Magyar Vasutas, 1977 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1977-10-21 / 20. szám

6 Százéves a ferencvárosi pályaudvar Az állomás a teherforgalomnak épült A kiegyezést követően pénz­ügyi zavarok léptek fel a pest-losonczi vonalat építte­tő Magyar Északi Vasúttársa­ságnál. Ezért a vonal hama­rosan a magyar állam tulaj­dona lett, így a Losonczi pá­lyaudvar, a mai Józsefváros volt a legelső magyar vasút­állomás. Ebben az időben öt állomás bonyolított le teher­­áruforgalamat Pest-Budán. Az öt állomást három gazda bir­tokolta: az Osztrák Államvas­­úttársaság, a Déli Vasút és a Magyar Északi Vasút. A vas­út széttagoltsága miatt, Pest- Buda áruellátása szempontjá­ból, a helyzet már tűrhetet­lenné vált Az 1868. évi országgyűlés — szükségszerűen — nagy­arányú vasútfejlesztést hatá­rozott el. A déli összekötő vasút fejlesztése volt az el­sődleges feladat. Józsefváros periférikus, rossz helye sür­gette a megoldáskeresést, az újabb pályaudvarok építésé­nek gondolatát. Ilyen törek­vések közepette épült Újbuda (később Kelenföld) és az ösz­­szekötő vasúti híd építése kap­csán (IS77) Budapest—Ferenc­város, majd Duna-part, a Fő­­vámház, a Sertéshizlalda és Marhavásártér állomás. Ferencváros és Újbuda ál­lomás kizárólag teherforgalom céljából épült, szoros össze­függésben az 1876. március 1-re átadott Déli összekötő vasúti híddal és a Körvasút továbbfejlesztésével. Néhány év múltán (1882), amikor a pécsi vasútvonal is elkészült és már épült a Ke­leti pályaudvar, Ferencvárost személyforgalom számára is berendezték. Új vágányokkal, épületekkel, szogálati helyek­kel bővült az állomás. Ebben az időben a Körvasút főállo­mása Duna-part állomás volt, amely a „Stáczió utcai” állo­mást, (a mai Józsefvárost) mentesítette. Ferencváros állomás léte és fejlődése szorosan összefügg a Körvasút építésével. Egyrészt azért, mert ebben az össze­függésben nőtt naggyá, más­részt a Dunántúl, a Duna jobb partján létesített vasút­vonalak is hatással voltak fejlődésére. Ferencváros igazi jelentősége azonban Rákosren­dező és Rákos-állomások meg­növekedett szerepkörében kez­dett kibontakozni, pontosab­ban az Osztrák Államvasutak, később az Osztrák Magyar Államvasutak 1891-ben ma­gyar, azaz MÁV tulajdonba történő átvétele után. A Balparti Körvasút, illet­ve Ferencváros ezeken az ál­lomásokon keresztül került összeköttetésbe Rákosrendező, Angyalföld, Lipótváros, Viza­fogó állomásokkal. Az 1896- ban átadott Északi Összekötő Duna-híd nemcsak Angyal­föld állomás és a körvasút, hanem Ferencváros szerepét is növelte. Ezáltal a dorogi szénmedence terméke szabad­­utat kapott az ország minden irányába. A rendező az­ első világhá­ború alatt épült. A háborút követő években tovább nőtt Ferencváros jelentősége. Elő­térbe került az állomás bőví­tése, átépítése. Újabb vágá­nyok, őrhelyek létesültek. Há­romszorosára nőtt az állomás vonatfogadó, indító és átbo­csátó kapacitása. Elkezdődött a gurítással történő kocsiren­dezés. Először nagyon szerény viszonyok között, majd külföl­di tapasztalatok felhasználá­sával szabályozták a gurító­domb és az irányvágányok esésszögét. 