen lesz — no persze, szép, világvárosi, de mégis: milyen? — az állomás előtti tér. S ezért biztos pont a most százesztendős Nyugati. Amely ha megújul, olyan lesz, mintha régi lenne: patinásan új. Ki tudja, talán nekem, sem árt majd a patina, s ismét megragadom egy nénike pakkját. A kerek ötösért? Dehogy. Csupán, hogy bizonyítsam: nem vagyok még renoválásra érett. Mozgólépcsőn viszem majd a mélybe a csomagokat. S a néni az öreg új Nyugatitól újdonatúj metróval robog tovább ... (földes) Ha az indóház mesélni tudna... MAGYAR VASUTAS a Postánkból Egyenruhában vagy civilben? Régi fényképeken láttam és idősebb kollégák viszszaemlékezéseiből tudom, hogyan öltözködtek egykor a mozdonyvezetők. Pincskalapban és glasszékesztyűben teljesítettek szolgálatot. Ez az öltözet hűen tükrözte a társadalomban elfoglalt helyüket, s azt, hogy a Horthyrendszer munkásarisztokráciájához tartoztak. Hogyan öltözködünk ma? A gőzösön a hagyományos munkaruha és szolgálati sapka a divat, míg a korszerű járművek mozdonyvezetőit megfigyelve igen tarka képet kapunk. Lehet látni egyenruhát, munkaruhát, szolgálati sapkát, svájci sapkát. Egyszóval eléggé csiricsáré az öltözet. Márciusban a vasutas szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter — emlékezetem szerint — a következőket mondta: „Kevés egyenruhás vasutast látok, mondják meg: szégyellik viselni?” Nekem az a véleményem, hogy egyenruhánk elegáns, korszerű, aránylag jó minőségű anyagból készül. Egyébként a szabályok értelmében az egyenruha viselése szolgálatban kötelező. Vajon hányan vagyunk olyanok, akik ha szolgálatba megyünk, mindig rendeltetésszerűen viseljük az egyenruhát? Az is eszembe jutott: vajon hány olyan szolgálati vezető van, aki megköveteli beosztottaitól, hogy az egyenruha viselésében is tartsák be az előírásokat? Pozsonyi Tibor mozdonyvezető 1977. OKTÓBERI 21. „KÖSZÖNJÜK A SEGÍTSÉGET"A szerkesztőség üzeni Verőcemaros állomás Arany János szocialista brigádja a nagyközségi tanács óvodájában végzett igen értékes társadalmi munkát. A brigád tagjai összesen kétszáznyolcvan órát dolgoztak. A többi között megjavították a gyermekek második otthonának berendezéseit. Az óvoda környékének rendezése, a játékok megjavítása is szerepelt a vállalásukban. önzetlen, fáradságot nem ismerő munkájukért a kis óvodások és az óvoda valamennyi dolgozója nevében köszönetet mondok. Zelenay Vilmosné Verőcemaros Várfalvi Gyula, Nagy Antal Géza, Nagykanizsa; Boldizsár Gyula, Békéscsaba; ifj. Kovács Béla, Debrecen; Cserháti Károly, Veszpérmvarsány; Bognár Károly, Tapolca; Németh Gyula, Ajka; Vágvölgyi István, Dunakeszi; Keszthelyi Erzsébet, Szekszárd; Szűcs Ferenc, Hatvan; Csizmadia Béláné, Szombathely; Bódogh Mihály, Lévai Laura, Dombóvár; Pál István, Pozsonyi Tibor, Sepsi Gyula, Miskolc; Szabó Józsefné, Szolnok; Jamniczky Ferenc, Budapest: leveleiket lapunk anyagához felhasználjuk. Baksy Magda, Inárcs: levelét illetékes helyre továbbítottuk. Mint azt lapunk október 7-én megjelent számának nyolcadik oldalán közöltük, ez év október 1- től bővült a Magyar Vasutas oldalterjedelme és nem havonta, hanem kéthetenkét jelenik meg nyolc oldalterjedelemben. A lap ára eddig 50, illetve 70 fillér volt, a jövőben tekintettel az oldaterjedelem bővülésére, minden lapszám 70 fillérbe kerül. Mint közöltük az 1978. évi előfizetéseket ennek figyelembe vételével kell szervezni. Ez azt jelenti, hogy az eddigi 14,40 helyett 18,00 forint lesz az évi előfizetés összege. Egyben közöljük azt is, hogy ez év negyedik negyedévében már minden lapszám nyolc oldalon jelenik meg, a különbözetét azonban