Magyar-zsidó Szemle 14. (1897)
1897 / 1. szám - TUDOMÁNY - Dr. Kecskeméti Ármin: A "zsidó" a magyar regényirodalomban
TUDOMÁNY. A »ZSIDÓ« A MAGYAR REGÉNYIRODALOMBAN. I. Az emanczipáczió. Itt a drámával*) rokon területen járunk: az életet szemléljük. Mint a sokszínű látóüveg, úgy mutatják a regények különféle változatait a »zsidó« typusának A múltat is idevarázsolják; ez a nagy tanulság, amit regényirodalmunk a messzi idők zsidójáról nyújt az olvasónak. Történeti drámában csak Jókai szerepeltet zsidót, míg a históriai regények közt számos példát találunk. A zsidó alakja maga is egy darab korrajz, mert a zsidó — akár csak a jobbágy — mindig kivételes személy volt, a szónak — rossz értelmében. Bátran elmondhatjuk, hogy a zsidóság is egyik jelzőoszlopa az emberiség fejlődése útjának, melynek egyengetői mindenkor a hivatott irók voltak. Az irodalom, a benne lüktető eszmékkel neveli a népet; az ihletett iró fölülemelkedve múló körülmények visszásságain, kell, hogy az örök igazságnak szószólója legyen. Az igazság e kultuszának nevében emelik fel szavukat íróink, midőn testvériséget, emberi jogokat követelnek a zsidó számára. Igaz, felhangzik a gyűlölet igéje is. Mindegy, a tárgy eleven kérdése lesz az irodalomnak; megindul a zsidónak társadalmi helyzetéről való elmélkedés s kész az irányregény az emanczipáczió mellett, vagy ellene. A magyar zsidóság egyenjogúsításának története eléggé ismeretes. Nemcsak politikai, hanem szépirodalmi múltja is van e kérdésnek. Szükségtelen ráutalnunk az irodalom s a politikai viszonyok közt ) L. értekezésemet: A »zsidó« a magyar népköltészetben és színműirodalomban, melynek utóbbi része megjelent a Magyar-Zsidó Szemle 1896. évfolyamában. Magyar-Zsidó Szemle, 1897. I. Füzet.2