1928-ban a „Vasgyár utca”, Kőbánya,Kispest és Ferenc­város között elkészült a vá­gánykapcsolat. Ezzel szabad út nyílt Debrecen és Szeged irányába. A Duna és Tiszán­túl között meggyorsult az áru­forgalom. A harmincas évek elején a Csepel kikötőt össze­kötötték a nagy vasúttal. Ez­zel a kapcsolattal a vízi és szárazföldi viszonylatban je­lentősen rövidült a fuvarozási határidő. Ferencváros és So­roksári út állomás jelentősé­ge tovább növekedett, ugyan­akkor Duna-part állomásé csökkent. Figyelemre méltó még ak­kor is, ha ellentmondásosnak tűnik, Káin Alfáért szakíró 1902-ben fogalmazott megál­lapítása: „A budapesti teher­pályaudvarok — így Buda­pest—Ferencváros is — a fej­lődő forgalom követelményé­hez képest számos átépítésen, bővítésen mentek keresztül, amelyek azonban nem vala­mely előre megállapított terv vezérfonala nyomán, hanem esetről esetre keletkeztek és részlettervek szerint végeztet­tek, amint azt az esetről eset­re felmerült szükséglet meg­kívánta.” Még néhány érdekes adat idekívánkozik. A harmincas évek elején, a 17 budapesti teherpályaudvar közül kilenc 300 ezer tonnát meghaladó áruforgalmat bonyolított le, azaz az összes vasúti teher­forgalom 77 százalékát. Fon­tossági sorrendben akkor még Józsefváros, Duna-part, Sorok­, sári út, Kelenföld és a Nyu­gati pályaudvar után követ­kezett csak Ferencváros, jól­lehet az állomás átbocsátó és rendező szerepét illetően már a legnagyobb volt Budapes­ten. Gergely József (Folytatjuk)­ ­... S­zázados szokásainkat megtagadva nem ké­szülünk hetedhét or­szágra szóló ünnepségsorozat­ra, nem tartunk több napos tudományos szimpoziumt, nem hívtuk vendégül — egy tév­hitet tovább tartósítandó — Eiffel Gusztáv kései leszár­­mazottait, talán még egy pezsgőspohár sem telik meg e centenárium alkalmából. Pe­dig mi, magyarok, szeretünk ünnepelni: megünnepeljük a jegyesünkkel való megismer­kedés első évfordulóját, majd a hónapfordulót, az évfordu­lókat és végül a szakítást is. Ünnepelnénk most is — nem kertelek tovább, kimondom: az idén száz esztendős Nyu­gati pályaudvarról van szó —, ha az ünnepelt nem lenne olyannyira száz esztendős. De az. A teteje lebontva, s az egykori üveglapok helyén be­csurog az őszi eső, körötte légkalapácsok döngetik az aszfaltot, hogy lenn a mély­ben is legyen egy másfajta — föld alatti — pályaudvar. A pestiek manapság nem gyö­­györködni mennek a Nyugati környékére. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Hej, pedig akkortájt, ami­kor e korszerű vasúti csarnok még újszülött volt: százak és százak igyekeztek e látványos­ság csodálására! Nézték a füstokádó lokomotívokat, s irigykedve tekintgettek a ké­­nyelmetes kupékban távoliba — netán a télből a nyárias időjárású országokba — uta­zókra. Dehát mondom: ma már az indóház sem csoda, meg az sem, ha valaki a tá­volba utazik. A füstokádó lokomotívok is eltűntek on­nan, s a vasút környezetvé­dőinek arra kell ügyelniük, hogy minél kevesebb füstgáz jöjjön be az üvegfalú csar­nokba a Nagykörút forgata­gából. imiiiiiiiiiiiiNitiiiiiitiimiiiiiiiiimtiiiii Az ünneplésről mégse mon­dunk le , csak elhalasztjuk. Mikorra? Amikor kétszeres okunk lesz a pezsgőbontásra. Ha majd az öreg pályaudvar — a már készülő tervek alap­ján — visszanyeri eredeti for­máját, a környéke pedig tel­jesen megújul. Lesz a ma vi­déken aluljáró meg felüljáró, teraszos éttereim és áruház, mozgólépcső, de talán szökő­kút is, mivel, hogy az idén ismét polgárjogot nyert Buda­pest utcáin­ terem­. S hogy né­hány, ugyancsak öreg