azoknak nem kell befizetniük, akik 1977-ben egész évre befizettek a Magyar Vasutasra. Debrecen: Közlekedési ifjúmunkásnapok Közlekedési ifjúmunkásnapokat rendeztek Debrecenben szeptember 30-tól október 7-ig. A megnyitóünnepséget az állomás nagy oktatótermében tartották, amelyen Vágó László, Hajdú-Bihar megye KISZ Bizottságának titkára mondott beszédet. Az egyhetes programot gazdag kulturális és sportrendezvények alkották. Az eseményen négyezer fiatal vett részt. Meghívták az ifjúmunkásnapokra a kábai cukorgyár építkezésén dolgozó lengyel fiatalokat is. A rendezvénysorozat október 7-én záróünnepséggel és díjkiosztással ért véget. Az ünnepségen az ifjúmunkásnapokat Kiss László, a csomópont KISZ-bizottságának titkára értékelte, és adta át a versenyzőknek járó díjakat Az összetett sportversenyben a postaigazgatóság fiataljai lettek az elsők. Második a vasúti csomópont KISZ-bizottsága, harmadik pedig a Volán 6 számú vállalatának csapata lett Ifj. Kovács Béla Színvonalas műsor nyugdíjasoknak A nyugdíjas vasutasok tiszteletére színvonalas műsorral kedveskedett a békéscsabai vasutas klubkönyvtár. Portörő István, nyugdíjas elnök köszöntötte a megjelenteket. Az ünnepi köszöntő után a szegedi vasutasok Petőfi Sándor művelődési házának citerazenekara, a hatéves Hadobás Zoltán hegedűjátékkal, dr. Kovács Tamásné zongorakíséretével, valamint Lázár Mária énekes szórakoztatta a részvevőket. Az ünnepségen néhány idős veterán is jelen volt, így Kovács János kilencvenhárom éves, Lente Pál kilencvenegy éves, Medovarszki György nyolcvankilenc éves nyugdíjas vasutas. Boldizsár Gyula Békéscsaba A jubileumi évforduló jegyében A hatvani csomópont pártbizottsága a közelmúltban napirendre tűzte a Magyar—Szovjet Baráti Társaság helyi tagcsoportja munkájának értékelését. Berta Béla ügyvezető ismertette az idei tevékenységet, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára történő felkészülés jellemzett. A tavasszal rendezett jubileumi brigádvetélkedőn 61 brigád 307 tagja vett részt. Sikeresek voltak azok a sport- és kulturális rendezvények is, amelyeket a szovjet katonai alakulatokkal közösen szerveztek. Az idei tervek között szerepel még a Csuvas Autonóm Köztársaság megismertetése előadások keretében. Filmvetítéssel egybekötött előadást terveznek még a szocialista forradalomról és a szovjet vasutak fejlődéséről is. Szűcs Ferenc TÍZ FELEJTHETETLEN NAP AZ ADRIAI TENGERPARTON Szeptember 15-én a Keleti pályaudvaron kilenc nyugdíjas topogott izgatottan. A meghatott csoportot hamarosan az Adriai tenger felé repítette a Maistral expressz. A végcél a tengerpart melletti Omis volt. Tíz gyönyörű napot töltöttek a belgrádi utasellátó panziójában. Napközben igen sok szép élményben volt részünk, többek között megtekintettük Split kikötőjét és történelmi nevezetességekben gazdag városát. A lengyel vasutas szakszervezet csoportja autóbuszkirándulásra hívta meg a magyar nyugdíjasokat. Dubrovnikot tekintettük meg közösen. A tengerparti városban szinte minden ház műemléknek számít. A nyugdíjas társaim nevében is köszönetemet fejezem ki a szép útért. Lévay Laura Dombóvár Hasznos és érdekes tartalommal, szép kivitelben, 256 oldalon, 7000 Ft-os rejtvénypályázattal megjelent a NÉPSZAVA ÉVKÖNYV 1978, amely segítséget ad a szakszervezeti munkához, egyben az olvasók számára is szórakoztató kiadvány. - A szakszervezeti bizalmi jogai: - 30 év — 30 színész - kerttulajdonosoknak — háztáji tudnivalók, - Divat- és háztartási tanácsok - A 101 szabadnap eltöltése KAPHATÓ AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL, ÁRA 16 Ft