épület eltűnik a tájról, ki bánja! Épül helyettük ott, és másutt sokkalta szebb, korszerűbb, a közelgő harmadik évezred­hez illőbb. ... És én, a Nyugati kör­nyékén felnőtt egykori kissrác mégis vegyes érzésekkel né­zem , mostanság kezdődött, s hétről hétre fokozódó sürgést. Mert nekünk, terézvárosi diáknebulóknak, húszvalahány évvel ezelőtt eme ezerarcú környék helyettesítette a grundot (mert grund, játszó­tér Budapest talán legzsúfol­tabb — hatodik — kerületé­ben másutt nincs). Ezerarcút írok? Nincs benne túlzás, ha nem ezer sorban is, sorolom hát menten. Az egyik arc: a viszonylag csendesebb Hámán Kató udvar. Oda jártunk snóblizni, s onnan néztük a postai szerelvények indulá­sát. A másik arc: az immár vak ablakú, de még elbontat­­lan cukrászsarok, ahol 50 fil­lérért is készségesen mérték a fagylaltot. Szemben a Szikra mozi, amelynek átépítése — úgy tűnik — tovább tart, mint amennyit az egész Marx téri megújulás igényel: ott láttam először Chaplin-bohó­­zatot, s ott lépett fel élő mi­voltában, csaknem élőnek tű­nő bábfiguráival a bábzsong­lőr Szergej Obraczov, valami­kor az ötvenes évek elején. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Aztán „troli-trolibuszra vár­tam én”, de sokszor és milyen sokáig, mert, hogy a táncdal második sorát meghazudtoló módon dehogy „jött is gyor­san, könnyedén”. Álltam a 72-es végállomásán, szoron­gattam a nehéz iskolatáskát, s mikorra feltülekedtem, az öt megállónyira levő iskolá­ban már órakezdést jelzett a harsány hangú csengő. Meg­szűnt a trolivégállomás (he­lyén lesz majd az áruház, a felső emeleteken pedig a MÁV néhány hivatala), mély munkaárok jelzi az építkezés kezdetét. S jó ideje nincs már ott az Ilkovics, amelyről any­­nyi rosszat mondtak, hogy kötelességemnek érzem védel­mében is szót ejteni: a kor­­helyek szomszédságában, egy kisebb teremben laktató bab­levest meg jó ízű paprikás krumplit is mértek, árukat a diákzsebhez méretezve, már­­már fillérekért. iiiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiiiiii S hogy honnan teremtőd­tek elő a pótebédhez szüksé­ges fillérek? Elárulom azt is — hát a pályaudvarról. Be­csületes munkával. Megérkez­tek a sok csomagú nénikék, s mi tizenéves karizmainkat megfeszítve siettünk segítsé­gükre, vállalva, hogy a hor­dárok — ha észrevették az alkalmi konkurrenciát — megkergettek. Megragadtuk a pakkot és sebesen lépdeltünk a közeli villamosmegállóhoz (emlékszem, egyszer még egy kerek ötforintos is dukált érte; azt mondják, ma kelen­dő kincs — ezüstöt tartalma­zott). Hogy helyén marad-e a vil­lamosmegálló, nem tudom. Miként azt sem: milyen lesz — no persze, szép, világváro­si, de mégis: milyen? — az állomás előtti tér. S ezért biz­tos pont a most százesztendős Nyugati. Amely ha megújul, olyan lesz, mintha régi lenne: patinásan új. Ki tudja, talán nekem, sem árt majd a pati­na, s ismét megragadom egy nénike pakkját. A kerek ötö­sért? Dehogy. Csupán, hogy bizonyítsam: nem vagyok még renoválásra érett. Mozgólépcsőn viszem majd a mélybe a csomagokat. S a néni az öreg­ új Nyugatitól újdonatúj metróval robog to­vább ... (földes) Ha az indóház mesélni tudna... MAGYAR VASUTAS a Postánkból Egyenruhában vagy civilben? Régi fényképeken láttam és idősebb kollégák visz­­szaemlékezéseiből tudom, hogyan öltözködtek egykor a mozdonyvezetők. Pincskalapban és glasszékesztyűben teljesítettek szolgálatot. Ez az öltözet hűen tükrözte a társadalomban elfoglalt helyüket, s azt, hogy a Horthy­­rendszer munkásarisztokráciájához tartoztak. Hogyan öltözködünk ma? A gőzösön a hagyomá­nyos munkaruha és szolgálati sapka a divat, míg a korszerű járművek mozdonyvezetőit megfigyelve igen tarka képet kapunk. Lehet látni egyenruhát, munka­ruhát, szolgálati sapkát, svájci sapkát. Egyszóval elég­gé csiri­csáré az öltözet. Márciusban a vasutas szocialista brigádvezetők or­szágos tanácskozásán Pullai Árpád közlekedés- és pos­taügyi miniszter — emlékezetem szerint — a követke­zőket mondta: „Kevés egyenruhás vasutast látok, mond­ják meg: szégyellik viselni?” Nekem az a véleményem, hogy egyenruhánk ele­gáns, korszerű, aránylag jó minőségű anyagból készül. Egyébként a szabályok értelmében az egyenruha viselé­se szolgálatban kötelező. Vajon hányan vagyunk olyanok, akik ha szolgá­latba megyünk, mindig rendeltetésszerűen viseljük az egyenruhát? Az is eszembe jutott: vajon hány olyan szolgálati vezető van, aki megköveteli beosztottaitól, hogy az egyenruha viselésében is tartsák be az elő­írásokat? Pozsonyi Tibor mozdonyvezető 1977. OKTÓBERI 21. „KÖSZÖNJÜK A SEGÍTSÉGET"A szerkesztőség üzeni Verőcemaros állomás Arany János szocialista brigádja a nagyközségi tanács óvodájában végzett igen értékes társadal­mi munkát. A brigád tagjai összesen kétszáznyolcvan órát dolgoztak. A többi között meg­javították a gyermekek máso­dik otthonának berendezéseit. Az óvoda környékének rende­zése, a játékok megjavítása is szerepelt a vállalásukban. önzetlen, fáradságot nem is­merő munkájukért a kis óvo­dások és az óvoda valamennyi dolgozója nevében köszönetet mondok. Zelenay Vilmosné Verőcemaros Várfalvi Gyula, Nagy Antal Gé­za, Nagykanizsa; Boldizsár Gyula, Békéscsaba; ifj. Kovács Béla, Deb­recen; Cserháti Károly, Veszpérm­­varsány; Bognár Károly, Tapolca; Németh Gyula, Ajka; Vágvölgyi István, Dunakeszi; Keszthelyi Er­zsébet, Szekszárd; Szűcs Ferenc, Hatvan; Csizmadia Béláné, Szom­bathely; Bódogh Mihály, Lévai Laura, Dombóvár; Pál István, Po­zsonyi Tibor, Sepsi Gyula, Mis­kolc; Szabó Józsefné, Szolnok; Jamniczky Ferenc, Budapest: le­veleiket lapunk anyagához fel­használjuk. Baksy Magda, Inárcs: levelét il­letékes helyre továbbítottuk. Mint azt lapunk október 7-én megjelent számának nyolcadik ol­dalán közöltük, ez év október 1- től bővült a Magyar Vasutas ol­dalterjedelme és nem havonta, ha­nem kéthetenkét jelenik meg nyolc oldalterjedelemben. A lap ára ed­dig 50, illetve 70 fillér volt, a jö­vőben tekintettel az oldaterjede­­lem bővülésére, minden lapszám 70 fillérbe kerül. Mint közöltük az 1978. évi előfizetéseket ennek fi­gyelembe vételével kell szervezni. Ez azt jelenti, hogy az eddigi 14,40 helyett 18,00 forint lesz az évi elő­fizetés összege. Egyben közöljük azt is, hogy ez év negyedik ne­gyedévében már minden lapszám nyolc oldalon jelenik meg, a kü­lönbözetét azonban azoknak nem kell befizetniük, akik 1977-ben egész évre befizettek a Magyar Vasutasra. Debrecen: Közlekedési ifjúmunkásnapok Közlekedési ifjúmunkásna­pokat rendeztek Debrecenben szeptember 30-tól október 7-ig. A megnyitóünnepséget az állo­más nagy oktatótermében tar­tották, amelyen Vágó László, Hajdú-Bihar megye KISZ Bi­zottságának titkára mondott beszédet. Az egyhetes programot gaz­dag kulturális és sportrendez­vények alkották. Az eseményen négyezer fiatal vett részt. Meg­hívták az ifjúmunkásnapokra a kábai cukorgyár építkezésén dolgozó lengyel fiatalokat is. A rendezvénysorozat október 7-én záróünnepséggel és díjkiosztás­sal ért véget. Az ünnepségen az ifjúmunkásnapokat Kiss László, a csomópont KISZ-bi­­zottságának titkára értékelte, és adta át a versenyzőknek já­ró díjakat Az összetett sportversenyben a postaigazgatóság fiataljai lettek az elsők. Második a vas­­úti csomópont KISZ-bizottsága, harmadik pedig a Volán 6 szá­mú vállalatának csapata lett If­j. Kovács Béla Színvonalas műsor nyugdíjasoknak A nyugdíjas vasutasok tisz­teletére színvonalas műsorral kedveskedett a békéscsabai vasutas klubkönyvtár. Portörő István, nyugdíjas elnök kö­szöntötte a megjelenteket. Az ünnepi köszöntő után a szegedi vasutasok Petőfi Sándor mű­velődési házának citerazeneka­­ra, a hatéves Hadobás Zoltán hegedűjátékkal, dr. Kovács Tamásné zongorakíséretével, valamint Lázár Mária énekes szórakoztatta a részvevőket. Az ünnepségen néhány idős veterán is jelen volt, így Ko­vács János kilencvenhárom éves, Lente Pál kilencvenegy éves, Medovarszki György nyolcvankilenc éves nyugdíjas vasutas. Boldizsár Gyula Békéscsaba A jubileumi évforduló jegyében A hatvani csomópont pártbizottsága a közelmúltban napi­rendre tűzte a Magyar—Szovjet Baráti Társaság helyi tag­csoportja munkájának értékelését. Berta Béla ügyvezető is­mertette az idei tevékenységet, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára történő felkészülés jellemzett. A tavasszal rendezett jubileumi brigádvetélkedőn 61 bri­gád 307 tagja vett részt. Sikeresek voltak azok a sport- és kulturális rendezvények is, amelyeket a szovjet katonai ala­kulatokkal közösen szerveztek. Az idei tervek között szerepel még a Csuvas Autonóm Köztársaság megismertetése előadá­sok keretében. Filmvetítéssel egybekötött előadást terveznek még a szocialista forradalomról és a szovjet vasutak fejlődé­séről is. Szűcs Ferenc TÍZ FELEJTHETETLEN NAP AZ ADRIAI TENGERPARTON Szeptember 15-én a Keleti pályaudvaron kilenc nyugdíjas topogott izgatottan. A megha­tott csoportot hamarosan az Adriai tenger felé repítette a Maistral expressz. A végcél a tengerpart melletti Omis volt. Tíz gyönyörű napot töltöttek a belgrádi utasellátó panziójá­ban. Napközben igen sok szép élményben volt részünk, töb­bek között megtekintettük Split kikötőjét és történelmi nevezetességekben gazdag vá­rosát. A lengyel vasutas szak­­szervezet csoportja autóbusz­kirándulásra hívta meg a ma­gyar nyugdíjasokat. Dubrovni­­kot tekintettük meg közösen. A tengerparti városban szinte minden ház műemléknek szá­mít. A nyugdíjas társaim nevében is köszönetemet fejezem ki a szép útért. Lévay Laura Dombóvár Hasznos és érdekes tartalommal, szép kivitelben, 256 oldalon, 7000 Ft-os rejtvénypályázattal megjelent a NÉPSZAVA ÉVKÖNYV 1978, amely segítséget ad a szakszervezeti munkához, egyben az olvasók számára is szórakoztató kiadvány. - A szakszervezeti bizalmi jogai: - 30 év — 30 színész - kerttulajdonosoknak — háztáji tudnivalók, - Divat- és háztartási tanácsok­ - A 101 szabadnap eltöltése KAPHATÓ AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL, ÁRA 16 Ft

Next